Gondolatok

Darkman írta: Szió Yavanna

A társadalmi konvenciók vonzatainak is van őseredete. Ez pedig az erkölcs. Legalábbis szerintem

Darkman írta: Ki az Istenkáromló? Az, ki parancsol, vagy az, ki elenged? Félelem vagy szeretet? A félelem birtokol, megköt, ragaszkodik, ennek értelmében utasít, fenyeget, ködösít, álcáz. A szeretet elenged, szabadságot ad, tolerál, ennélfogva nem ragaszkodik semmihez, nem parancsol, nem birtokol, csak egyszerűen VAN! A puszta létezés maga a szeretet. S mi ez, ha nem szabadság?

Darkman írta: Mert ő nem mond ilyet. Ő nem parancsol. Miért? Mert a szeretet nem szab feltételeket.

Darkman írta: társadalmunk a jelenlegi helyzetben elutasítja a " más"-ságot.
De említhetnék még az orális szextől elkezdve a házasság előtti szeretkezésen át a mobilmániáig nagyon sok területet, ahol nem a saját elképzeléseink szerint döntünk, hanem a társadalom kénye-kedve alapján.
Németországban például cikinek számít, hogyha a családok nem cserélik le 3 évenként a nagyszobai garnitúrát, mondván, mit szól majd a szomszéd?
Korunk egyik hibája, hogy külsőségek szerint döntünk. Nem azt nézzük, mi hogyan képzeljük el, hanem hogy mások hogyan gondolják. Azaz: külső okok folyamán megtagadjuk saját magunkat. Hazugságban élünk. Felmerül a jogos kérdés: miért?
Mert félünk. De mitől? Hogy kiközösítenek minket. Ki? A társadalom. Ha meleg vagyok, akkor én nem tartozom a társadalomba. Ha kokózom, szintúgy. Ha gyilkos vagyok, szintúgy.

Ez a birkaszellem. A tömeges hömpölygés. Mindez pedig tudattalanságunk és önállóságunk hiányának a terméke. Vannak, akik erre már felfigyeltek, és sajnos a piac is. Említhetnénk ugye az 500 csengőhangot és 400 előlapot a mobiltelefonainkra. Hogy a ruhákról és egyéb kacatokról ne is beszéljek.

varda írta: Aiya!

Én egy dolgot ehhez még nagyon megtanultam.

A szabadságod pontosan addig terjed, amíg nem korlátozod vele mások szabadságát!

Mert mint Te is mondod: Senkinek sincs joga ahhoz, hogy megmondja a másiknak, mit csináljon, mi a helyes és mi nem.

Gandalf írta: A Tízparancsolatot max. egyféleképpen lehetne még lefordítani: kijelentő módban. "Nem ölsz. Nem lopsz."stb. De így elvesztené a lényegét. Nincs jobb megoldás, mint a felszólító mód. S ha már a szívűnkbe is be van írva, onnantól fogva tényleg kötelezővé válik számunkra!

Gandalf írta: Én nem értek a héber nyelvhez, de egy szemeszteren át hallgattam héber filozófiát, s onnan tudom, hogy nem felszólítómód...
Nem tudom, pontosan mi, Ferge Gábor műveiben, vagy esetleg Martin Heideggernél kéne megnézni... Bár lehet, hogy teológiai művekben is bene van. Én ehhez hülye vagyok.

Csavargó írta: Isten szerintem nagyon nagy szabadsággal áldott meg minket.

ÜDV:CSAVARGÓ

Gandalf írta: Darkman. A Tízparancsolat nem felszólító módban van. Csak másképpen nem lehetett lefordítani. Az eredeti szöveg más, a héber nyelv (és nyelvtani gondolkodás) sajátossága!
Hogy ki kivel került összetűzésbe? Megmondom Neked!
Szakadás következett be Isten és ember között, ember és természet között, ember és ember között, s az emberen belül is. Ez itt a baj. S az, hogy az így keletkezett űrt nem azokkal a dolgokkal próbálják behelyettesíteni, amik eredetileg oda tartoznának.

Darkman írta: Az ember nem ember szabadság nélkül. Ugyanígy az állatok, a növények...minden, ami létezik a világon. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy megmondja a másiknak, mit csináljon, mi a helyes és mi nem.

amanibhavam írta: Irányzatok mindig is voltak, mert az embereknek túlságosan sokféle a vallásélményük ahhoz, hogy ezt öt-hat kanonizált eszmerendszerbe lehessen terelni, nézz körül a középkori "eretnek" (mármint az egyház szemszögéből eretnek) irányzatok környékén, tucatjával voltak mindig is; most persze még több van, mert az információáramlás megsokszorozódott, és olyan gondolatok is eljuthatnak az emberekhez, amelyek kétszáz éve még bőven rejtve maradtak. Másrészt, hogy mi az "ostoba maszlag", az erősen szubjektív megítélés tárgya.
Az, hogy egy vallás "sikeres", nemcsak az általa képviselt hittételek "igazságától" függ, mert ez ugye hit kérdése, hit és igazság pedig két külön sík, vagy metszik egymást, vagy sem. A vallás sikere nagyrészt "marketing" kérdése (ld. Pál apostol), meg azé, hogy az általa képviselt értékek milyen mértékben kompatibilisek a társadalom akkori belső késztetéseivel. Az Ószövetség által hirdetett erkölcsi normák nyilván az akkori zsidó közösség problémáit, bűneit és igényeit adresszálják, Mohamed tanításai pedig a korai arab társadalom problémáit.