Gondolatok

jó, csak írtam egy gazdag embert. bárki mást is írhattam volna

Off:Hát sztem nem is akar nagyon adakozni.

de ne bonyolódjon politikai jellegű témába mert az tabu tudtomma a fórumon.

Rabyn: De jó, neked, te ellentudsz állni egy jó könyvnek... Én csak ha nincs rá pénzem. Ez van.

Cala: Ezzel nem értek egyet. Senki sem tud mindenkinek segíteni, bármennyire akarunk (még az Egyesült Államok elnöke sem). De ha nincs saját kereseted, nincs miért hazudni. Hiszen senki sem róhat meg érte. Ha pedig épp van pénzed, akkor is, neked is élni kell valamiből. Lehetsz őszinte, vagy becsületes, vagy hívd aminek akarod, úgy is, hogy neked is marad pénzed. Például ha sok pénzem van, több amire szükségem van, akkor abból adhatok másnak, ha szüksége ven rá. De nem az összeset! Mert ha az összes pénzem odaadom, én miből élek meg? S így, hogy nekem is maradt, van rá esélyem, hogy még segítsek. S így őszinte is leszek, s segíthetek is még. S így leszel több az átlagnál.

Nekem a pénz olyan, amit szívesen nélkülöznék, de nem lehet. Nagyon sokszor elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha ez az egész nem alakult volna ki. (tudom, a pénz kialakulása elkerülhetetlen, mindig oda lyukad ki az ember, hogy kell, mert külyönben csalna mindenki. sajna túlságosan telhetetlenek vagyunk ehhez...)
Rabyn: egyetértek, én is úgy vagyok, hogy a szeretet és az őszinteség a pénznél is fontosabb, csak az a baj, hogy kevesebb esélyed van őszintén és pénz nélkül élned, mint pénzzel. De ha már pénzed van hazudnod is kell, ha nincs annyi pénzed, hogy mindenkin segíts. Ördögi kör... Ha nem hazudsz és a pénzedet őszintén odaadod másnak ugyanoda jutsz, őszinte leszel (ezzel több mindenkinél), de nem lesz miből élned, és így hiába vagy több az átlagnál, elveszel.
Arany középút? háát... Talán, ha annyi pénzed van, amennyi épp' kell, amennyi pont jó. Se' több, se' kevesebb. Ekkor talán még őszinte is lehetsz...

egyenlőre ennyi...
[size=9:2t4qc066](ez egy egyéves jubileumi hozzásólás volt )[/size]

Hűű Toma ez nemsemmi téma..
Inkább a Pénzhez szólnék hozzá mert a globaliáciohoz annyira nem értk..
mit is jelent a Pénz mint olyan? Nekem kb azt, hogy van miböl ennem, ruházkodnom és eljárnom ideoda. Mivel nem keresek még ezért nem én szabom meg mennyi pénzem van. Ha lenne saját keresetem akkor anyuéknak csak a kajára kéne adni, a többit én magam venném meg magamnak.. De hát nincsen.. Sokszor vagyok ugy, hogy azért nem megyek be egy könyvesboltba mert VAN pénz nálam és tudom, hogy elkölteném... Vagy amikor megyek az utcán és nézegetm a kirakatokat, hogy dejo lenne ha lenne pénzem mert ezt is megvehetném meg ezt is.. De inkább csóró vagyok és szeressenek magamért vagy gyűlöljenek magamért minthogy gazdag legyek, de ne legyenek hozzám őszinték az emberek..

téma: Pénz, Globalizáció?

vélemények?

telcontar írta: Pszichológus: bölcsész, aki öt év után diplomát kap.

A többivel (amit mondtál) nagyjából egyet értek, de ez (amit kiemeltem) nem egészen így van...(sztem)
Kétségtelen, hogy a pszichiáternek "nehezebb dolga van" a tanulmányait ill a munkáját is tekintve, de azért a piszchológust nem nevezném "egyszerűen" bölcsésznek... orvostudományi ismeretekkel rendelkezik (elvileg ) és klinikai esetekkel is foglalkozik...
[size=9:11jallnp]
(Eü-is vagyok, és csak e miatt foglaltam állást a témába)[/size]

Gyógyszerek, amit pszichiáterek írnak fel: van, maikor VALÓBAN szükségesek. A depressziónak egyik jele, hogy vannak olyan hormonok, amik hiányoznak a szervezetből, vagy a szükségesnél jóval kisebb mértékben vannak csak. Normál állapotú embereknél megvan az a hormonmennyiség, ami egy depressziósnál nincs. ezzel azt akarom mondani, hogy nem a szervezettől idegen anyagok ezek, hanem eleve meglévő anyagok.

Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor a cukorbetegek inzulint kapnak.

Természetesen nagyon fontos, hogy ne csak gyógyszerrel tömjék a beteget, hanem lelkileg is kezeljék. És elkiismeretesen, mert gyógyszerrel is, szavakkal is nagyon mellé lehet fogni...

Pszichológus: bölcsész, aki öt év után diplomát kap. Tanácsot adhat, lelkisegélyt is, illetve különböző tanulmányoknál, kutatásoknál szakérthet.
A pszichiáter orvos, aki a rendes orvosi tanulmányai után az emberi psziché gyógyítására specializálódik. Van néhány jó, és van, aki teletömi gyógyszrrel szegény személyiségzavarost és egy életre tönkreteszi (az orosz maffia kedvelt eltüntető módszere).
A hajléktalanokkal viszont elsősorban szociális munkások foglalkoznak, aki a szociológusok egyfajta gyakorlati verziói, kifejeztetten a szociopata és más, társadalmilag hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoznak (szegények, rokkantak, betegek, alkoholisták, hajléktalanok, prostituáltak stb.) Az ő munkájukat segítik a pszichológusok, elsősorban az esettanulmányok feldolgozásával, módszertani kutatásokkal és ritkán személyes tanácsadással foglalkoznak. A pszichiáterek pedig klinikai esetekben lépnek csak közbe, vagy köz- és önveszélyes elemeknél.
Ha már felmerült.

Dínchamion írta: Csak mert bántsa a szememet: ugye mindenki tisztában van azzal, mi különbség van pszichológus és pszichiáter között?

Pszichológus meghallgatja az embereket és tanácsot ad, pszichiáter gyógyít, ha kell, gyógyszerrel.

trinkler/tornanrenawe írta: Szerintem amelyik pszichológus meggazdagszik, az megérdemli; nyilván az éjszátszós gazdag "semmi-bajom-nincs-de-rossz-nekem" típusú emberekből él meg; és ez így nagyon jól van
Még csak nem is etikátlan, sőt...
Egy pszichológus, mire praktizálhat, már 10 évet tanult...ne sajnáljuk már tőlük!
Azt a szemléltet pedig, hogy "vagyunk mi és vannak mások/vagyok én és vannak mások" olyasminek tartom, amit minden ember kigyomlálhatna végre lelkének kiskertjéből (már akinek van ilyen ), mert azért ilyen trehány és azért lesz egyre trehányabb a világ körülöttünk.
Szegény unokáink, de nem irigylem őket...

asszem a psziholgus csak 5 évet tanul nem tizet.. És nemtom mennyit kell nekik fizetni.. Az enyémnek pl nem kell asszem..

Dín a pszihiáter írthat fel gyógyszert is..

Csak mert bántsa a szememet: ugye mindenki tisztában van azzal, mi különbség van pszichológus és pszichiáter között?

Az unokáinkat én se irigylem, de azért nekik végsősoron ugyebár mégiscsak a mi gyerekeink lesznek a szülei...

nocomment.

Szerintem amelyik pszichológus meggazdagszik, az megérdemli; nyilván az éjszátszós gazdag "semmi-bajom-nincs-de-rossz-nekem" típusú emberekből él meg; és ez így nagyon jól van
Még csak nem is etikátlan, sőt...
Egy pszichológus, mire praktizálhat, már 10 évet tanult...ne sajnáljuk már tőlük!
Azt a szemléltet pedig, hogy "vagyunk mi és vannak mások/vagyok én és vannak mások" olyasminek tartom, amit minden ember kigyomlálhatna végre lelkének kiskertjéből (már akinek van ilyen ), mert azért ilyen trehány és azért lesz egyre trehányabb a világ körülöttünk.
Szegény unokáink, de nem irigylem őket...

Panda írta:

olorin.papa írta: Másrészük meg jól meggazdagszik...

Azok biztos meg is érdemlik.

vagy nem...

olorin.papa írta: Másrészük meg jól meggazdagszik...

Azok biztos meg is érdemlik.

Alyr Arkhon írta:

Léli írta:

Panda írta: (Jé, anyám is hajlékonynak mondja! Mert a hajléktalan túl bonyolult)
Ha valaki elkezd hajléktalanoknak segíteni, ill. próbál, nem lehet, hogy egy idQ után Q is bedilizik tQle? GyQzködni Qket, és elviselni a szövegeiket- akad, aki bírja? Van értelme egyáltalán segíteni?

Ha nem lennének olyaok, akik ezt kibírnák lelkileg, akkor nem lennének pszichológusok a világon. Merthogy ők ezt csinálják, hivatásszerűen. Bár többségük más kaliberű személlyel foglalkozik (szvsz), de a lényeg ugyanaz.

És aztán egy részük be is dilizik.

Másrészük meg jól meggazdagszik...

Panda írta: (Jé, anyám is hajlékonynak mondja! Mert a hajléktalan túl bonyolult)
Ha valaki elkezd hajléktalanoknak segíteni, ill. próbál, nem lehet, hogy egy idQ után Q is bedilizik tQle? GyQzködni Qket, és elviselni a szövegeiket- akad, aki bírja? Van értelme egyáltalán segíteni?

Ha nem lennének olyaok, akik ezt kibírnák lelkileg, akkor nem lennének pszichológusok a világon. Merthogy ők ezt csinálják, hivatásszerűen. Bár többségük más kaliberű személlyel foglalkozik (szvsz), de a lényeg ugyanaz.

(Jé, anyám is hajlékonynak mondja! Mert a hajléktalan túl bonyolult)
Ha valaki elkezd hajléktalanoknak segíteni, ill. próbál, nem lehet, hogy egy idQ után Q is bedilizik tQle? GyQzködni Qket, és elviselni a szövegeiket- akad, aki bírja? Van értelme egyáltalán segíteni?

Estelio írta: Ez nem igen tartozik ide, csupán felháborodásom akarom veletek megosztani. az irodalom tanárunk szokása hogy a kötelező olvasmányokhoz készít egy feladatsort és rákérdze benne olyan dolgokra amire a fene nem figyel miközben a könyvet olvassa. és erre ad egy jegyet. na már most a drága csak ilyen dogákat irat velünk néha feleltet, esszét az egyáltalán nem írat.
tehát írsz vagy három négy ilyen dogát egy félévban amit természtesen csak pár hónappal később kapsz kézbe. és meglátod hogy a jegy jó nagy egy ****, anyázol is rendesen. de mindhiába a szemét tanár nem azt osztályozza le hogy mennyit tudsz hanem hogy hogyan olvastál el egy nyomorult könyvet. nem tudom jogos a felháborodásom?

jahát ilyet nálunk is csinált ilyet a tanár.. Sose láttam mért jó ez.. (nálunk a mániája a ki mondta kinek c. kérdés volt.). Ezzel nem tudsz mit csinálni

Felagund írta: Sirgon: az első fázissal már rendesen elkéstünk, ugyanis a jelenleg utcán élő emberek nagy része már a rendszerváltozás előtt is de facto hajléktalan és munkanélküli volt,...

Bármennyire is lerobbantak és öregnek látszanak, a nagy részük nincs tizenöt éve az utcán. Az utcalakóknak igen nagy a mortalitása, legtöbbje nem húzza tíz évig se. Abban igazad van, hogy még erősen képviselve van az a generáció, de sokan azért fenn tudták tartani magukat 5-12 évig, és csak aztán kerültek ki az utcára. Az utánpótlás folyamatos. Ezt apasztani soha nem késtünk el.

Felagund írta: És a probléma pont ott van, hogy nagy részük (Tisztelet a kivételnek ) nem áldozat, hanem "tevékeny" részese volt a saját sorsa eképp alakulásának. Magyarán szólva már akkor is alkoholisták és notórius munkakerülők voltak,...

Persze erről írtam én is. Azért írtam valamivel jobb arányról; kevesekről, akik elindulhatnak fölfele; többségről, akik az akut ellátást veszik csak igénybe; és általában ember halászatról, ahol a reménytelenek tengeréből kell kifogni a halakat.
Igen az alkohol az egyik legerősebb faktor a hajléktalanná válás terén, éppen ezért akkor van esélyed megfogni, míg még nem lett hajléktalan, nem vesztette el az összes munkáját és családtagját. Nekem például van alkoholizmusból visszatért kollégám, aki legalább tizönöt húsz éve józan, mert ugye gyógyult alkoholista nincs csak absztinens.
De jópár rendkívül csekély képességü az életbe eligazodni képtelen ember is van, aki fokozatosan csúszott le.

Felagund írta: Én ugye a Lehel térnél lakok, és ott van egy szép nagy csövestanya az aluljáróban. Az Önkormányzat szépen kifüggesztett egy nagy papírt, rajta a hajléktalanszállók, címmel, üzemeltetővel, kapacitással. Ennek immár egy hónapja. A dolognak semmi haszna.
Lehet gondolkozni miért...

Köztudott, hogy a hajléktalanok utálják igénybevenni ezeket az intézményeket. És nem csak az italról van szó, hanem amiről írtam, a személyiség rapid leépüléséről és az elvadulásról. Képtelenek és nem is akarnak alkalmazkodni még a legegyszerübb szabályokhoz/normákhoz és egymáshoz se. A legtöbbet nem lehet beterelni zárt akolba, csak ha valami nagy bajuk van. Egy hajléktalan mint társadalmi és szociális lény is teljesen leépül, és ezen a legnehezebb segíteni.
Egyébként én éppen a Lehel térnél láttam nyáron nap mint nap egy csövest, akinél soha nem láttam italt, hanem mindíg a felszínen egy bolt lépcsőjén olvasott. Mindíg volt valami puha fedelü könyv a kezében, szinte csak az érdekelte. Vajon ő ki lehetett?

Ez nem igen tartozik ide, csupán felháborodásom akarom veletek megosztani. az irodalom tanárunk szokása hogy a kötelező olvasmányokhoz készít egy feladatsort és rákérdze benne olyan dolgokra amire a fene nem figyel miközben a könyvet olvassa. és erre ad egy jegyet. na már most a drága csak ilyen dogákat irat velünk néha feleltet, esszét az egyáltalán nem írat.
tehát írsz vagy három négy ilyen dogát egy félévban amit természtesen csak pár hónappal később kapsz kézbe. és meglátod hogy a jegy jó nagy egy ****, anyázol is rendesen. de mindhiába a szemét tanár nem azt osztályozza le hogy mennyit tudsz hanem hogy hogyan olvastál el egy nyomorult könyvet. nem tudom jogos a felháborodásom?

Egy erdekes eset, most tortent:
a hazunkban az otodikre befeszkelte magat ket hajlekony, de olyan budosek voltak, hogy a foldszinten egybol megutott a szaguk. Rovid uton kitettem oket, kertek, hogy ne, mert hideg az ejszaka (szerencsere mostanaban enyhebb). Elmondtam, hogy ne is remenykedjenek, amig ilyen budosek, mondtam nekik ket hajlektalanszallot (a nagyobbak kozul), az egyikrol meg nem is hallottak, a masikrol is csak az egyikuk de meg nem jart ott. Mondtam hogy ne este tizkor keressenek szallast hanem mar delelott es ha normalisan viselkednek, nem dobjak ki oket. Lehet enni, tisztalkodni, mosatni, meg zarhato szekreny is van a szemelyes dolgaik tarolasara.
Erdekes modon harom nap mulva ugyanott talaltam oket, de mar semmi szaguk nem volt, se a ruhajuknak, kozelrol sem. Igy hat hagytam oket aludni.
Rengeteg lehetosege van egy hajlektalannak, kizarolag a szandekan mulik, hogy ki akar-e torni vagy sem. Viszont megvan a maguk taradalma, annak a belso szabalyai, amiket nekunk nehez megertenunk es ebbe nem mindig fer bele az, hogy javitson a helyzeten. Az alkohol nelkulozhetetlen a teli ejszakak tuleleseben (tenyleg!), viszont igy nem fogadjak be a szallasokra, ha agressziv, akkor kidobjak.
Sokat tudnek meg meselni, boven megerne egy egesz estes teazast szociologus hallgatokkal vagy a temara erzekenyekkel kozuletek.

Panda írta: Én ezt a fiatalokra értettem, náluk szerintem igenis lehet így segíteni. Márhogy konkrétan egy esetben biztos, ezen nem látszott alkohol nyoma.

Az, meglehet, de a fiatalok vannak kevesebben.
Akiket én látok (nem keveset, mert a Lehel tér mellett lakok, ugyebár ) azok szinte kivétel nélkül 50 körüliek.
És a pia sose hiányzik mellőlük...

Én ezt a fiatalokra értettem, náluk szerintem igenis lehet így segíteni. Márhogy konkrétan egy esetben biztos, ezen nem látszott alkohol nyoma.

Panda: :shake:

Az eset sokkal egyszerűbb...
A hajléktalanszállón nem lehet inni...

Nem csak tokosodott agyú emberek hajlétalanok, az a gáz, hogy fiatalok is vannak! Tavaly karácsony előtt a Váci utcában koldult egy 20- 25 éves pasi, elkezdtünk vele beszélgetni. Árvaházban nőtt fel és nem tanult semmi szakmát. (Megjegyzem, ezt 10 percbe került kiszedni belőle.) Próbáltuk meggyőzni, hogy koldulás helyett menjen el valamit tanulni, vagy akár szórólapot osztogatni, erre az volt az ellenvetése, hogy akkor nincs ideje koldulni. Kisebb munkával elmagyaráztuk neki, hogy ha dolgozik, akkor nem kell koldulnia.

Felagund írta: Én ugye a Lehel térnél lakok, és ott van egy szép nagy csövestanya az aluljáróban. Az Önkormányzat szépen kifüggesztett egy nagy papírt, rajta a hajléktalanszállók, címmel, üzemeltetővel, kapacitással. Ennek immár egy hónapja. A dolognak semmi haszna.
Lehet gondolkozni miért...

A picológiában averzív kondícionálás néven ismert jelenség: megtanulja, hogy tehetetlen, és később meg se próbál változtatni, amikor lenne rá lehetőség. Maguktól eszükbe se jut, de egy- egy ilyen kisebb beszélgetés szvsz segíthet- de persze csak azoknak, akik a lelkük mélyén más életre vágynak.
Szerintem hasznosabb lenne a fiatalabbakkal foglalkozni, akiknek még van esélyük normális életre, az alkoholista öregek meg- bocs, tudom, ez nem a legemberbarátibb felfogás- úgyis meghalnak, nekik max kajaosztással lehet segíteni.

(Azokat nagyon bírom nemszeretni, akik a turistákkal teli helyeken csöveznek+koldulnak. Idegenforgalmi felfogás, akkor már inkább az aluljárókban tanyázzanak...)