Gondolatok

Nekem inkább azzal van bajom (vélemény nyilvánítás), hogy sokszor nem a szemembe mondják mi a baj velem. Nem mondják ott az adott helyzetben, hogy mit követtem el, min kéne változtatni de a hátam mögött megy a pusmus, és a rosszindulatuság.. Ez szerintem sokkal rosszabb mint ha nem mondanak semmit. A relaxos topicban történt vitának (sajnos) van/volt alapja.... Én azt gondolom, hogy inkább ki kell mondani a gondolatokat.. csak nem mindegy milyen formában.

Telcontar írta: Nemreg olvastam valahol es nagyon tetszett egy szoveg:
"Mielott megszolalsz, gondold vegig, hogy amit mondani akarsz, szebb-e, mint a csend, amit megtorsz."

Idorol-idore latom (most legutobb a relax tabor kapcsan), hogy vannak, akik olyan megjegyzeseket irogatnak a forumba, amelyek lathatoan semmi masra nem alkalmasak, mint indulatokat felkavarni. Nem velemenykozlesek, hanem karogasok, peldaul olyan temaban, ahol eldontott tenykent kezelve tamadnak meg koncepcionalisan sem kialakult dolgokat.

Szabad a velemenynyilvanitas, korlatlanul. De kerdem en, nem mi magunk lennenk onmagunk legjobb cenzuraja? Aki leir egy duhos, elkeseredett, netan indulatoktol mentesen vadaskodo vagy aggodalmaskodo sort, nem gondolja vegig, mi lehet a kovetkezmenye az irasanak? Van, amikor szukseges rossz dolgokrol is beszelni, de sajnos jonehanyan vannak kozottunk is, akik nehezen irnak ugy akar a napsutesrol, hogy ne legyen benne egy "bezzeg en" vagy egy "ez igy eleve rossz" jellegu megjegyzes.

Olyan sok a vita, aminek semmi koze az erdemi dolgokhoz...

Eredetileg ezt nem ide szantam, de rajottem, ha a maga helyere irnam, az pontosan az lenne tolem, mint ami ellen tiltakozom. Itt viszont erdemi vita lehet belole.

Nos, most én pironkodom, mivel valóban van hajlamom a károgásra, de jó okkal... és álatlában tudom, miért írom, és tisztában vagyok a lehetséges következményekkel. Pont azért írom. Nekem se kellemes, amikor ilyesmit írok, meg megpróbálom úgy csinálni, hogy mások érdekét tartsam szem előtt. ha valakit sért, bánt, elnézést.

Karácsony: részint azon is múlik, hogy ki hogy áll hozzá személy szerint a dolgokhoz. A Gyöngyszem által leírt hölgy is megkérhette volna az illetőt, a férfira nézvést is szégyenletes, amit csinált...

Én a karácsony környéki nyafogást utálom a legjobban, meg amikor azt látom, hogy megy a para azon, hogy kinek mit vegyen az ember. és nem örömmel, hogy "ennek örülni fog" hanem úgy,m hogy remélhetőleg jó lezs neki, nem húzza fel az orrát stb. De ehhez az is kell, hogyha lehet, ugyan ne adjunk már a másiknak lomot, meg fél éve lejárt szavatosságú dolgot dögivel... szerintem a karácsonyi őrület leginkábba pénz miatt van: mindenki venen mindent, amit akar, arra pénze nincs, vesz egy rakat bóvlit, hadd teljen a szatyor, anyuka őrjöng, hogy hogy lezs atakarítva, és ha jön xy az hogy fogja lesni a pókhálót, és mit zsól hozzá utána stb.

Ahelyett, hogy a család épp ráérő tagjai, beütemezve a dolgokat kitakarítanának, és tökéletesen nem érdekelné, hogyha felfedezik, hogy véletlenül lemaradt valami. Biztos a kedves vendégnél is lenn kifogásolni való, csak esetleg nem látható helyen. De kit érdekel ez? Ez kell, hogy érdekelje a másikat? Ajándék: jó és szép, használható dolgokért nem ekll tízezreket kiadni.

A városban meg nem az a fontos, hogy a másik bunkó velünk, az az, az ő dolga, hanem hogy mi ne legyünk azok. Ha elengedem azt, kai menni kar, még za is lehet, hogy megköszöni, ha nagy rohantamban rálépek valaki lábára, mielőtt megszólalna én kérek elnézést. És ezek hétköznapi alapdolgok lennének.

Családok: nem hozza közelebb, ha arról szól,. hogy márpedig ekkor meg akkor kötelező megjelennetek, és kötelező ezt vagy azt csinálnotok. Ahelyett, hogy a következő lenne: jöttök, amikor tudtok, jó, ha az indulás előtt szóltok is ide, csak gyertek. Hoztok, amit tudtok, nem baj az, a lényeg, hogy most másképp is gondolatok ránk.

Sajnos sok esetben a Karácsony fölösleges és giccses ömlengéssel is jár: kapcsoljuk csak ba a rádiót, tévét, csakúgy öntik a karácsonyi daloknak nevezett sok esetben tartalamatlan képződményeket. De a lényegi dolgokról nem beszélnek. Ennek ellenére:

Áldott, boldog ünnepeket mindenkinek!

Sztem megint arról (is) van szó, hogy ki mit vesz észre...
Én azt láttam, ahogy segytenek egy vak srácnak felszállni a buszra, majd leülni. Azt láttam ahogy egy idős ember átadja a helyét egy fiatal lánynak, akinek akkora táskája volt, mint saját maga. Azt láttam ahogy az autós, bár elsőbbsége volt, mosolyogva intett a gyalogosoknak, hogy menjenek nyugodtan. Azt láttam, hogy a jelmezkölcsönzőben, bár a minimum idő 3 nap, odaadták (volna?...elmentünk már érte?) nekünk a 6 pár csizmát keddtől negyedikéig 3 napi díjért...hiszen karácsony vagyon...mondták.
Ezek a veszekedős dolgok mindig jelen vannak...ámbár a nagy ajándékvásárlás miatt kicsit talán ingerlékenyebbek az emberek...ugye, ha nem az utolsó pillanatban kéne...hu télleg indulnom kell vásárolni .

Szeretet Ünnepe?

Nos, ezt apum most mesélte, jött haza boltból... Állt egy férfi a pénztárnál, befurakodott elé egy nő teli kosárral. Erre elkezdtek veszekedni, aztán a férfi a földre dobta a nő kosarát, kiöntve belőle mindent. Nő fogta a kosarat, az arcába vágta a férfinek, felrepedt a szemöldöke vagy mi, férfi megragadta a nőt a hajánál fogva, be a cigarettáspultba fejjel.. Itt azért már közbeavatkoztak, meg kihívták a rendőrséget..

Ez az egész karácsonyos dolog minden évben egyre jobban elfajul.

Elnezest, amiert nem Telcontar hozzaszolasara reagalok (mar csak azert is, mert maximalisan egyetertek vele, nem szandekozom ragozni), viszont tegnap nagyon "szep" karacsonyi elmenyben volt reszem.
Mint minden rendes, adofizeto allampolgar, nyakamba vettem a varost, s nekialltam karacsonyi ajandekokat vadaszni. Az, hogy a tomegkozlekedes szobol csak a tomeg volt igaz, cseppet bosszantott, de ezen mar evek ota sikerul hamar tultennem magam: nem erek oda elobb, ha ideges vagyok. Sajnos, sok kedves embertarsam ezt nem igy gondolja. Ilyenkor Karacsony elott hallom legtaplobb beszolasokat, altalaban azoktol az idosebb emberektol, akikre elvileg fel kell neznunk, mert bolcsek, nagy elettapasztalattal rendelkeznek, stb. /me naivan azt hitte sokaig, hogy minel idosebb lesz az ember, annal tobb turelmet tanul, de a kiserleti tapasztalat erre racafol, kemenyen.
Ez lenne ma a Szeretet Unnepe?

Nemreg olvastam valahol es nagyon tetszett egy szoveg:
"Mielott megszolalsz, gondold vegig, hogy amit mondani akarsz, szebb-e, mint a csend, amit megtorsz."

Idorol-idore latom (most legutobb a relax tabor kapcsan), hogy vannak, akik olyan megjegyzeseket irogatnak a forumba, amelyek lathatoan semmi masra nem alkalmasak, mint indulatokat felkavarni. Nem velemenykozlesek, hanem karogasok, peldaul olyan temaban, ahol eldontott tenykent kezelve tamadnak meg koncepcionalisan sem kialakult dolgokat.

Szabad a velemenynyilvanitas, korlatlanul. De kerdem en, nem mi magunk lennenk onmagunk legjobb cenzuraja? Aki leir egy duhos, elkeseredett, netan indulatoktol mentesen vadaskodo vagy aggodalmaskodo sort, nem gondolja vegig, mi lehet a kovetkezmenye az irasanak? Van, amikor szukseges rossz dolgokrol is beszelni, de sajnos jonehanyan vannak kozottunk is, akik nehezen irnak ugy akar a napsutesrol, hogy ne legyen benne egy "bezzeg en" vagy egy "ez igy eleve rossz" jellegu megjegyzes.

Olyan sok a vita, aminek semmi koze az erdemi dolgokhoz...

Eredetileg ezt nem ide szantam, de rajottem, ha a maga helyere irnam, az pontosan az lenne tolem, mint ami ellen tiltakozom. Itt viszont erdemi vita lehet belole.

Hát elég rossz ezt olvasni, hogy senki sem várja a karácsonyt, mert
a család... ez tök rossz. mi történt? már a karácsony sem hozza össze az
embereket?

Nálunk a szenteste első mozzanata mindig a jó öreg Bojtorján lemezről a "Csengőszó". Amikor kicsi voltam, csináltunk anyukáméknak a tesómmal titokban műsort - verset mondtunk, énekeltünk, történetet meséltünk. Én tanítottam meg a Kornélnak. Elméletileg titok volt...gyakorlatilag szüleim rájöttek idő előtt, és a elrejtettek egy diktafont...azóta is megvan a felvétel...
Műsor már nincs, Karácsony még van. Néha veszekedősen, de vége mindig meghitt. Néha éjféli mise.

Mindenkinek áldott, békés karácsonyt kívánok!

Nellas írta: Nem akarom lelombozni a t. társaságot, de azért beírom:
tegnap a női karral, aminek tagja vagyunk, a nagy karácsonyi hanghverseny előtt ellátogattunk egy öregek otthonába. Vegyes érzésekkel tértem utána haza, mert egyrészt nagyon jó volt látni az örömöt az arcukon, amit a rájuk gondolás váltott ki, de utána az egyik kórustag megsúgta nekünk, hogy az igazgatónő mesélt, hogy a 33 bentlakó idős ember közül hetet(! ) visz el karácsonyra a családjuk. Néhányat azért, mert nincsenek hozzátartozóik, de legtöbbjüket azért, mert "NINCS" családjuk.
Borzasztó lehet így megöregedni, otthon, család nélkül egy szobában...
Tudom, hogy az ápolók mindent megtesznek, hogy elfeledtessék velük a hiányt, mégis...
Az biztos, hogy az én szüleim soha nem maradnak majd magukra, mert legszívesebben soha nem hagynám el őket. Persze tudom, hogy mindez lehetetlen és egyszer a saját családommal máshol élek majd, de a karácsonyt sosem töltöm majd el a szüleim nélkül. Mindent, ami szép számomra a karácsonyban (és az életemben úgy általában) tőlük kaptam. Ezt meg kell hálálni.

Mi nem idösek otthonában voltunk most énekelni hanem csakidöseknek.. Én se akarok így egyedül maradni.. És tudom, hogy anyukám se fog mert VELEM lesz!

Felagund, Ring: nekem nagyon hiányzik az imádság is, meg az éneklés is a családban. előbbit sajnos csak magam szoktam, utóbbit meg köztetek. de sztem is az egyik legszebb dolog egy közösen elmondott imádság, főleg ilyenkor.

Timona írta: Nekem a Karácsony a szeretet, a békés családi együttlét ünnepe.

Nálunk is... ez volt. Legszívesebben én kihagynám az idei karácsonyt. Hogy ne létezzen. Egyáltalán. Majd jövőre. Meg azután... Most túl sok rosszat tudok hozzá kapcsolni. A szüleim válnak [size=9:ngkbwzzi](ami ugyan várható volt, de most, h ittvan, azért elég szar érzés)[/size], a kutyá(im)nak minden valószínűség szerint ez lesz az utolsó karácsonya(-uk), az anyai nagyapám beteg (ami ugyan nem komoly, de még soha nem láttam ennyire betegnek. Mindig a mosolygós, urgatós, morgós papa volt), az apai nagymamám pedig nálunk lesz pár napig. Ez csak azért rossz, mert úgy 9 hónapja elég rossz állapotban van, és amikor látom, mindig csak arra tudok gondolni, h bármikor meghalhat...

De amit kiskoromban mindig is szerettem benne: a nagyszüleim ilyenkor mindig kijöttek hozzánk, és dél körül a nővéremmel feldíszítettük a fát, ez mindigis a mi dolgunk volt, közben eszegettük a szaloncukrot, no meg a kutyák is kaptak belőle, aztán szépen lassan kitettük alá az ajándékokat, a kutyákéval kezdve, akik onnantól fogva egész nap a fa körül feküdtek, meg szimatoltak (ők is imádják a karácsonyt), aztán este, még vacsora előtt a mamival bementünk az egyik szobába, amíg anyuék odarakták azokat az ajándékokat, amiket korábban nem tehettek, feltették a Mennyből az angyal zenéjét, és megszólalt a csengettyű, akkor mehettünk át. És olyankor együtt gyújtunk egy-egy csillagszórót, és utána kibontjuk az ajándékokat (először a kutyák kapják meg a sajátjukat), és végig karácsonyi zene szól.
Aztán egyszer már nem jöttek a mamiék. A tavalyi karácsonykor pedig már egyedül díszítettem a fát, mert Anikóék az albérletben ünnepeltek. Most meg... érdekes lesz... bár többet úgyasem lesz ilyen, az is biztos.
Talán egy pozitívum azért mégis van (Örök Optimistám kedvéért kerestem ilyet is): a kis Zitus. Nagyon aranyos, és nagyon szeretem, és 27-én lesz fél éves

Ha mindenképpen muszáj megtartani az idei karácsonyt, én is a barátaimmal tölteném inkább. Azt hiszem, mindenki tudja magáról, hogy ki az, akit ott szívesen látnék magam és a fa mellett.

"Nem az idő tellik: mi változunk."

Nem akarom lelombozni a t. társaságot, de azért beírom:
tegnap a női karral, aminek tagja vagyunk, a nagy karácsonyi hanghverseny előtt ellátogattunk egy öregek otthonába. Vegyes érzésekkel tértem utána haza, mert egyrészt nagyon jó volt látni az örömöt az arcukon, amit a rájuk gondolás váltott ki, de utána az egyik kórustag megsúgta nekünk, hogy az igazgatónő mesélt, hogy a 33 bentlakó idős ember közül hetet(! ) visz el karácsonyra a családjuk. Néhányat azért, mert nincsenek hozzátartozóik, de legtöbbjüket azért, mert "NINCS" családjuk.
Borzasztó lehet így megöregedni, otthon, család nélkül egy szobában...
Tudom, hogy az ápolók mindent megtesznek, hogy elfeledtessék velük a hiányt, mégis...
Az biztos, hogy az én szüleim soha nem maradnak majd magukra, mert legszívesebben soha nem hagynám el őket. Persze tudom, hogy mindez lehetetlen és egyszer a saját családommal máshol élek majd, de a karácsonyt sosem töltöm majd el a szüleim nélkül. Mindent, ami szép számomra a karácsonyban (és az életemben úgy általában) tőlük kaptam. Ezt meg kell hálálni.

Vajon, hogyan jobb élni? :
- vakon kergetni álmokat, melyek nem válnak valóra = reményledni
vagy
- nem

hogyan?
Kiben bízhat az ember, ha magában nem? és ki bízhat benne?

Kevés felnövő, "normális" kamasszal talákoztál akkor eddig

Hát akiket a barátaimnak mondok azok is eléggé szar állapotban vannak, hasonlóan hozzám. Ennek főleg családon belüli dolgok vannak. Engem utál apám, mert lány lettem. Egyik barátnőm apja alkoholista. Másiknak az apja egy szoknyabolond, ami miatt szétmentek a szülei. A harmadik meg hozzám hasonlóan nem kellett az apjának, de ő simán azért mert van. Szóval ezek után ha normális felnőtt lenne belőlem az legalább olyan csoda lenne mintha hirtelen optimista lennék.
Egyébként Karácsony.
Szar, sose azt kapom amit szertnék. Most is csak megamtól, mert én azt vettem magamnak amit akartam (Rotk díszdobozos). Szar csórónak lenni, elhihetitek. Tudom, hogy nem az ajándék számít hanem, hogy szeretettel adják, de azért mégis.(azért nálunmk a szeretet is hiányzik már vagy két-három éve) Direkt megmondtam hónapokkal ezelőtt hogy mit szertnék hogy tudjon anyám gyűjteni rá.
Egyébként én a mértéktelen menyiségű zselés szaloncukorot akarom tovább vinni, annál királyabb nincs is. Ja ,meg hogy olyan fa legyen aminek az ágai között simán eldughatom őket, így ha valaki sunyi disznó megenné kívül a dugesz helyen meglegyenek.
Egyik évben mikor bontottam a fát, találtam egy szem szaloncukrot(megjegyzem legalább 4kg szaloncukor biztos volt a fán) sikítozva rohantam körbe a házban az arcomra kiült a győzelmi mámor ahogy a magasban lóbálhattam az utolsó zselés szaloncukrot amit egy falásra megettem. Még most is összefut a nyál a számban, ha csak rá gondolok is.
Azt a sok tüskét azt nem vinném ha lehetne.

Nekem a Karácsony a szeretet, a békés családi együttlét ünnepe.

Amit nagyon szeretek benne, az a visszatérő állandóság, ami évről évre boldogsággal tölt fel. Gondolok itt arra, hogy anyu ilyenkor mindig halászlét főz, én beiglit csinálok, az öcsém segit apunak belefaragni a karácsonyfát a talpba, [size=9:3j34htc4]ami nem kis feladast, mert nagy fa- vastag törzs, közepes talp- sok faragás [/size] Ezzel elmegy a délelőtt, majd délután apu, öcsém és én feldíszítjük a fát, míg anyu befejezi a vacsora előkészületeit, utána gyorsan becsomagoljuk még a kósza ajándékokat és elhelyezzük a fa alatt. Kora délután "vacsora", majd ha mindenki jól lakott apu megrázza a csengettyűt és mindenki megkeresheti a neki szánt ajándékokat
[size=9:3j34htc4]Viszont mi nem szoktunk karácsonyi dalokat énekelni (sajnos), de apu pár éve szert tett egy Zámbó Jimmy Karácsonyi CDre :hajáttépi: na az az amit szivesen kihagynék ![/size]

Ha valamit átörökíthetnék mindebből, akkor az a béke és a nyugalom ami ilyenkor körbevesz.
Ez az a nap az évben amikor nincs veszekedés, maximum azon, hogy akkor most kék v piros szaloncukrot rakjunk a fára Ettől olyan szép és meghitt az egész.

Rogue írta: Én a családdal kapcsolatban vagyok pesszimista,mivel lassanként úgy tekintem, mintha anyámon kívül nem lenne családom. (részletek feleslegesek.) Ezért szerintem nem feltétlenül kell a családdal tölteni a karácsonyt. én nem vágyom erre. beérném azzal, akit a legjobban szeretek -) és ez nem anyukám lenne, mivel tudom, hogy ő családi karácsonyra vágyik...ezért neki legyen az. de nekem nem kéne.

Nekem évről évre kevesebb karácsonyi hangulatom van.. a családom egyre kisebb, 24.-én anyám mindig tiszta stresszben van, tavaly ledőlt 2 nap után a fa és a kedvenc díszeim összetörtek.. szeretném szeretni a karácsonyt és vágyom a szép ünnepi hangulatra de valahogy nem jön össze. Egyetértek Rogue-gal, én is szíveseben töltöm azzal az ünnepeket, akit szeretek és nem ragaszkodom feltétlen a családhoz. Pl sokkal jobban örülnék, ha a legközelibb barátaimat összegyűjthetném szenteste és velük tölthetném a karácsonyt, meg a Kedvesemmel (bár vele töltöm a 25-26.-át hálistennek) ... akkor biztos lenne is kedvem hozzá.

Leo írta: Mi az a dolog, amit a karácsonyban a legjobban szeretsz, mi az a szokás, ami annyira a szívedhez nőtt a családodban, hogyha majd neked is külön családod lesz, mindenféleképpen át akarsz örökíteni oda?

Az öcsémet (vagyis ő nem lesz ott, remélem saját családjával v párjával lesz) meg a Nagyim emlékét
plusz: az eklektikus karácsonyfát , csak nem nagyon lesz rá mit tenni [size=9:hh6d7cvt]tekintve h kicsi az esélye h nekem gyerekem, férjem, stb legyen[/size].
önsajnálás vége.
imádkozni én is szoktam, csak nem otthon.

Nálunk is fura karácsony van. Mi nem énekelünk kb. 8 éves korom óta.. (apa valamiért nem díjazza ahogy az adventi koszorut meg az ilyen cuccokat... tulképp szeritem ha rajta mulna nem is lenne karácsony nálunk...) ilyenkor van egy csomo finom ennivalo (na azt örökíteném át,, a halászlét meg a TÖTÖTTTkáposztát) meg egy csomo veszekedés... "mé nem ugy bontod az ajándékot, vigyázzá hova ülsz".. stbstb.. De egyébként néha azért jó szokott lenni. ja és a mézeskalácsot bár évek óta az se volt.. Meg a közös fa díszítés (apa nélkül mert ö akkor is veszekszik.)

Rouge: nekem meg anyubol és a hugombol áll a csaldom és néha bekapcsolodik az öcsém is.. de csak néha.. és egészen ritkán a hugom.

Én a családdal kapcsolatban vagyok pesszimista,mivel lassanként úgy tekintem, mintha anyámon kívül nem lenne családom. (részletek feleslegesek.) Ezért szerintem nem feltétlenül kell a családdal tölteni a karácsonyt. én nem vágyom erre. beérném azzal, akit a legjobban szeretek -) és ez nem anyukám lenne, mivel tudom, hogy ő családi karácsonyra vágyik...ezért neki legyen az. de nekem nem kéne.

Felagund írta:

Léofwine írta: Mi az a dolog, amit a karácsonyban a legjobban szeretsz, mi az a szokás, ami annyira a szívedhez nőtt a családodban, hogyha majd neked is külön családod lesz, mindenféleképpen át akarsz örökíteni oda?

Az imát a karácsonyfa körül.
De tudom, klerikális reakciós vagyok...

Ugyan már! Magam is hasonló módon fogalmaztam volna + az elmaradhatatlan karácsonyi dalok

Fela: mért szerintem az tök szép lehet..
én azt szeretem a legjobban, amikor a család a karácsonyfa körül áll,
és énekeljük ugyanarról a régi-régi lemezről a mennyből az angyal-t...
csak esssen már a hó!!

Léofwine írta: Mi az a dolog, amit a karácsonyban a legjobban szeretsz, mi az a szokás, ami annyira a szívedhez nőtt a családodban, hogyha majd neked is külön családod lesz, mindenféleképpen át akarsz örökíteni oda?

Az imát a karácsonyfa körül.
De tudom, klerikális reakciós vagyok...

Estelio írta: Én még nem hallottam olyanról, hogy egy pesszimistából optimista lett, de ha van ilyen tessék nyugodtan cáfolni.

Kevés felnövő, "normális" kamasszal talákoztál akkor eddig

Inczy írta: Emberek, karácsony van... Olyan fura nem? Megint eltelt egy év... Már Kismarosról is hazajöttünk. Félelmetes.

És tudjátok mi volt az egész hétvégének az egyik fénypontja? Az a sok, boldog arc, ahogy bontogatták az ajándékokat, ahogy meglepődtek, mert vki olyantól is kaptak ajándékot akire nem számítottak. És nem nagy ajándékok voltak: pici apróságok, mézeskalács, vagy apró ezmegaz.
ENNEK sokkal jobban örültem az összes ajándéknál.

Ilyenkor látom be, h tényleg jobb adni, mint kapni....

Inczy, példakpem vagy ezért a hozzáállásért, komolyan, mondom! Én is azt szerete a legjobban, amikor én adok valakinek ajándékot, aki nem is számít rá, és látom az arcán a meglepettséget, és azt, hogy meghatódik. Ilyenkor madarat lehetne velem fogatni! Teljességgel egyetértek veled Incáj barátném!!!!!!
Egyébként hamár gondolatok topic, ésha már Karácsony, felvetnék egy témát!

Mi az a dolog, amit a karácsonyban a legjobban szeretsz, mi az a szokás, ami annyira a szívedhez nőtt a családodban, hogyha majd neked is külön családod lesz, mindenféleképpen át akarsz örökíteni oda?

Emberek, karácsony van... Olyan fura nem? Megint eltelt egy év... Már Kismarosról is hazajöttünk. Félelmetes.

És tudjátok mi volt az egész hétvégének az egyik fénypontja? Az a sok, boldog arc, ahogy bontogatták az ajándékokat, ahogy meglepődtek, mert vki olyantól is kaptak ajándékot akire nem számítottak. És nem nagy ajándékok voltak: pici apróságok, mézeskalács, vagy apró ezmegaz.
ENNEK sokkal jobban örültem az összes ajándéknál.

Ilyenkor látom be, h tényleg jobb adni, mint kapni....

Sirgon Esgalnor írta: Jé, egy Patiszon! Rég jártál errefelé.

Háát, az igaz, és ritkán is fogok erre visszatévedni, mert időm nem sok van...
De azért jó itt
Optimizmus-pesszimizmushoz csak annyit, hogy optimistának lenni jó, pesszimistának lenni pedig hasznos
De én azért igyekszem mindenben a jót látni és hinni a csodákban (lásd vizsgák)

Szóval nem is akarsz optimista lenni? Azt hittem, legalábbis ez "szól" minden hozzászólásodból... (Már bocs.)

Panda: Nem az szól, inkább a fájdalom, hogy nem tudok az lenni. A szívem mélyén talán szeretnék, de ez olyan mélyen van és olyan gyenge, hogy nem tud kitörni. Lehet elő lehetne csalogatni valahogy. Nem tudom, hogyan. Lehet sehogy. Én még nem hallottam olyanról, hogy egy pesszimistából optimista lett, de ha van ilyen tessék nyugodtan cáfolni. De amit érzel a hozzászólásaimban az biztosan nem az hogy optimista akarok lenni. Egyelőre jó így. Most egy igen nehéz időszakomat élem, amit inkább csak átvészelni szertnék. Mert ugye bár aki sz**ban van az ne ugráljon. Nemde?