Gondolatok

Toma: én is iszonyúan szenvedtem anno a matematikával és a fizikával. Azt mondta a matektanárom, ha annyit foglakoznék a "reáltárgyakkal" mint amennyit foglalkozom az irodalommal, történelemmel, jeles lehetnék matematikából.

Segítséget kellett kérnem, és megkaptam. Megértettem, bármennyirre nem is szeretem, muszáj megtanulnom, legalábbis minimum szinten.

Tuddom, középiskolásnak lenni nem a legvidámabb dolog. talán többet szenved egy középsulis, mint egy egyetemista, két kemény szakkal.

Én matematikában nem tudok segíteni, sajnos. Viszont most már megértettem, miért is fontos a matematika: Battinak igaza van: kristálytiszta logika. És ha törekszel, szereted a precizitást, akkor könyebben foog menni a matematika. fejleszz ki magadban egy igényt a pontosságra és a precizitásra! Sokat segít- a későbbi életben is. És pontosabban fogod magad kifejezni is. Látszólag ellentétes a beszéd és a számok világa. De csak látszólag.

Teljes mértékben egyetértek Batti. Nemhivatalosan azért folyik már a dolog egy ideje, de talán egy külön topic többeket bátorítana arra, hogy MERJEN segítséget kérni, mert sztem mindenki szivesen segít, ha tud, mert a legtöbb embernek vannak/lesznek kérdései, mert ez nem ciki, ez teljesen normális.

Csatlakozom Battihoz. Angolban tudok segíteni, eddig ugyan iszonyat módon el voltam havazva mindenféle melóval, de több időm van segíteni. A tanulási topic jó ötlet, max. támogatás!

Toma

Ugye valójában nem akarod azt a bukást és nem is fogod hagyni, igaz? A matamatika és a fizika tiszta mérhető pontosan leírt logika. Nehogy azt hidd, hogy ilyenre nincs szükséged. De szükséged van a kitartásra is, hogy táplálhasd a tudásvágyadat. Mert ugye az van? Bennem legalább olyan erősen, ha nem erősebben ég a tudásvágy, mint tizenéves koromban. (A koromról inkább nem mondok semmit, aki tuja tudja aki nem az nem). A kitartásodat erősíted, ha nem adod fel az első nehézségeknél. Tessék segítséget kérni! Van itt kezdő matamatikus és fizikus is sőt sok egyéb tudással rendelkező tag is.

Azt hiszem indítványozom itt a közösség csoportban, egy a tanulással kapcsolatos topik létrehozását, hogy bárki kérdezhessen ha a tanulmányaiban elekad. Remélem olyan is lesz aki válaszol, aki néha odaadja a halat de leginkább tanácsot ad, hogyan lehet halászni. Ugye érted/értitek?

hmmm...
Inczy: Én nagyon becsüllek ezért, és másoakt is tudok akik ugyanezzel a véleménnyel vanank rólad... örülök, hogy így tudod elfogadni a világot... ez lelki alkat kérdése... De erre ne mmidnneki képes.. ami neked természete az másnak abszolút idegen... igen ez lehet így az életörömmel kapcsoaltban is...
Toma: menj a fenébe... tanuljá... ha nem akkor Kismaroson korrepetáló csoportot alakítok neked :/ Ez egy fontos dolog... akár lehetne majd téma is...

Különvélemény:
Pesszimizmus és optimizmus... én egyi kse vagyok.. idealsita vagyok... mondhatná erre az ember, hogy = optimista, de nem... én a teljességét szeretema dolgoknak.. a kétoldalúságát... és csak nagyon időszakosan és nem túlságosan lengek ki... Az elkeseredett pesszimista ember pl. nem tudja kezelni a dühöt... nem tudja eloszlatni magában... vagy önmagában vagy másban okoz testi/lelki kárt... az optimista pedig... képes felelőtlen lenni... nem naivitásról bezsélek, optimizmusról. Nem figyel úgy a részletekre... legalábbis ezt tapasztaltam... Biztos az én utamnak is megvana hibája... pl a néha túlzott hűvösség... de egyik se jobb/roszabb a másiknál...

Én nem tudnék úgy élni, hogy nme élem bele magam a jó dolgokba...
Van éppe elég rossz is...akkor olyan, mintha elvesztegetném azt, ami jó...
Inkább nagyobbat esek pofira'. Addig is jobb.
Ha beleszeretsz vkibe, akkor inkább nem éled bele magad ?

Rayan írta:

Drizzt írta: De ha mindíg számítasz valami rosszra, akkor tudsz egyáltalán...úgy igazán...boldog lenni ?

Drizzt, ellenkezőleg. Nem a rosszra számításról van szó, hanem hogy "nem éled bele magad". Így tényleg megkíméltetsz a pofáraeséstől. Az egyik legjobb taktika különben =) Az élet minden területén.

na köszönöm ezt akartam kifejezni

Toma: Azért a tanulásd probáld meg NEM elhanyagolni vagy ugy jársz mint én.. (ha akarod mesélek róla.. nem vidám mese)

Incály: Tudod jól én tisztellek mert még mindgi tudsz optimista lenni.. Bennem nem tudom mi törött el és, hogy mikor.. De valami nagyon elromlott..

Alyr Arkhon írta: Inczy bár nagyon hőseiesen kiáll a véleménye mellett, de amit írt az leginkább a "dugjuk-a-fejünket-a-homokba-majd-elmúlik-a-vihar" taktikához hasonlít, márpedig ebben az esetben, amikor a vihart mi magunk okozzuk, ez legkevésbé sem jó ötlet.

Sztem meg pont nem a dugjuk-a-fejünket-a-homokba effektus. Kezdjük ott, h NE okozzuk azt a vihart. Ha meg már okoztuk, akkor minek kezdenénk el jajongni, h jaaaj itt a jégkorszak, meneküljüünk...
Nem szennyezzük a környezetet, nem lesz vihar, süt a nap, és no problem.

Oké-okém tudom, sokan mondták, túlontúl optimista és egyesek szerint naív vagyok. Továbbra sem értek egyet az utóbbival. Szimplán csak szeretek élni, és szeretem az embereket, akármennyire hülyék is.
A pesszimizmust tolerálom, de továbbra sem értem meg. Számomra annyira evidens, h ha vmit lehet a JÓ oldaláról megközelíteni, minek kell bármi rosszat is belekeverni?
"felkészülni a rosszra, nem csalódok..." hát... És ha nem foglalkozol a rosszra, aztán ha mégis beüt a krach, akkor megvonod a vállad, és tovább mosolyogsz?

Most nem értem Tomát.. Nem jobb érzés úgy foglalkozni az MTT-s dolgokkal,hogy csak arra tudsz figyelni? : Úgy az sem foglalkoztat, hogy még nem tanultál meg. És valszeg nyugisabb is vagy..

Drizzt írta: Mi van ?
Húzzá' tanulni most azonnal...
Ne akard, hogy Alyrral együtt fárasszunk' téged

megyek irodalmat tanulni hála a jó...

itt sem vagyok

Mi van ?
Húzzá' tanulni most azonnal...
Ne akard, hogy Alyrral együtt fárasszunk' téged

Azért ne tessék úgy érteni hogy teljesen hidegen hagy de magának a jegynek a súlyát nem érzem mindkettő doga sordöntő lesz.

és nem izgatom magam miatta

igaz utána jó sokáig nem járok majd MTTre de hát akkor ez lesz.

lényeg körberöhögöm a jegyeimet. én itt tartok.

nagyapám szerint így is úgy is ráfázok és kukás leszek szóval... én nem vitázom vele. biztos igaza van

Annyira nem...

tudjátok én már ott tartok hogy valószínű megbuok matekból

és mi a furcsa??

nem érdekel

sőt fizikából is ez a helyzet

tök poén nem ???

Minden pesszimistának:

Mírrand / mÍRC írta: én már-már röhögök ezen és kezdem megszokni, mint egy kellemetlen lakótársat, akitől nem lehet megszabadulni, szóval meg kell tanulni vele együtt élni. Nekem a cinizmusom ebben sokat segít, Mindenhez egy Garfield-os megjegyzéssel állok hozzá, így már elvíselhetőbb.

Ezzel teljesen egyetértek, én lassan egy éve kezdtem így gondolkodni a világról. Pár hónap múlva aztán annyira bizakodó lettem és mindig jókedvű, hogy egyre többen kezdtek nézni, hogy én most tulajdonképpen miért nem keseredek el, holott az lenne a megszokott. Tudom, ez egy tökéletes amerikai bestsellersztori, de valahogy sikerült. És nem kellett érte mást tenni, mint a leglején olyan cinikusan venni mindent, ahogy Mírrand is írta. Amikor elönt a düh és keserűség és legszívesebben elrohannál, kell egy mosoly, ami persze végtelenül cinikus lesz. De ha sokáig gyakorlod, később fel se fogod venni, és lehet teljesen őszinte is a mosoly. Egy próbát azért megér, nem?
Javaslom elolvasni Szabó Lőric Különbéke című versét, koncentrájlatok az utolsó 4 versszakra!

Rayan írta:

Drizzt írta: De ha mindíg számítasz valami rosszra, akkor tudsz egyáltalán...úgy igazán...boldog lenni ?

Drizzt, ellenkezőleg. Nem a rosszra számításról van szó, hanem hogy "nem éled bele magad". Így tényleg megkíméltetsz a pofáraeséstől. Az egyik legjobb taktika különben =) Az élet minden területén.

Alyrral értek egyet. Ha "számítasz a rosszra" (nem megfelelő kifejezés, a "Nem éled bele magad" már jobb. ), akkor nem lehetsz igazán boldog (bár ez a kifejezés sem tisztázott teljesen, de tudom, hogy létezik vagy inkább hiszem). Én is tapasztaltam És elég sokszor hajlamos vagyok (bizonyára mások is) még mindig ide visszamenekülni. Merthogy ez egy menekülés. Félelem a csalódástól. Ha sokat csalódik az ember, akkor képes feladni, igen, és emiatt inkább nem akar csalódni, mert nem akarja feladni. Szép kis ördögi kör?

Amennyire én tapasztaltam, ez az életforma nem túl jó. Persze, az ember fél a hasraeséstől, természetes; ha nem lép nagyot, nem esik nagyot. De kis lépésekkel nem lehet igazán előrehaladni! Leginkább csak egyhelyben topogni...

bea/mag írta: Inczy: részemről a pesszimizmus nem egyenlő azzal, hogy megvárom míg a sült galamb a számba repül, csak nem bízom dolgokban.
Ez nem azt jelenti, hogy én nem teszek dolgokért semmit, és nem örülök, ha sikerül, de mivel nem szeretnék csalódni, ezért nem bízom a sikerben, és ez nem egyenlő az álszentséggel!!!! Nem tudom ez mennyire érthető....
Sztem az élet sokszor igazságtalan csak úgy, és ha erre fel vagyok készülve, és nem várok soha jót, nem fogok pofára esni...Vagy nem fáj annyira.

Igen kb. e szerint élek én is.. Ha nem reménykedem nem fog fájni ha nem sikerül... Inkább nem hiszek a sikerben és örülök ha még is sikerül, mint olyan dolgokat/álmokat kergetni amik hiábavalók. most volt velünk egy olyan, hogy elvileg kaptunk volna sok pénzt. És már elméletben el is költöttünk és örültünk neki előre, hogy dejo!! lesz majd pénz és erre meg arra fogjuk költeni. És láss csodát a pénzt nem kapjuk meg. csak a felét vagy még azt se..... Ezek és az ehhes hasonlo esetek után nehéz hinni bármiben is...


Alyr: az mtt "romlását" már millioszor kibeszéltük egyábkánt, és nem találtunk megoldást rá.. Szerintem nem fogunk..

Nagy örömmel fogadtam Inczy hozzászólását e témában, és szívem mélyéből egyetértek vele! :itscool:
Az optimizmus és pesszimizmus mellett nem foglalnék állást, hiszen mindkettőnek van létjogosultsága... bár én többnyire az előbbire hajlok, de ez talán kinél-kinél adottság-kérdés is... (a "tökéletes megoldás" valószínűleg az abszolút - jó értelemben vett - érdektelenség volna, de az szvsz inkább való a szemlélődőknek, mint a cselekvőknek...)

Akik tenni akarnak a társaság fennmaradásáért, és felvirágoztatásáért, azoknak viszont azt hiszem, mindenképpen érdemes a pozitív hozzáállást választani ezzel kapcsolatban, és ezt lehetőleg nem elveszíteni tartósan a kudarcok esetén sem. Ez egyaránt vonatkozik régiekre és újakra... Higyjétek el, hogy a gondolatainkak olyan hatalma van, ami nagyon sokat számít mindabban, amit teszünk... képesek vagyunk megtestesíteni a jót is, a rosszat is - szerintetek melyiket érdemes? Gondolom, egyértelmű a válasz. Akkor pedig ne keseregjünk, és ne legyünk cinikusak, mert - számomra legalábbis ez derült ki a két és fél év alatt, amit Köztetek és Veletek eltölthettem - azzal nem sokra megyünk.
Még akkor sem, ha problémáink adódnak. Sőt, talán akkor a legkevésbé. Fel a fejjel - és ne a homokba!

Drizzt írta: De ha mindíg számítasz valami rosszra, akkor tudsz egyáltalán...úgy igazán...boldog lenni ?

Drizzt, ellenkezőleg. Nem a rosszra számításról van szó, hanem hogy "nem éled bele magad". Így tényleg megkíméltetsz a pofáraeséstől. Az egyik legjobb taktika különben =) Az élet minden területén.

Rabyn írta: Nem fogadom el.. Legalábbis megprobálok változtatni rajta. Csak nehéz.. amikor már azt hinnéd, hogy rendbejöttek a dolgaid, hogy mostmár igazán jól megy az életed akkor beüt valami nagyon rossz. ami nem a TE hibádból történt.. Ez eléggé el tudja venni szerintem a kedvet. Meg elüzni a reményt. És nagyon lassan tud csak visszaszivárogni.. (legalább az én esetemben.) És amikor ujra talpraállnál akkor megint beüt valami... És ha ez sokáig megy így akkor belefáradsz. Nem én még nem fáradtam bele, de nagyon sokan igen..Nagyon sokan meguntak már küzdeni.. És sokan nem mernek már bízni..

Rabyn: én más téren, de pont mostanában voltam/vagyok így.. kis napsütés, könyörgöm, maradj még itt, öröm, bármily picike vagy, csak annyirra, hogy a holnapi napom valahogy túléljem, de nem.. és arra gondoltam mostanában, hogy nem tartiom itt.. ha elment, elment, majd jön helyette másik.. és ennek az elgondolásnak a helyessége igazolódni látszik.

"A mai bort megiszom ma, a holnap szenvedését holnap hordom"

Egyelőre törődj azazl, ami jó az életben, törődj azzal, akik szeretnek, a többit meg hagyd a csodába... ne fecséreld az erődet...

én otthon egy faragatlan tuskó vagyok

suliban egy idióta

MTT ben meg a többi

Rabyn írta: Nem fogadom el.. Legalábbis megprobálok változtatni rajta. Csak nehéz.. amikor már azt hinnéd, hogy rendbejöttek a dolgaid, hogy mostmár igazán jól megy az életed akkor beüt valami nagyon rossz. ami nem a TE hibádból történt.. Ez eléggé el tudja venni szerintem a kedvet. Meg elüzni a reményt. És nagyon lassan tud csak visszaszivárogni.. (legalább az én esetemben.) És amikor ujra talpraállnál akkor megint beüt valami... És ha ez sokáig megy így akkor belefáradsz. Nem én még nem fáradtam bele, de nagyon sokan igen..Nagyon sokan meguntak már küzdeni.. És sokan nem mernek már bízni..

Ezzel Rabyn sok olyat kimodtott, amit én is megtettem volna. Ha a jó és a rossz "törénéseket" nézzük és ezeknek az előfordulási arányát, akkor elméletileg az esély 50-50%. Ebből a téves eszméből kiindulva az ember hajlamos azt hinni, hogy ha huzamosabb ideig csak pofonokat kapott, de éri valami jó, akkor az tartós lesz. Ennél fogva roppant mód lehangoló tud lenni, ha ez a boldogság is csupán pillanatnyivá zsugorodik, zőt, nem csak hogy eltűnik, de vissza is üt. Ez azért is kellemetlen, mivel ha az ember valóban boldog adott pillanatban, nem gondol arra, hogy rossz érheti. Ez még rápakol egy adag boldogtalanságot.
Biztos ismeritek az "utolsó csepp a pohárban" érzést. Velem is sokszor előfordul. Egész nap csak szívtam, a dogát elszúrtam, a foci nem ment, a barátaimra nem számíthattam, itthon is le lettem szúrva, és még 3 már fekete massza csúfította el napom. Majd mikor szobám pakolása közben egy hatalmas adag gyöngy szétszóródott a padlószőnyegen, leültem és felváltva sírtam és keserűen nevettem, hogy hogy lehet, hogy 14 óra alatt bármibe belekezdtem, csak rosszul sült el? Murphi!!! Ami elromolhat, el is romlik! Szóval van, mikor beüt a poshadt víz és akkor egy ideig nem képes az ember optimistának lenni. De ettől függetlenül én már-már röhögök ezen és kezdem megszokni, mint egy kellemetlen lakótársat, akitől nem lehet megszabadulni, szóval meg kell tanulni vele együtt élni. Nekem a cinizmusom ebben sokat segít, Mindenhez egy Garfield-os megjegyzéssel állok hozzá, így már elvíselhetőbb. Az élet egy furcsa humorú jószág. Nem mindig érted, de mikor leesik, nagyot tudsz rajta nevetni, máskor meg csak fogod a fejed hogy "atyaégmegmindenmás!". Néha nem is érteni, de akkor is illedelmesen elmosolyodni, gonoszságain meg aprót kuncogni. Talán mond valamit az a mondás, hogy nevess és a világ vissza nevet rád. Na meg fekáliát is lehet mosolyogva enni, csak negy önuralom és jó gyomor kell hozzzá!

De ha mindíg számítasz valami rosszra, akkor tudsz egyáltalán...úgy igazán...boldog lenni ?

Inczy: részemről a pesszimizmus nem egyenlő azzal, hogy megvárom míg a sült galamb a számba repül, csak nem bízom dolgokban.
Ez nem azt jelenti, hogy én nem teszek dolgokért semmit, és nem örülök, ha sikerül, de mivel nem szeretnék csalódni, ezért nem bízom a sikerben, és ez nem egyenlő az álszentséggel!!!! Nem tudom ez mennyire érthető....
Sztem az élet sokszor igazságtalan csak úgy, és ha erre fel vagyok készülve, és nem várok soha jót, nem fogok pofára esni...Vagy nem fáj annyira.

Nem fáradtam bele.. csak régen sütött a nap..

Rabyn...ez úgy hangzik, mintha te is belefáradtál volna...