Gondolatok

Miért kéne megszüntetni a fájdalmat? Elvégrelétfonotosságú funkció, jelzi, ha valami nincsen rendben... Érzelmeink jeleznek valamit. Nem lehet őket megszüntetni,csak elfolytani, vagy felülemelkedni rajtuk. Ha sikerült elfogadni őket, akkor jobb eséllyel tudunk kontrollálni.

Darkman: mit értesz EGO alatt? Illetve miért kell annyira küzdeni az életbenmaradásért? Nem egyszerűbb élni addig, amíg sikerül?

Dehát gondoljunk csak bele...egy ember érzelem nélkül egyenlő az ösztönemberrel. Az ösztönember viszont nem sokban különbözik az állattól.
De miért is mondják oly sokan, hogy szüntessük meg az érzelmeinket? Mert félünk tőlük. Félelemből cselekedni azonban nem bölcs megoldás.

Szia Yao

Igen, ha logikusan belegondolok, a fájdalmaimat tényleg az érzelmeim megszüntetésével lehetne a leggyorsabban megszüntetni. A gond csak az, hogy lehetetlen megtenni. Persze könnyű a tibeti buddhista szerzetesnek, aki fent él a hegyekben, elszeparálva a civilizációtól, teljes nyugalomban, étellel itallal, jó társasággal, így könnyű. De aki nem szerzetesként tengeti az életét, akinek családja van, akinek meg kell küzdenie azért, hogy életben maradhasson, na annak már csöppet nehezebb.
Szvsz az érzelmeinket azért nem tudjuk megszüntetni, mert természetes velejárója az EGOnknak. Az EGO-t pedig nem lehet kikerülni, és nem is szabad kikerülni, hiszen annak segítségével tudunk csak életben maradni itt, ezen a Földön, ebben az életben. Ráadásul ez az EGO olyan kis szemét, hogyha azt hiszed, már ki is iktattad, hát valójában még mindig ott van, csak csinált neked egy ál-nincs-EGO-t, hogy ő maga biztonságban legyen.
Tehát EGO van, nem lehet megszüntetni, amiért az érzelmeket sem. Más utat kell találni...mint pl. a kontroll, ahogy Fin is mondta az előbb...

Yavanna:erre igazából nem tudok mit mondani.A nyugati ember nem képes elfogadni a keleti népek "áldozatkésségét" a nirvana felé.Ha nem vagy képes elvonatkoztatni az érzelmeidet,nem tudsz majd továbbhaladni az Úton.Lehet hogy felismered az érzelmeid helyes használatát,de attól még használod őket.De ne felejtsük el,hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra.Buddha sem csak egy életet élt végig .A buddhizmus szent szövegei szerint isten is volt.De a keletiek a megvilágosodott embereket nagyobbra tartják az isteneknél.Teljesen egyetértek velük.
Darkman:ha belegondolsz,az érzéseid okozzák a legnagyobb fájdalmakat.Ha meghal valaki aki szorosan hozzád tartozott,megsiratod őt,nem? Ha szerelmed eltűnik az életedből(valószínű),bánkódsz miatta.Ha az érzések nem jelentenek már "semmit",akkor nincs több gátlás sem.Elhiheted,ha tovább tudsz lépni,már nyertesnek mondhatod magad.
Ring:a dolgoknak rendje van a Földön(még ha néha kegyetlenek is).De ha változtatni tudsz rajta,akkor nem panaszkodhatsz.Becsülöm az olyan embereket,akik nem törődnek bele az "előre leírt" életükbe.
Finduilas:ebben sok igazság van.A negatív érzelmeket is át kell élni,ha el akarod tüntetni őket.Ámbár ami nincs,abból baj sem lehet(egyenlőre ).

Sok-sok reagálást kérek a témához kapcsolódóan!

Kicsit már túl vagyunk a reinkarnáció témáján, de hétvégén kezembe akadt egy könyv, amit már régen megvettem, de sosem volt időm végigolvasni. Viszont ennek a topicnak a hatására éreztem, hogy újra kézbe kell vennem. Egyik legkedvesebb tanárom , Mérő László írta. Biztos van köztetek olyan, aki olvasta. Az a címe, hogy Mindenki másképp egyforma. Végülis a reinkarnációhoz csak egy mondat. Nekem nagyon-nagyon tetszett:
Nem hiszek a reinkarnációban. Már az előző életemben sem hittem benne.

Ami azonban fontosabb volt a könyvben, hogy leírta azt, mit tanult a pszichológiából. És mivel ez rám is teljesen igaz, én is leírom.
Egyrészt az ember először rájön arra, hogy mennyire egyformán működik mindenki az alpvető pszichológiai mechanizmusok tekintetében. (ld. érzelmek kémiája) Utána pedig arra jön rá, hogy mennyire különbözőek az emberek.
És ez így jó.
Ugyanez igaz az érzelmekre. A negatív érzelmek ugyanúgy hozzátartoznak az ember természetéhez, mint a pozitívak. (Ráadásul az alapérzelmek között sokkal több a negatív, mint a pozitív.) És a legfontosabb az, hogy felismerjük ezeket az érzelmeket, tudatosítsuk és kontrolláljuk őket. (Goleman: Érzelmi intelligencia. ) A negatív érzésekkel nem tudunk úgy megbírkózni, hogy kirekesztjük őket, nem veszünk róluk tudomást. Nem! Azokat is át kell élni, de fel kell dolgozni, és pozitív irányba fordítani. Mit kezdenél a boldogsággal, ha soha nem voltál szomorú?

A Holocausthoz csak annyit, hogy a "kedvenc" témám. Nagyon érdekelnek mindkét oldal résztvevőinek lelki mechanizmusai. De ez végtelenül bonyolult kérdés. Az biztos, hogy ennek nem szabad még egyszer megtörténnie! Az ember nem is tudja, hogy mennyi szenvedést generált. A zsidónál még a harmadik generáció tagjainál is súlyos válságokat okoz a múlt, amit ők át sem éltek.

Tudjátok min gondolkoztam???

Eszembe jutott az MTT és elkezdtem gondolkozni..
Visszapillantottam a múltba és rájöttem hogy milyen sokat jelent nekem ez a fórum....
Először csak egy szép és jó fórum volt és mostmár....
Egy Társaság...a Magyar Tolkien Társaság....ilyet véghezvinni...szép teljesítmény....
Nem tudom mi lenne velem a fórum nélkül...Fanatikus-mondják rám néhányan...igen..elismerem fanatikus vagyok...de azért még nem őrűlök meg...Itt szeretzem barátokat stb. Més fórumokon olyan nincs hogy találkoznak csak egyszerüen irnak irnak és irnak....
De itt...Ez egy más dolog...itt elmondhatom a problémámat és nem néznek teljesen hülyének ha monduk imádom Orlit v. Lijt....Nem...Mert itt hasonló emberek vannak....És ettől vagyok igazán boldog...ha rájövök hogy nem vagyok egyedűl a világban akinek sokat jelent Tolkien világa...
Sokan vagyunk...és egy jó "kis" csapatot alkotunk....
És ha erre gondolok az nagyon jó érzés....
És hogy mért irtam ezt ide?....Nem tudom...

Ring-bearer írta:

"úgy értem, hogy nincs jogunk megenni őket! Tudom, ennyi erővel egy ragadozó sem ehetne, de"

Na ez az a 'de' pontosan! Ha már így sarkítassz, akkor én azt mondom, hogy igenis van rá jogunk, mégpedig olyan jogunk, amit a természattől kaptunk! Az emésztőrendszerünk, a fogazatunk, az tápanyagigényünk 'úgy alakult ki', hogy hús fogyasztására alkalmas legyen. Nézz meg egy növényevő állatot, teljesen más a fogazata stb. Ettől függetlenül persze én is iszonyú lesúlytónak tartom azokat a körülményeket, amelyek között az állatokat időnként tartják! Pl 1-2 éve negyven fokos kánikulában éppen a balcsi felé robogtam, amikor megálltunk egy pihenőnél. Állt ott egy nyitott rakterű teherautó a tűző napon, a raktérben malacokkal. Iszonyatosan durva látvány volt! A sofőr bent sörözött amíg szerencsétlen malacok egyfolytában visítottak és -szó szerint- rákvörösre égett a hátuk! Még ma is ráz a hideg, ha rá gondolok! Hogy lehet valaki ennyire lelketlen? Azzal az emberrel minden lelkiismeretfurdalás nélkül megtenném ugyanazt, amit ő csinált a malackákkal!

"És valaki azt mondta, hogy ő sokkal szívesebben eszi meg azt a csirkét, amit ő nevelt fel, mint egy olyat amit a hentesnél vesz."

Ennek valószínüleg az az oka, hogy az otthon nevelt csirke általában rendes kukoricán, magokon, meg tudomisén min nevelkedik, nem pedig valami üzemi 'trutymót' kap. Ettől függetlenül én sem tudnám megenni azt a csirkét, amit én neveltem föl! Persze, ha valaki világéletében ezt látja és ebben nevelkedik, az megint más...

"De, hogy segíthetnék azzal ,hogy játszok a színpadon? Nem tudom még egy formáját se."

Egyfelől úgy, hogy az általad megformált karakterből kihozod a maximumot és ezzel nagyban hozzájárulsz ahhoz, hogy a darab erkölcsi stb. mondanivalója 'lejöjjön' az embereknek. Így esetleg elgondolkodnak azon amit láttak és a megfelelő konzekvenciák levonása után talán merítenek is belőle valamit!
Másfelől pedig a játékoddal szórakoztatod őket, ezáltal a nézők -ha csak kis időre is, de- kiszakadnak a mindennapi élet taposómalmából, félreteszik gondjaikat, problémáikat és hagyják, hogy magával ragadja őket a darab!

"Csak egy kis időre kéne őket betenni egy gázkamrába, úgy ahogy a többieket tették, és mindjárt megváltozna a véleményük! De hát, mégse megoldás... Követ kővel?"

Na igen ez nehéz ügy! De szerintem ez nem 100%-ban a skinheadek hibája, hanem részben a társadalomé és a neveltetésé is! Persze ettől még én is elítélem őket!

Cicafül: Sajnos, nekem is sokszor nincs hozzá akaraterőm... Ami nagy baj, mert akkor általában utálom magam. És a biosz tanárom mindig hangoztatja, hogy ez így nem jó, mert nem kapom meg a szükséges...etc. etc.
Dehát, aki látott engem az MTT ülésen azok látták, hogy nem vagyok éheztetve... ( ) De pl. a bőröm hihetetlenül érzékeny.
Nincs olyan perc, amikor ne lenne allergiás, szemölcsös vagy ekcémás.
Anya, mindig azt mondja,hogy mert nem eszek elég gyümölcsöt...
Nem tudom... (Egyébként a szója egész jól pótólja a húst! Ettetek már szójapárizsit? He-he, sztem tök jó találmány! )
De, ugy ennyi erővel, mindenki meghal, mindenki koncentrációs táborba született? Nem, nem így gondoltam. Szóval, úgy értem, hogy nincs jogunk megenni őket! Tudom, ennyi erővel egy ragadozó sem ehetne, de
Ahogy felhízlalják őket...Szörnyű... És valaki azt mondta, hogy ő sokkal szívesebben eszi meg azt a csirkét, amit ő nevelt fel, mint egy olyat amit a hentesnél vesz. Hát ez teljesen kiborított! Nekem a szívem szakadna meg! Hát, Cica jól elbizonytalanítottál, ezen még gondolkodom!
Kincső: Nem néztem meg. Féltem tőle. Tudod, nekem nagyon élénk a fantáziám, és éjszaka elég érdekes álmaim vannak. De láttam a Nyapfényízét, Az Élet szép, és a Csillagvirágokat (van egy lány, akinek a nagyija megjárta a koncentrációs tábort..."Links, Rechts...Links, Rechts!" Borzalmas volt! ) Ja, és olvastam a Számláld meg a csillagokat c. könyvet.
Nem, vagyok még hívő, nem tudom, nem tudok semmit még!
Nem tudom, mi lehetne a kiváltó ok, Darkman. Ezen is gondolkodok még!
Igen, én is erre gondoltam, hogy így segítek! De, hogy segíthetnék azzal ,hogy játszok a színpadon? Nem tudom még egy formáját se. Talán majd kialakul. És, sajnos, igen. Talán menekülni szeretnék.
És ezek a "Szkíhedek" (nem tudom, hogy kell írni ) újra kezdik!
Nagyi ilyenkor azt mondja: Csak egy kis időre kéne őket betenni egy gázkamrába, úgy ahogy a többieket tették, és mindjárt megváltozna a véleményük! De hát, mégse megoldás... Követ kővel?
Na, jó mennem kell! A valák óvjanak titeket!

1945. évi választások: 1945 novemberében Magyarországon demokratikus, többpárti, szabad választásokat rendeztek, amelyeket a nyugati hatalmak is elismertek. A választásokon a Független Kisgazdapárt győzött és tett szert a szavazatok abszolút többségére 57,03%-kal. Második lett a Szociáldemokrata Párt 17,41, harmadik a Magyar Kommunista Párt 16,95 és negyedik a Nemzeti Parasztpárt 6,87%-kal. Az előzetes megállapodások szerint koalíciós kormány alakult a fentebb felsorolt négy párt részvételével, amelyben a kulcstárcákat – például a belügyminiszterit – a kommunisták szerezték meg.

1959-es amnesztia: „A gyors politikai és gazdasági konszolidáció” 1959 tavaszán tette lehetővé az első részleges közkegyelmet. Az 1959: 12. számú tvr. alapján elsősorban a viszonylag rövidebb időtartamú büntetésre ítéltek szabadultak; valamint az ítélet időtartamára való tekintet nélkül a fiatalkorúak, illetve azok, akiknél ezt alapvető emberiességi szempontok indokolták (idősek, várandós nők, kisgyermekes anyák stb.). Ugyancsak elhagyhatták a börtönt azok az 1956 utáni speciális bíróságok (statáriális, népbírósági stb.) által elítéltek, akik „szabadságvesztés-büntetésük végrehajtása során a megjavulás komoly jeleit mutatták”. Ekkor szabadult a statáriális perekben fegyverrejtegetésért elítéltek nagyobb csoportja.

1960-as amnesztia: 1960. április 1-jén újabb részleges közkegyelemre került sor „felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából”. Ahogy a többi, úgy ez az amnesztia sem kizárólag az 56-os elítélteket érintette, a 2. §. például a világháború után háborús vagy népellenes bűncselekmény vádjával elítélteket szabadította ki, amennyiben büntetésükből már legalább tíz évet letöltöttek.

1963-as amnesztia: A kül- és belpolitikai események 1963-ban tették lehetővé az 56-os elítéltek „nagy” amnesztiáját. A kubai válságon túljutó szuperhatalmak és a szocializmus alapjainak lerakását deklaráló MSZMP kölcsönösen hajlottak a rendezésre. A már 1960-ban megkezdődött szigorúan titkos tárgyalások eredményeképpen az USA javaslatára 1962 őszén levették az ENSZ Közgyűlésének napirendjéről a magyar kérdést, U Thant főtitkár pedig meghívást kapott Budapestre. Azonban még ekkor sem bocsátott és kegyelmezett meg a kádári hatalom minden 56-osnak, több megszorító rendelkezés gondoskodott arról, hogy közülük számosan – több száz ember – továbbra is börtönben maradjon. Miközben kiszabadultak a börtönből a háborús bűnösök, ha büntetésük kétharmad részét már letöltötték, és minden megszorítás nélkül visszanyerték szabadságukat azok, „akik hatalmukkal visszaélve, a szocialista törvényességet megsértették”, a rendelet kizárta a visszaesőnek minősítettek 56-osokat, vagyis azokat, akiket 1951 után már egy alkalommal – akármilyen váddal – végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek. Kizárták azokat is, akiket ugyan a forradalomban való részvételükért, de különösen súlyos minősítésű köztörvényes vádak (gyilkosság, rablás stb.) alapján (is) ítéltek el. Így a fegyveres felkelők túlnyomó része börtönben maradt, és azok a sorállományú katonák is, akik november 4-én parancsra felvették a harcot a szovjet csapatokkal. Végül nem vonatkozott az amnesztia az 1957. május 1-je után elkövetett hűtlenség vádjára sem, így továbbra is börtönben maradtak azok, akik e dátum után fordultak elítélt vagy éppen bíróság előtt álló felkelők védelmében valamely nemzetközi szervezethez. A kutatás jelenlegi fázisában még nem merjük állítani, hogy pontosan tudnánk a dátumot, mikor szabadult az utolsó 56-os, volt aki 1974. május 14-én hagyhatta csak el börtönét, de valószínűleg nem ő volt az utolsó.

adminisztratív módszerek: A hatósági kényszereszközök eufém megnevezése. Adminisztatív intézkedésről beszéltek, amikor büntetőjogilag jártak el a munkából későkkel vagy a selejtet termelőkkel, vidéken a beadási- és egyéb kötelezettségeket nem vagy nem időre teljesítőkkel stb.

Akadémia utcai pártközpont: Az Akadémia utca 17-es számú házban működtek a Magyar Dolgozók Pártja központi vezető szervei, lényegében innen irányították az országot. Az 1956-os forradalom alatt kezdetben Nagy Imre miniszterelnök is az Akadémia utcából látta el feladatait, de október 29-én áttette székhelyét a Parlamentbe, így a pártközpont helyett a Parlament lett az ország politikai központja.

ÁVH (ÁVO): Államvédelmi Hatóság. Állambiztonsági szerv, amely a Belügyminisztérium felügyelete alá rendelt hatóságként alakult 1948 szeptemberében. Jogelődjei a Politikai Rendészeti Osztály (PRO, 1945) és a BM Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO, 1946) voltak. Alapításától kezdve a kommunista párt vezetése alatt állt. A PRO fő feladata a nácizmus magyarországi maradványainak felszámolása volt, amely már az 1945. novemberi választások után kibővült az úgynevezett reakció elleni harc jelszavával. A szervezet székháza kezdetben az Andrássy, majd később Sztálin út 60. sz. alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt (az úgynevezett „Hűség Háza”), később a Jászai Mari téri „fehér ház”. Az ÁVO, majd az ÁVH a kommunista hatalomátvételért folytatott küzdelem során döntő szerepet játszott a koncepciós perek előkészítésében és végrehajtásában. Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a „párt öklének” számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség (úgynevezett zöld ávó) és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a Belső Karhatalmat. Átvették a legfontosabb párt- és állami épületek, valamint több kényszermunka-, illetve internálótábor (pl. Recsk, Kistarcsa) őrzését. Az ÁVH 1950 és 1953 között mintegy 650 ezer ember ellen folytatott eljárást. Leghírhedtebb vezetője, Péter Gábor 1945-től 1953. januári letartóztatásáig állt a szervezet élén, és híven végrehajtotta Rákosi Mátyás minden utasítását. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá. Az 1956-os forradalom idején a magyar társadalomnak a sztálini rendszer iránti mély ellenszenve leginkább az ÁVH elleni gyűlöletben és ezzel párhuzamosan néhány ávós meglincselésében öltött testet. A forradalom alatt az ÁVH egyes egységei, tisztjei a szovjet csapatok oldalán harcoltak a fegyveres felkelők ellen. Nagy Imre kormánya 1956. október 28-án teljesítette a forradalom egyik fő követelését, és feloszlatta az ÁVH-t. Ezt november 7-én a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbefojtása után a rendőrség állambiztonsági osztályainál dolgozott 1961-ig.

Ez csak érdekességnek...

Kincső, Telu: amire ti gondoltok, az a II. világháború vége felé, 1944-45 táján történt (nyilasok, nácik). A magyar történelem egyik legsötétebb része. És mostanság egyesek ugyanazt hangoztatják, amit azokban az időkben . Az ember sosem tanul a múltból.

Kincső:Sajnos ilyen hazánkban is volt.....pontosan nem toom hogy mikor de azt tom hogy a szocialista időszakban...

Éljen a buddhista filozófia

Egyetértek Yavannával. Tudni kell, minek mi az oka. Ha azért érzem magam rosszul, mert nincsenek barátiam, akkor meg kell néznem, miért nincsenek barátaim. Ha azért, mert szemét vagyok, fel kell tennem a kérdést: melyik éri meg? S ennek fejében változom
Az érzelmeinket nem kéne megszüntetni, mert azzal vesztenénk el emberi mivoltunkat. Az élet attól édes, hogy képesek vagyunk érezni. Mi lenne, ha nem lenne pl. szerelem? Ó-ó, vagy tragédia, honnan lenne nekünk Hamlettünk pl.?

Üdvike

D.

Üdvözlet elmélkedők

Tényleg bebizonyították már, hogy a hangulatváltást, ami ugye érzelmi alapokon nyugszik, befolyásolni lehet, s ez bizonyítja azt a feltevést is, miszerint az érzelmek csak puszta kémiai reakciók. No de akkor felteszem a kérdést, milyen okból kezdődik el egyáltalán ez a folyamat? Mi a kiváltó ok, ami miatt mindenféle vegyi anyagok választódnak ki a kisagyunkból vagy honnan.
A színészet egy csodálatos dolog. Ha tehettem volna, szívesen mentem volna a Színművészetire, dehát a Sors másképp akarta, és végül is, ha úgy vesszük, az Élet is egy színdarab De amit te írtál, Ring, arra mondanék valamit. Azt írtad, hogy gyermekkorodban segíteni szerettél volna az embereken, s mire felnőttél, láttad, hogy esélytelen, ezért el szeretnél menekülni ( mert végül is erről van szó ) a színészetbe. Kérdeznék valamit. Tudnál úgy színészkedni, hogy közben végig benned van a tudat: gyermekkoromban volt egy cél, amit feladtam, mert túl nehéz lenne megvalósítani? Bár szerintem nem is kéne válaszolnod, mert hiszen a színészettel is lehet tanítani, nagyon is sokat. Ha beleviszed saját magadat. Ha egészen egyesülsz a szereppel, és még hozzáadod az egyéniségedet. Így is lehet segíteni az embereken. De akkor ne menekülésről szóljon, hanem örömről és tettvágyról. Segítségről is, igen. Hiszen annak millió formája lehet
Dehát úgyis színész leszel, már megmondtam neked nemrég

Nácizmus, hajjhajj, az emberiség szégyenfoltja. Kitűnő példa arra, amit Yoda is mond:

" Félelem. A félelem a kapu, ami a Sötét Oldalhoz vezet. Mert a félelem a gyűlöletet szül. A gyűlölet utálatot. Az utálat pedig szenvedést..."

Yavanna írta: Szerintem inkább az a fontos, hogy megtanuljunk uralkodni az érzéseinken, adott esetben kezelhessük, illetve hogy egyáltalán megismerjük őket.

Amíg ezeket a sorokat olvastam, nem arra gondoltam, amit Te írtál utána ("elönt az ideg és a düh"), hanem a pozitív érzelmekre, pl. a szerelemre És azt már jó látni, ha valaki boldog és sugárzik tőle, a szeme csillog és láthatóan lebeg. Ezeket az érzelmeket viszont hadd ne kelljen uralni! Bár néha nem árt. Meglepő, hogy néhányan rossz néven veszik, ha a másik boldog...

[size=9:287e2gfb]Én MÉG sajnos nem ismerem teljesen a buddhista filozófiát (Yao: de már nyomon vagyok!! ) Ma hallottam egy műsort róla a rádióban, amit sajna nem tudtam végighallgatni. Így még mindig rácsodálkozom egy-két (jó sok) dologra, ami a világban van és mozgatja azt.[/size]

Yao: Buddhista filozófia? Van benne valami, az biztos! De azzal nem teljesen értek egyet, hogy a cél az érzéseinktől való teljes elszakadás lenne; noha úgy biztosan egyszerűbb az élet. Szerintem inkább az a fontos, hogy megtanuljunk uralkodni az érzéseinken, adott esetben kezelhessük, illetve hogy egyáltalán megismerjük őket. Ha valaki ide eljut, az már sokat nyert! Olyan rossz látni, amikor az embereket egyszercsak elönti az ideg', ösztöneiktől hajtva kikelnek magukból, mert egyszerűen képtelenek uralkodni a bennük feszülő indulatokon...

A Schindler listája tényleg jó film.Nameg időtartamban sem útolsó...

Az élet egy nagy szenvedés.De ha az ember túljut azon,hogy az érzései uralják,teljességgel elmondhatja magáról,hogy nem lesz több gondja a földi életben.Jöhet a következő megmérettetés máshol.Bár az sem lesz könnyebb...

Kincső írta:

“megmentek minden… állatokat (ehhez még fűzök valamit!)”:
Családommal Dachauban (Németországban) jártam egy koncentrációs táborban. Nagyon megrázott. Jehova tanúi, Zsidók, Romák, Viszzaesett bűnözők, Homoszexuálisokat, és olyan embereket, akik nem illettek a társadalomba ők mind meghaltak egy őrült miatt aki maga is zsidó volt.
Úgy indult, mint egy munkatábor, aztán…értelmetlen öldöklés…

Láttad a Schindler listája című filmet? Pár hónapja ment a TV-ben. Van könyv alakja is, Schindler bárkája címmel. És más látta vagy olvasta?

Én láttam a Schindler listája c. filmet... Hm jó volt, de igazság szerint annyira nem fogott meg. ( ) A Tma borzalmát akkor számomra már jobban visszaadta Az élet szép c. film
Ezzel kapcsolatban pedig az érdeklődőknek ajánlanék néhány könyvet:
- Leon Uris: A királynő törvényszéke (Egy per, az orvosi kísérletek tükrében...)
- Leon Uris: Mila 18 (A varsói gettólázadásról...)
- Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben (Az Eichmann-per története, a főügyész tollából...)

Ring-bearer írta:
"Egyszer azt mondta nekem valaki: Végülis az érzéseink, a szerelem, a boldogság, a szomorúság nem más, mint egy kémiai reakció, ami az agyunkban “működik”.
Ez nagyon kemény, de valószínüleg (mert még nem bizonyították be) ez a valóság.
Akkor a lélek? Tényleg létezik, vagy csak nem akarnák elfogadni azt a szörnyű valóságot, hogy nem mások az érzéseink csak egy kémiai reakció?"

Igen ez egy nagyon nehéz kérdés... Boldogság, szomorúság valóban 'előállítható' kémiailag is, amely tényleg képes határtalan örömet, vagy bánatot okozni. Gondolok itt az alkoholra, vagy a drogokra. DE szerintem a BOLDOGSÁG, illetve BÁNAT valahol több ennél, magasabb rendű. Áthatja valamilyen misztikum, bizonyos teljesség; na ez az ami szvsz mesterségesen nem hozható létre, ehhez LÉLÉK kell!

"Azon gondolkoztam, miért nincsenek hősök? Tudom, hétköznapi hősök…"

Márpedig vannak hősök, csak nem abban, a formában, ahogyan a filmekben láthatjuk. Ez a világ olyan szinten elzüllött már, hogy manapság szerintem már szinte mindenki hős számba megy, aki a saját érdekeit háttérbe szorítva, időt, energiát és pénzt nem kímélve folyamatosan kűzd azért, hogy valami pozitív irányba változzon!

"Nem vagyok hívő (egyenlőre semmilyen vallásban nem hiszek. Valami nagy Energia van…)"

Ebben egyetértünk!

"Kiskoromban (mint minden gyerek) mindig álmodoztam, hogy majd megmentek minden embert, a fákat, az állatokat (ehhez még fűzök valamit!).
Mostmár, hogy rájöttem a szomorú valóságra, színész akarok lenni. Pont ezért, hogy az álmaimban szerepelhessek."

A színészet szép dolog, hajrá! De ettől még szvsz nem lenne szabad 'beállnod a sorba' és elvesztened a hitedet, hogy megpróbáld valóra váltani az gyermekkorod álmait! (Már lejebb is betettem, de most ide nagyon passzol: )

"Ragaszkodj az álmaidhoz, mert ha az álmok meghalnak, az élet csak egy törött szárnyú madár marad, amely sohasem tud a fellegekig szárnyallni!"

A többivel kapcsolatban pedig Cica megelőzött és leírta az én álláspontomat is egyben! [/i]

nagyon egyetértek veled, Cicafül; ez igazán érett, feleősségteljes vélemény

Kedves Ring!
Először is hadd kezdjem azzal, hogy nagyon tisztellek Téged és Anyukádat!
Én biztosan nem lennék képes arra, hogy ne egyek húst. (Ebben 100%ig biztos vagyok) Szerintem nekem nem lenne hozzá akaraterőm - ha arról az oldaláról közelítjük meg, hogy le kell mondanom valamiről. Mondjuk eddigi életem során csak a csokival voltam így, de nem bírtam megállni. A hús egy picit más...
De akkor ott van még az élettani hatása. Nem véletlenül vagyunk mindenevők (márcsak fogazatunkból adodóan is). Így szüksége van a szervezetünknek az állati eredetű fehérjékre. Ezeket nem, vagy csak nehezen tudjuk növényekből fedezni. ...
Na mindegy nem megyek bele az élettanba, mert elég hosszú lenne és nem célom, hogy meggyőzzelek. Sőt! Azt tudom például, hogy a vegetáriánusoknak kevesebb alvásra van szükségük, mert nincs olyan sok felesleges mégereanyag a szervezetükben, így nem tart olyan sokáig a lebontásuk sem. Hogy előnyt is mondjak

Nos, hogy az állattenyésztés egyenlő lenne a koncetrációs táborral?? Hát?? Ezzel viszont nem értek igazán egyet.
Az őz is valamilyen szinten arra született, hogy meghaljon. Ő a farkas, medve és különböző más ragadozó tápláléka. Akkor ilyen logika alapján ő is "koncetrációs táborban" él, csak szabadon. Ezt viszont én nem állítanám! Ezt természetnek hívják.
Az, hogy az ember tenyészti a szarvasmarhát, az már civilálódásának és gondolkodásának következménye. Ez az egyik. Másik. Valószínű kicsit bajban lennénk, ha még mindig vadásznunk kéne az erdőkben, réteken. Valószínű már nem is lenne mire Kicsit sokan vagyunk, ahhoz hogy ez kivitelezhető legyen.
És ha mondjuk mindenki vegetáriánus lenne, akkor meg azt nem győznénk mi és a Föld, hogy azt a sok zöldség- gyümölcs és egyéb féle dolgokat megtermeljük. Akkor meg azért ölnénk meg az állatokat, hogy minél több termőföldünk legyen. És asszem ez se egy járható út...

Itt inkább az állatok tartásán van a hangsúly! Nem lenne szabad olyan körülményeket engedni, mint amik néhány gazdaságban uralkodnak! Ez teszi koncetrációs tábor jellegűvé az állattenyésztést - talán. De alapjába véve nem az, mert a szarvasmarha, sertés, birka stb, a természetben is meghalna ( farkas, medve stb)

A boldogság engem, akkor szokott elfogni, amikor tényleg, úgy érzem nincs semmi bajom, és úgy érzem, mindent elvégeztem, amivel megbíztak, szeretek midenkit, és nincs semmivel bajom. A Ha eljön Joe Black c. filmben az Apa (Antony Hopkins) mindig azt mondta, hogy akkor lehetsz igazán boldog ha már nem kívánsz semmit az élettől. Szerintem is így van.
Csak én még elég sokat kívánok valamit az élettől…
Ja, és amikor ez az érzésem van, vagy egy hasonló formája, akkor jön velem szembe egy jóképű pasi és azt mondom:
Ebbe szerelemes vagyok.
Vagyis még sose voltam szerelmes.

Egyszer azt mondta nekem valaki: Végülis az érzéseink, a szerelem, a boldogság, a szomorúság nem más, mint egy kémiai reakció, ami az agyunkban “működik”.
Ez nagyon kemény, de valószínüleg (mert még nem bizonyították be) ez a valóság.
Mert végülis mi irányítaná az érzéseinket? A szívünk? Nem, azt már tudjuk, hogy nem.
Akkor a lélek? Tényleg létezik, vagy csak nem akarnák elfogadni azt a szörnyű valóságot, hogy nem mások az érzéseink csak egy kémiai reakció?

Most láttam a Pókembert. Nagyon tetszett a film, ajánlom mindenkinek. Nagyon tetszik Peter Parker/Pókember személyisége.
Azon gondolkoztam, miért nincsenek hősök? Tudom, hétköznapi hősök…
Minden film azt mutatja, hogy szegény kisfiú egyszer csak jött vm és ő lett a HŐS.
Miért kell az emberek szívét fájdítani? Hogy majd jön Ő és megment mindenkit.
Nem vagyok hívő (egyenlőre semmilyen vallásban nem hiszek. Valami nagy Energia van…)
tehát nem hiszem, hogy újból eljöjjön a teljes boldogság, vm hatására.
Kiskoromban (mint minden gyerek) mindig álmodoztam, hogy majd megmentek minden embert, a fákat, az állatokat (ehhez még fűzök valamit!).
Mostmár, hogy rájöttem a szomorú valóságra, színész akarok lenni. Pont ezért, hogy az álmaimban szerepelhessek. Nagyon rossz volt amikor erre rájöttem.

És nem szörnyű, hogy a Megyében Frodót nem ismerték el, pedig ő vitte el a Gyűrűt?

Ja, és magyarázza el nekem valaki Aragorn és Éowyn kapcsolatát, mert nem értem…

“megmentek minden… állatokat (ehhez még fűzök valamit!)”:
Családommal Dachauban (Németországban) jártam egy koncentrációs táborban. Nagyon megrázott. Jehova tanúi, Zsidók, Romák, Viszzaesett bűnözők, Homoszexuálisokat, és olyan embereket, akik nem illettek a társadalomba ők mind meghaltak egy őrült miatt aki maga is zsidó volt.
Úgy indult, mint egy munkatábor, aztán…értelmetlen öldöklés…
Tudnotok kell ahhoz amit írok, hogy mióta élek vegetáriánus vagyok. Elvileg nem eszek tojást sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ettem már. Anyukám 16 éves kora óta jógázik. Letett egy fogadalmat, hogy nem eszik húst, mert azzal életeket olt ki!
Tudom, most rázzátok a fejeteket, hogy de hát tenyésztik őket, meg nem minden tojásból lesz kiscsirke…13 éve hallgatom az ellenérveket.
Az emberek úgy nőnek fel, hogy ott volt a hús, és megették. A szülei is a barátai is, és egyáltalán nem zavarta, hogy ott a hús. Nem gondolta végig, hogy az hogyan is került oda.
Nekem mindig minden nap eszembe jutott. Óvodában amíg a többiek ették a rántott húst, én vajaskenyeret kaptam, mert nem volt más.
És itt jön a koncentrációs tábor. Hülyén hangzik, és úgy gondoljátok túl kemény, de így van:
Az állatokat koncentrációs táborokban tartanak! Arra születnek, hogy megöljék őket… (Zsidó vagy? Akkor meghalsz!) És most gondolhattok Hermionénak, amikor megakarta menteni a manókat, de én így gondolom! És, akinek elmondtam, volt aki azt mondta pedig húst evett, ebben van valami, és volt aki hevesen tiltakozott. Gondolkodjatok el ezen!

Talán sok hülyeséget írtam, amivel nem értetek egyet, de le akrtam nektek írni, mert ezek a gondolatok nagyon régóta megfogalmazóttak bennem, és mikor lementem a netről mindig bosszankodtam, hogy ezt megint nem írtam le. Most nem lesz ilyen.

Yao írta: Frankytökéletes magyarázat.A Yin és Yang tényleg jó példa .Gratuláció a szövegért!

Köszönöm, de asszem plagizáltam
Mindenesetre ideillett...

Frankytökéletes magyarázat.A Yin és Yang tényleg jó példa .Gratuláció a szövegért!

Kedves Batti!
Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul, de én ezt szerettem volna kifejezni a témához való hozzászólásommal.

Nem nem nem. Biztosan nem voltam eléggé világos vagy most nem értek pontosan valamit. Amiről én irtam az nem hely, szituáció vagy esemény kiváltotta határtalan boldogság érzés. A kiindulópontja nem ok-okozati, az utána következő történések tőle lesznek mások, különlegesek. Nincs különösebb kiváltó oka, egyszerűen csak bekövetkezik, az utcán vagy bárhol. Relációk nélküli állapot, amelyben a leghétköznapibb dolgok is különlegessé válhatnak