Versek

Galadh írta:

Dodiee Took írta: De nem, nem múlik az őrült rohanás,
Az egész világ szalad-szalad,
Meg nem állíthatja soha más,
Hidd el, csupán te magad.
Húnyd le a szemed...

8O Dodie... Isten vagy!

Na azért ne zuhanjunk túlzásokba:D

Dodiee Took írta: De nem, nem múlik az őrült rohanás,
Az egész világ szalad-szalad,
Meg nem állíthatja soha más,
Hidd el, csupán te magad.
Húnyd le a szemed...

8O Dodie... Isten vagy!

Szalad-szalad

Porrátiport sosem volt erények,
Álomra hívó, csalfa, vak remények:
Pihenni most mind ti hagyjatok.
A harchoz, gondhoz, szerelemhez
Én már túl fáradt vagyok.
Csak egy kicsit szeretném lehúnyni a szemem,
S mást látni mint a valóságot,
Csak egy perc pihenőt adjatok nekem,
Hogy reményből s örömből szőhessek most álmot.
De nem, nem múlik az őrült rohanás,
Az egész világ szalad-szalad,
Meg nem állíthatja soha más,
Hidd el, csupán te magad.
Húnyd le a szemed...

Hunnai! Nagyon szép. Nem is... NAGYON-NAGYON szép. :itscool:
Nima, Galadh, köszönöm. Nima, akkor használva van a kétsoros. Köszi!!

Futnék az álmaim után, de meg vagyok kötve,
itt fekszek gúzsban a sárba lökve,
Saját érzelmeimbe akardva,
a barátaim által koporsóba rakva.

Meghalnék ha tudnék, de ne lehet,
vágyaim gyötrik és éltetik lelkemet.
Mikor végre rémálmaiba merülök,
a rémektől újra a valóba menekülök.

Sírva alszom el, s sírva ébredek,
a valóság szellemei ébresztenek.
S ha majd egyszer az ég úgy adja,
halva találtok majd a könnyeimbe fagyva.

na ezt godozzátok ki.....

Szofi írta: Well:miért nem írsz címet?(Javaslat:"Üresség")

Köszönöm a javaslatot - sajnos egyik versemhez sincs cím, valahogy képtelen vagyok tömören összefogni a dolgokat... Örök hálám a véleményedért is - engem újra és újra megdöbbent, hogy másnak is mondanak valamit azok a dolgok, amik engem foglalkoztatnak. Valahogy mindig azt hittem, ez amolyan privát, magányosan űzött filozófia... Örülök, hogy nem így van.

Egyébként próbálok valami kritikát én is írni majd, ha végre utolérem magam - ma olyan napom volt, hogy jelenleg nem mernék két összefüggő értelmes mondatra se vállalkozni....

Mau: az elsőnek szép dallama van, a másik meg olyan pörgős, ritmusos. olyan Maus.

Íme egy második. (Ez mai termés) TKP a csőrömet mindig böködő Jacopo-vers ihletése.

Sötét hangulat üldöz
néha, ha múlik az éj,
s nem tudom, kék-e vagy fűzöld
hajnali Lét-fa tövén
a Hold. Már letűnt
fénye, s a nap megölé
könnyű hegyes tűt
szúrva a csontja közé.

Üdv:
-- Mau

Sziasztok!

Tegnap és ma írogattam. vanami berakható minőségű. Van, ami nem. Fogadjátok

Megölném a világot
s utánahalnék.
Rég összerágott
ősi szavak
énekét figyelem.
Van értelem?
vagy elvásott
a kósza gondolat,
konok árnya gyötör,
e hullám elsöpör.
S ott ring hullám
habokba hullva,
akaratba fúlva.

Üdv:
-- Mau

Újabb gyöngyszem

aj, olyan sok van, most hog válasszak????

No, igencsak megerőltetve magamat fellifteztem a 4. emeletre és lehoztam a versesfüzetemet
Úgyhogy most versdömping jön.

Szürke Vándor hexalógia
(A holtak meslik el életüket:)

Kislány

Nem láttam túl sokat,
nem láttam eleget én,
nem tudtam annyit,
mint aki már régóta él,
de nevetve néztem a világba
hervadatlan derűvel
milyen szomorú is voltam,
mikor betakart a halotti lepel
elszáradt síromon a koszorú,
el is felejthettek azóta
Édesanyám, ne légy szomorú,
gondolj csak az új napokra!

"Refr:"
Itt állok, sötét mocsárba jutottam,
testemet gyászruha fedi
Ki vigasztal? A Szürke Vándor,
ki a holtakat sosem feledi.

Elfeledhet mindenki, csak ő nem
a Szürke, ki idevezet majd egyszer
Aki idevezeti majd egyszer
Az összes embert.

A lovag

Harcoltam hittel, bátorsággal,
a becsületért, az erényért,
harcoltam hívővel, pogánnyal,
mert a királyom kért.

Pallosom, páncélom rég rozsdás
dicsőségem elenyészett
Ismerem a Szürke Vándort már
Aki mindent feljegyzett.

Nem sorolta bűneimet, nem ítélt,
hagyta, hadd olvassam a könyvet
felolvastam hangosan minden tettemet,
és ő elejtett egy könnyet.

Refr:
Ne sírj értem Vándor,
már jó úton járok,
ne sirasd vétkeim,
mert én megbocsátom.
Megbocsátom magamnak,
hogy voltam, aki voltam,
és más leszek ezentúl,
úgy elevenen, mint holtan.
(személy szerint nekem ez a refrénszerűség az egyik kedvencem)

A király

Úrnak hittem magamat
miden földi felett
és nem érdekelt,
hoy a nép szenvedett.

Mert szólni bárk,
kiáltotta: zsarnok,
mehetett a vérpadra,
mint vágóhídra a barmok.

Elfogyott a népem,
mert nem tetszett nekem,
ha szép volt, vagy csúnya,
bölcs vagy esztelen.

Megmutatta könyvét
Szürke útitársam
A népem ezernyi könnyét,
nem volt maradásom.

Refr:
Ki oly gőgös voltam,
megalázkodok,
hogy magamra vegyem fájdalmukat
én, a zsarnok.

Mutasd utamat Vándor,
útitársam
Te, ki nem róvod fel
ezer hibámat!

A dalnok

"Vesszen a zsarnok!"
Porba hull egy fej
A nép acélszívű bajnoka
többé nem énekel.

"Csak igazságot akartam!"
szól a dala
hosszú csónakban áll,
peng a lant.

Halottsápadt az arca,
vértelen ajka
de új dalt zeng a bajnok,
ez a halál dala.

És aki hallja, mintha
halálhozó liliomot szagol
legott örök álomba dől
Maga a halál dalol.

refr.
a hangja egykor ezüstcsengőké volt
Ma lélkeharangként kong
És csak fagyot ont

Aki kiállt bátran az elnyomottakért
Aki csak a daolknak élt
most kísért
most kísért

A rocker (kihagyhatatlan )

Semmit nem bántam meg,
éltem szabadon.
Ennyit adott Isten, vagy az élet maga?
Nem tudom.

de tagadtam, mindent,
nehogy higyjem, mert csak fájna.
de ez itt Tagadás Földje
mi a tagadás tagadása?

Megmutattad hitem, köszönöm,
többé el nem hagyom
Élj boldogul, s ha szükséged van rám,
én itt vagyok.

Refr:
Szürke Vándor, testvérem,
Nézz rám!
Nem érdekelm ki leszel, vagy,
voltál.
Légy a vérem, hogy megmutassam
az életet.
Fáradt vagy vándor, tedd le a
köpenyed!

A szürke Vándor

Láttam minden élőt elpusztulni
én öltem meg őket, hsz a halál vagyok
tudtam az időknek kezdetén
hogy egyszer magam maradok.

Elenyészett minden lélek, a legutolsó is
nincs hát több dolgom a világon
Tudom, új élet fog születni,
mint ahogy virág nő a síron

Én vagyok a sötét, a gonosz, mi elragad
jeges karmai közé kap gyermeket, felnőttet
De tudjátok meg, én vagyok, mi életet ad
és ezen a jogon el is vehet.

(Refr:
A halál vagyok, de ne félj,
nem érted jöttem, hisz már halott agy
nem vetted észre? ha-ha-ha)

Nos, ez a hexalógiám, de van még sok versem..

Neframíel írta:
Úgy adod, magad szentnek hívhatod.

Nem halok meg senkiért.
Nem szeretlek semmiért.

Nefra!!!!

nagyon jóóók!

Hunnai: a vége...
Virágszirmokból fűzfakoszorút fonsz
S lopva saját fejfádra teszed hát érdemes ezért meghalni? Végül is igen. Talán csak ezért éri meg.
Trevian: Sötét varázslat: az eleje tényleg nagyon jó. Ez a kép fantastic.
Dingir: Jajj! Ne... Miért vagy szomorú? Hiszen most olyan jó!
Artemisz: mint egy musical-beli ének. Nagyon édes! Végre egy kis gyermeki, aranyos, minden nemesség nélküli Arwen! Felüdülés az én szenvelgőseim után.
Nefra: lehet az aláírásod, persze. Nagyon örülök!
Te táplálsz majd engem. Gyilkos szeretetben.
Velem leszel egy. Büszke s lélektelen. tyahajj! Szupi! Az eleje kicsit görcsösen rendezettnek tűnik, de a közepe felé, a "Nem halok meg senkiért"-résznél ez jóra fordul.
Szofi: szálló képek, komoly szavak. Ez kegyetlen, de sírj inkább te magadért és lépj ki a saját láncaid közül! Könnyű beszélni, tudom. De ismerem. :clown:

De, mert ez a legnagyobb igazság, én ebbe halok bele, hogy látom az emberek nyomorát, kétségbeesését.
Még az én acélszívemet is mindig meghatja ez a szám, no meg a Puritani a Dimmutól.

Ki jön velem teázni?

Trevian,
csak nem Iced Earth van az aláírásodban? Üdv, üdv!!!

Trevian:Szerelmem-elhamvadt gyémánt és bemocskolt patak...tiszta és mély érzés;világos szavak... :itscool:
Sötét varázslat:érdekelne a 2. része is!Irígylésre méltó az arányérzéked a vérrel és a sötétséggel kapcsolatban.Nem átéled-s ettől képtelenné válsz a közvetítésére, mint 1esek-,hanem megjeleníted,átél7ővé teszed.Van mit tanulnia tőled a hasonló témákat kedvelőknek

Nos, igen, bár sötét embernek/elfnek vallom magam ismerem a mértéket, bár nem tudatosan, csak megérzés, hisz ami túl véres, az túl pózer és túl mű, ez olyan, mint a túlzásba vitt "én milyen dark vagyok" dolog. Nem léteznek végletek, nincs fény vagy sötétség, bár egyesek próbálják elérni, én maradok a sötét szürkénél

Üdv mkinek!

Hát igen... hát igen.

A Sötét varázslat nem vámpírokról szól, hanem egy varázslóról, egy Ilfil Deragai Theras nevű nekromantáról, aki ekkora áldozatot hoz a mágiáért, talán a második részből látszik majd.

Sötét varázslat

Aranyért árulom
maradék vérem,
embertelen kínért
ennyi a bérem.
Nekem nem
segít senki,
a varázsló nem ember,
nem érdemli.
Szabadjára engedem
démoni dühöm,
kerüljön utamba
bárki, megölöm.
Vérüket a Hold arcára
fröcskölöm,
kerüljön utamba bárki,
megölöm.

Fejből idéztem, nagyjából pontosan, de ez a vers csak része ey ciklusnak, amiket egy album dalszövegének szántam, egyelőre versformában, akár azt is begépelgethetem, ha érdekli a tisztelt kollegákat

Szépmezőszárnya, nos, igen, a szerelem fájó dolog.

üdv Trevian.meg mindenkinek!

nevemet kiáltják a sötétben
borzöngás és félelem van köröttem
egyedül vagyok,nics ki szólitson
én mégis nevemet hallom
ki kiáltja nevem,ki játtszik velem?
immár sehol sincs helyem.
eldugtam lelkem az erdő
legapróbb zugába,
elfeledtem szerelmem a a mganyban,
megtörten keresetem a halalt,
és megtaláltam az életet - nélküled!
most miért keresel engem?
időtlen időkig szenvedtem,
hogy nem vagy velem,
s most te kiáltasz nekem?
ne tedd ezt velem!
újra fáj az elfeledett szerelem,
hív az eldugott lelkem,
s a maganyt többé mar nem viselem.
miért tetted ezt velem?
megöltél szerelmem,
és most nics életem,
csak az eldugott lelkem.

Óóó... Sil egy óriási puszi!!!!! Én balga a topicban kezdtem el turkálni, és úgy (valamiért) őket...
Dae: még hogy szörnyűséééég???? Ez valami fantasztikus!!!! 8O
Artemis: nekem nagyon teccik!!!!
Eowyn: és ezt mér kell kisbetűvel írni??? Hiszen nagyon szép!!! Akár rólam is szólhatna...
Trevian: huh,... a második nagyon ütős, de nagyon szép!!!!

Rég jártam erre, de még mindig olyan szépeket írtok... Én ezt írtam tegnap:

Elvonult lassan a hosszú-hosszú éj
S fekete nappal virradt fel rád
Fenyőerdő mélyén süt rád a fény
S a tág mezőn csak sötétet találsz

Rozmaringbokorról levendulát szedsz
S illatát érzed selyemakácnak
A nagy városban társakat nem lelsz
S a csend partján barátja leszel a magánynak

Temetéseden csak te szólsz: a halott
Egér búj a síron - már az sem neszez
Virágszirmokból fűzfakoszorút fonsz
S lopva saját fejfádra teszed

Pussz:Hun

Üdv,Drágáim!

Well:miért nem írsz címet?(Javaslat:"Üresség")Mélyen felkavart a versed...Nem tudok róla beszélni.Egy olyan mélyen fekvő -mond6ni 'alap'-húrt pendített meg a lelkemben,h most minden erőmmel azon vagyok,h ez a rezonancia ne okozzon maradandó károsodást...Ez az,amire azt szoktam mondani,h a költészet az 1etlen legális drog,ami csak közvetve szomatikus 6ású

Dae:khirály!

JB:(80)-elemi erejű és hipercivilizált-mint 1 mágneses vihar

Nima:Vangelis kontra Szürkerév-több kép kellene!így az egész 'elúszik',szétfoszlik,beleoldódik az érzések végtelen tengerébe.Nem le7 +ragadni.Olyan képek kellenének,amikről beazonosít6ó mind2 'sík'...(Szvsz...)

Artemisz:Ébredés-formai remek!Jók a képek!Tetszik a fordított felállás

Trevian:Szerelmem-elhamvadt gyémánt és bemocskolt patak...tiszta és mély érzés;világos szavak... :itscool:
Sötét varázslat:érdekelne a 2. része is!Irígylésre méltó az arányérzéked a vérrel és a sötétséggel kapcsolatban.Nem átéled-s ettől képtelenné válsz a közvetítésére, mint 1esek-,hanem megjeleníted,átél7ővé teszed.Van mit tanulnia tőled a hasonló témákat kedvelőknek

Dingir:Örök átok-zseniális!legendáriumba illő...

És íme 1 saját-1enlőre még cím nélkül:

Jó lene már:
megmaradni-
Magam elől nem
megfutni;
Künn az eső
sír helyettem:
Magam bálvány-
s szolgája lettem...

Örök átok

S csak hulltak könnyei…
Ez átkot ő már nem, soha meg nem töri.
Eljött az éjszaka, s holtan találta őt,
Az örök lázadót, örök hitszegőt.
Szeméből a láng messzire szökött,
Ott szárnyal valahol, a tenger fölött.
Lépése nyomán porrá tört a zsarnok akarat,
S csak egy kihűlt test a padlón, mi itt maradt.
S csak hulltak könnyei,
Miért, hogy ez átkot meg nem törheti?
Üres a szoba, üres az élet,
Eltűnt a fény – számára végleg.
Ahogy elrepült a messzi égbe,
Elszállt vele vak reménye,
Elvitte a hitét, elvitte álmait,
Erősítse most már hófehér szárnyait.
Szabad lett. Nem kell több kín, fájdalom,
Végső győzelmet aratott az árnyakon.
Szívében nincsen több sötét zug,
Nem bántja gyilkos, nem bántja hazug.
De ő mégis, mégis hullajtja könnyeit.
Ez örök átok meg nem törhetik.
Mert ő még nem, még nem mehet,
Csak siratja a szabad lelkeket.
Miért, hogy újra elhagyta a fény?
Gyengül az élet, gyengül a remény.
Az örök gyász, örök fekete fátyol,
Nem engedik ebből a világból.
Mert bűnös volt odafenn az égben,
„Kegyetlen vagy Uram, hisz még alig éltem!”
S Ő bölcsen ránézett, s csak hallgatott,
Büntetés helyett ajándékot adott:
Élj hát örökkön, békételen gyermek,
Találd meg, ha tudod, odalenn a helyed.
S egek száműzöttjét elbocsátá magától,
Menjen, ha menni akar szent mennyországból.
S azóta ő – több ezer éve –
A földet járja békét remélve,
Örök a gyász, a fekete fátyol,
Menekülne már e zord világból.
S mert ez átkot már soha meg nem törheti,
Folyton hullnak, hullnak a könnyei.

Trevian: a második kissé vámpíros nekem... de ezért tecc.!!! / valahol hallottam, h tündéül a vámpír móréyár. Igaz ez??? 8O /
Nima: hát igen, Vangelis... jaj... hüpp... mindjárt elcsöpögök. A napfogyatkozás közben is anno Amerika felfedezése szólt a hatalmas hifiből... és nagggyon szép volt... jaj. Öregszem. nem szeretnél krit. a versemre?? a tiédet mindig különösen várom.
Megengeded, hogy az utolsó két sort betegyem aláírásnak??? [size=9:ttbkvvlf]/ nemleges válasz esetén virtuális hisztizést kapsz. el fog ázni a géped az üvöltő, földhözcsapkodó, zokogó avataromtól... Tehát jobban jársz, ha megengeded. /[/size]
Üdv mindenkinek!!!!

Lehet, h megkínozlak titeket egy tüncis verssel... de lehet h nem... na mind1.
Helló mindenkinek!!

Jaj!!! És drukkoljon mindenki a holnapi duplaórámra töriből, mert én tartom mind a 2-őt a bosziüldözésből... h: / ez kétségbeeső-emotikon akart lenni.../

Trevian: Nagyon tetszett a versed, főleg a második. Rögtön az első két sor egy idézetet juttatott eszembe, amit elő is kerestem, mert hirtelen nem jutott eszembe pontosan kinél is olvastam. Babits: Húsvét előtt
"a szörnyű Malom...
mely lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi..."
Jacopo: Ez egyszerűen fantasztikus (-mint mindig )! Nagyon megfogott!!! Főleg: "villanypóznák fényt zokogtak az éjbe".
Nima: Lehet, ma ilyen asszociációs napom van (így, dupla szalagavatós próba előtt...), de erről az Elefántdübörgés jut eszembe. "Kit elvitt az út vágya, nem tér többé vissza." Jó nagyon!
Nefra: Érdekes gondolatok a szerelemről. Hangulatában a Gyilkos című versemre hasonlít egy picit, arra egy tanárom azt írta, enyhén szadisztikus...

Üdvözlet mindenkinek!

Köszönöm a dicsérő szavakat és kacsintásokat:) Bár talán jobban örülnék, ha nem a szomorúságommal gazdagíthatnám a költészetet:/
De ha már befogadtatok..s úgy érzem igen, akár le is hozhatom a füzetemet és gépelhetek vadul

Ez például nemrég született:

Szerelmem

Nihilistává tett a szerelmed,
elvett minden fényt, meleget,
és egyedül hagyott veled.

Feketévé tett a szerelmed,
elhamvasztotta szívemet,
és lábaid elé vetett.

Szomorúvá tett a szerelmed,
szomorúvá tett a szemed,
szomorúvá tett a heved...

hüpp-hüpp

Sötét varázslat

Felköhögött véremet
az élő Hold arcába köpöm
nekem nem jutott semmi
szép, nem jutott öröm.
Körmeimet saját, kínlódó
húsomba vájom.
Menekülök, vergődök,
újabb vérgőzös álom.
Felkel a nap vörösen
és felkelek én is
valós volt az álom,
valós a vér is.
Sebeket a testemen
csuhával takarom,
csuklyával rejtem
sápadt, véres arcom.

ez a vers első fele, a második arról szól, menyire megvetik az emberek azt, aki mágiát gyakorol

Eglar, remélem, minden rendben megy nálad!

[size=9:1g5aw5yl]Ébren is álmodom,
s már magam se tudom,
hogy mi a valóság,
s mi gyötrő látomás.

Ha reggel ébredek,
szépre nem ismerek,
csak szenvedést látok,
életemen átok.

Nappal ha járok,
más rám nem mosolyog,
mindenhol csak a halál.
Ó, jaj! visítva száll.

Átok a lelkemen,
mi lesz a végzetem,
közeleg a halál,
pokol kapuja vár.[/size]
: :hein: :

Nima, ez GYÖNYÖRŰ!!! Micsoda asszociáció!! Zseniális!!! Eszembe nem jutott volna!
Nefrácska, a tiéden meg végképp eldobtam magam! Mit is írt Kazinczy Kölcseynek: "Aki tizenöt évesen ilyet ír, mit fog írni harmincban?" No, jó, te nem vagy már 15, de a lényeg ugyanaz! Csodálatos!

Dodiee, drága, csak most nyilvánítok véleményt a Vámpíros versikédről: TÖKÉLETES!! Ez is igazi, érett költőlélekre vall! Le is mentettem!

Itten 1 zsírúj versike:

Ébredés /Arwen éneke/: (2003.XI.1.)

Hallga?! Mi szól?
Még alszik Völgyzugoly
lombok közén rózsás hajnal honol.
Bohó pacsirta, csitt, most ne dalolj!

E hang fülembe kúszik csintalan,
s szívem feldobog, az oktalan!
A fák közé surranok hangtalan.

Még nem látott meg. Igen, ő az, ő...
itt van, s a gond lassan tűnő
édes arcán, melyet felszántott az Idő.

S én mégis, mennyire szeretem!
Választottam, Reményem, kedvesem,
szaváért eladnám az életem!

Hát még most... a hangja szinte fény:
"Tinúviel! Tinúviel!"

Kicsordul könnyem, fa mögé rejtezem,
hozzásimulok, onnét figyelem

Mely ritka, csodálatos tünemény:
egy kósza, aki énekel!

Nos?

Trevian: ez egy csoda! Nagyon szép! Iszonyatosan szomorú és fájdalmas és hüpp. Mééég!
Mau: éljenek a tündék! A Kelet népe: ember rész megy a Lilámba! Igaz, őszinte.
Elanor: a zenehallgatás előnyei. A címre nekem teljesen az Ébredés ugrik be.
Eglar: nagyon-nagyon! Mint egy film jelente, egy homályos gondolatmenet, amit szinte csak te értesz. Mintha valaki ezt suttogná a dal alatt.
Szofi: Cak egy kis mondat, egy kis sóhaj, és mekkora erő!
Dae: Középső versszak! Isten! Érdekes, hogy most nagyon sokan írunk a tündékről.

Egy kis Vangelis-hallgatás közben... Az egyik számban olyan fuvolaszóló van, hogy franciafordítás közben majdnem elkezdtem bőgni. Erre a számra írtam:

Barcelona 1492 - Szürkerév 3021

Vitorlák dala, tánca a szélben.
Most már csak messzíről nézem.
Végtelenül szomorú zeneszó hallatszik.
Igen, hallom. Most más is búcúzik.
Közös bánatot hagytak itt a hajók.
Új érzéseket, mik a szívbe marók.
Vágyakozás, gyász, búcsú és fájdalom.
Bent érzem, hiába, de a láthatárt kutatom.

Kit elvitt a tenger, nem jön többé vissza.
Kit elvitt az út vágya, nem tér többé vissza.

Üdv!
Nagyon jókat írtok! Megpróbálok majd valami kiterjedtebbet is, csak ilyenkor éjjel már olyan kedvetlen vagyok...
Köszönöm - itt is - Aranymagnak a nekem ajánlott versét, s egyben Neki ajánlom, sok szeretettel, és tisztelettel, az alább található 'válasz-versemet'...

[80]
mágneses vihar volt nemrég,
mondják, s néhányan még
Pilinszkyt is idéznek hozzá -

aznap éjjel láttam először
az időtlen magányba betonozott
csonka, óriás villanypóznát,
amint eltakarja fénytelen arcát.
néma volt a fájdalom. nem szél volt,
mi keresztülfújt a csöndre nyitott
ablakon. a tegnap izzott a holt,
semmibe vesző hidakon.

és láttam, ahogy olvadoztak,
s a mocsárból fáklyákat emeltek a mélybe
és a villanypóznák fényt zokogtak az éjbe

most kedélybeteg létben
zúgnak transzformátorok a réten

Sziasztok!!
Ez mostanában született...
nem tudom mi van velem, olyan... rosszul megy az írás mostanában... lehet csak a suli miatt... nemtom. Na mindegy, nem mentegetem magam. tessék reálisan kritizálni!!!


Az Ítélkező

Azt kaptam, mire ítéltettem magam.
Azt kaptad, hogy szólítottalak.
Azt kapod, mit csak adhatok.
Úgy adtam, ahogy akartam.
Úgy adtad, szeretted érte magad.
Úgy adod, magad szentnek hívhatod.
Itt vagyok. Vakítattalak.
Mért? Az én szememért.
Kivégezlek. Mártírja leszel
Eszméimnek.
Nem halok meg senkiért.
Nem szeretlek semmiért.
Kedvesed leszek, mint a holt istenek.
Ha bennem hiszel, bűnömért égetlek el.
El, elítéllek.
Istened leszek. Kevély, őrült – nagy istened.
Szeretni fogod, amit csak hullatok.
Könnyeid lesznek folyómban erek.
Te táplálsz majd engem. Gyilkos szeretetben.
Velem leszel egy. Büszke s lélektelen.
Ez, mit csak mondhatok.
Véged s szerelmesed vagyok.


Üdv: Nefra.