Versek

Szép kis sorok,mivel új vagyok itt,én nem tudtam,hogy nektek ez csúnya.
Másrészt ez rögtönözve jött,ahogy így kipattant a fejemből,meg ugye nem verselő vagyok,csak időtöltés miatt,de köszi a sorokat.

Ajj. Megint magamra vállalom a közutálat tárgyának szerepét, és kritizálok egyet.

Hamandin, a problémáim:

Általános hibák

• ragrímek
  Az első versszak végéig egész jók a rímek, de utána szinte kizárólag ragrímeket használsz, azt meg már milliószor megbeszéltük a topikban, hogy azok csúnyák. Jelen esetben azért baj szerintem főleg, mert ennek emelkedett hangvételűnek kéne lennie, de a ragrímek miatt kicsit mondókaszerű lett.
• se ritmus, se szótagszám
  Lehet, hogy az én hibám, de nem ismerem fel, hogy a versnek bármilyen szándékos ritmusa lenne. Szótagszámok nem stimmelnek az bizonyos, ez általában nem határozottan zavaró, de például a második sorhoz rögtön iszonyú lendület kell, ha az ember a végére akar érni. Ajánlom, hogy olvasd fel magadnak hangosan.
• névelők hiányából következő magyartalanság
  "(a) Harcnak immáron vége", "(a m)egmaradt sereg vonult emelt fővel", stb.

Egyéb gondjaim-bajaim:

• "büszkén térnek haza, melyet megvédtek nagy erővel."
  Szerintem ezzel nem stimmel valami, elsőre nagyon visszahőköltem legalábbis. Azzal van a gond szvsz, hogy a "haza" igekötőként funkcionál, azaz a "hazatér" az maga az állítmány, az első tagmondatnak meg így nincs valódi tárgya, amire a második tagmondat visszautalhatna, illetve az maga a büszke hazatérés, de azt meg nem lehet megvédni.
• "Százával hullottak a lelkek, melyek e földön szörnyű halált leltek."
  Redundáns, kicsit "százával haltak meg azok, akik itt meghaltak" jellegű.
• "Mégis ez a csata győzelemmel végződött"
  Itt meg én pont kihagynám mutató névmást, szerintem tökfölös az az "ez".
• "s gondolták,hogy egy nagy ünnepéllyel ünnepelnek."
  Megint redundáns, és szerintem nem szépen, de ez egyéni vélemény.
• a "visszatér" és ragozásai egybe írandóak
• A második versszak végén inkonzekvensen váltod az időt, semmi okát nem látom, hogy jelen időben legyen az utolsó két sor.
• A "mindenhol" szintén egybe írandó.
• "A sült bárány illata érezhető a bográcsból."
  Bográcsban nem szokás sütni.
• "Hamandin, a seregvezető topog az élen"
  Topog? Egy seregvezető ne topogjon, hanem jó kitartással közeledjen, vagy vágtázzon, ha lovon csücsül.
• "akár kilométerekről lehetett hallani a zenét."
  Szerintem Gy.U. ihlette versben szebben hatna az, hogy "mérföldekről".

Ennyi lenne, remélem nem vettem el a kedved a verseléstől, a kritikát én igazán építő jellegűnek szántam, de azért lehet utálni és azt mondani, hogy gonosz vagyok.

Egy saját versecske.

A győzelem estéje!

Köd és sikító csönd hullott Nyugathalom földjére,
Harcnak immáron vége,s más nem fedi e vidéket,csak az elesettek vére.
Százával hullottak a lelkek,
melyek e földön szörnyű halált leltek.
Mégis ez a csata győzelemmel végződött,
a nap is felragyogott a felhők fölött.
Megmaradt sereg vonult emelt fővel,
büszkén térnek haza,melyet megvédtek nagy erővel.

Edorasba hamar híre jutott a győzelemnek,
s gondolták,hogy egy nagy ünnepéllyel ünnepelnek.
Az elesettekre és bátrakra poharat emelnek,
a szerencsés vissza térteknek lakomát rendeznek.
Felbolydult a város minden embere,
hogy felkészüljenek a nagyszerű estére.
A házak díszben állnak,zene szól minden hol,
A sült bárány illata érezhető a bográcsból.

A megmaradt sereg vissza tért emelt fővel,
a nép ujjongva köszönti őket mély szeretettel.
Hamandin, a seregvezető topog az élen,
örömkönnyeket hullajt,s közben ragyog,mint minden csillag az égen.
Nagy nótázás és lakoma vette kezdetét,
akár kilométerekről lehetett hallani a zenét.
Az este immár nagy ünneplésbe csapott át,
Hamandin újra karjai közt érezheti szíve párját.

[ eső ]

Most este van itt, de időtlen a Háló,
hullám-erdeje rezdül a térben,
felsejlik az ujjad alól kivirágzó
fény-sor a konzolszínű sötétben.

Hallom kint a teremtő víz kopogását,
billentyűkön az agyzivatart,
vár könnyű takaróm, rám önti homályát,
nedves a föld már, jössz te hamar.

201002271922@BP-vigadó_söröző#VT

Szövegek, amelyeket végre sikerült befejeznem tegnap VT-n.

[ reggel-ikon ]

Végig az úton a füstszagú város
mérge, gomolygó szürke harag
fojtja közönybe az emberek álmos
fénytelen arcát percek alatt
reggel, amint eliramlik a jobblét
vágya a Másik karja közül,
s marja ki ónos könnyel a szem-fényt,
testk az új rohanásba feszül.
Tűrve cipelnek, sírva robognak
zord-zajos autók, méla buszok
ontva a füstöt, festve a holnap
fényes egére a szörnyű Napot.

Álmodozók kitekintve a fénybe,
büszke szemükből perzsel a gúny
vak tömegálmot látva-lenézve
átmosolyognak a sok szomorún.
Mennyi az aljas e szép csoda-bolygón
súlyuk alatt haldoklik a Föld —
észbe se kapnak telve maguktól:
étkük is az, mit a többi megölt.
Jobb a világ nem lesz, az a msik
jól cselekedni ha nem tud, akar,
látnoki lóról míg közöny ásít,
szállni le nem mer a földre hamar.

Hamar, hiszen addig időnk sora véges,
emberiméltónk nem menekül,
végig az úton gond tüze éget
száz idegent tásként, egyedül.

201002271800@BP-vigadó_söröző#VT

Azt hiszem, még több szmájlit kellett volna használnom...

Hmm... Én az utóbbi időben gyakran gyalázok magamban szentimentális, klisés, sorokra tört prózát egy másik oldal verses topikjában, hogy de bakker, ilyet bárki tud írni, meg ez akkor se vers, ha Szörnyeteg Lajos módra minden sor nagybetűvel kezdődik.
Szerintem egy vers attól vers, hogy
a) rímel
és/vagy
b) időmértékes v. ütemhangsúlyos
és/vagy
c) valami többletet kap attól, hogy sorokra van törve

Tehát egy vers szerintem kb. akkor vers, ha a sortöréseket kiszedve, vagy felolvasva nagyjából semmit nem veszít az értékéből (ha van neki olyanja amúgy).

Úgy látszik nem volt egyértelmű

A vers per definitionem az az irodalom, ami nem fér ki a lap széléig

De túl van tárgyalva

Sú: nem, mert a regény pl kiér a sor széléig, meg a novella is, és az is irodalom

Felagund írta:

Encsi írta: Mi a vers definíciója?

Az az irodalom, ami nem ér ki a lap széléig...

Akkor már tudom, miért mondtad az idegmérges szövegre, hogy vers

Encsi írta: Mi a vers definíciója?

Az az irodalom, ami nem ér ki a lap széléig...

Sötét Úr írta: Encsi: Erre egy szó van: wazze! (Technikai oldalról nézve: jó-jó, de miért vers? Ez próza!)

hűhe

Hát, nem is versnek készült, meg alább is írtam, hogy pedig szerintem nem is az (úgyhogy végül is semmi keresnivalója nincs itt)
Btw, mi tesz egy szöveget verssé? Mi a vers definíciója?

:bejegyz:

*kézfeltart*
Viszont ha Vigadó, akkor ott nem különösebben értékelnék, ha én házilag készített sütivel állítanék be, igaz? Mármint a pincérség, nem ti

Nem gondoltam volna, hogy én ide valaha saját írást teszek (leginkább mert nem nagyon szoktam verset írni), de Felagund azt mondta, hogy tegyem, pedig szerintem nem is vers. (Azért persze kíváncsi is vagyok, mit szólnak hozzá mások)
szóval e

A HALDOKLÓNÁL

Szomjazom, szól az agg,
adj kérlek innom
még utoljára.
Körülnéz Gáspár, és mondja, jaj,
csak egy fél liter idegméreg van
itt kéznél, a mosdó meg
a folyosó végén, s míg
oda és vissza jövök (főleg, ha
megint beragad a csap
nyitója) addig kedves öregem
itt haland, s én nem lészek
itt, hogy lezárjam szemét,
vagy valami.
Szörnyen ihatnék,
ismétli az öreg, s hozzá
köhög nyomatékul. Szörnyű
szárazat és hörgőst. Hogy
Gáspárnak tüdeje fáj, ha
hallja.
És mondd, milyen az idegméreg?
kérdi aztán,
látván,
hogy Gáspár nem túl
tevékeny, hogy néki
az ágy támlájából is akár
most rögvest vizet fakasszon.
Az lassan hat, de aztán
szörnyen kínoz, mondja
Gáspár, és lelkessé lesz, mert
érdeklik őt a mérgek nagyon.
Benyelése után fél óráig semmit
se érezsz, majd hirtelen
begörcsöl hallójáratod, s
gerincedben mintha tüzes
ólmot futtatnának föl s le.
Ó, szól az öreg, És ízre,
szagra milyen?
Mint a víz, ezért oly könnyű
elrejteni más folyadékban, s
ezért tilos theodorás
palackban tartani.
Akkor adde, fiam, hisz -
mint már mondtam -
szörnyen szomjazom, s
kedved neked se volna
száraz torokkal meghalni.
De IDEGMÉREG ez, papa,
kínos, szájhabzós elhullást
okoz.
De fél óra múlva, mint
említetted, felel a
papa, és az órára néz -
Értem pedig hamarább
eljő a halál, mint hogy
az megöljön. Kínban
halni nehéz, ha már
holt az ember.
Igaz - mondja Gáspár, és
az utolsó kívánságot
teljesítve szívószálat szerez,
egyik végét a méregbe,
másikat az öreg szájába
csatlakoztatja.
Kortyol a vén, majd
miután hatszoros
halálos dózist elfogyaszt,
sóhajt, s szól, mint a
forrás víz olyan jól esett ez,
köszönöm, kedves fiam.
Gáspár szomorkásan
elmosolyod, és visszateszi a
mérget a polcra rá.
Mikor visszaül székébe,
fiatal, kipirosodott arcú
asszony ront a szobába
ajtóstul, kezében egy
aranyló alma,
s kiált (mármint a nő):
"Megszereztem!"
Mit, édes lányom?
Az élet almáját, mely
a végkimerülésben
elhúnyó 85 életévet
meghaladtnak új fiatalságot,
új életkedvet, s hosszú
életet ad! Papa, te
beteg nem vagy, s baleset sem ért,
csak éppen - öreg vagy, mostanában
töltéd a 175, ami igen hosszú
idő, és a megadott határt
meghaladja jól.
Az alma vagyonomba került, tehát
kérlek, fogadd el.
- Ó, hisz nem tehetem.
Házam, autóm eladtam,
és megfizethetetlen kölcsönt
vettem föl az orosz
államtól, fogadd el kérlek tehát.
- Hisz nem tehetem, ó.
Ne szórakozz, papa, perceken
belül halsz! - dühödik az asszony.
Apánknak fél liter idegmérget
adtam, mert igen szomjas volt - magyarázza
Gáspár halkan. - Ha megenné az almát,
fél órán belül görcsös kínhalált hal

Betoppanok kettő újjal.


Imperfect little orbs of light

Imperfect little orbs of light -
blinding our eyes,
blighting the night.
False stars made by hand, all so fake;
no wonder how we
all stay awake.

We are awake even when we appear sleeping.
We never dream there are no more worlds to dream in.
We never play cause the games are too hard -
imperfect orbs of light keep us apart.

Imperfect splinters torn from the sun
spoiling the night,
its beauty's undone.
Cold flames are everywhere you stay,
no wonder that we
all are astray.

We are at loss even when we appear certain.
We never sleep even when we draw our curtains.
We never play cause the games are too plain -
imperfect orbs of light keep us in pain.

We are kept in darkness even when we're exposed.
We accept everything with which we are imposed.
And even though the rot is already deep
the night still there for us to sleep.

---

Flavourite

Peaches
are your cheeks,
Cherry -
your lips are very
sweet, sweet, sweet, sweet
I'm gonna kiss your milky feet.
Silky blossoms
are your bosoms.
A sweet taste lingers
on your fingers,
sweet, sweet, sweet, sweet
being with you is such a treat.

And girls come around who are like chocolate
but you're chocolate milk and I've gotta admit it
that I prefer you every single time.
And girls come around, they are so sleek and so fit
but really, believe me that I don't give a shit
cause you're my flavourite, you are my prime.

A fragrance of pear
in your golden hair.
Ripe blueberry
- your eyes are merry
and clear, clear, clear, clear,
I long for you even when you're near.
Flowers of elder
- your ears are tender.
Your dress is a lily
and much appealingly
sheer, sheer, sheer, sheer.
I think of you every moment, my dear.

And girls come around who are pomegranate
but you're an apple and I have to admit it:
it's you of whom I can't ever have enough.
And girls come around and they'd like to hit it
but they'd better quickly forget about it
cause you're my flavourite, my other half.

And men come around who'd all like just a bit
but you're not for share, I'm jealous, I admit it
cause sometimes you seem too good to be true.
And men come around who'd all like to hit it
really, if that's all they want they'd better quit it
cause you're my flavourite, the one I woo.

Főnix Klub merre van?

SÚ! Kérlek, tedd közzé a neten azt a verset (változatokat), amit a farsangra írtál! Annyira tetszett!
Köszi!