Versek

Üdv!
Kaptok tőlem kritikát:

Ratz:virtiális kalap lefelé! Igazi realista és fenomenális ábrázolsás.Tudsz nagyon.
Szofi:a kettő közül engem a vízió fogott meg jobban, és röviden és tömören: itt részemről nagyképűség lenne a kritika, úgyhogy szubjektív vélemény: csodaszépek, és nagyon mélyrehatolók.
SÚ:ez melyik Józsf Attila vers? Naggyon jó! Köszönöm.
A másikat nem tugtam elolvasni, te galád!
Haebrethilien:az elmúlt pár nap egyik legjobbja(szvsz) Még! Egyedül az ilyeneket mondnak sorban kellene valami kicsit változtatni, perpill nincs ötletem, de majd próbálkozom.
Well:hát igen. No comment. Max az a nagyon régi versem, amikor úgy volt, hogy nem lesz folytatás.
Dingir:lementettem. Sőt: kinyomtattam. És kiraktam a falra.
"Ahogy visszafelé ballagtam, két koldust láttam.
Az Utat foldozták, próbálták a lyukakat befedni.
A Törvény ügyesen ficánkolt ujjaik közt, föl, s le,
Átalszőtték az Utat a Varázs – fonállal,
Majd mindketten kezükbe fogtak egy – egy
Nagy Igazságot, s elvágták a megálmodott fonalat.
Eldolgozták, s hogy ki ne bomoljon a csomó,
Egy cseppnyi Keserűséggel tapasztották egybe
A röpülni vágyó Mese – szálakat. " csúcs!
[size=9:1ng7x9fw]( Sorry, hogy ennyit idemásoltam, de muszáj volt...)[/size]
Nima:tecc. Főleg a Bánattalan.
Area
"Az eső csak esett, a természet sírt,
A gyárkémények a bánatába fulladtak." Tökéletes kép, nem akarok kontárkodni, de szerintem jobban kijön fulladtak helyett fúltakkal.

Nefadar: egyszer írtam egy hasonló verset, csak ott a lány a húgáért ment a halálba.... nagyon szép, és kifejező lett.
Szofi: A vízió tökéletesen kifejezi az igaz, odaadó, harmonikus szerelmet. gratu!
Haebrethilien: az elején nagyon szépek a képek! Igen jó a kezdés, a végére én egy kicsit belekeveredtem...
Dingir: 8O ez fantasztikus! Akkora igazság van benne, és annyira brutálisan a szemünkbe vágod! Az egyik osztálytársam elolvasta a verseimet, és azt mondta, hogy én le tudom írni azt, amit ő nem tud megfogalmazni. Na, én is csak ezt tudom mondani.

Éji eső

Könnyeket hozott az éjszaka,
Sírt a világ a tavaszért,
Barázdákat vájt az ablakba,
Mint szántóföldbe a jó gazda.

Hulltak az éj könnyei,
Áztatta a sivár földet,
Megsiratta minden fáját,
Ejtett mindért sok száz könnyet.

Felébredt a város,
S komoran állt a napi robotnak,
Az eső csak esett, a természet sírt,
A gyárkémények a bánatába fulladtak.

Fqqdk, mi ez az önbizonytalanság?? Méghogy foglalja a látóteret Mire vagy kishitű?
Küldve barátilag egy virtuális orrbanyomás

Nima, SÚ, köszönöm Az érdem nem az enyém, hanem az övé...

Itt az új:

Démonűző

Emberként szeretek! A nőnemü ösztöni démon
nem marcangol idebenn, s nem kapkod a préda után-
láncokkal lenyügözve göred az árnyteli zugban;
senyved, éteri fény éri: tisztul a vágy.

Nimashilin, őszinte gratu az utóbbi két versedért. Mindkettő megfogott. Érdemes volt felkelni értük.

Szép napokat mindenkinek
N.

SÚ: Akit igazán érdekel, az tudja azt is, hogy hogyan tegye láthatóbbá. Másoknak legalább nem foglalja feleslegesen a látóterét.

code a rat the monster on doom in it

Üdv, Álomhozók!

Éowyn, a feszített őseim.... versed igen jó lett (kár, hogy nem adsz címet a verseidnek), és jó, hogy olvasható méretűre nőttél (a szemünkben is). Ez nem éppen verstani kritika, de nekem nagyon is lejött a mondanivalója, és lementettem a többihez. Nagyon jók a képeid, igazán beszédes lett a műved!
Toma Gazda, látom nagy arcod lett! Persze ez még nem egyenlő a nagyképűséggel, de hát szeretek játszani a szavakkal. Ezzel úgy nézel ki, mint egy óriás, aki éppen benéz...
Ring, a kisbetűs szövegeket másold ki docba, ott aztán tudsz rajtuk olvashatóra nagyítani!
Well, te aztán jófej vagy! Úgy fejezed be a versed, hogy
"te sem nevetsz most, ha azt mondom: "félek
tőled, s magamtól: elpusztítanálak..."
Aztán odabiggyeszted, hogy:
Mindenkinek szép napot!
Öregem, mint valami cinikus horrorfilmben. Ez jóóóó!
Nima, tetszik ez az Éned (ha! ez kétértelmű lett!)!
"Én nem hiszem valódat!" Vajon azért, mert félsz tőle? Viszont a középső vsz. szuper lett, főleg az utolsó sorának lényege!
"Nekem más az erdő,
Az én szél-álmom lágyabb,
Tudom, bennem nem rejlik nagy erő,
De lásd: rám nem is vadásznak. "
Emellett: van, aki csak nehezen tudja elfogadni, hogy őt is szerethetik, így valóban összerezzen a vágyott, de elérhetetlennek tartott nyugalomra...
Erda, ne hagyd, hogy elvegyék az álmaid, hogy kirántsák alólad a szőnyeget. Inkább ne is állj rá, hacsak nem repül veled együtt...
"fölém hajolt a valóság, fülembe dúdolt,
széttépett álmok emlékét nyögte bele" - ez szép és komoly lett. Dúdol, hogy andalítson, de amit a fülkagylódba erőltet...
Dingir, nem tudom, miért szólod le magad, amikor olyan jó meglátásokkal vannnak tele a soraid, oly szépek és fájdalmasan jók a képeid, hogy a gondolatába is beleroppan az ember.
"Talán, görnyedtebben hajolnak
Az Idő kerekei fölé, ráncos a kezük,"
Egyben merész is, akinek saját álmai, saját varázslata van és a saját útján akar járni, ami nem előre visz, hanem felfelé! Cool! :up: A legtöbben előre törekednek, de Ő már rég túljutott ezen. Ő már fölfelé menne!!! No meg a por-dolog, és az út-foldozás... Hát ez valóban egy XXI. századi mese, bár, talán nem is annyira mese...
[size=9:11ket1ix]Egyébként pedig nagyjából igazad van a szemcsillogással kapcsolatban, ha hozzátesszük, hogy ahogy az élet és a gondok, sikertelenség, problémák és frusztráció ahogy megtöri az embert, úgy fakul a fény a szeméből. A pajkosság azért sokaknak megmarad, akik tudják, és hiszik a csodákat, melyek minduntalan körülvesznek bennünket![/size]

ADIM a Des

"A képzelőerődből élj, ne a múltadból!"
"A humor a bölcsek esernyője."

Nima: [size=9:20mxza7p]Az emberek igenis keresik a csodákat. Semmire nem várnak jobban, mint a csodára, csak nem hiszik, hogy eljöhet. Gyermekként minden kicsi lény hisz a mesékben, a varázslatban, aztán ahogy felnőnek - ezáltal nőnek fel - a társadalom meggyőzi őket, hogy ez butaság és gyerekes dolog, és innentől kezdve tagadni kezdik a csodák létét. Azt hiszem ez az, amit Adim úgy írt le: elveszti a szemük a csillogást. De a lelke eltitkolt, leges legmélyén mindenki a csodákat keresi. És ezt tudhatja is magáról minden ember, aki elég bátor ahhoz, hogy a saját lelkébe nézzen.[/size]Bocs az Offért.

Szofi: Jajj... ki ő? Hol van? Nincs belőle kettő?
Dingir: Júdás forever, sztem nem gonoszságból vagy értetlenségből nem válaszolt a nép, csak elveszett a kavlkádban a vers...
Szavak, Utak...: belégzés, kilégzés... megmozgatja az embert ez a vers. Egy dolog van, ami szemet szúrt: a mai emberek már nem nagyon keresik a meséket és csodákat. Inkább letagadják és üldözik őket...
Haebrethilien: az egyik kedvencem ez a legutóbbi versed az elmúlt pár oldalról. Sodró, szép, szomorkás.
Zarándok: az első vsz nagyon-nagyon jó! Lélek. És leng, nem suhan.
Éowyn: netán Passió-ihletés ez is? Feszített, Kígyó...
Heliodos: Nyugovás. Ezért érdemes dühösnek lenni.
Racc: Drága. Megrendelés???
Erda: !!! A Látomások valami über-hiper-szuper! Nagyon tetszik! Dúdoló valóság, behunyt szemű égbolt... Basszus, nagyon profi! Még ilyet, sokat!

Egy kis húsvéti gondfelejtés-ellazulás... *

Bánattalan

Csak egy pillanatra a teljességtől.
Mindjárt elérem, ez lesz a menny.
Alig van már gondolat...
Süt a nap, égeti a vállam.
Rügyek, mik tegnap születtek meg.
Ha volna bánatom, te volnál.


*... amiből végül jóslat lett, mert lett bánatom és ő lett. Reakció:

Én

Ilyen tulipánszínű égért
Áldoztam fel időm.
Kint fény ért
És nincs semmi elrejtőm.

Szakadnak a plafonok,
Egyre zeng a szózat,
Mit csináljak? Elfutok.
Én nem hiszem valódat.

Nekem más az erdő,
Az én szél-álmom lágyabb,
Tudom, bennem nem rejlik nagy erő,
De lásd: rám nem is vadásznak.

Engem bekerítenek bokrokkal,
Vizet raknak elém,
Becéznek szép jácint-szájjal,
S szökhetnék, ha szeretném.

Ha béke érne hozzád, ne rándulj össze.
Szeresd, míg neked adakozik.
Ha más csillagához költözött, vissza nem jön sose.
Nem érdekli az sem, ha örökké keresik.

Büszke vagyok magamra! Életem legfantasztikusabb "anti - művét" sikerült megalkotnom! (Ezt előzőleg feltett versemre értem.) No mindegy... Azért a közérthetőség kedvéért kicsit konkretizáltam.
De most jöjjön egy új, rengeteget írtam két nap alatt, de inkább nem árasztalak el benneteket a szörnyűségeimmel, egyenként is épp elég lesz, azt hiszem...

Szavak, Utak, Igazságok,
A XXI. század meséje

Már rég nem tudom, hova tűntek el a lemezek.
A lemezek, melyek emlékeimet őrzik.
A szavak meg csak jönnek, bár nem hívom őket.
Minek? Túl fáradt vagyok, semhogy választ
Keressek e reménytelenül megfeneklett kérdés számára.
Belefáradtam az élet sodrásába.
Veletek akartam tartani, óh, de mennyire is!
S végül leültem egy közeli sziklára.
Lábam mocskos volt a portól,
Amit ti belélegeztek,
Agyam terhes volt a gondolatoktól,
Amit kilélegeztek.
Hogy jutott lábamtól agyamig a por?
Rajtatok keresztül.
Dehogy kell nekem a Ti rongyos utatok…

Ahogy visszafelé ballagtam, két koldust láttam.
Az Utat foldozták, próbálták a lyukakat befedni.
A Törvény ügyesen ficánkolt ujjaik közt, föl, s le,
Átalszőtték az Utat a Varázs – fonállal,
Majd mindketten kezükbe fogtak egy – egy
Nagy Igazságot, s elvágták a megálmodott fonalat.
Eldolgozták, s hogy ki ne bomoljon a csomó,
Egy cseppnyi Keserűséggel tapasztották egybe
A röpülni vágyó Mese – szálakat.

Ez a Ti utatok.
Mesék közt jártok, álmok erdejében,
Varázslatot kutat a porban tekintetek,
De minduntalan megbotlik lábatok
A kibuggyanó keserűségben.
S azt mondjátok, ez a törvény átka,
S az igazság mindig más kezében szebb,
S hogy koldus – gúnya szövi a mindenség
Titkos útját… Eh, ki is érti meg…

De én nem megyek arra tovább.
Nem kellenek a Ti igazságaitok,
A Ti törvényeitek, nem irigylem
A Ti keserűségeteket, sőt. Még a
Ti varázslatotok és álmotok se kell.
Megvannak a sajátjaim. Rútabbak
Talán, görnyedtebben hajolnak
Az Idő kerekei fölé, ráncos a kezük,
S szemükből könny patakzik.
Megtört, szétszabdalt utakon járok.

De míg a tiétek előre visz, az enyém
Magasba vezet.

Már rég nem tudom, hova bujtattam el a lemezeket.
És a szavak csak mennek, és mennek, és mennek a szavak,
Pedig senki sem küldte őket.

Csak néhány kósza gondolat így pénteken korán reggel, elnézést, hogy többre most nem vagyok képes :
Szofi: nagyon tetszett a versed, a szelídsége, visszafogottsága. Gratulálok!
Sötét Úr: érdekes kísérlet volt ez a látóideg-teszteléssel Az enyémen kifogott, úgyhogy copy-paste volt Notepad-be
Estel: a locsolóvers 100%

És...
Íme egy új (csütörtök délutáni) vers-szerűség:

Fekete fogantatás

Egyenként dermednek meg bennem a fények,
árnyék feszül az álmok templomának;
te sem nevetsz most, ha azt mondom: "félek
tőled, s magamtól: elpusztítanálak..."

Mindenkinek szép napot, jó hétvégét:
Well

Area: vedd úgy ahogy akarod...

hű, mind olyan jókat írtok (zarándok:a legutőbbi műved nagyon tetszik!), bár rég vtam itt, szal még csak most pótolgatom , amikről lemaradtam....tegnap éjjel ez született, vmi szürrealista izé, asszem ezt hívják annak:

pihepuha tollak
szanaszerte szállnak
szappanbuborékok
pattannak a szádnak
a szobádba éppen
sötétszürke szellem
karjait széttárva
ideoda lebben
ákombákom írás
tintapaca itt ott
díszlik a párnádon
felfed ezer titkot:
laboron egy szép nap
malacembriókat
raknak eléd:"vágd fel!"
ilyeneket mondnak
összevissza képek
van, hogy nem is érted
szemed előtt most is
sokezerrel tépnek
ennek végét várod
már ébren is látod
a fejedben zsongó
kiszekusza álmod

Dínchamion írta: A Holt Költők Társaságára emlékeztet engem, amikor Keating arról beszél, h nem baj, ha egy vers egyszerű, de nem lehet semmitmondó...

bingó!

SÚ: miért írsz ilyen kicsivel, nem tom elolvasni!!
Ratzkha, Szofi: furi, tök ellentéte a 2 vers egymásnak! Az egyik
pont égbe emeli szerelmét (Ratzkha, amit én nem értek), a másik
(ami hozzám közelebb áll, Szofi), pont a szerelem harmóniájáról szól..
Elryn: gyönyörű!!

Vízió

Karjaival erények ölelnek,
csókjában a szelídség lesz társam-
nem tűzzel-vérrel izzó szenvedély ez:
harmóniává lényegíti lázam.

[size=9:2t422vxo](Bocs a nem témába vágó szösszenetért. Mostanság igen keveset írok, de ezt fel kellett raknom.)[/size]

Ratzííí: Tudom, én is így látom! Nekem is van pár csak úgy kijött versem, és azok is ilyen formájúak, de ez nem gond, mert ezek olyan így jöttek ki versek! [size=9:176w0j94]És mellesleg hajad is tetszik! [/size]

A hadúr félelmet nem ismer,
Mindenkit elér a végzete.
A nap megcsillan a pajzsokon,
A sas lecsap a csatatérre.

:crying:

[size=9:5orx35xq]a következő rész, ha bárkit is érdekel[/size]

4.

-Szarvas- asszony fia vagyok
Nem törheted bátorságom
Tündérkardom halálod lesz
Fájdalom hajt, Hold- szerelem!
Így szólt és a lényre támadt
Szikra villant, penge csattant
Sólyom röppent, Holló röppent
Felkelt a Hold, küzdelmet lelt.

Egy nap s egy éjjelen át
Vereségtől félt a leány
Kardja lendült, karja véres
Mégis ledöfte a szörnyet
Földre roskadt a dög mellé
Kardja lehullt, zárta szemét
Bénán, mint a haldokló vad
Feküdt Ciarán a köd alatt.

Szellem-leány, arany haján
Lidércfény, szemében vadság
És ravaszság, veszett téboly
Ölelése halált hozott
Meglátta őt a köd alatt
Kőszíve terveket fogant
Felemelte, hazavitte
Gyógyírt tett a sebeire.

Napfény ébredt, Ciarán felkelt
Lidércábrándtól igézett
Felejtette nevét, múltját
Bűvölte a szép szellem-lány
Hold-kedvese hiába sírt
Többé nem kapott róla hírt
Eltávozott lakhelyéről
Szemében ült a nyugtalan Csönd.

Üdv, harcos arcok!

Celeb: Miaz Értelmes Ember? (igen, volt mögötte „saját tapasztalat”, (ahogy írod) de csak annyi, amennyit mögé duplagondoltam)
Aranymag: A szerkezetben az a vicces, hogy nem méricskéltem ,hanem így jött ki.
Efkjúb! Miért haragudnánk? Miért szadiznánk téged? Megteszed magad. Ebben a tekintetben is önkiszolgálóvagy, mint ahogy nálad, mint írod, az önlecseszés is automazikus.
A legönzőségről, pedig lehetne vitát nyitni a szervezeten belül, és mi ha nem képmutatás az, hogy úgy teszel, mintha lelked lenne, és zavarna a dolog
Estel: Qvajó! Rettenetesen röhögtem. A berendezés helyreállításáról szóló számlát majd küldöm.

Érte
Követte őt a halába
Mert nem akart élni a magányban
Nem értett soha a harchoz
Mégis őérte ragadott kardot
Érte vállalta a halált
Mert nála soha jobbat nem talál

Soha mást nem szeretett
S társa bármit akart, ő megtette
Vele tarott az álmokba
Miről később azt hitte álmodta
A bánat nem érte el őket
S boldogságuk elérte a felhőket

A kardot felvette a harcosok ellen
Sírva tartja, s közben remeg
Szerelme hangja messziről hívja
Miközben egy kard oldalát hasítja
Ömlő vérrel roskad a fiú mellé
S nem sokkal később lehunyja örökre szemét

később kaptok kritikát is.

Nesze nektek szabadvers...elég szabad lett
címe még nincs, majd remélem lesz.

Szétszálló gondolatfoszlányt
vetnék a papírra,
mit tükör nem mutat.
Lélek.
Nem megy, elszáll,
szenvedek, elégek.

Rímtelen rendetlenség-
káoszt szül a tinta.
Érzelmet ábrázolni?
Tudathomályosítás-
örökmozgó hinta.

Áldott passzivitás,
de nem a pangó közöny!
Köröm
szánt a vénán.
Ez csak költői mártírkodás.
Művészet, ábrázolás.
Pokolba.

Egyszerű tisztaság,
letisztult merengés,
tudatalatti derengés.
Menekvés.

Nyudodtan, objektíven.
Egyszerűség, magány
Buddhista beütés?
Önmagamba merülés.
Mégis paradox-
megint ábrázolok.
Homályosítok.
Mindegy.

Feszíett őseim hamván
keresztül látom haldokló
korom. Kezemből kisikló
kígyó tekereg még fel nem
emelt sírok égő tövén.
És sikolt a lélek, az Én,
mert mindent felőröl a kín.
És hogy szemed tükrébn lát
csonton kacagó hiénát
éleszti hát újra fel
az új-régi hazugságot,
mi rám zúdul a lerántott
leplek alól előtűnő
szakadt kép, márvány-mellű
adonna, eltört hegedű
látványával. És harcolnék,
de mellém ki állna ugyan,
szívembe ősi tőr zuhan.

És hazugság hömpölyög tovább.
:

Röviden és velősen: Estel, 10 pont! Gratula! :itscool: :up: :bounce:

8O
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

*perme veri a fejét az asztalba, és sikítana, ha nem akarna feltűnést kelteni!*

ESTEL, KITESZLEK A NAPRA!!!!

Félretéve a viccet: ISZONYÚ ÉDES!! :up: :itscool:

Na, ismét meglátogatott valami múzsa, és az alábbi szösszenetet köszönhetem neki... - fogadjátok szeretettel
(és ezúton is boldog húsvéthétfőt kívánok minden lánynak ):

Nahát, nahát Fqqdk! Talán kicsit szigorú vagy önmagadhoz. Vagy büszke vagy a természetedre???

[size=9:1mya6she]Ne haragudjatok, az előző versért, kicsit képmutatóra sikeredett. Az a baj, hogy belátni bármikor képes vagyok a szeretet fontosságát, és a legfontosabb szervezőelvnek tartom, de én magam nagyon önző vagyok; minden bizonnyal az immár véglegesen E ad 3-nak nevezett szerveződésből a legegoistább egyed. Amit beismerni önmagában persze édeskevés, hátra van még a feladat, hogy minden percben emlékeztessem magam arra, hogy mindig van önmagamnál fontosabb. Ez pedig nehezen megy.[/size]

code a rat the monster on doom in it

Üdv néktek!

Alith: ööö... ezt vegyem úgy, hogy a többi pocsék?
Sesy: hát te hol voltál eddig???? a vers igen joó, nagyon szépen visszaadja az elkeseredettséget, és a meg nem értést.
Ratzkha: 8O én magamtól sem tudnék ilyen gyönyörűt írni, hát még megrendelésre....
Heliodos: tetszik a természet és a lélek közti párhuzam, jól ki van találva, és szépen le van írva...
Galadh: tömör, kifejező, és a vége ütős. Erre csak ennyit tudok ondani, de csodálatom az egekig ér. :itscool: