Gondolatok

Remzymama/Tünde írta:

Theala Vandron írta:

Remzymama/Tünde írta:

Holtak vezére írta: akkor lehet hogy rossz példa volt. de ha egy (bármilyen gondolkodású) ember huzamosabb idejig úgy él hogy nap mint nap kisebb nagyobb problémák kerülnek elé, akkor szrintem gyakorlatias lesz.
viszont ha egy ember a döntéseit sohasem láthatja megvalósulni akkor hajlamos lesz inkább elméleti úton gondolkozni.

sztem ez alaptulajdonság és soha nem fejleszthető, legalábbis ennyire
ha elméáleti vagy, soha nem leszel gyarorlatias annyira, hogy egy hirtelen éles helyzetben gyorsan cselekedj, hanem leblokkolsz vagy elméletileg elkezdesz szöszölni, hogy hogy is lenne jó

De az előfordulhat, hogy az elméletiségedet a gyakorlat hasznára fordítod... Vagyis ha sorozatosan döntéshelyzetekbe kerülsz, össze fogod kombinálni a kettőt. Csak lehet, hogy egy kicsit lassan.

én még ilyet nem tapasztaltam...

Pedig lehetséges. Az etika ugye a filozófia gyakorlati része- elvégre a filozófia életforma is. velem már megesett, hogy gyakorlati döntést kellett hoznom- erkölcsi/érzelmi természetűt- és fontolóra vettem, hogy most mi a követelmény? Döntöttem.

Én is ugyanazt tapasztaltam, mint Oisin. Szerintem sok ilyen ember van, csak nem feltűnőek. Épp azért, mert jól kombinálják az elméletiséget és a gyakorlatiságot.

Oisin: a kivétel erősíti a szabály. Én ismertem olyan orvost aki elméletben tökéletes volt de a beteg közelébe, ha lehet nem engedtük.
És ismerek ilyen illetve olyan embert is, no meg olyanokat is akikben mindkét oldal megvan. Csak az ritka, mint a fehér holló.

Remzymama/Tünde írta: sztem ez alaptulajdonság és soha nem fejleszthető, legalábbis ennyire ha elméáleti vagy, soha nem leszel gyarorlatias annyira, hogy egy hirtelen éles helyzetben gyorsan cselekedj, hanem leblokkolsz vagy elméletileg elkezdesz szöszölni, hogy hogy is lenne jó

Erre én vagyok a tökéletes ellenpélda. Régebben szinte teljesen "elméleti" ember voltam, mellesleg filozófusként végeztem, de az utóbbi 10 évben sikerült kifejlesztenem a "gyakorlati" oldalamat a szinte semmiből olyan szintre, hogy a környezetemben is sokan kérnek tanácsot tőlem a saját gyakorlati problémáik megoldásához. Most egy távközlési berendézeket forgalmazó cégnél dolgozom értékesítőként, amihez eléggé gyakorlatias hozzáállás kell, de emellett igyekszem megőrizni az elméleti oldalamat is, szóval igazi "kettős" viszonyulást fejlesztettem ki a világhoz.

Amúgy szerintem ez a legjobb, legegészségesebb hozzáállás. SZVSZ az se igazán jó, ha valaki teljesen "elméleti ember", és szinte tehetetlen, ha szembekerül a valósággal, mert akkor a gyakorlatiasabbak állandóan félresöprik az útjukból, és nem jut semmire (szinte képtelen lesz az önálló életre, a céljai elérésére), de az se, ha teljesen "gyakorlati", és nincs az életében semmi, ami túlmutatna a hétköznapok gondjain és örömein, meg a világ által felé támasztott elvárásokon, mert akkor meg üres lesz az élete (nem sok értelme lesz annak, hogy él, ui nem lesznek igazán saját céljai).

Szóval én egyik egyoldalúságot se tartom túlságosan szerencsésnek, de tudom (saját tapasztalatból), hogy ez igenis fejleszthető. Ez persze nem könnyű, különösen akkor nem, ha eleve hajlamos vagy valamelyik szélsőségre, és ráadásul még a szüleid is egészen egyoldalú embert igyekeznek faragni belőled, apró gyerekkorodtól kezdve. Ezzel kapcsolatban ajánlom Eric Berne könyveit...

Üdv, Oisin

Theala Vandron írta:

Remzymama/Tünde írta:

Holtak vezére írta: akkor lehet hogy rossz példa volt. de ha egy (bármilyen gondolkodású) ember huzamosabb idejig úgy él hogy nap mint nap kisebb nagyobb problémák kerülnek elé, akkor szrintem gyakorlatias lesz.
viszont ha egy ember a döntéseit sohasem láthatja megvalósulni akkor hajlamos lesz inkább elméleti úton gondolkozni.

sztem ez alaptulajdonság és soha nem fejleszthető, legalábbis ennyire
ha elméáleti vagy, soha nem leszel gyarorlatias annyira, hogy egy hirtelen éles helyzetben gyorsan cselekedj, hanem leblokkolsz vagy elméletileg elkezdesz szöszölni, hogy hogy is lenne jó

De az előfordulhat, hogy az elméletiségedet a gyakorlat hasznára fordítod... Vagyis ha sorozatosan döntéshelyzetekbe kerülsz, össze fogod kombinálni a kettőt. Csak lehet, hogy egy kicsit lassan.

én még ilyet nem tapasztaltam...

Remzymama/Tünde írta:

Holtak vezére írta: akkor lehet hogy rossz példa volt. de ha egy (bármilyen gondolkodású) ember huzamosabb idejig úgy él hogy nap mint nap kisebb nagyobb problémák kerülnek elé, akkor szrintem gyakorlatias lesz.
viszont ha egy ember a döntéseit sohasem láthatja megvalósulni akkor hajlamos lesz inkább elméleti úton gondolkozni.

sztem ez alaptulajdonság és soha nem fejleszthető, legalábbis ennyire
ha elméáleti vagy, soha nem leszel gyarorlatias annyira, hogy egy hirtelen éles helyzetben gyorsan cselekedj, hanem leblokkolsz vagy elméletileg elkezdesz szöszölni, hogy hogy is lenne jó

De az előfordulhat, hogy az elméletiségedet a gyakorlat hasznára fordítod... Vagyis ha sorozatosan döntéshelyzetekbe kerülsz, össze fogod kombinálni a kettőt. Csak lehet, hogy egy kicsit lassan.

Holtak vezére írta: akkor lehet hogy rossz példa volt. de ha egy (bármilyen gondolkodású) ember huzamosabb idejig úgy él hogy nap mint nap kisebb nagyobb problémák kerülnek elé, akkor szrintem gyakorlatias lesz.
viszont ha egy ember a döntéseit sohasem láthatja megvalósulni akkor hajlamos lesz inkább elméleti úton gondolkozni.

sztem ez alaptulajdonság és soha nem fejleszthető, legalábbis ennyire
ha elméáleti vagy, soha nem leszel gyarorlatias annyira, hogy egy hirtelen éles helyzetben gyorsan cselekedj, hanem leblokkolsz vagy elméletileg elkezdesz szöszölni, hogy hogy is lenne jó

Holtak vezére írta: akkor lehet hogy rossz példa volt. de ha egy (bármilyen gondolkodású) ember huzamosabb idejig úgy él hogy nap mint nap kisebb nagyobb problémák kerülnek elé, akkor szrintem gyakorlatias lesz.
viszont ha egy ember a döntéseit sohasem láthatja megvalósulni akkor hajlamos lesz inkább elméleti úton gondolkozni.

A döntései következményétől valóban megrettenhet egy ember. Viszont: ha tudja, hogy van szabadsága, akkor ez elég erő ahhoz, hogy merjen dönteni. Természetesen két hasonló szituációban dönthet másképp, de a döntésnek mindenképp következménye lezs.

van egy nagyon húzós, és jó dráma erről: Sartre: A legyek

Olvassátok el!!!

Egy idős pap egyszer rám azt mondta, hogy tipikusan hamleti ember vagyok. igaza volt. De nem mindegy, ki miért töpreng. hamlet az igazságot keresi, igazságot akar, és nem bosszút. Szerintem nem fél, legfeljebb magától. Tökéletesen tudja, hogy BÁRMILYEN bűnt el tudna követni.

Megjegyzem, én is. Az más kérdés, hogy miért nem követek el.

akkor lehet hogy rossz példa volt. de ha egy (bármilyen gondolkodású) ember huzamosabb idejig úgy él hogy nap mint nap kisebb nagyobb problémák kerülnek elé, akkor szrintem gyakorlatias lesz.
viszont ha egy ember a döntéseit sohasem láthatja megvalósulni akkor hajlamos lesz inkább elméleti úton gondolkozni.

Holtak vezére írta: biztos vagy ebben? szerintem valamennyire nevelhető, és nagyban környezetfüggő stílusjegy. pl több matematikus vagy matematikával komolyabban foglalkozó ember is mondta már, hogy a világot sokkal gyakorlatiasabban (és egyszerűbben) látja, mióta matekkal foglalkozik. gondolom egyéb hatások is befolyásolhatják.

De nem foglalkozhatna olyan kitűnően matematikával, ha ő pl. irodalmár lenne. Amúgy attól, hogy valaki matematikus, még nem biztos, hogy gyakorlatias.

biztos vagy ebben? szerintem valamennyire nevelhető, és nagyban környezetfüggő stílusjegy. pl több matematikus vagy matematikával komolyabban foglalkozó ember is mondta már, hogy a világot sokkal gyakorlatiasabban (és egyszerűbben) látja, mióta matekkal foglalkozik. gondolom egyéb hatások is befolyásolhatják.

Főleg, hogy az hogy valaki elmélezti vagy gakorlati gondolkozású, az adottság és nem nevelhető stílusjegy

Senkit nem lehet mássá tenni, mint amilyen. Azt el lehet érni, hogy úgy tegyen, mintha más lenne, de hogy teljesen megváltozzon, azt nem lehet. Szerencsére... vagy sajnos?

akkor van baj, ha az elméleti embernel lényegében azt mondják, hogy "te nem vagy idevló, változz meg". De valakit nem lehet mássá tenni, mint amilyen. Véleményem szerint arra meg célozni sem szabadna, hogy neki nincs helye a világban. Már miért ne lenne, Akkor eleve nem lenne itt.

Hát igen!
Van egy sztorim:

A gyerek kérdi az apját: Mi a külömbség az elmélet, és a gyakorlat között.
Megmutatom-mondja az apja.
Odahívja az anyát: Mondd, drágám, te lefeküdnél egy vadidegen férfival 10000 dollárért?
Igen-mondja az asszony-ha a család érdeke megkivánná.

Oda hívja az anyósát is: Mondja mama, maga lefeküdne 10000 dollárért egy vadidegen férfival?
Igen-mondja a mama-a családért természetesen.

Oda hívja a nagylányt.
Mond lányom, te lefeküdnél egy vadidegen pasival 10000 dollárért?
Igen-feleli a lány-természetesen a családért mindent!

Nolátod-fordul az apa a fia felé.
Elméletileg van 30000 dollárunk, gyakorlatilag 3 k*********l élünk egy fedél alatt!

Már bocs.

Az elméleti ember bölcs, a gyakorlatias találékony...


800! :dance: :dance:

igen, mert minden elméleti úton megvalósítani kívánt megoldás útjába poblémák állnak majd, amire az elméleti ember nem biztos hogy tudja a helyes megoldást. szinte semmi sem működik ugyanis úgy ahogy elméletileg kéne. például a vonatok késnek, vagy nem jönnek, a buszok nem állnak meg, stb. de ha ezeket a rizikókat beleszámoljuk is, akkor is fennáll a lehetőség egyéb problémák közbejövetelére.

szerintem az elméleti emberek nem vesznek el a "megoldási lehetőségek szellemi leképzésének labirintusában.", hanem egyszerűen nem olyan ügyesek hogy megvalósítsák. Ők arra jók, hogy kitalálják hogy lehetne hatékonyan megoldani, és átadák valaki olyannak a tudást, aki meg hatékonyan megoldja.

Szerintem akik "keverékek" azoknak a legkönnyebb. Ugyanis vannak helyzetek amikor gyorsan, gyakorlatiasan kell dönteni, de van amikor ki kell filózni, hogy mit tegyél, mert különben vagy megbántanál másokat, vagy nem az sülne ki belőle, amit szeretnél
Fáradt vagyok, nem tudok szebben fogalmazni, bocs

És azt se feledjük el, hogy az elméleti, és gyakorlati emberek a jól működő társadalomban kiegészítik egymást. Legalább is így kéne lennie... Ki találta ki, hogy az elméleti emberek kevesebbet érnek?!

ha az elméleti ember pusztulásra lenne ítéltetve, akkor már nem lennének elméleti emberek.
a megvetés meg eredhet a pusztán elméleti és nem gyakorlati úton működő tervek létrejöttéből. sok döntést pusztán elméleti úton hoznak, és azok nem működnek a valóságban. (így például a Heathrow dolgozói úgy sztrájkolnak hogy az összes előírást betartják. ekkor szinte minden leblokkol.)

Én egyetértek Melyanna-val. Nincs csak gyakorlatias ember, vagy csak elméleti ember. Én pld. nagyon gyakorlatias vagyok, nem szeretem a hosszasan elhúzódó dolgokat, a mélázást. De viszont néha képes vagyok órákig filózni valami felett. (pld. üzletben nem tudok két, három cucc közül választani.) Ezen szempontokból keverék vagyok

életem te milyen okos vagy, wazze. Nem is tudtam

Szerintem a fő különbség az, hogy valaki a tettek vagy a gondolatok embere-e, persze előfordulhat, hogy valakinek "keverék", de mégis értelmezhető így, két embertípusként.

Gyakorlatias (szerintem) az, akinek sikerül hamar - és hatékonyan - megoldania minden elébe kerülő problémát.
Aki nem gyakorlatias, az általában elveszik a megoldási lehetőségek szellemi leképzésének labirintusában.

Ám ne felejtsük el, hogy "tiszta" embertípusok nincsenek, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy inkább gyakorlatias és inkább elméleti típusú emberek léteznek.

Manapság olyan gyorsan kell megoldani mindenféle problémát (egy obligát gumicserétől kezdve a hivatalokkal való csatározáson át a hardvercseréig), hogy aki nem inkább gyakorlatias típusú, annak gondjai akadhatnak.

szerintem gyakorlatiasnak lenni annyit tesz hogy minden egyes lépésünkkel egy általunk kívánt esemény létrejöttét próbáljuk elősegíteni. ez nem rossz, de akkor a megérzésekből fakadó lépések valószínűleg elvesznek, és lehet hogy mindne igyekezetünk ellenére sem jön létre a kívánt esemény.

Sziasztok
A nem gyakorlatias szerintem nem, kimondottan rossz jelző.(lehet hogy tévedek)

Kérdések: mit jelent az, hogy gyakorlatiasnak lenni? miért vetik meg azt, aki nem "gyakorlatias"? Tényleg pusztulásra van ítélve az elméleti ember, és semmi keresnivalója a világban? vajon meg kéne változnia?

Theala Vandron írta: Szomorú... Köszönöm ezt a szép megemlékezést. (A színek, amiben írtad, az örmény nemzeti színek, ugye?)

igen, azok az örmény nemzeti színek.

Szomorú... Köszönöm ezt a szép megemlékezést. (A színek, amiben írtad, az örmény nemzeti színek, ugye?)

Bizony, gyakran túl későn vesszül észre a gonoszt!
Napló: én írok. (röviden. tömören.)