Gondolatok

Panniii írta: 17 évesen mégis milyen tapasztalatom legyen???
Egyébként pedig el kell kezdeni valahol. senki nem születik több éves tapsztalattal.És sok helyen azt hallom, hogy a legtöbb fiatalnak már nem derogál munkát vállani. Hát derogálna, ha elfogadnák.

Na egen... Nekem is pont ez a bajom...

Én nyáron kerestem munkát, de az sem volt egy leányálom, mert mindenhonnan elutasítottak. A legfőbb probléma az volt, hogy még nem vagyok egyetemista, és, hogy csak nyárra kellett a munka.
A második gond az volt, hogy nincs tapasztalatom. 17 évesen mégis milyen tapasztalatom legyen???
Nem elég, ha tényleg gyorsan be tudom tanulni és elég szorgalmas vagyok ahhoz, hogy jól csináljam? Egyébként pedig el kell kezdeni valahol. senki nem születik több éves tapsztalattal. De ott van a másik oldal, aki már elmúlt 30 éves tehát "kiöregedett" a szakmából. neki van tapasztalata de az túl sok és azért nem kell. Akkor most mégis mit várnak el?
És sok helyen azt hallom, hogy a legtöbb fiatalnak már nem derogál munkát vállani. Hát derogálna, ha elfogadnák.

Jah, és ma hallottam a rádióban, hogy a WalMart megvette a Corát, jönnek Mo-ra, és ők csak egészséges embereket alkalmaznak, se beteget, se öreget, se kövéret. Emiatt kicsi az esélye, hogy egy dolgozó hosszabb időre kórházba kerül. Vagy valami ilyesmi...
Asszem olyasmit is mondtak, hogy emiatt a legalacsonyabbak az áraik, bár azt nem értem, hogy ezzel hogy kerül összefüggésbe.

Erről mi a véleményetek?

[size=9:1twevcm9](Szerintem egyébként jó elgondolás, mármint a WalMart szempontjából biztosan... Aki meg diszkriminálva érzi magát, az ne a WalMartban keressen állást... )[/size]

Remzy_mama/Eldawen írta: Itt az új téma
Ki miért nem talál munkát?

Én azért mert öreg vagyok (38 év), nem tudok nyelveket (csak oroszt - kicsit) és nincs diplomám. Ja! - és nem vagyok dekoratív : (Ezt is megkaptam már...) Viszont van rengeteg gyakorlatom és most tanulom a 6. szakmát .
Ezek szerint az én adottságaimmal nem lehetek hasznos tagja a társadalomnak.
Pedig nem fogok már GYESre menni, valszeg mostanában nyugdíjba sem.
Alison nem kell mert tapasztalatlan, valszeg gyereket is szeretne, tehát GYESre megy. Ő ezért nem kell.

Tulképp ki dolgozik.

Azért ez röhejes. Ki dönti el, hogy kinek mi a dekoratív?
Anyu is 38 éves, fodrász, és mialőtt nem volt az (kb 4-5 éve), ő is nagyon megszenvedett a munkakereséssel.
Az a 3-4 év, amíg még nincs gyerekem, addig akárhova el tudnék menni annyi pénzért, ami feltétlenül a megélhetésemhez kell. Nem akarok Én elsőre 120.000-es melót, jó lenne egy egyszerű is, csak legyen már valami, mert halálra unom magam itthon...

Itt az új téma
Ki miért nem talál munkát?

Én azért mert öreg vagyok (38 év), nem tudok nyelveket (csak oroszt - kicsit) és nincs diplomám. Ja! - és nem vagyok dekoratív : (Ezt is megkaptam már...) Viszont van rengeteg gyakorlatom és most tanulom a 6. szakmát .
Ezek szerint az én adottságaimmal nem lehetek hasznos tagja a társadalomnak.
Pedig nem fogok már GYESre menni, valszeg mostanában nyugdíjba sem.
Alison nem kell mert tapasztalatlan, valszeg gyereket is szeretne, tehát GYESre megy. Ő ezért nem kell.

Tulképp ki dolgozik.

Remzy_mama/Eldawen írta: Elolvastam a profilodat (mintha az én jellemzésem lenne). Nem csoda ha sokmindenben egyetértünk. Én is kos vagyok, csak nekem az ascensem is kos. Ezek szerint a családi kötelékek tényleg nagyon erősek a kosoknál, legalábbis tapasztalatom alapján főleg a gyerekek irányába. Hát erre számíts Te is.

Hehe Dupla Kos az jó, Orsie is az, nemtom ismered-e őt.
Én már fel vagyok készülve arra, hogy erős lesz a kötelék, ezért is fogok neki nagyon örülni, ha gyerekem lesz; bár mások gyerekétől néha megőrülök, de a sajátom az mégiscsak a sajátom. És tipikusan olyan anya leszek, aki elkényezteti a gyerekét, meg megveri a többi fiút, ha azok bántják őt, satöbbi... De várom már Megyünk kirándulni, meg állatkertbe, meg zabálunk vattacukrot kétpofára. Imádni fogom a gyerekemet.

Remzy_mama/Eldawen írta: Nagyon örülök, hogy egy fiatal is egyetért velem. Engem is azért rúgtak ki, mert 3 hétre kórházba kerültem. Ennek immáron 8 hónapja.. Azóta sem találok munkát. :crying:
Akkor ami volt egzisztencia, már pont feléltem. Most mit csináljak : Van 3 szakmám, most kitanulok egy újat (4 hónapig élni kellene valamiből ), de ez nagyon szomorú...

Én is munkát keresek már rég óta (pontosabban aug. óta), és az a baj, hogy frissen érettségizve nem veszenk fel sehova, mert mindenhova többéves tapasztalat kell. Még egy egyszerű ruhaboltba is

Alison West írta: Ismét egyetértek. Látom ebben eléggé hasonló a gondolkodásunk

Elolvastam a profilodat (mintha az én jellemzésem lenne). Nem csoda ha sokmindenben egyetértünk. Én is kos vagyok, csak nekem az ascensem is kos. Ezek szerint a családi kötelékek tényleg nagyon erősek a kosoknál, legalábbis tapasztalatom alapján főleg a gyerekek irányába. Hát erre számíts Te is.

Panniii írta: A mi családunk erre is remek példa, ugyanis felvettünk hitelt a házunkra mert apunak volt egy jól fizető állása, és minden rendben ment, amíg a következő hónapban ki nem rúgták. Most akkor mit tehet amikor elméletileg megvolt az egzisztencia, de még egy köztisztviselőt is kirúghatnak. Régen azért aki egyszer szerzett egy tisztességes munkát, az el tudta tartani a csládját és nem fenyegették naponta elbocsátással.

Nagyon örülök, hogy egy fiatal is egyetért velem. Engem is azért rúgtak ki, mert 3 hétre kórházba kerültem. Ennek immáron 8 hónapja.. Azóta sem találok munkát. :crying:
Akkor ami volt egzisztencia, már pont feléltem. Most mit csináljak : Van 3 szakmám, most kitanulok egy újat (4 hónapig élni kellene valamiből ), de ez nagyon szomorú...

Azt hiszem ehhez kapcsolódik boldogult nagyapám (egyik) igen bölcs mondása, miszerint:
"A gyerek nem üzlet. Mert üzletnek nagyon rossz..."

Szerintem pusztán pénzkérdést csinálni a gyerekvállalásból kissé álságos megoldás...

Az egzisztencia megteremtésére visszatérve...
Sajnos soha nem lehet az ember biztos abban, hogy ha aznap még van állása, lakása, autója és pénze, akkor az két nap, vagy két hónap múlva még kmindig úgy lesz-e. A gyereket pedig nem 2 évre válalja az ember, hanem egy egész életre.
A mi családunk erre is remek példa, ugyanis felvettünk hitelt a házunkra mert apunak volt egy jól fizető állása, és minden rendben ment, amíg a következő hónapban ki nem rúgták. Most akkor mit tehet amikor elméletileg megvolt az egzisztencia, de még egy köztisztviselőt is kirúghatnak. Régen azért aki egyszer szerzett egy tisztességes munkát, az el tudta tartani a csládját és nem fenyegették naponta elbocsátással.

De nem a pénz a fontos még a gyerek számára sem, hanem a megfelelő csládi légkör és ez nem csak pénz kérdése. Én például nem idegenkedem attól a gondolattól, hogy az egyetemi tanulmányaimhoz szükséges pénz egy részét magam teremtsem elő. És soha nem jutott volna eszembe, hogy azért akarjak egyke maradni, vagy a szüleim azért ne vállalják bármelyik kistestvéremet, hogy én fizetős suliba mehessek vagy külföldi utakon vehessek részt.

Elryn írta:

Remzy_mama/Eldawen írta: Ha 40 évesen szül, sose fogja látni az unokáit :eek2:

ha meg 17 évesen szül, könnyen eltemetheti a gyerekét. De van már dédunokája is.

Szerintem ez az egyén lehetőségeitől függ. ha vki nem érez magában elég erőt, hogy anyagi nehézségek közt is képes legyen rendesen felnevelni a gyerekét, az nem szül fiatalon, nem? mert nehéz akkor teljes türelemmmel, stb a gyerekre figyelni, ha közben azt számolja az ember, hogy miből fog a hónap végén kenyeret venni.
Úgy gondolom, az a lényeg, h tisztában legyünk önmagunk (belső és külső) képességeivel, lehetőségeivel, erejével.

Ez igaz. Van aki 40 évesen sem érett a gyerekszülésre. De ez nem pénzkérdés

De nem értem :hein: , ha 17 évesen szül (bár én ilyenre nem buzdítottam ) akkor miért temeti el a gyerekét :

Remzy_mama/Eldawen írta: Ha 40 évesen szül, sose fogja látni az unokáit :eek2:

ha meg 17 évesen szül, könnyen eltemetheti a gyerekét. De van már dédunokája is.

Szerintem ez az egyén lehetőségeitől függ. ha vki nem érez magában elég erőt, hogy anyagi nehézségek közt is képes legyen rendesen felnevelni a gyerekét, az nem szül fiatalon, nem? mert nehéz akkor teljes türelemmmel, stb a gyerekre figyelni, ha közben azt számolja az ember, hogy miből fog a hónap végén kenyeret venni.
Úgy gondolom, az a lényeg, h tisztában legyünk önmagunk (belső és külső) képességeivel, lehetőségeivel, erejével.

Remzy_mama/Eldawen írta: Ha valakinek van valamennyi pénze, akkor annál mindig egy fokkal többet akar. Ha arra a lépcsőfokra is eljut, meg akarja mászni a következőt. Ezen az alapon soha nem fog gyereket vállalni.
Én azt mondtam 20 évesen, hogy soha nem lesz lakásom, mire várjak. Megszültem, közben - kicsi megalkuvással - lett lakásom is.
Soha nem bántam meg, hogy korán szültem. Még mindig azt mondom: 60 évesen nem fogod megérteni a 20 éves gyerekedet.
Hosszú távon inkább legyél szegényebb, de szeresd és szeressenek vissza. Türelmed nincs már idősebb korban és kialakul egy bizonyos önzőség is.
40 évesen egész éjjel sétálni a gyerekkel, ha el van dugulva az orra és sír, aztán ugyaezt 2-3 év múlva megismételni.
45 évesen rohangálni utána....
Már fizikailag sem bírja a nő.
Nem véletlenül szültek régen és most a természetközeli népek korán. Akkor van a szervezet a csúcsán, maximálisan kihasználható.
Ha 40 évesen szül, sose fogja látni az unokáit :eek2:

Ismét egyetértek. Látom ebben eléggé hasonló a gondolkodásunk

Ha valakinek van valamennyi pénze, akkor annál mindig egy fokkal többet akar. Ha arra a lépcsőfokra is eljut, meg akarja mászni a következőt. Ezen az alapon soha nem fog gyereket vállalni.
Én azt mondtam 20 évesen, hogy soha nem lesz lakásom, mire várjak. Megszültem, közben - kicsi megalkuvással - lett lakásom is.
Soha nem bántam meg, hogy korán szültem. Még mindig azt mondom: 60 évesen nem fogod megérteni a 20 éves gyerekedet.
Hosszú távon inkább legyél szegényebb, de szeresd és szeressenek vissza. Türelmed nincs már idősebb korban és kialakul egy bizonyos önzőség is.
40 évesen egész éjjel sétálni a gyerekkel, ha el van dugulva az orra és sír, aztán ugyaezt 2-3 év múlva megismételni.
45 évesen rohangálni utána....
Már fizikailag sem bírja a nő.
Nem véletlenül szültek régen és most a természetközeli népek korán. Akkor van a szervezet a csúcsán, maximálisan kihasználható.
Ha 40 évesen szül, sose fogja látni az unokáit :eek2:

Cicaful írta: Ellenpélda mindig van. Bár én sokkal több 30hoz közeli embert láttam, aki még mindig nem tudta, hogy mihez kezdjen magával, és jó esetben csak teng-leng egy 100e körül fizető állásban...ebből nem lesz egzisztencia...

Pont ezért mondtam
Mellesleg.. Lehet, hogy bár a huszas éveim elején-közepén akarok szülni, amikor ugyan még nem leszek olyan kőgazdag, hogy kánaánt teremtsek a gyerekenek, de még mindig jobb eléldegélni bizonyos pénzből, úgy, hogy mindig épp megvan ami kell, minthogy meglegyen minden franc, de gyerek meg nuku, mert nincs hozzá kedvem, vagy ami még rosszabb, nincs meg a megfelelő ember hozzá, akivel fel lehetne nevelni...

Alison West írta: A másikra meg tudnék ellenpéldát mondani, de nem tépem a számat, úgyis felesleges.

Ellenpélda mindig van. Bár én sokkal több 30hoz közeli embert láttam, aki még mindig nem tudta, hogy mihez kezdjen magával, és jó esetben csak teng-leng egy 100e körül fizető állásban...ebből nem lesz egzisztencia...

Az a gond, mire az ember megteremti azokat a feltételeket, amiket itt felsoroltatok, addigra már nem lessz szülőképes a nő.
Kénytelenségből kell szülni huszonévesen.
Van egy család, akinek 20 gyereke van, és ahogy nőnek, úgy mennek intézetbe, utánna meg börtönbe.
Az ovodában lopják a játékot, az iskolában másiktól a tanszereket, aztán a tízórait, majd a zsebpénzt... Ilyenek a családipótlékért, és a szocpolért szaporodik.
Ahoz, hogy örökbe lehessen fogadni, hosszú procedúra szükséges, mert annak az anyának mindig több joga van a gyerekhez, aki eldobja, mint annak aki felnevelni akarja.

Melyanna írta:

Alyr Arkhon írta: Emlékszem szakközepes osztálytársnőimre, akiknek szokásos hételeji programja volt a terhességi teszt...

Megáll az ész :shake:

(ilyenkor úgy érzem, burokban élek...)

Osztályomban egy csaj (aki mellesleg másod unokatesóm) röhögve mesélte hogy lehet hogy terhes. (mázli hogy kidereült hogy nem mert az rám is igen nagy hatással lenne)

Melyanna írta:

Alyr Arkhon írta: Emlékszem szakközepes osztálytársnőimre, akiknek szokásos hételeji programja volt a terhességi teszt...

Megáll az ész :shake:

(ilyenkor úgy érzem, burokban élek...)

Én meg, hogy olyan öreg vagyok mint a föld.

Ezeket a dolgokat fel sem tudom fogni, annyira érthetetlenek számomra.
Olyan nehéz odafigyelni és a saját egészségüket megvédeni. Majd ha szülni akarnak és nem tudnak, akkor kapkodhatnak a fejükhöz. De akkor már késő.......... :shake:

Cicaful írta: Ezzel egyáltalán nem értek egyet.
ad1. 21-23 évesen hova szülöd meg a gyereket [hacsak a szülők nem tudnak lakást biztosítani]?? Szerintem felelőtlenség albérletbe szülni. Különben ha összeadsz egy átlagos albérlet (70e) - ahova már megszülethet egy gyerek - éves díjait, simán kijön, hogy majdnem 1 milliót költesz évente albira... Arról nem is beszélve, hogy a főbérlő bármikor felbonthatja a szerződést és akkor lehet keresgélni stb.
ad2. Ha valaki 28-30 évesen akarja elkezdeni az életét, vagyis akkor akarja elkezdeni építgetni a karrierjét, akar vállalkozásba kezdeni, iszonyatos hátránnyal fog indulni.

Soha nem megyek albérletbe. Elvből. Pont azért, amit írtál. Meg más miatt sem. Rühellem; ki van szolgáltatva az ember... stb.

A másikra meg tudnék ellenpéldát mondani, de nem tépem a számat, úgyis felesleges. Meg amúgy is, mindenkinek szíve joga eldöneni, hogy mikor, hova, és mennyi gyereket szeretne Én minimum kettőt akarok, fiúkat.

Alyr Arkhon írta: Emlékszem szakközepes osztálytársnőimre, akiknek szokásos hételeji programja volt a terhességi teszt...

Megáll az ész :shake:

(ilyenkor úgy érzem, burokban élek...)

Cicaful írta: de ezt 5-6 gyereknél már nehezen tudom elképzelni [nemhogy 14nél....]

Nem is arra mondtam ezt, hogy a sok gyerek az ideális. Szerintem 1, maximum 2, őket, ahogy mondtad is, még fel lehet nevelni teljes mértékben. Azal pedig abszolúte egyetértek, hogy először legyen meg az alap feltétel, munka, karrier, és utána jöjjön a gyerek. A szülői szeretetet (az igazit, aki tényleg törődik a gyerekével), amit kapunk, azt pedig, véleményem szerint soha nem tudjuk teljesen megháláni a szüleinkenk, csak továbbadni a gyerekünknek. Épp ezért kell őket tisztelni, még ha adott pillanatban úgy is tűnik, hogy keresztbe tesznek nekünk.

Cicaful írta: Valamint szerintem nem mellékes szempont, hogy hogyan tudjuk elindítani őket az életben, mennyi segítséget tudunk adni az indulásnál [és nemcsak a szülői jótanácsokra gondolok]

Bizony egy gyereket nem csak megszülni, felnevelni is kell. Akkor is ha mondjuk 2 egyetemre akar menni. Hogy mondod meg neki, hogy bocsi, de erre nem telik. Dolgozhat ugyan, de az - legalábbis az én lelkiismeretem szerint - nem az igazi. Hiszen azért szültem, mert segíteni akarom amíg meg nem áll a saját lábán. Nekem apám a mai napig segít. Most is, hogy nincs munkám. Én meg segítek neki máshogy.

Alison West írta: (..)szerintem belefér simán a korai (21-23 körüli) szülés, aztán 28-30 körül már elég nagy a gyerek ahhoz, hogy ne kelljen éjjel-nappal vigyázni rá, akkor már lehet ezerrel a munkára koncentrálni.

Ezzel egyáltalán nem értek egyet.
ad1. 21-23 évesen hova szülöd meg a gyereket [hacsak a szülők nem tudnak lakást biztosítani]?? Szerintem felelőtlenség albérletbe szülni. Különben ha összeadsz egy átlagos albérlet (70e) - ahova már megszülethet egy gyerek - éves díjait, simán kijön, hogy majdnem 1 milliót költesz évente albira... Arról nem is beszélve, hogy a főbérlő bármikor felbonthatja a szerződést és akkor lehet keresgélni stb.
ad2. Ha valaki 28-30 évesen akarja elkezdeni az életét, vagyis akkor akarja elkezdeni építgetni a karrierjét, akar vállalkozásba kezdeni, iszonyatos hátránnyal fog indulni.

Szvsz sokkal-sokkal logikusabb előbb megteremteni az egzisztenciát, és utána vállani a gyereket.

És hogy hány legyen? Ez szubjektív, és mindenkinek a lelkiismeretére és pénztárcájára van bízva.
Én kettőnél többet nem fogok vállni - ez biztos. Kettőre még oda tud figyelni az ember, hogy azok 100%ban mindent megkapjanak, de ezt 5-6 gyereknél már nehezen tudom elképzelni [nemhogy 14nél....] Valamint szerintem nem mellékes szempont, hogy hogyan tudjuk elindítani őket az életben, mennyi segítséget tudunk adni az indulásnál [és nemcsak a szülői jótanácsokra gondolok]

Remzy_mama/Eldawen írta: - Meg az átmulatott éjszaka utáni mámorban fogant gyerekek. Nem is emlékeznek rájuk, hogy történt. Nem is értem, nem félnek az AIDS-től ...

Áh, nem félnek ezek ennél sokkal súlyosabb dolgoktól sem...

Ben Kenobi írta: vannak kihelyezett inkubátorok, ahova berakhatja a gyereket az, aki nem vállalja. Nem mondom, hogy hű, de jó megoldás, de még mindig humánusabb, van esélye a kicsinek a túlélésre... A legjobb az lenne, ha mindenki elgondolkozna egy futó éjszaka előtt, de nem teszik, mert ez ma divat és laza, meg minden. (na ezért nem szeretem többek között a futó kapcsolatokat ) Az egészre valahol megvan a lassan közhellyé váló magyarázat, de végül is igaz: romlik a világ, az egész társadalom züllik, és Isten tudja, mi lesz a vége...

- Eddig azt is büntették, aki oda rakta a gyerekét. Most talán 1-2 hónapja már nem. Szerintem is nagyon jó ötlet, csak sajnos kevés van belőle és szégyelnek odamenni a nők.
- Meg az átmulatott éjszaka utáni mámorban fogant gyerekek. Nem is emlékeznek rájuk, hogy történt. Nem is értem, nem félnek az AIDS-től ...

Felagund írta:

Alison West írta: De szerintem ha valaki korán szül, pl. 20-22 évesen, az pont akkor lesz olyan korban, hogy éppen elkezdheti építeni a karrierjét, és még egyáltalán nem öreg hozzá. Szerintem..

Igen, de az meg az oktatásból esik ki, és az hosszabb távon rosszabb...

Én például nem tanulok tovább, hanem tanfolyamot végzek, az meg hamar megvan. Ilyen esetben meg szerintem belefér simán a korai (21-23 körüli) szülés, aztán 28-30 körül már elég nagy a gyerek ahhoz, hogy ne kelljen éjjel-nappal vigyázni rá, akkor már lehet ezerrel a munkára koncentrálni.

Kincső (Thilanna) írta: Ezt kívülről nem lehet szabályozni. Régen a szegényebbeknek (is) volt 7-12 gyereke. Ha a pár fél attól, h. nem tudja eltartani, ma már úgy dönt, h. elvállalja. És érdekes, régen a sokgyereket is felnevelték szeretetben, és nem rakták ki a kuka mellé Lehet, h. nem sok harapnivaló jutott, lehet, h. a fiókokban/földön, szűk helyen aludtak, de lehet h. jobban jártak, mint a mostani egykék (vagy nem egykék), akiknek külön szobájuk, saját tv-jük, számítógépük, stb van, de a szülő a sok drága dologgal elintézettnek is tekinti a gyerekét...

Hát ez az. Mamám mesélte, amikor még ő kicsi volt, lakott a faluban egy család, akinek volt 14 gyereke. És mégis felnevelték mindet, pedig szegények voltak. Az mondjuk igaz, azóta nőttek az elvárások, és nehezebb megteremteni azokat az alapfeltételeket (többé-kevésbé biztos munka, lakás), amivel az ember már, ha nem is teljesen, de valamennyire nyugodt szívvel vállalhatja a gyereket. Szerintem mindenképp a tanulóévek (egyetem, fősuli) után kell, egyáltalán a házasságot is, hogy úgymondjam, időzíteni, ha az egyik fél tanul, könnyen szétmehet a kapcsolat (lehet, persze, hogy máson is múlik a dolog, mennyire szoros, stb, de képes szétvinni, tapasztaltam a környezetemben). Az, hogy akaratlanul megszüli valaki a gyerekét, utána meg eldobja, mint holmi tárgyat, tényleg szörnyűség. Ha jól tudom, vannak kórházak, ahol vannak kihelyezett inkubátorok, ahova berakhatja a gyereket az, aki nem vállalja. Nem mondom, hogy hű, de jó megoldás, de még mindig humánusabb, van esélye a kicsinek a túlélésre... A legjobb az lenne, ha mindenki elgondolkozna egy futó éjszaka előtt, de nem teszik, mert ez ma divat és laza, meg minden. (na ezért nem szeretem többek között a futó kapcsolatokat ) Az egészre valahol megvan a lassan közhellyé váló magyarázat, de végül is igaz: romlik a világ, az egész társadalom züllik, és Isten tudja, mi lesz a vége...