Gondolatok

Legszebb dolog?
Gondolkozom, hogy a szerelmen kívül éreztem-e ahhoz hasonlót. Ám a szerelem nagyon szubjektív és vak - egy más dimenziót és látásmódot kölcsönöz a világnak. Kétségtelenül gyönyörű és a leírhatatlan, teljes boldogság érzése önt el.

Viszont az, mikor segíteni tudok valakinek, hogy elérje a célját, az az egyik legszebb érzés. Pl. a barátnőm a TFre felvételizett. Futottam vele a 2000 m-t, hogy ne adja fel. Így időn belül meglett neki - és ő maga mondta, ha nem vagyok ott feladja. De így - a segítségemmel - sikerült lefutnia. Ez nagyon jó érzés volt!
És szeretem azt érezni egy emberrel kapcsolatban, hogy tűzbe mennék érte! De ez megint kapcsolódik az előzőhöz - segíteni, akár olyan áron, hogy meghalok. (és nem azért, hogy a halálban találjam meg a boldogságot)

Sokan mondjátok, hogy a legszebb a boldogság. de abból csak pillanatok adatottak meg az embernek. Olyan, hogy valaki éveken át boldog, addíg, míg meg nem hal, az mese habbal gyermeteg lelkületű hajadonoknak és ifjaknak. S valóban, a halál nem old meg mindent, hogy utána már gond egy szál se...Yaoval részben egyet értek, amit írt ezzel kapcsolatban. Azok, akik megjárták, s emlékeznek rá ebben a létben tudják mi vár ott az emberre, de azok hallgatnak róla. Bölcsen is teszik. Az nem az élők fülének való.

Lehet hogy most jelen pillanatban ugy gondolja mindenki hogy most ez a legszebb mert minden megvan..de késöbb amikor már sokkal jobblesz (ha az lesz) akkor meg arra mondjuk hogy az a legszebb érzés....Nem értem......Sokan irjátok hogy olyanis néha a legszebb érzés amit nagyon akarsz (DVD extrák, turó rudi,nyerni stb.) és eléred vagy megkapod...
Ha létezik ilyen akkor nekem az ilyenfajta legszebb érzés az a kosárlabda....Mert amikor játszom kikapcsolok....a külvilág nem számit....és amikor versenyen vagyok igenis győzni akarok, hiába szól a mondás hogy: "Nem a gyözelem a fontos hanem a részvét" bár szerintem igen i fontos hogy győzzünk....amikor mi kerületi 3.-ok lettünk akkor nagyon örültünk...és az egy gyönyörü érzés volt.....Ja és még ami az évzárón volt....az igazgató olyanokat mondott hogy most amikor a 8.-osok elballagnak akkor egy korszak az életükben lezárul...stb. stb. És mindez olyan szép volt...bár mindezt olvasta....mintha a mi szivünkböl is ez jött volna.....aztán szép érzés még a szerelem és a barátság....és a szeretet......ezek nagyon fontosak számomra ugyanis ezek nélkül nem lenne színes a világ.....de a legszebb dolog számomra együtt lenni a családommal a barátaimmal és a szeretteimmel.....és ez szebb dolog szerintem mint bármelyik legfinomabb csokit elmajszolni....

Szerintem a legszebb dolog az lehet, amikor valaki úgy érzi, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és semmi sem hiányzik. amikor boldog, mert mindent sikerült elérnie ((( pl: vélgignéznie a GYU DVD extráit)))

A legszebb érzés? Hadd fejezzem ki egy idézettel, hogy számomra mit jelent, mert szerintem nem lehet egyetlen szóval leírni, csak olyannal, ami önmagában is rengeteg mindent fogalmaz meg.

Láttátok az Armageddon c. filmet? Emlékeztek a végére?

"Győztünk Grace!" - kiálltja a végén Bruce Willis, amikor megnyomja a gombot. Ebben a két szóban annyi minden benne van, hogy túlcsordul tőle az ember szíve. Nem csak az a felemelő érzés, ami oly keveseknek adatik meg, hogy értelme van a halálnak (ami egyben az életnek is értelmet ad, hiszen ha nincs miért meghalnod, nincs miért élned sem), hanem a szeretet, az alázat, a hit, a remény, stb.
Nagy ajándék ez egy olyan világban, ahol a halál legtöbbször maga után hagyja a kérdést: miért.

Aralataion írta: Legszebb érzés nem létezik mert mindig van egy kis hátulütője a dolgoknak ami nem teszi felhötlenné az örömöt.

Ha pillanatokról beszélünk, akkor nincs "hátulütő dolog". Már ha az ember képes élvezni a pillanatot.

Ilyen értelemben az a pillanat, amikor meglátok egy virágot, és belémnyilal, hogy "Atya ég, ez milyen gyönyörű!" ugyanolyan értékes lehet, mint az, amikor a Kedvesemmel ülök kettesben egy sziklapárkányon egy hold és csillagfényes éjszakán telve szerelemmel... Ezek azok az élmények. amelyek gazdagabbá teszik az embert. De csak akkor, ha képes meglátni és megélni őket.

Hasonlóképpen az elmúlt szerelem élménye is gazdagítja az embert. A szépségével és fájdalmával együtt. De csak akkor, ha értékelni tudja azt az időszakot, amíg tartott. És képes tanulni belőle.
Hogy a fájdalom elmúltával egy bölcsebb és élményekkel gazdagabb, értékesebb ember nézhessen szembe a világgal.

Ez az én hitvallásom.

A legszebb érzés... Én csak a legfurcsábbat tudom elmondani. Amikor eőször láttam A filmet (természetesen A GyU-t), annak a végén, amikor Aragorn az orkokkal harcol (miután elengedi Frodót), akkor különös érzés fogott el, melyet csupán leegyszerűsítve, hétköznapivá téve tudtam megfogalmazni. Aragorn Hős. A mai napig képtelen vagyok teljes mértékben leírni azt az érzést, mely akkor a hatalmába kerített. Nem hiszem, hogy ez lenne a legszebb érzés, de az biztos, hogy az egyik legigazabb. Mert nem csak egy ideig, hanem örökké tart, és, ha valaki Vándorról beszél, nekem már mindigis eképpen, Igazi Hősként jut az eszembe.

Hosszú és eredményes életet
Telcontar Léli

Aralataion írta: Legszebb érzés nem létezik mert mindig van egy kis hátulütője a dolgoknak ami nem teszi felhötlenné az örömöt. Lehet hogy hülyén hangzik de a legszebb a halál lehet, hiszen az után nincs már semmi gondod. Mély elégtétel a hosszú földi lét után. Nem kell többet a gondokkal foglalkoznod és az eljövendő nyugalom megfizethetetlen. Csak az a baj benne hogy végérvényes

Néha én is igy gondolkozom hogy a halál után már minden könnyebb stb.
De aztán rájövök arra hogy a földi életnek is vannak szép pillanatai....Álltalában szeretet hiánnyal küzködöm és ilyenkor a halálra gondolok....De NEM!!!!!A halál utáni élet nem biztos hogy könnyebb....bármennyire is annak tünik...ezt senki nem tudhatja aki még nem halt meg....Igy én sem.....DE legszebb érzés tényleg nincs......

Aralataion: szerintem nem így van. Biztos neked is volt már olyan érzésed, hogy most minden jó, semmi sem lehet ennél jobb....
Ha még csak néhány mp-ig tart akkor is nagyon jó érzés.
De nekem (talán azért mert nem voltam még szerelmes) a legszebb érzésem: az (nem viccelek!!!) olvastam, hallgattam a filmzenét vagy néztem a filmet (mármint a GyU), valahogy mindig azt a gondolatot erősíttette bennem, hogy színésznek kell legyek.

Szerintem a kérdés rosszul van megfogalmazva. Ugyanis erre szerintem csak egy válasz létezik, mégpedig a boldogság (szerelem, szeretet, elégedettség stb.)

Szóval szerintem Rayan, te nem érzésre lennél kíváncsi, hanem élményre, nem? Vagy tévednék?

Aralation:ezzel nem értek egyet.Hogy a halál után már ne lenne több gondod,az bizony merész kijelentés!A halál nem megváltás,csak feljebblépés,ahonnan majd még nagyobbat zuhansz csak azért,hogy ismét fentebbre törj!

"A csúcson túl már csak a feneketlen sötétség van"

Legszebb érzés nem létezik mert mindig van egy kis hátulütője a dolgoknak ami nem teszi felhötlenné az örömöt. Lehet hogy hülyén hangzik de a legszebb a halál lehet, hiszen az után nincs már semmi gondod. Mély elégtétel a hosszú földi lét után. Nem kell többet a gondokkal foglalkoznod és az eljövendő nyugalom megfizethetetlen. Csak az a baj benne hogy végérvényes

Legszebb érzés? Mikor mindent megtettél azért, amiért az életedet tetted fel, s az nem volt hiába való, mégha bele is halsz a végén...

Érdekes kérdés...Igazából nagyon nehéz rá válaszolni...
Nade majd gondolkodok a dolgon .Nem könnyű a válaszadás,tényleg frappáns kérdés!

"Ha félsz a választól ne tedd fel a kérdést"

Legszebb érzés?Ez nagyon költőien hangzik.Mellesleg hangulathoz függ.Volt már számomra az is ,,legszebb érzés",amikor a túrórudiról leettem külön a csokit,majd atúrót.Nyami!

Arra gondoltam (ne hagyjuk elsüllyedni a topicot...), hogy mindenki fogalmazza meg magában, hogy szerinte melyik a legszebb érzés a világon. Nagyon érdekes téma, és nagyon jól körüljárható. És egyáltalán nem egyoldalú, én biztos egészen másra fogok gondolni, mint a nagy többség (Mikor baráti körökben erről beszélgettünk, meglepő dolgokat mondtak egyesek.) Szóval mindenki tornáztassa az agytekervényeit, kíváncsian várom az érveket.

Visszatérünk a nő-s témához? Végülis nem baj... :pimp:
De akkor új dolgokat mondjatok,mert csak úgy érdemes feléleszteni egy témát :deal: !

"Asszonyban sose bízz,fiam" :cool2:

Ha már a középkort hozták példaként,nézzünk hátrább.Őskor.A nőké volt a vezető szerep,anyai ágon ment a családfa...Amúgy a nők ugyanolyan rendűek,aki nem ért egyet ,mondja meg,miben vagyok,,rosszabb" egy fiú osztály társamnál?????????????????

Én sem tudnám a más kultúrához hasonlítani Középföldét.
"kiválók kiváltsága"?!
Yavannával teljesen egyetértek.
A többi magas nekem most...
Megyek aludni.
(Ui: Lamorak úszkál a témában )
Ring

Szerintem a 'közhiedelemben' még a középkori minták is alig-alig vannak benne... de én nem mondanám egyértelműen, hogy 'ókori mintákat használt' középkoriak helyett. Sokkal inkáb arrólvan szó, hogy különböző civilizációs és kulturális kontextusok összeolvasztásával, párhuzamokkal, utalásokkal a viszonyokat alkotta meg hasonlóan. Egyébként meg nyilvánvaló, hogy voltak ókori példái; elvégre klasszika-filológusként kezdte, nem középkorászként...
Az a legfurcsább számomra, hogy Tolkien klasszikus forrásairól szinte egyáltalán nem írnak, néhány rövid cikken kívül semmit nem lehet róla találni. Ha minden igaz, az idei kalamazoo-i dolgozatok meg fognak jelenni egy kötetben (a Columbia Univ. Pressnél, ha jól mennek a dolgok), és abban lesz egy-két klasszikus hatást feldolgozó cikk (pl. az enyém is ); a pillanatokon belül megjelenő Tolkien the Medievalist kötetben jön John Houghton egy Szt. Ágostont behozó cikke (bár Ágoston inkább középkor már). Verlyn Flieger írt még a naoplatonizmus megjelenéséről Tolkienben; más semmi. Én mint klasszicista mérhetetlen módon támogatom ezt az irányt: igen, beszéljünk erről!!!

Cueddo 'Írta':

" A Szabadság mint képesség és erény a kevesek – a kiválók – kiváltsága"
"A szabadság nem adottság, amit biztosítani lehet az emberek számára, hanem kivívandó képesség. (…) Akit fel kell szabadítani, az a szolga, és a szolga felszabadulva is szolga: felszabadult szolga. Csak a győztes szabad; csak az, aki képes uralkodni"

Ezzel kapcsolatban felmerült bennem néhány kérdés:
vajon kik is azok az emlegetett 'kiválók'? És milyen alapon lettek azzá? Valamiféle győztesekről volt szó, kérdés, hogy ők miben győztek és honnan indultak a győzelem felé? :hein:
Persze szerintem is fontos, hogy a megfelelő képességek döntsenek ezekben a kérdésekben, csak sajnos azokban a társadalmakban, ahol a szabadság nem alapvető emberi jog, az öröklési rend általában szépen megtorpedózza ezt az eszmét! Pl ha mondjuk valaki igazán tehetséges, okos, intelligens stb, megérdemelten tölt be vezető pozíciót, majd születik egy tök hü**e (Már elnézést! ) fiacskája, akkor azzal mi a helyzet? Hol az a kultúra, ahol ebből a gyermekből szolga lesz? Mint mindig ezesetben is a pénz és a hatalom dominál A gyermek is a hatalom birtokosa lesz.
És még valami: Milyen értékmérő alapján választhatók ki eme 'kiválók'? Csupán intelligencia kérdése lenne? Nos pl Hitler nagyon intelligens ember volt, remek szónok és stratéga....Mégsem hiszem, hogy ő lenne az ideális vezető!

ÉSzAH: ez az egész csak egy gondolat volt bennem - de teljesen meg vagyok róla győződve, hogy Tolkien így akarta ezt, az igazi Királyság példáit megmutatni. Majd még beszéljünk erről, kíváncsi vagyok a te elképzeléseidre is. (2 hétre most elutazom sajnos...)

Hol lehet Tolkien leveles-kötetét megszerezni? Nagyon érdekes darab lehet...

Pár idézet, amin addig is lehet vitázni:

A Tradíció tudatában volt és van annak, hogy a népnek avagy a tömegnek nem a szabadság való, hanem a Rend. Kiválóan mutatott rá José Ortega y Gasset arra, hogy a tömeget nem számbeli túlsúlya, hanem tehetetlensége teszi tömeggé. A tömeg az, amit „mozgósítani” lehet. Ennek a Tradíció lényegileg mindig is tudatában volt: tudatában volt annak, hogy a tehetetlen és tehetetlensége által mindig süllyedésre hajlamos népet és tömeget felülről kell tartani; s magától értetődik, hogy ha a Rend fenntartó ereje meggyengül vagy megszűnik, a tömeg saját súlyának tehetetlenségi ereje folytán süllyedni kezd.
[…]
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tradicionális világ elutasította volna a szabadságot. Ellenkezőleg: az csak a tradicionális világban kapta meg igazi méltóságát, illő rangját. A Szabadság mint képesség és erény a kevesek – a kiválók – kiváltsága volt, míg a Rend: mindenki feladata.
[…]
A szabadság nem adottság, amit biztosítani lehet az emberek számára, hanem kivívandó képesség. (…) Akit fel kell szabadítani, az a szolga, és a szolga felszabadulva is szolga: felszabadult szolga. Csak a győztes szabad; csak az, aki képes uralkodni – és mindenekelőtt az, aki képes uralkodni önmaga felett! Mert ahogy minden megismerés alapja az önismeret, éppúgy minden uralom alapja és betetőzése is az önuralom.
[…]
Amit a modern baloldali/liberális tömegek ismernek, az valójában nem szabadság, hanem felszabadulás és elszabadulás: emancipatio. A fel- és elszabadulás nem személyes erő és győzelem eredménye, hanem a korlátoktól való megfosztottságé(…) A tömegnek nincs tartása – ehhez ugyanis mindig egy belső reguláló erő kell; soha nem tartja magát, hanem felülről tartják: önmagát természete szerint mindig elengedi. (…) A tömeg mindig akkor érzi úgy, hogy szabad, amikor fentről elengedik, és végre átengedheti magát önnön súlya lehúzó erejének(…)
[…]

az mindenesetrenagyon érdekes info volt számomra a Lost Roadból, hogy JRRT és C.S.Lewis pénzfeldobással döntötték el, melyikük írjon tér-utazós és melyikük idő-utazós történetet; a pénz leesett, és JRRT látott neki az időutazós világnak, s ebből lett a Nómenor pusztulása

ha a pénzdarab másképp esik, ki tudja, mikről beszélgetünk most ezen a fórumon...

végül is, tekintve, hogy Tolkien az atlantiszi legenda egy változatát akarta megírni Númenor történetével (lásd: The Lost Road), nem is olyan meglepő ez a párhuzam

Ancalimon írta: Nem volt igazuk. Tolkien az egyik olvasói levélben világosan kifejti ezt a koncepciót. Sőt még egy csomó párhuzamot is von Gondor (Númenor) és Egyiptom között: kettős királyság, monumentális stílusú építkezés, halottkultusz... Az egyik levélben még egy jópofa rajzot is rajzolt, hogyan képzeli el Gondor és Arnor kettős koronáját (magas sisak és csillag), és ez is meglepően hasonlít az egyiptomi fáraók kettős koronájára...

Heuréka!!! :hello: Ancalimon, hol találom meg ezt az olvasói levelet? Nagyon érdekelne. TUDTAM, hogy lesz egyszer egy "Tolkien és az ókori Közel-Kelet" tanulmányom! Ne féljetek, még nem most.

Nekem nagyon feltűnt valami ilyesmi de ha az Első Kor tünde királyságait vesszük, ott is nagyon látszik a tradicionális Királyság jellege (király=mozdulatlan mozgató, középpont), Númenorról nem is beszélve...

Cueddo, kérlek fejtsd ki részletesebben ezt az elképzelésedet!

Ancalimon írta: Márpedig én kötöm az ebet a karóhoz: A boldogság, az önmegvalósítás, a beteljesedés, a harmónia stb. mind-mind ugyanannak az alapvető emberi lényegnek a különböző megfogalmazásai vagy formái. Ezeket nem szinnonimaként használom, mert fogalmi értelemben nem azonos a jelentésük, de mind mögött a fogalmakkal nehezen megközelíthető, végső emberi törekvés fogalmazódik meg.

Az a valami (a Tao?, Isten?), ami minden ember életét különböző utakon, de egy irányba hajtja előre! Az élet végső célja, értelme, ami felé mindenki haladni próbál, és amit ezen a földön el nem érhetünk...

Szerintem mi két különböző dologról beszélünk. Én célról, és nem a törekvésről magyarázok, tehát a boldogságról, és nem a felé való törekvésről, a 'tökéletes társadalom" milyenségéről, és nem a hozzá vezető útról.

És ilyen értelemben az a "tökéletes társadalom", ahol minden ember boldog, azaz ki tud teljesedni, harmóniában él önmagával és a világgal, elégedett, kiegyensúlyozott stb.

Felvetődött bennem - pontosan Huxley kapcsán -, hogy a boldogsághoz talán nem is kell az önmegvalósítás... (És itt kezdtem el beleszólni a beszélgetésetekbe. A szép új világ túl nagy hatással volt rám. )