Gondolatok

Nelossel, énis ezt mondogattam eddig...

Dehát ez a hited része. Mindenkinek megvan a sajátja. Aztán mikor meghalunk, majd csak történik vmi, nemde?
Addig meg a JELENben kell élni!!

A halál után szerintem vagy eltűnik a lelkünk, vagy egy másik élet van. [size=9:3cjy9kir](Én ezt az utóbbit választom...)[/size]

Mondjuk, így igazán nem szoktam elgondolkodni ezen, csak azon, hogy mi lesz a barátokkal, ha van egy új élet. Úgyértem a szívbéli jóbarátokkal, nem az olyan most-a-barátod-vagyok-mert-olyan-kedvem-van, hanem akiet egész életünkben ismertünk, vagy akikre rá mernénk bírni az életünket. Mert valaki nekem azt mondta, hogy az ilyen lelkek (nem rokon, nem társ!) megtalálják egymást a következő életükben. A két élet között meg egy olyan átmenet van. Egy ilyen szürke vagy fekete, vagy mittomén színű tér, ahol a lélek van. Talán hallja más lelkek hangját, érzékeli, de nem fogja úgy fel, hogy akkor menjek már oda, hogy beszélgessünk egy kicsit.

Nya, én így képzelem a halál utánt...

én néha nem tudom, mit higgyek
de sikerült valamit kitalálni ami elég hihető és ez még alakul.. (hihi kollegina )
amúgy néha ezt hiszem néha azt. de következő állapotban/éetben megkeresek néhány embert és emlékezni fogok (bocsánat, most nincs kedvem hülyét csinálni magamból azzal, hogy leírom azt a kitalált folyamatot, meg nincs hozzá nagyon erőm sem meg ilysemik..)
ennyi telt..

Rabyn írta: A menny vagy pokol nekem hogy is mondjam túlságosan is irreális. Mert egy idő után meg kell telnie! És képzeld el amikor egy ókori lélek találkozik egy 20.századival. ÉS akkor hol vannak a lelkek előtte?

Igaz!!! Szóval marad a lélekvándorlás.....

A menny vagy pokol nekem hogy is mondjam túlságosan is irreális. Mert egy idő után meg kell telnie! És képzeld el amikor egy ókori lélek találkozik egy 20.századival. ÉS akkor hol vannak a lelkek előtte?

Rabyn írta: A halál után? szerintem ugyanaz van mitn előtte. Mármint szerintem a lélek visszaszáll egy ilyen csarnok félébe és utána ha már megtisztult akkor újra testet kaphat.

Vagy pedig kerülök a két véglet valamelyik helyére..(mármint menny vagy pokol).....bár talán a lélekvándorlás is lehetséges...sőt.....

*Moderátori bejegyzés: A tegnapi flame törlésre került.*

Erről a témáról a kedvenc zen koanom jut eszembe, aminek csak a csattanóját tudom (jó kedvenc, mi ), mert nem olvastam, csak egy srác mondta el röviden, de mindegy mert így is érthető:

Egy zen szerzetesről szól aki egy hatalmas fa egy gyönge ágán lógott, amely recsegett-ropogott, alig bírta, márt tört is ketté. A szerzetes ekkor megpillantott a fa egy repedésében egy gyönyörű virágot. Elragadtatottan zuhant alá.

De télleg mi értelme arról filózni mi van halál után? Majd ha eljön az, ami utána következik, akkor ráérünk ezzel törődni. A lényeg szerintem utalva a példázatra az, hogy a mélységet nézzük e rémülettel vagy pedig a virág szépsége részegít meg minket.

Most a halál utáni élettel kapcsolatban szeretném elmesélni egy élményemet...lehet, hogy nem tudom majd olyan jól leírni, mint ahogy megéltem, lehet, hogy utána bolondnak tartotok, de ez afféle "megvilágosodás" volt számomra.
Szóval.
Halál közeli élményem soha nem volt.
A megvilágosodás az Árpád Hídnál lévő buszpályaudvaron történt (); hajnalban, a sokadik éjszakás műszak után; szóval mindenképpen egyfajta "módosult tudatállapotban". Így elmondva nem érdekes, de az tény, hogy szószerint átéreztem, hogy egy vagyok a világgal; nem azzal a világgal, ami akkor körülöttem volt, hanem a füvekkel, a fákkal, felhőkkel, és ha meghalok, nem fog semmi történni, csak ez az egység még erősebb lesz.
Mondom, így leírva nem érdekes, de ahogy ezt éreztem, rengeteg mindenre magyarázatot adott, és rengeteg mindent érthetetlenné tett - legalábbis az emberekkel kapcsolatban.
Ugye nem vagyok bolond...?

Tudom mindenkinek ajánlani a témához kapcsolódóan Osho: A Halál a képzelt ellenség című könyvét. dudus.hu/halal.htm

Amy nem tudom Te ismered e Oshot, de ha nem csak ajánlani tudom azok alapján amit írtál könnyen lehet, hogy lenyűgözne, de legalábbis megnyugtatna hogy nem vagy bolond, sőt ellenkezőleg.

Én, mitn elkötelezett Pratchett fan az ttudom a halál után témához hozzáfűzni ami nekem isa kedvenc elgondolásom: Midnenkivel az történi kamit igazából várt a lelke mélyén. Van aki szétfoszlik a Semmibe és kész. Van aki egész "életében" a Valhallában duhajkodik Aki azt, hiszi, hogy a Pokolra kerül, az oda is kerül. ( nem túl "igazságos" mi?! ) Nem hiszem, hogy az emberi akarat felett, sok dolog lenne, legalábbis, nem olyan, ami számára fontos lenne ilyeneket befolyásolni. ( Jacopo, fq stb. : b***** a fraktáljaitokat ) És igen, úgy gondolom, hoyg akia szeretteivel tölti a tulvilágot, az tényleg úgy is lesz. Ameleltt, hoyga másik is megkapta a saját túlvilágját ( ez akkro vicces, amikor a Semmibe foszlik szét) Na jóvan pihent vagyok 38.5ös lázzal meg 2 napi itthon haldoklás közepette

Ennek én is örülnék... De mi van, ha nem? Mi van, ha valami teljesen más, és esetleg sokkal rosszabb jön utána? 8O Mi a biztosíték, h csak jó történhet? És mit csinálsz, ha nem tetszik? Öngyilkos leszel?

Aranyos, ezt kaptam mára a Harmonettől, csak most néztem meg: /harmóniakártya/ "Gyökér - Az ösztönös, a tudat alatti tartományok ... egyúttal minden élet alapja. A gyökérben a hazatérés, a szülők, a fogantatás és a halál is megmutatkozik. A gyökér a szülői házra és a gyerekkorunkra is figyelmeztethet."
Hát nem édes? Honnan tudták, h ma ezzel fogunk foglalkozni? Na Ilyenkor nem nehéz hinni Valakiben, aki figyel minket és vigyázik ránk. Basszuspuff.

A halál után? szerintem ugyanaz van mitn előtte. Mármint szerintem a lélek visszaszáll egy ilyen csarnok félébe és utána ha már megtisztult akkor újra testet kaphat.

Amy nem hinném, h bolond vagy. Ha szkeptikusabb hangulatban lennék, ráfognám a fáradtságra meg az ábrándozó személyiségre. De elhiszem, hogy így volt, mert én is szeretnék ilyen élményt, s az utána következő nyugalmat.

Majdnem minden télen rámtör a haláltól való elemi félelem. /tudom, mindenkire, de én még Bak is vagyok, állítólag a mi félünk legjobban tőle, mi gondolkodunk róla a legtöbbet/ Általában éjszaka jön elő és rettenetes érzés elképzelni, hogy ha meghalunk, nem lesz könyv, zene, ember vagy álom, amibe belefeledkezhetünk, hanem igenis szembe kell néznünk azzal a semmivel/pokollal/árnyékvilággal vagy akármivel, ami utána jön. Ezért irigylem a hívőket. A vakhitért. Még ha nem is úgy van, ahogy ők képzelik, az utolsó pillanatig bízhatnak benne. Engem még az se zavarna, ha semmivé válnék, ha hazugság lenne minden tan, jelenés, halálközeli élmény, jóslat és az agy leállása után megszűnnék minden formában létezni; csak ne tudjak róla.
Szóval a lényeg: épp ilyen rózsás hangulatban voltam még vmikor ősz végén-tél elején, mikor -éjszaka lévén- elaludtam. Azt álmodtam, hogy autóbalesetben meghalok. Fájdalmat nem éreztem, és maga az "átlépés" is olyan volt, mintha álomba merülnék. Aztán végül mégsem haltam meg, mert mellettem ült valaki, akit nagyon szerettem és segítségért kiáltott, erőt vettem magamon és megmentettem. Pedig érdekelt volna, mi történik, ha mégis meghalok. Mindenesetre azóta az álom óta nem félek. /lehet, h az egész ényleg csak az agyműködésnek tudható be, de ha 20 év múlva autóbalesetem lesz és életveszélyes sérülést szerzek, de nem halok meg, amíg ki nem mentem a mellettem ülő lányomat, emlékezzetek erre a bejegyzésre. /

Inczy: ez nagyon édes! Mondjuk biztos megvan az oka, h a kisgyerek is miért az anyja ölébe bújik, miért nem a nyakába mászik fel.

Rabyn: Jaj igen, erről már egyszer beszéltünk. Azóta is megkérdezem "sokfilmes" ismerőseimtől, h ismerik-e.

A Mary Poppinsban van egy hasonló történet. Már nem emlékszem pontosan kicsi voltam amikor anyu mesélte. A könyvben asszem hatan vannak testvérek de lehet, hogy csak öten.
Megszületik a legkisebb és jön hozzá egy madár és beszélgetnek.
- Honnan jöttél?
- a vízből, a levegőből.
És beszélget mindennel. Aztán egy éves lesz és elfeljt mindent..

Vagy a másik a Kék Madár c. filmben. Ott az emberek lelke egy nagy nagy fehér és tiszta helyen van, és előre el van rendelve mit visznek magukkal. Odamegy két élő és találkoznak egy kisfiúval, akiről kiderül, hogy a testvérük lesz.
- És mit hozol?
- Két influenzát, egy szamárköhögést, aztán elmegyek.
- Akkor miért jössz?
- Nemtudom.
Vagy egy másik lélek majdnem ottfelejti a bűneit amit el kell követni, és van két lélek akik nagyon nagyon szeretik egymást, de az egyiknek hamarabb kell menni mert az anya már várja őt, és akkor az időapó elvászatja őket és tudják, hogy sok lesz köztük mkor találkoznak. Vagy van egy kislány aki mindi hamarabb akar megszületni.
Én talán ebben jobban hiszek.

Persze, h nem Amy.
Erre Márainak van egy jó idézete. Mmint arra, amit te mondtál.
Keresgéltem jó ideig, de nem találtam meg... Mindegy is. Egyszerűbb, ha beleolvastok Márai Füves könyvébe, nagy szeretettel ajánlom mindenkinek! Nagy igazságok vannak benne.

Szal, visszatérve témára...
Halál előtt, után. Én kissé "elvontabb" teóriákban hiszek... Köztes lét és hasonlók.
De a születés előtti idővel kapcs hallottam egy történetet:
Egy 4 éves kislánynak született egy kisöccse. Eleinte nemigazán szívlelte a kisöccsét, irigy is volt rá, meg miegyéb. A szülők féltek őket kettesben hagyni. Egyszer azonban a kislány azt mondta, h hajlandó "megbékélni" az öcsivel, ha kettesben hagyják őket. Beszélni szeretne vele. Mellékesen megjegyzem, a kissrác 1 éves lehetett, akkoriban kezdett el beszélni. Szal a szülők a szomszéd szobában a körmüket rágva beleegyeztek, és a nyitott ajtón át hallották, ahogy a kislány így zól az öccséhez:
- Ide figyelj, te tökmag! Maradhatsz, de csak akkor, ha elmeséled, milyen volt odabenn. Én már kezdem elfelejteni...

És ez tényleg így volt! Meg lehet mosolyogni, de akkor is van benne vmi... Mikor kezdünk felnőni, rengeteg midnent elfelejtünk. Elfelejtjük, milyen volt a születésünk előtt.
Ezzel kapcs most el kezdhetnék mindenféle más témákat fejtegetni, de... én is alig olvastam róla vmit.

Nem egyáltalán nem vagy bolond.. Úgy látszik az Árpád híd ilyen hely:) Én a mozgólépcsőn éreztem hasonlót.
Egyszercsak azt érzed, hogy úgymond egy szinttel feljebb léptél, valami hihetetlen nyugalom száll meg és ez eltart egy ideig. ÉS utána jobb lesz.. sokkal jobb.

Most a halál utáni élettel kapcsolatban szeretném elmesélni egy élményemet...lehet, hogy nem tudom majd olyan jól leírni, mint ahogy megéltem, lehet, hogy utána bolondnak tartotok, de ez afféle "megvilágosodás" volt számomra.
Szóval.
Halál közeli élményem soha nem volt.
A megvilágosodás az Árpád Hídnál lévő buszpályaudvaron történt (); hajnalban, a sokadik éjszakás műszak után; szóval mindenképpen egyfajta "módosult tudatállapotban". Így elmondva nem érdekes, de az tény, hogy szószerint átéreztem, hogy egy vagyok a világgal; nem azzal a világgal, ami akkor körülöttem volt, hanem a füvekkel, a fákkal, felhőkkel, és ha meghalok, nem fog semmi történni, csak ez az egység még erősebb lesz.
Mondom, így leírva nem érdekes, de ahogy ezt éreztem, rengeteg mindenre magyarázatot adott, és rengeteg mindent érthetetlenné tett - legalábbis az emberekkel kapcsolatban.
[size=9:7ih3ja6l]Ugye nem vagyok bolond...? [/size]

Jújj, ennek kapcsán de szívesen előhozakodnék Freuddal és az álomfejtésével, de lusta vagyok begépelni a gondolataimat...

Csak egy elterelő témát akartam, gondolkodtam azon, h az új körömlakkszínekről kérdezek.
De igazad van. Mondjuk az élet előtti dolgokra tudnak mondani sokmindent. Fogamzás, fejlődés, születés. Anyaméhben már hallunk, érzékelünk, dörömbölünk kifelé... Ha pedig az ezeket megelőző időszakról van szó, jön a "te akkor még vitamin voltál a salátalevélben" rigmus és le van rendezve. A halál utáni eseményeknél viszont már van egy-két zavarbaejtő dolog, mint például a klinikai halálból visszatérők hasonló beszámolói, a szellemek, /persze ezen a téren sok a kétkedő-és szvsz okkal, még ha nem is kérdőjelezem meg a Lelkek létezését/ néhány test, amely nem indul oszlásnak, stbstb.

Bár lehet, h ha a születő gyermek tudna beszélni, sok érdekes dolgot mondana nekünk...

Na nyugi. Az "antiszemitizmus" tényleg butaság volt, de már szóltak miatta előtted is, Fül. A másik mondatodról nem ejtenék szót. Alyr, meglehet, h Füli nem olvasott tovább a kérdéses mondatot tartalmazó hozzászólásnál. De azért még ne csapj le mindenféle labdákat. Sosem származott belőle vidám bájcsevely.
Úgyhogy vágjunk új témába. Na? Mi van a halál után? Esetleg az élet előtt?

Az ember esendő. Vannak benne nagyszerű dolgok, de vannak benne nagyon szánalmasak és nevetségesek is. Nézzetek körül. Akik szegényebbek, sokkal többet segítenek egymáson, mint azok, akiknek igencsak jól megy. /kivételek persze mindig mindenben vannak, tudom/ Mi lenne, ha ez a hatalom már nemcsak a pénzben nyilvánulna meg? Brr, akárkinél is van az isteni hatalom, tartsa csak meg, vagy ha osztogatni szeretné, minket felejtsen le a listáról.

Honnan vagytok olyan biztosak benne, h nem léteznek ilyen lények...?

Amy írta: Hogyan reagálna le egy ember egy természetfeletti lénnyel való találkozást?

Attól is függ, - az eddig említetteken kívül - hogy milyen a "természetfeletti lény megítélése az adott társadalmoban" (naeztjólmegfogalmaztam )

Amy írta: Ha egy embert felruháznánk emberfeletti képességekkel, mit tenne? Feltétlen fejébe szállna a hatalom?

Szerintem nem feltétlenül. Úgy gondolom, hogy vannak olyan emberek akik képesek ellenállni, még ha nem is túl sokan...

Hogyan reagálna le egy ember egy természetfeletti lénnyel való találkozást? Ártana vajon a pszichéjének?

mindenesetre mély nyomot hagyna benne (véleményem szerint), de az, hogy milyen hatással lenne rá, az teljesen egyéntől függ. mivel még nem volt részem ilyenben csak találgatni tudok én is.. mint szerintem mindenki más. az is fontos, hogy előtte hogyan vélekedett arról a dologról, hogyan élte meg, meg iylesmik, szóval csak találgatni lehet.

Ha egy embert felruháznánk emberfeletti képességekkel, mit tenne? Feltétlen fejébe szállna a hatalom?

valószinűsíthető.. ha nem így lenne, akkor maga az a személy is (úgymond, nem szó szerint)"természetfeletti" akaraterővel rendelkezik. ilyenkor többen azt mondják (én is..), hogy "háát én biztos, meg tudnék maradni a réginek...", de közben nem bízom magamban. ezt ilyenkor nem pusztán amiatt mndhatom, mert nem ismerem magam, szerintem ilyenkor van az emberben egyfajta beleivódott vágyféle.. tudja, ha hazudik, és olyat hazudik, akkor könnyebben megkapja, amit akar...
huh elfáradtam.. most ennyi telt.. :look:

Amy írta: Ha egy embert felruháznánk emberfeletti képességekkel, mit tenne? Feltétlen fejébe szállna a hatalom?

Én ebben 100%-ig biztos vagyok, hogy ez így történne. Még a legszentebb( vagy magát annak tartó ember) sem tudna ellenállni ilyen ajándéknak. Ilyen nincs.Sajnos.Legalábbis én így gondolom.Még magamban sem volnék biztos. Esendőség. "Az emberek szíve könnyen csábul."

Hát, én olyasmire gondoltam, amit az ember nem tud megmagyarázni, vagy fel sem ér ésszel.

csak ez előzőekhez: én nem látok ember csoportokat. Embereket látok, akik mind másmilyinek. De tényleg így gondolom.

Hogyan reagálna le egy ember egy természetfeletti lénnyel való találkozást? Ártana vajon a pszichéjének? A pszichológia majd' minden helyzethez tud lelki folyamatokat kapcsolni, hiszen azok vizsgálható dolgok, de egy nem hétköznapi jelenséggel kapcsolatosan képtelenség; mivel az adott dolog nem létezik, így nem lehet laboratóriumi körülmények között vizsgálni.

Mi az a psziche? A léleknek szvsz bizonyos ártana. De nagyon ködös a megfogalmazásod, mit nevezel természetfelettinek?

E ponton szeretnék felvetni egy-két kérdést, melyekre - bevallom hősiesen - nem pusztán a kíváncsiságom miatt szeretnék választ kérni, illetve beszélgetni, hanem némi önzés miatt is; ezekkel a dolgokkal kapcsolatban soha nem voltam teljesen tisztában, és emiatt egy kicsit elvesztettem a fonalat egy történettel kapcsolatban. A kérdések:
Hogyan reagálna le egy ember egy természetfeletti lénnyel való találkozást? Ártana vajon a pszichéjének? A pszichológia majd' minden helyzethez tud lelki folyamatokat kapcsolni, hiszen azok vizsgálható dolgok, de egy nem hétköznapi jelenséggel kapcsolatosan képtelenség; mivel az adott dolog nem létezik, így nem lehet laboratóriumi körülmények között vizsgálni.
Ha egy embert felruháznánk emberfeletti képességekkel, mit tenne? Feltétlen fejébe szállna a hatalom?
Utolsó kérdés: Vajon mit érezhet az az ember, aki balesetet okoz, és emiatt elveszít valakit, akit szeret? (természetesen a bűntudaton felül)