Versek

Mau Rauser írta: SU: konyvelj el reszemrol egy eros helyeslest..

Tőlem is OK.

Siss, ez nagyon szép lett!

SU: konyvelj el reszemrol egy eros helyeslest..

fqqdk írta: (L)

csak csatlakozni tudok, nagyon királyságos

Kincső (Thilanna) írta: Kicsi belevau háttérinformáció: ez azért van, mert a LEP-re kijött Lassit tavalyinak szeretnénk számítani, mivel anélkül tavaly csak egy lett volna. És az irányzék ugye az évi 2, és szerintem lesz rá anyag! Pl. ha közgyűlésre jön ki (tervezett időpont nov.22.), akkor már a KÖMF(T) anyaga is belekerülhet, ha villámgyors cikkírók állnak rá, meg ott is lesznek rendi cuccok

Kincső, tudom. de eredetileg megmondtuk, mikor elvállaltuk a Lassit, hogy mi azért nem akarunk rohanni, mert előzőleg a másik stáb 2007-ben csak egyet tudott elkészíteni. idén már volt egy szám, és nemsoká jön még egy (Tábori talira). megbeszéltük Ankalimonnal, hogy ha lesz elé idő rá, és sok minőségi anyag (cikkíróknak lesz ideje/kapacitása megírni), akkor lesz még egy ősszel (október-november körül reális), és akkor az idén januárit utólag el lehet számolni a 2007 második számának.
meglátjuk, augusztusban nyaralunk, majd szeptember elején tudunk ezzel foglalkozni. addig csak annyi van, hogy gyűjtjük az anyagokat.
mindenesetre vers az lesz dögivel
a többit meg inkább a Lassi topicban

Siss, ez zseniális. riszpekt. :up: én már olvastam Tőled ilyesmit régebben. hangulatos, dallamos, mesél, szóval nagyon jó!
igen, gyűlnek a Lassis anyagok, és ez jó, mivel Ankalimon szeretné, ha idén a mostanában kijövő szám mellett születne ősszel még egy. tehát megpróbálkozunk vele, ha lesz elég anyag... versekben látom már nem lesz hiány
SÚ 2 remekműve mellé ezt is feljegyeztem magamnak, és tényleg augusztus második felében üljünk össze egy versestali keretében!
Szívemcsücske és SÚ, szeretném a tábori rendetekben készült legragyogóbb műveket is megismerni (pl Alew versét/verseit), és esetleg a Lassiba betenni, erről mit gondoltok?
sőt Szofit se szeretném kihagyni a dolgokból, úgyhogy várom az ő reakcióit, ötleteit is!

SÚ: msn-es szivecske szmájli Ja és azt hiszem a következő Lassiba most van ám bőven anyagunk
Úgyhogy kibővítve megismételném, amit rendi topikban már pedzegettem:
Augusztus második felében, konszenzusos időpontban (a tábori talival természetesen nem ütközve) tartsunk egy szövegrendi/lassianyaggyűjtő/verses talit, ahová mindenkit szeretettel várunk majd

code a rat the monster on doom in it

Ritka kritikáim egyike következik: Siss, ez nagyon jó, tényleg. A hideg futkos a hátamon, jó értelemben.

(L)

code a rat the monster on doom in it

Gyorsan teljesítem Efkú felé fennálló tartozásomat és bevakarom ide ama mívet, ami az egyik mesterdarab hatására született (nem véletlenül nem nevezem néven, aki hallotta, tudja, melyikről van szó).

A Könnyek Lánya

Alkonyszálltát messze hagyva
Vihar-táncot jár az éjfél,
Széllel terhes most a hajnal,
Esőt szülő reggelre kél.
Mennydörgés-királya előtt
Hajol földig erdők fája,
Nap korongját hívja az ég,
Eső árnyát űzve sír fel
Húrin s Morwen kicsi lánya.

Honnan jöttél, drága gyermek?
Vérrel foltos anyád ágya,
Apró mása földjeinknek,
Átkozott fájdalom árnya.
Nincs már tiszta, nincs már fehér,
Jégnek-víznek piros ága,
Apád hírét rég nem hallom.
Legyen neved, szegény kincsem,
Nienor, a bánat lánya.

Lány vagyok, de büszke leány
Hajam arany permetéből,
Barátként, de- nem élhetek
Tünde-nagyúr kegyelméből.
Anyám, vigyél hát magaddal.
Maradj veszteg, hallod, lányom?
Bátyám útja az enyém is.
Nem érdekel-megkeresem,
Bányám nyomát megtalálom.

Álmodtam egy sárga szempárt...
Mit? Merre? És hol találom?
Fák gyermeke, felhők lánya
Mit keresek eme tájon?
Nap vagy hold szült e világra,
Csillag sötét éjszakába,
Eső veri lábam léptét.
Merre? Miért? - jaj, csak tudnám,
Ki fiának vagyok lánya?

Vízzel árkos holdszín bőröm.
Hideg. Sötét. Magány. Fázom.
Fölemel és magához húz,
Könny-leánynak hív egy álom.
Szürke szemek foglya vagyok,
Életet hint belém álmom.
Messzire megy büszke férjem,
Hiába int, én követem-
Párom nyomát megtalálom.

Feledted-e, balga leány
Aranyszemem füst-szikráját?
Eszedben van, lám. Hálából
Megnyitom emléked zárját.
Néz körül, Níniel, mit látsz?
Hisz Nienor az én nevem!
Gászleány, a elátkozott...
Gyermekem apja itt fekszik:
Testvérbátyám- a kedvesem.

Hömpölyög a folyó vize
Sárkányszemek sárga árján,
Sirályröpte a mélységben,
Fehér köntös hullám szárnyán.
Mennydörgés-királya előtt
Hajol földig erdők fája,
Nem tudja meg soha senki,
Merre fut a habok mélyén
Morwen szomorú leánya.

[/b]

Nekem a ligetben töltött idő megörökítéséhez kevés egy szonett 14 sora.
(És ha elkapnak a hangulatok és emlékképek - hogy stílusos legyek: emlékfoszlányok, - akkor nemigen figyelek a ritmusra, és nem is akarok gondolkozni azon, hogy az eredeti szó helyett jobban illik-e oda szerkezetileg egy csak hasonló jelentésű szó, mert nem adja vissza az egész vers értelmét többé. Nem szeretem ily' módon keretek közé szorítani a verseimet, csak ha tudom, hogy nem megy át hangulatleírásba és meg tudom tartani ezen keretek között.)

SÚ: Nem, nem gagyi. De valami hiányzik. Ujjgyakorlatnak alapvetően - főleg a szonett formai követelményei és a rímelés szempontjából - megfelel, a témaválasztás valóban adja magát, és tartalmilag teljesen adekvát módon kerül kifejtésre, és bár első olvasásra úgy hallatszik, mintha meg-megdöccenne a ritmus, a szótagszám leszámlálásakor kiderül, hogy végig ugyanúgy 11 jut minden sorba. Viszont itt már felmerül az első gond: ha megvan minden szótag, mitől döccen? Arra jutottam többedszeri olvasásra, hogy a sormetszet, ami az első verszakban szépen 5/6-osnak ígéri magát, és később is többször úgy mutatja, hogy ez a sorvezetője, alkalmanként olyan hirtelen tűnik el, vagy fordul át 6/5-be, hogy aki a verszenét is szokta figyelni a versben, valahogy így jár vele ... ez persze messze nem a legfőbb baj, az emberek többségének talán fel se tűnne, ráadásul nem is biztos, hogy tényleg javítandó. Eszembe jutott viszont egy régi-régi (már 5 éve is 3 éves) szonett amanibhavamtól , amely már-már annyira próza, hogy formailag szinte csak a rímek és sortörések tagolják verssé, és az ember nem is keresi - pláne nem kéri számon rajta - az általam verszenének hívott ritmusosságot, ám/mert a gondolat mögötte, amit elmond, úgy lüktet benne, hogy az már tartalmilag - ha nem is klasszikus értelemben vett szonetté, de - mindenképpen élvezhetővé, és emlékezetessé teszi.
Pillanatig se szeretném azt mondani ezzel, hogy az alábbi szonettedből ez hiányzik, sőt, kerek egész történetet mond el ez is, választékos és hangulatilag is ideillő szóhasználattal, de valahogy - számomra - mégsem kel igazán életre, nem válik megéltté; mintha a lentebbi vizesblokk-variációhoz képest, amelyben úgy csillog az ihletettség, mint egy szabad vízfelületen a napfény, ez inkább afféle befagyott felszín lenne. Jó kérdés, hogy lehetne felolvasztani... de sajnos ezt magam sem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy szívesen látnám viszont nem-csupán-ujjgyakorlat-jellegű szonettként is!

Persze a tévedés lehetőségét és a szubjektivitás jogát a fenti véleményt illetően teljes mértékben fenntartva...

Sötét Úr írta: Utószó gyanánt neked is megírom, mint már sokaknak: nem értek a versíráshoz, sohasem tanultam, csak űzöm. Amiket leírtam, nem abszolút igazságok, inkább csak általam helyén valónak vélt irányvonalak, tehát annyit fogadj csak el belőle, amit helyénvalónak érzel. Viszont gondolkodj el a többin is

Először is, nagyon-nagyon köszönöm. ^^ Tudod, még nem nagyon értek hozzá, és érzem ám én is, hogy itt-ott csiszolni kéne.. Te pedig megmondtad hol és mit. Hogy "nem értesz a versíráshoz, és csak űzöd", ahhoz annyit mondanék: hány olyan rocksztár van a világon, aki sohasem tudott kottát olvasni! Rögtön ez jutott eszembe, amikor olvastam a soraidat.
Nagyon köszönöm, hogy szemeid leragadása előtti idődet reám áldoztad Így utólag sok mindennel egyetértek. Mindenképpen tovább fogok alkotni, ha ihletem támad.. most vannak szempontok, amikre külön-külön tudok figyelni. Le hannon.

A third of myself

He's back and now
I feel like a third of myself.
I feel stripped of all my powers.
I feel caged into my life.

We've been talking,
and I told him
I don't want to have him back.
He's been begging
- I kept saying
how I still recall his wrack.
He's been swearing
but I knew well
I can trust him nevermore.
He's endearing
and yet so fell
- leave me now forevermore.

He remembers how we used to
grasp at the air and then pretend
that we had unleashed this power,
this power that no one could comprehend.
He remembers how we used to
snap our fingers and skip the street,
how we magicked tight ropes undone
and how we carried people off their feet.

He's back and now
I am but a third of myself.
I am stripped of all my powers.
I am caged into my life.

We've been talking
and he told me
he has nowhere else to go.
I've been begging;
he said he'd be
gone if he had long ago.
I've been swearing
but I knew well
he'd been telling me the truth.
He's endearing
and yet so fell.
Bound to me ever forsooth.

Hát, a saját sátortavam a csapatmedencénkhez képest eléggé kispályás volt, szóval ez nekem be nem ugrott volna ihletőként... (viszont a leveses apropó érdekelne, mert az ugyebár nem volt csatolva a szöveghez. [size=9:1u5vjcyj]Update: már tárgytalan, a hétvégén megtudtam. [/size])

Ez jó... én ugyanis ezek szerint voltaképpen spoilereztem fqnak, amikor egy reggel azzal köszöntöttem a mosdónál, hogy "a leves, efkú, b+, a leves!" Szegényke ránézésre nem igazán tudta mire vélni a dolgot, pedig én csak némi gc*-fitogtatásnak szántam... :look: ugyanis előtte való nap mogy laptopján a csapatelőadásunk vázlatát tanulmányozván rátaláltam tcmd**-en az 'mtt-tabor/public' könyvtárra, és a kíváncsiság által vezérelve - valamint némi textualitásra vágyva - belekukkantottam az oda felkerült rendi alkotásokba... ott találtam meg ezt is. Azt ugyan nem tudom, mit keres benne kétszer is a nevem, de a hetedik ecloga után azt hiszem, már nincs okom a meglepődésre... :itscool: (főleg a spriccelő Elvis után, aki, mint tudjuk, ott van mindenütt - de úgyis meg fogjuk ölni / meg kell, hogy értse... )
Amúgy a vizesblokk képversét nem tervezi feltenni ide valamelyikőtök? :deal:


[size=9:1tqsyhf8]*: 'garbage collector'
**: 'total commander'[/size]

Nagyon szép lett, grat!

*kopp-kopp*

Nos hát... jó ideje dolgozom rajta, de volt, amikor hetekig nem is nyúltam hozzá. Jó hosszú lett, nem egy egyszerű versikének készült. Nincs mögötte szakértelem, azt ne keressétek. ^^ Csak leírtam, próbáltam formálgatni. A véleményeket szívesen fogadom, mert tanulni mindenképpen szeretnék belőle. Szóval az első Gyűrűk Urához kapcsolódó "művem":


Arwen könnyei

A szent csend tán meghozza nyugalmát,
Ahogy itt ül egyedül keseregve;
A siketítő, makacs csend talán
Fényt költöztet árva lelkébe.
Üres, fáradt, megviselt, s gyenge,
Mégsem kívánja mások támaszát.
Álmatlan éjek, s kisírt szemek –
Ez maradt csak számára hát.
S a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

Egy álom, melyt hosszú évek szőttek,
Mit Suttogó Árny vont leple alá,
Kétely s távolság egyre csak nőttek,
S ily sötétben talált a Fény reá.
Szíve ragyogott, lelke szárnyalt,
Csak sodródott a vad, tüzes árral.
Már rég nem számított a tiltó szó,
Egy férfi jött, ki mindent megváltoztatott.
Ám a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

Hős volt Ő, a Vadon legdicsőbbje,
Aki egyedül, hosszú ideje
Megállta helyét csatában, vészben.
Ős királyi vér folyt ereiben,
Dicsőség jósoltatott neki.
Életének hajnalán találkozott
A lánnyal, kinek elbűvölték szemei,
Szerelmük így kezdődött, szívük lángolt.
De a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

A lány a Szépek népéből való,
Míg a harcos védtelen halandó.
Tiltás, rossz és figyelmeztető szó
Kettőjüknek mind hiábavaló.
Évek teltek el, s a lány itt ül
Most, egyedül van e sötét időkben.
Fejében emlékek, mit csak emlékül
Hagytak neki az együtt töltött évek.
S a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

Itt hagyta őt, elment messzi földre,
S most az egyszer a lány megérzi,
Hogy nem tér vissza, búcsúzott örökre;
Végre sorsa utolérte a Férfit.
Soká élt már árnyékban, rejtve
Az utolsó Sarj, kiből király lehet.
Sötétebbnél sötétebb idők jöttek,
Feledni kell a békés szerelmet.
S a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

Elindult Ő, együtt társaival
A Homály felé, hogy sötétségben
Megvívjon az áradó Gonosszal.
Mit jósoltak, az idő most jött el:
Vagy elbukik, vagy dicső király lesz.
S míg útját járja a sötétben,
A Tünde leány s a szerelem
Lángoltatja lelkét, ez jár fejében.
Ám a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

Telnek a napok, hetek, hónapok,
S a Szép leány lelke fárad,
De meg nem tör, hisz el nem oltható
Szerelem lángja táplálja azt.
Hajón volna helye, a Tengeren
Túl találhatna ő nyugalomra,
De itt maradt, azt súgja lelke:
Várnia kell reménnyel a Férfira.
De a belső hang újra suttog már:
„Hidd, csak egy álom ez, semmi más.”

Nem álom, nem! S hirtelen neszt hall.
Lovak patáinak dobogását,
A szél messzi kürt hangját hozza,
S mást is… nem, ez nem lehet más,
Csak is szerelmének énekszója!
Halkan hallja, a híd felől szólal.
A leány szíve megtel ragyogással,
Felkel ágyáról, a hang felé szalad…
S a belső hang újra suttog már:
„Tudd, csak egy álom ez, semmi más.”

Nem lehet az, hisz tisztán hallja már:
Egyre közeledik a szél hozta hang,
Itt van, hallja ablaka alatt, bár
Az ének forrását nem láthatja.
Vár, hosszú perceket vár a leány,
De hiába. Ismét képzelete
Csalta meg, pedig oly közel volt már!
Feladja, s visszaül gyászhelyére.
S a belső hang újra suttog már:
„Csak egy álom volt az, semmi más.”

Nem hagyják nyugodni az emlékek,
Űzi őt a vész, űzi a szerelem,
S arcán egy magányos könnycsepp
Talál magának láthatatlan medret.
Akkor a leány mérgesen emeli
Kezét, a gyásznak jelét letörli.
Akarata hirtelen erősödik,
Az emlékekért sóhajt, s mondja ki:
„Ezennel soha többé ne suttogj,
Mert tudom, hogy nem csak egy álom volt!”


*half*
Nagyon gagyi?