Versek

Nos, egy eléggé borzalmas cuccot szeretnék megosztani Veletek, pusztán az avantgárd műélvezet gyönyöréért persze. A szóbanforgó, műalkotásnak nevezett valamit nemalvási kísérletünk harminconsokadik órájában alkottuk meg a Blaha Lujza téri McDonalds épületében Mau Rauser, és DaroNight kollégákkal. Tehát nem igazán szükséges komolyan venni.

DCCXCVIII
Mau-Daro-Jaco sor-sorrendben

a bigmaces dobozokra hányt kóla íze
olyan mint a fogaidban rothadó karfiol szaga
és a brutális fogorvos visít wazze visít
a 42 éves MTT árnyai kísértenek
mert meghúztam a wc-lehúzót
a vécépapír pörögve száguld le az ismeretlenbe
fejreállt a koktélom is ma
mert a McDonalds az EB szponzora
és a TVben megint ordít a Szikora
csupa poénja-vesztett sziporka
- kinyaltam a majonézt -
csupa hasmenésmagányú éj
földön fetrengve rúgjak én
mert megettem a halas szendvics felét
arthur ordít viszlát & kösz a kakikoktélt
kár ezekért a rusnya rímekért
mert ökör elé fogtam a zöld ekét
s nyeldekeltem búsan a keserű epét
hentesárubolttal rivalizál a pék
le ne ess a falról te ocsmány ronda kép
mondok nektek valamit lét lét lét


& A PÁRTOM HALOMRA VERTE A ZÖLDEKET

Köszönöm a "bíztatást" és a pozitív kritikát, rendesek vagytok, most nőtt egy kicsit az önbizalmam. Jó, kicsit talán túlzás volt, hogy rettenetesen béna vagyok, de ahogy olvastam a verseiteket.... Néhánynál szinte már lepetéztem. Szóval, van még mit fejlődnöm.

Zizzo: Az 'Itt vagyok, megjöttem' c. versed egy nagy pofont adott, szóval simán a csiga helyébe tudom képzelni magam. Telitalálat!
Dingir: Brilliáns. Zseniális. Csodálatos. Fantasztikus. Haláli.

"...Hogy a kettétört kard
bennem tört ketté.
Hogy szívem fölötte összenőtt.
S úgy őriztem a fájdalmas csonkot,
ahogy megszaggatott lélekkel őrzi
azt az ócska, páratlan gyermekcipőt,
a kincsétől megfosztott anya...!!!"

Ez egyszerűen lelket megremegtettető! Csak gratulálni tudok.

Lehet, hogy most nem épp ide való, de egy paródiát rakok fel, ami a szerelmes verseket figurázza ki:

címe: Szerelmes vers

Ó, vajh mi ez, mi ez, mi lelkemen
Úgy gubbaszt, mint pattanás a seggeden?
Nem is pattanás ez, hanem furunkulus,
Úgy fáj ez nekem, mint a hójaghurut
De megszűnik rögtön minden kín, szenvedés,
Mert utolért engem az eltévelyedés
Úgy botorkálok szíved erdejében,
Mint a reggeli egy ember végbelében
Ha szép szemedbe nézek, mely kék, hidegkék,
S az egyik Nyugat, a másik Kelet felé néz,
Akkor mély megnyugvás telepszik lelkemre
Mert tudom, hogy velem maradsz örökre.

Mikor nyílik, az ajtó
S belépek szobádba
Rávetem pillantásom
Áttetsző ruhádra
Ahogy tested az ágyon
Kéjesen kígyózik,
Rólam a nehéz vánkos
Leesni akaródzik
Az ablaküvegre
Jégeső csapódik
Én odasétálok
A kandallóig
Pattogó tűz fényében
Két test összefonódik
Az egyik test én vagyok
A másik egy kanál smarni.
Te közben egy gerezd
Narancsot eszegetsz,
Én büffentek egyet-
-Ezen te csak nevetsz
Izzadtságcseppek
Gurulnak le rólunk
A mámortól idiótán
Fintorog az arcunk
Mikor a selyemlepedő
Csöpög a veríjtéktől,
Neked pisilned kell
a sok narancslétől
Én túl sokat ettem
Ezért egyet hányok
Három percig tőle
Csillagokat látok
Ezért nem tűnik fel,
Hogy te szerelemtől vakon
Spiccelve kiugrasz
A csukott ablakon
Én utánad vetem magam
(Anyaszült meztelen)
S melléd zuhanok
Teljesen nesztelen
De sajnos, nem halunk meg
Pedig ezt akartuk
Vágyunk: kéz a kézben
Szép csendben meghaljunk
Megpróbálunk megfagyni
A jeges hóban fekve,
De nagy bánatunkra
Hát, ez sem jön össze
Vad vihar viháncol
De a hülye villám
Az istenért se
Csapna mibelénk ám!
Hát szoríts magadhoz, bébi
Ha meg nem halhatunk
Legalább hadd legyen
Teljes boldogságunk

Ahogy ajkam odaér lila szádhoz
Lelkem az örömtől rögtön el is kárhoz
Néz, kérlek, két szemembe!
S haldd, ó, kegyes imám!
De nem tudom elmondani,
Mert szénné csap a villám.
Hát, mindegy, nem lehet mit tenni,
Együtt bomlunk hát le, itt helyben, my bébi…!

Hát, a ritmussal itt-ott még gond van, de sebaj.

A háromszögletű versben az a jó, hogy háromszögletű. De tényleg. Most miért ne?

Szeretve ölelek mindenkit!

Hmm... tulkép, azt én is tom, hogy az ihlet nem jön vezényszóra. Meg nem lenne jó, ha befolyásolnák egymást a versek... szal beirjuk vmikor hogy miröl lehetne írni, aztán egy pár naprra rá mikor mindenki (vagy aki jáccik) készen van, akkor be lehetne rakni a veseket ide.
Téme 5letem /pill nincs... de akármi lehet... akár 1 konkrét tárgy is (persze baromságtól kimélejtek )

Zizzo írta: vajon az milyen játék lenne, ha mondjuk mondunk egy tárgyat vagy fogalmat, és mindenki irna róla?

Nem rossz ötlet, jó játéklehetőség, de persze ez ihlet és kedv kérdése is nem mindig megy villámcsapásra, de kipróbálni ki lehet
Milyen témára gondoltál?

[size=9:3q214ay0]Amúgy Thanks [/size]

Dingir: nagyon mély, és jó amit irtál... most jó sokáig a hatása alatt leszek...
Timona hold leírása is nagyon jó... vajon az milyen játék lenne, ha mondjuk mondunk egy tárgyat vagy fogalmat, és mindenki irna róla?
Jah, és köszi

illúziórombolás-specialista vagyok mégsem vetethetem veled észre hogy az illúziód nem a halál csak unalom töltsd ki a létnyi jégürességed permín szeretlek ha létezik is néhány szónak jelentése ennek bizonyosan nem de nekem néha már szokott fájni ha valakivel nem tör

code a rat the monster on doom in it

Zizzo: nekem nagyon tetszik!!

Gondoltam

Gondoltam hogy egyszer nagy leszek
Gondoltam egyszer, majd szeretnek az emberek
Gondoltam hogy sok emberen segíthetek
Gondoltam egyszer apa is leszek
Gondoltam kandallót, meleget
Gondoltam vérben ázó tengereket
Igen gondoltam képeket
Gondoltam kirakom, de nem lehet!
Gondoltam sok szép szóra
De most, hogy izzik a lombok alatt a cserje
De most, hogy sötét minden kedve
Most nem gondolok!
Szellemem szabad, és végtelen.

Akkor megint kaptok véleményt v mit:

Zarándok: Az injekcióstű végén egy vércsepp zihál.
A fáradó szívizom zavarosan engedi
a salakkal teli vért a sötétlila szürrealitásba.
Hehűűű erre már nem tok mit mondani, WoW 8O
Suhi: kedves ötlet, hogy Sisiről irtál egy verset, igencsak találó lett
Erda: az Elmélázással nem tudom mi bajod volt, nekem tecc! A Boldogságnak meg nagyon kellemes hangulata van!
Mau: képzavarok #7 jó kis szójátékok és a már megszokott alliterációk nekem mindig bejönnek!
Aniva: Vakok vagytok mind egy szálig
Vagy csak alszotok mint föld, melyet belepett a hó?
Áh, ez nagyon jó!!!
A második versed amit felraktál az egy olyan általános témát feszeget ami sokakat foglalkoztat, de talán sose tudjuk meg van e Isten és, ha igen mi a szándéka... talán már kicsit unalmas is a téma, de lehet, hogy pont ellenkezőleg
HV: egyetértek Erdával 1 vsznál meglepődtem másodiknál mosolyogtam, mi volt az a komoly hangvételű versed már nem emlékszem
ADIM:Körülöttem ismeretlen-ismerős arcok
Kiket keményre edzettek a harcok
Itt vagyok, én is veletek tartok
belőletek nyílnak majd a rózsakvarcok! Jajj ez nagyon szép, ha láttam volna, biztos nógatlak, hogy olvasd fel!!! Amit adtál azok közt nem találtam ezek szerint a füzetedben pihent...

ADIM a Des írta: bélyeg pedig olyan ütős, mint a pecsét, amit rácsapnak a postán!

Hihi, thanks!
meztelencsiga:hm, kettétört kard most ez igy nekem fura volt, mert Dingir versében is előkerül v a tiéd folytatása is lehetne szerintem, de teljesen más vonatkozásban... viszont a vizesés motivum különösen tetszett.
Halálvirág:tessék visszaszivni a bevezető én nem tudok rendes verset irni dolgot, mert igenis nagyon jól sikerült darab, nekem különösen tetszett, ha az én kezdeti verseim ilyen jók lettek volna
Zizzo: ez nagyon ott van, HAJRÁ CSIGA, ne hagyd magad!!!
Dingir:már Mecsinél emlitettem, hogy teljesen jól kiegésziti a versed az övét v netán annak a folytatása lett talán : [size=9:3g7kaav7]Vagy csak rémeket látok...[/size]

Phűűű, ennyi verset alig birtam lekövetni a dolgot...

Na akkor én is: [size=9:3g7kaav7]kis picike és a legutóbbi ilyen eseménykor iródott[/size]

Telihold

Felhőkkel borítod sajt forma képedet,
kutyákat ingerled csaholják keltedet.
Nedvesen párolgó szerelmi őserő,
Napnak az ágyából sietve bújt elő.
Állókép mozgatja vénülő két kezed,
örülnöd kell, hát amíg ezt nézheted.
Testedben zöldellő áramot termelő,
feszültes álmodban keservet terhelő,
szeretet hiányát önkénten elfedő.
Szentjános bogárka halovány fényében,
rémképek túlfeszült romlatlan létében,
szerencse rámkacsint ovális képével,
eltöröl emlékek ezernyi élével.

Mindenkinek köszöntem a véleményeket utólag és remélem előre is !

Tízből egyszer.
Tízből egyszer találtad volna ki!

Gondoltál madarat, gondoltál hajót,
gondoltad a Bükk gyönyörű fennsíkját,
láttál markomban fekete virágot,
hittél széttépett búcsúlevelet,
gondoltál ezerszín csillogó hazugságot,
hitted, képeken leled meg,
gondoltad, mit őseid is gondoltak,
gondoltad, mit csak te szeretettél volna,
s gondoltál, ezerszer is arra gondoltál: a földre.

Csak egyszer...
Tízből, százból, ezerből csak egyetlen egyszer!
Csak találtad volna ki!!!!

Hogy a kettétört kard
bennem tört ketté.
Hogy szívem fölötte összenőtt.
S úgy őriztem a fájdalmas csonkot,
ahogy megszagatott lélekkel őrzi
azt az ócska, páratlan gyermekcipőt,
a kincsétől megfosztott anya...!!!
Vagy... De nem...
Hiába keresnék hasonlatot.
A szavak lehullanak.
Csak a szív dobog.
A kettétört kard dobog.

Üdvözlégy!

Halálvirág: még egy olyan benyögés, hogy nem tudsz írni, és nem állok jót magamért! Ez nagyon szép!!!!!! 8O Szép kerekek a rímek, ami nekem nagyon tetszik, és a ritmus, és a mondanivaló.... szuper! Egy kis ritmusbotlás volt benne valahol amkzepén, de ezen kívül tökkkkéleteeees! Le is mentem, és ez nagy dicséret, ha belevesszük, hogy ez itt a legelső versed.
Drowse: hátborzongató! Ez úgy lenne jó, ha egy jól szavaló emberke a sötétben elsuttogná... vááááá, brutááál.. :itscool:
Zizzo: ariiiii Én elég vizuális ember vagyok, és nagyon tetszett ez a vered! Jót derültem rajta.

Mai izé:

Boldogság

Túl pár álmos éjszakán,
Túl az autók zaján,
Túl egy percen, száz mosolyon,
Túl a szürke városokon.

Elhagyott kunyhócskánál,
Egy fa tövében, egy pataknál,
Tűző napon kint a réten,
Mezítlábas tánclépésben.

Na akkor polgárpukkasztás... ehhez mit szóltok? :

Itt vagyok, megjöttem

Egy lila felhőkarcoló tetején
Kezemben sörrel, vidáman állok én
Üvöltök a világra: „hello, hello!
Itt vagyok hát, megjöttem, hello, hello!”

Egy csigalépcsőn jártam a felhőkben
Mikor egy csiga elhúzott mellettem
Vigyorogva rám szólt: „Mi van öregem?
Én is itt vagyok, már én is megjöttem!”

Én meg csak bambán néztem, mi a fene?
Beszélő csiga? A rohadt életbe!
Mik vannak! „Na kis apám – szólt a csiga
Miért vagy itt??! Menj innen és nem lesz hiba!”

Azzal hát le is lökött a lépcsőről
Zuhantam végre lefelé, felülről
A csigának ez miért volt jó, nem értem
Ez van itt vagyok, a földre érkeztem

Leértem és felsírtam a korházban,
Az orvos anyámnak adott vidáman.
Hát ez a sztorija a születésnek:
Egy égi lépcsőről lelöknek!

Azóta itt vagyok, mindent hallhatok,
Mindent láthatok, amit csak akarok
Minden hangos, és minden csillog-villog
Ettől szabadulni többé nem bírok!

Mókás ide lenn, lehet mit csinálni
Nőzni, bulizni, tanulni, piálni
Már a felhőkbe vissza nem mehetek,
Ha mégis feljutok egy csigát megverek!

Holtak vetére: Komolyan vettük. Egyébként ez számomra asszem egy költői kérdés marad, legalább is nem tőlem fogod megtudni a választ...

Holtak vezére írta: a
há
rom
szög
letű-tetű
versben
mia
jó
?

(nem komolyan veendő)

Pedig vicces :up:

a
há
rom
szög
letű-tetű
versben
mia
jó
?

(nem komolyan veendő)

Erda niire (Area) írta: Holtak Vezére: az eleje nagyon szép, már azt hittem valami komolyat írsz, de a vége, az a csattanó, az nagyon ott van...

írtam egy komoly verset is ide még régebben....
de az olyan megrökönyödést okozott, hogy két napra kihalt a topic
úgyhogy már nem írok

[size=9:2ad2753q]ez olyan kis izé... sz**ság[/size]

[size=9:2ad2753q]Hold dermeszt ködfátylas erdőt
Alakot ölt a félsz minden oka
Lépte nyomán jeges csönd
Árny s vele jégeső suhan
Lelkekért jött a Lét ura[/size]

Halálvirág: 8O 8O Vazz, ez gyönyörű!!!
Artemisz: [size=9:qi4yd4f5]Köci! Hm... én Sisi nevét mindenhogy láttam már leírni, de két s-sel tecc a legjobban...de ha eccer nem így van óhaj: [/size]

Szép jóéjt!

Azt hiszem... szóval... meg se tudok mukkanni. Szerencse, hogy ide írni kell..... hát.... csak kapkodtam a fejem, ahogy olvastam ezeket a verseket.... ezek után.... nem csoda, ha kicsit összetörtem....... Mivel én rettenetesen béna verseket írok. Erre csak most jöttem rá.... Épp ezért egy egy éves versemet rakom fel, azért megbocsátható, hogy akkor még így írtam...... Meg aztán jó kontraszt lesz a tieitekkel szemben....... Na jó, nem kell a rizsa! Felrakom és kész! Mielőtt csontig rágom az ujjam.....

Hát tessék a szóban forgó mű:

Csöndes ima

Szenvedek.
Nem érzem bőrömön a nap melegét.
Csak az éjszakát látom feketén
Felhők gyűltek szememre
Bélyeget nyomtak lelkemre.
Emberek élnek hazugságban
Ebben a romlott világban
Ezrek hisznek egy tévedésben
Megfulladnak a megvetésben
Hallanak egy hangot, ami nem létezik
A hittel önmagukat mérgezik
Büntetik őket, pedig semmit sem csináltak
S nem veszik észre a sötét hibákat.
Gyötrődöm.
Hittem egy tévedésben régen
Azt hittem, Ő fent van az égben
Tudom, mostmár, hogy tévedtem
Hogy a nagy semmi van a fellegben
De ha talán mégis létezik
(és emberi lelkekre éhezik)
Miért engedi meg a háborút?
Miért létezik annyi téves út?
Azt mondják, csak próbára tesz
Hogy egyszer majd minden jó lesz
De addig csak imádjuk őt!
Úgy, mint egy büszke nőt
Aki, ha akarja csodákra képes
Égrengés van, mikor mérges
Magasztaljuk elnyomottként
Hiszen ő adta a fényt!
Ő csinálja a sötétséget
A győzelmet és vereséget
És ha mindent ő ad, ő irányít
Emberi szíveket miért áhít?
Hiába imádkozunk kínban
Hiába dicsőítjük vígan
Nem kapunk semmit, jutalmat
Ő nem használja a hatalmat
Bánkódom.
Nem így kellett volna lennie
Rég kellett volna cselekednie
De mégsem tesz semmit, nem segít soha
Az ember pedig vár, ostoba
Csak hisz tovább és könyörög
Csöndes panaszt nyöszörög
Én nem bánom. Imádkozzon.
Én is imádkozom.
Mert talán még segít egyszer
S jobb utakra vezérel
Akkor talán új nap virrad
S megszületik egy új csillag
A remény fog feltámadni
S ezer kétség kialudni
És akkor újra hihetünk
Akármit megtehetünk
Akkor talán rá jövünk
Isten nem segít
Csak a hitünk....



Zarándok: k***a jó a versed, ezer közül megismerném, hihetetlen, hogy jár az a kocka agyad!!!!!

Mindenki vigyázzon magára, legyetek rosszak!

Üdvözlégy!

Visszatértem, én, örökös kritika(használjuk inkább az enyhébb 'vélemény' szót) osztó, és nem kímélek senkiiiit.
Mau: a végén enyhén szólva ledöbbentem... 8O Mi az, hogy nem éri meg? De megéri, legalább próbáld meg!
Aniva: az első versedhez: fás metafora rulz!!!! 8O :itscool: Nagyon tetszik, mindent kifejez!
a másodikhoz: Hűha... h: Nem lennék annak a helyében, akihez ezt a verset írtad... Nagyon ütős, és van benne pár brutáááális sor! 8O
Várom többi versed (ha van...)
Holtak Vezére: az eleje nagyon szép, már azt hittem valami komolyat írsz, de a vége, az a csattanó, az nagyon ott van...
ADIM: kedves, szívhez szóló, és uccsó sor nagggyon szééép! Asszem én ennyit tudok mondani...
Mecsi: jaj, ez nagyon szívszorító... Annyi gyönyörű sor van benne, és rengeteg bölcsesség... csak gratulálni tudok...

Apámnak:

Vár állott ott s most ?.

A nap izzó korong most, sötétlem búj a Hold,
S Esztergom Bazilikájában csigalépcsők emelnek most magasba
Oda! Ahol ?egy koron? nem oly rég, még Veled mentem
De most az ismét nemet kiállt!
S egyedül teszem meg a lépcsőket
Előttem s mögöttem idegen arcok
Csak az én visszhangom hallatszik a kupolacsarnokban
S a Tiédet némán őrzik a falak
De emlékszünk Rád! Tudd!
Semmi e világon nem tűnik nyomtalan
Emlékszel? Milyen hosszú a bekötőút ott Máshol!
S hallani lehet az Aheron csobogását
Sok víz lefolyt, azóta itt, de mégis ugyanazokat a köveket mossa.
Tudod, mi van a kezemben most?
Vajon tízből kitalálod?
Egy kettétör kard az!
Egy kettétört kard.

Üdvözlet! Lenne itt még egy versem azazhogy nem is vers inkább történet ,ami picikét pszihosra sikeredett, legalábbis az elsö jónéhány sor, de azért remélem nem akartok majd rögtön a pszihiátriára küldeni

Gyűlöllek


Gyűlöllek...oh, Istenem mennyire gyűlöllek!
De miért? Tán ez az élet rendje?
Gyűlöllek, de látni vágylak,
De nem mert közben szeretlek
Csak hogy szenvedj...mert gyűlöllek.
Kik ismernek csupán szánnak
"Őrült" mondják, s továbbállnak
Mert nincs bennem sajnálat.
Csak bántani...bántani vágylak.
Gyűlöllek.
Te is gyűlölsz, ne is tagadd,
Előlem el nem rejtheted arcodat,
Rajta hát! Mutasd magad!
Fedd fel végre mi is vagy te
Miféle sötétség dúl lelkedbe,
Mert látom, hogy gonosz vagy.
Ne játsz tovább, fedd fel magad!

Látom végre...ez vagy hát te.
Egy érzelmes lányka csupán.
Nem több ennél...
Istenem mily' vakok voltunk,
Nem éltünk csak egymást gyilkoltuk
Értelme volt? Nem hinném...

Ám te még mindig gyűlölsz.
Elvettem azt mi szerinted tiéd.
De nem az. Sohasem volt.
Hisz' te is éreszted, szerelmed fölé hajlik már a sírbolt,
Ezért kérlek higgy nekem!
Hidd, nem bosszú hajtja lelkem,
hisz' az rég nem sorvasztja már
Kérlek bízz bennem!

De nem hiszel...nem bízol...

Még mindig gyűlölsz. Jobban mint valaha.
De én csak szánlak...nem bánt'lak.
Mert már van bennem sajnálat.
Már nem gyűlöllek.

Üdv!

Ezt a kis szösszenetet még a talira írtam egy óvatlan pillanatban, de valahogy nem került felolvasásra, úgyhogy megosztom veletek itt:


Körülöttem ismeretlen-ismerős arcok
Kiket keményre edzettek a harcok
Itt vagyok, én is veletek tartok
belőletek nyílnak majd a rózsakvarcok!


Timona, a Szaturnusz gyűrűje érdekes lett, a bélyeg pedig olyan ütős, mint a pecsét, amit rácsapnak a postán!
Dameron, te magányos kavics! "Simára csiszol az élet hordaléka!" Sirály! De egész apró göröngyök mindenkin vannak, ezzel lázadnak az egységesítés ellen! Harcra fel, győzni kell!
Drowse, kellemes mindenféle napot!
Milendoria, a Szentivánéji álom szépre sikeredett, ügyes vagy!

ADIM a Des

"A pesszimista az, aki két rossz közül mindkettőt választja."

Suhi, most egy igen kicsit irigy vagyok!

Ugyanis én is imádom Sisit [size=9:2eokldes](az udvari levéltárban feketén-fehéren olvasható, hogy ÍGY ÍRTA A NEVÉT, 1 s, pontos i.. mind1... )[/size] , de sose jutott eszembe verset írni róla! 8O

Ügyes vagy! :up:


Aniva, ez a vers nagyon szép! Hozzál nekünk még!

átvitorláztunk az ismeretlenbe
fölborultunk egyszer kétszer
így kezdődött? vagy máshogy-e?
erőt vett rajtam a szédülési kényszer....

később tudtam meg (otthon)
hogy lázas vagyok, mint állat
wazze! most egy hétig nyomhatom az ágyat....

Aki küzdött, remélt, szeretett

Űzve volt Ő mindörökkön
Élete fakó, sivár mint a tél,
Most megtörten áll egymagában
Mint zöldellő fa melyet megölt már a dér

Reménye sincs.
Bár volt egy halovány sugár...
de azt is elvették.
Sors, mit eddig fizetett nem volt elég nagy ár?!

Ó, kegyetlen végzet! Mit vétett Ő neked?
Sorvasztod, kínzod, ölöd...
De hisz' Te mindenható vagy
Mondd hát: miért gyűlölöd?

És ti emberek! Hát nem látjátok?
Ember ő is, közületek való!
Vakok vagytok mind egy szálig
Vagy csak alszotok mint föld, melyet belepett a hó?

De ugyan, mit ér a panasz?
Csupán üres szavak ezek...
Nem! Több ennél! Egy haldokló utolsó kiáltásai
Melyek titeket emberek, már fel nem ébresztenek.

Űzve lesz ő mindörökre
Míg a Halál fel nem kél,
Hogy elvigyen egy síró lelket,
Egy zöldellő fát, melyet megölt már a dér

Foq: még emésztenem kell de elsőre is impresszív. A címe pedig egyenesen LOL. Csak ki ne essen a szemed a nagy tágrarzárásban

Üdv:
-- Mau

Vazze, linkerek... Kellene már néhány tollnakadott perc, hogy írhassak én is ilyen izéket, még a végén leköröztök . Megpróbálom emotikonokkal kifejezni, hogy mit váltott ki belőlem Mau és Zarándok utóbbi karaktermése.

8O 8O 8O és :wazze:

Negyedikes szöveggyűjteményt tallózgattuk néhány hete Nimával, ez itt egy olyan cucc, amit találtam benne, utána Nimának napokig kellett takarítania a krátert a szőnyegen, amit az állam becsapódása okozott. Iszonyatnagyontetszik. És többrétegű basszuspuff.

Gottfried Benn:
Statikus versek

Fejlődés-idegenség -
ez a mélye a bölcsnek,
gyerek és gyermek-gyereke
nem nyugtalanítja,
nem éri el.

Irányok képviselése,
cselekvés,
oda- és elutazás
nem tisztán látó
világnak jele ez.
Ablakomból
- mondja a bölcs -
egy völgyre látok,
ott a gyülekező árnyékok,
két jegenye közt egy út,
tudod - hová.

Távlatiság -
ez statikája másik neve:
vonalakat húzni,
tovább vezetni
a hajlás törvénye szerint -
íveket szikrázni -,
madárrajt, varjat
dobni ki a kora-ég pirosába,

majd lehullatni -
tudod - kinek.

Nemes Nagy Ágnes fordítása

code a rat the monster on doom in it

képzavarok #7

most már azt is tudom
miért élek még mindig
és mért nem lehetek soha
hozzátok hasonló
bármimód is szeretném
tudjatok néha nekem is terhes
a hontalanélet hogy
egy alien a földön vadászva
éljen

anyámnak is terhes volt velem
de most bármimód is szeretné
soha nem lesz már ilyen
és elmúlt lám
mikor az élet csupán
az volt hogy a haverod voltam
nagy szavakkal együtt szó-rakoztam

én egy univerzális kvantorral élek itt benn
aki folyton boldogabb akar lenni
és hiába érti
hogy ez az érték
nem neki mérték
e létet

ugye érted

de ha nem az se baj
és lesz még tavaly
és nő még a haj
szórakodni tudni kell
itt a lényegtelen kövekből

kérdem érdem-e eme
lényegevesztett szellemi
prolimeló
helló világ itt küldöm a képem
a gépem szereld meg mer szerelmes lettem
és túlordít a fényzuhanás
no nem kell e földi életekkel
rohanni folyton a vérembe fojtom
mindazt ki nem elég erős
tűzméreg élni fényről regélni
tanít a félelemről beszélni
lényeg vagy szó mindegy
én elnyelem mind egy
új körettel kötetlen álomba szőve
habverve tejszerű rohanást

én egy univerzális kvantorral élek
aki folyton boldogabb akar lenni
ne hagyd neki
nem éri meg

nem tudom ez cask úgy jött.
Üdv:
-- Mau

itt van egy borzalmas próbálkozásom, szerintem szörnyű lett...

Elmélázás

Hosszú árnyakat vet a lemenő nap,
pont úgy, ahogy felkelt,
de most nem megsegít: elhagy,
s sötétbe borul a táj.

Egy dombtetőről nézem,
ahogy belefúlik a szürkületbe,
s fellobban bennem a kétely:
lesz-e még új nap?

Lesz-e még hajnal,
amit végignézek innen?
Lesz-e még perc,
ami elsuhan csendben?

Lesz-e madár,
mi elszáll felettem?
Lesz-e nevetés,
ami végigárad a testben?

Lesz-e dal, szó, hang?
Lesz-e nevetés, és harag?
S ha meghalok,
lesz-e nekem szóló harang?

Lesz-e perc, lesz e könny,
halvány mosoly arcodon,
Lesz-e szél, ami megcirógat,
az utolsó alkonyon?

Így tűnődök, s átfut egy
mosoly sötét arcomon,
eltűnök az éjben,
majd visszatérek egy új hajnalon...

2004.07.07.