Gondolatok

Rabyn írta: Hát csak érdekelne, hogy ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Háát ez bonyolult. Ismerős helyzet, nálunk is hasonló. (Bár mi 4-en egy háromszobás ari lakásban tökre elférünk,csak ugye van Wolf..) Szerintem addig ne tegyetek semmit,míg Ő maga bele nem egyezik, mert balhézni fog stb.. Hidd el benne vagyok.. De nálunk még rosszabb is, mert ráadásul mamám beteg, de eddig nem birta elviselni, ha együtt laktunk (mi se..) most viszont hirtelen igényli a társaságunk. Naponta 3-szor megyünk hozzá... fárasztó...

Brisa: visszatéerve az előző témára. Azért van ami változott. Például olyan helyen dolgozom végre, ahol szeretek (állatker.) . Sőt most zajlik egy albi váltás is, de egyik sem kimerítő valójában. ludni meg annyit alszok, hogy többet is mint kellene. Mégis sokszor össze tudnék esni a fáradtságtól.

Gilgolwen Nimrandir írta: ...amikor az emberben ott van, hogy segítene...

Velem nem is olyan régen történt egy eset... Ugyebár én bejárós vagyok, és reggelente, amikor a diákok próbálnak bejutni a suliba, nos... Asszem nem kell mondanom, hogy mekkora tömegnyomor van az összes buszon. Egyszer az átszállásos módszerrel utaztam az osztálytársammal, és a busz legelején pont felszabadult két hely, uh le is ültünk. Aztán a következő megállóban fölszállt egy idős bács... Szegény elég nehezen tudott járni, és épp kérni akartam az osztálytársamat, hogy engedjen ki, mert át akartam adni a helyem, amikor szólt neki a bácsi, hogy nem engedné-e leülni, uh az osztálytársammal hátrébb mentünk. Aztán egyszer csak megszólal az osztálytársam, hogy: "Annyira utálom az ilyen öregeket! Mit képzelnek magukról?" stb. Elég nagyot csalódtam... Most mondjátok meg... Van lelke annak az embernek, aki így gondolkodik?!?

Rabyn: Én biztos nagyon el lennék keseredve, és minden módszerrel megpróbálnám a nagyit meggyőzni, és nagyon reménykednék a sikerben...

Ha adódna rá mód, kipuhatolnám, hogy a veletek egy fedél alatti létnek akadálya az egyedüllét akarásában, vagy a családod valamely tagjával való ki-nem-mondott, de meglévő ellenszenvben gyökerezik-e... Ha utóbbi, akkor talán mindenkinek jól jönne, ha tisztáznák valahogy.

Hát csak érdekelne, hogy ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Rabyn, ezt miért tőlünk kérdezed? Mi hogyan tudhatnánk kitalálni, hogy mi van a nagyid fejébe? Mondhatunk olyanokat, hogy biztos szüksége van a nyugalomra, és nem tudná elviselni egy öt tagú család nyüzsgő életét, vagy fél a változástól stb. stb., de ez puszta találgatás lenne. Miért nem a nagyidnak rakod fel ezeket a kérdéseket...?

...amikor az emberben ott van, hogy segítene... és mégis tehetetlennek érzi magát...

Akkor néha bizony csak egy jó adag bátorságra lehet szükség. Pl. felállhat az ember, és felajálja a kislánynak az ülőhelyét, esetleg beszélget vele, megkínálja nasival stb. Ilyen apróságokkal is sokat lehet segíteni. Biztos sokáig töltekezett volna a kislány a nehezebb napokon abból az 1-2 órából, amikor odafigyeltek rá és törődtek vele.

Gilgolwen: ismerös érzés..

Én megosztanék veletek valamit és a véleményeteket kérném..
Van nekem egy nagymamám aki 80 éves elmúlt. Egyedül lakik egy háromszobás lakásban a 11.kerben.. Mi meg ugye itt lakunk 5en egy kétszobásban. A nagyi lakása a mi nevünkön van (a tesoiménés az enyémen) ergo eladhato. Anya már réges rég kitalálta, hogy költözzünk össze a nagyival. Adjuk el az ö lakását meg a mienket és vegyünk egy akkorát amiben mind elférünk..
Vasárnap még úgy volt, hogy meggyöztem a nagyit.. Err tegnap arra értem haza, hogy hát öööö öö nem akar velünk lakni. ahogy ö mondta.. "Nem lennék képes egy fedél alatt élni veletek"... Hát kösziszépen... Nemtudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintm az lenne a normális ha az idösebbek amikor már tényleg öregek együtt laknának a fiatalabakkal, hogy ne legyenek egyedül, és mi ezt már régóta akartuk volna így, de valami mindig közbeszólt.. És tegnap azt mondta a nagymamám, hogy inkább egy idegen ápolja öt amikor már nem tud mozogni mint az anyukám.. És én ezt nem értem.. Miért nem akarhat velünk lenni? Miért jobb neki egyedül egy tökcsendes lakásban, ahol nincsen rajta kivül senkisem? Sosem probált velünk élni.. Nem is tudja, hogy milyen lenne.. Még amikor a nagyapám élt, akkor mondták nekik anyáék, hogy költözzünk össze, hogy ne legyenek egyedül, és nekünk is jobb legyen...
ti mit tennétek??

Sajnos olyan sok gonosz dolgot látni ma már a világban.... Mit lehet tenni? Legtöbb esetben nem tudunk segíteni...

Szeretnék megosztani veletek valamit, amit ma éltem át. Egy fiútól (me) lehet, hogy kissé érzelgősen hangzik majd, de nézzétek el nekem...

Ma reggel történt a vonaton, ami a szokásosnál is tömöttebb volt. Velem szemben egy pár ült, mellettem az egyik volt oszálytársam én pedig az ablaknál. Győr felé haladva, az egyik állomást elhagytuk, és a felszállók közül egy fiatal 16-17 éves körüli srác és (feltételezhetően) a kishuga állt meg mellettünk, ő 6 éves lehetett. Nehéz leírni azt az érzést, ami a kislányt nézve végigfutott rajtam. Nagyon szép volt, a bőre fehér mint a hó a haja barna akár a fahéj és a háta közepéig ért összefonva, e mellett szörnyű volt látni a kopottas lila bársonynadrágját, és a réges rég divatja-múlt kabátja alól kilógó narancssárga pulóverét ami a térdéig ért...
volt egy ülőhely mellettük, de a bátyjának eszébe sem jutott, hogy helyet kérjen neki...végig állta az utat...
Többször is összenéztünk a volt osztálytársammal, és szavak nélkül is tudtuk, hogy egyre gondolunk.

...amikor az emberben ott van, hogy segítene... és mégis tehetetlennek érzi magát...
[size=9:1hxc6kyx]nem tudom mennyire sikerült érzékeltetnem a szavaimmal amit mondani szerettem volna...nem vagyok a szavak embere, de azért megpróbáltam...[/size]

gillz írta: jujj. egyesek a vallásokhoz, én ehhez vagyok túl szkeptikus

de eszembe jutott róla az Emberi Játszmák című könyv. Azt olvasta valaki?

Én olvastam. Az is egy roppant okos elméletet ír le. Szintén működik. Télleg érdemes elolvasni.

Fáradtságot nagyon sok minden okozhat: pl. vitaminhiány, alváshiány, megerőltető (szellemi és/vagy fizikai) munka, vagy akár a monotonitás is. Ha tehát Laurelin, nem változott semmi, lehet, hogy épp az az ok.

Én a munkám miatt nagyon kimerült voltam ősszel(vajon a pszichológusokhoz energiavámpírok járnak...? ), és rájöttem, hiába alszok sokat, pihenek passzívan, az nem segít. Az élmények azok, amelyek fel tudnak engem tölteni energiával.

Én úgy gondolom, hogy az ember nemcsak a másik emberből és a világ energia-gócpontjaiból (amelyekben én a magam részéről nem tudok hinni) tud töltekezni, hanem kismillió más dologból is. Pl. mozgás, tevékenységváltás, hobbi, alkotás, éneklés, sikerélmények, pihenés stb. stb.

Mindenkinek meg kell találni a saját energiaforrását. Az energiavémpíroknak pedig lehet ebben segíteni. De csak akkor érdemes, ha ő tényleg változni, változtatni akar. Ameddig benne nem érett meg az elhatározás, nem lehet segíteni.

Én is fáradt vagyok, de tudom az okát: másfél hónap vizsgaidőszak... :dead:

Laurelin írta: Érdekes, hogy pont most vetettétek fel ezt a témát! Vagy két hete állandóan fáradt vagyok, de minden valódi ok nélkül. Én is valami extrém energiavesztésre gondoltam. Bár nem látom a forrását, mert nem találkozom más emberekkel, nem tudom hova folyik el az energia. Érdekelne, ha ezekről a dolgokról tudna valaki bővebbet mondani.

Az ha CSAK 2 hete, nem is olyan sok. Én saccra már Újév óta folyamatosan. Pedig ugyanazzal foglalkozom, mint előtte. Drasztikus változás..

jujj. egyesek a vallásokhoz, én ehhez vagyok túl szkeptikus

de eszembe jutott róla az Emberi Játszmák című könyv. Azt olvasta valaki?

most kezdjünk el egymás energiáiban vájkálni?

amúgy ha már kérdezed... vannak kérdések, amiket mindig feltehetsz magadnak.
- történt mostanában olyasmi, ami különösen felzaklatott?
- nem találkoztál valakivel sokszor véletlenül, akivel eddig ritkábban?
- nem vesznek körül olyan emberek, akiken felismerheted a hatalmi drámák egyikét?
- felismered -e magadon valamelyik hatalmi dráma "elszenvedőjét" vagy "használóját"

ezeken érdemes elgondolkozni...

Érdekes, hogy pont most vetettétek fel ezt a témát! Vagy két hete állandóan fáradt vagyok, de minden valódi ok nélkül. Én is valami extrém energiavesztésre gondoltam. Bár nem látom a forrását, mert nem találkozom más emberekkel, nem tudom hova folyik el az energia. Érdekelne, ha ezekről a dolgokról tudna valaki bővebbet mondani.

Inczy írta: Silcucc, nem csak te hiszel ebben...
Itthon tele van a polc ilyen könyvekkel... Jó látni, h mást is érdekel.
Számomra ilyen ősenergiaforrás pl a NAP. Ha süt, én egyből jól vagyok...

Energiavámpírok... Azt a könyvet Anyum olvasta, van ami külön ezekről szól. Egyesek szerint nem teljesen így van. Pont olyanok mondták, akik azért eléggé benne vannaka témában, viszont... valami biztos, h van benne. Tényleg van, h ha xy-nal eltöltessz vmennyi időt, utána teljesen lefáradsz.
Kitudja, h pontosan hogy van... annyi midnent kell még tanulnunk. És még sehol se vagyunk..

szerintem az emberek nem tudják, hogy "energia vámpírok", és ez a dolog hangulat függő, mert néha én is érzem, hogyan szívom el mások energiáit (amikor nekem kevés van) de ugyanúgy tudok(unk) energiát kisugározni másra
/me gyógyított pozitív energiával

Silcucc, nem csak te hiszel ebben...
Itthon tele van a polc ilyen könyvekkel... Jó látni, h mást is érdekel.
Számomra ilyen ősenergiaforrás pl a NAP. Ha süt, én egyből jól vagyok...

Energiavámpírok... Azt a könyvet Anyum olvasta, van ami külön ezekről szól. Egyesek szerint nem teljesen így van. Pont olyanok mondták, akik azért eléggé benne vannaka témában, viszont... valami biztos, h van benne. Tényleg van, h ha xy-nal eltöltessz vmennyi időt, utána teljesen lefáradsz.
Kitudja, h pontosan hogy van... annyi midnent kell még tanulnunk. És még sehol se vagyunk..

azt a könyvet olvastam, csak azért... a forrást nem láttam, mert tudtam, miről szól a cikk... a könyv folytatásait is olvastam. Jó könyv
bocsánat, nem akartam azt mégegyszer végigolvasni, amit már olvastam.

hmm... lássuk csak.
eleve nagyon szkeptikusan vettem a kezembe a könyvet, az első 50 oldal kínszenvedés volt, de végigolvastam.
megpróbálom rövidre fogni.
a könyv szerint tehát:
Alapvetően az életünket egy energia irányítja. Ez az energia az, amire mindannyian tudat alatt vágyunk, megpróbáljuk megszerezni, de az emberek nem is sejtik, hogy minden tettük ezzel a hiánypótlással van összefüggésben.
A könyv a tudatosítás útját felismeréseken kersztül mutatja be, a Mennyei Prófécia az, amiben ez a 9 ismert felismerés szerepel. A tizedik, az élet "nagy miért"-jére választ adó felismerést senki nem találta meg, elveszett.
Tehát, a felismerések lényege:
Az emberek kezdettől fogva keresték a válaszokat. A történelem során felállítottak teóriákat, de ezek nem a teljes igazság felé vezették őket, a felépített rendszerek sorra elbuktak. Végül az emberiség úgy döntött, míg meg nem találja a választ, "kényelmesen berendezkedik a földön". Később létrehozta a keresztény egyházat, magyarázatként a miértre. De az egyház egyre több ellentmondásba került önmagával, míg az emberek nagy része elvesztette a vak hitét. Tudatosabbá váltunk, elkezdtünk egyedül kutatni a miérteket. Ezek közül az emberek közül kerültek ki azok a tudósok, akik az energia mibenlétét kezdték kutatni. Peruban találták meg a Kéziratot, amiben a felismerések szerepelnek. A felismerések kimondják:
- nincsenek véletlenek, ezek is csak a tudatos létezés eléréséhez visznek közelebb (pl. ha egy ember egy nap többször eszedbe jut, az jelzés, hogy valami olyan információ van a birtokában, ami számodra a közeljövőben fontos lehet. ezért érdemes figyelni a megérzésekre)
- az evolúció az energiaszint növekedésének eredménye, az ember feladata, hogy elérje a legmagasabb energiaszintet, ahol a "beteljesülés" várja
- az energiaszerzés tudatalatti folyamata is a magasabb energiaszint elérése miatt alakul ki
és itt következnek az energiaszerzés lehetőségei:
- az egyik, a lentebb említett "drámák" játszása, amit minden ember - tudatosan, vagy tudat alatt - folytat. ennek a lényege, hogy mások enerigáit vegyük el, így növelve a saját rezgésszintünket, és így juthatunk pozitív érzésekhez
- másik lehetőség, amikor szerelmesek leszünk valakibe. ez a folyamat is tudat alatti energianyerés, kezdetben az egymás iránti pozitív érzések azok, amik táplálják az energiánkat, aztán egy idő múlva megkezdődik a hatalmi harc, a drámákhoz hasonlóan, szintén a másik fél energiáiért folytatott küzdelemben.
- a lehető legjobb energianyerés az, mikor az ember az "ősenergiából" tölti fel magát. vannak bizonyos helyek (érintetlen tájak), ahol az energia koncentrációja olyan magas, hogy pusztán a ráhangolódással fel lehet töltődni. ezekből sajnos egyre kevesebb van

a könyv lényege tulajdonképpen az életszemlélet tudatos változtatása. meg kell tanulnunk bízni magunkban, másokban, és tudnunk kell energiát nyerni az ősenergiából, hogy így is megkönnyítsük a saját, és környezetünk életét. a Kézirat szerint a harmadik évezredre sikerül elérnie az emberiség egészének azt az energiaszintet, amikor már a rezgésszám olyan magas lesz, hogy egyszerűen eltűnünk a föld színéről, és a lelkek visszatérnek a számukra tökéletes lelki világba. (a könyv szerint a maják voltak azok, akik leírták a Kéziratot, és nem csak egyszerűen eltűntek a földről, hanem nekik sikerült magukévá tenni a felismeréseket, és így elérni a legmagasabb energiaszintet. az ő evolúciójuk befejeződött.)

ha mindenki úgy gondolkozna, mint azt ez a filozófia megköveteli, akkor megszűnnének a háborúk, konfliktusok, mert mindenki képes lenne az energiáját az ősenergiából nyerni, elértéktelenedne a pénz, mert mindenk i maximálisan ki tudná elégíteni minden igényét, nem akarna sehogy sem mások fölé kerekedni és magához ragadni a hatalmat.

no, nagyjából ennyi. érdekes könyv, ha nem is ért egyet vele mindenki, szerintem az önismeret tekintetében mindenképpen jó, ha elolvassa. érdemes.

Silcucc írta:

Cala írta: Ezt legalább úgy írta, mintha ő találta volna ki?

Nem, ha elolvasnád a cikket a linkre kattintva, látnád, hogy említi - bár hibásan - a forrás címét. Én is most olvastam el nemrég A mennyei próféciák-at, és ezzel fárasztottam sok embert a környezetemben. De ezek szerint nem csak én hiszek ebben.

Lécci, mesélj erről a könyvről egy kicsit.

Jaaa tudtam, hogy valahol már hallottam ezt: )

Nem akarunk valami kevésbé depresszios témára váltani??

Cala írta: Ezt legalább úgy írta, mintha ő találta volna ki?

Nem, ha elolvasnád a cikket a linkre kattintva, látnád, hogy említi - bár hibásan - a forrás címét. Én is most olvastam el nemrég A mennyei próféciák-at, és ezzel fárasztottam sok embert a környezetemben. De ezek szerint nem csak én hiszek ebben.

Ezt legalább úgy írta, mintha ő találta volna ki?

Egy kissé (nagyon) bugyután megírt cikk, de tényleg működő mechanizmust ír le. Pont a témához kapcsolódik.

Az ember háta beleborsódzik, ha elképzeli, hogy a mindig nyavalygó kollégája, az úrhatnám házmester vagy a legváratlanabb pillanatokban lehetetlen szívességeket kérő barátnője is vámpír lehet... Pedig ez egyáltalán nem áll messze a valóságtól.

....

1. „Szegény én” – aki ezt a játszmát játssza, folyamatosan sajnáltatja magát, és ezzel együtt lelkiismeret furdalást igyekszik kelteni beszélgetőpartnerében.

2. Zárkózott – az ilyen személy rejtélyeskedik, így aztán eléri, hogy mások energiát fektessenek abba, hogy megismerjék, és foglalkozzanak vele.

3. Zaklató – tapintatlan kérdésekkel furakszik a másik személyes terébe, hogy aztán hibát találjon az illetőben. Ezután a hiba alapján igyekszik bebizonyítani a másiknak, hogy értéktelen.

4. Megfélemlítő – félelmet keltve próbál uralkodni másokon, fenyegetőzéssel, bántalmazással, durvasággal.

Ugye, hogy saját ismeretségi körünkben szinte mindegyik „energiavámpírra” találunk példát? Sőt, az is előfordulhat, hogy mi magunk is folyamodtunk már ezen játszmák valamelyikéhez, hiszen az energiavámpírkodás sohasem tudatos. Életünk nehéz periódusában mindannyiunkból válhat energiavámpír.

A teljes cikk

Ery írta:

amberblood írta: úgy látom, ezen a sötétmindennincsreménydepressziósvagyokderossznekem korszakon szinte mindenki átesik... hozzátartozik a fiatalsághoz...
...saját bőrömön tapasztaltam...
...aztán picit "idősebben" már másként él meg dolgokat az ember...

(szvsz)

Akkor én ritka kivétel vagyok? Szó ne róla előfordul, hogy pár napig rossz hangulatom van, de alapvetően mindig teszek ellene. Persze van úgy, hogy nincs azonnali eredmény

Szerintem az abszolút nem baj, ha rossz kedvű az ember, csak nem szabad miatta aggódnia. Úgy kell felfogni, lesz ez még jobb is. Ha soha sincs rossz kedved, tudsz-e ugyanakkor igazán boldog lenni máskor?

Olorin,te mindig depis vagy.Mikor én voltam az meg néha most is az vagyok,akkor én is folyton nyavalyogtam és másoknak siránkoztam.De MAGADBAN kell elhatározni h mit is akarsz.Tovább folytatni az önsajnáltatást vagy megemberelni magad és IGENIS nem törődni a bajokkal.Jó dolog ha segítenek,de ez CSAK rajtad múlik,h te akarsz-e segíteni magadon.Én most lábaltam ki a depiből egy kis időre.Azért mondom,h kis időre,mert érzem,h nem vagyok még jól.De jobban,mint az elején,mert SEGÍTEK magamon és a barátaim is segítenek nekem.
Szal,segíts magadon

Szvsz: Átgondoltan TENNI kell... szeritnem se a féktelen hit, remény és győzni akarás nem segít ( ez nem ugyanaz persze csak egy "odlalon" vannak nálam). Különbenis nekem meg a hithez van egy megjegyzésem:


The fire is gone, a time to search and then replace
I'll never know just how the blind can lead the way

They search for faith, it shows the way...it leads the way
The distant smile, banished denial, no more denial

Are you the one who tries to send me to the grave
I cannot know who deals resent who deals the pain

Weak search for faith
A path to take, you tread in vain

(Paradise Lsot - Shades of God)

olorin.papa írta: Megvalósítani? Amikor 100 szor akarsz, és 100 szor nem sikerűl? Akkor már amikor csak falak vannak körülötted, és mindenki elárult, akkor nagyon nehéz valósítani

Hinni kell, hogy 101-edik próbálkozásra sikerülni fog. Mert ez adhat erőt bármilyen helyzetben.
"A remény hal meg utoljára". [size=9:25f8wsle](nem te, Estel )[/size]

Inczy írta:

Drizzt írta:

olorin.papa írta: Remek, és szép gondolatok, és csak remélni tudom, hogy sokáig és örökre kitartanak, de az még valószínűbb, hogy pár év múlva amikor holt fáradtan beesel az ágyba, és elalvás előtt eszedbe jutnak ezek a remek évek, akkor már te sem fogsz emlékezni erre

Ugyan már...Inczy ?
Még szerencse, hogy vannak, akikben ez a hozzáállás megmarad...Végül is akarás kérdése.

Ugyanezt akartam reagálni. Drizzt megtette helyettem.
Minden csak akarás és nemakarás kérdése. Lehet, h vki a könnyebbik utat választja azzal, h mikor bedől az ágyba este, elhesegeti ezeket a régi gondolatokat. Nem elhesegetni kell, hanem megvalósítani.
Akárhányszor elkezdem kipakolni a gondolkodásmódomat, általában kedves, elnéző mosollyal megsimizik a fejemet, és szinte látom a gondolataikat: szegény, naív gyermek, majd rájössz te...
Miért ne jöhettem volna már eddig rá? És miért kéne olyan legyek, mint a többiek?
Attól, h x évvel többet éltél, mint én, nem biztos, hogy... ömmm... többet is látsz feltétlen. Nem mondom, h én olyan rengeteget látnék... rengeteg minden vár még rám...
Ne haragudj, ha kicsit élesebb voltam... de ez az egyik téma, ami piszok érzékenyen érint. És köszönöm, h ennyi esélyt adsz nekem....

Megvalósítani? Amikor 100 szor akarsz, és 100 szor nem sikerűl? Akkor már amikor csak falak vannak körülötted, és mindenki elárult, akkor nagyon nehéz valósítani

Előbbi hozzászólásom csak a depikhez való hozzáállást tükrözte (ezt meg abban a feltételezésben írtam, hogy valakit érdekel, hogy miért írtam az előzőt )