Gondolatok

Felagund írta: A beszélgetős topic génmódosított kutyáival kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ki mit gondol a génmanipulált növényekről, lehet-e őket fogyasztani, és ha igen, miért nem

Génmanipulálás... Ilyenkor mindenki rosszra gondol, mert mindenki azt gondolja, hogy csak rosszértelemben vett mutánsok lehetnek azok. És hogy micsoda galád dolog ilyet tenni. De ha nem lettek volna soha mutánsok, mi sem lennénk most itt.
Szvsz nem rossz dolog az, sőt. Kivégezni lehet, állok elébe.

A beszélgetős topic génmódosított kutyáival kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ki mit gondol a génmanipulált növényekről, lehet-e őket fogyasztani, és ha igen, miért nem

Rabyn ez a hazi kartya baromi jo otlet!
De tenyleg!

Én azt szeretem nagyon amikor megyünk valahol és akivel éppen vagyok rámutat valamire a kirakatban, hogy "eeezt szeretnééém" vagy "eeez dejóóóó" és akkor én megjegyzem és amikor tudok elmegyek és megszerzem neki: )
Vagy ha nem tudok megszerezni akkor elkészítem a házi mását.
Anyu így kapott egyszer egy csomag kártyát saját magamálalt készítve. Két hétig festettem

Majd megprobalom nem agyongorcsolni magam, tudom hogy az idegeskedes nem visz elobbre.
Remelem mindenkinek bekes es szep karacsonya lesz!

Liliom írta: Ah karacsony. A legtobb embernek moka, nekem nem igazan. Az egesz csaladom velem egyutt negy emberbol all. Iden csak ket hetet tolthetek el anyuval, apuval es a hugommal decemberben, es ebben nem lesz benne az ujev, 30-an mar utaznom kell. A legszornyubb a gorcsos megfelelni akaras apueknak (tok jo hogy ezt nem lehet kinoni), ami iden az ajandekvalasztasban teljesedik ki. Nincs rosszabb mint amikor orakon at jarod a boltokat es nem talalsz semmi olyat ami megfelel. Szoval az igazat megvallva, kicsit felek a karacsonytol, mindig azt akarom hogy tokeletes legyen, es sosem az.[/url]

Szvsz se Te se más ne tegye a mércét túl magasra: jószerivel semmit sem lehet előre eltervezni, valami mindig közbejöhet. Magasra: ezalatt tényleg azt értem, hogy attól holbizti, hogy nem leszel boldog ezen a napon, ha eltervezed, hogy márpedig így meg úgy lesz (aztán mégsem). Ez nem baj, nem katasztrófa: van ilyen.
Ajándék? Igen, a választás sokszor nagyon nehéz. Én újabban kitalálok valami személyeset, vagy csinálok valamit: lehet, hogy nem ér sokat (anyagilag) de amúgy annál töbet... az már más kérdés, ha valaki ezt az értéket nem nézi.

Én szerettem a karácsonyt, de mióta van ez az új módi, hogy nem havazik karácsonykor... azóta nem olyan, és nehezen élvezhető.
Amúgy nálunk igazi, családi karácsony szokott lenni - kivéve a tavalyi, mikor akkor veszekedés volt, hogy az év többi napján esedékes összekapások eltörpülhetnek mellette.
A díszítést azt még szeretem, mert apum soha nem hazudtolja meg magát, és annyira kreatív, hogy mindig van min szórakozni és csodálkozni. A közös karácsonyfa díszítés lassan kezd hagyománnyá válni.
Az illatok azért még nálunk megvannak, bár műfenyőnk van, apum mindig hoz be a házba élő ágat is, egy kis dekorációba.
Ajándékozás nálunk szolid szokott lenni, mert egész évben rengetek jóval lepjük meg egymást, és sajna ezt ezen a ~szép~ napon sem tudjuk felülmúlni.
Amit még úgy szeretni tudok ezekben a napokban, az az, hogyha karácsonyi vásárkor havazik és mi sétálgatunk barátokkal, vicces sapikat próbálunk, és jó.
De összességben asszem kezd ellaposodni a dolog... bár lehet én is hibás vagyok, hogy csak a rosszat látom Változtatni kell a látásmódomon

Kis veszekedés, de az mindig van. Ajándékozás, gyertyaillat, az, hogy egész este együtt a család. Boldogan elaludni, és másnap kicsit elszomorodni, hogy már vége is. Aztán két hétnek érzett idő múlva ráeszmélni, hogy megint karácsony.

no ha megkérdeztem, leírom én is

-nem szeretem itthon a karácsonyt, mert nálnk mindig balhé van belőle - mint minden másból...
én teljesen másképp csinálnám, de mivel nem én vagyok a háziasszony-főnök, ezért még az van, amit anyámék akarnak..
mindig kapkodós, veszekedős, hangulatnélküli
viszont
-szeretem a hangulatos vásárlást (mint tegnap) szeretek készülni, akkor is, ha nem annyira szép, amit én csinálok, mint a bolti... szeretek ajándékot kitalálni és megvenni, mert egész évben figyelem azt, akinek venni szeretnék és kilesem az óhajait... remélem idén is eltalálom
és szeretek adni, látni az arcokat, amikor bontják és jobban izgulok, mint aki kapja, hogy mennyire fog tetszeni és tényleg jól gondoltam-e
-szeretem, ha esik a hó és fehér a karácsony, de amikor süt a nap és nincs hó, akkor nem tudok hangulatba kerülni
-szeretem az illatát, de a mai fenyőknek nem olyan az illata, mint rég
-egyszer szeretném megélni, hogy úgy történik az egész, ahogy nekem tetszik
-és egy kicsit irigylem azokat, akiknek ilyen gyermekkori emlékük van...

mindenkinek kívánok olyan karácsonyi készülődést és ünnepet, amilyet megálmodott magának és olyan szeretetet, izgalmakat, várakozást, békét, mint amilyennek álmaiban látja

Üdv!

karácsony...

Behúnyt szemmel kimondom a szót, és eszembe jut megannyi emlék...
Minden évben más és más, de mégiscsak a szeretet ünnepe, és ehhez a szóhoz szeretem tartani magam...
Ahogy kimondom, érzem a fenyő, a fahéj és a narancs illatát.
Ez az az ünnep, amikor én is odaállok a konyhába anyu mellé sütni valami narancsos fahéjas süteményt, holott nem szeretek főzni.
Ez az az ünnep, amikor összeül a "szük család" (nálunk ez 15 ember minimum) és egy kicsit egymásra figyelünk.
Ez az az ünnep amire rá lehet készülni, díszbe öltöztetve az otthonunkat, gondolatainkat és szívünket.... ilyenkor bármennyire elfoglalt is vagyok, találok időt arra hogy ajándékokat készítsek, mert mindíg szerettem valami olyat adni, amiben egy kicsit benne vagyok én is.
És ez az az ünnep is amit a villogó reklámok, és a pénztelenség pokollá és giccsé tehet ha hagyjuk... mert mindenhonnan dőlnek az ajánlatok hogy ha igazán szeretsz valakit akkor ezt meg azt veszel neki, és ha igazán széppé akarsz valamit tenni akkor ezt meg azt aggatsz az otthonodba... ezekre becsukom a szemem és csak azt látom meg amit én is akarok... ami számomra tényleg visszadja az ünnep jellegét.

Számomra ennek az időszaknak szertartása van... közeledik az év vége, ilyenkor elkezdődik a számvetés hogy mi történt az elmúlt évben, mit valósítottam meg abból amit szerettem volna (hiszen szilveszterig és az újabb fogadalmakig még van egy kis idő) így hát el kell kezdeni lezárni az esztendőt és készülni az újra...

És ami a legfontosabb, a karácsonyi varázslat... nem emlékszem olyan évre amikor nem vettük fel az ünneplőnket, és nem főztünk valami különlegeset erre az estére. Még amikor nem is nagyon volt pénzünk, és nem volt sok ajándék a fa alatt, akkor is megadtuk a müdját és hangulatát az ünnepnek.
Amíg kicsi voltam, mindíg a nagymamámnál töltöttem a délutánt, és mire hazaértem sötét volt, az ablakon apró fények világlottak ki, mögötte pedig a gyönyörűen feldíszített fa. Megálltunk a küszöbön, és akkor csengetett az angyal, és belépve ott volt az igazi varázslat... ez akkor sem csökkent amikor megtudtam hogy anyuék díszítik a fát és ők teszik oda az ajándékokat. És akkor sem amikor már én is részt vettem az előkészületekben.
És van két kicsi testvérem (3 és 7 évesek) most már leginkább nekik készül a varázslat. kezdve az előző éjszakai ajándékcsomagolással, egészen a másnapi egész napos díszítéssel, főzéssel, hangulatteremtéssel...
És amikor minden készen van, és égnek a mécsesek, a csillagszórók, és ott állnak az ajándékok annyi féle színű papírban ahányan vagyunk, és megszólal a lemezjátszóban a karácsonyi dal, akkor még mindíg érzem minden porcikámban a varázslatot. És amikor megszólal a csengő és belépnek a kistestvéreim, látom hogy megérte... Tudom, mi áll mögötte, mégis mindíg elhiszem egy kicsit magam is a karácsonyi csodát...


Ez a szertartásosság, és varászlat végigkísérte a felcseperedésem, és még most is tart, és ha nekem is lesznek majd gyermekeim, szeretném őket megajándékozni ugyanazzal a varázslattal amelyben nekem részem van/volt...

Nekem ez a karácsony...

A karácsony olyan, amilyenné formáljuk. Fejben is, a fa alatt is.

A karácsony annak szól a bevásárlóközpontokról, aki nem tűnődik el az ünnepen a gyors tempó közepette. Mivel a minket érő ingerek közül ez a legerősebb, aki nem tud, nem akar, vagy nem hajlandó szelektálni, így fogja látni ezt az ünnepet. Meg az is így fogja, aki szelektál, és ezt a szemszöget választja:-9 Viszont ha jól vettem észre, idén nem kezdődött el november közepén az üzleti mizéria. Vagy csak azért, mert mégiscsak adventhez igazodnak, és ez évben pont a negyedik hétvége utáni másnap karácsony? Még az időjárásnak kellene szólni, hogy advent van...

A karácsony a hagyomány szerint a fényt hozza a Nap, valamely elfeledett isten, vagy épp Jézus képében, kinek hogy. Ünnep, fel kell tölteni tartalommal. Erre tavaly döbbentem rá, hogy ha nem vetem bele magamat a készülődésbe, akkor leshetem a karácsonyt. (Úgy emlékszem, Cueddo írt ugyanerről tavaly ilyentájt, talán ebbe a topikba.) Ezért hát mindenfélét kitaláltunk otthon, új ételeket, új programokat, énekeltünk. A legjobban átélt ünnepem volt a tavalyi. Most is igyekezni fogok.

Nekem a karácsony meghitt, intim, és egyben harsány is, meg fényes. És illatos és kicsit keserédes. Különleges napok, fordulópont.
Tavaly számomra ilyen volt, azelőtt meg nem, vagy nem emlékszem.

Álljon itt végül egy Kányádi-vers:

Kányádi Sándor
Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok
sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat
megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet
előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak.

Artemisz (Erenya) írta: A fenyő meg a gyertya illatát. Meg a csillagszórót. Meg a mákosgubát.

Meg a csillagszóró füstös illatát, a félhomályban derengő mosolygó arcokat, a lemezlejátszóban forgó korongokat, a dudorászó apukákat, a karácsonyfa alatt hagyott ajándékokat, a színes-csillogó díszeket, világító gömböket, a halászlé illatát, a finom sütemények látványát, etc. Annyi minden van. Bár ez csak leírva szép, nálunk a akrácsony nem ennyire nyugodt és szeretetteljes. Csonka család, odaégett vacsora, sopánkodó család, jajveszékelő anyuka és öt percnyi nyugodt ajándékosztogatás, meglepődés, aztán mindenki széjjelfut, ki ajándékot kipróbálni, ki tévét nézni, ki meg aludni... ;P De azért ez is jó valahol, nem?

Karácsony:
szeretem.
Azért mert van.
Mert karácsony.
Mert együtt vagyunk és telezabáljuk magunkat szaloncukorral.
mert megajándékozzuk akiket szeretünk.
mert ajándékot kapunk.
mert olyan jó hogy van egy ilyen nap az évben amikor a fenyő alatt együtt vagyunk.
Szeretem.

sebcsaba írta:

Fimbrethil írta: Ha az ember megeszi a fánkot, hova lesz a lyuk?mert azt biztos nem eszi meg, milyen hülyeség lenne már lyukat enni...

Látván mennyi problémát (két oldalnyit!) tud okozni a fánk meg a lyuk benne, örömmel konstatálom hogy én lyuk nélküli fánkokat szoktam enni és máris sokkal egyszerűbb az életem. Tadamm!

De ha már beszélünk róla: gondoljatok csak bele, hogy a probléma nem a fánk megevésekor hanem előállításakor keletkezik! Ugyanis miből lesz a lyuk?

lyukmolekulákból azok pedig lyukatomokból stb

sebcsaba írta: Fizikában jártasabbaknak elárulom, hogy a fánkban levő lyuk egy kvantumfluktuáció, amely a fánkkészítéskor a téridő-kontinuumban felszabaduló endorfin hatására jön létre. (Közismert hogy a sütemények boldogsághormont termelnek, azt meg senki nem mondta hogy csak bennünk, termelhetnek a téridő-kontinuumban is.) A fánk elfogyasztásakor csupán ez a kvantumfluktuáció eliminálódik, vagyis visszatér a normál állapot. Az ok: megesszük a fánkot ezért elfigy az endorfinutánpótlása.

HE? 8O
Azazhogy közös nyelven?
izéé...

egyébként a lyukat nemszabad megenni mert szétmarja a gyomorsav és kácc (meghal a lyuk).
körbe kell enni valahogy...

Ah karacsony. A legtobb embernek moka, nekem nem igazan. Az egesz csaladom velem egyutt negy emberbol all. Iden csak ket hetet tolthetek el anyuval, apuval es a hugommal decemberben, es ebben nem lesz benne az ujev, 30-an mar utaznom kell. A legszornyubb a gorcsos megfelelni akaras apueknak (tok jo hogy ezt nem lehet kinoni), ami iden az ajandekvalasztasban teljesedik ki. Nincs rosszabb mint amikor orakon at jarod a boltokat es nem talalsz semmi olyat ami megfelel. Szoval az igazat megvallva, kicsit felek a karacsonytol, mindig azt akarom hogy tokeletes legyen, es sosem az.[/url]

A karácsony nekem valamikor októberben kezdődik. Akkor kezdem el kitalálni kinek mit fogok adni az idén, mit készítek. Idénre már megvan, hogy ki mit kap, csak az elkészítése van még hátra, illetve a befejezése. Aztán én imádok karácsonyfát vásárolni, bár Anya kardoskodik az igazi fa ellen, de mivel idén ééén veszek fát ezért elég valószínű, hogy gyökeres fa lesz és nem kivágott. Meg szeretem még a mézeskalács illatát, meg amikor odakint minden szép havas (na erről idén lemondhatunk:(( )meg amikor járom a boltokat és keresgélem kinek mit adhatnék idén a családból. Nézelődni a tömegben, hogy mikkel rukkoltak elő, nevetni a hülyeségeken amiket mások megvesznek drágáért mi meg tudjuk, hogy nem éri meg és különbenis el tudom otthon készíteni. Én még a rokoncsordák vándorlását is szeretem, bár nekem nincsen nagy, de ilyenkor jön a nagymamám Debrecenből, és ilyenkor mindenképp eljut az egész család a másik nagyimhoz is. És ha egyszer majd felnőtt leszek és lesznek gyerekeim akkor szeretném ha december 25.én Anyáéknél összegyűlne a család az öcsémékkel meg a hugomékkal akiknek szintén lesz majd párdarab gyereke, és nem férnénk el a lakásban de mind együtt lennénk, és játszhatnának a porontyaink együtt, és közben megtárgyalnák a világot mint régen Apa meg a Nagyapám. És Anyu játszana a kisebbekkel, és mesélne nekik. Aztán 26án meg a párom családjához mennénk (vagy fordítva).
Nekem nagyon kimaradt ez az életemből és nagyon szeretném ha egyszer megérhetném azt, hogy harmincan üljük körbe az asztalt és ez csak a szűkebb családom lenne: )

Szóval nekem erről szól a karácsony a békéről, a szeretetről, az örömről, hogy együtt vagyunk. És idén hoztam egy olyan szabályt, hogy se a tv-t se a számítógépeket nem lehet majd bekapcsolni karácsony este. Kivéve az öcsémét mert azt össze kell majd rakni:DD

Remzymama/Tünde írta: itt a karácsony, kinek mit jelent, ki szereti, ki mit szeret benne?

Rmami épp a számból vette ki a szót, hogy talán érdemes lenne felkutatni a gondolatok-topik eredeti szellemét, hátha még itt bújkál valahol :heu:

A Karácsonyról: észrevettem egy tendenciát mostanában: egyre többektől (fiataloktól és idősebbektől is) hallom, hogy "nem szeretik", már előre "unják", mert csak az ajándékok beszerzéséről, a mérhetetlen mennyiségű (és részint általában feleslegesen elkészített) étel gyártásáról és elfogyasztásáról, a rokoncsordák vándorlásáról és a manipuláló, népbutító bevásárlóközpontokról, meg a szeretetet hazudó reklámokról szól.
És ebben sajnos igazság vagyon, de a legszomorúbb mégis az, hogy manapság egyre kevesebb azoknak a száma, akik a Karácsonyt úgy tudják megélni, hogy annak értelme legalábbis nyomokban megközelítse az eredeti hagyományt. Nem feltétlenül kell ahhoz hívőnek lenni és hajnali misére járni - valószínűleg elegendő lenne, ha megértenénk a tél-elmúlás és a természet-újjáéledés misztikumát.
Számomra az Advent hetei mindig varázslatosak (akkor is, amikor - mint már évek óta - a vizsgaidőszak miatt néha a hajamat tépem).
Szeretem az illatokat, a fényeket, a templom hidegét rórátékor, meg persze egy kis hó sem ártana...

A fenyő meg a gyertya illatát. Meg a csillagszórót. Meg a mákosgubát.

a szaloncukrot;)

Ha a fánklyukak anatómiáját kibeszéltétek, akkor

itt a karácsony, kinek mit jelent, ki szereti, ki mit szeret benne?

A fekete lyukak a fánklukakból, a zoknilukból és a többi hasonló lukból lesz: )

Melian: Boccs ) Picit komolytalanak vagyunk most, de majd ha eszünkbe jut valami komoly téma biztosan aról is fogunk beszélni

Olorin.papa írta: Ez így nem jó, mert a homok mind egy szemig kifolyna a lyukon...

Vagy be... Egyébként jelentem, tegnapelőtt betermeltem 2, azaz két darab csokisfánkot, különösen sanyargatott helyzetben voltak, ugyanis nem volt lyukas, tehát még a minimális szabadságuktól is meg voltak fosztva, de a helyzet normalizálódott. Figyeltem, hogy hovalesznek, de egyszerűen eltűntek a szemem elől...

Holtak vezére írta: a lyukból egy hatalmas lyukfa nőne. csak nem látszana, mert hát ugye lyukból van.

hol lehet ilyen lyukfamagot venni? egy tuti kell

a lyukból egy hatalmas lyukfa nőne. csak nem látszana, mert hát ugye lyukból van.

Kiszhobbit írta:

Nóli i linantea írta: 8O 8O Hát te nem akarod őket megmenteni? :bawling:

Én megakarom!
izéé és mi lenne ha elásnánk a fánklyukakat és így földalatti lyukakká válnának?
Csak jó homokos helyre kén ásni oszt kész lennének a speckó üregek

Ez így nem jó, mert a homok mind egy szemig kifolyna a lyukon...

Melyanna írta: Izé... jó helyen járok?
Ez a gondolatok-topik...? 8O

szerintem gondolkodjunk el rajta ;P

Izé... jó helyen járok?
Ez a gondolatok-topik...? 8O