Versek

Képzeljétek: volt egy nagyon szép álmom tegnap. Annyira jó volt, s olyan gyönyörű, hogy le kell írjam ide. Igazi álom volt, s ritkán emlékszem rá. Szavakkal nem tudom visszadni a tizedét se, de azért megpróbálom (tudom, hogy nem lett egy műremek).

Álomlány 2.

Különös volt, de olyan szép
Rövid álom, röpke, tündéri kép
Álomlány… ismét rámtaláltál,
Köszönöm, hogy megint meglátogattál!

S igen, emlékszem már Rád
Visszaidézem minden pillanatát
Csukott szememen át léptél álmomba
Könnyedén, légiesen, halkan suhogva.

Talán nem tudod, hogy itt jártál,
S nem érted, mily örömet okoztál
Mert akkor ott lehettem Veled,
Figyelj csak: elmesélem Neked!

Barátnőddel álltál az akvárium mellett
Sokáig a távolból csak nézni mertelek
Majd odamentem Hozzád.

Szemed mosolyából tudtam, örültél nekem
S én odaadtam, mit készítettem Neked
Egy kis ametiszt medált.

(milyen szép volt a lila ékkő az ezüst nyakláncon!)

S akkor… volt rajtad egy achát gyűrű
Kecses, finom, kávébarna színű
S lehúztad ujjadról.

Szemembe néztél, megfogtad a kezem
S az achátgyűrűt odaadtad nekem,
Máris ott csillogott ujjamon.

Kicsi ujjad, mely a gyűrűt hordta
Lassan ajkamhoz emeltem
Lehunyt szemmel rá csókot adtam
S kezed remegését éreztem…

Féltettem a kis gyűrűt nagyon,
Féltem, hogy talán elhagyom
S el akartam tenni.

S ekkor történt egy nagyon furcsa dolog
Oldalán kinyitottam az akváriumot
S a víz nem folyt ki, ott maradt.

A zöld vízfal csak állt s vibrált
S magában rejtett egy márványládikát
Sarkain szép aranycsatokkal.

Megborzongott a víz, ahogy beleért kezem,
S a szép achátgyűrűt a ládikába tettem
S Te közben végig ott voltál velem…

Az a kis gyűrű, nagyon sokat jelent nekem
Álombéli ugyan, de mindig itt van velem,
Mert azt Tőled kaptam, kedves Álomlány...
…

Szép volt ez az álom, kár, hogy vége lett…
De ha szomorú vagyok, erre mindig emlékezhetek.

Alcar

Üdv Mindenkinek!

Timona, mondd meg a barátodnak, hogy "segédeszközök" nélkül is lehet élvezni az életet! Ha nem látja anélkül a szép dolgokat, adj rá szemüveget, aztán ha megjavul a látás(módja) akkor majd eldobhatja a szemüvegét... A 2.vsz jól megmutatja az egyik oldalt, a trendhajkurászás pedig... sokminden kezdődik így, és sajnos amikor a "jó-barátok" eltűnnek a káros szenvedély megmarad...
Lehetne a címe: Hár-pia vagy Rám-szesz átka vagy a Men-szesz!
Bocsi, ha kicsit komolytalannak tűnő címet javasoltam egy komoly témához, de csípem a szójátékokat, és talán egy ilyen címmel az is belekezd, akit a komoly dolgokat kevésbé veszik komolyan. Ha meg egyszer belekezdenek, talán végig is olvassák, hisz azért íródott ilyen "beolvasósra"!
Szofi, nagyon kedves lett a hazafelé című alkotásod! Lesímogatni a sünről a tüskéit... Hát ez nagyon jó megközelítés!
Ladislas, remek ébresztőt fújtál, ám talán nem is hinne már a Világ a szemének, ha lekerülne róla a szemellenző... Talán vissza akarná kapni keserű, hamis, ám megszokott vágyait. Ki tudja, hányan döntenének a piros és hányan a kék kapszula mellett... Versed a fiatalság követelőző energiájával van tele, ám az élettől meggyötört lelkek sokszor elveszítik a lelkesítő hitüket, és igába hajtják a fejüket. Őket nagyon nehéz felébreszteni jégbe fagyott világukból...
Sajnos az élet apró örömei csak lelki felfrissülést hoznak, ám az anyagi világba ragadt testet nem elégítik ki, mely a napi megélhetésért robotol. A csillanó csoda legfeljebb mosolyt vagy egy nagy sóhajt csal ki belőlük, aztán vissza kell térniük a létfenntartáshoz, a munkához, hogy eltarthassák magukat és gyermekeiket, kűzdvén tovább elérhetetlennek tűnő álmaikért... Bocsi, ha kissé lehúztam ezzel a hangulatot, de a valóság mindig nagyot tud ütni és nem elég hozzá a rózsaszín szemüveg...
Zarándok, a száncsengőd fenomenális, és egyben félelmetes is!
Dingir, asszem nem tesz jót neked, hogy a padlón vagy, egyből ledegradálod a verseid, amik sokszor beszédesebbek, mintha egy előadást tartanának az éppen tollvégre kapott témádból!
"nem nyüszít több kósza ok
boldogságot álmodni minden éjszakán
s felébredve azt kergetni ostobán" - ez elég fájdalmas ébredést takar...
"Holnap felébrednek a minket megálmodók?" - Ez a fordított látásmód nagyon tetszik!
Ezt a részt pedig mindenkinek ajánlom, bár azt hiszem ezt már nem nektek kellene ajánlanom:

"Ha egyikünk elbukik,
nyújtsuk felé segítő kezünk,
ha egyikünk elfelejtene ragyogni,
ha fakulni kezdene a csillogás,
menjünk oda, fogjuk meg kezét,
emlékeit élesszük újra,
mentsük meg, mert szüksége van rá.
Mert mindannyiunkra szükség van,
mert senki sem mindegy."

Erda, épp csak elolvastam versed első vsz-át, ami belobbantott bennem valamit. Egyből papírra vetettem, mielőtt elhamvadt volna dühös elmém ködében! (lásd alább)
A második vsz-ban kiváló morzsát találtam:
"Mondd meg nekem, miért nem hallom azt,
Aki a sok ember között nem ordít?"
Az életed kövei egyébként nálad vannak, csak nem tudod, merre tedd le őket, és hogyan illeszd azokat egymáshoz, hogy ne hulljanak darabokra saját súlyodtól. Ráadásul nehéz is cipelni őket...

Ez gyúlt dühödt elmém falán:

A Tűz fedő alatt vacog
Elég már neki az a vacok
Nem élesztik fel a dallamok
Nem jutnak hozzá el a hangok

Rettegve emészti el saját magát
Visszafogja kicsiny, hamuszín lángját
Elfújná magát s kapcsolna lámpát
Levegőre cserélné sötétben szőtt álmát

Parazsa már alig szusszan
Ereje fuldoklón fedő alá csusszan
Nem bírja már ilyen hosszan
Lángja egy utolsót lobban

A szív többet nem dobban.



Skacok! Akkor végül lesz most pénteken tali a Margit szigeten? Vagy máshol? És ha igen, pontosan hol és mikor?

ADIM a Des

"A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra."

Nos mit mondhat minderre a magamfajta...
Unnnndorííítóóan fehér

De félre a tréfával, remek lett! Nem kis fejtörést okozva a lementéssel...
[size=9:2j4kn6pi]Artemisz: ne haragudj a reggeli gonoszkodásomért![/size]

Timona írta: [size=9:3ayy1f35]Ki lesz a következő?[/size]

Fogalmam sincs... Talán Yavanna.. de majd ahogy jön...

(Akiről végképp gőzöm sincs, hogy lehetne egyáltalán verset írni, az Aulë.. Na, mind1, majd lesz valahogy...)

[size=9:3ayy1f35](Amúgy jelzem, szvsz ez a Manwë-s még a Mandososnál is jobb.. nekem eddig ez tetszik leginkább.... )[/size]

Artemisz: tényleg nem rossz sőtt ez már yóóóóóó ! A fehér meg jelzem jól áll neki!
[size=9:300tb965]Ki lesz a következő?[/size]

Nna, úgy látszik, minél bomlottabbak az idegeim, annál jobban jön az ihlet!

Ahhoz képest, hogy azt hittem, semmit se tudok írni Manwéról, egész gyorsan összehoztam... és szvsz nem is lett rossz!
De majd Ti megmondjátok!

Íme:(bocs, muszáj volt fehérrel írnom, remélem, megértitek ! Jelöljétek ki, ha nem látszik, köszi!

Manwë (2004.05.11.)

Kőszál-nagy
fönséges
hófehér király

Hegycsúcson
ki őrt áll
tágas szemhatár

övé mind,
mi élet
légi lélek-úr

parancsára
hullám
fodra elsimul

Gyors szárnyú
sasmadár
nemes szolga-nép

Dicsfényét
hordozzák
meddig ér az ég

Milyen?

néhány újabb ilyen nagyon avantgárd szörnyűség

7
Rozsdaszínű árnyék hullámzik át betegesen egy szobán közben
három meztelen lány énekli MINDEN FÉNYT A PLAKÁTOKRA a letépett
redőnyöket telente benövi a fű
egyedül barátom egyedül mész végig majd a hajnali sikátorokon
szüntelen lopva mások magánfényét fájni nem fog csak bevonni
valami színtelen rozsdamázzal
jézus halt meg a plakátokért és én nem értem miért cipelt
a hátán sok órán keresztül egy descartes szorzat jelet
amikor megkérdeztem ezt a paptól kizavart a templomból de
emlékszem meglestem utána bement a fülkébe levetkőzött a kezébe
vett egy gitárt és felordított MINDEN FÉNYT A PLAKÁTOKRA
egy idő után mindenki ezt kiabálta körülöttem
csak tudnám hány visszaverődés után lesz a magánfényből közfény
sohasem akarnék lopni mert az ember adja meg a császárnak
ami a császáré az istennek ami az istené a plakátnak
sohasem akarnék lopni de én is szeretnék olyan fényes lenni
mint a reklámtáblákra festett holdtölték
a dózsa györgy út következik.


8
Létezésnek sírógörcse van
a rádióból édes zene csorog
öreg kövér napok és fényes neon-zöld falak egymásba roskadnak
szétfolyva a vers is csak egy n dimenziós amőba.


9
Kórusok énekelnek a horizon mögött
több kórus is van egy fiú egy leány és egy gyermek kórus
szeretném meghallgatni őket ahogy dícsérik az öregistent
de nagyon messze van és létrejönnék mire odaérek
a hangok csak áradnak én pedig emlékezem
régen én is énekkaros voltam és most sem istenben hiszek hanem
a nyitott és zárt intervallumokban
rossz dolog ha az embert kivágják a teológiai fakultációról
axonometriában kell élni vagy az ember belerövidül
a nihilbe
a semmibe
ó szürkealitás tér
mindenkinek vannak kozmikus temetői tegnap is beleütköztem egybe
az emberek halott teste fekszik az éjszakában és néha betonná válik
én nem értem miért van ez
de kétségkívül így van
bumm
az isten már fel is töltötte a napot nitroglicerinnel aztán alkonyatkor
odaverte a horizonhoz
a csillogó fehérség szétfolyt az égbolton és mindenki megvakult
röhögjetek emberek a kórus is megvakult de vakon is imádják az öreget
valami ilyesmi egyébként a szerelem is az ember megvakul hogy láthasson
pár törött nap halkan kondul az abszolút hallásúak tudják hogy hamisan
ezt nevezhetik teljes napfogyatkozásnak
igen igen
minden bizonnyal tegnap is druff
sőt akár cement is potyoghatott az égboltról
ha hamuszínű lenne zúgna és néhányan megpróbálnák kikapcsolni
mentsetek meg.

Mau Rauser írta: Timona: Hát… vsz rejtvénynek túl direkt, nem-rejtvénynek közhely (de mivel közhelynek nemigen szokásom nyilvánítani, így nem is teszem ), vagyis nem közhely hanem egy kicsit túlságosan… szóval nem sok újat mond. Bár talán ez nem is volt célod, de én így vizsgáltam. A rímelése pedig néhol elég ... asszonantikus, másutt viszont tiszta és ez elég zavaróan hat. (Úgy értem nekem pl általában nem szokott tetszeni, ha egy jól csengő tiszta rím mellett a következő sorban keresgélni kell… valahogy szétesik tőle a forma). Szóval vsz ha szoktad utólag finomítani a verseidet, akkor vsz még dolgozz rajta

Sok igazság van abban amit mondasz és meg is fogadom a jó tanácsot/ kritikát Kissebb felindulásból született a vers, tehát most nem számoltam a szótagot és nem rímeltem annyira, mint szoktam, mert csak jött, és igen szinte minden versemet átirom 1*- 2* valószínűleg még erre is ez vár.

A megoldásokat elfogadottnak tekintem kiegészitve a dolgot azzal, hogy a sima cigire ugyanúgy áll ez a kijelentésem...

Artemisz: egyik jobb, mint a másik! azt hiszem, sikerült rálátnod a valák lényegére. egyre kíváncsibb leszek, nagyon várom már a többit is
Szofi: remek vers, bár ha kritizálhatom, az utolsó "Tejútnak" szó sztem kibillenti az egész verset, ami egy csodás, lekerekített egészet alkot (megjegyzem, sztem te az ilyen "ékkő"-formának a mestere vagy ): sztem egy kétszótagos szó kéne a végére.

most én jövök, hehe na jó, ezt az alábbit én se gondolom komolyan - mármint verstani szempontból, vagy hogyismondjam. fogyasszátok egészséggel, ez nekem is csak "kiszaladt a tollamból", vmiféle feszültséglevezető

kereslek a város mélyén, a hetesbusz
vonalának kétharmadán végigbumliztam
érted, figyeltelek az út
mindkét oldalán, ott vagy-e
a járókelők között - esetleg
a szomszéd buszban vársz
te is valakire, aki talán éppen
én vagyok -

vártalak a parkban is, piros
és kevésbé piros padokon ülve
lapozgattam a füzetem, bár
alig néztem bele, inkább azt
figyeltem, hogy melyik fa, vagy
esetleg a sövény mögül bújsz-e
elő - később már én is
valószínűségszámításba
bocsátkoztam, a város melyik
pontján van rá a legtöbb
esélyem, de főleg milyen időpontban,
hogy legalább megint köszönhetnék neked
körülbelül nyolcvankettedszer,
és talán még arról is szó
eshetne, volna-e kedved beszélgetni -

de végtére is,
a kétmillió szembejövő arc közül
valamelyik a tiéd -

Mint tudjátok, sok minden korlátozhatja azt a folyamatot, ami egy vers elolvasásával kezdődik és szigorúan azzal végződik, hogy az Olvasónak újabb kedvenc-vers került a kis készletébe. Az egyik ilyen dolog az idő (illetve, hogy érthetetlenül fejezzem ki magamat az iterációk száma - ami arra utalna, hogy hányszor olvassa el az illető a verset, csak próbálna némi karfiolszemléletet csepegtetni). Számít a kezdőérték is: általában nem olvasunk el még egyszer valamit, ami elsőre nem ütött meg egy belső mércét, ez persze nem azért van, mert. Továbbá ott van az a probléma is, hogy milyen nyelven írták az adott verset. Nos a nyelv egy érdekesen definiálható fogalom. Bizonyos okokból kifolyólag sokan errefelé tudunk magyarul. (Nem röhögni.) Csakhogy, vannak ilyen kretének, mint például én, vagy éppen Mau, akik sajátos életérzésünk vagy miaszöszünk miatt ragaszkodunk ahhoz, hogy gyakorta olyan szavakat használjunk, amik "kevésbé magyarabbak", mint a csillag, a hajnal, vagy éppen a könny. Például fraktál, meg iterál, meg kontinuum, meg ilyenek. Szóval mín Isten mindkét nyelvét - ez itt kérem vicc, és senkinek sem szándékszik megbántást okozni, kéretik nagyon nem komolyan venni -, azaz az angolt és a matematikát is gyakran keverelk a magyarral, bár személyelk egyszerűen nem hihet abban, hogy ez egy speciális szürkepatkány-tudatállapottal hozható csak összefüggésbe. Nos, amire ki szerettem volna lyukadni:

Amit nemrégen Mauval összehoztalk, tudjátok, a négysoros, amire akár bosszúból, akár értetlenségből, akár feleslegesnektartásból kifolyólag nem reagáltatok (nem hibáztatalk senkit, tényleg tenyérbemászóan felesleges darab pár karakter az egész), arról tudnotok kell, hogy egyetlen célt szolgál: hogy kijelölje saját tökéletlen, istentelen, gusztustalan, posztmodern, nyelvelemző, satöbbi mesterkedéseilk határát.

A négysoros egy elcseszett szójátékból indult, és olyasféle folyamatot indított el, amit már nekelk is szinte fizikai szintre átcsapó fájdalommal járt befejezni. Teljesen értelmetlen, hogy nehéz legyen rátalálni a beleerőszakolt értelempótlékokkba. Tudom, hogy túlságosan pozőrködésnek, fellengzősségnek és nagyképűségnek tűnik, hogy az eddigi igényeilknél sokkal többet pofázok egyetlen szükségszerűen értelmetlen vacakról. De készen van, és nálalkfelé ezt elég nehéz elérni.
Persze ez most direkte az ellen dolgozik, hogy kedvenc vers legyen. Bár ez már régen sokkal kevesebb, mint vers ---

Most láthatjátok újra a négysorost. Mottózva, központozva, lefordítva és... a kiejtés szerinti írásmódot torzított formában leírva.

Mínnelk hányingerelk vagyalk magalktól. De valahol ez volt az egésznek a célja.

Íme:

József Attila írta:
kristály szeretne lenni a patkány is
s a darabkább utálja már a darabkát is

Jacopo Belbo írta:
a lámpák mocskos közfényében
alszom, jéghideg arcom temetem
eltűnt kezeimbe

illetve

léttelenné felejtett csendben
alkonyodom tegnap óta

Pilinszky János írta:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Szofi:
álmos szeme
méla búval
s csend-derűvel
sebzőn tele

Nahryien írta:
Halott vagyok.
Csak egy jellem.
Testbe elhagyó
néma szellem.

Mín írtalk:[/quote]

illetve

Being the Sun and being the Moon
I am the lady of darkness and doom.

Permottók.

Efkú és Mau írta:

<code=a rat the monstr-on-doom> 
in it say yell lich-endlessness 
re-late tell an old cause faint 
plaque-ate mug on unique</code>

Pernégysoros.

Központozva bár, de megfosztva a tag-formáktól:
Code a rat, the Monster on Doom
in it. Say, yell lich-endlessness
relate. Tell an old cause, faint
plaque-ate mug on unique code.

Lefordítva-torzítva:

Kódolj patkányt, s Végzet szörnyét
bele. Szólj, üvölts örök élőhalott-végtelenséget
rokon. Mondj egy régi okot, erőtlen
emléktábla-ette bögrét egyedi kódon.

Kiejtve/kiböfögve:

Quod erat demonstrandum.
Initsz. Éjjeli csend lesz. Nesz
rí; léttelen old közfényt
plakátmagányú nikk. Perkód.

Van egy-két durva következetlenség, ami a költői rabság fájó eredménye.

code a rat the monster on doom in it

Mau:azt hiszem lesz egy kis idő, mire összerámolom, mert nagyrésze háromcentis(sokszor zuhanyzás után szétázott) papírdarabokon van. És minden álszerénység nélkül mondom, hogy kicsit megleptél Szóval megy. Előbb utóbb...

Még egy Gondolat porcica...

7
(fogalommagyarázat)

Tudós, aki stabilan áll
a végtelenbe vezető
végtelen egyenesen
-és visszanéz.
Őrült? Aki nem néz vissza...

(és költő, aki kinéz, és elmondja)

Mau Rauser írta: Artemisz: I’m glad to see your voice. Örülök, hogy látom a hangod. A háromsorosok nagyon szépek tőled, de a lírád valahogy… személyesebb (bár néha a rímek egy kicsit erőletetetten hatnak, de ez nem zavaró mértékű)

Köszi, hogy régi jó szokásodhoz méltón a kritikával sem fukarkodsz!

De a lírámnak asszem továbbra is fenntartom a "kiszaladt a tollamból"-stílust.. a háromsorosokat komolyabban kell csiszolgatni, és meg is teszem! Nagyon örülök, hogy tetszenek...
[size=9:2scxr1du]...ha erőltetettnek találnád azokat is, azonnal szólj, oké? [/size]

Üdv néktek!
Mau: neurondal: 8O Hátborzongató. Az utolsós sor nagyon brutális. /lementve/
Dingir: Holnap I.: a középső résznél csak lestem. Mi az hogy borzalom?????? Ezek csodásak!!!! Imádom a verseid, legyen má' egy kis önbizalmad!
Holnap II.: :bawling: ez már nekem is sok!!!! Ez a vers a mai napom fénypontja. Annyi érzelem van benne, ami bennem is kavarog, és annyi-annyi igazság, hogy ezt már nem bírtam száraz szemmel.... /lementettem/
Artemisz: Én is ilyennek képzeltem el Niennát. Ő a kedvencem, és nagyon köszi ezt a verset, szupi lett! :itscool:
Szeretettel a verstopicosoknak: Gyere, sírj egyet, hidd el, az megnyugtat.
Timona: meg tudom érteni a versed, ugyan is én is egy ilyen "barátság" áldozata lettem nemrég. (még friss a seb ) Csak Artemiszt tudom idézni: "Ez is olyasmi, amit VÉGRE megírt vki.."
Ladislas: Az élet apró örömei: hűha... 8O Baromi jók a képek! Hasra estem rendesen....

És benyomorítanám ide még az én egyik bénaságom is:

Mond el kérlek

Mond, miért változott meg a világ?
Mond, hova tűntek az áhított csodák?
S mond meg, mibe veszett az akarat?
Hova tűnt a tűz, ami soha nem apad?

Mond meg nekem, miért nem hallom azt,
Aki a sok ember között nem ordít?
Mond, innen most merre tovább?
Hol kövezték tovább életem útját?

Mond, hogy van még remény!
S a felhők fölött még ott a fény!
Mond, hogy a vége mindig jó!
Mond, hogy ez nem csak üres szó!

Mond el, vajon mennyit ér nekem,
az a hely, ahol nincsen félelem?
S mond, hova tűntek a boldog órák?
Mond, most innen merre tovább?

Artemisz: I’m glad to see your voice. Örülök, hogy látom a hangod. A háromsorosok nagyon szépek tőled, de a lírád valahogy… személyesebb (bár néha a rímek egy kicsit erőletetetten hatnak, de ez nem zavaró mértékű)

Zarándok: Oway

Üdvözletem mindenkinek !
Elég rég jártam itt, szánom-bánom, de múzsám elhagyott ... sok minden történt és változott azóta- bennem is-, így hát beírom ide legújabb verseim. Du-táni tanítás van nálunk az éretségi miatt, most éppen számtech óra, halálos... Szeretném, ha a versekre írnátok kritikát...please!

Ébredj, míg nem késő!

Míg a Világ édes álmát alussza,
Bástyái ledőlnek, értékei összeomlanak,
Üres szavak hírdetik, béke van,
De vajon hihet-e nekik a vak tudatlan?

Tépd le láncaid lelkem,
Szabadulj ki poshadt börtönödből!
Igazság, nyisd fel szemem,
Elég a hazug álmokból, mutasd a jövőt!

Ébredj, és érezz szívem,
Feledd mit tanultál, cselekedj ösztönből!
Buzogj átkozott vérem,
Szörnyű, de nemes tettekhez te adj erőt!

Megtébolyult elme,
Tépd fel a zárt ajtókat, elég a sötét őrületből!
Nyílj szóra száj, mondd ki végre,
A némaság és tétlenség mindannyiunkat megöl!

Tomboljanak csak vad szelek,
A nap elől fújjanak el minden felhőt,
Eljött a tisztánlátás ideje,
Virulj Szabadság, elég a kötelekből!

Kezem tedd, mit tenned kell,
Szakítsd le a Világ szeméről a szemellenzőt,
Vezesd ki őket a fényre,
És reménykedj, hogy ne legyen túl késő!

Míg a Világ édes álmát alussza,
Bástyái ledőlnek, értékei összeomlanak,
Bennünk az istenek rég elhagytak,
Már nem segít a hit, az emberek vesztükbe rohannak…


Az élet apró örömei

Mikor a hegytetőn a naplementét nézed,
És fejedből kiürül minden gondolat,
Mikor végigvágtatsz a pusztán, egy zöld réten,
Magányos vagy, mégis teljesen szabad.
Mikor megmártózol a végtelen csillagos éjben,
És a hűs szellő kedvesen simogat,
Mikor eszedbe jutnak a régi barátok, emlékképek,
Egy rég elfeledett dallamot dúdolgatsz,
Mikor reggel kedveseddel egy ágyban ébredsz,
És nézed, mint alszik, emelkedik-süllyed mellkasa,
Mikor valaki füledbe súgja, hogy szeret,
Megcsókol, és rádmosolyog vidáman,
Mikor odakinnt zuhog az eső, és minden szüre,
Te benn egy üveg vörösbort iszogatsz,
Mikor úgy érzed minden elveszett, kisiklott élted,
Minden nap ugyanolyan fárasztó és unalmas,
Jusson eszedbe, minden válltozik, egyszer mindennek vége,
De jön még kikelet, új kihívásokkal, mellyek nemesek és szépek.
Ne felejts el apró dolgoknak is örülni, mert szép az élet,
A boldogság ott hevet elötted, csak te, nem veszed azt észre.

Üdv, Drágáim!

A legutóbbi 2 oldal felhozatala igen jó- örül a szívem
Főleg Artemisznek (Varda, Ulmo, Nienna), Dodienak (Álom, Beltaine), Maunak (neurondal, stand by), Dingirnek (Holnap) és Zarándoknak (Gondolat porcicák) szeretnék köszönetet mondani a gondolatokért és hangulatokért, képekért, amikkel elgyönyörködtettek és elgondolkodtattak. (Bár Mau stand by-ának az utolsó sorát nem igazán értem... )

Új vers:

Hazafelé

Hozzád mennék haza
most, a Te szobádba.
Melléd gömbölyödnék,
mint kis sün, az ágyra;
s ahogy simogatsz majd:
tüskéim lehullnak-
hogy átadhassuk magunk
egymásnak s a Tejútnak...

Artemisz:

Úsztam az árral, fuldokoltam,
bár lentebb csendesebb a víz
lebukni mégse mertem immár,
visszalökött a józan ész.

--- ez nagyon nagyon tetszik!!!
Szeretem, hogy mostanában sokat írsz. A másik, ami nagyon ütött:

viasz-arccal tűrtem, nevettem,
mint bomló dögön a sakál...

Dingir:no comment!
Timona:ezzel nagyon mélyen egyet tudok érteni, pláne úgy, hogy ismerősöm van hasonló helyzetben(hála az égnek, nem annyira közeli), és ... szóval utálom, mert szörnyű! Ennek(mármint az ismerősömnek) a hatására született egy négysorosom neki születésnapi ajándéknak.Vidám
Ez az:
Mottó: "Éjmélyből fölzengő
csinglingling száncsengők"

Átszúró fecskendő,
felgöngyöl, szárnyat sző.
Szárnyat sző, felgöngyöl,
Ugrasz az erkélyről.

Hoztam nektek a Gondolat porcicáimból
4
Kigyúltak a csillagok
az ég boltozatán.
Kezdetnek közhely. Sok
a fok van a megfelelés létráján.
Nem zavar. A csillag még mindig ott van.

5
Dércsípte falevél a mohapárnán.
Hülyének nézel, ha azt mondom,
láttam, ahogy egy kobold fut át,
de lehet, hogy csak egy elektron?

6
Ha befelé fordulva tudat-ürességet
szemlélek, s nincs gondolat,
az ürességben áramlást sejtek:
megfogtalak, idő, s anyag!

Közben az én agyam meg forog, és megihlettek Galadh szösszei, és eszembe jutott vmi (bár tudom, nem ér fel Galóca telitalálataival).. Íme..

Szerelem:

...én már csak tudom
hogy belehasít az ember szívébe
egy túl szép, félig-gyermek férfiarc..
a látvány jobban fájhat bármi szónál...
...főleg ha még szép göndör haja is van...

Hm! :up:

Remek, Timona! Ez is olyasmi, amit VÉGRE megírt vki..

Mit szólnál a "Halott növény" címhez? ((c)TTT bővített).. mi már csak úgy becézzük az effélét...

Már megint tippelek (ha már a múltkori kollektív tudatos nem jött be ):
Galenas... esetleg "Burárum, halott növény"

Dingir: Holnap II. végére, ha nem irtad volna oda, hogy Ámen én biztos javasoltam volna Nagyon szép lett!

Artemisz: Nienna nagyon szomi lett, pont olyan amilyennek lennie kell Ügyi vagy, várom nagyon a többieket is!

Hoztam egy versikét, egy általam nagyon nem kedvelt dologról íródott, remélem ki lehet találni, hogy mi ez, és ez lenne a címe is.

Tehát szerintetek mi lehet a címe?

Néma füst mi leng körül,
baráti köröm félbe tör.

Én nem értem mért élvezed,
Te nem érted mért szenvedek.
Nem léphetek olyan sorba,
ami tőled tántorít.

Bűzlesz tőle, mint egy máglya,
hiába most nagy a lángja.
Lassan felemészt belsőleg,
végleg nyomva rá pecsétet.

Életeddel játszadozol,
míg a trendet hajszolod,
heccnek indult, komoly lett.
Letenni így hogy fogod?

Kínban égő szenvedélyed,
rettentő nagy fájdalom.
Erősnek kell lenned végre,
nyugalommal nézz előre!

Tudd, hogy megéri az élet,
ha azt tovább élve éled.

Visszaolvasgattam kicsinyég, és főképp Dingir verseinek hatására úgy döntöttem, egy kis időre szakítok a pozőr versformálgatással, visszatérek jól bevált iskolás formavilágomhoz, és leírom végre a szeptember óta történteket, már amennyire egy versben le lehet.

Szeretettel a verstopicosoknak(és minden MTT-s pajtásnak úgy általában ):

Hat hosszú hónap. Könnyek nélkül
Eltaszítottság, fájdalom...
Miért nem kellett az önátadásom
neki, azóta sem tudom.

Rabszolga voltam, engedelmes
úgy hittem, nem jár jobb nekem
nem akartam újból kutatni
féltem, csak a magányt lelem.

Véget ért. Nem baj. Mégse sírok.
Élet. Barátok. Álmos ősz.
Boldog vagyok. Igen. Hát persze.
Nem hittem volna, hogy szembejössz

Ily hamar Te. S veled rögvest
a rég álmodott szerelem
már megint! Hát nem volt elég?!
Harag facsarta ki szívem

hogy nekem csak a gyötrelem jut...
nem sírok: KÉPTELEN VAGYOK!
Miért? Ó, miért e csúfos játék,
hogy megenyhülni nem tudok.

Mert írt nem hoz más, csak a könnyek,
nem segít az elmélkedés
tört tányér, falhoz csapott párna..
túl mély ahhoz a szenvedés...

Volt már más is. Száz más azóta,
min sírni kell, zokogni kár
viasz-arccal tűrtem, nevettem,
mint bomló dögön a sakál...

Úsztam az árral, fuldokoltam,
bár lentebb csendesebb a víz
lebukni mégse mertem immár,
visszalökött a józan ész.

melyet rám késztetett az élet,
jóllehet, nem is volt soha
mindig szívemből szóltam, tettem
s voltam heves, vad, ostoba...

Nem! Nem szabad elfeledni
jól bevált régi önmagam
mit nekem álarc! Eddig se volt
most se legyek más! Segíts Uram!

Összeállt a kirakós játék
helyre kerültek szilánkjaim
Vége! Végre tudom, mi bántott...
Hadd sírjak hát, barátaim!

Artemisz: na ez a Nienna már valami! :up:

Mau Rauser írta: Pozőrmonológ

Úgy tűnik nékem, nagy divatja van
felmenőszidásnak kortárs dalokban.
Tegyétek csak bátran, lázadozzatok,
s keressétek rá az érthető okot;
én, ki joggal megtehetném – inkább hallgatok.

Üdv:
-- Mau

Jesszus, Majukám, ezen csak most akadt meg a szemem, hogy visszaolvastam kicsit! Őrületes!!
Végre kimondta ezt valaki! Régóta kellett

Csodás! Hihetetlen ütős!
KÖSZÖNÖM NEKED! :agree:

Nagyon szép lett! Le is mentettem a többi közé! (eddig már négy van ugye?)

Oké, népek, a tegnapi termés (egy elcs*ett zh után stílszerű... )

Nienna: (2004.05.10.)

Világnyi
nagy bánat
kezdő dallama

társtalan
szelídség
irgalom maga

Hamuszín
ködpára
selymes feledés

lét-kínját
enyhítő
áldott szenvedés

türelmes
fájdalom
égi harmata

könny-gyümölcsök
anyja
ember hajnala

Adim: Nem volt Ihlet, nem volt idő.. Elemezni meg nem tudok/nem szeretek:)

Ulmonak tetszett az Ulmo-s versem! Hurráááá!!! :dance:


Amúgy készülget már a Niennás is, csak Tulkassal meg Oromëval leszek nagy-nagy gondban, ugyanis mind a kettőt imádom, épp ezért nem tudom, hogy fogom az általuk ébredt gondolataimat hat versszakba bezsúfolni...
Manwë-val meg pont fordított a helyzet.. lila dunsztom nincs, mit írhatnék róla a sasain kívül...


Ha még nem jött volna rá valaki, ezeknek a versikéknek SEMMI KÖZÜK a Feanoros előadáshoz!

Dodiee: már elmondtam mindent, ott fent, a hegyen. Csak megerősíteni tudom. Az ölelést is.