Gondolatok

Nem fogadom el.. Legalábbis megprobálok változtatni rajta. Csak nehéz.. amikor már azt hinnéd, hogy rendbejöttek a dolgaid, hogy mostmár igazán jól megy az életed akkor beüt valami nagyon rossz. ami nem a TE hibádból történt.. Ez eléggé el tudja venni szerintem a kedvet. Meg elüzni a reményt. És nagyon lassan tud csak visszaszivárogni.. (legalább az én esetemben.) És amikor ujra talpraállnál akkor megint beüt valami... És ha ez sokáig megy így akkor belefáradsz. Nem én még nem fáradtam bele, de nagyon sokan igen..Nagyon sokan meguntak már küzdeni.. És sokan nem mernek már bízni..

Hát én azt tudom, hogy magától semmi nem lesz jobb. Mindenért tenni kell. És ebben segít az optimizmus - ha másban nem is Sokkal könnyebben meg lehet valósítani a dolgokat, ha pozitívan közelítjük meg.
Nemrég ugye az agykontrollról is szó volt - hát agykontrollozzuk magunkat a jó dolgokra.

De ezt miért fogadod el ?

Én ugy gondolom alapjáraon optimista vagyok.. De mégsem tudok bizalommal nézni az élet elé. Nem tudok már bízni nagyon sok dologban. Probálok de nem mindgi sikerül. Néha elvesztem a hitemet, pedig hinni kell!! Van aki Istenben hisz, van aki az életben, vanaki magában.. Mindekinek hinnie kell!! Engem is elkeserít hogy olykor nem tudok hinni.. Nem tudom hinni, hogy jobb lesz!! Hogy valóra válnak az álmok. Pedig mélyen tudom, hogy de, hogy lesz jobb.. De nagyon hamar eltudokcsüggedni..

Narmo, ezzel abszolut egyetértek.
Speciel én sem számítok réginek, sőt... De attól még nem érzem, h kevesebb lennék. Ti se érezzétek így. Nem kell felvenni az ilyesmit, hanem csak éldegélni magabiztosan...
Aztán nem átesni a túloldalra...

Pesszimizmusra megint visszatérve... "Nem várok sokat az élettől.." Miért nem? Csakis TŐLED függ, h mit kapsz tőle. Ha vmit nagyon akarsz, és teszel is érte, az úgy lesz. Ha viszont feladod, és lehuppansz a földre, tényleg nem fog a sült galamb a szádba repülni. Mag, ezt nem csak neked mondom, mindenkinek. Csak épp tőled idéztem.

Cica, akkor asszem téged is üdvözölhetlek az optimisták kicsiny klubjában...

Most olvastam végig ezt a pár oldalt csak.. Elkeserített pár ember hozzáállása.. Én sem vagyok "régi" MTT-s. (ezért előre is bocs, hogy idevetődtem) Időnként tényleg azt lehetett észrevenni, hogy levegőnek néznek, mert.. nem vagyok "régi". Ki számít "réginek"? Van akinek inge és van, akinek nem.. Akinek az, akkor ha lehet vegye magára.. (De ezt is mindenki saját önkritikájával kezelje.. "újak is, régiek" is.. ) És nem tartom helyesnek (sosem tartottam) az előre ítélkezést. Először ismerjük meg és utána mondjuk róla véleményt!

Nos perme kicsit pesszimista, de ez nem azt jelenti, hogy elzárkózom dolgok elől...Egyszerűen csak nem várok sok jót az élettől, és ha nem is jön, akkor meg nem is csalódok akkorát...
Meg sztem a pesszimizmushoz/ legelábbis az én esetemben/
némi kétekedés is járul, ami meg néha hasznos dolog...

Na akkor most beszólnék a pesszimisták nevében: minek pozitívan felfogni a dolgokat, ha negatívan is lehet? Végülis abszolútértékre ugyanaz...

Hu, Inczy-Inczy-Inczy!! Nagyon ott a pont! Ha nem írtad volna már le, akkor én tettem volna meg. Minek kell fanyalogni, ha mosolyogni is lehet?!
Egyébiránt, lehet, hogy a pesszimista azt mondja, hogy ő kevesebbet csalódik - de kevesebbet is örül -, valamint folyamatosan, standard csalódás az élete. [sarkítva] A "méreg" nagyon jó szó rá: a negatív gondolatok, a hozzáállás nagyon sok mindent megmérgez. [lásd: mtt - a depp ragadós, pesszimizmus ragadós]

Zizzo írta: De a pesszimista ember kevesebbet csalódik...

Ez sztem nem igaz... Hozzáállás kérdése, mit tekintessz csalódásnak, mit nem. Az optimista ember egyáltalán nem csalódik többet. A pesszimizmus rengetegszer megmérgezi csak a levegőt...
Egyáltalán, miért állnánk vmihez negatívan, ha lehet pozitívan is?
Azzal, h mindentől óvni akarod magadat, elszalasztod olykor a legszebb pillanatokat.

Inczy: én imádom hogy ilyen kis vidám vagy és örülök neki! De a pesszimista ember kevesebbet csalódik...

Igen... a közösségek hajlamosak meghalni... kell pár ember aki feléleszti és változtat a dolgokon! Mert kár lenne érte!! (tudod miről beszélgettünk pécsen a buszon... nah hát most éppen megint haldoklik a dolog,de vagyunk páran akik nem hagynánk!)

Abban tökéletesen igazad van, hogy ÉLNI kell a közösségben... elsősorban... de tenni is kell érte! Nem is keveset...! Mert ha csak ugy gondoljuk, hogy de jó meg talizgatok az emberekkel... és közben elfelejtem, hogy honnan, kitől indult az egész, kinek segítségével ismertem meg ilyen sok embert, akkor rossz vége lesz...
És még vmi az egészhez: minnél jobban szorítod a homokot a markodban, annál több pereg ki belőle... de ha szétnyitod a tenyered, és a másikkal óvód a széltől, akkor nem lesz veszteséged!!

Félelmetes... Amikor betévedtem, örömmel láttam, h feléledt a topic, aztán elkezdtem olvasni... Volt amikor bólogattam, máskor tágranyílt szemekkel hápogtam, mindenesetre elég szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem...
De amin a legjobban meglepődtem, az a negativitás, ami egyes emberekből jött... MIEZ?
Miért kell mindennek a rossz oldalát nézni? Miért kell mindent (ahogy már vki előttem is helyesen mondta) élve eltemetni? Miért kell ott a problémákat keresni és állítani, ahol nincsenek?

A változás kell! Attól még, h vmi/vki változik, nem feltétlenül lesz jobb vagy rosszabb, egyszerűen MÁS lesz... Hozzáállás kérdése, h hogyan látod. Ha nem változna semmit, akkor megunnák az emberek, és továbbállnának új feladatokat keresve. Egy közösség csak úgy maradhat életben, ha igenis változik, és főleg, h új és új emberek jönnek! Én már végignéztem egy club/közösség haldoklását. Ott pont EZ volt a baj: se változás, se új emberek, bezárkóztunk és görcsösen meg akartuk védeni azt a régi szép kis szuper világunkat.
Ezt egy közösségben nem lehet megtenni. Pláne ami ekkora.

Egy közösségben egyszerűen csak ÉLNI kell! Nem azon rágódni, mi lesz, mi volt, mi lehetne. Azzal foglalkozzatok ami VAN! És az ami van, csodálatos tud lenni, ha odafigyelsz rá egy kicsit.
Mindent lehet így is, úgy is nézni. Sopánkodhatsz azon, h nem 5 doboz csokit kaptál Mikulásra, hanem csak 1-et, amikor annak az egynek örülnél, és gondolnál rá, h dejó, h kaptam csokit és milyen finom és hű... Ha körbenézel igenis piszok mázlistának érezheted magad, h rátaláltál egy ilyen bandára. Rátaláltál (lehet, h csak arra az 1-2 emberre), akik igenis a barátaid. Nem mindenkinek adatik meg.
És ide tartozom vagy sem kérdés... Mindenki a biztonságot keresi... a Biztos pontot. Azt magadban kell megtalálnod! Ott belül. Ha az megvan, akkor nem kell másoktól függeni. Egyszerűen élvezd, h ennyi értékes ember vesz körül, itt is, ott is. Azzal, h azon problémázol, h szeretnek-e, vagy csak megtűrnek, már megmérgezted az egészet. Egyszerűen csak ÉLJ köztük!

Az újakat okolni... a Lehető legrosszabb. Itt ha bárki bármiről tehet, akkor az te magad vagy. Mindenki előbb saját magában keresse a hibát, mielőtt másokra kenne bármit is.
Ezt a társaságot úgy ismertem meg, ahol nincsenek meg a szokásos előítéletek, diszkriminációk, cinikus megnyilvánulások stb stb. Remélem, h nem is fog megváltozni a véleményem.

De főképp, ha le is mondotok az egészről... Így nem lehet hozzáállni. Ha úgy állsz hozzá, h menthetetlen, akkor tényleg az lesz. Ha úgy, h jóhogyvagytok és nemleszsemmigáz, akkor tényleg nem lesz szükség problémázásokra.
Csak egy pici optimizmus emberek, csak egy pici kéne, és már nem kellenének hasonló témák felvetődjenek.

Filmtől függene...? Az csak a kezdeti lökés volt. Annyi féle ember van itt, és annyi foglalkozást, csoportot és egyebet elindítottak, és főleg annyi kreativitás, és fantázia van a népekben, hogy a fennmaradással semmi gond nem kéne legyen. Tolkien pedig mindig itt lesz/van/volt.

Kicsit hosszadalmasra sikerült, és lehet, h néhol kicsit keményebben szólottam, de... egyrészt ki is kívánkozott belőlem, másrészt, úgy érzem, szükség volt rá. Köszönöm, ha végigolvastad.

8O Nagyon meglepődtem az utolsó 2 oldalnyi hozzászóláson...
Én csak az t udom megismételni, amit amberblood írt, annyi különbséggel, hogy én (sajnos) teljesen külső szemlélő vagyok.

gilloth: Ne legyél már ennyire érzékeny! Egy nagy társaságban sokféle vélemény elöfordul. Ha vitáznak, akkor méginkább. Ahogy Dumbledor is mondta Hagridnak: Ha osztatlan népszerüségre vágysz, akkor itt maradhatsz bezárkózva. Nekem sem múlik el egy olyan nap, hogy ne kapnék egy reklamáló levelet.

Jé, egy Patiszon! Rég jártál errefelé.

Toma gazda írta: Alyr: teljes mértékben igazad van, de még lehetséges hogy leforgatják a Babót??? ez kérdés volt

King Kong után meglássuk

Alyr: teljes mértékben igazad van, de még lehetséges hogy leforgatják a Babót??? ez kérdés volt

Üdv!
Bár én sem vagyok a fórum 'alaptagja', de gondolkozni én is szoktam néha

Phaedra/Namarie írta: És sok- sok mindent sorolhatnék.. apró gesztusok, amik adott eseteben életet mentettek, de legalábbis egy lelket a teljes elszigetelődéstől. Pedig nem lett volna kötelességük- hiszen sem a fórum, sem az MTT szabályzatában nincs leírva az, hogy "segíts a másikon". Köszönöm, hogy mégis segítséget kaptam.

Mondjuk számomra iratlan szabály, hogy segitek, ahol tudok. De ezzel talán kevesen vagyunk igy. Én is sok segitséget kaptam, de főleg szeretetet. Meg bolondságokat
Egy szóval jó egy ilyen közösséghez tartozni!

hát... bár elég rég óta itt vagyok, nem vagyok szerves része a közösségnek... sajnos nem tudok minden nap leülni a nethez, így nehéz nyomonkövetni a történéseket, és aktívan részt venni mindenben... úgyhogy lehet, hogy nem látom tisztán/helyesen mindazt, amiről itt szó van...

de nekem így a perifériáról ellentmondásosnak tűnik... mintha előre temetnénk (temetnétek) a közösséget, mert nem jön újabb film, nem lesz aktuális téma... közben az a baj, hogy kezelhetetlen méretűvé növekedett a fórum...
szerintem Tolkien világa lassan visszakerül oda, ahol szvsz a helye mindig is volt: a tényleg érdeklődők gondolataiba... nem baj, ha nincs annyira köztudatban, mint a filmek megjelenése idején, hisz anno 7-8 éve is nap mint nap találkoztam utalásokkal Tolkien-re (pedig akkor még szó nem volt filmekről, és internet sem igazán volt)...
...de sokkal jobb érzés volt akkor valakit mondjuk Szilmarillokat olvasni látni a vonaton, mint mostanában, amikor minden bokorból valami Gyűrűk Ura-utalás kacsint rám...
...és az sem baj, hogy egy ideig így köztudatban volt, máskülönben sokan nem találtak volna rá, akik nem voltak olyan szerencsések, mint én, és nem kaptak Tolkien könyvet születésnapra 1996-ban...

...szóval szerintem nem lehet bajok forrása a külső változás...
...fel a fejjel!

...
...és mindez csak egy picit külső szemlélő véleménye, bocs ha hülyeség!

Az előző gondolatom félbemaradt.

Szerinetm alapvetően azt kele tisztázni- kinek -kinek magában - hogy miért is van itt. Mi az első, miért jött ide, mi az, mai őt idehozta, és ennek megfelően mik az igényei, és mit lehet azért tenni, hogy ez az igény kielégítessék? Mit tud adni valaki a közösségnek, és mit kap érte cserébe? Valóban azt kapja, amit vár? Ha nem, miért nem?

Nálam ez elég érdekesen működött. Majd'megfulladtam, hogy valakivel értelmesen beszélgethessek tolkienről, és ajánlották nekem ezt a honlapot. Aztán Tolkienről szóló tudáson és vitalehetőségen kívül sok minden olyat is megkaptam, maire a legkevésbé sem számítottam, mind tudásilag, mint emberileg.

Sajnos nem áll(t) módomban mindezt úgy viszonozni, ahogy kellett volna- igen, ebben én is hibás lehetek.

Mostanában fájdalom gyötört- és számomra hihetetlen dolog történt: voltak, aki ezt meghallgatták, és megóvtak attól, hogy Veletek szemben is veszedelmes őrültséget csináljak, miközben a saját fejemet verem szét a falon. Igen, megvalósították a cselekvő szeretetet. akadt kéz, mai felhúzott a földről. Akadt ember, eki hívott a filmvetítésre, miközben martam magam a szobámban, és teljes erőmmel próbáltam leplezni indulataimat, fájdalmamat. Akadt, akiknek erről írhattam.

És megtörtént, hogy kb.egy éve észrevetet valaki, hogy félek a mozgólépcsőre rálépni. Komikus, tudom, de nem nevetet ki, hanem belémkarolt, és vigyázott rám. És sok- sok mindent sorolhatnék.. apró gesztusok, amik adott eseteben életet mentettek, de legalábbis egy lelket a teljes elszigetelődéstől. Pedig nem lett volna kötelességük- hiszen sem a fórum, sem az MTT szabályzatában nincs leírva az, hogy "segíts a másikon". Köszönöm, hogy mégis segítséget kaptam.

Tudom, a topikban nem sok helye van az egyéni pszichodolgoknak, de amit leírtam, azért nem kérek bocsánatot.

Azt gondolom, ahhoz, hogy egyáltalán megmaradjunk, egy valamit nem szabad elfelejteni: a fórum elsősorban Tolkien miatt jöhetet létre. ha ő nincs, film sincs.

Tevékenység: Tolkiennel kapcsolatban mindig rengeteg munka van, csak meg kell találni, mi az, és kinek-kinek, amennyire ereje, ideje, és idegei engedik, cselekedni. Természetesen azok vannak nehezebb helyzetben, akik ezt a közösséget és a fórumot viszik a hátukon. De azt gondolom, akinek kedve van dolgozni, az, ha nem is máról holnapra, de megtalálja a maga helyét, a maga lehetőségeit.

És még egy nagyon fontos: nehogy már egy közösség léte vagy nem léte egy filmtől függjön.. különösen, ha ott van- remélhetőleg mindenki polcán a könyv.....

Identitáskeresés: nagy erő, és sok magányban eltöltött év kell hozzá, hogy az ember érezze, hogy önmagának is lehet társasága.. azt, hogy ki és mi vagyok, legyek, régen rossz, ha kívülről mondják meg

Fórum, MTT: ha baj van, mondjuk ki, de ne temessük magunkat-előre.

Gyerekek, én csak annyit mondok - bármi is lesz, bárhogy is lesz, az elmúlt 2-3-akárhány évet senki nem veheti el tőlünk. Ezekre mindenki emlékezni fog. Bármilyen régen láttam is valakit, ha kapok tőle egy emailt, vagy meglátom a nevét Messengeren, eszembe fog jutni róla az együtt eltöltött idő, legyen az akármilyen kevés is. Látni fogom az arcát magam előtt, *ismerem*. Ezzel már valahogy "tartozom" is hozzá - nem szorosan, de ott vagyok/voltam az életében valahogy. És ez mindenkire igaz, akivel itt valaha is töltöttem időt együtt.
A változás alakítja az embert, és szükséges is, de legbelül azért ott az állandóság. És ez kell, hogy ne sodródjunk el céltalanul.

Az "MTT" mint fogalom létezni fog, bármivé is alakuljon át.

Alyr: egy kis optimizmust! Az még a realistáknak sem árt.

Felagund: ez célzás volt? Mondjuk, nem te volnál az első...
Szted jobb lenne ha azok akik később jöttek/jönnek, egy másik csapatot, társaságot alkotnának?
Miért? 8O
Mert máshogy gondolkozunk?Vagy pl le vagyunk sokan maradva mert az újaknak még a Tokieni dolgok érdekesebbek, vagy sok mindent nem tudnak, amit Ti már igen?
vagy az, h túl sokan vagyunk, és nem lehet mindenkit megismerni?
Jó tudom: mivel én is új vagyok, valószínűleg mindez nem is tartozik rám.
De azért jó lenne ha elmondanátok mert ez így sokkal rosszabb....
NEM SZEMÉLYESKEDNI óhajtok, csak spec én életemben másodszor éreztem h olyan társaságra találtam, ahol nyitottak és sokféle embert elfogadnak... de akkor lehet h tévedtem. Vagy, csak énbennem van a hiba. Elnézést, de ezek a gondolatok fájnak és nem tudom őket szebben, finomabban kifejezni.... BOCSÁSSATOK MEG.......

tiszta jó h NEM léptem be az mtt-be!!! sokkal könnyebb így innen elmenni!!!
Felagund én csak arcról ismerlek, de soha nem akartalak volna bántani és mást sem... Milyen károkat okozunk? Miattunk mennek el régiek?

Brisa írta: Amitől én félek az az, hogy az MTT fog megszűnni a tevékenység hiánya miatt, és puszta baráti társasággá válunk.

Ez nem biztos, hogy baj, Brisa

Rabyn, ezek valóban fontos és szép dolgok, mint írtad. De az emberek különbözőek. Én például nem vágyom arra, hogy várjon otthon valaki... és hihetetlen mód hálás vagyok azért, ha végre egyedül lehetek.
Persze mindenkinek másra van igénye. Amit te érzel az normális, jogos elvárás. A legtöbb ember ezt érzi. Ezért vannak/vagyunk itt az emtétében még sokan. Mert az ember tartozni akar valahová. Ráadásul a közösség értékmérő is. A közösséghez képest mérheted le, mennyit fejlődtél, honnan, hová jutottál el. A közösség segít formálni saját személyiséged. A változás pedig mindig jó. Akkor is, ha visszafelé történik a fejlődés. Mert a változás mindig jobb, mint az egyhelyben toporgás, hisz ha felsimered a rossz irányt, visszafordulhatsz. A holtpontról viszont roppant nehéz elmozdulni.
Az ember óhatatlanul változik. Én mindenképp pozitívan értékelem ezt a tényt. Hisz nem marad senki és semmi ugyanaz. A világ is változik.

Azért ne legytek ilyen borulátok. (mondom én eh..)

Valahova tartozás: Amióta az eszemet tudom mindig tartozni akartam valahova. Elöször az oviban a csoporthoz, késöbb a suliban az osztályhoz, aztán a HPChez aztán a THPhez (két Hp-s csapat) végül ide. De itt se érzem mindig, hoy idetartozom. Vannak kisebb csoportok és egyikben se vagyok benne. Nabumm. Inkább a KHEs csapat, az Énekkar az ahova Tartozom (?) tartozni szeretnék. Csak tudni, hogy IGEN ide köt valami! Itt fontos, hogy vagyok! MErt ha valahova tartozom akkor ott fontos, hogy vagyok. Nekem is jó családom van, mert azért összetartó csak elég balhés. ég is.. Nekem szükségem volt mindig is barátokra akik számíthatnak rám és akikre számíthatok. És valahogy ha csak egy kis időre is de megtaláltam a "magamfajtákat" akiknek hasonló az érdeklödése mint nekem, a gondolkodása, a neveltetése, az erkölcsi normái, az életfelfogása.

Én egyet értek Mirranddal abban, hogya Valakihez tartozom, ha tudom, hogy valaki Enegm szeret, és én szeretehetem büntudat nélkül, és kvázi "a világ vagyunk egymás számára" az elég. .Annál nem kell több. Tudni, hogy valaki vár rád esténként, hogy várhatsz valakire, hogy bízhatsz benne.. Ezek szerintem fontos dolgok.

Nemtudom mit akartam még írni mert kicsit furcsán érzem magamat (olyan mint amikor cukrot szopogatsz és elolvad a szádban.. na ezt képzeljátek az egész testre a cukro szemszögéböl) meg szédülök is.. Ha még esembe jut valami akkor beírom.

Van egy gondolatom.... Szerbusztok!

Ancalima Anarórë írta: Ez érdekes... Én szeretnék idetartozni, de nem nagyon sikerül... Mármint mindig a távolság...

Nálam nincs szó távolsági problémákról, mégis azt mondanám, amit Toma: 100%-osan nem tartozom ide. Szerencsésnek mondhatom magam, mert szuper családom és párom van, valamint a baráti és a munkatársi társaságomra sem lehet panaszom. Fontos számomra az MTT, pontosabban az a közösség, amit ti jelentetek, de csak egy része az életemnek. Én máshová is tartozom.

A fórum, a közösség válaszút előtt áll, hiszen alapvetően a filmre épült, annak kapcsán indult, és annak kapcsán gyűltünk össze. És most nincs több hajtóerő, nincs több film.

Nem is olyan rég valaki pont azt fogalmazta meg, hogy ebben a társaságban már csak nagyon keveseket érdekel Tolkien és az általa felépített világ.
Én is úgy gondolom, hogy ezt a közösséget nem Tolkien fogja össze, és pláne nem a film. Valami más: a jó társaság, a közös érdeklődés (amiben persze Tolkien is benne van), a nyitottság, a jó hangulat stb.

Amitől én félek az az, hogy az MTT fog megszűnni a tevékenység hiánya miatt, és puszta baráti társasággá válunk.

Alyr Arkhon írta:

Timona írta: Alyr valahol igazad van, de

szerintem nem csak a film az ami összetartja a társaságot, már sokkal többről van szó. Minden bizonnyal lesznek olyanok aki eztán könnyebben "kikopnak", de akiket igazán érdekel Tolkien világa vagy olyannyira kötődik az itt lévőkhöz az nem fog eltűnni. Sokaknak szívügye a társaság összefogása, ezen dolgoznak nap mint nap, elég, ha a LEPre, a farsangra vagy a táborokra gondolunk. Én nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, nagyon sok év van még ebben a bandában, ha nem sajnáljuk rá a fáradtságot, hogy összetartjuk. Ez egyre nehezebb lesz, ennek már mutatkoznak jelei, de talán érdemes.

Ha pedig kell valami amire várhatunk akkor ott a Hobbit talán egyszer még lesz belőle valami.

Nagyon sok a talán és nagyon sok a ha...
Én félek...

Jogos a félelmed, mert az időnk már megszámláltatott... ez a szép nagy társaság egyre kissebb lessz, és végén már elfér egy asztal körül...