Gondolatok

A nyugati világ annyira okosnak hiszi magát... Ha technikai szempontból nézzük, persze, az. De... Nézzétek meg a keleti bölcseket, a tibeti szerzeteseket, meg egyáltalán, azt a gondolkodásmódot. Sokkal bölcsebbek... És annyi mindent tanulhatnánk tőlük. De nem, Nyugat inkább leigázza őket, mert attól hűdenagy ember lesz, és az ő kezében lesz a hatalom. Nem lehet, h inkább csak félnek tőlük...? Aztán ha már szellemileg nem tudnak föléjük emelkedni, tegyék azt erőszakkal, hát persze, mennyivel egyszerűbb... :-/
S sztem simán össze lehet hasonlítani: ember-ember. Mi a különbség? Ahhoz visszatérve, amit Máb írt: sztem mindannyianunkban megvan a képesség, egyedül mi állítjuk magunknak a korlátokat ( dejavu-m van, mintha erről már lett volna szó...). Meg tudnánk ugyanazokat tenni, mint a tibeti szerzetesek, ha _igazán akarnánk. Dehát, vagy nem akarjuk, vagy nem is ez a dolgunk vagy ez vagy az.
Erre van egy jó Richard Bach idézet:
"Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne kelne erő is benned
valóra váltani.

Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte."

Rabyn írta: De érdekes, hogyha valaminek ugy indulok neki, hogy nem fog menni akkor sikerül (erre a legjobb példa az énekkar, a legelsö meghallgatásra ugy mentem el, hogy hát talán, és bejött. a kövektkeöze ugy hogy tuti menni fog, és nem jött be. És mot legutobb meg ugy hogy áh ugysem sikerül. És lám még is sikerült..)

SZVSZ: Talán ha nem izgulsz és szorongsz annyira, hanem a vesztesek nyugalmával, de azért motiváltan, kihozod a maximumot magadból, akkor nagyobb valószínüséggel sikerül. Valószínüleg a "talán" a legjobb állapot, még motivált vagy, mert nem veszed biztosra a sikert, és nem is írtad le magad, de még nem akkora a meg kell feleljek elvárás magad felé, hogy bénítson.

Estel:Nemtudom de erre már én is gondoltam, meg eleve a nyelvekröl magukrol gondolkdom mostanában sokat (pl.: egy-egy szó jelentéstén, vagy egy tárgy többféle nevén, de asszem erröl már írtam) Mert én ugy vettem észre, hogy akárhányszor cucujézunk utána mindig télleg esik:D

Fela: Tudod nincs új a nap alatt, csak mindent átnevezünk

Nyilván, de azt kell ismerjed, hogy a nyugati "civilázicó" tagjainak, még ez a szint is sok a legtöbb esetben...igazából a két kultúrkört nem érdemes hasonlítgatni ilyen szempontból szvsz.

Én nem mondtam, hogy nem működik, csak hogy ezt mások már sokkal régebben kitalálták és sokkal jobban csinálják

Ring, az agykontoroll is akkor jó, akkor működik, ha hiszel benne...akkor viszont igen. Lehet fanyalogni, mint Felagund ( bocs ), meg hogy egy show az egész, mégis én azt gondolom ennél jóval több, mert működő technikákat ad az olyan emberek kezébe, akik nem többezer éves keletiek , na szal, akik eddig tényleg nem tudtak erről semmit. Jaés, működik, tapasztalat.

Felagund írta: Egyébként néha szoktam használni a gyakorlatait, mert tényleg nem rossz

A csuklás elállítására bombabiztos módszer, az tény!

Mellesleg a "felébredni kipihenten, pontosan, vekker nélkül"-módszer is beválik, többször alkalmaztam!

Ringbearer írta: Amúgy mi a véleményetek az Agykontrollról? szeritetek kamu?
(Inczy vizes péládájról jutott eszembe)

Szvsz az Agykontroll (már amennyit tudok róla) azon alapul, hogy egy csávó (José Silva név szerint) egymaga, egy generáció alatt az ő nyugati haszonelvű eszével újra felfedezte azt a mediátciót, amit keleten (kissé más tartalommal) már évezredek óta használnak
Egyébként néha szoktam használni a gyakorlatait, mert tényleg nem rossz

Inczy írta: Meséltek nekem egy könyvről, ami például a nyelvek "erejéről" szólt. Azt mondják 3 ilyen "teremtő" nyelv van: a szanszkrit, a kínai és a magyar. (Remélem jól emlékszem...)

Nézzetek rám furán, de az első kérdés, ami bennem ezek után felmerült, hogy vajon a 'cuccujé' nevű közös rítusunk (várgesztesiek és táboriak tudják, miről beszélek) szövege vajon szintén "teremtő" nyelven íródott-e, s ha igen, melyiken, és mi lehet az eredeti jelentése?
(Addig oké, hogy a magyar is teremtő, és a 'Süss fel nap!' slágert már eddig is sokszor felhasználtuk eredményesen jóidő előidézésére, meg hogy a cuccujé egy mosdónóta, amely a mosdáshoz szükséges folyadékbiztosításért folyamodik az égiekhez, de vajon tudnánk-e a kettő kombinálásával pl. szivárványt generálni egy adott helyen és időben? )

Valamelyik törzs szerint az álom az igazi élet mert ott mindent megtehetsz. A közös álomról nekem mindig Dodie és Mogy esete ugrik be amikor valamelyik tábortüzezésen Dodie álmodott valami és kiabált közben és Mogyi meg aki szintén aludt nyugtatgatta. Majd egyszerre ébredtek fel, s kb tudták mi történt a másikkal mígaludt.. Érdekes dolog szerintem.

Agykontroll: Még sose probáltam ugy igazán, bár már mondogattam magamnak, hogy iigen sikerülni fog és néha ment is. De érdekes, hogyha valaminek ugy indulok neki, hoyg nem fog menni akkor sikerül (erre a legjobb példa az énekkar, a legelsö meghallgatásra ugy mentem el, hogy hát talán, és bejött. a kövektkeöze ugy hoyg tuti menni fog, és nem jött be. És mot legutobb meg ugy hogy áh ugysem sikerül. És lám még is sikerült..)

Hát Cicafül, én is beépítgetem az írásaimba a "bevillanó képeket".
Az enyémek azért nyugtalanítóak, mert később meg is történnek. Na persze ennek is volt már haszna, mert egy alkalommal előre láttam, hogy balesetünk lesz: az erdőből kiugrik a szarvas, és telibe kapja a kocsit.
Felismertem az utat, az erdőrészt, és szóltam a barátomnak, hogy lassítson...a szarvas kiugrott előttünk kb 50m-re, mi kényelmesen fékeztünk, a szarvas átfutott, mi tovább hajtottunk.
De legtöbbször nem tudom, hogy a látottak időben mikor következnek be.
...és persze a családom is értetlenül tekint rám, így inkább nem is beszélek ezekről a dolgokról-hacsak nem életbevágó, mint például, hogy sokszor tudom, ha hozzám közelálló ember meghal.
Lehet, hogy ez egy intuíciós készség, ami bennem erősebb. Ki tudja, lehet, hogy mindenkiben ott van ez a készség. Az állatok- nekem macskáim vannak- mindig tudják, ha valaki beteg, haldoklik, ha eső jön stb. Csak a mi érzékeink tompultak el.
Máb

Ringbearer írta:
Amúgy mi a véleményetek az Agykontrollról? szeritetek kamu?
(Inczy vizes péládájról jutott eszembe)

Én voltam, és nem, van benne valami. De ezt magadtól is meg lehet tanulni, nem kell hozzá fizetni szvsz.

Cicaful, csak azt a találkozós elméletet próbáltam igazolni azzal, hogy ha már úgyis találkoznak az álmaink, akkor azt esetleg vehetnénk valóságnak is... Mindegy, vannak ilyen dolgaim.

Estelio: csak te tudhatod, mert valszleg te ismered legjobban magadat. Bár szerintem az nem mindig igaz, hogy az álombeli üldözés a meg nem oldott problémákra hívja fel a figyelmet. Lehet, hogy tényleg üldözik valamivel, főleg ha fél is álmában valaki. Meg biztos sokmindent jelenthet még, de hogy a te esetedben mi van, azt nem tudhatja, aki nem ismer téged.

Köszi, Ringbearer, majd próbálkozok.
Barátnőddel kapcsolatos kérdést lehetne egy picit pontosabban? Lehet, hogy én vagyok túl gyp-eset, de nem értem...

Az álmok a tudatalattiban levő dolgokat hozzák fel, és azokat a dolgokat amik igazán foglalkoztatnak.-állítólag. Szerintem az álmok nem fejtik meg a jövőt, csupán önmagunk legmélyebb dolgait hozza fel.

Estelio, szerintem is valahogy így lehet. De inkább a lelkiismeretetre mondanám, hogy üldöz.

Azt mondják úgy lehet tudatosítani, hogy ámodsz, hogy amikor ébren vagy akkor néha elmondogatot magadban hogy "én most ébren vagyok", esetleg meg is csípheted magad , hogy rájöjj ez a valóság. Ha ezt a kérdést álmodban is felteszed, akkor ott rájössz, hogy ámodsz. vagy valami ilyesmi.

Barátnőm mesélte, hogy úgy örült amikor rájött, hogy álmodik, mert azt szerette volna ha átlép a falon. De nem tudta megtenni. Vajon miért? free your mind...

Nekem gyermekkoromban is, és a mai napig sokszor vannak rémálmaim. Egy vöröslámpa van az ágyam mellett, ha éjszaka fölriadok, felkapcsolom és alszom tovább.

Múltkor például egy katonát láttam lerajzolva ahogy nézett...a világ összes fájdalma bele volt sűrítve abba a két feketepontba, és felordítottam, hogy halálfélelem...nem csoda a Nyugaton a helyzet változatlan c. könyvet olvasom.
De álmodtam már Jézussal, ahogy a halotti lepel felnyitja a szemét és vér folyik belőle..eleinte elmeséltem ezeket az álmokat anyámnak, de túlságosan komolyan vette, azóta nem adom elő neki ezeket.

Amúgy mi a véleményetek az Agykontrollról? szeritetek kamu?
(Inczy vizes péládájról jutott eszembe)

Kezdem érteni talán miért álmodok gyakran arról, hogy üldöznek. Az életben általában mindig elmenekülök a problémáim elől, nem oldom meg őket csak ha már tényleg nagyon muszály. Talán ezek a problémák alakot öltenek fel az álmaimban és üldöznek. Lehet hogy nem így van, de számomra ez a legésszerűbb. Más ötlet?

Panda írta: Ezt még sose hallottam. Mármint teljesen úgy kezelni, mint a valós eseményeket? De az álomban szereplő másik ember(ek)re ez nem igaz, ugye? Ha álmomban mondott nekem valamit, azt azért mégse vehetem valóságnak. De ami csak más emberekről szól, és nem vagyok benne... én hajlamos vagyok hinni, hogy az valóságos információ róluk, nem konkrét tett, hanem számomra addig ismeretlen tujdonsága.

Nem, nem. Félreértettél. Én nem ezt mondtam. Azt szerettem volna ezzel mondani, hogy nem szabad se többet, se kevesebbet tulajdonítani az álmoknak. "Helyén kezelni", annyit tesz, hogy tudjuk mennyire fontos - nekünk. Természetesen nem gondoltam azt, hogy valóságként kell kezelni - hanem azt mondtam, hogy ugyanolyan módon.
[Értsd: a valóságban se tulajdonítasz mindennek ugyanakkora súlyt - az álmokat ugyanígy kell kezelni]
- Na most meg jól túlmagyaráztam...

Panda írta: Hallottátok már azt az elméletet, hogy amikor álmunkban másokkal találkozunk, akkor tényleg találkoznak a lelkeink (vagy az ízünk, vagy aminek az álomban résztvevő részünket hívjuk) és együtt csináljuk azt, ami az álom? Mit szóltok hozzá?

Úgy gondolod, hogy ha én valakivel álmodok, akkor ő is azt álmodja? Ezt nem hiszem...jól is néznénk ki Hmm, erotikus álmoknál vicces lehetne - felmerülne a kérdés, hogy kezdte?

Ery, és aki irányítani tudja az álmait: hogy csináljátok? Én álmodás közben sose vagyok tudatában, hogy álmodok (mégpedig_én_, vagyis tőlem függ, mi fog történni). És a visszatérő álmokban sem tudom, hogy ez már megtörtént, csak ébredés után. Mindig leköt az adott pillanat, az se befolyásol, ha előtte mondanak valamit, hogy ide meg oda menjek. Szóval álmomban nincsenek emlékeim. Ti ezt tudatosan fejlesztitek?

Phaedra/Namarie írta: Én, ha sárral, hideggel, esővel álmodom, tudom, hogy néhány napon belül lebetegszem.

Nekem ezt koszos vízzel mesélte be valaki, és azóta mindig így történik, pedig igyekszem ellene tenni (nem a gyógyszerekre gondolok, hanem arra koncentrálok, hogy nem leszek beteg). De lehet, hogy a mélyebb tudatommal mégis az álomnak akarok igazat adni és ezért leszek tényleg beteg.

Cicaful írta: Az álmokat is ugyanúgy kell "használni", mint minden velünk történő eseményt. Tudni kell helyén kezelni. Van ami jelenthet valamit, van ami csak kusza összevisszaság...jelentőséget Te tulajdonítasz neki.

Ezt még sose hallottam. Mármint teljesen úgy kezelni, mint a valós eseményeket? De az álomban szereplő másik ember(ek)re ez nem igaz, ugye? Ha álmomban mondott nekem valamit, azt azért mégse vehetem valóságnak. De ami csak más emberekről szól, és nem vagyok benne... én hajlamos vagyok hinni, hogy az valóságos információ róluk, nem konkrét tett, hanem számomra addig ismeretlen tujdonsága.
Hallottátok már azt az elméletet, hogy amikor álmunkban másokkal találkozunk, akkor tényleg találkoznak a lelkeink (vagy az ízünk, vagy aminek az álomban résztvevő részünket hívjuk) és együtt csináljuk azt, ami az álom? Mit szóltok hozzá?

Phaedra/Namarie írta: Én, ha sárral, hideggel, esővel álmodom, tudom, hogy néhány napon belül lebetegszem.

Ez sztem már a másik véglet... Mmint... Nem lehet, h attól betegedsz le, h "hú ilyet álmodtam" és teljesen benned van a tudat, h jó, én akkor beteg leszek? Az ilyet abszolut képes magába szugerálni az ember. Nem modnom,h te is ezt teszed, de... Nem lehet, h már annyira elfogadott tényként kezeled? Közben mi köze lenne a sárnak ehhez? Fura...

Annyi mindent bele lehet szugerálni az emberekbe... Meséltek nekem egy könyvről, ami például a nyelvek "erejéről" szólt. Azt mondják 3 ilyen "teremtő" nyelv van: a szanszkrit, a kínai és a magyar. (Remélem jól emlékszem...)
Ugyebár az emberi test igen nagy százaléka vízből áll. Kísérleteket végeztek edényben álló vízzel illetve hóval. Tudom furán fog hangzani, de abból állt az egész, h "beszéltek" hozzájuk. Mindegyik tálkához más és más szavakat modnogattak. Az egyiknek azt, h szép vagy, a másiknak, h csúnya vagy stb stb. Aztán egy idő után változni kezdtek a tálkákban a víz és a hó. Amelyiknek azt mondták, h szép, az gyönyörű tiszta maradt, amelyiknek, h csúnya, az zavaros lett. Mikroszkóppal is megvizsgálták, és a szépnek nevezett hóban a hópihék gyönyörűen rendeződtek, míg a csúnyák összevisszák, kajlák lettek.
Én sem akartam elhinni... Aztán megnézegettem a könyvet, és tele van iylen képekkel, írásokkal. Akit érdekel a könyv, utánanézhetek a címének. Döntsd el hiszed-e vagy sem. Mindenesetre elgondolkodtató. Magam is találkoztam élő példával erre: gondoljatok bele pl mennyit számít, hogyan nevelnek egy gyereket. Ha azt súlykolják belé, h "dehülyevagy fiam", akkor értelemszerűen nem lesz egy kiegyensúlyozott, harmonikus lelkivilággal rendelkező vki. Ha viszont szeretetben, dicséretek, bíztatások közepette nevelkedik, magabiztosan vág bele a dolgokba, és több bizalommal lesz a világ felé.
Szóval el tudok képedni a természet nagyszerűségén... Mert sztem lehet benne vmi.

Én írányítani sosem tudtam az álmaimat.. Csak ha ébren álmodzam öket. Egyébként nekem is rengeteg abszurd álmom van, ált. el is mesélem öket nektek.. (pl mikor Brandir és Aralation az egyik álomomban lelötte egymást és elkezdek odirbálni, hogy lelöttek vazzeg!) Viszont én akármit szívesen álmodom, valahogy biztonságot ad, hogy tudok álmodni, és emlékszem is rá.. Nem mindenki emlékszik az álmaira, de állítólag ezt is fejleszteni lehet.

Milyen furcsa, nekem soha nem voltak rémálmaim, se visszatérő álmok. Olyan már volt, hogy folytatódott...deigen ritkán. Nem is tudom mihez kezdnék ezekkel, mivel az álmaim igen fontosak az életemben. Aktualitásokat elegyít a múlttal (én az előző élet lehetőségét se zárnám ki) és a vágyódó jövővel valamint a tudatalatti akaratával. Mókás dolgok ezek.
Az ébrenlétben bevillanó képekből születnek a legjobb novelláim - tehát én szeretem őket...
Az álmokat is ugyanúgy kell "használni", mint minden velünk történő eseményt. Tudni kell helyén kezelni. Van ami jelenthet valamit, van ami csak kusza összevisszaság...jelentőséget Te tulajdonítasz neki.

Az álmaimmal már megtanultam együtt élni. Engem néha az nyugtalanít, amikor ébren vagyok és egy-egy kép, jelenet bevillan, mint egy álomkép. Persze rám is ül ilyenkor ez, mert nem tudom, mihez kezdjek ezekkel. Ami számomra legrosszabb: nem hiszek- nem akarok hinni- sem a "látásban" sem más ilyen dolgokban.
Pedig amióta anya vagyok az álmaim és ezek a az éber állapotban bevillanó képek egyre gyakoribbak és meredekebbek.
Ám a gyerekkoromtól visszatérő "rémálmaim" megszüntek. Most a kislányomnak vannak...
Máb

Érdekes kérdés, hogy van e jövendő tartalma az álmoknak... biologiailag nem lehetne... de sztm van ebben valami...
Mondjuk én is iszonyat *aszságokat szoktam álmodni, általában azokról a dolgokról amik éppen aktuálisan foglalkoztatnak mikor ébren vagyok, de összekeverve... Egyszer már azt is kipróbáltam, h marha sokat gondoltam valamire mielött elaludtam és ez meg is jelent az álmomban...

Gandalf írta: Én megálmodtam a nagypapám halálát előre néhány nappal korábban.

Legalább valamennyire fel tudtál rá készülni... szerintem za a legborzasztóbb, ha valaki hirtelen veszít el valakit. Ha fel tud rá készülni, és főleg az illetővel tud lenni, az azt gondolom, kegyelmi állapot. Nekem szerencsére megadatott.

Álmok: Leguan, gondolkozz el, mit is jelenthet számodra ez az álom, mert az gondolom, több, mint beszédes.

Én, ha sárral, hideggel, esővel álmodom, tudom, hogy néhány napon belül lebetegszem.

Nekem is vannak visszatérő álmaim, és jónéhányat irányítani is tudok.

Nekem gyermekkoromban volt egy rengetegszer visszatérQ álmom, és borzasztóan féltem tQle.
Egyedül vagyok, kisgyerekként biztos, mert alig érem fel a kilincset(mondjuk lehet, hogy óriási ajtó volt), benyitok egy ajtón, és egy hatalmas teremben, olyan hangárszerüben találom magam. sötét van, de nem koromsötét, és fojtogató csönd. A terem közepén hatalmas fehér lepedökkel, fátylakkal letakart körhinta áll, én mindig annak hittem. Nagy lóalakok sejlenek át, és körben, egy irányba néz a fejük. nem mozdulnak meg, semmi nem történik, de itt mindig felébredtem.

Az álmok terén csatlakozom Fimhez. Nagyon régóta csak elképesztöen abszurd történeteket álmodok, magammal a föszerepben, de csak átélem az egészet belülröl, nem alakítom. régebben mindig a családtagjaimat álmodtam meg veszélyhelyzetekben.
Újabban meg egyszerüen mindent képes az agyam belezsúfolni egyetlen álomba. Többször elöfordult, hogy közben rájöttem, hogy álmodom, és tudatosan próbáltam az emlékezetembe vésni. Nagyon nehéz volt, erölködnöm kellett rajta, felkelés után rögtön többször elismételtem, végiggondoltam. És gyakori, hogy hangosan hahotázva tudok nevetni egy-egy mozzanaton, marha élvezetes.

Én most így nem tudom, álmodtam-e már meg előre eseményt, de azt tudom, hogy rengetegszer van olyan deja vu-m, hogy "álmomban pont ugyanezt (kicsiségeket, pl egy fehér bögre a polcon), ugyanebből a szögből láttam". Ez gyakran van még (ez főleg nyáron, a tengerparton volt, ahol nem volt óránk, csak a mobilon, szal lehet, hogy ez a képesség csak "szükséghelyzetben" alakul -vagy legalábbis élesedik- ki), hogy percre pontosan megmondom a pontos időt, ha egy nap egyszer ránéztem az órára. Újabban nem próbáltam, majd holnap órán letesztelem...

Más: Ti is tapasztaljtok, hogy a zene minden félelmedet elfeledteti veled? Mindegy, milyen. Páldául én (és vsz nem egyedül) eléggé félek, ha este sötétben kell az utcán végigmennem , de ha a discmanem ott van, akkor nem, hogy nem félek, de élvezem... Jó, tudom, nem mondtam újat, de a jó zenétől olyan... maradéktalanul boldog tudok lenni. Mindegy, milyen jegyet kaptam, vagy mikor lesz dolgozatom, olyan fantasztikus érzés este az utcán sétálni a dugóval a fülemben, hogy csak mennék, mennék a világ végéig.

Rabyn írta: A visszatérö álmokat hogyan magyarázzátok? Mért tér vissza egy álom többször is ?

Nem biztos, hogy valami állandó dologra utal, ami egyfolytában érdekel/tartasz tőle/stb. Lehet, hogy egy néha megtörténő esemény miatt álmodod ugyanazt, ez lehet 1-1 év is.

Inczy írta: Annyit mindent nem tudunk, és olyan jó volna tanulni és tanulni és egyre több dolgot tudni. Dehát, az emberi élet véges...

Naaa....
Azért még mindannyiunknak van elég ideje tanulni! Kíváncsi lennék, öregkorára kiben fog még ilyen mohó tudásvágy élni, mint most...

Rabyn írta: A visszatérö álmokat hogyan magyarázzátok? Mért tér vissza egy álom többször is ?

Amiről, amivel kapcs álmodsz, az igencsak foglalkoztat... Már jóideje benned van... Nem biztos, h tudatosan. Lehet remény, félelem. Ha ilyenjeim volnának, biztos, h utána kutatnék magamban, mi idézheti állandóan elő... Nemtudom. Annyit mindent nem tudunk, és olyan jó volna tanulni és tanulni és egyre több dolgot tudni. Dehát, az emberi élet véges...

Előre megálmodok vmit.. Igen, szokott ez-is, az-is lenni, amit Sil és amit Rabyn említett. Egyszer volt egy álmom, amikor egy olyan vkiről álmodtam, akit MÉG nem ismertem. És annyira furcsa volt, mert tudtam, h ő lesz az akit annyira "várok", egy igazi rokonlélek, de még nem ismerem... de konkrét szitukat álmodtam meg. Aztán pedig tényleg megismertem azt a valakit... Nagyon szeretem az ilyeneket...

Azt mondják az okosok, hogy ha azt álmodod, h valaki meghal akkor nagyon félted és szereted ezt az illetöt. Ebben lehet valami igazság. Amikor egy nagyon kedves barátomat féltettem akkor rengetgszer álmodtam, h meghal! De aztán késöbb amikor rendezödtek a dolgok már nem álmodom ilyet. Meg olyat is álmodtam, h a caládomat beszippantotta egy üveg és én teljesen egyedül maradtam a világban..
A visszatérö álmokat hogyan magyarázzátok? Mért tér vissza egy álom többször is ?