Versek

Artemisz (Celebthil) írta: Én nem voltam tavaly, ígyhát csak Estel elmondásából tudom, milyen volt, de maga a vers teljesen letaglózott. Szívfacsaró.

Azért talán mégis meg tudjuk őrizni ezeket a dolgokat, hm? Csak rajtunk áll...

Meg, persze. Csak nagyon nehéz írni is róla, beszélni is, hogy míg a dolgok körülöttünk változnak, bennünk semmi sem. "A világ leglassúbb folyamata: az érzelem megváltoztatása a gondolat által." Sajnos nem jut eszembe az idézett neve.
Az egyszerre boldog és szomorú, édes és fájdalmas emlékek mindig a legszebbek és legmaradandóbbak. Én úgy érzem legalábbis. Dodájom: szeretlek. Erre a köszönöm elcsépelt közhely volna.

Dingir: A fekete-piac szenzációs.

Először is minden érettségizőnek sok sikert! (Így utólag, előleg) Remélem mindenkinek jól sikerült a magyar!

Egy újabb borzalom tőlem, (vagyis kettő), Nimának ajánlva, főleg a második. Hüp.. Hüp...

[size=9:3p8p09vr]Holnap
I.

Rám nézel,
szemedben mennyek áriája ragyog,
de mondd, Kedves,
látnak-e még a
szemedben született angyalok?

Megálmodott éjszakák seregei szállnak,
nyomában egy titkos éjszakának.
Ma van az utolsó megálmodható éjjel,
holnaptól szemközt állunk a sötétséggel,
vagy oly csodásak lesznek a nappalok,
hogy nem nyüszít több kósza ok
boldogságot álmodni minden éjszakán
s felébredve azt kergetni ostobán.
Holnap: függöny. Vége az első felvonásnak.
Improvizatív közhelyek várnak.
Veled, vagy nélküled.

Rám nézel,
földre szálltak szemedből az angyalok,
de mondd, Kedves,
látod-e még,
bennünk mennyek áriája ragyog!

Holnap
II.

Mennyi ajtón beléptünk!
„Szépek, okosak, őszinték”
voltunk. Felragyogtunk száz Nap
között is.
Talán nem is élők voltunk…
Talán halott angyalok születtek
újra bennünk. Értünk. Köztünk.
Mennyi ajtót kinyitottunk!
„Mindenre nyitottak, elevenek, cserfesek”
voltunk. Megszelídítettünk száz
rakoncátlan lakatot. Bedeszkázott ajtókról
leszakadtak a tiltó könnycseppek,
mosolyunktól maguktól nyíltak ki
a válaszokat rejtő kapuk.
Menni ajtót áttörtünk!
„És csodákra képesek”
voltunk. Ott is bementünk,
ahol nem lett volna szabad.
Ahol félelemből nőtt virágok
szegélyezték az utat.
Mi oda is bementünk, és kiszabadítottuk
az ezer éves átok ülte Szeretetet.
Együtt táncoltunk a Fénnyel, Reménnyel,
és visszaloptuk a csillogást elveszett
felnőtteink rettegéstől márvánnyá fakult szemeibe,
„mert igazi gyerekek”
voltunk. Igazi, újra, s újra
talpra álló, szeretni tudó,
könnyeket felszárító,
felhők szárnyán tova szálló,
a társadalomból eleve kirekesztett
de legalább szabad felvillanása
a végtelen igazságának.
Ezer, s ezer ajtót tettünk átjárhatóvá,
átláthatóvá a szeretni bátor
vándorok előtt.
Mindenhova beröpített kíváncsi,
fényt hozó angyalszárnyunk.
Csak egy ajtó maradt csukva, csak egy.
Belépni rajta nem akartunk soha.
Fekete táblán, fekete betűvel: ÉBREDÉS,
Ez nem kellett nekünk.
Holnap: függöny. Vége az első felvonásnak.
Improvizatív közhelyek várnak.
Be kell lépni.

„Szépek, okosak, őszinték,
és mindenre nyitottak, elevenek, cserfesek
és csodákra képesek,
mert igazi gyerekek”
voltunk. Vagyunk. Leszünk. Örökké.
Mert mi meg nem született halott
angyalok vagyunk, csak álmodtak
minket.
Többé nincs szükség ránk? Vagy csak máshol van?
Holnap felébrednek a minket megálmodók?
Meghalunk? Vagy csak holnap kezdődik a születés?

Hát fogjuk meg egymás kezét.
Legyünk sok-sok „egybe ácsolt, illesztett, szegecselt seb”
Lépjünk be azon az ajtón is, ha már nincs más út.
Ragyogjunk tovább,
töröljünk le újabb száz könnycseppet,
szabadítsunk ki újabb száz csodát,
csempésszük vissza az elrabolt csillogást,
szülessünk meg újra és újra,
egyedül, de mégis összekötve.
kézen fogva, együtt harcolva
ragyogjuk be a sötétséget,
perzseljük föl a félelmet,
tanítsunk szeretni, tanítsunk tisztelni,
tanítsunk föl nem adni soha!
Ha egyikünk elbukik,
nyújtsuk felé segítő kezünk,
ha egyikünk elfelejtene ragyogni,
ha fakulni kezdene a csillogás,
menjünk oda, fogjuk meg kezét,
emlékeit élesszük újra,
mentsük meg, mert szüksége van rá.
Mert mindannyiunkra szükség van,
mert senki sem mindegy.

Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a fény.
Mi vagyunk a szeretet.
Igazi Gyermekek vagyunk.
Meg nem született angyalok.

Örökké.
Ámen.[/size]

Üdv Mindenkinek!

Van itt néhány véleményszerű hangulatmegosztás azoknak, akiknek...
Erda, az "elszabadult érzelmeid" nagyon tetszettek, az első vsz igen szomorúan érintett (van kutyusom, menhelyről hoztam...), míg a második érdekes meglátás-az útmutató csillagok késése a munkából... hmmm...
Alcar, az Álomlányod nagyon kedves és illékony... Milyen jó is az, ha tudatodnál vagy álmodban, ha tudod mikor ébredsz belőle, és talán még befolyásolni is tudod mindezt...
Artemisz, ezek a szaggatott háromsorosok (én így hívom őket) nagyon jók tőled! Cueddonak igaza van, írj belőlük egy mini gyűjteményrevalót!
Rabyn dárga, végre itt vagy, merre jártál? Gyermekien kedves, ám egész komoly gondolkodásmódra utaló verset írtál!
Dodiee, az álmodban ez a két sor volt a legjobb, a legszelídebb:
"Valaki, aki hiszi a régenvolt meséket,
Valaki, aki nekem rajzolja az eget,"
A Beltaine-t úgy érzékelem a ballagás ihlette... (én már rég magam mögött tudom, de megnyugvásképp, vannak régi, jó barátaim. Csak hozáállás kérdése...) Bár a múlt csak a réveteg nosztalgiázás közepette adja régi melegét, jó tudni, hogy a dolgok mindig változnak és szórakoztatnak az újdonság kiszámíthatatlan erejével...
Üdv Mecsi! Jó "látni" téged! Még mindig megvan nálam a vitatott hajléktalanversed! Csak csúszkálsz lassacskán vissza közénk?
Nahryien, ha becsatlakozol a Mátrixba, érezd magad megdícsérve! Szokásomhoz híven a legbeszédesebb sorokat emelném ki!
"L akatra zárt Mélyünk Morzsái vesznek el
T örtetve eltiporjuk a Menedéket - s elvész az Út..
Élj, [Hozzád] méltóbbat nem tehetsz..."
Mau a neurondal nekem tetszetős, beszédesre sikeredett!

ADIM a Des

"Az életet mindig a szélvédőn keresztül nézd, soha sem a visszapillantó tükörből!"

Hűűű, Dodiee, ez a Beltaine-sed CSODÁLATOS!! 8O

Én nem voltam tavaly, ígyhát csak Estel elmondásából tudom, milyen volt, de maga a vers teljesen letaglózott. Szívfacsaró.

Azért talán mégis meg tudjuk őrizni ezeket a dolgokat, hm? Csak rajtunk áll...

Ery: Ványadtak?!!! Grrrrrrrrrrrrrrrr.....

Mau: a neurondal valami wow, mig olvastam a hideg futkosott a hátamon... (elmentve) Remélem benevezed a 4soros kötetbe

Két négysoros mára.

neurondal

hevenyészett idegcsomó
pókhálószőtte magzatburok
világhoz kötve világot óvó
körénk fonódó néma hurok

*

stand by

ébrenlétbe fúlva tegnap és ma közt
fülemben búgó rossz modem lüktet
éjféli ebéddel újabb napra hol
kéjt ropogtató gerincízület

Üdv:
-- Mau

Telcontar: igen, ezt ismerem! És nagyon imádom.....
Alcarcalimo: Annyira gyönyörű a vége.... Nekem az LGT Álomarú lány c. számát juttatja eszembe....
Artemisz: még hogy sz*rak? Ezek igen jók! Főleg a Varda tetszik jobban, valami fantasztikusan megfogtad a lényeget!
Rabyn: Ezt lementettem. Annyira gyönyörű, hogy erre már nincsenek szavak! Gratulálok! :itscool:
Dodiee: Álom: nagyon szépek a visszatérő képek, és olyan tisztán jönnek ki az érzelmek, hogy csak na! Csoda!
Beltaine: ez még az előzőnél is szebb! Erre már nincs szó! 8O :itscool: h:

Sziasztok!
Nahryien művét tenném be; ő sajnos technikai okokból nem tudta berakni. Íme:

~.~.~.~.~.~.~.~.~
Stigmata..


Csoffadt Reményeim romjai közt,
Újuló Homályban velőtrázó sikoly viszhangja -
Felborult a Jelen, kivetkőzött az én...

Alkuvásban megbújva - csalfán, alkuvón -
Zúz a BűnTükrében tetszelgő könnyed Por-roncs...

Akarva vagy akaratlan.. - Számít-e már..?
Lakatra zárt Mélyünk Morzsái vesznek el -
Kérdőre vonva csak Gazság a felelet,
Oltalmat nem kérve áhítjuk kéjeink, kizárva mást -
Törtetve eltiporjuk a Menedéket - s elvész az Út..
Olvasnunk kell a Világot, nem pusztítani..
Takarjuk mivoltunk álnok játékokkal -
Tiltottban ázva Érdemet alkotunk..

Miért..? Zavartak az Elmék - Mit vársz..?
Égiek várnak.. s hallgatag néznek,
Gondterhelt Lelkek - nyugtalan félnek,
Iszonyat kél, s Bú takar..
Szenvedőt nem hallgat a Hóhér...

Talányok kopogtatnak - s Te bezárkózol..
Ünnepet csapsz, ahelyett hogy hallgatnál,
Nincs Semmid.. - Miért hiszed Tulajdonoaid létét..?
Döntéseid férgesek.. kirágják Bensőd Szépeit -
Összetehetnéd a tíz ujjad.. De, Te nem!
Kellettlen hajhászod a Mulandót - ahogy érzed..
Öntelítve rájössz majd egyszer..? Térj észhez!,
Látni s érezni fogod..: Élj, [Hozzád] méltóbbat nem tehetsz...
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

Alcarnak és Rambának üzennáém, hogy bennem megállt a szívverés, amikor az első sorokat olvastam, amikor meg befejeztem, akkor már az intenzíven feküdtem és lélegeztető gépen voltam, meg minden amit eltudtok képzelni, hogy valakit visszahozzanak a halálból! Nagyon jók, én teljes mértékben lehidaltam!!! Csak így tovább!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Dodie: Nagyon szép mindkét versed! A Beltainoson majdnem sírtam mert én ott voltam tavaly és hellyel közzel tudom mit éreztek..

telkontár:Ajánlás: Pucicsigának sok szeretettel.

Romhányi József: A csodacsiga
Egy csiga azt leste a magas buckáról,
hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdekl?dését roppant felcsigázta.
Majd töprengve egy-két hetet,
alkotott egy elméletet:
- Talpon marad a síkoson,
ki csak araszolva oson.
És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
szólt diadallal, aztán odafagyott.

Nagyon meghatott a vers majdnem elsírtam magamat, de aztán türtőztettem. Kössz!

Dodiee: A Beltaine c. versed is szép, de az Álom... huh, elismerésem! :itscool: :up: Gyönyörűségesen fájdalmas lett, ha szabad ezt mondani.

Dodiee: Nagyon szép a vers, szívhez szóló, bár én a tavalyi beltaineon nem voltam ott mégis éreztem a hangulatát a versedből.

Artemisz: Kiváncsian várom a többi vány.. izé valáról szóló versedet! :itscool:

Dodie: Nagyon szép, szóban most ki nem fejezhetően.

Rayannak sok-sok szeretettel:

Beltaine

Mennyire más volt akkor a világ.
A nevetés, a dalok, az éjszaka.
Pattogott a tűz, mosolygott mindenki,
Édesebb volt számban Beltaine bora.

Elmúlt. Ez is elmúlt, megint egy év.
Változnak az idők, s az emberek.
Elmúlt ez a Beltaine is. Más volt.
Az időt visszaforgatni nem lehet.

Kerengtünk a réten, vérünk pezsgett,
Szédülten rogytunk a fűre, s nevettünk.
Sárga könyvecskéből olvastam a verset.
Akkor még egészen máshogy szerettünk.

Farakás helyett most kőfalra ültünk.
Az a fa talán már másokat melegít.
A kőfal… az áll még. A kő megmarad.
De ki őrzi meg a barátokat?

Új emberek, új célok, új életek, új év is.
Ehhez talán Beltaine-ből is új dukál.
De azt az elmúltat, az úgy szeretett régit…
Megsiratjuk azért. Mert tudjuk hogy szívünk
Többé ugyanolyat úgysem talál.

Álom

Neked súgtam az éjszakába minden szavam,
Neked fújtam az égre új csillagokat.
Neked kutattam fel újra önmagam,
Neked énekeltem sosemvolt dalokat…

De te valójában nem hallottál engem,
Az égre nézve nem láttad csillagaim.
Ott álltunk sokszor, szemtől szemben,
S üresen koppantak ajtódon dalaim.

Tán nem is létezel. Én képzellek téged.
Már nem is merem hinni, igaz lehet.
Valaki, aki hiszi a régenvolt meséket,
Valaki aki nekem rajzolja az eget,
Valaki, aki mint én, örökké szeret.

Te

Te nem tudod, hogy aggodom érted,
Nem tudhatod mert nem mondom neked.
Nem ismersz, pedig azt hiszed.
Alig tudsz rólam valamit.

Te nem tudod, hogy olykor sírtam miattad,
Te nem érthetedmiért hívltalak mindennap.
Nem tudod, talán jobb is így,
Nem úgy szerettelek ahogy megérdemelnéd.

Most, minden másképpen van mint azelőtt
Most másként szeretlek,
Féltelek, figyellek, de te nem tudsz róla,
Aggódom, hogy mit hoz a holnap.

Barátom leszl-e még, vagy ellenség.
Gondolsz-e rám ha gyötör bármi kétség.
Keresel-e ha bánatod van.
Vagy emlékként őrzöd az arcomat.

Ha majd egyszer nagy leszek, felnőtt.
Amikor már öregek leszünk mind ketten.
Akkor jusson eszedbe, volt valaki
Aki testvérként szeretett.

Artemisz: ezek hihetetlenül tetszenek, légyszi írj még, ha van ihleted, nagyon kíváncsi vagyok a többiekre is!

Jahahahahaaaj, Telco, ez az egyik KEDVENCEM Romhányitól! Imádom! Köszike!

A múltkor Felagund a hobbitszülinapi vers kapcsán megjegyezte, hogy a többi Valáról is írhatnék ilyen stílusú összefoglalót.

Mitmondjak, szöget ütött a kobakomba, tehát tegnap éjjel nekiálltam.

Íme, a termés (ha nagyon sz*r, csapjatok le! )

Varda (2004.05.07.)

Szűz-ezüst
láng-sarlót
gyújtó égi kéz

Éj-kékség
tűnt szépség
romlott földre néz

Könnye hull
bolyongó
árva árnyakért

Vak dühben
elhullott
hűtlen gyermekért

Nem hagyott
árulót
gyöngéd szívű Fény

Homályban
vezérlő
ó-örök remény


Ulmo (2004.05.07.)

Lappanó
álmodó
suttogó moraj

Horgadó
tajtékos
hullám-habtaraj

Ringató
vándorút
néma, portalan

Vigyázó
bölcs nagyúr
éber, kortalan

Haragos
csattanó
csonttörő halál

Sötét
gátját
álló
mélység-bástyaszál

Álomlány

Ragyogó csillag, elérhetetlen vagy,
Kezem bilincsben, nem nyújthatom feléd,
Megfagyva állok itt egymagam,
Két élet híján nem lehetsz az enyém…

Álomlány…
Álmodom… Veled álmodom…
Kicsit eljöttél hozzám
Álmodom… Rólad álmodom…
Én is elmegyek Hozzád…
Ébrem alszom
S álmomban egy a vágyunk
Kéz a kézben együtt járunk
S fújjuk a bóbita szirmait.
Ezerszín szivárvány vízcsepp ajkadon,
Csillog, ahogy fekszel a part menti homokon
Szemeid enyéimhez oly közel vannak,
Érintésemtől lassan lecsukódnak
S magával ragad minket a vágy…

Álmodom… kavargó örvénybe zuhanok Veled
Öröm, mit adsz, s mit adni tudok Neked.

Mosolyod a kiszáradt földnek tavaszi eső,
Érzem, szikrázik köztünk a levegő
Szavad szomjazónak hűvös víz
Közelséged a bánatra a gyógyító ír...

Hajad, mint a csendes vízesés
Könnyed tőrdöfés gyenge szívemnek
Szemed, mint hervadó virágnak a napsugár
Nagyon szeretlek... de ezt mondtam már.
Álmodom tovább....
…

Ragyogó csillag, elérhetetlen vagy,
Kezem összekötve, nem nyújthatom feléd,
Visszafog egy fájó gondolat,
Álomlány, miért is szerettem beléd?

Búcsúzom, mert lassan ébredek.
Szállj vissza a csillagokba... ég Veled!

Alcar

Ajánlás: Pucicsigának sok szeretettel.

Romhányi József: A csodacsiga

Egy csiga azt leste a magas buckáról,
hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdekl

Szóval bármilyen bonyolultan fogalmazunk, akkor is csak a világ közhelyét hangoztatjuk a szavak mögött.

még egy kicsit:
én, főleg a párbeszédes versekkel, igyekszem a legnagyobb "közhelyeket" előszedni, amik voltaképpen nem azok, csak azzá lettek az idők során. legelőször is a szerelem, és a szeretet (aminek a gondolatai életem igen nagy részét kitöltik) - igyekszem olyan rálátásokat adni minden ilyen "közhelyre", hogy előkerüljön az az elemi erő, ami mögöttük van -
és ez az emberi érzésekkel mutatható meg leginkább, ezért írok ilyen többszereplős verseket, ezek állnak hozzám a legközelebb. (sajnos már ott tartok, hogy minden más alkotásomat kezdem a B kategóriába sorolni...)

Pár elszabadult érzelem,
ugatja az embereket a téren,
a sintértelepről szöktek,
elűzte őket a félelem,
altatás várt rájuk, még ezen a héten.

Két csillag stoppol az útszélen,
senki sem viszi el őket pár fényévre,
nekik munkába kell menni,
táncolnak a késélen,
rossz lenne, ha miattunk valaki eltévedne.

[size=9:24djqo09]"Irony in place of Balls
Balls in place of Brains
Brains in place of Souls
Where is the Soul
Where is the Love
Where am I..?"

~.~.~.~.~.~.~.~.~

[Ville Valo..][/size]

Jaj, Ratz, most fedeztelek fel, és 8O ...és most Nietzschét olvasok, úgyhogy megvan a hatás...

Íme a mottókkal ellátott változat és lécci-lécci tényleg vesézzétek ki!

József Attila írta: kristály szeretne lenni a patkány is
s a darabkább utálja a darabkát is

Jacopo Belbo írta: a lámpák mocskos közfényében
alszom, jéghideg arcom temetem
eltűnt kezeimbe

Jacopo Belbo írta: léttelenné felejtett csendben
alkonyodom tegnap óta

Pilinszky János írta: Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Szofi írta: álmos szeme
méla búval
s csend-derűvel
sebzőn tele

Nahryien írta: Halott vagyok.
Csak egy jellem.
Testbe elhagyó
néma szellem.

fqqdk írta:

asztal rajta képernyű billentyű 
egér telefonok bögre hamutartók

Mau Rauser írta: Being the Sun and being the Moon
I am the lady of darkness and doom.

Efkú és Mau írta:

<code=a rat the monstr-on-doom> 
in it say yell lich-endlessness 
re-late tell an old cause faint 
plaque-ate mug on unique</code>

Jó szórakozást és fejtegetést;
üdv:
-- Mau

Ratzka: tök érdekes a versed!

Üdv!
Dodiee:
"...Csak verseket akarok, cél nélkül ész nélkül.
Nem lehetene? Csak egy kicsit még..
Mielőtt meghalok?
Vakuljatok meg rohadt csillagok. " Szerintem most mindannyiunk szájából vetted ki a szót. Az enyémből biztosan.
Orsie: nagyon tetszik ez a versed! Talán azért, mert mostanában nekem is gyakran van ilyen érzésem.
Dingir: 8O ez nagyon ütős. A szeretetnek már fekete piaca lesz????? Hogy tudsz te ilyet kitalálni? Nekem soha nem jutnának eszembe ilyen más világi gondolatok....
Nima: annyira gyönyörű az a tájleírás, hogy lehet, hogy lerajzolom.
(i) ramba elenion : Remény:
már az elején leesett az állam, és a továbbiakban sem volt értelme felvenni a padlóról... annyira gyönyörűek a képek, és a gondolatok, hogy én csak halkan lesek. 8O :itscool:

Hoztam nektek idézetet!
Area:én is kérek privit!

Márai Sándor: A névtelen költő


Valahol él a névtelen költő, Portugáliában, vagy Kiskunfélegyházán, a költő, aki nem ír folyóiratokba, nem szerepel neve az irodalmi felolvasások színpadján, verseinek árfolyamát nem latolgatják a szerkesztőségek és kávéházak börzéin, igen, nevét sem tudja a világ, s ő maga sem akar hivatalosan költő lenni, babérral és honoráriummal és bírálatokkal, hívekkel és ellenfelekkel, telefonszámmal és törzskávéházzal: csak költő, ahogy egy fa lombot tart az ég alatt, csak költő, mert Isten megérintette homlokát, s tudja az összefüggéseket és hallja azt a másik zenét, mely a tárgyakból, az állatok és növények lelkéből s az emberek szívéből árad. Ezért költő. Azt hiszem, ő az igazi.