Mitológia, vallás, filozófia Középföldén

Hoop írta: Ilúvatar a lenti világ közepébe helyezte, hogy /minden vala aki elment, hogy megteremtsék azt amit a dallamban láttak vagyis Ardát/ kedvükre lássák az Olthatatlan Lángot.

Üdvözletem!

Nem jut eszembe, ki beszélt azokról, akik szó szerint akarják értelmezni az allegóriákat és metaforákat, de valami efféle hozzászólásra reagálva mondhatta...
Az Olthatatlan Láng nem láng. Az Olthatatlan Láng, mint olyan, fizikailag nem létezik. Legutóbbi hozzászólásomban, amit ebbe a topicba írtam, kifejtettem, szerintem mi az Olthatatlan Láng; mindettől függetlenül nonszensznek érzem úgy elképzelni Ea teremtésének műveletét, hogy Eru megfogta az Olthatatlan Lángot, két kicsiny kezével kipakolta a Semmibe, majd körégyúrta a világot. Eredeti angolban a dolog valahogy így nézett ki:

J. R. R. Tolkien a 'The Silmarillion'-ban írta: And I will send forth into the Void the Flame Imperishable, and it shall be at the heart of the World, and the World shall Be; and those of you that will may go down into it.

A magyar fordítás is azt mondja: "elküldöm"; tehát egyértelmű utalást kapunk arra, hogy az egész aktust metaforaként célszerű értelmezni, és nem valamiféle konkrétan leírt cselekvéssorozatként.
Az meg szerintem még bizarrabb gondolat, hogy az Olthatatlan Láng a világ közepén ragyog, és, mint afféle turistalátványosságot, bárki megtekintheti. A Láng valóban a világ közepén, szívében van, de nem fizikai, hanem átvitt értelemben; a titkos teremtőerőt, az élet rejtett táncát, az örök változást és körforgást sűrítette Tolkien egyetlen, gyönyörűen leíró metaforába. A tűz, mely nem pusztít, de táplál; a Láng, mely minél magasabbra csap, annál többet ad a világnak. Ha kicsit végignézzük a tűz emberi kultúrákban használt szimbológiáját, megérthetjük, miért választotta pont ezt a képet Tolkien, hogy megragadja azt, ami költői eszközök használata nélkül leírhatatlan.

icke

Hoop írta: Ilúvatar a lenti világ közepébe helyezte, hogy /minden vala aki elment, hogy megteremtsék azt amit a dallamban láttak vagyis Ardát/ kedvükre lássák az Olthatatlan Lángot.

Ööö... miért is?

Ilúvatar a lenti világ közepébe helyezte, hogy /minden vala aki elment, hogy megteremtsék azt amit a dallamban láttak vagyis Ardát/ kedvükre lássák az Olthatatlan Lángot.

Oisin írta: Ilúvatar meg irigy kutya! Nem adott Melkornak a Lángból, hogy ő is játszhasson világteremtősdit, hanem megtartotta magának az egészet. Csúnya Ilúvatar!

Egy pillanat, tudtommal Melkor nem kérte Illuvatartól. Nem tudom Te mit szólnál hozzá ha valaki aki rá szeretne gyújtni nem kérné el Tőled a tűzet, hanem szó nélkül el kezdene a zsebedben túrkálni.

Eru egy koncerttel válaszolt:)

Boccs, hogy össze kavarodtam! Nem szándékosan kevertem össze a tündék feaját az Olthatatlan Lángal!

Az Olthatatlan Láng nem pusztul el sehova. A nevében is benne van: Olthatatlan.
A tündékről volt szó egyébként. Dehát a fea halhatatlan

Szerintem ez is meg az is. Arda pusztulásával valamenyi részük az Olthatatlan Lángból vele pusztul, de valamennyi része fenn marad. Az már másik kérdés hogy Arda pusztulása utám mihez kezdenek a megmaradt részei.

Két elentétes érv. Az Olthatatlan Láng elpusztul Ardával mert annyira szoros kapcsolat van köztük vagy Arda pusztulása után is fenn marad.
Most össze zavartatok, de nagyon. Mind a kettő érvelésnek van alapja.?

Egyett értek, de ha Arda elpusztúl /és nem minőségi átalakuláson megy keresztűl/ rendben van hogy a tündék feájuk túléli, megmarad de hogyan?

Ilúvatar meg irigy kutya! Nem adott Melkornak a Lángból, hogy ő is játszhasson világteremtősdit, hanem megtartotta magának az egészet. Csúnya Ilúvatar!

Oisin

Ezért kereste Melkor a Lángot, csakhogy azt Ilúvatar, aki korábban ébredt (tudatra), már teljes egészében kisajátította. Ezért lett aztán Melkor olyan durcás, mert nélküle nem tudta a saját elképzeléseit megvalósítani.

Melkor egyébként sem tudatra hanem tudatlanságra ébredt

hoop írta: Az Olthatatlan Láng az ami mindennek az éltetője vagyis fizikailag nem megfogható amely benne él minden élőlényben a tündékben az emberekben,állatokban és növényekben. Vagyis ,ha meghal egy ember vagy egy állat elpusztúl egy növény a láng ami élteti őket vissza szál Arda-ba és igy új életeket tud alkotni. Ez egy hatalmas körforgás. Ha egy tünde "meghall" A lelke nem Arda-ba szál vissza ,hanem várja hogy sebe begyógyuljon és újból alakot ölthessen. Így az Olthatlan Láng minden formában örök.

Szerintem nem száll vissza. mivel eleve Ardán van. Inkább azt mondanám: az élet távozik el az adott élőlényből, de annak az élete nem szűnik meg mégsem- hiszen a halálával is új életet táplál.

Az gondolom, a Láng mindenben jelen van, és mindenütt, de mégis egy. Kérdés, hogy a fea-val rendelekző lények esetében ez hogy néz ki. A Láng szerintem nemcsak a materiális testeket élteti, hanem a lelekeben is van belőle, márpedig az én olvasatomban tolkiennél a fea halhatatlan. 8Mivel katolikus volt, elég nehéz lenne elképzelni, hogy a lelkek nála ne legyenek halhatatlanok, épp ezért gondolom, hogy a tündék, legalábbis a feájuk, mindenképp túléli Arda pusztulását- ha az pusztulás, és nem minőségi átalakulás)

Az Olthatatlan Láng az ami mindennek az éltetője vagyis fizikailag nem megfogható amely benne él minden élőlényben a tündékben az emberekben,állatokban és növényekben. Vagyis ,ha meghal egy ember vagy egy állat elpusztúl egy növény a láng ami élteti őket vissza szál Arda-ba és igy új életeket tud alkotni. Ez egy hatalmas körforgás. Ha egy tünde "meghall" A lelke nem Arda-ba szál vissza ,hanem várja hogy sebe begyógyuljon és újból alakot ölthessen. Így az Olthatlan Láng minden formában örök.

Finwe írta: gondolom ez a "holt" anyag kifejezés csak amolyan absztrakció, ha elképzeljük hogy nem lenne mozgás de létezne a forma, akkor az "holt" lenne

Igen, ez egy absztrakció, ilyen jellegű konkrét tapasztalat persze nincs, nem is lehet, mert a mozgás, változás a tapasztalás feltétele. Ezt csak elgondolni lehet.

Üdv, Oisin

A mai, tudomány szóhasználatában ennek leginkább az energia szó felel meg szerintem (fizikai és pszichés energia értelmében is), ami az anyagot mozgatja, ami a dolgokat és az élőlényeket "élővé" teszi (nem biológiai értelemben, hanem a változásra való képessség értelmében), ami nélkül az anyag változásra képtelen, egy bizonyos formába merevedett, "holt" anyag lenne csupán.

Na jó de minden anyagit az Olthatatlan Láng ereje élteti, az hozta létre. Az anyag csak változás által létezik.

Bár gondolom ez a "holt" anyag kifejezés csak amolyan absztrakció, ha elképzeljük hogy nem lenne mozgás de létezne a forma, akkor az "holt" lenne

Sziasztok,

Finwéhez hasonlóan én is úgy gondolom, hogy az Olthatatlan Lángot nem nevezhetjük Ilúvatar erejének, és nem mondhatjuk rá, hogy Ilúvatartól ered, vagy hogy természeténél fogva hozzá tartozik. Szerintem ugyanis Melkornak, az Ilúvatarhoz leghasonlóbb és a legnagyobb tudású Valának biztosan volt annyi rálátása a dolgok alapjára, hogy ha ez így lett volna, nem kereste volna a Lángot Ilúvataron kívül.

Az Olthatatlan Lángot én egy Ilúvataron kívül álló, "semleges" erőnek gondolom, ami, mire Melkor keresni kezdte, MÁR Ilúvatarnál volt (ha jól emlékszem, az eredeti szövegben is "with Ilúvatar" szerepel, nem "in Ilúvatar"), de nem szükségszerűen kellett, hogy ott legyen.

A mai, tudomány szóhasználatában ennek leginkább az energia szó felel meg szerintem (fizikai és pszichés energia értelmében is), ami az anyagot mozgatja, ami a dolgokat és az élőlényeket "élővé" teszi (nem biológiai értelemben, hanem a változásra való képessség értelmében), ami nélkül az anyag változásra képtelen, egy bizonyos formába merevedett, "holt" anyag lenne csupán.

Ilúvatart pedig (továbbá Melkort, a többi Valát és Maiát, valamint Ilúvatar gyermekeit is, mint szub-kreátorokat) úgy lehet felfogni, mint olyan értelmeket, amik képesek irányt szabni ennek az eredendően semleges, bármilyen irányú változást előidézni képes energiának, de képtelenek a közvetítése nélkül mozgatni az anyagot, megvalósítani a gondolataikat.

Ezért kereste Melkor a Lángot, csakhogy azt Ilúvatar, aki korábban ébredt (tudatra), már teljes egészében kisajátította. Ezért lett aztán Melkor olyan durcás, mert nélküle nem tudta a saját elképzeléseit megvalósítani.

Üdv, Oisin

Ez a kérdéskör bizony teljesen megfoghatatlan. Nem lehet szavakkal érzékeltetni, hogy ki minek fogja föl, ki mit képzel a dolgok mögé, mivel ez inkább bensőnkben fogalmazódik meg, mint elménkben. Ez olyannyira szubjektív és egyénfüggő, hogy mi sem könnyebb, mint elbeszélni egymás mellett, anélkül, hogy megértenénk egymást.

Ez így túl általánosító. Ha nem tudnánk megfogalmazni bizonyos dolgokat nem is lenne értelme beszélni róla. A lényeg szerintem és ez az ami nem szubjektív, hogy a mindent éltető erő, a forrást nem lehet egy helyre beskatulyázni, hisz a Láng teremtő éltető ereje mindenhol ott van. Én szerintem ez nem egyéni felfogás kérdése. De ha valaki tud akkor cáfoljon meg

És én ezt a sok nevű és talányos Olthatatlan Lángot az élet allegóriájának hiszem, mely nem időn és téren fölül áll, hanem maga az idő, a tér, az anyag, és a megfoghatatlan egyaránt.

A fölötte talán nem volt éppen a legjobb szó, inkább azt mondanám, hogy előtte. Az a forrás amiből ezek mind megszülettek, de nem ekvivalens vele. A tér és idő, az élet ideája, elgondolása is kellett ahhoz, hogy megszülessenek, ez pedig Eru és a valák érdeme. A Szellem és a Láng szintézise a valóság, az élet.

A lényeg, hogy a forrás nem kicsinyíthető le és nem zárható be helyileg, hisz ott van mindenütt.

Egyvalamit viszont még nem tudtam magamban a helyére tenni. Méghozzá ennek a Lángnak, Erőnek, Törvénynek, nevezze ki-hogy akarja, miféle köze van egy transzcendens abszolútumhoz, sőt, lehetséges-e, hogy ez a Láng maga ez az abszolútum? Tolkien ezt megválaszolta. Ilúvatartól ered ez a láng, de azt még mindig nem tudom hova tenni, hogy milyen kapcsolat áll fönn a Lááng és a Láng forrása közt?
Tudom, megint csak értelmen túli határokat feszegetek/feszegetünk, és ha egy képzett teológus/filozófus olvasná írásom, bizonyára eretneknek vagy elmebajosnak tartana. De érdekelne, Ti hogyan helyezitek el magatokban a Lángot és forrását?

Szerintem itt egyfajta dualizmus van, mint fentebb is mondtam. A Szellem és a Láng. De erről már korábban volt szó itt.
Nem hiszem hogy a Láng Erutól eredne. Pusztán ő csak rendelkezik vele. Tolkien nem írta sehol hogy Erutól eredne ez a Láng. Az abszolútum a kettő együtt.

Ez a kérdéskör bizony teljesen megfoghatatlan. Nem lehet szavakkal érzékeltetni, hogy ki minek fogja föl, ki mit képzel a dolgok mögé, mivel ez inkább bensőnkben fogalmazódik meg, mint elménkben. Ez olyannyira szubjektív és egyénfüggő, hogy mi sem könnyebb, mint elbeszélni egymás mellett, anélkül, hogy megértenénk egymást. De talán valamelyest segíthet a megértésében (megérzésében...), ha saját világunkban próbálunk megfelelőt találni Tolkien világának misztikumaira, hiszen Tolkien is ember volt, és köztünk élt, ebben a világban.
Az Olthatatlan Láng több vallással is párhuzamba vonható, sőt, merem állítani, minden világvallásnak (akár él, akár eltűnt már) megvan a maga megfelelője az Olthatatlan Lángra. Bár tudásom és ismereteim szinte a semmivel egyenlő, azért néhány dologra felfigyeltem.
Tehát a sumer vallásban, ha jól tudom, Sitmu-nak nevezik a minden fölött álló "törvényszerűséget", a hinduizmusban ez a Dharma, és megkockáztatnám még ide sorolni a kínai univerzizmus Jin és Jang őserőit is, meg persze a taoizmusnál magát a Tao-t, magyarán az Utat. Ezek mind mind valamiféle megfoghatatlan, nem anyagi, mindenben létező "Erők", ha úgy tetszik. Lehet, hogy most kövezni fogtok érte, de én pont ennek az Olthatatlan Lángnak képzelem el a Szentlelket is a keresztény vallásban.

És én ezt a sok nevű és talányos Olthatatlan Lángot az élet allegóriájának hiszem, mely nem időn és téren fölül áll, hanem maga az idő, a tér, az anyag, és a megfoghatatlan egyaránt. Ahogy már mások is említették, ez a Láng benne van mindnyájunkban, mindenben, élőben, élettelenben, megfoghatóban és megfoghatatlanban egyaránt.
De ez már annyira fölülmúl minden emberi képzeletet és úgy túlhalad az emberi értelem kapacitásán, hogy úgy érzem, hiábavalóan próbálom megfogalmazni a megfogalmazhatatlant: hisz ez mindenkinek mást jelent, más gondolatokat, más szavakat gerjeszt mindannyiunkból külön-külön.

Egyvalamit viszont még nem tudtam magamban a helyére tenni. Méghozzá ennek a Lángnak, Erőnek, Törvénynek, nevezze ki-hogy akarja, miféle köze van egy transzcendens abszolútumhoz, sőt, lehetséges-e, hogy ez a Láng maga ez az abszolútum? Tolkien ezt megválaszolta. Ilúvatartól ered ez a láng, de azt még mindig nem tudom hova tenni, hogy milyen kapcsolat áll fönn a Lááng és a Láng forrása közt?
Tudom, megint csak értelmen túli határokat feszegetek/feszegetünk, és ha egy képzett teológus/filozófus olvasná írásom, bizonyára eretneknek vagy elmebajosnak tartana. De érdekelne, Ti hogyan helyezitek el magatokban a Lángot és forrását?

Attól hogy valami megfoghatatlan (fizikai értelemben, nem tudod a kezedbe vanni) még nem jelenti azt hogy egyben nemlétező.

Senki sem állította hogy nem létezik. Az Olthatatlan Láng egy erő amely fölötte áll időnek és térnek, hisz Iluvatarral volt már az időtlenség csarnokában is. Épp ezért nem lakozhat sehol. Ez tény

Iluvatar nélkül ez az erő nem hat semmilyen formában, csak egy potencia egy lehetőség, Eru ad formát ennek az erőnek, a valák segítségével. Ilyen értelemben Ea a lángban lakozó erő megtestesülése, szó szerint:). Az hogy a Láng Ea vagy Arda közepén volt csak metaforikus, ott is van hogy "szíve"!

Icke nagyon szépen megfogalmazta a dolgot és csak annyit tennék hozzá hogy bizony Melkorban és Szauronban is ez az erő munkál, mindent a Láng éltet. Nagyon szép metafora ez, hoszen a tűz valóban képes meleget is adni és pusztítani is.

Szerintem az hogy ˝Eanak vagy Ardának az alapja/közepe/lényege az Olthatatlan Láng nem azonos azzal, hogy a Ëa vagy Arda a megtestesüéáse az O.L.-nak...

A Láng lényegét tekintve egy erő. Ez az erő pedig Eában testesül meg vagy kap formát. Ez nekem elég egyértelműnek tűnik

Attól hogy valami megfoghatatlan (fizikai értelemben, nem tudod a kezedbe vanni) még nem jelenti azt hogy egyben nemlétező.

Pl.: Tudjuk a Szilm.-ból, hogy Melkor "beleöntötte" úgymond erejét a teremtményeibe. Ugyan ez történt valahogy itt is, csak jóval nagyobb léptékekben.

Az Olthatatlan Láng Ilúvatar ereje, mely a Földben lakozik. Élteti (ezt már mondtam) azt. Az eredeti kérdéshez visszatérve: azáltal, hogy Tolkien fogalmazása szerint Ilúvatar előreküldte a lángot, feltételezhetjük, hogy annak valamilyen formában már volt "öntudata". Ha megnézzük a Tolkien világ "ciklukusságát", akkor azt látjuk, hogy ahogy a régi dolgok elhalványulnak, újak jönnek létre, friss "tűzzel" szívükben. Ahogy Ea, Olthatatlan Láng, nevezzük ahogy akarjuk, is nagy szerepet játszott a kezdetben, később az ő szerepe is csökkent. Hisz róla a legelején olvashatunk csak. Pedig ott volt utána is, de már nem volt "aktív" résztvevője a világnak. Ennek az elmúlásnak lehetett az eredménye Bombadil is, hisz végsősoron ő már nem játszott jelentős szerepet semmiben.

Arra gondolom fel sem kell hívnom a figyelmet hogy erre is ugyanazok vontakoznak mint az előttem szólóra: szerény véleményem szerint.

jbworld írta: Ez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy az Olthatatlan Láng Arda éltetője, annak a része, legalábbis a világ végéig.

Üdvözletem!

Az alábbiakat kéretik nagyon erőteljesen úgy kezelni, mintha minden megnyilvánulás előtt egy "szerény véleményem szerint" vagy "az én értelmezésemben" állna
Az Olthatatlan Láng nem létezik a szó köznapi értelmében. Nem lehet rámutatni, nem lehet kézbefogni, arrébrakni (tűzzel ez amúgy is nehéz ), fahasábokkal táplálni, vizet ráönteni, körbetáncolni; egyáltalán, bármi olyan dolgot végezni vele, amit az ember a környezete tárgyaival szokott csinálni, képtelenség. Az Olthatatlan Láng nem foglal el helyet; nem más, mint az élet és a teremtés titkos ereje, a természet végtelen tánca; az Olthatatlan Láng az, amitől rügyet bontanak a fák, amitől felnő minden élőlény egyre újabb nemzedéke, ami az őszi szeleket hozza; az Olthatatlan Láng csodája a hóhullás és a lombsusogás, a madarak dala, az őzek futása; ennek révén alkottak mindazok, akiknek keze munkáját a dalok feljegyezték, még Fëanorban is az Olthatatlan Láng ereje munkált a szilmarilok készítésekor. Valóban csak egy metaforáról van szó, egy jól leíró képről; és ami a kép mögött van, az Ilúvatarnak, az Egyetlennek e világban jelenlevő ereje és hatalma, ami az első pillanattól az utolsóig mozgásban tart és áthat mindent. Nem része tehát Ea világának, csak benne van, minden részében, a legkisebb porszemtől a Taniquetil ormáig, a nyári napsütésben zümmögő legyektől a legfenségesebb tünde hercegig. Az Olthatatlan Láng az, aminek a révén Eru kimondott szava (Ea! Legyen!) valósággá vált, és ennek révén ölthetett formát a Nagy Muzsika is, mert a valákban is ott lakozott, ott lakozik mindmáig.

icke

Ilyet nem is mondtam. A kávéfőzőnek sem része az erőmű, senem az erőműnek a kávéfőző, mégis a kávéfőzőt az erőmű "táplálja".

Szerintem az hogy ˝Eanak vagy Ardának az alapja/közepe/lényege az Olthatatlan Láng nem azonos azzal, hogy a Ëa vagy Arda a megtestesüéáse az O.L.-nak...

Itt szeretnék rá válaszolni is.

Ha jól értelmezem a szöveget, akkor az Olthatatlan Láng igenis Arda-n van. Annak úgymond a "közepén".

Ez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy az Olthatatlan Láng Arda éltetője, annak a része, legalábbis a világ végéig.

Ez a Bombadil topikban merült fel, de ide tartozik:

Nóli írta:

Finwe írta:
Nos pont azért nem. Az olthatatlan láng ugyanis az élet (pontosabban az Iluvatartól független élet) alapja, épp ezért hatalmas pusztító erő is rejlik benne, illetve kiemelkedhet belőle. Szerintem egész Ea az Olthatatlan Láng megtestesülése, hisz ebben testesül meg minden abból a teremtő/pusztítő erőből ami ebben a lángban csak mint potencia van meg, és a világ teremtés által vált ható erővé. De ez persze már nem ide tartozik

De hiszen Arda az Ëa része, vagyis tartalmazza az olthatatlan Lángot, és Ardából készített Aulë a törpöket, akikben vizont nem volt meg az Olthatatlan láng, csak amikor Iluvatar külön beléjük helyezte... Ez így szvsz nem stimmel

Nem tartalmazza az Olthatatlan Lángot Arda. Erunál van a Láng. Az ainuk muzsikájánál egyébként Melkor a Semmiben kereste
Nem is lehet Ardán, hiszen ez nem olyan kézzel fogható valami, mint a szilmaril. Az ainuk muzsikájánál is létezett már, pedig akkor nem is volt még sem idő sem anyag. Ez egy elképzelhetetlen, megfoghatatlan valami, amit a tündekrónikások vagy maguk a valák egy metaforában Lángnak neveztek, álmodtak meg

szerintem abba ne menjünk bele, hogy Isten - vagy Eru, hogy a témánál maradjunk - mit tud előre... ezt inkább az Ő dolga...
meg egyébként is a Biblián keresztül Ő nevezi szabad akaratnak a szabad akaratot, ebből kiindulva valóban szabad akaratot adott az embernek, másképp nem lett volna értelme a megváltásnak... no de sztem ne osszuk tovább a témát, mert már lassan tényleg nem a topikhoz kapcsolódik és amúgy is meddő vitába fog torkollni...

Krisztus dönthetett volna másképp is, de Isten tudta, hogy hogy fog dönteni, tehát végső soron nem dönthetett volna másképp. Csak a saját emberi szemszögéből (Bár ez a példa sántít, hisz Krisztus Isten is volt).

Frodóval ugyanez a helyzet. Valóban ő Középfölde Megváltója, ám nem úgy, ahogy Krisztus, mert ő a végső lépést nem teszi meg. Tehát, ha úgy vesszük, Gollam Középfölde Megváltója

Ha már való világbeli párhuzamokkal érvelünk...
Én fenntartom, hogy nincs minden előre megirva... azaz meg lehet irva, de "nem vagyunk kötelesek" ragaszkodni hozzá - persze ebben az esetben az - nevezzük: - Istennek is meg lehetnek a maga módszerei, hogy a "helyes" útra tereljen. Arra gondolok, hogy a Jézus ezt mondja: "Uram! Legyen meg a Te akaratod!" - ezek szerint Ő dönthetett volna úgy, hogy nem vállalja fel a Megváltó szerepét... pontosan ez történik Frodóval - aki, akárhogy is nézzük Középföld Megváltója - hisz Ő a sorsdöntő pillanatban visszakozik. Nem tudja, hogy mit tegyen a Gyűrüvel, és itt lépik közbe Gollam aki - mint a sors, Isten vagy Eru keze - megoldja a maga módján a felmerülő dilemmát.

... és ez csak a két legerősebb példa volt, hasonló példa - az útbaigazitásra - a saját életem, aminek majdnem vége szakadt egy ilyen útbaigazitás során, de szerencsére megúsztam 2 nap kómával... volt időm ezeken elmélkedni...

Bármennyire is jelen világra vonatkozó teológiai vitának tűnik, nem feltétlenül az. Ugyanis én azért írtam a saját életemben meglévő "sorsszerűségről", mivel ugyanez megvan szerintem Középföldén is.

Ha végigolvasod akár A szilmarilokat, akár A Gyűrűk Urát, a mű végéről visszatekintve az lesz az érzésed, hogy végül is semmi sem történhetett volna másképp, avagy "ennek így kellett lennie". Az egyes események előtt persze minden döntés úgy tűnik, hogy azt egy adott személy hozza, és szaba dakarata van megtenni vagy nem megtenni valamit, de a végén mindig sorsszerűnek tűnnek a dolgok.

De visszatérve egy pillanatra a nem ide illő e világi témához, ha Isten mindent előre tud (és ugyebár Eruról is elmondható ugyanez, hiszen nem különböző személyekről van szó), akkor tudja, hogy mi mikor mit fogunk tenni, tehát nekünk Isten szemszögéből nézve nincs szabad akaratunk. Viszont a saját szempontunkból nagyon is van, hiszen egyébként nem élnénk át nehéz döntéseket, nehéz utakat, hanem minden csak úgy "történne" velünk.

Tulajdonképpen ez a katolikus felfogás is, hiszen Krisztus is tanítja a szabad akaratot, de ettől függetlenül nem vonja kétségbe az Atya mindenhatóságát és mindentudását. Szerintem Tolkien is a katolikus felfogás szerint gondolkodott, hiszen ő is katolikus volt.

Amikor Középfölde történetét egészében nézed, akkor te Eru (Isten) zsemszögéből szemléled a dolgokat. Ezért fogsz sorsszerűséget találni benne, egyfajta "eleve elrendelést", ahogy a protestánsok mondják. Ha viszont megpróbálod magad beleélni egy nép/személy/adott pillanat helyzetébe, akkor az ember, tünde, ainu, törp vagy hobbit szemszögéből szemléled a dolgokat, így nagyon is átéled a szabad akarat ajándékát.