Versek

Area: ez a hiába volt minden-gondolat elég sokaknál előjön mostanság... tavasz van, ömbörök! Tetszik ez a lázadó-szárnyaló kép. Meg a vért izzadás. Szegény Jézusok...

Tisztára olyan, mintha egy kihallgató teremben ülnék, az arcomba hajolna valaki, akiből csak két szemet látok, és egy átható hangot hallok..... Hátborzongató....

Mert olyan is. Majd nézd meg az avataromat, ha kész lesz.
Nefra: Szecesszió. Imádom. Ismered Babits Csipkerózsa c. versét?
Az egész egy elvarázsolt királykisasszonyra emlékeztet. Megvan! Aerosmith Jaded c. számának klipje. :hello:
Nefi: a fény-rég rímpár nem vmi szerencsés, de a vers szép. A 2-3 vsz tiszta Beren-Lúthien sztori.

Ahoj, deti!

Nefra! Nincs igazság. Az is szubjektív. Az objekttivitás is egy szubjektum, csak az Istené.
A vers teccik, bár inkább hangulatversnek tartom, az értelem halványabban jön át, mint a (szépmagyarszóval:) FÍÍLING. Ami meg átjön arra biztos nem vagy kiváncsi.
Entitársak!(F-cube, MC au) A kockáitok! Szörnyűek! EFQ! Miért kellett megrontani azt a lányt amikor tudott szép verseket is írni?! Szmájl (Mau: A Depresszió Nagyon jó! Pont ott üt ahol kell! Látszik, hagy tapasztalt „slef-depresser” vagy Nagyon tetszik. A köszöntő szintén. Sajtnos túl jól használod ezt a formát. Nagyon tudsz vele kifejezni. )
Valamint: a versemre(?) (T.i. : Utánérzés-szintézis) sokan mondták: JÓ. Nemtoudom miért. Ahogy írták, abból számomra az derült ki, ők sem. (Bocs a tudálékosságért, de mivel érzésből, őszintén írtam ezért érdekel, milyen hatást vált ki a mentális síkon. (Nem ez nem egy „Be lehet szólni” feliratú zászló felvonása).
Ha ennyire reagál6atlan ez a stílus, és ennyire nincs mit mondani rá, (azon kívül, hogy jó vagy rossz ), akkor a biilentyűzetetek elkopását kerülendő: még egy belőle.

Redukció

Szennyes-szűk számban,
a dobozos üdítők levén túltevően keserű
köppettel telt veremben
marja szana-szerte
a szép és fennkölt szavakat
a világpusztító cinizmus.
Gúnyolódj most, míg őszintén találsz,
és nem én téged.
Mert téged is szétmar az irónia,
és véged.
Isten szubjektivitása ellen nincs esélyed.

(Vittem haza tömkeleg verset, Nihilt, Artemiszt, Nimát, ami tetszett, hétfőn lehet föllteszek egy-két versfölötti meditációt, függetlenül az érdeklődési indextől. )

Dingir, köszi, ez jól esett. Nekem is sokat jelentett az a hangulat és örülök, hogy átjött.

Új:

Telihold
(Lunatic)

Hívó kürtjelnél ékesebben
zeng a Hang, ím, fel szivemben-
követem; bármi az ára:
rálépek most a holdsugárra!

Nihil: erre egyszerűen annyit tudok csak mondani, hogy hűűűűű de jó! [size=9:en6y1s31]Én le is mentettem.[/size]

Az Ezer-arcú

Mikor játszik, s mikor mond igazat,
Kinek sokszínű képe, ezer arca van?
Bárki láthatja, de senki sem ismerheti őt,
Csak azért, mert másképp méri az időt?
Ezer és ezer különböző helyzetben
Tesz mindig mindent másképpen…
Pedig itt él, és nem csak a képzeletben!

Igen, van sok ezer-arcú édes szörnyeteg,
Ki egyszer rosszat, másszor jót, de mindig tesz.
Olykor egy egész világot is kicselez!
Meghal párszor, és megszületik százszor,
De mindig elmenekül minden világból.

Igen, ő ezerképpen ezer arcban létezik,
És hitére minden időben emlékezik,
S ha elbotlik olykor a gáncsos világokon,
Akkor is felkel, s a létsíkokon tovább oson.
Nyomát látni földön, égen és a közfalakon,
Hisz osztályrészül neki csak ez jutott,
Soha semmi mást nem kaphatott:

Ezer világból is visszavágó, ezer pofon,
Ami mindig másképp, de kiül a hitetlen arcokon!

ADIM: azt a jelzőt amit a versike elé biggyesztettem nem gondoltam ám véresen komolyan, mert ""- ben volt és dőlt betűvel, csak jelezni próbáltam, hogy más mint az eddigi verseim, olyan kis gyermeteg igen [size=9:xrf9cyzk]azért átjavítottam a kedvedért[/size], de én úgy szeretném még azt hinni, hogy nem vagyok olyan aki mindezen dolgokat elfelejti Most elképzeltem egy gyerkkönyvben és kicsikét úgyéreztem, hogy de jó lenne egyszer tényleg ott látni. [size=9:xrf9cyzk]Ez eddig még igazán eszembe se jutott, egyik versem kapcsán sem... [/size]

Sötét Úr: hát igen kicsikét még kiforratlan a dolog azt én is igy érzem, pedig már igy is 2* átirtam. De nem adom fel, mert úgy a szivemhez nőtt, pedig csak 2 napos a drága. Igérem, hogy még dolgozni fogok rajta és köszönöm a jó tanácsot

Dingir: nagyon sokáig nekem se ment a pozitiv dolgok meglátása és rimbeöntése, nem tudom mi ütött belém, de mint mondtam talán a levegőben rejtőzködő tavasz hozta ezt most felszinre, remélem nem zuhanok vissza a depi borús óráiba, mert az nem hiányzik. Fő a pozitiv hozzáállás és a jókedv! - és még engem mondanak pesszimistának... [size=9:xrf9cyzk]na jó azért általába az a jellemzőbb[/size]

sziasztok!

én már jó ideje nem tudtam semmi értelmeset írni, de csodálatos Titeket olvasni! külön ki szeretnék emelni pár verset:

Ring: már olvastam régebben is a verseidet, de csak az utóbbi hónapokban "esett le" nekem, hogy mi is a lényegük. épp ez a tündériség, amit már annyian kiemeltek. őszinte elismerésem, hogy ilyen tisztán ki tudod fejezni ezt az átgondolás nélküli tündériséget.

Nefra: csodálatos ez a vers! ha lesz hozzá bátorságom, elmondom egyik versestalin kérlekszépen, gyere te is! ha már verstani kritikát kell mondanom, akkor a pontos ritmust és a rímeket emelném ki, és ezeket a hihetetlenül átütő erejű képeket:
"Vért formál kezén a toll / a betűk átizzanak"
"zúgott a Nap, / madarak laktak kezeiben / lábain búzaszín tavak."
"s a lelkét, mint magot / őrzik némaság-héjak, / védve önnön húsaitól"
"ahogy a föld, Isten, s az ész / önmagára néz."
amikor olvastam, megfordult a fejemben, hogy hatással volt rá Weöres vagy Pilinszky (egyébként ők rám is, kitörölhetetlenül).
a visszatérő sor nagyon erős, és azok a rímek, amiket ehhez kapcsolsz:
bor-sehol, nap-tavak,ész-néz.
na, egy icipici negatív kritikát mégis megfogalmaznék: a holt-sehol az én fülemnek nem cseng annyira össze, pedig sztem a végén erre szükség volna. de üss csak le nyugodtan, ha szőrszálhasogató vagyok...

(bocsánat, hogy másra most nem volt időm, csak ez is majdnem fél óra volt. hiába, én már csak ilyen lassú maradok )

Léli: Huhh! Ez nagyon tetszett! A rímekről annyit, hogy ez a verset én leginkább olyasféle szabadversenek tekintettem, amíg olvastam, így nem éreztem szükségesnek, hogy a rímeket meglássam bennük, így nem is figyeltem arra, hogy erőltetettek-e. Így jó, ahogy van!
Ringbearer: Tényleg olyan gyermeki, tiszta lett, mint ahogy írod is a versben. Valahogy átjött ez az édes, "angyali" hangulat.
Nima: Anya, fiú, szentlélek: Jajj, de kegyetlen vagy! Méghogy nem lesz több megváltó!! Hmm... Hát nem is lett... Hmm... Lehet tényleg jobb is... Hej, Nima, megint jó ötletet szültél! Gratula!
Sátán: Én is, én is ÉN IS!!! Csak pár másodprecre láttam, de asszem szívesen eladnám neki/ÉRTE a lelkem... Mint az a pali a könyvtárban... Huhh, ezt nem ismeséltem neked, na majd... Ja és a vége... Az tisztára olyan, mint a képzelt riportban a kígyó szövege. Tudod, az lettem volna én, ha lett volna előadás. Szóval ismét brutális voltál... EJNYE! :nono:
Nahryien: Huhh... Ez nagyon erős... Nekem ez most nagyon nagyon tetszik... Nem tudom megmagyarázni miért... Úgy tűnik most ilyen a közhangulat... Isten, Sátán, Lélek... Mégegyszer nagyon jó!!!
Timona: Édeeesss...!!! Jó egy - két ilyen üde színfolt ennyi elborult és depresszív elme közt! Irígylésre méltó, hogy pozitív témákról is tudsz írni. Nekem nem megy sajna...
Adim: Sajnáltam, hogy nem írtál kritikát az előző versemre, bár remélem csak azért, mert nem olvastad!
Area: Hiába volt minden: NNEEEEEEMMMMMMM!!!!! Semmi sincs hiába! Meg lesz dorgálva, ha továbbra is ilyen szomorú versekkel szorítod össze szívem!!! :nono:
"Egyedül vagyok, az emlékekbe veszve." Volt egy verstöredékem, sosem fejeztem be, talán majd egyszer. A lényeg: egy kísértethajóról szól, amin a szenvedő lelkek azért kísértenek, hogy végre emlékezzenek rájuk... Semmi más nem kell a halottnak, csak hogy legalább az emlékekben éljen...
Hajnal: Ez se rossz, (bár a másik sokkal jobb! ) Ami nagyon jó benne:
"Felsikít a ma,
lassan tegnappá válik, "
Nefra: Nagyon szép, és egyben szomorú! Gyönyörűek a képek, és az is, ahogy ez az egy sor visszatér. "de ő már rég nincs sehol."
Szofi: Kísértet: Nagyon jó lett, főleg amilyen hangulatot az első sorral megadtál. Szeretem ezt a hangulatot!!!

I. Búcsúzás
Búcsúzásunk nagyon sokáig tartott
Mielőtt indult volna, s mieltőő itthagyott
Harcolni ment a háborúba
El messze, a világon túlra
Búcsúzáskor könnyeinket hullattuk
S a régi boldogságunka gondoltunk
Simogatott, s szorosan magához ölelt
Fejem rá hajtottam, s rá folyt a könnyem
Mosolyogni próbáltam rá, de nem sikerült
Csak egy érzés volt bennem, mi oly keserű
Édes csókjaival halmozott el akkor
Keze puha volt, mivel máskor kardot fog
Szerelmünk forró volt, mégis hidget érzek
Hogy nem jön vissza, annyira félek
Lassan elfordul és indulna messze
D visszahúzom s még sokáig ölelem
Miután elment, sokáig néztem utána
S könnyes szememben csillagot szórt a bánat
Búcsúzásunk hosszú volt, mégis oly rövid
S szívemben maradt egy túl erős tövis
Órákig álltam a távozó lovagokat nézve
S itt maradok míg vissza nem térnek
Maradok itt világ végéig akár
S reménykedek, míg visszajön nem ér el a halál

---

II. Csillagok hullottak alá az égen
Csillagok hullottak alá az égen
Míg idelent boldogan ragyogtak a fények
Szerelmem arcára is rávetült a fény
S kezemet fogja a fák alatt rég

Magához húz, ajkai érintik enyémet
Majd halkan fülembe suttog szépeket
Karjai puhán ölelnek engem
S számunkra örökké tart ez az este

Utána lassan sétálunk a Hold fényben
Elfeledve az elmúlt rossz évet
Derekamat ölelve vezet végig a kövezett úton
S nem gondolkodunk a csatán s a múlton

Ott voltam ahol elváltunk akkor
S nagyon lassan teltek csak a napok
Visszatért hozzám nagysokára végre
Mikor csillagok hullottak alá az égen


egyenlőre csak két részes, de folytatás várható, ha van rá igény
Area, szofi, Nefra, mindnki: nagyon-nagyon jók

Léli: végig tagadsz, és a végén bevallod, hogy az életed volt.... 8O Nem várt fordulat... joó!
Ringbearer: A Hold magjai a csillagok, amiktől az emberek angyalok lesznek.... 8O :itscool: Igen király vagy!!!!! Rohadt jó ez a kép, őszinte csodálatom!
Nima: a sátán legújabb megközelítése..... :agree: Tisztára olyan, mintha egy kihallgató teremben ülnék, az arcomba hajolna valaki, akiből csak két szemet látok, és egy átható hangot hallok..... Hátborzongató....
Nefra: hűaztamindenit..... erre már nem lehet mit mondani.... bámulatosak a képeid.... 8O

és egy tegnapi versemet is felraknám, egy dalszöveg egy sorára épült: "...amíg a múlt romjain nyílik a hajnal..."
Tűzvörös az ég,
s a föld is lángol,
fönt van a nap még,
de már letett a máról.

Őrjöngő búzatáblák
Izzanak bíboron,
A kalászok a napot szánják,
Siratják az alkonyon.

Megdobban a Föld szíve,
Vörös fényvért ont a nap,
eléri az éji halál,
s a könnyeibe fagy.

Felsikít a ma,
lassan tegnappá válik,
térdre rogy az idő előtt,
a sötétségbe mállik.

S még egyszer feltámad,
egy búcsúzó dallamon,
majd eltűnik minden hirtelen,
így talál rá a hajnal.

Üdv mindenkinek!

Köszönet a hozzámszólásért Ringnek, Nimának és Nefrának.

Tegnapi termés:

Kísértet

Gyufa sercen, eső szitál...
Emléked mindíg utat talál
szívemhez, kín s kéj szülötte!
-Bár elengednélek örökre!!...--

Üdvözlet!

Anyácskám! Az Erdei akt első versszaka csodálatos 8O . Mindent elmond.
Nima: hát igen... Passió. Remélem lesz még több megihletett versed.
Nahryien: filozófiai gondolatmenet. És tényleg jó. De gondolom van még több ilyenfajta. Megtisztelnél mindenkit vele, ha beraknál még.

Most csak ennyi, ne haragudjatok. Pakolási lázban égek, szombattól nem leszek egy ideig.

Ez tegnap született, megtisztelnétek a kritikátokkal.

Ébredő
Fojtó párnák között
a liános magány
mellé költözött
s úgy szorítja szét
mint a sár rög-gyermekét.

Vért formál kezén a toll
a betűk átizzanak
formáznak torz szavakat
- de ő már rég nincs sehol.

A betemetett órán
mit elásott
s mi elárulta
rég dombbá vált a homok
tudta,
a föld egyre beljebb issza.

Ős-sírok nőttek szét benne
agyába szökött, mint a bor
fagyott kincsekkel, halottal tele
- de ő már rég nincs sehol.

Egy idegen, szürke reggelen
felült párnáiból;
zúgott a Nap,
madarak laktak kezeiben
lábain búzaszín tavak.

A koponyáján, mint
foszló gyümölcs,
szakadt a gondolat
s a lelkét, mint magot
őrzik némaság-héjak,
védve önnön húsaitól
- de ő már rég nincs sehol.

És az Éjben.
Mint aki először látta
az elformált kazlak
fényszálait,
álmait
a téli kietleneknek
ahogy a föld, Isten, s az ész
önmagára néz.

Visszahanyatlott,
csuklottak üvegkarjai,
szemeiből elfogyott a Hold
köré lián simult
beletört a fagy a percekbe
utolsó, nagy Éjt tanult
s ottmaradt a lelke;
szelleme igaz lett, holt
- de ő már rég nincs sehol.


Üdvözlet újra! Írjatok sok szépet, de legfőképp igazat.

Nefra.

Üdv, Álomhozók!

Jobb, ha nem részletezem mai álmom, mert rettegéssel teli és Apokaliptikus volt, mely sokáig nem eresztett. (vajjon ki hozta? )
Ám látom, a tiétek jóval kellemesebb, még ha borongós is a théma!

Erda, nagyon pesszimista lett a versed, pedig az a sok "mégis" bizakodásra ad okot, ám az elbukást nem kerülheted el... Pedig nem mindig van ez így. remélem, te magad hiszel a dolgok jobbra fordulásában. Ez a sor pedig:
"Egyedül vagyok, az emlékekbe veszve."
Nagyon kifejező, sokan félnek attól, hogy nem marad utánuk semmi, az emlékek pedig csak addig élnek, míg van ki emlékezzen rájuk!
Timona, kérlek, ne tegyél lefitymálló (micsoda szó...) jelzőket a verseid elé (tudom, írhattam volna degradálót is), mert lehet, hogy te bugyutának, gyengének, esetlennek, kezdeménynek írod le őket, hadd lássuk meg bennük azt, amit jelentenek nekünk, és ha már előttünk az étel, nekünk fontos annak illata és kinézete is, nem csak a várható íze...
A méhecskés versikéd igenis kedves lett, olyan életszagú (a versike szó pedig jelzi helyét a komoly versek között. Bár részemről minden vers komoly valahol, hiszen nem egy összecsapott idétlenségről van szó). Ha belegondolsz, egy gyermekkönyvbe teljesen belekívánkozik, és a kölykök imádnák, ezzel talán még a verstanulásra is ösztönözhetőek lennének... Szóval semmit sem szabad lebecsülni, mindennek megvan a helye és az értelme!!!
Léli, a versed egyre erőteljesebben fokozódik, végül már szinte sokkolja az olvasót, aki előtt lassan kibontakozik a dráma! Nagyon jól érezhető a bizonytalanság a szemtanú részéről, aki maga sem hiszi el, ami történt, és eszével tagadni próbálja, azt, ami megtörtént vele. Komoly nyomot tud hagyni egy ilyen átélt tragédia, és ezt jól szemlélteted benne. Komoly darab!

ADIM a Des

"A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély után."

Üdv Álmodók!

Most rohanok, csak feldobom a legjabb versem, de este majd visszajövök, és kritikázok...

Hiába volt minden.

Kiürül az agy,
üvegesen mered a szem,
a lélek elhagy,
nincs reményem.

Elhamvadtam.
Elszálltak a csillagok messze messze.
Itt maradtam.
Egyedül vagyok, az emlékekbe veszve.

Próbáltam szállni.
De ezerszer visszaestem az égről,
Lázadtam már százszor,
De nem tudtam megmenekülni a végtől.

És most itt vagyok.
Vért izzadtam, könnyeim nyeltem,
Mégis meghalok.
Hiába volt minden szenvedésem.

Hiába volt minden.

Sötét Úr írta: Nem így volt, esküszöm, nem így volt!
Ne add Uram, hogy így legyen!

Na szóval kicsit erre emlékeztetett az egyre fokozódó tagadásod. És nagyon jó, ahogy a színekkel alátámasztod. Egyfajta szinesztézia, ahogy a színeket a vers részévé teszed, nem nagyon találkoztam még ilyennel!

Csatlakozom SÚhoz és a többiekhez, ez szerintem is egy nagyon jó narratív vers; és nem is csak narratív, persze, mert végigmegy benne egy gondolat, sőt átfordul benne az ellentétébe... és Brísának is igaza van, az egész nagyon hatásos. Ügyes vagy.

Huhh, végre megint eljutottam hozzátok, de most sincs túl sok időm, pedig egy csomó vers nagyon tetszett, de főleg Erdáé, Ratzkháé és Nimashiliné.
Én is földobnék valamit kicsit "gyermeteg" versike, de mit csináljak, ha ezt váltja ki belőlem a tavasz [size=9:1zxd4onh](imádom )[/size]

Mese a méhecskéről

Puszta mező, gyér zöldű,
nincs még virág csak a fű.
Kora tavasz derekán
kevés szirom látszik fán.
Útnak indul méhfiú,
enni szedni, hajnalon.
Kapzsisága lesz a veszte
sárga dobozt megszerette,
sínen gurul nagydarab.
- Nyitva volt így ott maradt. -
Oda röppent fürge mód;
beszippantja, kerge volt.
Rájött ám, hogy kár nagyon.

Minek hitted villamost?
- Annak mi nem ildomos.

Szegény picit zümmögött,
üveg zárka hümmögött.

Izelt lábán raktározta
virágpornak halmait.
Hová vigye, mit tegyen?
Senki nem segít nekem?

Pici lány a kocsi végen,
megpillantja vágyait,
tündérien oda libben,
lejjebb húzza ablakot.
Méhecskénk hát itthagyott.

Ha már tavasz, akkor van egy kicsit komolyabb hangvételű 4sorosom is:

Tavaszodik

Fehér porcukor helyett,
fehér virágtengerek.
Tavasz surrant hát a télbe,
Eljött már a hideg vége!

Na, mit szóltok hozzá?

Zarándok, Erda: köszönöm szépen a dícséretet

(i) ramba elenion: örülök, hogy legalább egy kis jó érzést sikerült csempésznem a fájdalmadba, mert a továbblépésben minden kis apró életkedvnövekedés segíthet [size=9:1zxd4onh]saját tapasztalat.[/size]

Köszönöm mind a dícséretet, mind a szakértő kritikát (ez utóbbit egyébként nagyon fontosnak tartom: csak így juthat előrébb az ember...)! Ha lesz hangulatom, majd még firkálgatok. Addig is minden jót és termékeny múzsát mindenkinek!

XI.

Az Úr: Hallgatsz..
Lélek: Talán, jobb így..

[...]

Az Úr: Úgy hiszed..?
Lélek: Hiszem, hogy tévúton bolyongok. Bár, egyezik minden Úttal..
Az Úr: Ugyanaz, de mégsem.

[...]

Lélek: Félek, meghasonlok.
Az Úr: Félsz..? Mondd, ki fél jobban, az ki alkot, vagy ki él..?
Lélek: hogy válaszoljak..?
Az Úr: Sehogy.. A Válasz Te vagy..


[Az Úr: A Válaszokat sosem várom s nem is kérem.. - Kapom.]

megismételném a FELHÍVÁST (ha esetleg valaki nem látta volna)!

Május 7-én, az MTT keretein belül Musical-estet rendezünk (19.00 Zöld Macska).
Várom azon lelkes emberek jelentkezését e-mailben, akik szeretnének énekelni/táncolni, valamilyen musical részletet előadni. (Ide tartoznak a Disney rajzfilmek, illetve minden egyéb rajzfilmzene, filmzene is.)
Előtte természetesen meghallgatás is lesz.
Felhívnám a verselők figyelmét, hogy prózai előadókat is várunk VERS vagy valamilyen RÖVID NOVELLA vagy HUMOROS ELŐADÁS kategóriában.
Ugyanez a TÁNCOSOKRA is vonatkozik.

A levél tartalmazza:
A szám címét
a zeneszerzőt
az előadó teljes valódi- és nick nevét
és hogy pontosan hány perces műsor lesz.

Az e-maileket a kriszana@tolkien.hu -ra várom április 20-ig.
Előzetes főpróba a helyszínen április 26-án, hétfőn.

Ezt még feldobom, mert nem tudom, mikor jutok megint annyi időre géphez, h fel tudjam gépelni.
Passió-hatás. Köszönet Donna Rosalinda Celentanonak!

Sátán

Nézz a szemeimbe.
Én vagyok a nemtelen szépség.
Nézd gyönyörű, vonások nélküli arcom.
Kígyószemem. Metsző hidegség.
Fajtalan, semleges test.
Hangom palást, rádvetem, nem látsz.
Nézz a szemeimbe.
Magam vagyok a kortalan tagadás.
Nézlek. Figyelj kezeimre.
Nyakadat fogom, elkaplak, vigyázz.
Merev mozdulattal, jeges tekintettel.
Nézz a szemeimbe.
És higgy nekem. Abszolút szépség vagyok.
Jegynélküli, tulajdonságmentes fogalom.
Nincs rajtam semmi, mi gyönyört hordozhatna.
Csak Én.
Nézz a szemeimbe.
Nézz. Szép vagyok. A legszebb.
Nézz. Higgy. Én. Gyönyörű.
Nézz! Engem nézz! Csak Én vagyok!
Nézz! Az arcom a szemedbe égetem!
Nézz! Ezt lásd mindig!
Nézz! Szép vagyok! Szép vagyok!
Nézz! Nézz rám! Nézz engem!
Úgy. Mehetsz. Szolgám lettél.

Léli, én beleborzongtam a versedbe. Nagyon-nagyon hatásos...

Ringbearer írta:

Léli írta: Köci De hogy érted, hogy jellemző Léli-vers? Hogy lehet jellemzően ilyen, ha ez még csak a második versem

öö..akkor nem vers... na szóval olyan epikus vers! olyan novellás,
mint a novelláid!

Ja, így már értem köci Talán azért olyan, mint a novelláim, mert azokat is én írtam (no meg mert én író vagyok, és azokat az elemetek használom föl alkotáskor ).

Sötét Úr írta: Léli: ismered Neil Gaimant?

Nemismerem. [size=9:3s0updgv]Irodalomból, főként versekből sajnos igen tájékozatlan vagyok...[/size]

Sötét Úr írta: Na szóval kicsit erre emlékeztetett az egyre fokozódó tagadásod. És nagyon jó, ahogy a színekkel alátámasztod. Egyfajta szinesztézia, ahogy a színeket a vers részévé teszed, nem nagyon találkoztam még ilyennel!

uramég, erre én nem is figyeltem! Illetve azt észre vettem íráskor, hogy a piros szín visszatér, de ennyire nem gondoltam komolyan... Köszi, Sú!

Helló!

Most csak ezt az oldalt tudtam átfutni...
Bumm, csörr...
Racc:Aztajómindenithuhhh! Extázis.
Dingir:Az egész brutál, de az első megy a Lilába. Egyszerűen tökéletes az a versszak.
Amúgy meg nem is olyan rossz a sötétség. Egy olyan Sátánnal, akinek szíves örömest eladnád a lelked...
Heli:Üdv!
S nem vagy nagyobb nálam. ehh, ekkora földbe döngölést! Profi.
Szofi:a Depresszió engem inkább önmagunk hitegetésére emlékeztet. Vagy annak is készült? Mindenesetre hatásos.

Régebbi, a Teremtő Teremtőhöz Teremtőért után írtam. A téma még mindig bennem van.

Anya, Fiú, Szentlélek

Nekem ő a gyermekem volt,
S most is az, szívemnek angyala.
Hiába lett áldozat, káromolt.
Most sebektől vérzik,
Mit nem állíthatok el.
Merre kell fordítsam fejem, hogy okot találjak?
Nekem nem ok a Megváltás.
Engem ő nem váltott meg.
Nekem nem jut béke, csak zokogás?
Nem erre szültem!
Nem azért, hogy magát dobja a halál elé!
Ezekért az emberekért, hogy öljenek büntetlen…
Fáj mindenem, de legjobban a lelkem.
Nem ezért szültem.
Becsaptál engem.

Anyám, nem hibás senki.
Könnyed értem folyik, de sírj inkább a népért.
Lásd, meghaltam, s nem változott semmi.

Az én akaratom dönthetetlen, igaz.
Gyász és boldogság leperegnek rólam.
Egy anya könnyét mégis én okoztam,
S bűnhődnöm kell önnön gőgöm miatt.
Bocsáss meg, hogy tőlem szültél fiat.
Egyedül az én bűnöm kell, hogy legyen.
Nem lesz több Megváltó, Anyák, megígérem.

Léli írta: Köci De hogy érted, hogy jellemző Léli-vers? Hogy lehet jellemzően ilyen, ha ez még csak a második versem

öö..akkor nem vers... na szóval olyan epikus vers! olyan novellás,
mint a novelláid!

Ringbearer írta: Léli: ez nagyon jó...jellemző Léli vers. olyan epikus, és ahogy fokozod...
príma.

Köci De hogy érted, hogy jellemző Léli-vers? Hogy lehet jellemzően ilyen, ha ez még csak a második versem

Szevasztok gyerkőckék!

tök rég nem voltam, nem volt netem, és időm se..
Szofi: ez a "síkos háta" pfujj, mint egy angolna... nekem az első
része tökre tetszik, de a második az tök idegen tőlem.
Léli: ez nagyon jó...jellemző Léli vers. olyan epikus, és ahogy fokozod...
príma.

na előhurcolkodok egy saját szerzeménnyel:

Orsinak [size=9:9rjlkete](legjobb barátnőm)[/size]
Gyere velem.
Nem hagyom hogy megfulladj.
Csak nyugodj meg.
Ez az átlátszó kristálytiszta álom.
Gyermeki, és tiszta.
Higyj.
Az összefüggő súlyos felhő takaró megfullaszt.
A kis átszürődő napfény itt-ott kikandikál, és
Rád mosolyog. Téged áld meg.
A végtelen mezőn Te jársz táncot az éggel.
Énekelj.
Lelkedet átmossa a gondolat..
Felhőszárnyű madarak vagyunk.
Holdsarló, jól műveled földedet,
csillagmagvaidból angyalok lesznek az emberek.

Ratzkha: Uhh! Meglepődtem! Megadurva, és hiperzupper!

Üdv!

Sajnos mostanában verses hangulatban vagyok, amivel nem tudok mit csinálni, úgyhogy itt van megint egy 'versem'... Azt hiszem, tegnap előtti. (Meg ma is írtam, de azt még ne mteszem be...) A múltkori 'versem're megkaptam kritikaként, hogy néhol túl erőltetettek a rímeim. Hát, lehet, elfogadom De akkor valszeg ebben méginkább olyanok (én nem értek hozzá, csak gondolom). Mindenesetre kritikát várok

Nem ismertem!

Nem ismertem. Soha nem láttam azelőtt.
Ott álltam az utcán, ők meg szembe,
(Fehér és piros kabát, fekete farmerek)
És a másik egyszerűen lelőtte.

Nem ismertem őt, nem láttam azelőtt.
Aznap láttam először,
(hosszú haj, a táska műszőr)
És a másik egyszer csak lőtt.

Nem, én tényleg nem ismertem!
A tettes ordibált vele,
(mint a kabátja, olyan volt a feje)
Ő nem tett semmit, az mégis lelőtte.

Nem, értsék meg, nem ismertem!
Csak az üzletből kijöttem,
(ott is csak tejet vettem)
És a lövés eldördült előttem.

Higgyék el, kérem, nem ismertem!
A gyilkos ott állt felette,
(lenézett rá, és nevetett)
Majd ismét lőtt egyet.

Nem! Nem! Nem ismertem!
Sem őt, sem a gyilkost!
(vörös volt már minden, piros)
Sem az áldozatot, sem az öngyilkost.

Nem!… Kérem, segítsen. Nem ismerhettem…
…Bármit mondok, ismertem, szerettem,
(megsiratom, megsirattam, a kezét felemeltem)
A barátom volt… az Életem…