Versek

- izé -

sziastok! örülnék neki ha írnátok valami kritikát. Köszi

A menekülés nem oldja meg a problémát.
Ha szembe nézel a gondjaiddal nem biztos,
hogy fel tudod annak a súlyát fogni...
Élj a mának, menekülés a probléma elől,
Mert az élet véges. Tűrni a monoton élet "gyönyörét".
Tiszta haszon ha megéled a holnapot
Bár azt reméled néha: csak most halnál meg.
A jelen ami nem létezik miért van meghatározva?

Hoppá...

Ideje megcáfolnom magamat. Íme egy n-dimenziós amőba [utóbbi kifejezés (c) Jacopo, 2004].

code a rat the monster on doom in it

Üdvözlégy!

Dodiee: az elsőhöz: hűamindenit! 8O Nagyon-nagyon tetszik hogy végre nem Isten szenvedéseiről szól, hanem az emberéről. Döbbenetes, hogy ahalál neked megváltó, de soha sem éred el... :itscool:
a szabadvershez: nagyon jól kijön belőle az elkeseredés, és az a végső stádium, amikor az ember már tojik a világra, és nem tesz semmit, csak magában káronkodik egy sort... lementettem
Dingir: az első versszak óriási bölcsesség(ek)et rejt magában.... h: a vége pedig elég ütős, hogy a nagy pátoszi halál helyett csak egyszerűen leírod mit csinált... baromi jó!

Most ennyi... Namarie!

Sziasztok Álmodók!

Csak egy rövidke pillantásra ugrottam be, de az kevés volt ennyi mindenhez. Jöjjön pár hirtelen felindulásból elkövetett vélemény, a teljesség igénye nélkül.

Ring, neked igazad volt, tényleg brutális volt a műved, ám nem az a megoldás, hogy a háttérrel teszed egyszínűvé, mert mindenkit hajtani fog a kíváncsiság, hogy ez mi lehet, és akkor nem érted el a hangulattartás kívánalmát. Inkább bigyessz oda pár figyelmeztető sort, mint mondjuk "A következő vers megtekintése 16 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!"
Emellett van olyan kemény, mintha valóban végignéztél volna egy ilyet tehetetlenül...
Sesy, a versed egész jól visszaadta a vámpír csókját, s azt kinek és miért adta. Csak az a gáz, hogy kár volt, s a szerelem tüze az élettel együtt kihunyt a srácból... Aztán lehet, hogy semmi köze a vérivókhoz, de nálam így jött le...
Timona, a Most van nagyon ott van. Szuper a ritmusa, szinte szótagra passzol az egész, és van mondanivalója, még ily röviden is. El is tettem a gyűjteményembe...
Erda, a lovagod a festményen magával ragadott. Az meg, hogy: "leléptem egy vidámabb vászonról.", külön fricska az egészhez! Az optimista versednek pedig már az első sora kedélyállapotjavító: "Fehér virág nevet a hajakban"..., majd lassan megnyugtatja az olvasót, elrisztván a gondokat, a kemény kűzdelmeket. Akár altatódalnak is jó lenne...
Idril, meglepően jó verset adtál nekünk! Jók a jelzők, erős a szöveg és a Vég leírása. A Nagyoknak is ajánlom!
Dingir, a rajzoló... hát az tuti! Mintha egy Vak kérdezné a Látót a láthatatlanról... És a folyamatos alkotás... vajon hány ceruzát koptatott már el NEKÜNK? Ráadásul kiütközik az is, milyennek hiszik az emberek azt, amiről nem is tudnak semmit, és milyen az valójában... Nagyon frappáns!
A Homokba szórt vallomásban óriási ellentéteket állítassz a képzelet lágy elképzelései és a valóság kegyetlen, nyers ereje közé! Egyik csak szövögeti álmait, míg a másik a szövőszéket is felperzseli, vagy a ködöt is porrá morzsolja! Ez igen! És vajon szóljon-e egy szót is, összetörvén a másik kis Világát, vagy hagyja meg hitében? Aztán felnyílnak a szemek... Erős a zárás "Véresre karmoltam búcsúcsókunk", majd a homályba vesző távozás...

ADIM a Des

"A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut addig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat."

És van itt egy érdekes vicc, csak a mosolykeltés végett! Távozz tőlünk depresszió!

Egy kisgyerek vadászik az erdőben. Elkapja az erdész:
- Mi van a kezedben, és hogy hívnak?
- Íj és Gyula.

Morgana írta: Dodiee, a golgota-versed... 8O 8O 8O
Ez az egyik legjobb, amit valaha olvastam Tőled. Mind szövegtechnikai, mind tartalmi szempontból.
Érsz.

És elképesztő ütemben 8O

Sajnos kritikát írni megint nincs időm, de majd fogok, ígérem!!!
Most egy új "szösszenet". Tegnap késő esti, úgyhogy... Na jó, nem magyarázkodom.

Az költő halála

„Fölösleges írnom…
Fájdalmam nagyobb annál,
Mint mit könnyed szavak elbírhatnának.
Verseim csupán lelkem kiszakadt
Rongydarabjai.
Jelentéktelenek és értéktelenek.
A fájdalom idebenn van, s nem
Vetkőzhetem le csupán néhány
Rím és szokatlanul összetákolt
Kifejezés által.
Viselnem kell. Vagy hagyni, hogy
Összeroppantson.
Nem érthetitek meg fájdalmam.
Ne is értsétek meg soha!”

Becsukta a könyvet.
A ceruzát fogai közé fogta.
Eltolta a széket. Felállt.
A fiókba helyezte a könyvet.
Rá a ceruzát.
Kulcsra zárta.
Betolta a széket.
Odalépett az ablakhoz.
Kinyitotta.
Beszippantotta a friss városi levegőt.
És ugrott.

most csak így kutyafuttában, majd írok mindenkinek,
de Area, ez nagyon jó!

Dodiee, a golgota-versed... 8O 8O 8O
Ez az egyik legjobb, amit valaha olvastam Tőled. Mind szövegtechnikai, mind tartalmi szempontból.
Érsz.

Elryn:) Nahát! Nagyon szép lett. S hízelgő, hogy a Túrint megemlíted:)
Változatlanul olvasok rendületlenül, s bizony írtok olyanokat, hogy alig merem felemelni a tollat .. izé, a billentyűzetet. Igen sok befutott, mai "ultramodern" ún. költő elbújhatna mellettetek...

Alcar

És még1.. első "szabadvers"próbálkozás.. hűen tükrözi a mostani elmeállapotomat... És köszönöm Jacónak és Silcuccnak a támogatást mindenért;)

Szivárvány tövében aranybödönben
Találtam vért verítéket s semmi mást
A csodák sem ugyanolyanok mint régen
Jó munka elnyeri jutalmát, nevet a hold
Nevet, kinevet engem s téged is
Ne mosolyogj, rajtad is kacag, nem hiszi
Valaha boldogok voltunk talán
De elmúlt már régen s nem maradt több vallomás
Koptatott szavak szalvétára írva, ez vagyok én
Ez vagyok mi a franc vagyok, nem vagyok semmi
Hang vagyok a zűrzavarban üvöltöm a magam igazát
Nem érdekel senkit se mit nyüszítek az ég felé
Bolond vagyok, talán bolond, Isten gyermeke
Légvártéglából építem a kerítést, de nagy az állatkertje
Sosem érek körbe, sosem lesz vége
Még patkányom sincs madzagon hogy lóbálnám
Mint az ingaóra tiktaktaktika mert emberek közé járok én is
Mint annyi más, nem mosolygok kár beléjük
Úgysem mosolyognak vissza, hát bolondnak néznek ők is
Asztalhoz vert cigaretta, sercegő papír égő papír
Azt se értem miről beszélek, hát értettem e valaha
Számít e hogy értettem-e, hogy te értetted e hisz
Csak mosolyogsz, jóllakottan neked is cigi a kezedben
Jóléti társadalmak szeméthegyek haldoklók és
Engem már ez sem érdekel, tenni úgysem tudok
Csepp vagyok egy folyóban, szennyeznek és megisznak
Mind ugyanoda jutunk, sosem szívódom majd fel
Valami szennyes vérkeringésben mert így van
Karma ez vagy mi a franc nem értek a vallásokhoz
Csak rovom a köröket, vízcsepp vagyok vér vagy veríték
Szép szavak szép fehér papíron ne legyen, könyörgöm
Ne legyen fekete a tinta, gyászbetűk, legyen kék
Olyan kék volt egyszer az ég, sírtam is, nem hittem el
Kék volt akár az útlevél, kék akár a kocka a windowslogóban
Már azt sem tudom mit írok, már félni sem merek
Mi lesz a vége, nem lesz vége ennek már soha
Nem is hiszek a karmában, meghalunk és kész
Nincs új esély, miért is járna bűnöztem egész életemben
Álmomban embert öltem és ajtókat törtem szét
Mögéjük néztem és nem volt ott semmi tükör volt
Magamat láttam riadtan mint egy madárfióka
Verdestem de nem repülhetek, nincs is szárnyam
Minek csapkodok hülyének néznek, már megint
Mindig és örökké.

Idril Celebrindal: Nem a verseddel kapcsolatban, hanem az előző kritikáddal kapcsolatban szeretnék valamit megosztani Veled: meglehetősen abszurd dolgot írtál a magyar nyelvhez fűződő viszonyomról. Azt hiszem talán pont ez az, amit hiányolni lehet leginkább a kockáimból, mármint a magyar nyelv mélységeibe tekintést. Egyszerűen legtöbbször nem tudom máshogyan kifejezni a gondolataimat, mint természettudományos és matematikai szakzsargonnal, félig magyarodott latin szavakkal és nyakatekert mondatszerkezetekkel. Ezért tartom furcsának, amit írtál nekem: én a magam részéről Well-of-Souls-t, Dingir-t, és Neframíelt említeném inkább az ösztönösen szépen nyelvhasználók között; azokat pedig inkább nem is sorolnám, akik mindenféle conlangaléta-magasra tették a mércét nyelvteremtés-ügyileg.

Ami persze nem jelenti azt, hogy nem volt szívet melengető, amit írtál. Éppen csak furcsán jött ki.

code a rat the monster on doom in it

Nekem örök golgota jutott,
A Koponyák hegye csupán délibáb.
Vállamat nyomja a dögnehéz kereszt,
Letenni nem lehet, cipelni nem bírom.
Lépek egyet, s kettőt tántorgok vissza.
Értem nem sírnak asszonyok.
Nem vagyok Megváltó.
Nem vagyok Isten Fia.
Fiú sem vagyok.
Csak keresztem van,
Szálkája meztelen vállamba tép.
Cipelem, de sosem érem el
A megkönnyebbülést.
Sosem érem el a Koponyák hegyét…

Üdv!
Írtam egy csomó kritikát, e lefagyott a gépem, és az egész füstbe ment... :rmad2: Most megint neki ugrok, de ez már nem lesz olyan hosszú...
Timona: az uccsó versszak a legjobb, olyan pozitív.
Nihil: imádom ezt a szélfújta ágak motívumot! Annyira szupi ez a vers, hogy na! Egy dalszöveg is lehetne.
Niph: hát, engem elgondolkodtatott, hogy megérné-e...
Idril: jeee... Imádom az ilyen sötét szereplőket, és ez a vers tökéletesen visszaadja a karaktert.
Nahryien: te vagy most a legjobb! :itscool: Jól, el tudod intézni az ember jókedvét, az más tuti....
Jacopo: csúcs vagy! Iszonyúan jók a képek, és az egész olyan, mintha belemorognád a város zajába..... 8O

Felemeltem a fejem,
de a könnyeimtől nem láttam
semmit
Csak egy sötét foltot,
hogy ki volt nem tudtam
kivenni
Közelebb jött, s fölém hajolt,
- Aludj! - mondta, s belém
rúgott
és lehajtottam a fejem,
s csendben megszakadt
a szívem.

Először is, köszönöm mindenkinek!
Másodszor: Jacopo: 8O ez egyszerűen csúcs! Többet nem is mondok.
Idril: tömören szólva:üt (kölcsönösen ütjük egymást... )
Timona:hajaj, de ismerős... A legjobb a második vsz.
Nahryen:a IX. nemtudom, hogy fogalmazzam mindegy, hatásos nagyon.

Asszem a jövőben is zargatlak titeket egy pár kockával...

Üdv!
Először is köszönöm mindenkinek, aki véleményezett. Erőt adtatok a folytatáshoz, bár értelmét nem nagyon látom.

Nima: sajnos nem hallottam még azt a számot. Igyekszem majd pótolni.
Idril : 8O . Megmondom őszintén, +lepődtem verseden. Nagyon összeszedett, nem is lehet benne semmit kifogásolni. Ahogy van, tetszik.

Külön köszönet mindenkinek, még egyszer.
[size=9:27r13ofd]Megtiszteltetés, hogy a versem kiváltott belőletek valamit, megmondom őszintén, nem nagyon mertem betenni. Magam sem tudtam eldönteni, hívő vagy hitetlen. Mert hogy szinte mindenkinek másképp cseng le. [/size]

Jacopo: jó, de nekem még mindig az Impresszók az igazi Jacopo-csodák. Vannak sorok belőlük, amik még most is a fejemben vannak. Amiken lehet filózni a villamoson.


Most csak ennyi, holnap matek tz, tán elő kéne kaparni a könyvet is valahonnan, így hat óra tájt.
Senda lóme:
Nefra.


Ja, J., vágóak a képeid. 8O itt is. /közholdtölte, szentképfogyatkozás, öregisten/ bámulatos a képalkotó tehetséged.

Sziasztok.
Kicsit megint rég írtam ide be új verset, ennek az az oka, hogy amit írtam mostanság, az nem igazán illene a topicba, úgyhogy inkább nem is terhelem vele. Mindazonáltal hoztam azért egy verset, remélem, hogy a "pofádat befogod és nem moralizálsz" kifejezés nem copyrightos


2
Gyűlölöm a néma gyászt a jéghideg vonatok-
on utazó embereket
én befogom a pofámat és nem moralizálok többet
nem ejtek szót többet a cédétokok magányáról
az asztalokon
hogy miért nincsen tavasz soha újabban miért nincs
üveg a szekrényben 29 éve
én erre mind emlékszem hiába nem akarok
emlékszem az öregisten mindig azokat vette cél-
ba akik meg sem érdemelték volna arra ahogy zúgtak
a templomi kórusok az éjszakában
mindig egyre hűvösebb van most éjszakánként a takaró
alól gyök-vont lelkek dideregnek füstölgő kandallók
visszfénye tükröződik az épületeken
én is fázom ma rossz ahogy elönt ez a szentképfogyatko-
zást mosogató est fel kellene ébredjek az éjszaka
közepén de nem lehet istenem olyan hatalmas ez
az éjszaka akár egy teszkó elveszek benne
közholdtöltét bámulunk
minden nap ugyanolyan.

Nem egészen vers, de gondoltam, megosztom Veletek:

"Az idő múlása olyan, mint a perspektíva a rajzban. Ha nem teszed magadévá a törvényeit, könnyen az ellenségeddé válik- pedig ellenkező esetben akár a barátod is lehetne."

És még egy régebbi (Alcar Túrinos versének és Nightwish-hallgatásnak ihletében):

Egy tünde gyászdala halott szerelméhez

Ki számolná a boldog perceket?
Míg el nem múltak, én sem tettem meg...
Halhatatlan öröm s boldogság
Nem tér vissza soha már...

Halotti máglyád tüzét nézve
Nincs szavam, hogy elköszönjek
Tőled, Szélléptű, Kedves, Csillagszárny
Hol vagy most, merre jársz?

Nyomtalan miért tűnhet el
Ki nem halálra született?
Miért, ó miért Holdvirág,
Téged ért az elmúlás?

Látlak most is, földön fekszel,
Ruhád színe saját véred
Szemedben a halál...
Könnytelen itthagytál.

Kialszik a tűz, a Nap kel
Fénye hideg és kegyetlen,
Ahogy néz a lombokon át.
Nyugodjon lelked: az árny...

Haláltalan magány és örök keserv
Innentől éltem már csak ez lesz
Hurcolva a gyász láncát,
Fáj, olyan nagyon fáj...

Üdv mindenkinek!

Annyira szépeket írtok... hüpp... kisebbségi komplexusom lesz itten nekem...
najó, nem vagyok teljesen bekattanva, csak ma egy kicsit, mert kitört rajtam az ihlet. Erre meg született belőle négy nyamvadt sor, ars poetica- szerűségnek, és még jó sem lett. [size=9:26xy6dov](de lett egy Dylan Thomas- érzéses agymenésem is, hál'égnek)[/size]

Íme:

tintafoltos szívvel
remegő légzéssel
írom szavaim
végtelen sorait


Hát, ez nem az én műfajom. És bocs mindenkitől, hogy hülyeségeket beszélek, de ilyen napom van.

....::~~~~~~-color=black][b]N'.[/b][/color-~~~~~~::.....

IX.

Mint szívetnémító zongoraszó,
úgy mar belém most a Fájdalom
- idővel elhal minden hallható,
ami marad pusztító önrágalom..

ill....:

Mint én-zajt-csitító zongoraszó,
úgy mar belém most Fájdalom
- aidővel elhal minden hallható,
ami marad; sóhajnyi önszánalom..

....::~~~~~~-color=black][b]R.[/b][/color-~~~~~~::.....

[:.|.:]

Van amit nem rejthetsz el
- de miért is tennéd [?],
titkolt Félelmeiddel
hova menekülnél..?!

[...]

Van, amit nem mondasz el
- hiába kérdezném..
néma ürességeddel
mily megnyugvást lelnél..?!


[folyt. köv.....]

....::~~~~~~-color=black][b]N.[/b][/color-~~~~~~::.....

X.

Emlékektől megfosztva,
Érzések nélkül
- Holtan..

[...]

Magam magára hagyva,
Létezés nélkül
- Múltban..

....::~~~~~~-color=black][b]..In666WaysIWritheInPain..[/b][/color-~~~~~~::.....

Ruhád szövete sűrű, ősi köd
Lelked éhes kutyák elé lököd
Szívedben a Sötétség vert tanyát
Komor éjszaka volt szülőanyád

Mész az utadon pokol-lét felé
A Halál lefekszik csizmád elé
Neved, korod már régen nem tudod
Csak azt, hogy halott ég az otthonod

Szerelmet nem ismersz, nem érdekel
Füledig csak a jajszó juthat el
Amikor kacagsz, megdörren az ég
S még a vén Sors is takarja szemét

Te nem az Isten teremtménye vagy
Egyik fajhoz sem sorolod magad
Bomlott elméd fekete lánggal ég
Szemedben a jel: maga vagy a Vég


Zarándok: most úgy érzem mintha a kockád a fejemre esett volna mert nagyon üt! Fejbevágó gondolatok...
Szofi: mint "költő" büszke vagyok arra h az anyám vagy. Életemben kétszer voltam japánkertben de most megjelent előttem egy harmadik... Mintha ott jártam volna...
Nihil: nagyon szemléletes tecc ez a szélfújta ág hasonlat

Nihil::Nekem nagyon tetszik a versed el is mentettem!Néha meg kell állni és elmélkedni a világról,életről!

Erda niire(Area)::Ez tök Jó! :bounce: Miről is szólhatna másról mintha, a jövöbe jönne egy ős és mindenen csodálkozna !Van is miért!

Ime egy mai termés!Az eső min el nem gondolkotatja az embert!

Az esti holdfénynél sétál egy szomorú alak
csendben vándorol a sűrű homályban
s egy kapuhot érve tünődve megáll
eszébe jut egykori kedvese és vár.
Belépve a kapun sok kis kőhőz ér
a sok kőből kirajzolodik egy név,
s a név egy sírköre van faragva
temetőben jár, odajutott egykori lovagja.
Leborul a sír előtt és meredten néz
szemében könny gördül minden emléknél,
a boldog orák perceire gondol sírva
bárcsak minden kezdőthetne újra.
Az éj messze jár már a hajnal felé
a szomorú kedves elindul a halál felé,
s előtte megállva, életét teszi kezébe
így jut örökre rég nem látott kedveséhez.

Meglehetősen rég nem jártam már erre, de ahogy látom, itt azóta is folyamatosan készülnek a remekművek!
Ezúton szeretnék gratulálni mindenkinek a kiváló alkotásokhoz!

és bár félve ugyan, de beteszek én is egy korábbi próbálkozásomat ide:

Szélfújta Ágak

Téged már bármi bánthat?
Neked már bármi fájhat?
Úgy hajolgatsz gyengén,
Mint a szélfújta ágak.

Mondogatva mondogatod:
Lelked felett nincs erő, s hatalom,
S ha akarod, féktelenül betakarod
Szíved megtépázottnak hitt felét.

Neked már bármi árthat?
Neked már bármi fájhat?
Úgy dülöngélsz ferdén,
Mint a szélfújta ágak.

Néha elmélkedsz a szikkadt világon,
Hogy úgy vándorolnál hét határon,
S mint gyermekkel karonfogva,
Elindulnál bátran valahova.

Ahol már semmi nem árthat!
Ahol már senki nem bánthat!
És úgy hajolgat a sors is,
Ahogy azt mindig is vártad…

Tudom, én nem nagyon szoktam negatív kritikákat írni, de tényleg nagyon szépeket írtok. Köszönöm az én dolgaimra is a reagálásokat, és pár gondolat így kedd reggel:
Nefra: (szokás szerint) ismét nagyot alkottál. A lemálló templomablakoktól, a lezuhant oltártól, meg a szürreális kék miseruhától teljesen kiemelődtem pár percre az ún. "valóságból" (ha szabad ezt így mondani). A nagyívű gondolatokról meg inkább nem is nyilatkozom, mert annyira magával ragadóak, és szívből jövőek. Nekem a hosszával sincs gondom - úgy jó ahogy van. Őszinte elismerésem.
Zarándok: szuper ez a kocka. Efkú már mindent elmondott gondolom, amit el lehetett, de ezt még muszáj volt hozzátennem
Area: a kép a vers elején a lovagról nagyon ütős. A vers nyelvezete is, meg a kicsit groteszk képek, ahogy a lovag felhúzza az orrát. Nagyon tetszik!
Nima: "Hogy az utat se láthassam, amerre indultál" - ez valami megsemmisítő. Monumentális, szép, szomorú.
Dingir: a párbeszédes stílus meg a színek, rajzok, érzések nagyon jól kifejezik a mondanivalót. Nekem nagyon bejött, öröm volt olvasni (bár általában minden versed nagyon tetszik).
Szofi: szépek ezek a képek. A "kard villan" versszak különösen is megragadott, de általában is végtelen finomság árad minden sorból - ez a keleties, törékeny hangulat valahogy még az én középkor-mániával felgőzölt agyamon is el tud uralkodni
Sajnálom, most mennem kell, de majd igyekszem másokról is, részletesebben megemlékezni.
Szép napot:
Well

Ha már igy szóba került a kocka forma, én alkalmatlan vagyok efajta alkotásra nekem túl zárt és jómagam ragaszkodom a rimes verselési technikához, bár bevallom azért megpróbálkoztam vele, de 2 sor után törlésre került. Tehát szvsz Zarándok első kockának tuti, hogy tök jó! Nekem tecc.

Hoztam nektek egy kis hétvégi verstermést:

Most van

Sírnék, mint egy gyermek.
Elfutnék, de kerget.
Ne változtass még meg!
- Egész testem reszket. -

Bennem játszó tervek,
megtörik a rendet,
ifjú korú szellem
bennem élő jellem.

Idő éles foggal,
körmön fontan foglal.
Nem látok e gonddal,
csak a jelen korral!

Oh, és mig el nem feledem mindenkinek köszönöm a verseimről való megemlékezést

Dingir: csodálatos ez a vers, tetszik a Rajzoló-allegória. következő talin fel kell olvasni

Area: szerény véleményem szerint ez a rím néküli versed most különösen erősen hozza ki a mondanivalót - sokkal erősebben, mint a rímelő verseid többsége. szeretnék adni egy tanácsot, ha megengeded: ha tudod irányítani az alkotói folyamatot (én pl. szinte egyáltalán nem tudom), akkor tökéletesítsd a rím nélküli versírásodat, mert most úgy látom, az sokkal inkább a te stílusod, mint a rímkeresgélés.
konkrétan erre a versre meg azt tudom mondani, kifejezetten tetszik, ahogy összezavarod a határvonalat a szemlélő ember és a megfigyelt dolog között

nocsak… úgy látszik, egyre inkább elismertté és széleskörűvé válik a fix szélességű forma… vagy inkább elklisésedik? Zarándok: kifejezetten tetszik, bár a soráthajlások egy központozás nlékűűélkülö … úristen, szóval nélküli formát meglehetősen nehezen értelmezhetővé tesznek. Mondjuk jellemző, hogy minden új kockazoid egyén a fix forma börtönmivoltának ad hangot első dobozát rendezgetvén…

Verset nem írok mert mostanában mert vagy értelmezhetetlen szabadversi ritmikájú szar vagy pedig … az utóbbi időben általában nemigen írok mást. Bocsi.
Ennyi voltam:
-- Mau

A Szörnyeteg nem bír magával, annyira imponál neki, hogy mindenféle emberkék kockásítják manapság a gondolataikat.

Szóval, kedves Zarándok, Neked is körülbelül azt tudom mondani, hogy megragadtad az eszenciát, már ami a nyelvi szinteket illeti, azaz csúnya latin szavak, miegymás. Már az tiszteletreméltó, hogy nem féltél elmédet egy ilyen durva és céltalan eszközzel köszörülni, mint a fix széles sor. Én csak annyit tudok még mondani a formával kapcsolatban, hogy ennél a kockánál talán előny, hogy a gondolatritmus nincs összhangban a sorokkal, ugyanis számomra pont emiatt volt érdekesebb a vers: nem hagyta magát elsőre összefüggőnek olvasni. Aztán harmadjára... jól odamondod a tutit! Gratula.

Aucs...

Ezt pedig most nem hagyhatom le:

Erda: Ez nagyon jó! Mentem, még jó lehet valamire.

code a rat the monster on doom in it