Versek

Nefi: teccik
Laurelin:
tesó hagyd abba a szemétkedést...(remélem tudod,h neked szólt?)

Siyo Mbesse!

Most nincs új versem illetve van, de azmég nem jó, úgyhogy nm erakom be. Csak egy-két megjegyzés, sajnos részletekre most nics időm/lustavagyok

Artemisz: (bár én nem ismerem azeredetiket :/, de ) IRTÓ JÓ!
Szofi: A két régebbi már akkor is tetszett, amikor először felraktad...
Laurelin: Néhol zavaró az önrím, de ettől eltekintve szélsőségesen sötét! Mellbevágó és elgondolkodtató egyszerre. :itscool: A képek, a keret, így tovább!

üdv:
-- Maurtu

Bárcsak

Bárcsak feledhetném a világ összes rosszát
Bárcsak ne kellene néznem az emebriség sorsát
Bárcsak pusztulna el végre az összes ember
Bárcsak tisztulna meg gonoszságtól a lelkem...

---

Feledés

Átküzdheted magad akar a poklon
Akkor sem fog érdekelni a sorsod
Bármit tezsel, többé nem figylek rád
S boldog életem lesz a halálod után

Többé nem lesz árny a szívemen
S nem lesz többé őrület az eszemen
Végre normális életem lehet
S megteszek mindent, hogy elfelejteselek...

Végül mind egyedül maradunk.
Az utolsó vonaton egyedül utazunk.
mind elmarad a sok megkopott állomás
mind széthull az álom, a látomás.

Végül mind egyedül maradunk
kórházi ágyakon rettegve vonaglunk
szóra nyílik ajkunk de senki nem hall minket
így száll ki belőlünk is majd az élet.

Egyedül reszketve, támaszaink nélkül
nem hívhatunk többé senkit segítségül
senki nem ölel meg, nem hallja hangunk.
Végül mindannyian magunk maradunk.

Bocs ha kicsit sötét, de így halt meg most a nagymamám, hogy nem tudtam ott lenni mellette, egyedül.

A Húsvét előtt és a Fortissimo a legkedvesebb verseim Babitstól, így éreztem, hogy muszáj beleszőnöm...
Örülök, hogy tetszett! Majd ki is egészítem egyszer...

Van még egy kedves, gyengéd paródiám, a túlzásba vitt önmarcangolás és "élet értelme"-kutatás ellenében.
Így szól:
FILOZÓFUSOK: (2001.XI.14.)

Ne gondolkodj, míg fiatal vagy,
hogy mért az élet, és miért lehet!
Ne zúzd össze korán zavaros gondokkal
bátor, ifjú, könnyű lelkedet!
Mert olyan leszel, mint az öreg bölcs,
ki életét könyvtárban élte le,
s vastag könyvek poros tudományával
van teletömve bágyadt, ősz feje.
Olyan leszel, mint a jó öreg Brandt,
az alkimista, ki ím, foszforra lelt;
de Te nem lelsz csillogó üveget sem,
míg a kőben aranyat keresel.
Olyan leszel, mint a feltaláló,
ki örökmozgó masina gyanánt
tömör golyóbist dróton járatott;
vagy mint tudós, ki öt macskájának
kapualjba öt lyukat vágatott;
mint absztrakt szobrász, akinek kése
jelet vésett tengerpart fövenyébe...

Aranyos, ugye?

Artemisz!
Tetszik a paródia, bár a Húsvét előtt szerintem az egyik legjobb verse! Sőt! Azt hiszem, számomra a legjobb.
Babits kiválóságát nem vonom kétségbe (nem is vonhatnám), csak számomra a "vers" nem a szóképek bonyolultságáról, a szerkezet megformáltságáról, s a hosszabbnál hosszabb alliterációkról szól, hanem a mély érzésekről, mit az ember másképp nem tud kifejezni, csak a maga néha esetlen (lsd. önmagam ) módján, s a művészet által.

Artemisz: teccik

most nem hoztam verset, ugye nem baj?
[size=9:ykxw8c6j]Így se olvasnátok el[/size] [size=9:ykxw8c6j]főleg, ha én írnám[/size]
További jó napot: Ráni

Hihi....
Egypár ember pozitív kritikája felbátorított.
Babitsról szólva, én is nagyon szeretem néhány versét, de nem mindet. Ismeritek biztos A lírikus epilógja c. versét. Írtam róla egy paródiát! Tessék: [size=9:1dlxdfla](azért ne harapjátok le a fejem!)[/size]

[size=9:1dlxdfla]/hühű.. az első versszak nem jut eszembe.. régen volt ... de ígérem, utánanézek otthon. Addig elégedjetek meg a többivel, a lényeg úgyis ebben van.../[/size]

Költőnk bonyolult lélek, kétségtelen,
Ötvözni vágy az újat és az ót,
S szétszakadt ajakkal, bűntelen
Husvét előtt dobol Fortissimót.

De jaj, töri őt nagyon a magány,
Esze nem áldás, átok rajta,
Önbörtönének súlya mint a kő..

S áll, állítván, hogy ő nem állítmány,
sem béta, théta, gamma, delta;
S nincs a Teremtésben vesztes, csak ő!

Na, milyen?

Nima: Nagyon tetszik! Főleg a vége! Babits annyira nem áll közel hozzám, de van egy - két számomra nagyon tetsző gondolata. "Így nem is él soha, mi soha meg nem halt." (In Horatium) A Depresszív 1 meg még fantasztikusabb!!!! (Bocs, kissé fordított sorrendben olvasok most... )
Nefra: Legszebb rész:
"Hajós vagyok, kívülálló
Partgyűlölő tengerimádó."
Lehet, hogy pont azért tetszik annyira, mert sokszor írtam hasonlóakat.
Nima! Out sider!
Szofi: Csak csatlakozni tudok a többiekhez, miszerint nagyon jók! A Mimikriről nekem is elsőre a szalagavatós táncunk jutott eszembe, mint Nimának. No meg a saját érzéseim.
Sünee: Nagyon tetszik a versed! De lehet, hogy aláírásod még annál is jobban.
Idril: Nagyon jó néha vmivel agresszívabb verseket olvasni. Erő van benne - vagy legalábbis én így érzem - , s ez egy pozitív dolog, még akkor is, ha ilyen dühös formában nyilvánul meg!

Volt egy kellemes másfél órám múltkor egyedül a Blahán, jobban mondva a 28as villamos társaságában, aki ugyanis az egész másfél óra alatt el nem mozdult a megállójából...

Pillanatkép

Egy tucat - étterem valahol,
a Blaha melletti kis - pokol.
A Huszonnyolcas villamos.

Már régóta áll szembe velem,
mintha figyelné hogy tervezem
következő nappalom, következő hetem,
egyszóval: az egész életem.
Huszonnyolcas villamos... Köztemető, Kozma utca...
Emberek tűnnek el mellettem, mindnek sietős a dolga,
mintha értelem e Létben, s nem csak bűn volna.
Néhány észrevesz, és rám néz egy pillanatra.
Halott tekintet... Egy fakó halottra.
Új - Köztemető... Huszonnyolcas villamos...
Elúszott életek, sietős életek,
a Nap nem süt értetek...
Nem értetek süt. De hisz tudjátok...
Úgyis érzitek, ez itt az átok.
S mily bátran merek szemetekbe nézni!
Elkapni egy-egy pillantást, lángot,
megállítani a rohanó világot.
Mennyien vagytok! Mennyi idegen.
Itt vagytok köröttem, szótlanul, hidegen.
S én oly bátor vagyok... Egy üvegfal mögött...
Villamos... Blaha, s Köztemető között.
Elválaszt tőletek egy képlékeny burok,
benne én, és nem mozdulok,
kint a világ, s tűr és morog.
Óh, milyen bátor is vagyok,
míg kint vagytok Ti, s bent én!
Kezemen üzenet, szívemen álom,
mintha az üvegfalig tartana az én világom,
s mögötte csak egy film, a Lét filmje.
A Huszonnyolcas is. És az Új - Köztemető.
A temető...
Az üvegben arcom tükröződik, s kezemen az üzenet,
s arcomon keresztül járkálnak az emberek,
és indul a villamos, arcom ő is hordozza,
s benne sok elkapott tekintet. Kozma utca.

Huszonnyolcas villamos, Új - Köztemető.
Köztemető... Temetik a közt, ez emberiséget,
a szeretet porladó csontjait, a hamvakat.
Temető... Oda viszi arcomat
a Huszonnyolcas villamos. A temetőbe...

Ha kell még neked, menj el érte!
Ásd ki arcom a sír mélyéből,
kapard ki, áztasd föl a földet,
ha kell még neked.
Ha jelent valamit az a szomorú szem...
Ásd ki, s hozd vissza nekem.

Itt vagyok, megtalálsz.
Itt vagyok, hol a Huszonnyolcas megáll,
honnan az arcokat gyűjti a halál,
itt vagyok, a Blaha mellett valahol.
Tudod... A Blaha melletti kis - pokol.


Bocsi, hogy ilyen hosszú verssel terhellek benneteket!
Üdv!

Szofi: megint nagy vagy! Lehet hogy-a te szavaiddal élve- nem vagy túl produktív, de amit csinálsz az minőség!
Gandalf: nem kell megijedni ha ilyesmiket látsz tőlem, néha elfog ilyen hangulat. sztem már rájöttél hogy tudok nagyon fura is lenni...
A verseiteket nem lehet megunni!

Nefra: könnyemben a tenger... mesteri. Ilyen kicsavart, kitekert csodát... A vége viszont nem tetszik. Már majdnem elkezdtem siratni a "galambot", de olyan hirtelen fejezted be, hogy meghökkentem. Túl hirtelen lesz vége és az a rímpár is kicsit sántít... De ne gondolj semmi negatívra, még mindig imádom a képeidet, te versek Dalíja.
Eglar: majd elküldöm, ezer köszi. Bár nekem a Rab Zsuzsás /köztudottan eléggé szabadon fordít/ fordítás a totum factum.
Már egyedül volt. És halotti volta csordultig tlitette.
Kíváncsi lennék rá, mit írt Rilke szó szerint.
Szofi: Kiábrándulás... abban az állapotban lebegek, hogy NEM AKAROM ezt érezni. Alattam pedig ez: kiábrándulok Valakiből, kiábrándulok magamból... és ez a legrosszabb. Nem akarom ezt:
Fanyar íz ömlik el számban.
Mit valaha megkívántam-
beteljesült,mégis: másként.
Az Illúzió búcsúzót int...
Mimikri:pont erről fog szólni az egyik szalagavatós táncunk. És mivel fog kezdődni? FOTR filmzene, A knife in the dark kórusa.
Idril: az első elsöprő! Petőfi, Monte Cristo grófja és a Nyisd ki a szemed! c. film néhány mondata kavargott bennem közben. Fassa vagy.
Éowyn: Láttad a Hercegnő és a koboldot? A kissrác jutott róla eszembe, mikor az erdőben mászkál és énekel.
Sünee: az elje nem nagyon fogott meg, de a vége haláli, így már öröm újraolvasni! Csatt, puff, bang.


Ezt sokkal később írtam, mint az előzőt, mégis összetartoznak nekem:

Depresszív II.

Ragaszkodom magamhoz,
E vékony köldökzsinórhoz.
Néha visszazuhanok magamba.

Most elmegyek. De valamit még mondok,
Hogy sorsomból ti is okuljatok.
Fogjátok meg két kezem.
Fogjátok fel ömlő vérem.

Nem akarom, hogy másnak is így fájjon.

Ez nem az én szenvedésem.
A ti bűnötök nem az én vétkem.
Tudjátok a sorsomat,
Hallgassátok szavaimat!

Sosem éltem. Olyan voltam, ki fél a haláltól.
Ezért sosem születtem. Így nem függök, csak magamtól.
Nincsen anyám, nincsen kincsem.
Égen Nap-esély. Megvetem.
Néha látom önmagam jövőjét.
Meg kell mentenem másoknak életét.

Nem érdemeltem meg az élet büntetését.
Én csak tükörkép vagyok, viselve a könny mételyét.
Szeretem az életem, a nedvesavar-szagú arcokat.
A szürkeszemű, jámbor állatokat.

Napba küldött üzeneteim megfertőzték lelked.
Ne hidd ezt el. Úgyis elfelejted.

Nefra: Nekem tetszik, bár az utolsó vsz.-ban az asszonánc ne igazán jön ki jól. Különösen ez tetszik:

Sóvár szememben partok
Könnyemben a tenger –
Köröttem arcok;
Szavam senkit se érhet el.

Hajós vagyok, kívülálló
Partgyűlölő tengerimádó
Hullám nekem az ég, a föld is,
Zord felhők, s nagy Nap őriz.

Szofi: Remek, mint mindig, futkoz a hátamon a hideg! (Főleg a Mimikri:"Nem vágyni Másra,/nem vágyni Többre-/s tán elkerül az Iszonyat:/Iszonyata a Gondolatnak...."

Sünee: Semmi okod a szégyenkezésre! (nekem főleg az utolsó 4 sor tetszik)

Nima, Dingir: Nem jutok szóhoz, döbbenetes jó... 8O
(Nima, neked külön: ha kívánod, azt is lefordíthatom - ha ihletem lesz... Ja, ha nem túl nagy kérés: el tudnád küldeni a Liebes-Lied 'hivatalos' fordítását??? )

Jacopo: zseniálisan látomásos

Cue: A Rilkét nehezen, mert kb. 2 hete fordítottam...

Sziasztok!!
Ez most sikerült... jó lenne ha vki mondana rá vmit... hálás lennék bármilyen kritikának.



A Hajós galambja

Sóvár szememben partok
Könnyemben a tenger –
Köröttem arcok;
Szavam senkit se érhet el.

Hajós vagyok, kívülálló
Partgyűlölő tengerimádó
Hullám nekem az ég, a föld is,
Zord felhők, s nagy Nap őriz.

Gyűlölöm a partokat,
Gyűlölöm az eget;
Csak egy hajó van,
Mit én szeretek;

Szeretetem is keserű,
Lázadó az; tengeren
Elsüllyesztem hajóm
ne legyen nekem kegyelem.

Marjon össze a hullám
Alkonyat aranyán;
Marjon össze a tenger,
Hajómmal pusztuljak el.

Egy galambom fog maradni,
Küldöm hozzátok a vizeken;
Elküldöm azt, s ti olvassátok
Mit is mond az én levelem.

Majd mikor nagy viharok
Zúznak sziklát s partot,
Az ő szárnyát vihar húzza;
De Írásomat hűen hozza.

S hidegtől pirulva az alkony
Színétől vörösre gyúlva,
Nehéz terhet hordozva
Fehéren, halkan búgva.

Nem ér oda az én madaram,
Nem ér partot már soha,
Nem sírja el senkinek,
Ki volt a tenger dalnoka.

Nem sírja el semminek –
Röptét csak a tenger látja,
- nem árul el senkinek
Szavam hull a homokjába.

Egy galambom maradjon;
fehér, hű, és igaz;
pusztuljon partotokon,
vérét fövenyetek igya.



Üdv:
Nefra.

Galdh: nagyon tetszik!!! Az első versszakban nagyon jók azok a képek!!!
Dingir: nekem is szoktak ilyen érzéseim lenni... ezt egyszer már versbe írtam, de az semmi ehez képest...
Nima: ahogy olvastam végigfutott a hátamon a hideg... nagyon jól leírtad aképeket!!!!
Éowyn!: az az utolsó kis szösszenet nagyon bejön nekem... az eleje a tündékre hasonlít...
Arlith: Kanizsával kapcs, nekem két hét múlva jó...

Üdv!

Mivel mostanában nem vagyok túl produktív,csak a legújabbat és 2 régit rakok fel.KRITIKÁT SZERETNÉK!!!!

Ősz
(avagy:Az Elmúlás Félelme)

Tán jobb lenne megfutamodni,
mint mellemen összefonni
karjaim,s csak állni,nézni
a szél a fákat hogy tépi-
tán jobb lenne megfutamodni
mint itt magamban megmaradni...


Mimikri
(avagy: A Menekülés)

Beleolvadni a tömegbe,
ami tán megtart,befogad.
Nem vágyni Másra,
nem vágyni Többre-
s tán elkerül az Iszonyat:
Iszonyata a Gondolatnak-
csak láttat,tanácsot nem adhat...


Kiábrándulás
(avagy:A Légvárkergető)

Fanyar íz ömlik el számban.
Mit valaha megkívántam-
beteljesült,mégis:másként.
Az Illúzió búcsúzót int...


A pályázat határideje 1ébként nem sürget annyira,gondoljátok át nyugodtan,hogy mely verseiteket tartjátok a legjobbnak-így nekem is megkönnyítitek a dolgomat.Decemberre már jó lenne,ha a kész kötettervvel állhatnék Telcontar elé,mert ő eléggé el van foglalva a LEP szervezésével.Pénteken ott leszek a Halloween-partyn,akkor személyesen is át tudjátok adni az első adagot

Sünee: nagyon jó.
Többie: alig tudtam betelni velük

Jézusom, ahogy elnézem a ti tök jó verseiteket, alig merem berakni az enyémet...

Boldog tudatlanság,
Nem fáj az, mit nem tudok,
Sírni hasztalan már,
Ha rájöttél, mi titok.

Míg benned éltem,
Jó volt minden,
Azt reméltem
Elrepítesz
Innen, e koszfészekből,
De aztán minden összedőlt.

Eltünt a remény,
Eltünt a mosoly,
Most örök sötét,
Hol bujdosom
Kárhozat nyelte el, mi szép volt,
S a maradék is összeomlott.

Tudatlanság, te átkozott!
Már szaladok előled,
Reményem mind elváltozott,
Mikor kiléptem belőled!

Milyen?

Sziasztok Drágáim,visszatértem-a Ti segitségetekkel,köszönet érte

Well:Engem meg a Te verse(i)d varázsolt(ak) el 8O Apokaliptikus látomásként tudom csak őket értelmezni-ez az egyik kedvenc "müfajom"
Nima:Okt.23-ai vers:győnyőrü.történelmi és mitológikus egyszerre.
Depressziv I:hasonló cipedlit vedlek épp lefele
Area:Reinkarnáció:felszabaditó 6ású
Galadh,drágám:fájóan szomorszép
Jacopo:kisérteties,borzongatóan borongós,tőbbszintü,tőmény,kemény,ütös-NEKEM alig elbir6óan ISMERÖS
Dingir:'Nincs bocsánat':...ismerös...
Éowynátélós vers:jó a tördelés:a töredezettség érzetét kelti,ami a fájdalmat asszociálja.Az uccsó vsz nagyon kell oda ellenpontozásként Jól eltalált technika v. szerkezet
Idril,Drága Pici Lányom :'Fáradt vagyok...':...a képeid... 8O Nagyon eltaláltad Ennyi 'szalonképtelenség' meg belefér-ilyen ez a vers:vad és kemény,be- és megtör7etlen(hál' Istennek ),mint TE
'Aszfaltszag...':Jóóóóó (Cimjavaslat:'Városban')

Ha tudok,még felugrok pár régebbi verssel

DE:Telcontar talált 1 pályázatot verseskötetre.A szerkesztést rám bizta.
TEHÁT:KÉREK MINDENKIT,HOGY SZEDJE ÖSSZE A LEGJOBBNAK TARTOTT VERSEIT ÉS JUTTASSA EL HOZZÁM

E-maill:sophia@1981.hu
Leválcim:2013 Pomáz Eötvös u. 8.,Szabadkai Zsófia

Fáradt vagyok. Ne köpjetek folyton,
Ne taszigáljatok vasajtók felé!
Hányszor vertétek sz...ba az orrom
S hányszor rogytam csizmás lábatok elé!
Hagyjatok. Egyedül akarok lenni.
Magaménak hinni magam.
Vasajtót, csizmát, sz...t feledni,
De nyílik a sötét verem alattam.
Hát büntetést érdemlek, kegyetlen urak?
Megtorlást sajátmagamért?
Más vagyok, mint amit mások akarnak
S vezeklem a ti bűneitekért.
Irigyeltek ugye? Azért gyűlöltök,
Mert tudok más lenni, mint mindenki más.
De ha kinyírtok, szétszedtek, ezerszer megöltök,
Velem nem hal meg, örökké él, nő a lázadás!
Fáradt vad vagyok, agarak éhes gyűrűjében.
Már nem érdekel hülye csaholásotok,
Mögöttem jönnek az új lázadók frissen, dühösen.
Rajta urak, öljetek! Halálom a ti halálotok!

Bocs a szalonképtelenebb szavakért, ez így jött!



Aszfaltszagot köp az utca az égre
Elmúlás árad a falakból
Szmogfátyol szállt az emberek szemére
Csatornabűz jön a föld alól
Fémdalt zengenek vasbeton házak
Hangjuk eltakarja a Napot
Tapos a tömeg széttép eláraszt
Bársony-zöld dombokra gondolok.

Milyenek?

Nem tudom folyamatosan olvasni a verseket, de amiket látok, nagyon jók!
Galadh, Szofi: Gyönyörűek, fájdalmasak, igazak vagytok!
Éowyn: Úgyis tudod...
Szofi: Jobbulást, anyuci! El ne tűnj, csoda vagy!

Sziasztok!nagyon sépek a verseitek!

Nyújtanád kezed
a világ felé
fordítod arcod
csillagok felé

vágynád hogy hangod
hallja mindenki
fura dallamod
csak az űr zengi

keresnél társat
kit végre szeretsz
már nem emlékszel
milyen ha nevetsz

végzeted elől
már nem menekülsz
könnyekben fürdesz
és csak némán ülsz

távola világ
menekül előled
képlékeny burok
árad belőled

kínoz fojtogat
eltakar téged:
nincs ki meg lássa
csillámló szemed
nincs ki érezze
lelked hogy remeg


Egyedül sétált az éjszakában
egy vidám dalt dúdolva magában
lelkének fénye árad belőle
bár útja még rejtve előle
szivében reménynek ereje
a szabadság, boldogság reménye

Mi a véleményetek?

Jacopo: mint egy háború utáni kép. Erős.
a múltba révedt templomok a kedvenc templomunk Szentendrén...
Galadh: istenem ,igen! Ne legyünk Nagyok soha! Az idő csak múlik könyörtelenül, és hiába is küzdünk, reménykedünk, úgyis meghalunk. Az talán szépíthet valamit, ha 80 évesen is gyerekként halunk meg. Nagyon szép vers, szívhez szóló és szomorú.
Area: ez a beszéd! Reinkarnálj!
Eglar: ez az egyik kedvenc Rilke versem, az eleje még jobban is tetszik, mint a régi, könyves fordítás, ahhoz képest is jól átírtad, a némethez sajna nem tudok hozzászólni, mert nem tanulok. Gratu, én fordítás szinten még csak Enya-szövegekig jutottam. Ügyes vagy! Orfeusz, Eurüdiké, Hermészt olvastad?
Dingir: [size=9:12jzagil]hát igen, kicsit szenvelgős a közepe... Ó, semmi, semmi, csak elgondolkoztam...[/size] A vége nagyon jó. Elsöpör.

Ezt nyáron írtam, az Egyetlen, Nagy Ő miatti szomorú két napban. Leányfalu után, you know Dingir.

Depresszív I.

Új, vérszagú álmokat láttam.
Túlcsordult, mint a vízesés, rajtam.
Megingatott, de nem döntött le.
Már béke van. Megérkeztem ide.
Jött az ég, a legendás azúr,
De szívdobbanásom mindig elárul.
Hullámos fák alatt jártam,
Ködlila avarban aludtam,
És nincs Hold. Nem találom.
Majd lesz, addig várom.
-Tudod, mit rontottál el?-
Gyermekszív. Sosem felel.
Úgy kérdeztem magam, mint egykor,
Hogy hová tűnt a szépjövős gyermekkor,
De nem kaptam választ akkor sem.
Lesz-e ásó, hogy eltemessen?
Varjak köröznek lógó fejem felett,
Nekem nem kell gyász, sem utolsó kenet,
Engem saját lelkem kitagadott,
Csak az öntudat, ez adatott,
Hogy tudjam, addig jó, míg élek.
Ki tudja, ezután milyen helyre érek?
Vas-vérszagú gondolatok dühöngnek bennem,
Hisz látnom kellettt, hogy mivé kell majd lennem...
-Tudod, hol hibáztad el?-
Tudom, de a gyermekszív sosem felel,
Mert makacs, olyan, mint én vagyok,
Ne sírjatok értem, hagyjatok, hagyjatok!
-Látod, megint több akartál lenni.-
Hiába akarod, nem fogom megtenni!
Fekete a fű és rózsaszín az ég,
De nincsen hely, hol békét lelhetnék...
-Nincs életed. Nincs senkid.-
Miért kell, hogy halljam megint?!
Valaki ölje meg, hallja szavam!
Ne! Majd én ölöm meg... magam.

Sziasztok!
Újra itt! Nem sikerült az elmúlt hét minden versét végigolvasnom, de amiket olvastam, azok nagyon jók!
Ez a vers tegnap este 10 körül szakadt ki belőlem, ahelyett, hogy a Halotti beszéd c. Kosztolányi művet elemztem volna... Ennek köszönhetően most eléggé fáradt vagyok, mert az elemzés mára mégiscsak elkészült.

Valaki kopogtat. Az ajtót kinyitom.
De senki, senki sem áll a túloldalon.
Valaki kopogtat. Fülelem a csendet,
Híre sincs, nyoma sincs sehol egy embrenek.
Valaki kopogtat. Az utca éjben úszik,
Az üresség nem kérdez, nem alkuszik.
Valaki kopogtat. Csak szólna is már!
Nem tudom mi zajol, élet vagy halál.
Valaki kopogtat. Nem adja fel, nem!
S én ostoba, rémülten keresem.

Ki az, ki felveri szürke magányom?
Micsoda bűvölet, micsoda álom?
Akármerre nézek, nem találom!

Ó semmi, semmi. Tudom ki dobol.
Itt van belül, elrejtve valahol.
Szívem kopogtat csak, kitörni szeretne,
Átköltözni egy másik, boldogabb emberbe.
Már látja, e helyen ő nem boldogulhat,
Nem feledheti emlékét a múltnak.
Ezért kopogtat, dörömböl mellkasom falán,
Hátha szabad lesz mégegyszer talán.

S fel nem adja, el nem fárad,
Azt kopogja, nincs bocsánat.
Soha, soha meg nem pihen,
Amíg ki nem szakad innen.
Fel nem adja, el nem fárad,
Azt kopogja, nincs bocsánat,
Fel nem adja, el nem fárad,
Nincs bocsánat, nincs bocsánat!
Nincs bocsánat.

Jacopo: Kedves szerzőtárs Hogy is mondjam, ön újra a régi. [size=9:1tdf9wwf]Csak ne lenne az a legyen a végén [/size]
Verse gyönyörű, és ennek már a mélyére (amit nekem jelent) merek látni

Well-of-Souls: tényleg gyönyörűek a képeid. Gratula. És csak nyugodtan tessék kritikát írni, nem szoktunk megharagudni érte.
Szofi: Jobbulást; a versről már minden jót elmondtak előttem, úgyhogy csatlakozom a többiekhez. És (-sel nem kezdünk mondatot), - ahogy már írtam is - nehogy eltűnj közülünk...
Galadh: gyönyörű...

Na, ezt szerintetek melyik Vangelis lemez első tíz perce "ihlette"?

[78]
azok az örökre zárt, kulcstalan,
elátkozott sírkertek,
s ahogy tükröződnek a szemedben

feledve
a múltba révedt templomok
mélyén arckép-csarnokok

alkonyokként
föld alá temetett terek

harangszó, én,
egyedül leszek,

elfeledve

legyen

Eglar: én már ismerem ezt - sőt, azt is, ami ezután jön de azért elmondom, hogy félelmetesen jó!

Szofi: úgy érzem, nélküled nem élne ez a verses topic, te sohasem eshetnél ki közülünk!

Üdv!
Jó, hogy mondja, Arlith kolléga. Nagykanizsai talis körprivire jó lenne, ha lassacskán válaszolgatnátok többen is. Köszi.

Galadh: hm. Ez nagyon szép. Valahol mind egyerekek vagyunk azt hiszem. Legalábbis én, nagyon is. Még mindig nagy kedvenc vagy. Az a fájdalmas nyugalom, amit ez a vers sugároz... hmm. Jól esik, mindig jól jön egy kis kínzás szegény kicsi lelkünknek

Area: Ez most végre a jobb hangulat szava? [size=9:3onx29f2]Mikor megyünk Kanizsára???[/size]

Liliana: Nekem ez kicsit túlságosan elbeszélő, vagy prózai jellegű. Egyébként szép a téma. Csakhát... nem tudom, lehet, nem értek hozzá...

Szofi drága: Végre itt a mi régi Szofink Jó vagy, mint mindig

Nem tudhatod, másnak mit ért,
A fű, a fa, a bokor, a levél,
A harmatcsepp a kövön,
A szél, mely arcodhoz ér,

Mit jelenthetett neki
Az első igaz napsugár,
A kisfiú az utca végén,
Ki most mosolyogva vár.

Elmúltak a boldog napok,
Sötét, felhős lett az ég.
Nem kéne más, egyet kérnék,
Hadd maradjak gyermek még.

Reinkarnáció
Tűz lobban szemében,
kis szikra kezében,
felhevült egészen,
megujjult lelkében.

Az ég felé nézett,
most már mindent értett,
nem volt már ő a sértett,
letépte szívéről a kérget.

Boldogan a napba nézett,
tudta ő már sosem félhet,
segélyt csak magától kérhet,
nyugovóra mát nem térhet.