Versek

SÚ: A kockád az egészen finom falat; bár az igazat megvallva az efkú-féle kocka formai követelményeihez a központozástalanságon felül hozzártartozik a nagybetűk hiánya is, mert ezek óhatatlanul is az ambiguitás és a többértelműség egyes jelentésrétegeinek elveszéséhez vezethetnek, és amúgy sem illenek a pontok és vesszők nélküli szöveg képéhez. A másik, amire egy kockánál – mint azt formaalkotójuk kifejetette nekem – feletébb célszerű ügyelni, az a sorok és gondolati egységek harmóniája: elég nehéz egy központozástalan kockát összefüggően olvasni/értelmezni, hogyha a soráthajlások miatt az egyes egységek és szerkezetek széttöredeznek(ie. sor közepén belekezdesz valami egészen új glatba ))
Mindazonáltal első kockának szélsőségesen jó, és azt hiszem, további gyomorban-forgatást igényel

Üdv:
-- Mau

Esgal:Nekem nagyon tetszenek ezek a négysorosak.
Nem azért mert azt kérted írjanak véleményt,hanem mert megfogtak a verseid.
Úgy érzem mindhárom versedben valami keresés van, valami elől menekülés??!

Bár csak én is kapnék véleményt vagy kritikát.!

Üdv!
Írtam egypár négysorost. Félreértés ne essék, ezeket nem szánom semmiféle kötetbe, mert annyira nem jók. De ha valaki szólna rá pár szót, annak örülnék...

I.

elhitetted:
már csak a hogyan érdekel.
értem tetted?
a miért megöl? Felelj!

II.

Búcsúzok álomképemtől.
Siratom, de már a fénybe nézek.
Elbújnék a felkelés elől.
De késő. Felébresztettetek.

III.

Ocsúdván fölkelnék
mellőled. Nem engedsz.
Gondoltad volna rég,
hogy ennyire szerethetsz?

Itt egy mai termés!

Céltalanul

Mit is hittem
mit is vártam
ebben a zord,kegyetlen világban?
Tömegek sokasága
ismeretlen arcok
gúnyos tekintetek
lelkemen átgázoltak.

Kinyitottam szívemet
hogy embereket megismerjek
én is tagja legyek
valaminek, a semminek.
Kigunyoltak, kihasználtak
lelkem rongyá lett
s eldobták végérvényesen.

Könny pereg szememből
majd újabb követi
végighull arcomon
senki le nem törli.
Szív nélkül, lélek nélkül
bolyongok céltalan
senkise keres oda megyek.

Nagyon köszönöm Arlith és Adim! Igazán kedves tőletek!
Adim: Az "aláírásod" nagyon jó! Főleg, mert mostanság mindenhonnan ez a téma vesz körül.
Időm nincs, de azért majd írok kritikát is, egyenlőre egy saját, ismét, remélem nem unjátok...

Univerzális titok

Nézz rám!
Szemem néha kék, néha zöld, vagy szürke,
Nem is anya szülte
Csaló csillogás.
Nézz rám!
Hajam szőke, vörös, barna
Tincsekbe szakad készakarva,
Csillag - fátyol szőtte.
Nézz rám!
Megfoghatatlan árny-testem
Belereng ez esten
Egy hangtalan érintésbe.

Nézz rám!
Körülhatárolhatatlan szellem-tekintetem
Meggondolatlanul szemeidbe vetem,
S elragadom csillogását.
Nézz rám!
Hajam gyöngéden reád borítom,
Színeimmel színedet megfojtom,
S felélesztelek újra.
Nézz rám!
Így leszek lelked árny-teste,
Beleégetem magam szellemedbe.
Most már elmehetsz.

Nézz rám!
Már tudod ki vagyok.
De psszt...! Ez titok...
Nem beszélhetsz róla, ne feledd!

Még egy ember megszületett...


(Nima: egy-két elem (konkrétan a "most már elmehetsz") úgy érzem hasonlít egyik versedre, de nem plágium akar lenni, de nem akartam mást írni csak azért, mert ilyesmit te már írtál és nem is arról szól, mint amiről a tied, de azért bocsi!!! )

Sziasztok Álomhozók!

Megint erre jártam egy kicsit, hogy szólják pár szót, mert tőbbre nincs időm. Sajnálattal látom, hogy kevés az igazi vélemény, legtöbbünk csak elereszt egy "Jó lett"-et, hát inkább eszem sólettet...
Viszont annál több az éhes fiókaként véleményre éhes vers. No akkor jöhet a kukac, lakjatok jól!

Erda, ez a pszichopata killer versed ismét "kellemes" lett, jók a rímek benne, és a 2.vsz jól tükrözi azt, amikor látod, mit teszel, de nem tudsz neki ellenállni. Elég sz*r lehet egy ilyet átélni, majd újra és újra látni, mit tettél! Jó! A pszicho beszólás meg külön odaillik a végére: "Bocs... máskor nem fordul elő..."
Nima, a kísértetpanaszban jól leírtad a szomorú lét árnyoldalait:
"Mintha vak lennék,
Bármihez érek, jéghideg. "
"Bármit mondanék, homály lesz a számban"
"Anyám nem eszmél, ha szólok"
Az érintés dermesztő hatását, s a könyörgést a szabadulásért...
Éowyn a versed legutolsó vsz-a fogott meg!
"Majd létem végül feladom,
így leszek sokkal hangosabb!" - Ez kifejező! Sokszor megszokjuk a jót, ami körbevesz (barátok, család, szerelmes kedves), de sokszor csak akkor jövünk rá, mennyit jelentettek, ha már elveszítettük őket!
Dingir, megint félelmeteset alkottál, de ezt szeretem benned! Őszintén szólva már elég unalmas a sok nyílvessző vagy csata által elveszejtett kedves, a sötét hangulatú énkeresés, meg a reményvesztett vagy ultragonoszságot leíró alkotás, és várom a szokatlanabb műveket. A neved szinte garancia erre! Ez a zsoltár is nagyon komoly alkotás, már az első néhány sora is ütős, hát még a végkifejlet! A döbbenet, a ráébredés fájdalma, majd a legutolsó sor... Hát ez nagggyon komoly! Nem a szokásos aggódás vagy fájdalom, hanem az az ütős valóság, majdhogynem Ágnes asszony a vízparton, aki mossa véres ruháját, csak mossa és mossa...
És emellett olyan sorok, mint a...
"Mint elgurult labdáját rettegő gyermek"
"Körmeimmel bárcsak átkom is letörne!"
"Súlyos kacatokkal leptelek el téged."
Nem is mondok erről többet, hiszen ezeket érezni kell, szinte átélni, ezeket nem lehet annyival véleményezni, hogy jó!

ADIM a Des

Jézus megváltoztatta az életedet! Akarod menteni a változásokat?

"Fáradt az idő, nem tudja mit tesz.
Holtból eleven, élőből holt lesz.
Múltból jelen, jelenből jövő. S a jövő?
Csak Isten tudja mit ad, s el mit vesz."

/Valen Kastan de Kroll/
(ne kérdezzétek, hogy ő ki, mert fogalmam sincs. 8O )

Dingir: A Zsoltár baromira ütős. Eleinte kicsit sántikál a forma, de ahogy belerántod a képeidbe az olvasót, úgy szűnik meg minden külső tényező és így a versforma fontossága is. Durva. Eh, zseniális vagy megint.

És nesze nektek rímelő négysoros tőlem:

Vérbe fagyva vajúdik az alkony,
Hajnalpiros stigma napkorongon.
Giccsfelhőbe lábadó szemek,
Melodráma és felvágott erek.


És várjuk a kötetbe a négysorosokat

megtalálni

leteszem az utakat
a helyemen az akarat
nem én vagyok

neked amit adhatok
semmit nem akarok
senki sem vagyok



még egy szösszenet:

elveszetten-
bennrekedtem a létezésben
halálosan-
hamis álomba sírom magam

Felkelt a nap, s én szomorúan látom,
elhervadt minden éji csoda,
elmúlt cikázó, varázslatos álmom,
nem maradt, csak emlékeim hamva.
Porba hullt a csoda torony,
elveszett a gyémánt,
eldobtam az álmaim,
mert megálmodtam a halált.

....

Másnaposság

Leszáll a nap
a fogkrémszínű tengeren,
löttyedt agyam
téveszméit heverem.

Nim: Egy Vavyan Fable könyvben olvastam. Itt van két Fodor Ákos:

Gyere,
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
- Én akarlak eltaszítani.



s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magadat, Kedves!

Sziasztok!
Annyi verset írtatok hogy inkább nem füzöksenkiéhez semmit,csak elolvastam őket!Nagyon tetszett mindenkié röviden fogalmazva!

Itt egy mai termés!

Üresen a semmiben

Nem értek semmit
lelkem csak bolyong
üres térbe tévedt
kérdések nélkül esztelen
valahol a semmiben
mi lett velem?

Nem érzek semmit
szívem már rég üres
valamerre csak lézeng
érzelmek már nincsenek
csak összetört darabokban hever
ami egykor sokat érzett.

Zsoltár
A jóvátehetetlen bűnök jóvátételéért

Úgy vetettem magam utánad a porba,
Mint elgurult labdáját rettegő gyermek,
S kapirgáltam bőszen a homokot,
Mint ki reméli, kincseket lel meg.
Kétségbeesve egyre mélyebbre ástam.
Körmeim rég beletörtek a fagyott földbe,
Humuszdarabok röpködtek fejem felett,
Körmeimmel bárcsak átkom is letörne!

Hisz ide ástalak el, kedvesem, féltem,
Ártani fogsz, ha nem vigyázok, nekem,
Ide temettelek mélyre, mélyebbre,
S most emléked már sehol sem lelem.
Tonnányi földet hordtam kedves testedre,
Rád dobáltam, pusztuljon, mind, mi éltet,
Temessünk mélyre, ki ne tudjon szökni,
Súlyos kacatokkal leptelek el téged.

S most, hogy ráébredtem, mily ostoba voltam,
Rémültem vetem magam utánad,
Kétségbeesetten keresem halott-hideg kezed,
Kihúználak én! De sehol sem talállak.
Én őrült, félelmétől elvakult vak rovar,
Lenyomtalak mélyre, s mélyen a föld alatt,
Mégis dobogni kezd elalélt szíved. Hát élsz még?!
Könyörgöm, kicsim! Ásd ki önmagad!!!

[size=9:5nxotodt]Csend vesz körül. Lappangó csend.
Küzdök a mosolyért. Felhős
éj, mi most engem körülleng.

Küzdök a szép szóért, amit
nem mondasz ki. S van értelme?
Vagy csak a némaság vakít?

És küzdök az ölelésért,
a csendért és a szóért, és
küzdök egyedül magamért.

Magadnak te vagy a fontosabb,
hangomat így nem hallod meg.
Majd létem végül feladom,
így leszek sokkal hangosabb![/size]
:

III. A hajnal eljövetele
A nap első sugaraira ébredtem mellette
Mikor a szél a takarónkat lebegtette
Lágy hajamat belefújta arcába
S ő kedvesen mosolyog álmában

Puha csókommal ébresztem fel
Mire ő felkel, és magához ölel
Csókjaival halmoz el, mintha csak
ez lenne a legutolsó közös nap.

A távolból beszól egy hang
„Uram, menjünk vár az újabb harc.”
Értetlenül nézek rá, s csak elfordítja fejét
„Hova mész, hisz csak tegnap érkeztél”

„Mennem kell újra, a harcnak nincs vége”
„Miért nem maradsz? Miért ér így véget?”
„Visszajövök, hisz legutóbb is megtettem”
„Neked csak ennyit jelent a szerelmem?”

„Nem, hisz tudod, hogy imádlak.
De muszáj engedelmeskednem a hívásnak”
„Ez már mindig így lesz a jövőben?
Soha sem lesz már részünk örömben?”

„Drága, vinnélek magammal, de nem lehet
A harc közelében soha nem lenne helyed
Ahogy csak tehetem, jövök vissza hozzád
De sajnos meg kell védeni a király trónját”

„De most nem jössz vissza, tudom és érzem
Nem akarlak elveszíteni, s annyira félek”
„Ne aggódj, nem hagylak el soha sem
Hisz tudod, hogy mennyire szeretlek”

A vár kapujában búcsúzunk el újra
S emiatt emlékszem a keserű múltra
De most nem, most utána megyek
S bármitől, mi rá leselkedik megmentem.

Galadh: Négysoros megy kötetbe !! (Jacopo is Áment mondott )
Well: Babits átiratod is szvsz. Mellesleg az elküldötteket majd meg kéne beszélni Ja és az Apoteózison még ücsörgök kicsit, ha nem baj,picurkát nehezen emésztem ) bocs az offért

Nima: eléggé körül vagyunk véve a témával. Nos, jöjjön egy vers, és egy kocka, előbbi az utóbbi mottójaként, előzményeként, ihletőjeként. Ezzel egyúttal le is zárom az ilyen-olyan, közvetve bibliai ihletésű kockákat, ugyanis tudom, hogy több ilyesmit nem fogok írni.

William Butler Yeats - A második eljövetel

Bizton a jelenés már közeleg;
Második eljövetel közeleg;
a Második eljövetel! S alig
ejtem ki e szót - a Spiritus Mundi
rémlik elém, a sivatagi homokban
oroszlántestű, emberfejű lény,
szeme üres, kegyetlen, mint a nap,
combja megmozdul lassan, s körülötte
nyugtalan madár-árnyak kavarognak.
Sötétség újra; de most már tudom,
hogy húsz évszázadig kényszerített rá
egy bölcső megkövült lidérces álmot,
s hogy - ideje jővén - miféle vad
cammog majd Betlehembe, megszületni.

/Ferenc Győző fordítása/

és íme a kocka:

Kommentárként annyit még: Hans Rudi Giger képregényrajzoló volt, az általa alkotott képek ihlették meg Alan Dean Fostert a Nyolcadik Utas a Halál című könyv megírására.

code a rat the monster on doom in it

Üdv!

Köci, amiket a versekre mondtadok Cserébe hoztam egy, talán (remélem) a mostani utolsó versemet

Léli

Búcsú , avagy a pesszimizmus élete

– Viszlát, vigyázz magadra!
– Én? Minek? Mit érek azzal?

Minek élni, ha az élet nem úgy akarja?
Minek létezni, ha a létezés fáj?
Minek szenvedni, ha nem éri meg a szavak marta seb?
Minek a boldogságot tettetni, ha az élet vége közeleg?

– Ezek súlyos szavak.
– Tudom, és remélem, téged nem bántanak.

Mert te még velem vagy,
Nem akarom, hogy ez neked fájjon,
Mert neked nem szabad ezt látnod,
Te csak örülj, hogy neked még vagyok.

– De én azért vagyok, hogy segítsek.
– De mikor pont ez fáj, nem érted?!

Fáj, amikor azt látom,
Hogy mégsem ismerlek,
Amikor újra találkozunk,
Csak panaszkodom neked.
Amikor boldog vagy, sosem vagy velem…
Ez a sorsom nekem:
Melletted lenni hogy – ha kellek –,
Itt legyek neked.

Well: gyönyörű ez a vers! én angolul ismertem, Loreena McKennitt megzenésítésében. a magyar sokkal, sokkal szebb. köszönöm, hogy olvashattam

Area:Húú, de nagyon durva a vége! Vártam vmi tragikus befejezést, szenvedést... Iszonyat "aranyos" a vége!
Ring:

Dingir, Nima: láttátok a Passiót?vagy a Jézus Krisztus Szupersztárt?

há honne! Permí csak a Passiót, Dingir nevében nem nyilatkoznék. Ahogy hazaértünk a filmről, versenyben tettük fel a metrón-buszon írt hatásokat. Eredményt láttátok.
Rogue:Ez a Kepes Sára vers nagyon ismerős, pedig még nem hallottam a nevéről. 8O Nem volt valahol nyilvánosan? /reklámban , dalszövegben, ilyesmi?/
mint utazó a megürült padot de tudnék regélni erről! Istenem, csoda ez a sor! Utazó, megürült pad, nyugalom, béke, áhhh...
Galádka: Nekem tetszik. Durva, h pont az álomvilágok közt jött a semmi. Az azért gáz, ha már ott sem vagyunk biztonságban... Az idézet pedig nagyon igaz és nagyon keveseknek adatik meg az ilyen nagy dolog. A mother's love is a sacrifice...
Well: Keresztes Szent János verse... Azt a Frollo mindenit! És mégis olyan bűntelen az egész! Még így, hogy titokban történnek ezek a dolgok, /sőt, ha a szerezetes 100%-ban magáról írta, elég durván szabályszegő/ még így sem megy át Vogelweidébe. /megeshet, h nem jól írtam, bocsesz/ Tényleg csodaszép.
Dingir: agypasszivitás rúlz! Éljenek a csini lányok, éljenek a csini lányok! Mutasd meg SzabóZ-nek, szét fogja röhögni magát. Én is azt tettem!
Zarándok: a kérdés jó. Imádom Adytól a Sírni, sírni, sírni-t és Rilke Orfeusz, Euridiké, Hermész-ét Rab Zsuzsa /és Eglar / fordításában.
Léli: Ery Hiányzol!-ja nagyon tetszik, meg a te Emlék-ed.
Csak álltál előttem
Kőszobor-arccal látványos!
SÚ: Hobbithon: nagyon édes.
Gondor: Khirályi.
Nahriyen:
O dabenn lakat alatt a Kiút.
L erótt Élet-kövek halmai.. ez nagyon hatásos. :agree:
Timona:tetszik a rémálmodik, mint ige.
mi oly szép még gyerek szemmel,
mi oly szép már felnőtt fejjel. mennyire igaz!
A vége J.A. asszem Hazám c. versének végére emlékeztet.
Efkú: eeejj, de gonosz! Másodszor... de mi van, ha nem ő lesz az?
Erről jut eszembe: reggel olyan rosszul lettem a buszon, h majd' elájultam. Anyum rögtön pánikban: -Úúúristen, nem vagy terhes? -mondtam neki, h az bizony elég érdekes lenne, eddig ilyen egyetlenegy embernek sikerült... Bár lehet, h engem meg a Sátán szállt meg és szülök majd nektek egy Antikrisztust... Innen már csak viszonyítási alap, hogy először vagy másodszor jött-e el.

Tegnap fáztam... Gondolkodom rajta, h átnevezem Purgatóriumnak, mert végülis lehet, h a szellemek bűnhődő lelkek. Egy részük. ki tudja?

Kísértetpanasz

Nem jó így járni
Mintha vak lennék,
Bármihez érek, jéghideg.
Egy pillanat alatt kihűl anyám bőre,
S tudom, ő is megreszket ilyenkor.
Jeget hordok a szívem alatt, s testem fagyba burkoltan vacog.
Engedj el! Már vezekeltem.
Bármit mondanék, homály lesz a számban,
S tompa zörgéssel mozdulnak csontjaim.
Alig látok; a szemem tükröződik falakról, emberekről.
Miért tértem vissza, ha ilyen létet kaptam?
Elmosódott arcok úsznak a levegőben,
Az ő sorsukra jutok majd én is.
Engedj el! Legyen vége.
Torkom száraz, taszít engem a víz.
Átszivárog rajtam minden kis élvezet.
Fázom. Hideg világ, el akar felejteni.
Anyám nem eszmél, ha szólok,
Álmában sem válaszol.
Engedj el! Visszamegyek inkább.
Nézem tovább vonástalan arcod,
S elviselem kínzó szemeidet,
Minthogy lássam, mennyire távol kerültem
Onnan, hol pár napja még éltem.

Üdv!
Most elég kevesen írtatok be, de hát üsse kavics:
Galadh: nekem nagyon sok versem csak erről szól, és akár oldalakon keresztül is téphetném a szám, ezt akkor sem tudnám lekörözni....
Rogue: hatalmasok ezek a hasonlatok, és hatásosak is! 8O Honnan tudtok ti ilyeneket kitalálni...?

Még van egy mai szerzeményem, ami óriási gyűlölködésemben született....

Pszihopata gyilkos

Rám emelte kezét a gyűlölet,
s nevetve letépte arcom,
elborított a hirtelen jött őrület,
nem tudtam, folytassam-e harcom.

Elöntötte arcom a vér,
s üvöltve rontottam rád,
riadt lelked kegyelmet kért,
de túl erős volt a pokoli vágy.

Megöltelek....
Brutálisan meggyilkoltalak...
Bocs... máskor nem fordul elő...

hú, elolvastam 9 oldalt...nyami. jóók vagytok.
Dingir, Nima: láttátok a Passiót?vagy a Jézus Krisztus Szupersztárt?
Léli, Ery: hmm...érdekes. váloszolgatás egymásnak.
Léli, olyan Léli, de ezt már nem kell magyaráznom.
Ery pedig, nagyon szűkszavú. érdekes, hogy ugyanazt a szitut más szem-
szögből hogyan írjátok le.

Gal, Lam adott nekem Hiperkarmát és iszonyat jó...a kedvencem, hogy
"a válladról nézném végig,
ahogy élek egyedül ébren,
valaki mással,
mindennek háttal...
veled álmodni könnyebb,
mint egyedül ébren
vagy valaki mással"
Most valszeg nem jól írtam le, mert még csak párszor hallgattam meg.

És hoztam nektek egy verset:

Mint sötétet a fény-
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek –
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
/Kepes Sára/

pussz

Rogue

Hahó!

Hoztam nektek egy nagyonrohadtjó idézetet:

"mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed"
/hiperkarma/

Ja és alkottam ma egy nagyongagyi négysorost, kövezni lehet.

lebegő álomvilágok között
lelkembe semmi költözött
fénytelen utcák hajnalán
szívembe záródott magány


Pápusza, Galóc

És akkor álljon itt a sok nagyszerű Babits-átirat között a saját méltatlan próbálkozásom is:

Árnyékvonal. Szent rettenet
hasíts húsomba, testemet
szaggasd a hámló ég alatt -
egészen égő áldozat...

Well

Íme a kedvenc versem: Keresztes Szent János, a karmelita szerzetes írta 1570 körül - a "lenyűgöző" egy unalmas és elcsépelt szó arra, amilyen ez az írás (de persze ez csak magánvélemény). A tördelés valószínűleg nem jó (úgy másoltam át vhonnan), de azért remélem így is átjön a ritmusa. Minden számmal jelzett versszak egy-egy fejezetet vezet be a "Lélek sötét éjszakája" című könyvben, de a vers egyben és egészben ott áll a könyv elején is.


1. Fénytelen éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog, messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
2. biztosan a homályban,
a titkos lépcsőn át utamra térve,
én boldog, messze jártam!
Arcom elfödve, félve,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
3. sötét és boldog éjjel,
titokban jártam, senki meg se látott,
nem láttam senkit én sem,
más fény nem is világolt,
egyetlen a szívemben égő láng volt.
4. Mutatta fényesebben
a délidőben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
5. Ó, éj, utamra vittél,
ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,
ó, éj, egyesitettél
Vőlegényt kedvesével,
s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!
6. Neki őriztem eddig,
virágzó keblem neki odaadtam,
álomba szenderült itt,
én egyre simogattam,
cédruslomb hűsítette lankadatlan.
7. Csipkés oromra surrant
a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,
játszott hajával ujjam,
csak őreá figyeltem,
aléltan már a sebre nem ügyeltem.
8. Feledtem azt, ki voltam,
fejem Szerelmesem vállára csuklott,
megszűnt, mi volt, mi voltam,
liliomágyra hullott,
elmúlt a gond, és minden vele múlott.


Szép hétfőt mindenkinek:
Well

Zarándok: kedvenc vers?
hát még nem tudom pontosan, de Ady: A Tűz csiholója című verset nagyon szeretem. Amugy Radnóti és József A. verseit is gyakran olvasgatom.