Gondolatok

Drizzt írta:

olorin.papa írta: Remek, és szép gondolatok, és csak remélni tudom, hogy sokáig és örökre kitartanak, de az még valószínűbb, hogy pár év múlva amikor holt fáradtan beesel az ágyba, és elalvás előtt eszedbe jutnak ezek a remek évek, akkor már te sem fogsz emlékezni erre

Ugyan már...Inczy ?
Még szerencse, hogy vannak, akikben ez a hozzáállás megmarad...Végül is akarás kérdése.

Ugyanezt akartam reagálni. Drizzt megtette helyettem.
Minden csak akarás és nemakarás kérdése. Lehet, h vki a könnyebbik utat választja azzal, h mikor bedől az ágyba este, elhesegeti ezeket a régi gondolatokat. Nem elhesegetni kell, hanem megvalósítani.
Akárhányszor elkezdem kipakolni a gondolkodásmódomat, általában kedves, elnéző mosollyal megsimizik a fejemet, és szinte látom a gondolataikat: szegény, naív gyermek, majd rájössz te...
Miért ne jöhettem volna már eddig rá? És miért kéne olyan legyek, mint a többiek?
Attól, h x évvel többet éltél, mint én, nem biztos, hogy... ömmm... többet is látsz feltétlen. Nem mondom, h én olyan rengeteget látnék... rengeteg minden vár még rám...
Ne haragudj, ha kicsit élesebb voltam... de ez az egyik téma, ami piszok érzékenyen érint. És köszönöm, h ennyi esélyt adsz nekem....

Always look on the bright side of life

"Cheer up, Brian.
You know what they say;
Some things in life are bad,
They can really make you mad.
Other things just make you swear and curse,
When you're chewing on life's gristle,
Don't grumble, give a whistle,
And this'll help things turn out for the best, hey,

Always look on the bright side of life,
Always look on the light side of life,
If life seems jolly rotten,
There's something you've forgotten,
And that's to laugh and smile and dance and sing.
When you're feeling in the dumps,
Don't be silly chumps,
Just purse you're lips and whistle,
That's the thing.

And, always look on the bright side of life,
Always look on the right side of life,
For life is quite absurd,
An. death's the final word,
You must always face the curtain with a bow,
Forget about your sin,
give the audience a grin,
Enjoy it, it's you last chance of the hour.

So, always look on the bright side of death,
Just before you draw your terminal breath,
Life's a piece o' shit,
When you look at it,
Life's a laugh and death's a joke it's true,
You'll see it's all a show,
Keep 'em laughing as you go,
Remember that the last laugh is on you.

And, always look on the bright side of life,
Always look on the right side of life,
Come on, Brian cheer up,
Always look on the bright side of life,
Always look on the right side of life,
Worse things happen at sea, you know,
Always look on the bright side of life,
I mean, what do you have to lose?
You come from nothing,
You go back to nothing.
What have you lost? Nothing!
Always look on the bright side of life."

[size=9:1g33vn4z](A fenti szöveg a Monty Python csoport Brian élete c. filmje végén hallható dalnak a szövege)[/size]

Drizzt írta:

olorin.papa írta: Remek, és szép gondolatok, és csak remélni tudom, hogy sokáig és örökre kitartanak, de az még valószínűbb, hogy pár év múlva amikor holt fáradtan beesel az ágyba, és elalvás előtt eszedbe jutnak ezek a remek évek, akkor már te sem fogsz emlékezni erre

Ugyan már...Inczy ?
Még szerencse, hogy vannak, akikben ez a hozzáállás megmarad...Végül is akarás kérdése.

Talán bízni lehet benne, de kevés az esély

Máb írta:
18-20 év körül a depi, "miért nem ért meg senki", a világfájdalom, a fekete cucc, "lárvaarcúra kisminkelem magam" teljesen normális én is voltam ilyen.

héhéhé, a gótokat haggyuk ki ebből
[size=9:2fz4ix6u](nem vettem komolyan, ne aggódj )[/size]

Elnézést az OFF-ért, de fontos. Kérem a tisztelt moderátort, hogy pár napig hagyja bennt:

Figyelem!!!
Azon lelkes embrek jelentkezését várjuk a farsang_fellepok@yahoo.com címen, akik szívesen fellépnének valamilyen műsorszámmal a farsangon!!!
Február 13-ig lehet jelentkezni!!

Valamint kérek minden kedves embert, tagot és nem tagot egyaránt, hogy szavazzon a MATHOM-díj ügyében!!!!
Részletek a farsang 2005 topicban.

Valamint szavazatokat várunk a Gandalf-díj ügyében is!!
Részletek szintén a topicban.

Köszi, Iru.

olorin.papa írta: Remek, és szép gondolatok, és csak remélni tudom, hogy sokáig és örökre kitartanak, de az még valószínűbb, hogy pár év múlva amikor holt fáradtan beesel az ágyba, és elalvás előtt eszedbe jutnak ezek a remek évek, akkor már te sem fogsz emlékezni erre

Ugyan már...Inczy ?
Még szerencse, hogy vannak, akikben ez a hozzáállás megmarad...Végül is akarás kérdése.

Furcsa, de ez az a téma, ahol a segítés egy idő után nehezen megy. Ha túl hosszúra nyúlik egy ember 'depis' időszaka, akkor lép be a tolerancia, hiszen a negatív hangulatot a környezetének is el kell viselnie.
És bizony-bizony ha a környezetnek van egy rossz fél órája, akkor már nem annyira toleráns, és ilyenkor jönnek a bajok.
Kérdés: Ha én negatív hangulatomban vagyok. Akkor feltétlenül meg kell mutatnom? Nagyrészt igen, hiszen ezzel tudom feldolgozni.

Viszont amiről a 'depi'-ellenesek írnak az a direktbe mutatás. Amikor az orruk alá nyomják a rossz érzéseket. Vajon ilyenkor mi a teendő? Nekem fogalmam sincs. Próbáltam már mindenfélét, de egyik sem mutatot túl sok sikert sőt!

Depi vagy nem depi. Ez itt a kérdés...

18-20 év körül a depi, "miért nem ért meg senki", a világfájdalom, a fekete cucc, "lárvaarcúra kisminkelem magam" teljesen normális én is voltam ilyen.

De van "A Depresszió". (Ez nem volt meg)

Van még egy fajta depresszió, ami mostanság került előtérbe: a szülés utáni depresszió. (Nekem, hál'Istennek ehhez sem volt szerencsém)
De volt egy távoli ismerősöm, aki két gyerekkel a háta mögött, nem sokkal a szülés után depressziós lett (nem vették komolyan, mert ez "csak"a hormonok számlájára írható depi) majd néhány hónappal később öngyilkos lett.

Tehát komolyan lehet venni a depit, de fajtájától függöen jól jön néha egy jól irányzott pofon...

Inczy írta:

Alyr Arkhon írta: A jóléti társadalomban nem kell az éhhalál miatt aggódni, úgyhogy van időnk depresszióra meg rossz közérzetre meg wellnessre...

Mondhatni, depisnek meg világfájdalmasnak lenni igazán luxus...

Ez akkoris nagyon ott van... Gondolkozzatok el egy picit, és keressetek példát. Ugye, h van benne vmi...?

Mindannyiótoknak igaza van vmilyen szinten. Én mindent lehet tolerálni.
Ott a baj, h mindenki elsiklik a felszínen, és nem veszi a fáradtságot, h tényleg megnézze mi rejlik a másik lelkében. Persze, h nem... mert piszkosul energia és időigényes folyamat. Sajnos kevés embert tudsz igazán megismerni életed folyamán...Sajnos. Annyi mindenkin jó volna segíteni. De te is csak ember vagy...
Így végezzük el azt a feladatot, amit itt bevállatunk.. azokkal az emebrekkel, akikkel elvállatuk. Mindenki váltsa meg kicsiny környezetét, és akkor már megmenekült a világ.
Túl sokat remélek, igaz...? Azért még remélek...

Remek, és szép gondolatok, és csak remélni tudom, hogy sokáig és örökre kitartanak, de az még valószínűbb, hogy pár év múlva amikor holt fáradtan beesel az ágyba, és elalvás előtt eszedbe jutnak ezek a remek évek, akkor már te sem fogsz emlékezni erre

Alyr Arkhon írta: A jóléti társadalomban nem kell az éhhalál miatt aggódni, úgyhogy van időnk depresszióra meg rossz közérzetre meg wellnessre...

Mondhatni, depisnek meg világfájdalmasnak lenni igazán luxus...

Ez akkoris nagyon ott van... Gondolkozzatok el egy picit, és keressetek példát. Ugye, h van benne vmi...?

Mindannyiótoknak igaza van vmilyen szinten. Én mindent lehet tolerálni.
Ott a baj, h mindenki elsiklik a felszínen, és nem veszi a fáradtságot, h tényleg megnézze mi rejlik a másik lelkében. Persze, h nem... mert piszkosul energia és időigényes folyamat. Sajnos kevés embert tudsz igazán megismerni életed folyamán...Sajnos. Annyi mindenkin jó volna segíteni. De te is csak ember vagy...
Így végezzük el azt a feladatot, amit itt bevállatunk.. azokkal az emebrekkel, akikkel elvállatuk. Mindenki váltsa meg kicsiny környezetét, és akkor már megmenekült a világ.
Túl sokat remélek, igaz...? Azért még remélek...

Alyr Arkhon :
A jóléti társadalomban nem kell az éhhalál miatt aggódni, úgyhogy van időnk depresszióra meg rossz közérzetre meg wellnessre...

Mondhatni, depisnek meg világfájdalmasnak lenni igazán luxus...

hm. elgondolkodtam ezen, mert szvsz nem olyan egyértelmű, h csak most van alapja a "világfájdalomnak". Szerintem az egyik alapja a dolognak a magányérzet, a többiekhez nem illés, a világba nem illés érzékelése/illúziója. Ilyet pedig bárhol, bármikor átélhet az ember, csak az kell, h a társaság ne fogadja be, ami körülveszi. És kész a "depp".

Amúgy ellentmondanék a tessék bekapcsolni a CNN-t lényegű szövegre: attól csak rosszabb lesz. Nem lesznek kevésbé fájdalmasak a magunk gondjai, hanem a vazze, az emberek tényleg, tőlem függetlenül is kőbarmok fíling jáccik.

Különben mondjunk inkább szplínt a depizés helyett, h ne legyen gond a pszichológiai értelemmel :gót:
az sókkal jobban hangzik amúgy is. nah vonulok vissza a szplínbe

Én úgy gondolom,hogy mindenkinek ehet rossz időszaka,tehát lehet depis egy ember és ezért nem lehet rájuk úgymond haragudni,ha ismerjük az embert akkor segíteni kell neki hisz a barátoknak ez a dolguk,a barátok barátainak pedig az,hogy figyelmeztessék a barátaikat,ha nem veszik észre az ő barátaik életében az ilyesfajta jeleket.
A másik fél "divatdepis" szerintem nincs ilyen ember,vagyis nem ez meghatározás érvényesül.Én úgy látom,hogy ezeknél az emberekné a tötődés hiánya miatt alakul ki ez a fajta hasonulás és annak a reménye,hogy így majd talán foglalkoznak vele.Tehát az ebből leszűrendő tanulság,hogy elősször nekünk külső embereknek kellene elgondolkoznunk magunkon,és figyelni a körülöttünk lévő emberekre,hogy azok ne érezzék annyira mellőzöttnek,magányosnak magukat,hogy a depresszió kimutatása álltali szeretet ill. törődés megszerzésre szoruljanak,vagy abban lássák az életbenmaradás utolsó lehetőségét.Hisz minden emberi lénynek szüksége van arra,hogy szeressék!!!!
Szerintem ez a lényeg és igazából nem csak mások hibája,ha áldepisek!!!
...szerintem...

Ha már olvasmányokat ajánlunk, akkor én meg a 'divatról' mint olyanról ajánlanék egyet: Klaniczay Gábor Ellenkultúra a hetvenes-nyolvanas években c. kötetéből a 'Miért aktuális a divat?' c. tanulmányt. A divatnak mindig jelentése van; a divat valahová tartozást, identitásmintát, azonolsulást jelent. Nagyjából úgy veszem ki, ez tökéletesen alkalmazható itt is: csoportok vannak, emberi viszonyok vannak, és ebben az emberek a kommunikáció bizonyos fajtáival és eszközeivel 'kifejeznek' valamit. Pl. azt, h rosszul érzik magukat. Ha 'megszokásból', akkor megszokásból--akkor is rosszul érzik magukat, rohadtul nincs különbség.

Az, h valaki nem akar foglalkozni az ilyen emberekkel, egy dolog. Neki is minden joga megvan hozzá. De izélgetni őket nagyjából annyi értelme van, mint izélgetni azokat, akik bomberdzsekit/magastalpú cipőt/melegítőt/öltönyt vesznek fel, technót/punkot/metált/akármit hallgatnak. A dolog egyszerűen annyi, h mások másféleképp intézik a dolgaikat, akár azt, h figyelmet hívjanak fel magukra, segítséget kérjenek, mint mi. Ezzel semmi baj nincsen. Valóban, tinédzser korában (sokszor később is) sok-sok ember átmegy ilyeneken. Ahogy Brísa mondta, megvannak a módszerek arra, mit lehet ilyenkor mondani, hogyan lehet viselkedni; és nyilván mindenki kicsit máshogy reagál és mindenki más viszonyulásokat dolgoz ki az ilyen ismerőseihez. Ahogy én látom, a választóvonal nagyjából ott van, h akin épp ezt látod, azt szereted-e v nem. Ha igen, akkor eszedbe se jut izélgetni.

Amúgy meg a romantika világfájdalma jóval inkább programszerű ideológia volt, mint divat. Az lehet persze, h ezek a fogalmak kissé átfedik egymást, de ne felejtsük el, h az 'érzékenység kultusza' nagyjából ott kezdődik, és nagyjából onnan eredünk mi is ebből a szempontból (rengeteg romantikus sztereotipiánk van, amik történetileg-kulturálisan 'belénk vannak építve', és persze észre sem vesszük, mennyire esetlegesek és feltételesek valójában--erről szól az ideológia fogalma).

Folyamat ábrája:
X depik - felfigyelnek rá - - körülveszik - Y meglátja, hogy X-t körülveszik mert depik - Y depni kezd, igazából csak azért mert látta hogy így könnyen körülveteti magát

Mondjuk ezzel a 'depik' tartalma egyáltalán nem lett megmagyarázva... Próbálom értelmezni. X rosszul érzi magát vmi miatt, amire (a többség szemében) legitim oka van. Érthető módon akiket érdekel, mi van vele, körülveszik és segíteni próbálnak (ugye segíteni sokszor leginkább azzal lehet, h ott vagy, nem pedig azzal, h nyomod a 'pozitív' szöveget). Ezt látják mások, pl. Y, akinek e szerint az értelmezés szerint semmi baja nincs--és ő is egy bizonyos viselkedési mintát vesz fel, h ugyanez legyen az eredmény. Az implikáció nyilván az Alyr ábrájában, h Y-nak 'igazából' semmi baja nincs.
De ha Y körül akarja vetetni magát, akkor nyilván van baja: az, h szeretné, ha ott lennének vele, de nincsenek. Ne mondja senki, h ez nem elég baj, és h ettől nem érzi magát elég rosszul az ember. Összefoglalva: a két 'depik'-nek a folyamatban, bár Alyr más jelentést akar tulajdonítani, valójában ugyanaz a jelentése.

Artemisz (Erenya) írta: Méghogy nincs divatdepp?

Gondoljatok a byroni spleenre meg a Werther szenvedései által kiváltott öngyilkossági hullámra!

Az divatdepp volt? Nem lehet, hogy mégsem? Meg egyáltalán, sok minden miatt eshet az ember depresszióba. Kiváltó ok mindig van. Külső is. Pl. hogy bizonyos epizódokat egy könyvből/versből/filmekből/zenéből blabla vagy egy másik ember életéből a saját életedre tudsz vonatkoztatni. És az akkor volt jó és a mostani rossz közötti simán elégikus különbségbe, ha olyan az idegrendszered, bele lehet őrülni.

Én is tom, mi a különbség a sajnáltatás és a depresszió között. Sztem nagyjából mindenki tudja. Együtt élek valakivel, aki nem mániás depressziós, de depressziós és labilis. Ugyanígy nem egy ilyen barátom/ismerősöm van. És nem könnyű.

Néha én is szívesen megfojtanám az összeset , dehátugyebár ezzel nem érek semmit. Ugyanakkor ott van a lehetőség, hogy próbálkozom. Felderíteni, hogy mi az igazi oka x bánatjának. És nemaszondom, hogy megoldódik, de kicsit jobb lesz neki tőle.

És még valami: ha azt hiszitek, hogy a depressziósok leginkább sajnáltatni akarják magukat, most megmondom, egy jókora seggberúgást az optimistább barátjuktól ugyanolyan szívesen vesznek, ha nem szívesebben.

Ery írta:

amberblood írta: úgy látom, ezen a sötétmindennincsreménydepressziósvagyokderossznekem korszakon szinte mindenki átesik... hozzátartozik a fiatalsághoz...
...saját bőrömön tapasztaltam...
...aztán picit "idősebben" már másként él meg dolgokat az ember...

(szvsz)

Akkor én ritka kivétel vagyok? Szó ne róla előfordul, hogy pár napig rossz hangulatom van, de alapvetően mindig teszek ellene. Persze van úgy, hogy nincs azonnali eredmény

előfordulhat...

amberblood írta: úgy látom, ezen a sötétmindennincsreménydepressziósvagyokderossznekem korszakon szinte mindenki átesik... hozzátartozik a fiatalsághoz...
...saját bőrömön tapasztaltam...
...aztán picit "idősebben" már másként él meg dolgokat az ember...

(szvsz)

Akkor én ritka kivétel vagyok? Szó ne róla előfordul, hogy pár napig rossz hangulatom van, de alapvetően mindig teszek ellene. Persze van úgy, hogy nincs azonnali eredmény

úgy látom, ezen a sötétmindennincsreménydepressziósvagyokderossznekem korszakon szinte mindenki átesik... hozzátartozik a fiatalsághoz...
...saját bőrömön tapasztaltam...
...aztán picit "idősebben" már másként él meg dolgokat az ember...

(szvsz)

Méghogy nincs divatdepp?

Gondoljatok a byroni spleenre meg a Werther szenvedései által kiváltott öngyilkossági hullámra!

Lamorak írta:

Áfonya írta: Amit én nagyon nehezményezek, az a divatdepp. ... de a világfájdalmat ne keverjük már össze ezzel, és főleg ne utánozzuk az igazi depressziósokat! Nem éppen követendő példa...

Emberek, én ezt nem tudom értelmezni. Mi az, h divat?? ti komolyan azt gondoljátok, h van olyan normális ember, aki úgy tesz, mintha szarul érezné magát, mikor nem is, csak mert az olyan kúl??

Nem, csak a folyamat éppenséggel önmagát gerjeszti. Például mikor már nehéz eldönteni, hogy x ember tényleg ennyire rosszul érzi magát, vagy már csak megszokásból jön rá az "áh, nem éri meg vidámnak lenni, mert aztán csak pofára esek újból" érzés, és ezen nem is kíván változtani (hogy tud-e, ebbe most ne menjünk bele, épp itt van a különbség a depressziós betegek, és a világfájók között).

Nem izélgetni kell a 'depizőket', hanem figyelni rájuk.

Oké. De amikor már te érzed rosszul magad, mert vidám mersz lenni valaki "depis" (azért idézőjelezek, hogy ne hangozzék negatívnak..) körül, akkor az embernek egy idő után elmegy tőle a kedve...

Arról nem is beszélve, hogy valaki lehet, hogy ötször inkább maga alatt van, mint egy társaság 90%-a, viszont ha ő nyilvánosan ordítozik/kiakad/sír, akkor tuti, hogy elég sokan hülyének fogják nézni, míg ha a depiszekcióba tartozik, akkor mindenki csak együttérző pillantásokat, fejsimiket, stb.-t oszt ki neki.. Innentől már megéri depiszekcióba tartozni, nem? Ebben pedig igenis a "figyeljetek rám!" segélykiáltás van.

Én nem ítélek el emiatt senkit, mert mindenkiben ott az igény a szeretetre, az odafigyelésre, és rosszul esik, ha ezt nem kapja meg, vagy úgy érzi, olyan problémával került szembe, amit nem tud megoldani.
De azért nem kell piedesztálra emelni azokat, akik ezt feltűnőbben fejezik ki másoknál. (Tré dolog az embernek saját magával példálóznia, de én is voltam már olyan állapotban életemben, hogy a Xanaxot fontolgattam, mégsem vertem nagydobra az egész világ előtt. Kaptam segítséget, külsőt és belsőt is, megoldottam. Ennyi.)

Bocsi, de érzékenyen érint ez a dolog. Lehet kövezni.

Tényleg van olyan, aki a "depizésel" tudja csak elérni, hogy figyeljenek rá, hogy törődjenek vele. Ami azért sajnálatos, mert a környezete csak akkor figyel rá, amikor ő rosszul érzi magát. Szóval azért annak az Y-nak sem könnyű ám a helyzete, Alyr és Siss.

Szerintem a "depi"-t a szakemberek negativizmusnak hívják:

"Mi a különbség a depresszió és a negativizmus között?

A két érzelmi állapot látszólag nagyon hasonló. Mindkét esetben olyan, mintha sötétszürke szemüveg lenne az orrunkon, mindent örömtelennek és kilátástalannak élünk át.
A depressziónak meghatározott klinikai tünetei vannak, míg a negativizmus inkább olyan személyiségjellemző, amely Micimackó Füles barátjának a hozzáállására hasonlít.
A "Nekem semmi nem sikerül", a "Mindegy, úgysem megy, mert mindent eltolok, a "Ki van zárva, hogy velem jó dolog történjen" érzések jellemzik ezt az állapotot. Az öngerjesztő folyamat (...) valóban működésbe lép, mert a negatív hozzáállás pszichológiailag azt jelenti, hogy az illető nem fektet be kellő pszichés energiát, nem tesz akkora erőfeszítést, hogy pozitív élményei és sikerei legyenek."

Az idézet Tari Annamária: Intim szféra című önyvéből származik. A negativizmussal kapcsolatban még ezekre a kérdésekre válaszol:

"Hogyan alakul ki a negativizmus?
Mi történik, ha valaki mindig pesszimistán szemléli az életét?
A barátok tudnak segíteni?
Mit mondhatunk egy negatív szemléletű embernek, hogy megváltozzon?
Akkor hát kilátástalan a helyzet?"

Ezután pedig a depresszióról ír.

Érdemes elolvasni a könyvet mindenkinek. Nagyon jól van megírva és könnyen olvasható. Rendkívül sokat lehet tanulni belőle önmagunk pszichés folyamatairól.

ez ösztön szvsz. aztán lehet, hogy nem az. de nem depresszió. az picit súlyosabb... mondjuk a "dep" az lehet, hogy megfelelő szleng... én nem tudhatom.

De ezt már nem depinek nevezzük...Amúgy van ilyen.

Alyr Arkhon írta:
Folyamat ábrája:
X depik - felfigyelnek rá - - körülveszik - Y meglátja, hogy X-t körülveszik mert depik - Y depni kezd, igazából csak azért mert látta hogy így könnyen körülveteti magát

ha kialakulhat olyan helyzet, ahol az ember így akarja magát körülvetetni emberekkel, az már eleve nem vall ép lelkivilágra...

Alyr Arkhon írta: Lamorak: divatdepp:

Folyamat ábrája:
X depik - felfigyelnek rá - - körülveszik - Y meglátja, hogy X-t körülveszik mert depik - Y depni kezd, igazából csak azért mert látta hogy így könnyen körülveteti magát

ez persze csak szvsz

De sajnos van ilyen... Az osztályom nagyrésze pl ilyen.. bár ök inkább hisztiznek.. és az életük legnagyobb problémájának egyike, hogy nem tudnak magassarkuba jönni mert leesett 2 centi hó..

Itt a pont...

Silima írta: Azt hiszem, az a depresszió, ami (magamból ill. az ismerőseimből indulok ki) engem körülvesz, teljesen mondvacsinált és nagyrészt felesleges világfájdalom. (Nyilván van kivétel, nem vitatom!!) Amikor az ismerőseim azon sírnak, hogy milyen rossz nekik, úgy eszembe jut, hogy nem tudják, mit beszélnek... Egyszer kéretik a CNN-re kapcsolni! NEKIK rossz! Az az igazság, hogy a társadalmunk úgy el van kényeztetve, hogy észre sem veszi, milyen jó neki. Ha éppen nem mindenki úgy tolja a sejhajunk alá a széket, ahogy mi azt elképzeltük, máris megáll a világ.

Azért ne felejtsük el, h ha vki rosszul érzi magát (amihez minden joga és adott esetben oka is megvan--ne vitassuk már el), akkor rohadtul nem érdekli, h másoknak még rosszabb. Attól nem leszek kevésbé éhes, ha arra gondolok, h az etiópoknak meg egyáltalán nincs kajájuk. Szóval csak csinján a sommás itéletekkel; attól, h érzékenységre nevelt nyugati szubjektumok vagyunk, a bánatunk meg a kétségbeesésünk lehet igazi. Nem nagyon értem tehát, mit jelent az, h 'felesleges világfájdalom'. Ugyan ki mondja meg, mi felesleges vagy nem?

Áfonya írta: Amit én nagyon nehezményezek, az a divatdepp. ... de a világfájdalmat ne keverjük már össze ezzel, és főleg ne utánozzuk az igazi depressziósokat! Nem éppen követendő példa...

Emberek, én ezt nem tudom értelmezni. Mi az, h divat?? ti komolyan azt gondoljátok, h van olyan normális ember, aki úgy tesz, mintha szarul érezné magát, mikor nem is, csak mert az olyan kúl?? Ha az ember viselkedik valahogy, annak oka van. Nem izélgetni kell a 'depizőket', hanem figyelni rájuk.

Rayan írta: Rabyn, én szeretnék egy napra kupidó lenni. És élvezném a káoszt, amit azzal okozok.

Ez nagyon bájos!