Gondolatok

Cueddo: Irigyellek, hogy ez Neked feltünt. Nekem bizony leesett az állam, amikor először olvastam erről, magamtól nem jutott eszembe...

Márpedig én kötöm az ebet a karóhoz: A boldogság, az önmegvalósítás, a beteljesedés, a harmónia stb. mind-mind ugyanannak az alapvető emberi lényegnek a különböző megfogalmazásai vagy formái. Ezeket nem szinnonimaként használom, mert fogalmi értelemben nem azonos a jelentésük, de mind mögött a fogalmakkal nehezen megközelíthető, végső emberi törekvés fogalmazódik meg.

Az a valami (a Tao?, Isten?), ami minden ember életét különböző utakon, de egy irányba hajtja előre! Az élet végső célja, értelme, ami felé mindenki haladni próbál, és amit ezen a földön el nem érhetünk...

A keleti életszemléletben mások a követendő utak, mások a "stratégiák" , de a hajtóerő ugyanaz: ott is az egyes egyén az aki az uralkodó életszemlélet hatására alapvetően nem az individuális alkotóerő kibontakoztatásával, hanem az univerzummal való misztikus egylényegűvé válás stratégiáját követve próbálja meg elérni a "végső célt".

ÉSzAH írta: Én ezt mondom már mióta és mindig lehurrogtak.

Nem volt igazuk. Tolkien az egyik olvasói levélben világosan kifejti ezt a koncepciót. Sőt még egy csomó párhuzamot is von Gondor (Númenor) és Egyiptom között: kettős királyság, monumentális stílusú építkezés, halottkultusz... Az egyik levélben még egy jópofa rajzot is rajzolt, hogyan képzeli el Gondor és Arnor kettős koronáját (magas sisak és csillag), és ez is meglepően hasonlít az egyiptomi fáraók kettős koronájára...

Brisa írta: [Már csak az a kérdés, hogy az önmegvalósítás visz-e a tökéletes társadalom felé...

Azzal kezdtem az érvelésemet, hogy megkíséreltem definiálni a világ "fejlődésének" tökéletesedésének fogalmát (hogy tudjuk miről vitázunk):
"Az a tendencia, hogy az időben előrehaladva a társadalmakat alkotó egyének mind nagyobb része kap lehetőséget annak speciális emberi szükségletnek a kielégítésére, amit sokféleképpen nevezünk: harmónia, kiteljesedés, önmegvalósítás , de talán a legelterjedtebben: Boldogság."

Tehát szerintem: Azt a társadalmat tekinthetjük "tökéletesebbnek", ahol nagyobb arányú/mértékű az egyének önmagvalósítási lehetősége.

(Figyelem! Ez egy egyedi definíció, amely általánosságban nem megfordítható! Ha egy társadalmat más megfontolásokból tökéletesnek mond egy szerző - lásd Huxley - nem biztos, hogy a benne élő egyedek önkiteljesedését tekinti mértékadónak.)

ÉSzAH írta: A második állításodban ugyan nem említed az ókori Közel-Kelet birodalmait, de a véleményem szerint az akkori és ottani civilizációk sokkal nagyobb teret engedtek az önmegvalósításnak, mint akár az antik, akár a későbbi fejlődési stációk az ipari forradalomig.

Én elsősorban olyan általános civilizációs előnyökre gondoltam a leírásomban, mint a jogbiztonság, a várható élettartam, az egyéni alkotómunka széleskörűsége, a civilizációs/kultúrális lehetőségek és előnyök hozzáférhetősége, a "társadalmi mobilitás" lehetősége (noha ezt a kifejezést kicsit vicces ókori kontextusban használni...)

Egyébként minden ókori civilizációnak nagy rajongója vagyok (meg persze nagyon tisztelem a középkort is), de mégis úgy rémlik, hogy a görög kultúra azért az ókorban megszokottnál is nagyobb teret engedett a személyes önmegvalósításnak széles tömegek számára is. De nagyon szívesen megvitatnám veled egyszer ezt a dolgot (hiszen nálam nagyságrendekkel jobban ismered a nagy folyók civilizációit) részletesebben is, mivel gondolom egy ilyen topic nem a legalkalmasabb fórum a részletes ismeretterjesztésre.

Egyébként tudtátok, hogy Tolkien a legfontosabb középföldi emberi civilizációk megmintázásában a közhiedelemmel ellentétben nem középkori, hanem ókori (a númenoriak esetében elsősorban egyiptomi) mintákat használt?! 8O

Kincső írta:

„ ... Erdélyországban ... valamikor 1440-ben.
Nagy veszedelmek és nehéz szenvedések korszaka volt az. Ahány vár, annyi rablófészek, s ahány várúr, annyi rablóvezér. Azok között is a leggazdagabb és legkegyetlenebb Csáky János, aki még Zsigmond király seregét is megfutamította. A király azért küldött sereget Erdélybe, hogy rendet teremtsen, és ha lehet egy summában vegye el az uraktól mindazt, amit azok rablókalandozásaikon összeherácsoltak.
Így ment ez akkoriban. A király volt az ország első kirablója, s amit a király megvett a nemesurakon, azt a nemesek tízszeresen héjazták le a városi iparosokról, vándor kereskedőkről, de legfőképpen saját jobbágyaikról. Szinte felsorolni sem lehet, milyen és hányféle törvényyes jogcím akadt a szegény nép kifosztására. Úrbér, párbér, tized, huszad, kilenced, robot, dézsma, adópénz. És ez a sokféle és még ennél is több keserűség, mind csak azokat sújtotta, akik az urak földjét gondozták, verejtékükkel öntözték: a jobbágyságot. Minél több jobbággyal bírt egy földesúr, annál jobban növekedett a hatalma. Ezért aztán az urak nemcsak aranyat, marhát, hanem embert is raboltak egymástól. Annyi joga sem volt a szegény szolgának, hogy önmaga válassza a gazdáját. Akinek földjén született, azt szolgálta haláláig, és éppen úgy birtoka lett az uraságnak, mint gyapjazó birkája, tejelő tehene vagy igavonó barma. Embersorba csak az számított, aki nemesi levéllel rendelkezett, s még azok közül is csak az, aki nagy vagyont, töméntelen földet, pénzt mondhatott magáénak. A nincstelen nemes éppen úgy szolgasorba süllyedt, mint a jobbágy. Csak éppen a neve volt: „Szabad ember!”

Szinetár György tollából.

Úgy látom becses figyelmetek átsiklott a hozzászólásom fölött...
Az ígért +adalék:
Tegnap voltunka 94. évében járó dédmamámnál. Érdekeset mesélt (+anyu is kiegészítette) a Rákosi-korszakról (akkor a nagymamám már egyetemre járt).
Akkoriban volt egy "Békekölcsön" névre hallgató valami, amelyből persze a befizetők nem láttak viszont soha semmit. A dédim szövőnő volt egy gyárban, ahol a vezetők egyre győzködték az embereket, hogy adjanak ők is minél több pénzt az államnak, úgymond felújításra. (Gyanúm szerint az adományok nem ott kötöttek ki... ) Azt mesélte, ő mint kétgyermekes anya, a férje nélkül (a gyerekei apja nem vállalta őket, a későbbi férjét még nem ismerte), úgy gondolta, nem telik neki erre. Volt egy nő, aki folyton azzal zaklatta, hogy hálásnak kellene lennie az államnak azért, hogy a lánya a Szovjetunióban tanulhat ezért jegyezzen kölcsönt, stb. Először csak azt mondta, hogy alán ő fizeti a lánya ruháját, ételét? És az észt a fejébe nem az állam adja. De a nő csak hajtogatta a magáét. Amikor a dédim - hihi, akkor még nem volt dédi - megunta, azt mondta, hogy vagy ő megy el onnét, vagy a nő, és mikor erre sem hagyta békén, tényleg el is ment, azután látva, hogy odébbállt, visszajött, de arra nő megint rákezdte, hogy így meg úgy, erre megint eljátszották, s mikor meglátta, hogy a nő még mindig ott áll, azt mondta: Hát maga még mindig ott van? Akkor vissza is viszem a hüvelyt (azzal dolgozott). Mire végre odébbállt a csaj. Aztán mikor hívták azt a néhány munkást, aki még nem fizetett, bementek az irodába, de ő az ajtó mellett maradt. Mikor kiderült, hogy a kölcsönről van szó, fogta a kilincset, és kisurrant az ajtón. Nem küldtek utána, így aztán nem is jegyzett kölcsönt.

Anyukám azután elmagyarázta, miért erőszakoskodtak annyira a gyárvezető "elvtársnők/elvtársak". Rákosi "apánk" kiadta a parancsot, hogy ennyi és ennyi kölcsönt kell beszedni. Az továbbment az alatta állókhoz, és a gyárigazgató megkapta a parancsot, hogy iksz pengőt kell perkálnia a munkásoktól. Ez már egy fok javulás a középkorhoz képest (most a végefelére gondolok), mert legalább a saját zsebükbe nem tettek belőle egy rakást. (Vagy igen : ) Ehhez képest most sokkal jobb, na meg a következőhöz képest, amit szintén a dédim mesélt:
Az egyik testvére falun lakott, és a nagy földosztáskor kapott 20 hold földet. Az valami rengeteg nagy! Ennek a megművelésére volt ő, aki vak volt, és a felesége, aki szívbajos volt. De kiszabták a rengeteg nagy adót -mert 20 hold föld, az 20 hold föld, azt nem nézték, hogy meg van-e művelve. Tartottak csirkéket is, de minden állat után adót kellett fizetni. Nekik a csirkék után 20 tojást kellett befizetni - és ha nem tojtak annyit a tyúkok, venni kellett másoktól - csak hogy beszolgáltassák adóba! 8O Ez rosszabb, mint a földesúrnak fizetett adó (mert tegyük fel, hogy létezett egy emberségesebb földesúr, aki normális mennyiségű adót szedett, és nem követelt robotot, miegymást - persze nem volt ilyen ). Ha nem fizettek, jöttek, feltúrták a házat, a kertet, hogy nem rejtették, nem ásták-e el. Ez a huszadik században történt! :triste:
Ehhez viszonyítva ma nagyon jó dolga van az emberek többségének.
Várom becses véleményeiteket!

Egy röviddevelős:

A létező demokrácia nem ideális társadalom. Az ideális demokrácia meg nem létezik. (Ahogy az ideális feudális világ sem létezett és ahogy a létező feudalizmus sem volt ideális... )

Praktikusan a demokráciának nem az a gyakorlati haszna, hogy a nép uralkodik (mivel, hogy nem is uralkodik - a parlamentáris demokrácia egész kifinomult szabályrendszere azért van kitalálva, hogy ne uralkodhasson), hanem az, hogy akik uralkodnak tudják: fenéken lesznek billentve, ha túl tehetségtelenek, ha túl feltűnően csak a saját hasznukat nézik, vagy ha egyszerűen a többségnek nem igazán tetszik amit, vagy ahogy csinálnak...

Aki ennél többet vár a demokráciától az menthetetlen idealista. Viszont ez mégis nagyon fontos előrelépés a korábbi időszakokhoz képest. Igaz, hogy a mi politikusaink között nem nagyon fog előfordulni egy Szent István, egy Mátyás király, vagy egy Károly Róbert, de nem fordulhatnak elő Ulászló szintű pancserek sem. Márpedig a nem demokratikusan választott vezetők tehetség átlaga a néhány kiemelkedő személyiség dacára sajnos statisztikailag sokkal gyengébb, mint a mai lenézett, megköpdösött politikusaink - mind szellemileg, mind morálisan...

Eygébként meg nem is hiszem, hogy az emberek többsége arra vágyna, hogy ő kormányozzon. A legtöbben megelégszenek azzal, ha a világot valakik nagyjából úgy kormányozzák, ahogy az a többségnek megfelel, és ők élhetik a valódi életüket, csinálhatják az igazán fontos dolgokat. Teljesen igaz az a mondás, hogy a legjobb demokrácia az, ahol a nép nem ismeti névről a minisztereket, és kicsit karikírozva az ideális meg az lenne, ha a miniszterelnök nevét is nyugodtan elfelejthetnénk a két választási kampány között...

Hm, nem is lett olyan rövid... (Pedig a szándék tiszta volt... )

Lassan mindenki elkanyarodik az eredeti "van-e fejlődés a világban" témától. Ezért gyorsan leírom az ide vonatkozó gondolataimat, mielőtt végleg lezárnánk ezt a felvetést.

Szerintem itt is azt kell először megnézni, hogy mit tekintünk fejlődésnek. Az én megfogalmazásom szerint a világ fejlődése: az a tendencia, hogy az időben előrehaladva a társadalmakat alkotó egyének mind nagyobb része kap lehetőséget annak speciális emberi szükségletnek a kielégítésére, amit sokféleképpen nevezünk: harmónia, kiteljesedés, önmegvalósítás, de talán a legelterjedtebben: Boldogság.

Szerintem, ha jól megnézzük a történelmet, akkor azt látjuk, hogy az átmeneti visszaesések ellenére a tendencia egyértelmű: minden újonnan létrejövő társadalmi formáció nagyobb arányú népesség számára biztosítja az önmegvalósítás különböző lehetőségeit.

Számomra egyértelmű jelek: az átlagéletkor folyamatos növekedése, az erőszakos halállal meghaltak arányának folyamatos mérséklődése, az írástudatlanok számának csökkenése, az emberiség felhalmozott kulturális javaihoz való egyre szélesebb körű hozzáférés, a rabszolgaság és a nyers fizikai elnyomás visszaszorulása, a nők háttérbe szorításának fokozatos enyhülése, stb...

Két dolog van, ami eltakarja előlünk ezt a lassú fejlődést:
1. Sajnos minden fejlődés ellenére a mi világunk még mindig szörnyű, rengeteg az erőszak, az elnyomás, a sekélyes életmód pótlék a valódi önmegvalósítással szemben. Ha létezne tökéletes társadalom, és azt 100 %-nak tekintenénk, akkor annak amiben élünk legfeljebb 35-40 %-ot adnék.
Azonban ez még minden szempontból sokkal jobb, mint akár az ipari forradalmak (25 %), akár a középkor (10-20 %) vagy az antik civilizációk (15 %) idején.
2. A mai világunkra azt mondják: gyorsan fejlődő korszak. Nagy francokat... Az amit sokan fejlődésnek látnak (számítógép processzorok, memóriák, mobil távközlés, GDP, stb.) nem valódi változás. Ezek természetesen megváltoztatják a világot, de sokkal lassabban, mint azt sokan gondolnák. A valódi változások mindig csak nemzedékek váltásakor, vagyis 20-30 évente következhetnek be és nem évente, ahogy sugallják... Ez az "igazi történelem" lassúsága, ahogy Aryante Hamvas idézete pompásan megfogalmazta.


Viszont azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy van ami nem változik:

Az ember.

Az ember a történelem minden pontján ugyanaz a szörnyű/csodálatos lény, akinek egyetlen célja/funkciója/rendeltetése, hogy megtalálja saját boldogsága útját. Ez hajtja előre az egyéneket, és végül ez mozgatja az egyének által létrehozott társadalmakat is. Ez az erő 50 000 éve nem változott, most is ugyanazt az utat kell mindenkinek bejárni, most is sokan vannak akiknek nem adatik meg a lehetőség elindulni ezen az úton, és sokan vannak akik elindulnak, de nem jutnak sehova...

És mégis van fejlődés, hiszen pont ez a hajtóerő viszi előbbre a társadalmakat, hogy minél több tagjuk minél magasabb szinten követhesse egyéni önmegvalósítása útját.

Yavanna írta: Hát az életemet ugyan nem tenném rá, de legjobb tudásom szerint ateista az, aki tagad mindenféle felsőbb szellemiséget, azaz az 'istenség/ek mindenféle megnyilvánulási formáját. Tehát így a wicca követője nem mondható ateistának.

Ez szerintem is így van, az az ateista aki mindenféle spirituális irányító erőt kategórikusan tagad.

Éppen ezért az ateista képzeletbeli alak, néhány elvakult filozófustól, és levitézlett komcsitól eltkintve a valóságban nem nagyon léteznek ateisták...


De ez már egy másik vita...

Cueddo:
A Római Birodalom nem volt destruktív hatású kultúra, sőt (ahogy írtad is) a történelem első igazi integráló kultúrája volt. Megőrizte az összes értéket azokból a civilizációkból, amelyeket békésen, vagy erőszakosan meghódított. Természetesen nem volt tökéletes, sőt, mai szemmel nézve rendkívül barbárnak is tekinthetjük, de az biztos, hogy ég és föld a különbség közte, és az őket követő korai középkori kultúra között. A középkori kultúra azokra a barbár törzsi "civilizációkra" épül, amelyek kíméletlenül megsemmisítették az előttük létező európai kultúrákat. És nem csak az antik hagyományra gondolok, hiszen általuk vált végleg visszahozhatatlanná a nagyszerű európai kelta hagyomány is... Ha nem lettek volna a kulktúrálisan sokkal fejlettebb, az antik hagyományt megőrző arabok, és nem lett volna olyan "szerencsénk", hogy meghódítják Spanyolország egy részét, semmit nem tudnánk arról, amit ma az európai kultúra alapjainak gondolunk... (Yavi: nemcsak a jog területén sikerült jópár évszázadot visszalépniük. Bár amit a frankok és nyomukban az egész középkori társaság jogszolgáltatás címén művelt, az valóban közröhej tárgya lehetett volna egy átlagosan képzett római preator számára...)

Morgi: Azért nekem rémlik valami a kora középkorról, és az ókori civilizáció bukása körüli évszázadokról. Nem hiszem, hogy a gót/vandál kultúra bármilyen értelemben dicsőséget hozna a középkor megítélésére. A Charlemagne féle karoling reneszánszt pedig legfeljebb az azt megelőző 300 év szempontjából lehetett "reneszánsz"-nak tekinteni, az ókori civilizációk nagyságához semmi köze sem volt. (Tetejében az örökösök marakodása azt a kevés értéket is röpke fél évszázad múlva elpusztítja...)

Egyébként a középkor 99 %-ban szörnyű zsarnokság volt. Kevés (elenyésző számú kivételtől eltekintve) rendkívül rosszul képzett és tehetségtelen arisztokrata lelketlenül elnyomta a társadalom nagy részét. Sajnálatos, de működésüknek semmi köze sem volt a lovagi erényekhez. (Kb. mint egy mai wall street-i tőzsdecápának az üzleti etikához...) Ezt a tényt nem kisebbítik a szerzetesi közösségekben és kezdetleges városokban megjelenő civilizációs szikrák, amelyek aztán a középkor legmaradandóbb értékeit alkották, hiszen ezek számszerűen a népesség elenyésző kisebbségét alkották.
Igaz a középkort megelőző társadalmak is zsarnokiak voltak (talán a vezetőik egy kicsit értelmesebbek, műveltebbek voltak, de a lényeget tekintve ez nem igazán számít...) De könyörgöm, ne idealizáljuk azt a középkori társadalmat, amely éppoly zsarnoki volt, mint az ókori, csak éppen sokkal szűklátókörűbb és álszentebb...

Félreértés ne essék, én nem vagyok középkor ellenes. Tényleg nem. Komolyan gondolom, hogy az inkvizíció, az ostoba keresztes hadjáratok (Bizánc kifosztása???), a babonaság, a szűklátókörű/bigott/türelmet nem ismerő és tetejében álszent vallásosság, és a tudományellenesség ellenére, a kultúránknak egy sor nagyon értékes területét köszönhetjük ennek a korszaknak (a lovagi kultúra értékesebb részeit, az egyetemi hagyományokat, az önkormányzatiság és a hatalom megosztás elvét, stb...) Kifejezetten rühellem a romantika korában meggyökerezett teljesen hamis "sötét középkor" képet. Azonban e történelmietlen romantikus hülyeség mellett a szent tradíciókat ápoló lovagi középkor eszményi ideája legalább ennyire idegen tőlem.
Az én középkor képemnek része az, hogy Augustinus, Aquinói Szent Tamás, és Szent Ferenc valóban kultúra formáló óriások voltak, hogy a Szent György által megtestesített, vagy az Arthur mondakörben testet öltő lovagi kultúra az egyik legszebb viselkedésmintát kínálja a történelemben (nagy kár, hogy SOHA, SEHOL nem létezett az az eszményi feudális társadalom, ahol ezek az elvek érvényesültek volna). Viszont az is rész a képemnek a középkorról, hogy a pestis járványok nagyrészt az "államvallás" által diktált tudatlanság eredményeként szedhettek annyi áldozatot, hogy az uralkodók és arisztokraták, főpapok nagyrészt kicsinyes és tehetségtelen egymással marakodó alakok voltak, és akár az is, hogy Oroszlánszívű Richárd - khmm - közismerten homoszexuális volt. (Ami persze nem baj, de - valljuk be - kicsit árnyalja a róla alkotott képet...)


Tradíciók: A tradíciók szép dolgok. Én kedvelem őket, de ugye senki sem gondolja, hogy néhány szép tradíció (a legöregebb is csak néhány száz éves - töredék az emberi kultúra évezredes fejlődésében) jelenti a lényeget?? A tradíciók szerintem pusztán arra valók, hogy szépen csomagoljuk vele a valódi értékeket. Ha tradíció azt sugalja, hogy engedjük a hölgyeket magunk elő az ajtón - az szuper, ha azt, hogy nem lehetnek papok, vagy vezetők - akkor le velük...

Aryante:Akkor bocsáss meg, nem állt szándékomban a szavakon lovagolni, csak ezt írtad, és így félreérthető volt. Örülök, hogy egyetértünk .

Bedobok én is egy idézetet:

„ ... Erdélyországban ... valamikor 1440-ben.
Nagy veszedelmek és nehéz szenvedések korszaka volt az. Ahány vár, annyi rablófészek, s ahány várúr, annyi rablóvezér. Azok között is a leggazdagabb és legkegyetlenebb Csáky János, aki még Zsigmond király seregét is megfutamította. A király azért küldött sereget Erdélybe, hogy rendet teremtsen, és ha lehet egy summában vegye el az uraktól mindazt, amit azok rablókalandozásaikon összeherácsoltak.
Így ment ez akkoriban. A király volt az ország első kirablója, s amit a király megvett a nemesurakon, azt a nemesek tízszeresen héjazták le a városi iparosokról, vándor kereskedőkről, de legfőképpen saját jobbágyaikról. Szinte felsorolni sem lehet, milyen és hányféle törvényyes jogcím akadt a szegény nép kifosztására. Úrbér, párbér, tized, huszad, kilenced, robot, dézsma, adópénz. És ez a sokféle és még ennél is több keserűség, mind csak azokat sújtotta, akik az urak földjét gondozták, verejtékükkel öntözték: a jobbágyságot. Minél több jobbággyal bírt egy földesúr, annál jobban növekedett a hatalma. Ezért aztán az urak nemcsak aranyat, marhát, hanem embert is raboltak egymástól. Annyi joga sem volt a szegény szolgának, hogy önmaga válassza a gazdáját. Akinek földjén született, azt szolgálta haláláig, és éppen úgy birtoka lett az uraságnak, mint gyapjazó birkája, tejelő tehene vagy igavonó barma. Embersorba csak az számított, aki nemesi levéllel rendelkezett, s még azok közül is csak az, aki nagy vagyont, töméntelen földet, pénzt mondhatott magáénak. A nincstelen nemes éppen úgy szolgasorba süllyedt, mint a jobbágy. Csak éppen a neve volt: „Szabad ember!”

Egyelőre csak az idézet, egyébként Szinetár György tollából. Majd leírom az én gondolataimat hozzá, csak most lusta vagyok rá...

Aryante írta: Hiába közöljük a tömegekkel a nagybetűs Igazságot, nincs rá füle, hogy meghallja, képtelen befogadni és mivel nem érti meg teljesen, halvány, torz másolatokat (különbejáratú ideológiákat) gyárt belőle. És a gyönyörű Eszme eltorzul és a tömegek szintjére süllyed.

Nem a tömeggel kell, és nem közölni! Az egyes emberrel, mert persze hogy nem értik meg, és ezért el kell magyarázni. Ez olyan, mintha "közlöd" egy nyolcévessel a szorzótáblát (tehát elmondod neki, hogy 5x5=25), de nem magyarázod el miért! Hát úgy persze hogy nem érti, és "halvány, torz másolatokat gyárt belőle". És ha egyetértesz azzal, hogy mindenkinek megvan a lehetősége a megismerésre, akkor szerinted hogy ismerhetné meg ezeket, ha mindenki azt mondaná, mint Te, hogy nem érdemes elmondani Nekik? Hm?

Bocsi, talán kissé hevesre sikeredett , és lehet hogy túl optimista vagyok, de csak akkor, ha a többség azt gondolja, hogy nem tudják megérteni. És remélem - na már megint egy jele optimizmusnak -, hogy ez nem így van.[/quote]

Nagyon egyetértek Yavival, a végéhez még hozzátennék pár szó:

Yavanna írta: Nem mondom, hogy a mai helyzet eszményi, én sem vagyok oda a demokráciáért; (Mit demokrácia? Nem is létezik a gyakorlatban demokrácia, ez csak egy fogalom!) de a kk.-inál mindenképpen jobb! Ám amíg nem találunk valami olyan megoldást, ami jobb a jelenleginél -ÉS AMIT KÉPES AZ EMBERISÉG MEGVALÓSÍTANI!!!- addig még mindig ez a legtűrhetőbb! Szerintem egyébként nem az eszmékkel van itt a baj; hiszen pl mind a demokrácia, mind a kommunizmus és még egy rakás gondolkodó eszményi államformáinak elve szép és jó, csak az emberiség nem képes megvalósítani és valami elfajzott izét csinál belőle!

Ilyesmi már korábban is szóba került. Szerintem mind a két példa eredetileg jó elgondolás. DE: ha az elején lenne is egy vezető, aki megvalósítaná az eszmét, az is elnyerné előbb utóbb az Emberek Ajándékát, és a követője már nem lenne az igazi, lehet, hogy csak érdekből akarna a vezető lenni. És ha nem is a közvetlen következő, egy-két nemzedék múlva már nem az eszme miatt lennének a vezetők vezetők, hanem mert ezt elérték, és hanyagul végeznék el a dolgukat. Gondoljunk arra, hogy pl. Szent István megalapította az országot, megteremtett egy rendet, amely az akkori körülményekhez képest nem volt rossz. És mégis, halála után azonnal elkezdődött a marakodás a hatalmon. És attól, hogy jó király volt, milliom ellensége volt (talán nem Szt. Istvánt kellett volna példának hozni... ). Ez történne az Eszményi államforma Eszményi Vezetőjével is. Az irigységet és rosszakaratot nem lehet kizárni a játékból, és ezek gonosz pletykákat szülnének, és megtévesztenének sok jóhiszemű embert. A becsületes embereket könnyű megtéveszteni (ez nem tőlem származik, olvastam egy könyvben).

Yavanna írta: "Nem szabad az életkörülmények változásán lemérnünk az államforma megfelelőségét. Az, hogy ma van szérumunk lepra ellen (ami csak nyugaton működik, mert keleten igenis vannak még lepratelepek, nesze neked modern kor), annak semmi köze az államformához. Régen pestis volt, ma AIDS és ebola."
Na ebben azért nem teljesen értek egyet! Igenis van összefüggés az életkörülmények és az államforma között! Elvégre az életkörülmények milyensége egy rakás összetevő függvénye és nem csak az számít, hogy aktuálisan milyen járványok tizedelik a népet!

Szerintem most - legalábbis Európában - a többség életkörülményei jobbak. És igen, az életkörülmények nem csak a járványoktól függenek. Élhet az ember akár nyomorúságos viskóban vagy kacsalábon forgó palotában, nem attól függ, hogy megkapja-e a járványt. És a járvány viszonylag ritka, és ritka volt régen is. Időnként egy-egy pestisjárvány végigsöpört a fél világon, és tizedelte az embereket. De ez hozzá tartozik az élet körforgásához. Az kapta el könnyebben a betegséget, és az halt bele, akinek gyengébb volt a szervezete. És akármennyire vagyunk mi a gondolkodó Ember, ez, emi az állatok között végbemegy, megtörténik velünk is. Nekünk az a szerencsénk, hogy valamelyest tudunk védekezni. Visszatérve az életkörülményekre, ma sok ember él normális méretű házban/lakásban, nem egy hideg, berendezésében hiányos kunyhóban nyomorog 5-10 ember. Ez a többség Eur.-ban. Ázsia, Afrika - kitérek rá lentebb.

Yavanna írta: "az egyes társadalmi rétegek közt soha olyan széles nem volt a szakadék, mint most."

Szakadék régen is volt, most is van! Ilyen szempontból akkor is sz*r volt és most is az!

Inkább úgy mondanám, hogy az egyes kontinensek fejlettsége között. Nem hiszem, hogy Eur.-ban bárhol nagyobb lenne a szakadék most, mint pl. az 1400-as években. És Ázsiában, Afrikában ha egyszer nem terem meg az étel, akkor a vezetőknek sem terem meg nincs közöttük akkora szakadék. A járványok pdig könnyebben terjednek a trópusi éghajlaton - ez ellen nem tudunk tenni. Az nagyon szomorú, hogy ekkora szakadék lehet a Föld két része között.

Yavanna írta: "a parasztfelkelések is extrém esetek, egyátalán nem voltak gyakoriak, márpedig maga az esemény léte öntudattal és bátorsággal bíró lények döntését feltételezi maga mögött."

Hát pont ezt mondom én is! Ezek az esetek ritkaságszámba mentek, egy-egy karizmatikus, GONDOLKODÓ személyiséghez köthetőek! Ők belátták, hogy ez a rendszer nem jó és tenni kell ellene! Ezért lázadtak. De a nagy többség nem gondolkodott ilyesmin De a jelek szerint, ha mégis, akkor arra jutottak, hogy ez nem egy jó rendszer!

Persze hogy nem azon gondolkodott, hogy jó vagy rossz a rendszer. Szerintem sok jobbágyban megvolt az érzés, hogy ő nem akar a földesúrnak szolgálni, miért kell minden munkájával a földesúr malmára hajtani a vizet - DE: nem mertek tenni! Attól, hogy elégedetlen valaki, nem biztos, hogy tesz is! Egyrészt sok olyan ember van, aki zúgolódik, hogy így meg úgy, másképp jobb lenne, de ha azt mondják neki, hogy tessék, változtass rajta, akkor visszahőköl. (Úgy látszik sikerült finoman körülírnom a gyáva kifejezést. ) Sok jobbágynak - szvsz - eszébe sem jutott, hogy másként is lehetne, csak azt tudta, hogy így nem tetszik neki.