Versek

Heliodos: A Fergeteg sikerült a legjobban. Egyrészt azért, mivel nem egy általános értéket képvisel és pont ezért meglepő, szembeötlő.
Ratzkha: csodálom, hogy "megrendelésre" ilyen jót írsz. Gondolom azért volt mögötte valami saját tapasztalat is. Az tetszett benne, hogy tele volt jelképekkel és csak csodálkoztam, hogy mennyire ki tudod a verseidben mutatni azt, hogy egy értelmes ember vagy.

Azt hiszem, két dologgal tartozom most nektek...

1. A "Babits-remake"-emmel, melyet a szülinapommal egy napon tartott versestalira készítettem el:

   Estel Adániel Babits Mihály 'Messze, messze...' c. verse után szabadon írta: Új-Zéland. Völgyek és hegyek
   Kedvenc filmünkben díszletek
   S hol rendezőjük született:
   Világraszóló két sziget!

2. Egy vallomással: Vasárnap, míg Ti versestaliztatok, bennem is összeállt egy négysoros, csak úgy, miközben a Tatabánya-Pécs útvonalon a mellettünk elvonuló tájat néztem a busz ablakán át...

   (olvasáshoz kijelölendő*) Estel Adániel 2004. április 11.-én írta: Erdő, április
   
   Akár megannyi térbeli fraktál -
   úgy tornyosulnak ég felé a fák.
   Tavaszodik: ágacskáik végén
   a fajfenntartás új munkába vág.

Be kell vallanom, ahogy végigolvastam azt a sok remekművet, amit elkövettetek itten, egy kissé -ul érzem magam, de tartozásaimat akkor is leróttam.

*[size=9:3bymnh53]: E trükköt Siltől kölcsönöztem, ezúton is köszönet azért, hogy használta.[/size]

Ratzi: Nos hol is kezdjem. Totális érzelem tükör, ez a szerkezetén is látszik, de most kivételesen az sem zavart, hogy a formája
picid a hajadhoz hasonlít . A jelzők, képek...bejött!

Sziasztok ismét!
Szofi: amit a múltkori versemről írtál kritikaként, abban teljesen igazad van. Ha hasonlókat tudnál írni, azt nem bánnám: az építő jellegű kritika fontos számomra!
Most egy kb. két másodpercig tartó hangulatot próbálok érzékeltetni; majd értékelitek. Ahol nincs rím, ott nálam általában a lüktetés a lényeg. Ez most három külön részből lesz egy egységes egész, ezen ne csodálkozzatok!
És akkor a vers:

Lelki vihar

1.Szellő

Te vagy az, ki miatt
Munkál bennem a hév,
Melytől izzad a lég,
S bíbor vérem menekül, riad.

Szerelem, Te vezess:
Bár e rozsdás elme
Csikorog recsegve,
Nem leli azt, mit a szív keres.

2.Fergeteg

Miért szép, hogyha zöldül a táj és a Nap süt?
Essen eső és törje a fáról az ágat a szél:

Mert így akarom!

Mily gyönyörű: villan s robban az égi harag,
S kő a kövön és fű a mezőn kár ha marad:

Mert szép a vihar.

3.Nyugovás:

Csönd van a zápor után,
Szél sem fújja a Kertet.
S csönd van a zápor előtt,
Mert jön majd új szele vésznek.

Üdv!

Címe nincs. Megrendelésre volt

Szerelmedről…
Én nem, soha, képtelen lennék…
Ekkora szentség…

Toll elakad a papiroson,
Fölgyullad a tinta!
Még egy sor e pergőtűzről, s belehal
Minden rothadt
testenkívüli gondolatfoszlányom!…

Nem! Ez nem mehet így!
El! el! rút szavak!
Nincs oly hűs jégtűzzel tisztán izzó hangalak,
mely indigótisztaságát fakulatlanul visszacsillantja!
Képtelenség! Vénusz csillagja…
Vénusz csillagjának összes verőfénye
Mintha szende-szent-szép két szemében égne…
Hajának csigái oly pajkos-rakoncátlanul
érik arckeretét, hogy attól minden gyöngyhal csillámtáncot tanul…
Imádott Csillag-tenger és Éj-hab királynőm!
Könyörgöm adj bölcs-félhold ezüst-spektrumod mögül
egy szemvillanásnyi dicsfényt! S én ordítom: Lőn…!
…és elsorvadok. Mondandóm sara gyémánttá tömörül,
melyet nem vagyok képes égi trónod előtt kiejteni
Földi-fenséged teljében…
Hisz még ha ruhád szegélyéről bódult pilleként
kábult visszaröppenő foton érné is orcámat…!
(földi féregre ily nagy kegy nem várhat !)
beleőrülnék a tökélytűz távoli parazsába,
és hogy az egészet nem birtokolhatom
Mely rajtam úgyis túlmutatna-túlégne…

Képtelenség elszakadni…,
Pedig feléd zuhanok az oly-jó jelen kábulatban
Szúnyog, vérszívó kártékonyság vagyok
Természetesen mesterséges fényed bennem lobog.
Ha általad égek meghalok.
Vele magamra-OH-ne hagyjatok!

De nem…! Mégis…!
Inkább a pillanatnyi,
végtelen kínnal nem mérhető
beteljesülés…
Amiről nem tudnék írni…
Csak így…
Mint…
Szerelmedről…

Galádom, mindkét versecskéd jó, de az első CSODÁS! Tiszta, lényegretörő, őszinte, és nagyon igaz! Minden elismerésem! :up:

Cue, a tiedről annyit, hogy GYÖNYÖRŰ! Varázslatos! HOgy ezt így meg tudtad fogni!

Area : "Kirántotta alólam a szőnyeget az élet" 8O

wow! Ütős! :agree:

Ja, amúgy itt van az én Babits-szösszöm is:

Kanada. Ősfenyves hona.
Fenyéren édes áfonya
Jávorszarvas, északi fény
Farkas üvölt bérc tetején.

Ismét egy a tőlem megszokott témából...

A "bűnös"
/Hommage á Kazantzakisz/

Most mit csináljak ezzel?
Égeti tenyerem...
Istenem!

Követtem éjjel-nappal,
Én voltam a bástya,
Ha kellett karddal védtem,
Ha nem, csak szavaim
Adtak erőt, s borították
Lángba tiszta elméjét.

S most?
Néhány vasdarab fizetségem?
S ezt is bűnömért kapom...

Rád esküdtem föl: én
El nem hagylak soha!
De mit tegyek, Uram,
Ha hűségem csak árulás
Által nyer bizonyságot?
Félek... nem vagyok elég erős...
Mégse.

Tévedtem, Uram!
Vedd vissza kegyetlen
Fizetséged!

Szavai parázsalnak szétdarabolt
szellememben:
"Segítened kell, testvérem...
Te voltál a bástya, ha összedőltek
Szavaim, Te voltál a szó,
Mikor lelkem néma maradt...
Most Te kell légy a kard,
Mely levágja a zsarnokság
Töviseit...
Erős vagy, akár egy szikla,
Elbírod a terhet.
Általad teljesülnek a
Próféciák, általad
Győzedelmeskedik Urunk.
Elárulsz engem."

Most itt állok, A Kertben...
Kezem egy marék ezüst húzza,
Lelkemet egy kereszt fekete árnya.
Én, karióti Júdás...

Tévedtél, rabbi...
Nem vagyok elég erős...

Te jó ég, Sesy... :bounce:
szia

hehehe.... de rég voltam itt.... most se sokáig...

ha már itt vok beteszek egy verset...

Magányosan hallgatom az eső kopogását,
Úgy érzem, csak én érthetem a vágyát.
Hagyom, hogy arcomon lefolyjon egy könnycsepp,
Hiába fogadtam, hogy Érted nem sírok többet.

Körbe vesz a magány és félek
Hogy ez majd örökké így marad.
Hogy Te nem leszel újra velem,
S a gyógyult seb megint felszakad.
Félek, Te nem szerettél igazán,
Hogy én csak játék voltam Neked.
Nem vettél komolyan, csupán
Mert nem mondtam, szeretlek?
Miért kell, hogy kimondjam,
Ezt szavak nélkül kell hallanod.
Érezned kell, s ha szeretsz,
Lelked legmélyén biztosan tudnod...

Hogy gondolsz e rám most,
Ha tudnám is, mit számít már?
Minek remélnék? Minden álmom
Elveszett, mikor elhagytál...
Bár ölelnél csak egyszer újra,
És érezném gyorsan verő szíved...
Bár ne kellene csak vágynom csókra,
Bár lehetnék megint, örökre Veled...

De Te nem vagy itt... és nem leszel.
Hiányzol, de tudom, hogy nem érdekel...
Várok rád, örökké, mert nekem Te kellesz csak,
Nem törlöm le a könnyeim, hisz Érted vannak...

Nekem nagyon tetszik Léli verse... Nincs túlbonyolítva, mégis megkapó szépségű... Nagyon jó!

A Holt Költők Társaságára emlékeztet engem, amikor Keating arról beszél, h nem baj, ha egy vers egyszerű, de nem lehet semmitmondó...

Well: [size=9:2jp8b9ra]köszönöm a reakciódat lenne egy kérdésem: ha már ilyen művelt vagy egyházi téren, meg tudnád nekem mondani (természetesen priviben ), mi történt az 1962-es II. vatikáni zsinaton? nagyon érdekelne, hogy mi volt XXIII. János pápa eredeti szándéka, és miért nem sikerült ezt keresztülvinni? már sokfélét hallottam erről, de érdekelne egy mérvadó vélemény. köszönöm![/size]

(egyébként szeretettel hívok mindenkit a Vallás topicba, aki szeretné folytatni a Passió megbeszélését, ne offoljunk ennyit)

nem értettem meg a virágokat
nem láttam a hajnali ködöt
az élet túl nehéz volt
nehéz és örök

Area: A látomások első szakasza egész jó.

efkú: neked csak annyit, hogy kocka-cukor...

Üdv!

Egy korábbi versem egyik részlete kicsit átírva Akkoriban ezt komolyan is gondoltam..

Nem tudom, mit tettem...
De könyörgöm, Te, ott fenn,
Vagy ott lenn, ott kinnt, vagy itt bennt,
Kérlek, bocsáss meg nekem...

fqqdk: hmmm... a lényege lejött. Jó az üzenete, és a képek is, de nekem egy kicsit kacifántos, és ez a sok idegen szó....

Látomások

Kirántotta alólam a szőnyeget az élet,
s én sikítva zuhantam lefele,
fölém hajolt a valóság, fülembe dúdolt,
széttépett álmok emlékét nyögte bele.

...

A hajnal tüzében elhamvadt az éjszaka,
s vele égtem el én is,
a bíbor fényeken át figyeltem,
már a reggel sem lehet önmaga.

Lehunyta szemeit az égbolt,
szemfedélt zárt a csillagokra,
csak a szél vesz észre, s félve súgja,
nyugodj bele, álom volt.

...

Sziasztok!
A rövid kihagyás után újra próbálok részt venni a dolgokban
fqqdk: hatalmas jó ez a vers, főleg a személyes hangvétel és az egyedi látásmód miatt! A szaggatottsága külön kiemelte szerintem a mondanivalóját. Nagyon jó!
Cueddo: hasonlóképpen! Jobb, ha nem is mondok semmit, mert amit itt leírtál, az egyszerűen zseniális.
Dingir: a "meggyötört ember nevetése" - szívbemarkoló kép, igazán megragadott. Gratulálok!

[size=9:36bfdixq]Továbbá:
Nem akarok nagyon OFFolni, mert a topicgazdák szét fogják rúgni a fenekemet, de ha már a Passió is szóba került, ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy én ezt a filmet egy régóta esedékes tradicionalista reakciónak tartom (Mel Gibson a tradicionalista katolicizmus egyik prominens képviselője!) egy olyan egyházban, amely a múlt századi modernista krízis után jelenleg egy újabb (talán még komolyabb) krízisen megy át. Ezt a Pápa már a Veritatis Splendor-ban kifejtette, ahol is önpusztításról, a hagyományos katolikus tanítás tömeges elvetéséről beszélt. A tradicionalista megközelítés (és így alighanem Mel Gibson álláspontja) szerint mindennek a teológiai középpontja és gyökere a szentmise (a katolikus tanítás szerint Krisztus keresztáldozatának megismétlése!) áldozat-jellegének a háttérbe szorulása volt az 1971-es Novus Ordo Missae (vagyis az új, VI. Pál pápa által bevezetett miseliturgia) megjelenésével. Hogy ez mennyire igaz és mennyire nem, arról persze sokat lehetne vitatkozni, de én úgy érzem, hogy Mel Gibson az áldozat központi szerepének újra-hangsúlyozását akarta ezzel a filmmel elérni, és szerintem ez kiválóan sikerült is neki...[/size]

Fqqdk: 8O 8O :eek2: nagyon ritkán találkozik az ember olyan verssel, ami egyből padlóra dobja, pont eleget mond el, se több, se kevesebb, és még a hangvétele is megfelel, hát ez ilyen lett. Azonnal le is mentettem. Hatalmas *főhajtóemotikon*!!!

birkák kövezzetek meg
egy posztmodern őskeresztényt
kopirájt rackabirka
ez most nem kockafirka
csak impró-retró
repro-
dukálom
minden nap hogyan lehet
eljutni az értékmentes légüres
térből az univerzális szeretethatárértéket
megközelítő sorozat egy egészen nagy ennedik eleméig nem
önostorozással

csak elmélkedéssel
csak megismeréssel
csak elfogadással
csak azonosulással
csak egy csöppnyi
dac-feladással

röhögjél kolléga mert te is vágysz rá
és te is képes vagy

és most lehetséges kontextusokat generálok

azért mert szükségszerű
mondhatni determinisztikus

hogy a matematika ugyanazt mondja
neked mint
létezőnek
hogy
krisztus szenvedett értünk a keresztfán

ha nem is ez volt a neve és nem is ekkor és így csinálta

ha csak egy fagyott hajléktalan volt
akit a tiszai pályaudvaron láttam ring
hidd el az amerikai szépséget nem is

mégis ugyanazt láttam benne
de minek rakjam be azt a vackot ha pont szofi
nem értette meg anno

pont szofi

de az általános megbocsájtás speciális esetekben is érvényes
ez a lényeg

code a rat the monster on doom in it

Sil írta: Bocsi, ezt egyszerűen be kell raknom, most találtam LiveJournal-on:

Song of Amergin
Amergin, Bard of the Milesians, lays claim to the Land of Ireland

I am a stag: of seven tines,
I am a flood: across a plain,
I am a wind: on a deep lake,
I am a tear: the Sun lets fall,
I am a hawk: above the cliff,
I am a thorn: beneath the nail,
I am a wonder: among flowers,
I am a wizard: who but I
Sets the cool head aflame with smoke?

I am a spear: that roars for blood,
I am a salmon: in a pool,
I am a lure: from paradise,
I am a hill: where poets walk,
I am a boar: ruthless and red,
I am a breaker: threatening doom,
I am a tide: that drags to death,
I am an infant: who but I
Peeps from the unhewn dolmen, arch?

I am the womb: of every holt,
I am the blaze: on every hill,
I am the queen: of every hive,
I am the shield: for every head,
I am the tomb: of every hope.

as translated by Robert Graves (from The White Goddess)

ha esetleg érdekel egy magyar fordítás(sajnos nem tudom kitől)(szvsz mindkettő az írből van átfordítva ezért a sok különbség)

vagyok szél a tenger felett,
vagyok óceán hulláma,
vagyok tenger moraja,
vagyok hét küzdelem bikája,
vagyok szirti keselyű,
vagyok napból hullajtott harmatcsepp,
vagyok virágok legszebbike,
vagyok merészségre született vadkan,
vagyok folyómély lazaca,
vagyok tó a lapályon,
vagyok az emberben rejlő harag,
vagyok a tudást jelentő szó
vagyok csatára azjott lándzsa hegye,
vagyok az értelem sztikrát pattintó istene.

ki lágyítja hegyek metsző élét?
ki az, ki jegyzi a hold korszakait?
és ki az alkonyat helyét?
ki hívja elő tethra házából a bikát?
és kire mosolyog tethra jószága?
ki az, ki életet lehel az üszkös erdőbe?
tán a halál lándzsája vagy a halál szele?

Ring + Dingir: [size=9:1so3z0lr]én úgy érzem, már rtöbbé-kevésbé biztos úton járok a hitben, mégis az döbbentett meg (és keserített el), hogy itt a Húsvét, és nekem tkp. halvány gőzöm sincs arról, hogy mélységében mit jelent az ünnep. persze, tudom, mi történt ezekben a napokban, de az átélés hiányzott. képtelen voltam átadni magam Istennek, mert olykor rámtör vmi borzasztó közöny (ez az én hibám - remélem, javítható). a Passió ebben segített nekem: megrázott. így talán már lehet egy kis fogalmam arról, micsoda szenvedéseket élt át Jézus.
(megjegyzem, szvsz a maguk korában hasonló megütközést/elismerést válthattak ki a Jézus szenvedéseit ábrázoló festmények, ill. a passió-zenék - hogy nekünk film kell, az a modern kor velejárója.)

Ring, az sztem is középkori dolog, ha az ember ostorozza magát, de a lelki szenvedésnek egy töredékét meg lehet érezni a film által, és sztem ez a film pozitívuma. ez volt a célja, ezt teljesítette. ami nem célja, azt nem is várom el tőle, hogy teljesítse.
és igazából alázatot is tanultam a film segítségével. még nagyon az út elején vagyok a Fény felé, és büszke voltam azokra a "félig-megszerzett kincsekre", amikről már volt vmilyen tudásom, és ez nem jó.
[/size]

Ring: [size=9:17m771nl]szerintem a passió üzenete az emberekhez inkább az, hogy ti/mi is tömeg vagytok/unk, és SOHA nem szabad hagyni, hogy a tömeg idáig jusson. Hogy bár a tömeget lehetetlen megváltoztatni, mégis, ahogy Ghandi mondta: magad légy a változás, amit a világban látni akarsz. Szóval szerintem pont az a jó benne, hogy a kevés szöveg miat rengeteg féleképpen lehet értelmezni. Nem azt özente, hogy vállaljuk át sztem.[/size]

Nemtom betettem-e már...

Szerettelek pici láng,
szerettem a szerelmet.
Arcomon a forró láz,
bőrömön könnycsepp sistereg.

Dodiee írta: de hát ki az, aki ne örülne ha hájjal kenegetik(talán Balázs..)

NEEEEEEEEEEE!!!! DODIE:DDDDDDDDDD

Lemondás: hát, tudod a véleményemet. Van benne egy kicsit ködös rész, hogyakkormost mivan, de alapvetően nagyonteccik.
Pincefény:Sehol se vagy. Lopott órákból élek.
Fagyott rózsákról szirmokat török.
Hőségbe olvadnak a fagyott évek.
A Végtelenben csak a hazugság örök.

uhhh.....

Ring: [size=9:28amtgpe]Hm... Érdekes felfogás. Krisztus fájdalmát nem átvállalni kell, hanem felmérni jelentőségét, megérteni, átérezni, és rájönni arra, hogy mi mindannyian, legyünk bár bármily "jók" vagy akár erkölcsösek, alázattal fejet kellene hajtsunk előtte, és tőle tanulni a "szeretetet", mind Isten, mind pedig embertársaink iránt. És ez lenne a lényeg benne, nem kifejezetten a fizikai szenvedés. Az Újszövetségnek van mély, többrétegű értelme (na, ezzel aztán most újat mondtam... ), amit kedves Mel Gibsonunk a legkevesebb mértékig se ad át. A "tényekre" a látványra koncentrál, nem a mondanivalóra. De sokak talán ennek hatására mélyebbre ásnak majd, megérteni kívánva Isten törvényeit, a szeretet hatalmát, és magát Krisztus létét. Mai világunkba egy ilyen film kell ahhoz, hogy az emberek elinduljanak. Na, ez a szomorú... De legalább van haszna, és történik valami. (Most olvastam el bemutatkozó oldalad: Amerikai szépség... Nagyon szeretem. Pont az idézett gondolatok miatt! )[/size] Bocs az offért ismételten!

Köszönöm a dícséreteket, igazán nem érdemlem meg... de hát ki az, aki ne örülne ha hájjal kenegetik(talán Balázs..)

Üdv mindenkinek aki még hisz az álmokban!

Dingir: a betegágynál c. versem lényege, hogy egy bűnös könyörög, hogy ne haljon meg a kedvese, és azt mondja odaadná mindenét, habár nincs semmije. Nos, tévedett, mert élete még van, és azt veszi el tőle az Isten (nevezzük így) a kedvese életéért cserébe. Ezzel segít is neki, de közben meg is bünteti. Szal, Isten is csak ember, mert ő is tud csalni....
A versedhez csak annyit, hogy nagyon jól megfogtad azt a pillanatot, amikor az ember már csak nevetni tud a keserűségén....
Dodiee: bámulatosak a képeid! 8O Szerettem volna tőled idézni, hogy melyik a legszebb része a verseknek, de rájöttem, hogy azt egészet be kéne raknom..... :itscool:
Cueddo: basszus..... 8O 8O 8O ennyit tudtam mondani miután elolvastam a versed.... annyira fantasztikus, hogy nemigaz! Csodállak!

[size=9:q2c6m45y]öö, itt vetném fel, hogy nektek milyen dolgokat jutatott eszetekbe a Passió.
úgy látom nagyon sok embert megérintett, és megihletett a film.
én nem néztem meg, és bár nem lehetetlen, de nem hiszem, hogy megnézem.
mert ha Jézus élne, nem azt akarná, hogy át akarjuk vállalni a fájdalmait,
mert nem azért tette, hogy mi is együtt akarjunk szenvedni vele.
mert ez egy kicsit középkori felfogás, ami persze nem baj, csak mégis
azon már túljutottunk, hogy ostorozzuk magunkat, azért mert Vele is ezt tették...[/size]

Dodie: Nagyon jók! A képek gyönyörűek, a hangulat átadása tökéletes! Főleg a második fantasztikus! Minden elismerésem! [size=9:vceqyxkv]"Dingirfejethajtemotikon" [/size]

Sajnálom, hogy nem voltam talin, húsvét lévén rokonlátogatás... De ígérem (na jó, nem fenyegetek senkit ), de a következőre megpróbálok mindenképp elmenni!
ADIM: Köszönöm! ... És te tudsz olvasni belőle...? Nem sokan tudnak.
Ring: Még jó, hogy nem valós az élmény... Az első sor nagyon jó. Szinesztézia rulez! A továbbiakban pedig - bár szintén nem saját tapasztalat, csak "megfigyelés" - szerintem jól tudod érzékeltetni az elme vontatottságát, amikor ilyen "másállapotban" van. Amikor csak ilyen tudatalatti gondolattöredékek jutnak el a tudatig. De néha több dolog felszínre jön, mintsem az ember gondolná...
Area: Csalódott szív: Azért remélem nem vagy ennyire csalódott! Ráérsz még vele.
Néma város, néma ház: Szerintem nagyon jól megfogod az álom "lényegét", "jelentését". Huhh... Nem bírok érthetően írni... Azért remélem vmi átmegy a szavaimból. [size=9:126y40qv]Szóval: az álom az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, a legteljesebb menekülés, hiszen olyan világ(ok)ban járhatsz, amelyekben a valóságban sosem. A kiábrándult ember egyedüli boldogító társa az álom. (Én már csak tudom... Hihihi... )[/size]
Betegágynál: Úgy látszik, most a "halál - téma" a fő irányvonal. Nehéz egy téma, az biztos. A vége nekem nem teljesen tiszta. Vannak ötleteim, de nem, tudom, helyesek-e. Fura karaktert jelenítesz meg. A bűnbánó "bűnös", aki szerelméért mindenről lemnondana. Ezzel együtt filozófiai probléma is: kaphat-e megváltást a "bűnös", ki megbánja bűnét, még itt e földön? Ezért zavaros a vége. Az lenne a "megváltás", az ima eredménye, hogy a kedvessel együtt távozik a "bűnös" is? Akkor a mohóságért nem kap büntetést, de megbocsátás-e, ha meghal ő is. Jajj, de nem vagyok világos most... Bocsánat érte...
Nimrais: [size=9:126y40qv]Versed egy közelmúlt eseményét juttatta eszembe: kirándultunk, és bementünk egy olyan házba, melyben több mint 10 éve haltak meg. Nincs örökös, a ház lakatlan. Nyáron kifosztották. Mindenhol szétdobált ruhák, könyvből kiszakadt lapok. Kézzel horgolt terítők... a kamrában még több polcnyi befőtt... az asztalon egy gerezd fokhagyma, egy doboz gyógyszer... 10 éve ott van. Megrázó volt látni. Ennyi egy élet. Bocs az offért.[/size]
Nahryien: Ismét a tőled megszokott, fájdalommal telített "filozófiai" mű... És ismét jó. Isten és az Ember viszonya. Jó téma. Nehét kérdés ez is.
Artemisz: Ez nagyon szép és nagyon szomorú tényleg. Többet nem is tudok róla mondani.
Aranymag: Ezek azért durvák! Fura lehetett ez a tali...!
Cueddo: Versed lenyűgöz, képtelen vagyok rá bármit is írni. [size=9:126y40qv]Amit még hozzáírtál "felvezetésként" és "levezetésként", nagyon őszinte és nagyon tiszta. (Hopp most olvastam el mégegyszer a végét, és látom, pont ezt a két jelzőt alkalmaztad a hitre. Véletlen, benne hagyom.) Nos, a Passio... Sokkolásra jó. Nem ítélem el, bár lenne miért... De! Ha egyetlen embernek is segít közelebb jutni Istenhez, ha egyetlen embernek is segít előre lépni, ha gondolatokat ébreszt, már megérte ilyen filmet csinálni. Még akkor is, ha szomorú, hogy ilyen filmre van szükség. De ha tényleg keresel, és szeretnél utat találni, akkor olvasd el Krisztus utolsó megkísértése című könyvet (Nikosz Kazantzakisz). Scorsese csinált belőle filmet, már az is nagyon jó, de a könyv... Borzongató. Tényleg. [/size][size=9:126y40qv]Örülök, hogy vagy, hogy vannak emberek, akik még ennyire őszintén és nyíltan keresik a jót, a "Fényt", az "Igazságot". Ne add fel a keresést soha![/size]

És most egy saját. Nem túl jó, de meg KELLETT írnom.

Soha senki se tudott olyan édesen nevetni...
Szeméből patakzottak a könnyek,
- Dehogy ismerte ízét az örömnek -
Csak nevetni tudott.
Nevetni édesen, súlyosan,
szívbe markolóan.
Kinevette az életét, az én életemet,
és a tiédet is.
Rázkódtak vállai, öklével
szemét törölte.
S csillogott a könnytől,
mintha üvegcserép lett volna.
De ez az üveg - csillogás
százszorosára növelte
az elrejteni próbált
örvényeket.
A fájdalom,
a tehetetlenség egyre mélyebbre
sodró, megtört, fekete örvényét.

Istenem... Soha senki se fog
tudni olyan édesen nevetni,
mint egy igazán meggyötört ember...

Na, ha már verses-tali, én is alkottam ott kettőt...

Lemondás

Bíborba süllyedő vörös.
Karmazsinszín villanás,
Száll, száll az égen egy ködös
Sohasemvolt látomás.
Illanó lét, penge selyme ér,
Csupán még pár szívdobbanást!
Röpke gondolat volt csupán. A vér.
Adj még egy percnyi bolond rohanást...

Pincefény

Maggi kockával fedett falon,
Törött tükörben látom arcodat.
Itt sem vagy, mégis látlak téged.
Üres szemgödörbe mélyedő karmokat.
Sehol se vagy. Lopott órákból élek.
Fagyott rózsákról szirmokat török.
Hőségbe olvadnak a fagyott évek.
A Végtelenben csak a hazugság örök.

Üdv nektek, változtatók!
Boldog Húsvétot mindenkinek!

Artemisz:hát erre csak annyit tudok mondani, hogy gyönyörű :crying:

Area:[/color]nagyon..hatásos. [size=9:2d5h7akr](Tegnap néztem meg a Passiót, úgyhogy most főleg...)[/size] A legjobbak:

Tudom, nem voltam őszinte soha,
s most sem vagyok teljesen,

utolsó imám visszhangja sirat,
életed árát megfizettem.

Aranymag:a második naggyon jó! 8O ([size=9:2d5h7akr] bár egy kis technikai beszólás :az agy vérellátása nagyon jó, szóval elvileg spriccelhet. Mind1)[/size]

Cueddo:Hát, bevallom, hogy a mostani termések közül ez fogott meg a legjobban. Egyszerű, és mégis mélyreható, summa summarum: még sok ilyet! [size=9:2d5h7akr]( ja, és a "nem oda tartozó gondolataid" tökéletesen passzolnak hozzá, és most én is hasonló dolgokon gondolkodtam. Hát, igen, a Passió...)[/size]