Versek

Üdv!

Csak megint egy kis kilépőüzenet. A chatről ilyenekkel lépek ki (mindig akkor gyorsan kitalálok valamit), és ez tetszik nekem

Pá
Léli

Szép az élet -
ha annak éled.
Fogd a kezem,
vezetlek Téged.

Ring:

Ringbearer írta: Timona: ööszintén szólva nem értem a versedet.

Meglehet, hogy én sem [size=9:3t8hk4za]Csakhát arra lettem figyelmes, hogy a buszon az ülésem alatt egy tücsök zenélget, aztán ez lett belőle... [/size]
Ratzka:nem éreztem elpocsékolt időnek a versikéd olvasására forditott időmet, sőtt kifejezetten tecc
Nima:Nyüfi khirály !!!
MÉG!!!!!!!!!!
Drowse:Szerintem nyugodtan felolvashattad volna, ez a két sor különösen bejött:
Törött tükör, újuló kétség
Fájó seb, mellé dühödt őrültség
Egyszóval jó lett na!

Sztem add azt a cimet, hogy "Hideg Vágyak Éjszakája", vagy mittudomén.. oxigén

akkor amit tegnap Nima olvasott fel..
ja, valaki adjon neki címet!

(Cím nélkül)
Száguldok a lépcsőn,
Átadom az éjnek magam,
a korláton fénycsíkok rohannak.
csak ne ájuljak el!
felfalnának a vadak..
De egy árnykéz meglök hátulról,
a szívembe marja hangomat.
egy földöntúli üvöltés
tépi szét az éjjeli tájat.
Szunnyadó erő,
új haragra ébred,
s felkelti a néma vágyat,
hogy csak ölni születtem,
ölni és enni, mint minden vad,
ki e világot éli.
Fák dobogása savanyítja a Földet kéreggé,
pókhálók feszítik az éj leplét,
s a világba új király lép,
az örökkön tartó Hold,
a mindig kék,
a fátyolos úr,
ki éjeken virraszt melletted,
ha kéred mérget szór a szívedbe,
mert féltékeny a Napra,
s ezért minden éjjel sötétségbe borítja,
ezt a hamvadó szürke álompor itta világot.

Rana: a vége érdekes, de ez annyire TE vagy!
Nima: kitaláltam, hogy melyik rész a vicces. de attól még nagyonvonatutazós feeling..
"Napraforgó-sárgán mesélnek a mezők.
Ébenarcú éj: eltévedtem nálad." ...
Eruntale: mi a francér nem olvastad fel ezt tegnap?! annyira szép... egyébként ha írsz kiírod a bánatod..
Caradhraug: hömpölygő, vad és kegyetlen. jó.
Adim: jaja.
Ratz: hümm. "Mellyel mutat közös pontot Két magán kívül ragadt lény" über rúlz. és ez nem közhely.
Timona: ööszintén szólva nem értem a versedet. Nyüfi khirály. jóvanna Nima, a tied se rossz.
rendezni kéne egy Nyüfke-versíró-versenyt!!!
Drowse: nézd, ahhoz képest hogy milyen körülmények között írtad..
egyébként sajnos ilyenek a mindennapok...

Timona: a verset nem olvastam fel végül, nem volt rá kimondottan alkalmas pillanat, meg amúgy is elég hülye vers.. azért ide bapakolom:)

Fény, fény, és benne árnyék
Rideg szavak mellé rideg ajándék

A fogaskerék pusztít, elkap;
Fogai közt vergődik, sikolt a holnap

Szél-harag tépi ázott álmunkat
Megfeszül idő, széthullik akarat

Törött tükör, újuló kétség
Fájó seb, mellé dühödt őrültség

Vérben gázolunk térdig, félve
Riadtan belefagyva új naplementékbe

Racc:Két magán kívül ragadt lény jajj, te gyerek. Kár, h nem volt elég időnk dumálni táborban. Nicsak, te is idézgetsz máshonnan? Dehát ez trendi! Szeretlek, büdös kölök!
Adim: Ezért már megkaptad a röhej-reakciót, remélem elég volt. Általad felolvasva nagyon jóóó volt!
Phaedra: Tök jó! Nagyon szeretem a népdalokat, és ha vki szépen bánik velük. /még a csodálatos Balkan Fanatik egy-két száma is tetszik. / Jó, h nem csak engem ihletnek meg az ilyen dolgok.
Erda: Régen a férfiak menyétprémet /is/ adtak a lányért cserébe. Menyétasszony=menyasszony. [size=9:8qzlb01z]Fura szó, de nekem nagyon tetszik. Olyan, mint a degulány. Állatimádó vagyok, na. Megyek az erdőbe lakni. Ki jön velem? [/size]
Mau: ezt miért nem olvastad fel?
SÚ: köszönöm szépen.
Alda: Te itten az a személy vagy te, aki a brutális képét mutogatta a buszon és mellesleg HV uncsitesója vagy te, esetleg valaki más és most jól beégtem? :clown:
Timona: Nyüfi rúúúlz! De édes!
Az enyém:

Nyüfke

Édes pici görénylány,
Fehér csík áldozata lábán.
Ha bezárod, ha szereted,
Ujjad tőle nem mentheted. :biggrin2:

Keresetlenül: pofonvágósan őszinte és életszagú. Szeretünk, F. Mária. Hívjuk el versestalira!

Sajnálom, hogy ma délután korábban el kellett hagyjalak titeket, mint szerettem volna...
Mj. még a verses talihoz:
Drowse:felolvastad a versed végül? Ha nem tessék rögvest fölpakolni!!!
Mivel úgy vettem észre, hogy sokaknak tetszett Falcsik Mária verse (amit neten találtam vhol), ezért megosztom a többiekkel is:

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz t

Kapolcs tényleg yoo volt!!!! :bounce:

hahhó! én nemrég jöttem, -Kapolcs után- és mivel úgyis érdekelnek a versek, meg egyébként is meg akartam szólalni, ezért gondoltam ide kaparok először! hát, üdv mindenki! jah, és yoo éccakát mindenkinek! D.

ui.: Mintha Mau Rausser-t láttam voltna Mon.apátiban! Yool láttam? (bocs, ha rosszul írtam! )

Mit keresek én ITT?!

Ja persze! Valami szutykot akartam ide felrakni. Hát... Előre is bocs minde rá tékozolt kellemetlen percért.
ÍME:

Fel, Hős! Ma…

Felhős ma az égbolt, mint felhős volt egykoron homlokod
Merengve néztem arcodat és láttam másként gondolod
A szó szólását s azt a gondot
Mellyel mutat közös pontot
Két magán kívül ragadt lény
-Fantázdús illó tünemény-
Érzelmi síkvetületén
Világot rabfává tévő érchomlokzatán

Furcsa teremtéstörténet ez
A Semmibe csak kételyt nemez
Nem figyel teremtett világra
Nem figyel tettetett világra
Csak a Hold fényét ha kitárva
Látja indul el felé
A Hold felé, a Nap felé
Két teljesen más irányba
Hogy ott magát ismét bezárja

A szabadság rabjai elzüllenek
Ösztönük, érzékük ki fogja meg
Ki mutat új ösvényt nekik
Ha szabadságuk meglelik
Ki fog velük ó-múlt-halat?
Nem látják az éj hogy elhaladt
Értelmezás nekik zabla
Gonosz, esküszegő Vala

[size=9:39niso76] a kockafejűnek OFF üzenem nesze neked színfolt és közösségösszefogó sz*r vers, közzétett egókielégülés[/size]

sziasztok
voltam
ratzkh

Nem tudtam minden verset elolvasni ( ), majd bepótolom, addig is:
Suhi: ekem kifejezetten tetszik... az első versszak nagyon jó!
Dameron: jó a ritmusa, bár az utolsó versszakban egy kicsit megbomlik...
Timona: szép dallamos, ha hangosan mondom már-már éneklek... ez nagyon tetszik benne...
Nima: jók a képek, bár az a "menyétasszony" kicsit kizökkentett, elég fura ott...
Eruntale: tíz percig kerestem az állam... 8O Ez fantasztikus!!!!! Gyönyörűen fűzöd a szót, bár nekem kicsit befejezetlennek tűnik...
ADIM: hát, ez nagyon cukiiii! Az eleén kicsit furcsán néztem a képernyőt, de a vége aaaanyira arnyoooos!!! Szívmelengető kis történet.

Ahogy valójában törént...

- Uram, a kikötőben ott az ezüst hajó!
Messziről fénylik, csodaszép! K**vajó!
A tündék végre eljöttek érted, Frodó
Hív a messzeség, vár a nagy folyó!

- Nyugalom, Samu, még fel sem ébredtem
Elkészülök menten, csak elébb adj ennem
No meg aztán vécére is el kéne mennem
megerjedt a tegnapi árpasör már bennem.

- Igyekezzen Frodó úr, a Tündék nem várnak!
Micsoda hír lesz ez, hetedhét határnak!
A szomszédék ettől egy hétig nem kaszálnak
megviszik a hírt a kedvenc Kószánknak!

- Rendben Samukám, csak szeld azt a sonkát
Tégy mellé sajtot, bort, szőlőt, szalonnát
Kezed járjon cimbora, reggeliznem kell
Vagy kenyérnek majd a vitorlát szeljem fel?

- Cipőt végy uram, ne a késért nyúlj
Lent vár a hajó, egész vadi új
Induljunk uram, most kéne elmenni!
- Csitulj már Samu! Hagyj engem enni!

- Az étek után aztán jár nekem is szundi…
- Hogyan is tudsz Frodó ilyenkor aludni?
Kikötőben vár a hajó, szép, mint egy álom
Hogy nem engem várnak, igazán sajnálom…

- Legyen hát Frodó, itt a puha párna
Gondolod a sziesztád Gandalf megvárja?
Elmegyek hát hozzá, beszélek majd vele
Hátamon a zsákom, minden jóval tele

El is indult Samu, és biz ez nem kamu
Lassan háta mögött maradt a kedves kis falu
Merész terve volt, átgondolt jól mindent
De talán jobb lesz, ha az öregnek nem füllent

- Kérem, jó Gandalf úr, álcázzon engem
A Csodák földjére engedjen elmennem
Frodó úr csak eszik, alszik, meg pihen
Nem kell neki kaland, ő már csak ilyen.

Így esett, hogy végül Samu hajózott el
A következő útra meg Frodó megy majd el
Remélem, Tolkien ezért véletlen sem perel
A történet igazáért pedig ADIM a Des felel.

Népdal után.

"Úgy fáj az én gyönge szívem,
Nem Tom' tied fáj-e vagy sem?"
Hogyha fáj, én meggyógyítom,
Mosolyommal vigasztalom.

Vigasztalod, vigazstalnád,
Ha én Néked azat hagynám.
Vigaszatlom, vigasztalnám,
Ha Te nékem aztat hagnád.

"Gyere, rózsám, béküljünk meg
mi egymásnak engedjünk meg"
Engedjünk meg, nem jó ez így,
Sok fájó szó Téged búsít.

Téged búsít, engemet is,
Szívet fájdít, majd' megrepeszt.
Szívet fájdít, majd' megrepeszt,
Áldó szót is szélnek ereszt.

"Nyújtsd a kezed, bár egy felet,
Bár még egy szót szóljak veled"
Szóljál rózsám, bár százat is,
Szeretlek én, ha bántlak is"

szösszenet szerdáról

Nagy szavak úsztak előttem az éjben,
Űrteli lángok a holdam alatt, vak
Fénytelen erdei úton osonván
Gondolatok sora konvereg, álmos
Pillanatok köze nyújtja napunkat.
Lét s a Világ meg a Minden a kérdés,
Két szerető az időt mire másra
Költse, a válaszuk úgyis adott már.

Üdv:
-- Mau

Üdv rím és fafaragók!

Mecsi, tetszenek a kifordított nézőpontú soraid, mint pölö ezek itten:
"S az árnyékod lassan melletted haladva vonszolta maga után tested!"
"Loknesz tudósok keresik az állítólagos embert az Ember tó partján!"
Ám soxor nehéz követni műved kicsapongásait, ahogy szinte egymástól függetlenül ugrál a thémák, helyszínek, emberek között...
Mééé nem jössz már el eccee egy találkozóra?
Dingir, az őszben ez a legdurvább: "Hogy a halálra készültél, de csak vég nélküli feltámadást kaptál", és mindemellett az üveg mindkét oldala tetszik! Biza'. A vers második fele jött be nálam igazán, de az nagyon!
Erda, az üvegszívben kavargó színes füst nagyon szép kép... szomorú vers lett... én nem szeretek a múlton rágódni.
Aki a múlt foglya, az nem látja a lehetőségeket, amit a jövő hozhat neki...
Dameron, a középső vsz lett a legkirályabb! Nagyon beszédes...
Nima, tőled is a középső vsz tetszett a legjobban, azt háromszor is elolvastam!
Timona, az Újak nagyon szuper lett! Remélem, amikor az újak átveszik a hatalmat a régi felett, nem pusztítják el a múltat...
Eruntale, te hol voltál idáig? Merre voltál 140 más alkalommal, te leány? Eltettem.

ADIM a Des

A láthatatlan belső világodtól látszol olyannak, amilyen vagy és nem olyannak, amilyennek a tükör mutat.

Háááát...
Gondoltam először megosztom veletek, aztán majd feljavítom.Mivel reggel jött az ihlet, még elég gyenge, de majd megérik ez a vers is:

Szikla

Zúg a tenger, sötét az ég...
Egy szikla mélyén rémálom kél...
Nincs itt más, csak a magány,
S a benne rejlő titok nem több,
Mint puszta talány.

Ám sok-sok éve már, hogy él itt valaki:
Egy Névtelen Senki, ki a sziklák közt lakik.
Több hosszú, és fáradtságos életen át
Nem volt más társa,
Csak az üres magány.

Kegyetlen hullámok nyalják a sziklát...
A kárhozott meglelte örök párját:
Csak a víz az, mely őt megértheti,
Hisz a falak, a fehérek
Mélyen megvetik.

Zord szél kél, korbácsa nagyot üt,
Hangja elűz minden derűt.
Dacol a Senki az elemekkel,
Melyek egyre csak visszhangozzák:
Többé nem mehet el!

Kihalt minden, a fal üresen áll.
A magányos alak a Halálra vár.
Kegyetlen kacaj sűvít a szélben,
Ám a Senki nem mozdul:
Félelem nincs többé szívében...


(Csak egy egész Duracell, a reklám kedvéért 8O )

:hein:
Nem tudom, kissé még kótyagoss vagyok... :sleepy:
Azt rögtön levettem, hogy a mesterek közelébe sem érek, őszinte elismerésem mindenkinek!

És megérte a rábeszélés.

ha elfárad, leszáll egy domb tetejére
s bókokat sugdos a Nyár fülébe. szééép

A dombon ódon kápolna áll
aranyköd futja be barna falait
márványszobrot csókol kósza napsugár
a fakó freskóról egy angyal elszökik
köntöse kékjét az égbolt beissza
cipruslombok hegyén kacagva szalad
haja aranyozza a búzamezőket
fehér keze márvány-hegyet farag
ha elfárad, leszáll egy domb tetejére
s bókokat sugdos a Nyár fülébe.

Ez volt az első versem, Nima hatékony rábeszélésére bátorkodtam berakni ide.

Hahó!

Lassan elkezdem olvasgatni, h mivel maradtam el. Kapcsolat nélkül.
Nem tudtam viszont megállni, h ne olvassam el Dingir legújabb rémségét. Fújj, te csaj! Ez valami undorító!

Meg egy kis magamutogatás:
/cím nincs, csütörtökön írtam az IC-n, ablakonbambánkibámulás után. Olyan is lett. Az egyik részén még én is röhögtem, nektek is megengedett. [size=9:7clglb3g]Tessék találgatni, melyiken[/size]. Attól a résztől eltekintve viszont teljesen komoly és hiteles hangulatjelentés. /

Haladjatok csak el, ti házak. Mindig egyformák.
Ezeknek a magányos teheneknek sincs otthonuk.
Szálljatok messze, fátylas felhőanyák.
Vassal rakott úton a robogást nem unjuk.

Ha estek, ha fújtok, ha zokogtok, nagy erők:
Ember, fénykarú csoda, sosem fárad.
Napraforgó-sárgán mesélnek a mezők.
Ébenarcú éj: eltévedtem nálad.

Ablakot nyit a végtelennéző Nap.
Menyétasszony nem leszek még.
Azt üzenték nekem, bűnös nyugtot nem kap.
Mennysugárral gyötör az anyaméh-puha ég.

Aranymag írta:

Aranymag írta: Emberek meg fogtok ölni, de Kapolcs miatt csak Hétfőn (Garfield legutálatossab napján) lesz. Du 3, Maritsziget a fákallattbuszmegálló!
Ne késsetek privi!

Na szóval ez a vers,amit ideírok az csak egy látomás szerű,de egy ideig nem fogok ideírni,mert nem leszek,szal ezt inkább csak úgy olvassátok el:

A Szél

Aranyfák és sötét árny közt suhanó őszi szél,
talán hozzá hasonlítható legjobban e titkos személy.
Te nem láthatod,de Ő figyel éberen,
s érezheted,ahogy tekintete rád mered.

Ő a vándor,aki hegyet-völgyet végigjárt,
de látni,hallani nem lehet,
hisz a föld sem őrzi lábnyomát!

Ő a vad,akit a világ üldöz,
de megtalálni sosem fogja,
mert mgbújik az ősi fák közt.

Ne feledd!Ez a rejtőzés nem a félelmet palástolja.
Sokkal inkább a fürkészés,a fogyelem a célja.
Szívét sosem támadta meg a félelem,s ezután sem fogja.

Ő a vándor,akit nem lát,nem hall senki sem,
de valós,igaz és élő.
Ez nem tagadható!Többé nem!

Jó,tudom,hogy kicsit fur,meg minden,de asszem kivételesen a tartalmát olvassátok ne a szerkezetét!
puszy:Rana

ANP!!

Visszaszámláló az idő, bár nehezére esik
Mondta a toll az íróasztalon balladába rejtve a titkot
Regélt kint a nádasban, a szellő, s a szellős táj odva
Mert holnap a nagy domb után jön a tábla!
Jön a tábla! ANP! A tábla létezik! A tábla él!
A tábla lélegzik!
Kopár zöld dombok, s karszt táblák mindenütt,
S a nagy zabállás az étteremben, nagy jatt nélkül,
S a tokai aszú, amit most nem kérek,
Mert Pistit nem akarom megcsókolni.
Jön a tábla, megy a tábla! Én megyek!
Te nem jössz? Gondold meg!
Mert jön a tábla, megy a tábla, megy a Manurasa!
Odvas fa tövében baglyok tanulnak varjú nyelven,
S a réti sas zongoraórákat vesz, s mély levegőt is.
A kis túzok nem énekel, hanem dalol, majd hosszasan nyávog mert
Jön a tábla, megy a tábla! Jön a busz, megy a busz!
S a kanyar után hosszú az út a tó felett,
Serénke az étteremben jattra éhes tekintettel köszön,
De én csak mosolygok! Mosolygok hiányos fogaimmal!
Mert jön a tábla, mert megy a tábla, s én sem maradok.
Hallom az a Acheront, az elhunyt barlangászok ódáját,
Visszafelé a Kossuthból most immár egyedül a sötét úton.
Vár a vár is! A Színi, cigányok! A határ, a barlangok sejtelmes élete,
A milliárdok szelleme, az út pora, a szellő melege, a rét dala!
Mert jön a tábla, mert megy a tábla, s én sem maradok.

Timona: : Az Újak versed, elég ritmusos és jól lehetne dalolni Valahogy úgy mint a " tam tata tam tata tam tata tam. A kakót rühellem mert egyszer majdnem mérgezést kaptam, annyit ittam.

Dingir: A magányos őszről nekem az jut eszembe amikor egyszer mellettem keltél fel, és vizet kértél de én nem hoztam. Szép a vers.
Egyre jobban írsz! Te jó ég mi lesz ebből, ha ezt így folytatod...

Rana: A Szótlan szeretet jól megfogta a lényeget, nagyon kellemes képeket használsz, ez a sor különösen tecc: A szavaim pedig ráforrtak a torkomra. hűűű, ügyes
Dingir:bár még nincs ősz, de a versed olvasván majdnem elhittem, hogy az van
Erda:bár én nem voltam táborban de mielőtt a végére értem volna, már tudtam, hogy arról szól, nagyon fájó és szép egyben
mecsi:hm, hm ledöbbentő összefüggések, finom utalások... sok minde van benne amiből hátsó üzenetet érzek, de lehet, hogy tévedek [size=9:3us6tx0r]Mj.: Mé nem szereted a kakaót??? [/size]
Suhi:szerintem nem is gyenge, jó a ritmusa, és ha szabadvers!?... előferdül az ilyesmi
Dameron: ez egyszerűen csodaszép, fájdalmas, de nagyon megkapó! Föl a fejjel!!!

Asszem a köv versikém magyarázatra szorul, abból a szempontból, hogy ez már rég érlelődött bennem, csak most fogalmazódott meg...

Újak

Mindig jönnek újak,
kívánják a szókat.
Mindig jönnek újak,
kutatják a múltat.
Mindig jönnek újak,
nem látható korszak.
Mindig jönnek újak,
közétek simulnak.
Egy vagyok közülük,
sose leszek régi!
Ők lesznek az újak,
felváltják a múltat.
Eljön majd egy új nap,
csak ne legyünk zordak!

Ezer év magány

szürke és kék
játszik az ég
tornyosul fölém
elhagy a remény
ha az útra lépek
ha csak úgy térdelek
ha éppen tőle kérdezem
az értelmem hol lelem

zuhanó táj
szakad és fáj
az idő kegyetlen
tép rendületlen
ha remeg a szív
ha tekinteted hív
ha szárnyaiddal repülnék
a végén hová kerülnék

menny és pokol
karja hajszol
izzó horizonton
érem el otthonom
ha megtanulom nevedet
ha kőbe vésem a csendet
ha egy álom félbeszakad
majd eléneklem társamat

(...)

(-bláhh-)

Véletlencucc (értsd: a legszabadabb szabadvers )

I.

Ó, Te csöndes halk dallam,
örökkön hívsz a távolban.
Suttogod fülembe
örök gúny szavaid!
Halál angyala az, mi les rám
az egedről; gyönyörű szemedből,
és vonzz gyilkosan!

Ó, mondd mit tegyek neked,
hogy utamat újra megmutasd?
Mondd, miért nem mehetek,
azon mi nem az én utam?!
Testvérem hív tovább, kezét újra nyújtaná,
de Te szólsz, s jő a Halál,
és vonzz gyilkosan!

[size=9:3ctxzro9]Wazz, ez rohadt gyenge!![/size]

Pattogatott kukorica

Tévedhetetlen volt ő is, de megsebzett szíve hajnalt hasadt
s messziről a szemlélt felhők, olyanok voltak, mint a magas hegyek
S az árnyékod lassan melletted haladva vonszolta maga után tested!
Mely nem oly rég még, köldökzsinór táplált, hogy erős s egészséges légy!
A légy nem kártékony állat! Zakariás próféta is megmondta,
Mielőtt oltári nagyot csapott reggeli előtt az asztalra melyen egy légy volt.
A villanyoszlopok sebesen haladnak egymás után, a kocsiból nézve!
De mi állunk! Te jó ég! S az életre kelt villanyoszlopok a sebesség érzetét keltették.
Loknesz tudósok keresik az állítólagos embert az Ember tó partján !
De csak monda az egész. Ti látattok embert már? Én hiszem a legendákat!

A sejk meg a fia ez elmúlt hónapokban is labdáznak kint a sivatagban,
Bár az oázis melletti Nem bírtad ki nevű temető, már nem üzemel.
A történelem nagy fordulatokat hoz, ami meglepi a kék orgonát is a fűben,
Mert Israel szent földjén, koncentrációs táborokban őrzik a németek foglyokat.
A természetbarátok fellázadtak az így is védett madarak fogvatatása miatt.
Egy amerikai hegymászó megmászta a Magyarországon található Dobogó követ,
S elsőként tűzhette ki a az amerikai zászlót.
S Balatonon, Siófok partja mentén, meg nem erősített hírek szerint, egy óceánjáró süllyedt el.
A magyarországi egyesült királyi tanács tagadja a híreket.

De nem ér véget a kéklő búzamezőkön töltött vándorlás mert:
Megtalálták egy gabonakörbe rejtett csontot, mely Blöki vesztett el tavaly nyáron
S az élet szép, az oszlopok távolodnak, s az autó is elindult már.
S alszik a kocsi, a vonatfütty a portasíp és a biztonsági őr is!
Gondolatom ívelt mozdulatot tesz, a falon lógó Dingír istenanya szoborra,
Erős mozdulatokkal kakaóm kevergetem az asztalon,
És nem értem a világot, hiszen nem is szeretem ezt az italt.
Az élet szép, s messze elkerült csavarhúzót, az anya hozta haza,
De ellenben kért is tőle, szabadítsa meg a csavartól!
S a mesékben minden jóra fordul, mert vannak optimista meseírók is.

Halkan, s érthetetlen módon szakadt el a vécélehúzó kar miközben meghúztam.
Könnyes szemmel láttam, hogy már Baumax áruházba sem lehet menni a mesterrel.
Milyen mester az ilyen? Nem hiszek Atyám országán kívüli hamis próféták tanaiba!
Az abroszra ömlött tej lassan lecsurog a padlóra, majd elnyeli a döngölt föld,
S tápláléka lesz mindazon ritka állatoknak a föld alatt akik tejet isznak odalent.
De az élet szép! Mert mindenki dobban, dibben, s toporzékol, és hiszünk a hinnikébe!
A néma csönd most még csöndesebbe váltott, csak a bogarak ciripelnek.
S lelkünk oly finoman távozik a múlandó bioszférában, hogy az csak naaaaaaaaaaaaa

Hamuvá égett perceket sírok vissza,
s bambán meredek pár fényképre:
ócska vigasz egy törékeny üvegszívnek
miben színes füst ként kavarognak
az illúziók, meg az emlékképek.
Csak egy óvatlan mozdulat,
s porrá törik az egész, a füst meg
elszáll a végtelen téren át...

Szemem fáziskéséssel reagál egy
neoncső vakító fényére, s belefúrja
áttetsző tekintetét.
Valahol mélyen feldereng előtte pár
mécses békés fénye a délutáni napon,
s egy olajlámpás kormos lángja,
mely kialudt, megunta monoton munkáját,
pedig csak égnie kellett volna még egy kicsit...

Pupillám megremeg, s befelé fordul,
beletekint a ködös emlékhalmazomba,
könny fut át rajta, majd visszaáll helyére,
hogy kisírhassa magát.

Agyam megdorgálja, s elsöpri a raktárba
a frissen tépett emlékdarabokat,
majd meg akarja nyomni a nagy piros 'Delet'
gombot a fényképek mappában is,
de a kezet meghatotta a szem szomorú zokogása...

Vidám perceket sírok vissza...


Ezt inkább csak úgy magamnak írtam, nem látok benne sok értelmet, csak összeraktam pár képet... A címe legyen mondjuk Emlékképek 10 napról (asszem ez sokat megmagyaráz)