Gondolatok

Trinkler: de ha épp "önzésből" indul ki a másokkal való jóság, akkor szükségünk van rá, nem?

amúgy nem biztos, h jó ez a szó, h jó... olyan folyékony széteső szó. Sztem - talán - egyszerűbb úgy fogalmazni, h szeretni káéne azt az embert akivel bármiféle módon kapcsolatba kerülünk.
"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"
A mérleg két nyelve. Csak nehéz az az egyensúlyozás...

Rabyn írta: Cica: nemtudom olvastad- a Momót.. Hiányoznak az ilyen Momók a világból.. és túl sokan vannak a szürke urak..(aki tudja olvassa el ezt akönyvet)

Én most tettem le két napja. Nem is írok ehhez többet.

Ring: vannak dolgok amiket nem lehet megbocsátani. (létezik az az ember a földön akinek nem bírtam megbocsátani amit tett..)
Egyébként a nem akarok senkinek se rosszat az abbanis kimerül, ogy szándékosan nem teszek keresztbe neki. Nem kötelezö jónak lenni hozzá, de rosszank sem.

Cica: nemtudom olvastad- a Momót.. Hiányoznak az ilyen Momók a világból.. és túl sokan vannak a szürke urak..(aki tudja olvassa el ezt akönyvet)

Ringbearer írta: Snuff: csak akkor legyél szemetesláda, ha tényleg úgy érzed, hogy ez neked is jó!!

Tulajdonképpen nekem is jó. Örülök, hogy megbíznak bennem. Meg annak is, hogy valamire jó vagyok. De nekem is tényleg jó.

2 ember: apu, és anyu különbsége, sztem jó példa arra amit modnani szeretnék.
anya: vallásos ember, hisz Istenben, elvégzi minden nap a
gyakorlatokat, imádkozik, elmondja az étkezés előtt is az imát...ő meg
akarja tisztítani magát, jobb ember akar lenni. DE: küzd önmgavál,
mert néha annyira jó akar lenni, de ez természetellenes, mert ő igazából
nem akarja, és így abszolút nem boldog.
apa: egy ateista ember, aki szeret élni, szereti az embereket, és azt
teszi amit a szíve mond. Mert ha Ő valakinek azt mondja,
hogy "szeretlek" az hiteles lesz.

Ha az ember mindig jó akar lenni (tudom, saját bőrömön tapasztaltam),
abba belebukik. Lehetetlen, hogy mindig jó és kedves legyél másokkal.
De ha a szívedre hallgatsz, akkor meghallod amit mond, és helyesen
fogsz cselekedni, mert azt a szíved diktálja.

5): azért segítek, mert egyszerűen jól esik.

Aral: miért van, hogy mindig a váradról beszélsz, az önvédelemről?
Snuff: csak akkor legyél szemetesláda, ha tényleg úgy érzed, hogy ez neked is jó!!
gilloth: van egy pár ismerősöm aki ezt csinálja, és mi akik ismerjük őket nem haragszunk rájuk, hiszen aki bocsánatot kér, arra miért haragudna tovább az ember?

Trinkler írta: Egyébként számtalan elmélet született arról, hogy miért is segít az ember; általában az alábbi okokat szokták felsorolni:
1) segítek, hogy jobb embernek tartsanak
2) segítek, hogy ne legyen lelkifurdalásom, amiért nekem olyan piszok jó
3) segítek, mert szeretem boldognak látni az embereket;
4) segítek, hogy jobb embernek tartsam magam;
De végül is alapvetően a segítség, mint lelki dolog,a saját énünkre vezethető vissza; vagyis tulképp valahol az önzésből indul ki...

Akár mennyire is "rossz" hallani, van benne igazság...

Egyébként számtalan elmélet született arról, hogy miért is segít az ember; általában az alábbi okokat szokták felsorolni:
1) segítek, hogy jobb embernek tartsanak
2) segítek, hogy ne legyen lelkifurdalásom, amiért nekem olyan piszok jó
3) segítek, mert szeretem boldognak látni az embereket;
4) segítek, hogy jobb embernek tartsam magam;
De végül is alapvetően a segítség, mint lelki dolog,a saját énünkre vezethető vissza; vagyis tulképp valahol az önzésből indul ki...

Cicaful írta:

Gilgolwen Nimrandir írta: már az is segítség, ha meghallgatunk valakit, ehhez pedig csak egy kis őszinte odafigyelés kell...

Pont ez a nehéz. Meghallgatni nem lehet mindenkit. Egyszerűen emberi mivoltunkból adódóan képtelenség. Az idő véges, és véges az a szellemi erő is, amit képesek vagyunk magunkból adni [ez az a bizonyos "jó"]. Vannak kiváltságosok. És a világ nem várhatja el, hogy mindenkivel az legyek.
Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárkinek rosszat akariok, rosszat kívánok, rosszat teszek!

Nem vagyunk egyformák, nem is kell egyformának lennünk.
Valakinek több ereje van meghallgatni másokat, valakinek kevesebb, nincs ezzel semmi gond.

Cicaful írta:

Gilgolwen Nimrandir írta: már az is segítség, ha meghallgatunk valakit, ehhez pedig csak egy kis őszinte odafigyelés kell...

Pont ez a nehéz. Meghallgatni nem lehet mindenkit. Egyszerűen emberi mivoltunkból adódóan képtelenség.

Cirka három hónapja majdnem mindenkinek a lelki szemetesládája vagyok és én itt vagyok, ha panaszkodni kell, vagy mittomén, én mindenkit meghallgatok, még akkor is, ha segíteni nem tudok. De legalább van kit elkapni és mondani, hogy mi baj. Mondták már, hogy tudják, hogy nem tudok segíteni, de már azzal is milyen jót tettem, hogy ott voltam, hogy elmondhassák, miféle gondjuk akadt. Én ennek örülök. Sajnos végtelenül türelmes és sok szabadidővel rendelkező lény vagyok. Dehát ez van. Nekem is jó érzés, ha valaki megkönnyebbült, mert volt kinek elmondani, vagy akármi.

Gilgolwen Nimrandir írta: már az is segítség, ha meghallgatunk valakit, ehhez pedig csak egy kis őszinte odafigyelés kell...

Pont ez a nehéz. Meghallgatni nem lehet mindenkit. Egyszerűen emberi mivoltunkból adódóan képtelenség. Az idő véges, és véges az a szellemi erő is, amit képesek vagyunk magunkból adni [ez az a bizonyos "jó"]. Vannak kiváltságosok. És a világ nem várhatja el, hogy mindenkivel az legyek.
Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárkinek rosszat akariok, rosszat kívánok, rosszat teszek!

Mi van ha nem akar az ember r ossz lenni v bántani csak néha egyszerűen nem érzi h most ez bántó lesz? és utána annyira bánja h bocsánatot kér mindenkitől mindenért....

Jónak lenni tényleg nem könnyű, viszont sokszor apróságokkal is jót tehetünk, örömet szerzhetünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni... már az is segítség, ha meghallgatunk valakit, ehhez pedig csak egy kis őszinte odafigyelés kell...

Rabyn írta: Én inkább senkivel sem vagyok rossz

Ez a megközelítés, már sokkal emberibb... Arany középút. Vagy vmi hasonló...
Egyébként meg Peti... az ember bármire képes. Csak akarnia kell. Honnan tudod, h nincs erőd? Lehet, h nehéz, az tény... de megvan benned hozzá az erő is...

"Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne kelne erő is benned
valóra váltani.

Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte. "
(Richard Bach)

Én inkább senkivel sem vagyok rossz

Jónak lenni nehéz. Rengeteg figyelmet igényel részedről. Ha 'jó' vagy akkor biztosan élvezik ez mások, és örül a lelked.
Viszont nem lehetsz mindenkivel mindig jó, hiszen ez meghaladja az erődet. Nekem eszembe se jut, hogy BÁRKIVEL jó legyek. Önvédelem, de komolyan...

Emberek, hat nem esik jol, ha jok hozzatok? Hat nem esik jol, ha jok lehettek valakihez?
hu...

Hat ezek szerint nem ez a legalapvetobb dolgok egyike?
hu...

Állj-állj-áááálljjjj!!!
Itt most komolyan felvetődött olyan gondolat, miszerint az emberek nem érdemlik meg a jót? Jól láttom?! Könyörgöm, akkor te sem érdemled meg? Ennyi erővel legyen mindenki gonosz vagy nemtörődöm a másikkal?!
Könyörgöm, ekkora abszurdum ugye meg sem fordult a fejetekben?! Az emberi lét célja, h kicsiny környezetünket segítsük, helyrehozzuk. SZERETETből vagyunk, ezt adjuk/kapjuk nap mint nap. Sztem ez abszolut nem vita tárgya, h vki megérdemli-e a jót. Egyértelműen MINDENKI megérdemli. Ezt nem mi döntjük el. Olvassatok csak el a Bibliát. Annyi elég is.

Olorin: nem értek veled egyet. AZÉRT mert valaki rossz volt veled, attólmég a többi ember megérdemli, hogy vele jók legyenek. Mindenki megérdemli, hogy jók legyenek hozzá. Legalább egyszer.. Aztán persze van aki, elszúrja az esélyeit is.

Cala: hiába... ugyanis a nagyinak nem érdeke velünk lenni ,és az ő családjában van egy olyan "szokás", hogy akkor teszek a másikért valamit ha nekem is jó... Hülye egy szokás..

Trinkler írta: Á, szerintem kár az emberekkel kedvesnek lenni; egész egyszerűen nem értékelik, és amint lehet, hátbaszúrnak (vagy ez csak egyéni tapasztalat...?)
Persze, ezzel nem azt mondom, hogy genyának kell lenni mindenkivel, de azért nem árt az óvatosság

Az első mondattal nem értek egyet. nem azért kell jónak lenni, hogy jót tegyenek veleünk, hanem mert alapvető kötelességünk, hogy másokkal jók legyünk.

Persze az is fontos, hogy a jóság nemcsak tetetk szintjén, hanem szavak, sőt gondolatok szintjén nyilvánul meg. Tettek szintjén valóban kell vigyázni, többek között arra, hoyg akivel jót teszünk, annak valóban jó legyen, és ne erőltessük rá azt, mait mi magunk jónak vélünk az ő számára.

Olórin: tudom, hogy neked borzalmas lehet, de ha őnekik most ezt volt a jó, hát legyen. A lényeg, hogy a te lelkiismereted tiszta. És fogsz magadnak találni, hidd el. Hogy ők hogy számolnak el magukkal, az meg az ő dolguk.

Ringbearer írta: "Figyeljünk egymásra."

Igen, ezt kellene és nem is volna nehéz...de sokan mégsem teszik...

Olorin: nem mondod komolyan 8O

jaja Rabyn, nekem is volt egy olyan szitu, hogy nem tudtam miért nem történik az ami észszerű lenne, erre kiderült, hogy egy tök régi, rossz családi konfliktus áll a dolog mögött amiről nem tudtam...fura tud lenni.

Egyszer egy néni egy villamoson amikor mentem táncra szólt, hogy nyitva van a táskám. A táska abban a részében nem hordtam semmit, mert rossz volt a cipzárja és nem tudtam behúzni, de nem pakoltam bele semmit. Ezt a néninek is elmondtam, és megköszöntem hogy szólt. Erre szelíden azt mondta: "Figyeljünk egymásra."

trinkler írta: Á, szerintem kár az emberekkel kedvesnek lenni; egész egyszerűen nem értékelik, és amint lehet, hátbaszúrnak (vagy ez csak egyéni tapasztalat...?)
Persze, ezzel nem azt mondom, hogy genyának kell lenni mindenkivel, de azért nem árt az óvatosság

Nagyon is igazad van! Nagyon meg kell gondolni kivel tesz jót az ember!
Én most munkanélküli vagyok, két embernek "köszönhetem": az egyiket 10percig vártam a háza előtt, mert elaludt, futtában öltözött, a másik a régi párom nagynénje volt!
Mind a kettő papíral a kezében futkosott, aláírást gyűjtött, hogy engemet kirugasson... ennyit a jóságról

Á, szerintem kár az emberekkel kedvesnek lenni; egész egyszerűen nem értékelik, és amint lehet, hátbaszúrnak (vagy ez csak egyéni tapasztalat...?)
Persze, ezzel nem azt mondom, hogy genyának kell lenni mindenkivel, de azért nem árt az óvatosság

Rabyn: mit tennék a helyedben? sokat lennék vele, és sokat beszélgetnék vele. mondjuk átmennék egy kevés teával, vagy ott főznék nála, neki teát, és szép lassan megkérdezném, hogy miért nem akar velünk lakni. megpróbálnám meggyőzni. nem adnám fel. valószínüleg ezt tenném... de ez én vagyok.

RabyN. nem lehet, hogy a nagymamáddal kapcsolatos dolog oka a múltban keresendő?vagy nem általában mindenkit, hanem egy valakit nem bír a családból?

Mosoly: olyan jó lenne. De csak pillanatokra megy. Pszichocucc nélkül: bennem meghalt valami. Talán örökre.

néha egy köszönet, egy mosoly csodákra képes..

Léli írta: Amikor ez eszembe jut, mindig kedvesen mosolygok azokra, akik szembejönnek velem az utcán, mert egy mosoly szerintem mindenkinek segít valamennyire.

/me mosolyogva bólogat...

Brisa írta: Akkor néha bizony csak egy jó adag bátorságra lehet szükség. Pl. felállhat az ember, és felajálja a kislánynak az ülőhelyét, esetleg beszélget vele, megkínálja nasival stb. Ilyen apróságokkal is sokat lehet segíteni. Biztos sokáig töltekezett volna a kislány a nehezebb napokon abból az 1-2 órából, amikor odafigyeltek rá és törődtek vele.

Hadd írjak le egy efféle "apróságot" a másik oldalról. Egy fiúról van szó benne. A szegedi Tescoban dolgozik, pénztáros. És szoktam néha látni, és olyankor mindig az ő sorába állok be mielőtt bárki azt hinné, h egy szerelmestörténet kerekedik ebből, ki kell ábrándítsam. Egyszerűen azért állok inkább az ő sorába, mert kedves. Bármilyen rossz is volt a napom, ő fel tud vidítani. Hogyan? Úgy, hogy nem az az "átlagos pénztáros". Kedvesen mosolyog minden vevőre, illedelmesen köszön (az öreg néninek csókolommal), barátságosan kommunikál, türelmes... és ezáltal egyszerűen feltölti az embert vidámsággal. Igenis boldog vagyok olyankor, mert vannak még olyan emberek, akik ennyire kedvesek tudnak lenni, és belülről fakad, nem pedig megjátszott dolog ez az egész.

Amikor ez eszembe jut, mindig kedvesen mosolygok azokra, akik szembejönnek velem az utcán, mert egy mosoly szerintem mindenkinek segít valamennyire.

Rabyn, azt is vedd figyelembe, hogy a 80 éves emberek már rém rugalmatlanok. Általában nem akarnak költözni sehova, és nem akarnak változtatni megszokot környezetükön és életritmusukon, csak ha muszáj már, mert pl. nem tudja magát rendesen ellátni. Ebbe beletartozhat az is, hogy ha kedvel és gyakrabban akar látni, inkább megpróbálja elérni, hogy gyakrabban utazz keresztül a városon hozzá vendégségbe, mint hogy ő költözne hozzád. Nincs más lehetőség, mint a türelmes győzködés és az udvarias tapogatódzás a benne felmerülő problémák és félelmek után. Azaz át kell, akár sokszor is, beszélni, hogy mitől fél, mit nem akar / tud elviselni, stb. Hogy lesz megteremtve számára egy nyugalmas kis külön szoba világa a kedvenc bútoraival...

Brisa írta: Akkor néha bizony csak egy jó adag bátorságra lehet szükség. Pl. felállhat az ember, és felajálja a kislánynak az ülőhelyét, esetleg beszélget vele, megkínálja nasival stb. Ilyen apróságokkal is sokat lehet segíteni. Biztos sokáig töltekezett volna a kislány a nehezebb napokon abból az 1-2 órából, amikor odafigyeltek rá és törődtek vele.

hmm.. milyen igazad van..

Rabyn: nem könnyű a helyzet... szerintem, ha nem akarja a nyagyid, akkor nem szabad eröltetni. + azt is vedd figyelembe amit Estel mondott. Bár gondolom beszélgettél már vele ilyesmiről... lehet hogy többször is...de még egy próbát azért megér... ha még nem, akkor itt az ideje.