Versek

Dingir írta: Nefadar : Van rá igény, naná! Jó érzés volt olvasni ezeket a verseket is, mégpedig azért, mert én már nagyon rég nem írtam szerelmes verset... Szépek és szomorkásak. Bennem meg enyhe nosztalgia...

Köszi szépen Neked és Areanak a véleményeket. És megígérem, hogy folytatom.

Amúgy ez az egyik álmom volt és a fiú a barátom...

Dingir:EZ HATALMAS!!!!! :itscool:

Adim: Először is nagyon köszönöm a részletes kritikát! Tudtam, hogy rád számíthatok... Továbbá majd vmikor kapsz egy privit... Csak legyen rá időm...
Sötét Úr: Hát ez csúcs, amit te néhány sorban itt levágtál!!! Tény, ki lehetne még bővíteni a verset, de nem akartam, így is elég lett ahhoz, amire szántam... DE: Hogy túl optimista? Ezt egyetlen sorral vonnám kétségbe: "Hej, Uram, itt még meghalni se lehet tisztességesen..." Jézus még csak megváltó sem lehet... S ez a tragédia. Az, hogy NEM feszítik keresztre, nem ítélik halálra, még csak komolyan se veszik. Jelentéktelennek tűnne, és bolondnak. Ez az értelmetlenségek értelmetlensége, ahogy Dsida verseiből is gyakran ez a hangulat sugárzik. (Olvastál Dsida ilyen témájú verseiből? Ha érdekel, küldök át majd.)
Fq: Ez nagyon jó! Lám, amit belőlünk csak a Passio tudott kihozni, az neked már rég megvolt...
Area: Neked is köszönöm!

Még nem volt időm átolvasni a verseket, reméljük még ma sor kerül rá, ellenben ma a buszon szembenézett velem egy IQ-bajnok "hölgy" , s ihletet adott, úgyhogy fogadjátok "szeretettel" első négysorosomat! (Ne keressetek benne művészi értéket, mert NINCS!)
(De lehet, majd rendes "vers-szerűség" is épül köré. Majd kiderül... )


Kultúrától visszhangzó fejedben
Ernyedten nyúlik s ragad a rágó,
Nem jó, hogy belelátok a szádba...
Elkellne már neked egy fogvájó.

Area:

Csak önmagam vállát nem tudom ölelni,
Én remény nélkül maradok.

Nagyon hatásos és nagyon igaz! Legyél optimista, mint 1 hippi! A hangulata az, ami nagyon átjö, szóval klassz.
Léli:

Láttalak, éreztelek
- megtévesztett az érzelem.

8O Jaj! Az egész egyébként nagyon ütős: jól kiegészítitek egymást!
Timona:

Fejben kell most helyre tenni
gondolati gondokat,
leküzdeni torz falat,
megérteni sorsodat.

Ez valami rettentően ott van! *nézegyhatalmasatemotikon*
Nahryen:erre csak annyit tudok mondani, hogy Nahryenes és teljesen KO lettem tőle...

Nima: kissé ledöbbentem, mikor kiderült kik is alkudtak... 8O nagyon ütős....
Dindir: érdekes feltevés... mi lenne, ha Krisztus a mai világban élne? Valószínűleg ez. Már senki sem ad ingyen semmit, és senki sem tanul szeretni. Más lett a világ... Egyébként nagyon igazat szóltál benne, aki másoknak akar segíteni, az a diliházban végzi, és bolondnak tartják... ez nagyon szomorú....
Zarándok: ez is nagyon elgondolkoztató.... az egész élet egy nagy kémiai baki? (Most vettük bioszból, és ha úgy vesszük, IGEN!) Ami nagyon jó:
Élj bondogan, tudattalan, ez az egy esélyed, tudd!
Ha a kék tablettát választod léted biztos porba hull.
Felismered a hiábavalót: mindent tudni nem lehet, --> 8O :itscool:
Nahryien: gyönyörűek a képek! *térdreborulok* Erre már nem lehet mit mondani, annyira gyönyörű... bent akad a lélegzet.
Léli: nagyon jó, hogy ugyanazt a témát kétszer egymás után feldolgoztátok... két különböző nézet, két különböző stílus, és az összhatás csodás!

Van még egy tegnap éjjeli szerzeményem is:

Álomba sírta magát a hajnal,
És a sötétben ébredt,
Van, mit nem lehet elmondani szavakkal,
Mindenkiben én tartom a lelket.
Mindenkiben tudok reményt önteni,
Mindenkit megvigasztalok,
Csak önmagam vállát nem tudom ölelni,
Én remény nélkül maradok.
Felriadt a hajnal,
De visszasírta magát az álomba.

Üdv!

No, tegnap alkottunk Eryvel...
De hogy az elején kezdjem: tegnap a Szimplában voltunk ugyebár a néppel, én meg szép magányomban ücsörögtem, és hallgattam a zenét (gitár+hegedű... húú, olyan szépen fájdalmas zene volt! ), és egyszer csak elővettem az írós füzetemet, és írtam bele valamit. Amikor Ery odajött, hogy mit írok. Mikor elkészültem, elolvasta, lapozott egyet, és írt oda egy másik verset.... és ezt folytattuk egy ideig (Ery versei nekem nagyon tetszenek szerintem tök jól ír ) Érdekelne a véleményetek az írásokról... (ja, és bocsi, de hosszú bejegyzés lesz)

Versek a versben

Halál után

Sír a gitár.
Régen volt már,
Mikor hallottam hangját.

Sír a hegedű is.
Állítólag szép,
De én nem érzem, csak a szörnyűségét.

Sír az én gitárom is.
2 hónapja porosodik,
Mióta hiányzik.

Sírok én is.
Fáj a múlt...
De túl kell lépni.

(Léli)

"Sír"

Sír a gitár,
Sírok én is,
Siratom a telet.

Sír a hegedű,
Oh, mi szép
Ez a melódia.

Sír a zene,
Siratom én is
A múlt szerelmet.

(Ery)

Te

Hiányzol,
Hiányzik a szerelmed.

Látlak,
Látom a szemed.

Fáj,
Fáj az emléked.

(Léli)

"Hiányzol"

Hiányzol!
Téged látlak
Minden utcasarkon.

Látlak,
Mert megjelensz
Az álmaimban.

Fáj,
Mert még mindig szeretlek.
Hiányzol!

(Ery)

Múlt-jelen?

Szembe jöttél vele
- nem, az nem lehet.

Láttalak, éreztelek
- megtévesztett az érzelem.

Ott voltál, tudom
- most is a hangodat hallom.

Találkoztunk - nem köszöntél
Hívtalak - nem jöttél, hogy megmentsél...

(Léli)

Vége

Szembe jöttél velem,
De arcod már üres.

Láttalak, s éreztelek,
De vak voltál, süket.

Lelked másfelé járt,
Nem voltál már velem.

Találkoztunk, de mégse,
Elmentünk egymás mellett.

(Ery)

Emlék

Azt mondtad: "Ne,
Legyen vége."
Azt mondtam: "Ne,
Könyörgöm, még ne!"

Csak álltál előttem
Kőszobor-arccal,
Léptem egyet feléd.
Hátráltál - merev testtartással.

Fájt az a nap
- most is fáj.
De már nem hiányzol
- régen bántottál.

(Léli)

Csalódás

Azt mondtad: Vége.
Nem hittem el.
Azt mondtam: Még ne,
Nem engedlek el.

Megbántottál, tudom,
De megbocsájtom,
Hisz szeretlek, tudod,
Vagy hiába próbálom?

De már látom: Vége.
Nem én akartam.
Te voltál, ki végül
Összetörte szívem.

(Ery)

Ne!

Szeretsz?
Csak ezt ne mondd,
Nem akarom.

Menj el, kérlek,
Most még megteheted,
Elélek nélküled.

Hazudnék,
Ha azt mondanám,
Hiányzol.

Mert félek
Szeretni téged
- a múltunk már bánom.

(Léli)

Válás

Szeretsz?
Már nem?
Nehéz szó.

Ki kell mondani
Bárhogy is fáj
Eresszük el egymást.

De én még mindig
Szeretlek téged,
Bárhogy is fáj,

Hogy viszontszerelmet
Már nem remélhetek
Tőled.

(Ery)

Zarándok: kedvenc versem... nincs egyértelmű kedvencem. Mostanában egy ARJ-t hurcolok magammal, és hol József Attilát, hol Radnóti Miklóst olvasgatok belőle. Sőt, a múltkor Ady Endrét is tallózgattam.

Na, tudjátok mit? Pilinszky - Négysoros. Az kvintesszenciális.

code a rat the monster on doom in it

Zarándok(Mist) írta: Van-volt-lesz-REPRODUKÁL.
Kémiai baki vagy. Halál Rád.

Zarándok: Hát ez valami nagyon-nagyon-nagyon yóóó!!! Remekebb zárást nem is találhattál volna.

Babits verset illetően szerintem tök jó volt a feladtat és sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a talira [size=9:16tvyfz5]azt meg főleg, hogy nekem nem nagyon ment ez a dolog, pedig megpróbáltam[/size], de mostanában ha lesz is tali esélyem sincs rá a zhk miatt, hogy ott legyek ADIMnak én már elmondtam a véleményemet a kiegészitéséről, ami pedig Sötét Úrét illeti, hát ez nagyon édi lett nekem teccik ardai megközelítésed!

Tegnap este kicsit nyűgösen aludtam és felébredve ennyire emlékszem az álomból, szeretném megosztani ezt most veletek:

Rémkép

Rémálmodtam kis szobámban,
szörnyű képekben csatáztam,
lidércnyomástól remegtem.
- Öcsém karja megölelt,
az mi máskor fejbe vert. -
Sötét zárka volt a házunk,
gyenge erődben cikáztunk.

Menekülni kényszerültem,
elszaladni eme helyről,
mi oly szép még gyerek szemmel,
mi oly szép már felnőtt fejjel.

Borús felhő szállt az égre,
csatározás elő képe.
Bolond az ki cselekdte,
sokaknak lett ez a veszte,
mert vakon hisz fegyverekbe.

Szörnyek vannak kinnt és bennt.

Fejben kell most helyre tenni
gondolati gondokat,
leküzdeni torz falat,
megérteni sorsodat.

Nimashilin Égkiárusítása és Dingir Új Messiása lehetnének a mottói ennek a rettenetesenrégirégirégi rettenetesenrosszrosszrossz kockámnak, amit most Sötét Úr figyelmébe ajánlok:

code a rat the monster on doom in it

XII. [Fattyú..]

Beborít a Hajnal Csendessége -
Elszakít a fájó Jelentől.
Némaságba fogódzkodva,
Tombol a tépett pantomim..

Alant, Szívek maradék szilánkjai..

Felfoghatatlan a Pillanat -
Éteri szárnycsapás.
Letörtek a Jelen morzsái -
Elalélt testre nehezülő Porszemek..
Lakatlan a Szív - hegektől terhes.
Elrejtett Könnyeinek partján
Mossa a Fattyú a Lelkét..


Harag és Gyűlölet kél odakint-
Ostrom alatt az Egy Álmai.
Nincs ír, sem szív - álmot hozó,
Odabenn lakatt alatt a Kiút.
Lerótt Élet-kövek halmai..

ADIM: Éljenek a szürkebocik! Jó, jó a feldolgozás, de hol a mérhetetlenül sok alliteráció???
Zarándok: Bölcs. De mindezek mellett én szeretem azt a vigyorgó arcot...
Szenyóskodás: kék tabletta? Viagra? [size=9:3es4tsaa]bocsi, de kihagyhatatlan volt. [/size]

Hallucinációk

10. /Based on a true story/
Felriadtam.
Ott állt az ágyamnál
Megszokottan fekete palástjában.
Szeme már nem is üzent, mások anélkül is követték.
Én angyalnak neveztem,
Ő sírni kezdett és vonásokat könnyezett arcára.
Méltóságát vesztve már nem is volt olyan szép.
Szememben bukott. Angyal.
Sátán. De szeretem.

11.
Fekete szálak bomlanak végig a pohár falán.
Átokkal fenyegető haláltáncot lejtenek.
Végül beleoldódnak a víz vérébe.
Megfeneklett az életem.
Megmérgezem magam.

Köszi, Nimrais!
Mindenki: rettentően kiváncsi vagyok a kedvenc verseitekre! Már ha nem túl indiszkrét kérés... Ne akarjátok, hogy hamar megöregedjek! Én is felrakom az enyémet, ha megtalálom.

Adim:a Finnes lett szerintem a legjobb, bár hangulatilag nem egészen hasonló a vershez, de a Kákalaki Akka rajongóknál ez nem számít! Summa summarum: éljen Nils Horgerson!

Dingir:
Kössz a kritikát.A rímeket jelen esetben szándékosan hagytam ilyen csiszolatlanul... a rímeken ennek ellenére is van mit csiszolnom
A versedet pedig MÉG nem olvsatam de ígérem megkeresem... de ha elküldenéd az sem lenne ellenemre
Előre is köszi.

A mindenkinek grat a versekhez.
(Zarándok a tied különösen tetszett...)

És akkor megnyitnám a "kiegészítők" sorát jómagam, elsőként kapva a paradicsomokat. Remélem, egy lecsóra azért futja belőle majd...

Finneknek ezer tava mindenütt
Gyér fűcsomóikra a nap hidegen süt
Itt lakik a Mikulás és Kákalaki Akka
beleszerethetsz a hófehér fagyba!

Isztambulban sok a tarka bazár,
Szőnyegek, arany, vizipiba, batár.
Alkudj, ékszerekkel ülj bársonyos székbe,
Mecsetek, tornyok nyúlnak ott az égbe.

Magyarhon, hol csípős a paprikás,
jó a kolbász, s az ostor karikás.
Ahány ős vezér, utunk annyi hid tartja,
Parlamentünk szép, de sok benne a magyar marha.

Ui: Tudom, hogy ez három is volt, de ennyi jött első lendületből. Az első valóban kissé humoros, a második tán a legjobb képileg, míg a harmadikkal igyekeztem kicsit hazánkat bemutatni. Sajnos Babits ütemét nem tudtam tartani, de nem is szándékoztam, mivel engem csak a téma érdekelt, és még így is nagy volt a kihívás, hiszen nehéz négy sorban egy országot bemutatni...
És most nem maradt más hátra, mint várni a kövezést...

ADIM a Des

("Remélem, nincsen köztetek nők! Ja és milyen követ parancsolnak? Érdeset, kereket, van nagyobb is... És ha valaki még egyszer kimondja, hogy Jehova..." - Brian Élete)

Van itt még valami, verselők!

Aki nem volt a legutóbbi találkozón, annak elmondom, többek között egy Babits vers volt a témája, a Messze, messze című. Szofi azt találta ki, hogy mindenki, akinek van kedve toldja meg egy saját versszakkal a témát szem előtt tartva. Megbeszéltük, hogy feldobom a témát, hogy akik nem voltak a találkozón, azok se maradjanak le a semmirről, legalábbis oly módon, hogy hozzászólhassanak a thémához.
Vagyis, aki nem tudta "megszerezni" a verset (kezdetben én sem, úgy kaptam meg, amit köszönök), annak itt van:

Babits Mihály: Messze; messze

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
Harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

Hát ez az a szép vers, amit meg lehetett toldani. Ám mivel később kezdtük a találkozót és hamarabb is el kellett mennem, sajnos nem hallottam senkinek a variációját, pedig nagyon kíváncsi vagyok rátok!
Aki írt hozzá, az nyugodtan ossza meg velünk!

ADIM a Des

Üdv mindenkinek Álomhozók!

Dingir, kezdeném veled, mert legutóbb kifelejtettek, pedig sorban nyomod a remekeket. A Széttört gondolatok közül az első lett a legjobb, már a kezdés nagyon szép, ahogy elsírja magát a fény! Belegondoltam: a könny (mint folyadék) csillanása is szép, hát még ha némi holdfénnyel is meg van spékelve... de ne szomorodjon el, ha csak téged lát, hiszen van akinek te vagy a remény, a minden és ez a tudat csak dob egy kicsit a hangulaton.
A második gondolatod hasonlít egy régebbihez, (meg is kerestem Sajnálom a címe), melyben szintén ott vannak az ellentétek, majd azok hatásai egymásra. A fent említett versed jobb, mint a szösszeneted, de talán azért, mert többet dolgoztál rajta. A következőben jó az a megcsókolni a végtelent, az utánna lévő viszont:
"Már torkomban lüktettek könnyeim,
S arcomon mégis mosoly ragyogott.
Életem akár el is dobhatod!
Nekem nem kell. Neked miért kellene?
Azt hittem megválthatsz. Tévedtem…
Nem érdemled meg könnyeim"
A könnyek melletti mosoly bizakodásra ad okot, DE a te életeddel ne szórakozzon senki! Senki se dobálja, és nagyon sokmindent lehet kezdeni vele. Emellett más nem válthat meg téged, az a saját feladatod. Mondanivalója ennek is van, akárcsak már verseidnek. Az utolsó gondolatod is szép, szinte érzem az esőszagú-éjt, nagyon kellemes dolog, ám ami a zárást illeti, az egy egészen jó kis elmúlás. Régi kedvenc filmem (Az egyenesen át) első mondata jutott róla eszembe: "Jó nap ez a halálra!" - mondotta az ifjabbik Keljfel Satterhand.
Az Új Messiás lenyűgöző volt, még végig sem olvastam, de már lementettem!
"Hogyan számolja ki precíz egyenletekkel,
mekkora a távolság Isten és a templom között?" - WOW! Nagyon ott van!
"S ha gyógyítani akarna, rögtön
mindenki papírjait kérné" - Csúcs!
És a vége... Nem találok szavakat! Nagyon kifejező! Tényleg, hogy érezné magát Isten MA közöttünk? Ez jóóó! Megérett már a világ a pusztulásra! (hisz ezen sokan dolgoznak, csak azt remélem, az "építők" helyre tudják hozni valahogy... de sajnos nem...)
Nima, ez az alku nagyon jó lett, mint egy minimovella! Párbeszéde kifejező, s a szenvedés is a végén. No meg előkerül a vallás, de nem zavaróan. Mert hát amit a vallás ránk akar erőltetni, azt én nem állom! Azért még nem vagyok gonosz...
Nihil, az ezerarcúd nagyon megfoghatatlan lett! Mind személyileg, mind jellemileg, hiszen egyszer menekül, másszor kicselez, egyszer szörnyeteg, másszor ezerarcú! Végigolvastam úgy, hogy megfogott a jelzőivel, a végére mégsem tudtam, ki is Ő valójában. Ügyes! (Na jó azért voltak tippeim, meg ugyebár van a többször leszülető lélek, de direkt nem akartam rájönni, ki is az az ezerarcú, hiszen a neve is mutatja rejtekét)
Ami a rémálmodat illeti, szerintem nagyon hosszú lett, hiszen az álmok erősek ugyan, de illékonyak, és ezt egy hosszú vers kevésbé adja vissza jól, egy feleekkora ütősebb lett volna, ráadásul nagyon nyomonkövethető, nincsenek benne "homályos foltok", amire az ember nem nagyon emlékszik, de talán jobb is. Bocsi, ha leszóltalak, de pont tegnap és azelőtt volt két rémálmom egymás után, ami eléggé megviselt. (Az egyik apokaliptikus volt és lángtengerré vált a világ a levegőből szőnyegbombázáshoz hasonlóan zuhanó valamiktől, majd masszák csináltak lélekteten zombikat az emberekből, miután nagyrészüket kiirtották, a másikban pedig egy őrültek házában kóvályogtam, miközben menekültem a kiszámíthatatlan elmeháborodottak közül. Jobb nem is rágondolni, még órákkal ébredés után is hallottam a hangokat... 8O ) Szóval az igazi rémálom valami ilyesmi volt. De azért vettem a lapot, miszerint az a legrosszabb, ami váltál a versedben, saját néped pusztítójává, ami nem könnyű. legjobb az utolsó négy sor lett.
Timona, látod, mindennek megvan az értelme (vers egy gyermekkönyvbe), csak más oldalról kell szemlélni a dolgokat. Nem is hinnéd az emberi tarkaságnak mi mindenre van igénye!
Ratzi, ez jó lett! Az első része igen összetett lett, mire lejutottam a cinizmusig, de a jelzőid tipikus mai világbeliek. Aztán a gúny visszacsapása is jól jön a sok beszóló alaknak, hiszen akik gúnyolódnak, azok sokszor kishitűek és félnek a külvilág kritikáitól, azért is bombáznak másokat gúnnyal, hogy az visszahúzódván, addig sem bánthatja őket, s azt hiszik, nevethetnek a világon. Ám van, aki erősebb náluk, és akkor... Szánalmasak! Az irónia pedig már csak ilyen - önpusztító! Asszem ez nem a legjobb kritika volt, inkább csak vélemény, de végülis nem a mondanivalója a lényeg egy alkotásnak?
Zarándok, nagyon jó a meglátásod, főleg ez:
"A vigyorgó arc kínál mindentudást vagy hitet.
Élj bondogan, tudattalan, ez az egy esélyed, tudd!"
A hab a tortán pedig a konklúzió, no meg ez:
"Predesztináció-bölcsője az Élet: ha már Élet, fejlődés nélkül nem Élhet!"

Kár, hogy nagyon nem élem az életem, akkor nekem is több versem lenne itt, csak hát... "Az idő rabja vagyok..."

Üdv mindenkinek, Adim a Des

A legnehezebb dolog a világon tudni, hogyan kell valamit jól csinálni, és szó nélkül végignézni, ahogy valaki rosszul csinálja.

Hahó! Majd később kaptok kritikát is. de most csak egy saját kövekezik.


Elmélkedés az Életről

Keresünk, hogy találjunk,találunk, hogy keressünk.
Fejlődünk, Ó nem tudjuk,a tudatosság mi nekünk!
Öngerjesztő spirál, közepén a szívünk lüktet,
A vigyorgó arc kínál mindentudást vagy hitet.
Élj bondogan, tudattalan, ez az egy esélyed, tudd!
Ha a kék tablettát választod léted biztos porba hull.
Felismered a hiábavalót: mindent tudni nem lehet,
mert nincs minden és nincs tudás-minden szubjektív érzéklet.
Predesztináció-bölcsője az Élet: ha már Élet, fejlődés nélkül nem Élhet!

Van-volt-lesz-REPRODUKÁL.
Kémiai baki vagy. Halál Rád.

Picit késő van már... vagy korán? Mindenesetre írok egy kevés kritikát, ami tőlem telik ilyen időben...

Nefadar: Van rá igény, naná! Jó érzés volt olvasni ezeket a verseket is, mégpedig azért, mert én már nagyon rég nem írtam szerelmes verset... Szépek és szomorkásak. Bennem meg enyhe nosztalgia...
Nihil: Jóóóó...!!! Sőt: Az Ezer-arcút még egy picit boncolgatnám magamban, eléggé nyitva hagytad a dolgot az asszociációm számára, és ez nagyon jó. Ismét.
A Rémálom meg még annál is durvább. Tényleg ezt álmodtad? Mert akkor lehet rádférne egy álomfejtés... Démonokkal álmodni mindig megrázó, de én szeretem!!!!
Szofi: Ez is nagyon jó lett szerintem!!! Vizuális típus vagyok, és megint leképeztem belőle valamit, jót/rosszat, nem tudom, de az utolsó sor nagyon a szemem előtt lebeg. Most, hogy végre több időm van a topicra, így a versekre, kezdem átérezni, hogy a négysorosoknak mi is az igazi lényegük. Azért jók, mert egy-egy hangulatot sokkal jobban le lehet velük írni. Nemhiába, Pilinszky, ugyebár... Ettől függetlenül én nem tudnék négysorost írni...
Ratzkha: Huhhh... Hát sajnos ja. Kb ennyit tudnék hozzáfűzni, így hajnali negyed 3 kor... Irónia, cinizmus: fegyver, és önpusztító fegyver. Ironikusan írsz az iróniáról, s ráadásul a végkifejlet is ironikusan pusztító... Hú, de belezavarodtam már... Nézd el nekem, kérlek, a lényeg az, hogy nagyon tetszett...
Nimrais: Nem rossz, van még ugyan mit finomítani, főleg a rímek tekintetében, de egyáltalán nem rossz... Pont ilyen címmel van egy versem, régebben felraktam a fórumra, ha érdekel keresd meg, vagy elküldöm... ha érdekel... éljen a szóismétlés, éljen az éjszakázás!!!
Area: Mi mindenre nem jó egy matekóra... Érdekes, az én füzetem is tele van versekkel... Nagyon tetszik a "betonszürke tömeg", és a "rámborulnak a tegnapok". Ez utóbbi nagyon ismerős, az is elképzelhető, hogy én írtam egyik versemben, de az is, hogy nem... Tőled is bocsika a szétszórtságért!!!
Nima: Neked már elmondtam, cöcc... Lehet, "összecsapott munka", de az utolsó négy sor nagyon erős lett és nagyon jó. Komoly filozófiai problémákat vetettél fel benne. Vagy csak számomra...?
Dingir: Nos, a versed... Ja, ez én vagyok...

Bocsika mindenkitől a szétszórtságom meg hülyeségem miatt!!!!

Dingir, hát ez tényleg egy olyan elgondolkodtató feltevés, olyan mi lenne, ha a mi kis ma már mindent semmibe nem vevő világunkban mégis történne egy kis csoda; minden bizonnyal legyintve átsiklanánk felette azzal a felkiáltással, hogy ez egy újabb humbuk a sok közül... Nagyon érdekes vers és ezt persze a lehető legpozitivabb értelemben mondtam

Édesss...

Új Messiás

Csak egy költői kérdés, ne is válaszolj,
kérlek... Nem hozzád szól, csak úgy
véletlen, a mindenséghez kiáltó
kétségbeesett, emberfeletti kétkedés...

Mondd el, kérlek, mit tenne Krisztus,
ha most, átkozott jelenünkben
születne újra?
S 6 éves kora óta minden reggel
6 kor ébredne, s legalább 6 órája
lenne minden nap...
Ez aztán 666...
Hogy élne, ha átlagos családba,
átlagos problémák közt,
átlagosan születne...
Kinek szavát követné, ha Isten,
Jahve, Adonáj, mind elhagyták
az emberiséget... Elküldtük őket...
S mit tenne, ha egy gyárban kellene
eltölteni nyomorult 8 órát,
vagy ha - az emberiséget nem is -
de legalább önmagát megváltva
élni akar, s nem éhenhalni,
akkor legalább 12-őt...
Vagy esetleg tagja lenne egy
diszkrét, régi hagyományokat
szigorú tekintettel óvó
egyetemnek?
Mégis mit tanítanának neki?
Hogyan adja el kedvező áron a "szeretet"-et?
Hogyan számolja ki precíz egyenletekkel,
mekkora a távolság Isten és a templom között?

S ha gyógyítani akarna, rögtön
mindenki papírjait kérné:
elvégezted a SOTE-t legalább?
S amúgy is, biztos becsapás,
ha valaki ingyen kínál valamit...
Főleg, ha megváltást...
Inkább a Gyurcsók...

Elmehetne hitoktatónak...
S megtanulhatná, ki, mit, miért, s hogyan
tett, s talán ferde szemmel is
néznének rá,
ha mondjuk nem a
"homousion"-t vallaná...
"Mégis ki ez? Honnan is tudhatná...?"

S ha Júdás mégis úgy döntene, beárulja
az Új Messiást,
legföljebb a pszichiátriáról jönne érte
egy szolíd kocsi, s még
a mentősök is összesúgnának
Júdást látva:
"Pfúj... Ez b*zi! Mit csókolgatja
az a szerencsétlen palit...?"

Hej, Uram, itt még meghalni se lehet tisztességesen...

De talán Lipóton húsz év múlva is
arról fognak mesélni a betegek:
én ismertem egyszer régen
egy manust, fura fazon volt...
Krisztusnak képzelte magát...

Alku

-Tehát… mit mondasz?
-Attól függ, hogy mit adsz.
-A lelkem. Mi másért adnád még?
-Szemed éles. De mondd: kitagadott az Ég?
-Nem. Én tagadtam meg őt.
-Eldobtál magadtól egy ily pusztító erőt?
-Épp azért, mert pusztít.
-Rajta ez nem segít.
-De te segíthetsz! Gyorsan! Már jönnek!
-Várj! Nem mondtam, hogy kell nekem a lelked!
-Mi mást adhatnék még? Ne légy kegyetlen!
-Asszony! Mit beszélsz? Te vagy az egyetlen,
Kitől e szavakat sosem vártam volna.
Egyrészt, mert rámszorulsz… másrészt… te ostoba!
Hogy én kegyetlen? Hát jó. Elfogadom.
-A lelkem, életem, bármim neked adom!
-Ezt hívnák szeretetnek?
-Te sosem értheted meg…
-De neked fontosabb mindennél.
-Láttál szomorúbbat az anyai szívnél?
-Itt sokan járnak. De ilyen egyezséget még sohasem kötöttem.
Hiszem, ez eddigi legnagyobb győzelmem.
-De siess! Jönnek!
-Várj. Látnom kell, hogy ideérnek.
-De ha nem most, mikor?
-Várj. Ha én kívánom, akkor.
-De ha becsapsz… Tehát megegyeztünk?
-Természetes. Legyen jel közöttünk.
Sokan lesznek. Én is ott leszek.
Keress, és készülj, hogyha jelzek.
-Mi lesz a jel?
-Látni fogod… miben hiszel?
-Szeretetben, jóságban; és elégtételben.
-Megkapod. De meg kell bíznod bennem.

A nő felment és ágyára ült. Várt.
Hangokat hall. Szeme sír, ajka zárt.
Megjöttek. Elfogták. Kínozzák.
Nem engedik, csak ha halva látják.
… Tömeg volt. Kereste a jelet.
Látta. Két kárörvendő szemet.
De még mindig bízott.
A nyögést hallva kábultan zokogott.
S végül az alku tárgya meghalt. Szenvedett.
Kezében tartotta. Szíve sírt, két szeme kérdezett.

-Miért tetted?
-Mert elhitted.
Azt képzelted, alkut köthetsz velem.
Tévedtél. Bennem nincs szerelem.
-Anyaszívem százszor megtörve ég!
-Bűnhődj csak, Mária. Sátánnal szövetség?

Ratzka:abba ne merd hagyni, mert, ...mert nagyon gonosz leszek veled!!!!! Érezd magad megfenyegetve. :evil2: Jó. Érzek bennük egy ada kesernyés száraz életérzést, mellbevágó megállapításokat, és különleges hangulatot. ( fú, de értelmesen leírtam... )

Timona, Erda niire (Area): Köszönöm a dícséretet!

és akkor hoztam most még egy igazi rémálom leírását is, amit a napokban sierült kiizzadni...


Rémálom

Éppen a magasan szikrázó kék Eget bámultam,
Amikor azt hittem, egy Csodára bukkantam:
Nagyon közelinek tűnő, Új Világ irányából
Óriási, fényes-szárnyú Angyalmadarak jöttek,
Fejem felett megálltak, s hosszasan ott köröztek.
Ezüst szárnyuk mesés suhogása elszédített,
Amikor félelmet-sikoltó daluk halálra rémített.

És akkor… Ott…
Velem egy szörnyű dolog esett meg!
A legfényesebb Vezérmadár rabjává tett,
Lassan az Új Világ felé vezetett…
És amikor megérkeztem, úgy éreztem:
Ködbe Vesztem, s nincs már meg a régi Testem.
- De Nekem is lett ezüst szárnyam, magasra is bártan szálltam,
Halálos Dalukat immár én is hangosan trilláztam -
Összetört Szívem kiszakadt, mikor végül ráhibáztam:
Emberként Világomba vissza már sohasem térhetek,
Nemsokára egy Félelmetes Szörnyeteg leszek…
Mától én is csak fosztogatom majd az ember-lelkeket.
Nem maradhat végül egy se, őket eszem minden este!
Az Angyalnak hitt Rémszerzetek kimosták a tudatom,
S most ijesztő kacajuk gyilkos iramban tép el felettem;
- Nevettek rajtam, hogy a csapdájukba estem. -
És így én is egy Angyal-szárnyú Ördögfajzat lettem!

És akkor… Ott…
Feleskettek régi Népem, Hitem – Jajj! – Mindenem ellen!
Nem volt mit tennem: Feledtem! Velük kellett mennem!
Hisz elkezdődött Új Életem vér-komoly Tombolása,
Mikor az élükön Indultam én is a Pusztító Táncba,
És tudom: nem marad majd senki, hogy megállítson engem,
Mert Most Tényleg Itt az Időm! És Valóban Megteszem:
Régi Világomat Romba döntöm; semmi sem lesz majd a Földön!
És nem vagyok érte Hibás, hisz csak Teszem a Dolgom:
Tegnap még Szeretett Hazám utolsó Lelkét is Kioltom!
Hirtelen verítékben úszva ébredek. A lámpát feloltom.
Csak álmodtam az egészet! Lassan majd megnyugszom!

Nefadar: az őszinte, igaz szerelem..... annyira szééép.... kérlek, írj még ilyeneket! Olyan jó olvasni őket...
Nihil: húú, ez igen jó! Demjén Ferenc A szabadság vándorai c. száma jutott eszembe. Nagyon szeretem az ilyen különc embereket, ezért ez a vers is megmelengette a szívem... Köszi!
Meghal párszor, és megszületik százszor, --> ez igen aranyos!
Nimrais: hát igen, ez a tipikus Mé'rt pont én? kérdés.... Mindenkinek megadatik valami, csak pont én maradtam ki a sorból... Keress valamit, amiben jobb vagy mindenkinél! Pl. szerintem a versírásban jó vagy....

Végül a mai matekóra ihlette versem:

Nevezetes azonosságok

Most itt vagyok,
rám borulnak a tegnapok,
s felsír az Elme:
"Segítsetek emberek!"
Teste még kivillan
a betonszürke tömegből,
majd elmerül mindörökre.

Sziasztok!
Mindig szeretettem ezt a szólást:
"Szabad mint a madár"
Nem is tudom miért...

Szárnytalan Madár

Fényes éjszakában,sejtelmes repülő szellő.
Hívó Hold szava, nem repül ablakod madara.
Szíve dobog,de lángja kihúnyt már,
Szilánkok szúrják,fuldokló mellkasát.
Szárnyaló csillagok, szemében halványak.
Örök fájdalma belülről égeti, s a magány.
Miért ő lett a szárnytalan madár...

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzámszólást! Ratz, hála az őszinteségedért. Mar, mint a nyolcnapos kóla, és igaz, mint... ami igaz. TÉnyleg köszönöm.
Külön köszönet még Cueddonak is, a hszólásáért, de boldogabb lennék, ha a te verseidet olvashatnám .
Most nem leszek egy hétig, /elutazom messzire/ így mindenkinek szép napokat és álmokat kívánok!!
LEgyetek jók, ha tudtok.

Pussz:
Én.

Ratzkha írta: Vittem haza tömkeleg verset, Nihilt, Arteemiszt, Nimát, ami9 tetszett, hétfőn lehet föllteszek egykét versfölötti meditációt, függetlenül az érdeklődési indextől.

Részemről várom!

A versed meghökkentő, mint általában, de nekem tetszik! :up: