Gondolatok

Estelio írta:

Estelio, ha nem szereted, hogy pesszimista vagy, akkor miért vagy az?

Amióta az eszemet tudom, pesszimista vagyok. Egyébként meg jó a felől hogy sosem esek olyan nagyot pofára mint az optimista. Bocs aki optimista, de én így érzem.

Aki viszont optimista, az nem érzi úgy soha, hogy pofára esett-
azért optimista!

Narmo: ez paranoia. ) énis így vok vele.

És mi van,ha lelkiállapottól függ ez? Vagyis,ha nagyon jó kedvem van (mert történt valami jó) elfogadom a repedéseket és nem érdekel,de ha rossz, akkor felnagyítom és depis leszek miattuk. Akkor optimista vagyok, vagy pesszimista? : Vagy mindkettő?
Vagy egy újabb verzió,ami nekem nagyon sokat számít, ha biztosan tudom,hogy valaki, akárki szeret (bárhogy), akkor optimista vagyok, de ha ezt nem érzem, akkor pesszimista. Most akkor ez mi volna??????? :

Szóval nem is akarsz optimista lenni? Azt hittem, legalábbis ez "szól" minden hozzászólásodból... (Már bocs.)

Estelio, ha nem szereted, hogy pesszimista vagy, akkor miért vagy az?

Amióta az eszemet tudom, pesszimista vagyok. Egyébként meg jó a felől hogy sosem esek olyan nagyot pofára mint az optimista. Bocs aki optimista, de én így érzem.

Brisa írta: Én talán úgy fogalmaznék, hogy elfogadtam a repedéseket, megtanultam értékelni őket, és most már nem a repedéseket bámulom folyton folyvást, hanem gyönyörköm abban a mozaikban, amit általuk látok. Mert ez már egy sokkal összetettebb, bonyolultabb tükör, mint valaha is volt. De szép és értékes így törötten is... és egyedi. Nincs még egy tükör, ami pont így repedezett volna el, ami pont így mutatná a világot.

Ez jól hangzik!

Én gyorsan elfordulok, ha sejtem, hogy repedezni fog a tükör. Lehet, hogy rossz taktika, de így megmarad mindig az optimizmus.

Estelio, ha nem szereted, hogy pesszimista vagy, akkor miért vagy az? 8O :

Ne keseregjetek az optimizmus miatt. Mit szóljak én, a világ legnagyobb pesszimistája? Nekem még rosszabb. Én alapból nem hiszek semmi jóban.

Cicaful írta:

Rayan írta: Az optimizmusról annyit, hogy addig, ameddig nem ért csalódás, addig én is csak a szép és jó oldalát szerettem nézni a dolgoknak. De mihelyt megkapod az első igazi pofont, az a valami tényleg eltörik, és többet nem lehet összerakni. Mint a legszebb tükör, ami miután összeragasztgattad is gyönyörű, de a tiszta kép eltűnik, a repedések ottmaradnak, és nem többé tudod őket nem figyelembe venni.

Érdekes...én rengeteg ilyen igaz nagy pofont kaptam, és a tükröm még mindig ép - illetve mindig újjávarázsolódott... Vagy lehet, hogy csak nem látom - mert nem akarom látni - a repedéseket...

Én talán úgy fogalmaznék, hogy elfogadtam a repedéseket, megtanultam értékelni őket, és most már nem a repedéseket bámulom folyton folyvást, hanem gyönyörköm abban a mozaikban, amit általuk látok. Mert ez már egy sokkal összetettebb, bonyolultabb tükör, mint valaha is volt. De szép és értékes így törötten is... és egyedi. Nincs még egy tükör, ami pont így repedezett volna el, ami pont így mutatná a világot.

Rayan írta: Akkor valami b jó pillanatragasztótok van

Hát persze, azóta elengedni se tudják a tükröt.

Akkor valami b jó pillanatragasztótok van

Rayan írta: Ááá.

Drizzit
Figyelj, a "szerelmes-vagyok-nemélem-belemagam", itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy hiú ábrándokba nem ringatod magad. De attól még bízol, csak próbálsz világosan látni és élni. Talán ez a "boldogság" lehetséges kulcsa.

Az optimizmusról annyit, hogy addig, ameddig nem ért csalódás, addig én is csak a szép és jó oldalát szerettem nézni a dolgoknak. De mihelyt megkapod az első igazi pofont, az a valami tényleg eltörik, és többet nem lehet összerakni. Mint a legszebb tükör, ami miután összeragasztgattad is gyönyörű, de a tiszta kép eltűnik, a repedések ottmaradnak, és nem többé tudod őket nem figyelembe venni.

Mellesleg tényleg minden ember egy edény, ami arra vár, hogy megtöltsék Tiger@Dragon rulez.

Kegyetelen nehéz újjávarázsolni, nem is mindig megy önerőből, de lehetséges..
Repedés: szerintem a repedés nem látszik, de annak a tudata, hogy a tükör már megrepedt, ott marad a lelkünkben...

Csatlakozom Cicához...

Rayan írta: Az optimizmusról annyit, hogy addig, ameddig nem ért csalódás, addig én is csak a szép és jó oldalát szerettem nézni a dolgoknak. De mihelyt megkapod az első igazi pofont, az a valami tényleg eltörik, és többet nem lehet összerakni. Mint a legszebb tükör, ami miután összeragasztgattad is gyönyörű, de a tiszta kép eltűnik, a repedések ottmaradnak, és nem többé tudod őket nem figyelembe venni.

Érdekes...én rengeteg ilyen igaz nagy pofont kaptam, és a tükröm még mindig ép - illetve mindig újjávarázsolódott... Vagy lehet, hogy csak nem látom - mert nem akarom látni - a repedéseket...

Rayan írta: De mihelyt megkapod az első igazi pofont, az a valami tényleg eltörik, és többet nem lehet összerakni. Mint a legszebb tükör, ami miután összeragasztgattad is gyönyörű, de a tiszta kép eltűnik, a repedések ottmaradnak, és nem többé tudod őket nem figyelembe venni.

és még mondjátok, h nem malkavita...

Sajnos az emberek kapcsolatát a világgal és egymással rögtön a legelején eltörik. Elég ehhez egy ember, aki nem szeret. Rosszindulatból megbánt valakit, az sérül, és innen kaszkádfolyamat.

Ááá.

Drizzit
Figyelj, a "szerelmes-vagyok-nemélem-belemagam", itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy hiú ábrándokba nem ringatod magad. De attól még bízol, csak próbálsz világosan látni és élni. Talán ez a "boldogság" lehetséges kulcsa.

Az optimizmusról annyit, hogy addig, ameddig nem ért csalódás, addig én is csak a szép és jó oldalát szerettem nézni a dolgoknak. De mihelyt megkapod az első igazi pofont, az a valami tényleg eltörik, és többet nem lehet összerakni. Mint a legszebb tükör, ami miután összeragasztgattad is gyönyörű, de a tiszta kép eltűnik, a repedések ottmaradnak, és többé nem tudod őket nem figyelembe venni.

Mellesleg tényleg minden ember egy edény, ami arra vár, hogy megtöltsék Tiger@Dragon rulez.

Cicaful írta:

Rabyn írta: A félévi bukás még nem akkora dolog.. Szerintem..

Szerintem meg már a félévi bukás se jó dolog. Az már jelzésértékű. Sokat kell tenni azért, hogy azt ki tud javítani. És sokan nem tesznek sokat érte, és ebből következik az általad emlegetett évvégi bukta.
No igen, a felsőoktatásban kicsit megváltozott a jegyek értéke: mindegy, csak görböljün - legalábbis műszaki vonalon ezt veszem észre. Itt már ha megvágnak, akkor az saját hülyeség, és kell lenned már annyira értelmesnek, hogy felfogd, hogy ez mit jelent. Sokat szidott kreditrendszer, azért sokat segít, valjuk be...

Saját hülyeség: nem feltétlenül... paradox módon nem is mindig a tanár hülyesége.. volt, hogy akárhogy tanultam, egyszerűen nem ment a fejembe a dolog...

Rabyn írta: A félévi bukás még nem akkora dolog.. Szerintem..

Szerintem meg már a félévi bukás se jó dolog. Az már jelzésértékű. Sokat kell tenni azért, hogy azt ki tud javítani. És sokan nem tesznek sokat érte, és ebből következik az általad emlegetett évvégi bukta.
No igen, a felsőoktatásban kicsit megváltozott a jegyek értéke: mindegy, csak görböljün - legalábbis műszaki vonalon ezt veszem észre. Itt már ha megvágnak, akkor az saját hülyeség, és kell lenned már annyira értelmesnek, hogy felfogd, hogy ez mit jelent. Sokat szidott kreditrendszer, azért sokat segít, valjuk be...

A félévi bukás még nem akkora dolog.. Szerintem.. De amikor évet kell ismételni az igen.
A nyáron nekem matekvizsgára kellett készülni (ezer hálám mindenkinek aki segített ha ti nem vagytok most is 10.es lennék)
nemvolt leányálom! végig azon izgulni, hogy most mi lesz. 19 vagy 20 évesenfogok-e érettsigizni? Hogy ha megbukom apám méginkább nem fog emberszámba venni mint így.
Nem jó megukni egyáltalán nem. bár az egytemen szerintem már mint a tetves középiskolában.

na igen, én mostanában kezdem megtapasztalni, mennit kell szenvedni azért a nyomorult 60%-ért is..
másrészt a fordítottja se jó, amikor te magad is megbuktatnád magad, a tanár meg beír egy ötöst..

Aralataion írta: Megbukni könnyű. De az út amit végigküzdesz, hogy egyáltalán megbukhass, na az a nem mindegy! - ismeretlen szerző

És milyen izgi utána végigsírni a fél várost... és milyen úgy kettest kapni hogy MINDENT elolvastál, és a szigorlaton egész egyszerűen blokkot kapsz. Ennek szerencsésebb válfaja, ha négyest kapsz ugyanemiatt, de megspékelve azzal, hogy tíz perccel azelőtt még ráérzésszerűen gondosn belenéztél pont abba a kötelezőbe, amit amikorra elmondásra kerül, frankón elfelejtettél... csapna bele a tüzes Erunyila..

Megbukni könnyű. De az út amit végigküzdesz, hogy egyáltalán megbukhass, na az a nem mindegy! - ismeretlen szerző

Batti írta:
Ugye valójában nem akarod azt a bukást és nem is fogod hagyni, igaz? A matamatika és a fizika tiszta mérhető pontosan leírt logika. Nehogy azt hidd, hogy ilyenre nincs szükséged. De szükséged van a kitartásra is, hogy táplálhasd a tudásvágyadat. Mert ugye az van? Bennem legalább olyan erősen, ha nem erősebben ég a tudásvágy, mint tizenéves koromban kitartásodat erősíted, ha nem adod fel az első nehézségeknél. Tessék segítséget kérni! Van itt kezdő matamatikus és fizikus is sőt sok egyéb tudással rendelkező tag is.

Nem szokásom feladni álatlában. csak az az én bajom hogy lusta vagyok,de mint kiderült már nem vagyok akkora ganéban mint voltam a csütörtök péntek sorsdöntő lesz fizikából és matekból.

Tudás vágy talán van bennem talán nem a matekhoz m,eg a fizikához de van (ezt bizonyítja hogy töriből eddíg szín 5 ös vagyok) én úgyérzem lusta vagyok....

de persze amint tudok segítséget is kérek a helyi MTTsektől.

Kedves Mindenki

A gondolatok topikban és a fejekben megfordult kérés miatt íme most itt van a Tanulószoba. Szándékaim szerint itt lehet feltenni a problémás kérdéseket a napi tanulási/tananyagbéli problémákkal kapcsolatban. A nem titkolt szándék az, hogy ne csak vagy ne elsősorban a megoldás kerüljön ide hanem az odáig vezető út vagy módszer is. Szebben mondva, ne halat adjunk hanem halászni tanítsuk a kérdezőket.

A pontos és jó eligazodás érdekében kérném a kérdezőket és remélem a minnéltöbb) válaszadót, hogy használjuk a hozzászólások tárgy sorát.

Előre is köszönöm minden válaszadónak a sok munkát.

Üdvözlettel

Batti

Részemről biosz, kémia (azé ezeket át kell nézni), valamint...
Pénzügy,informatika, matek...ilyenek...

Történelem és Filozófia. Tudásom rendelkezésetekre áll.

pesszimizmus-nemélembelemagam:

szinte emlékszem arra, amikor úgy döntöttem, nem fogok várni a dolgokra (nem élem bele magam). Csak az élmén van bennem - és nem egy szomorú dolog volt, hanem az a meglátás, h valahogy sokkal nagyobbat ütött az vissza, ha jól éreztem magamat, mintha annyira nem volt jó az az esemény, és nem vártam rá hónapokat. Számomra egy időben a cserkésztábor nagyon sokat jelentett. Fél nyáron át vártam rá. Aztán nagyon jól éreztem magam 10 napig. Aztán hazaértem, és újabb hónapig azon szomorkodtam, h vége van. Ezt még mostanában is észreveszem gyakran, hogyha készülök egy eseményre (beleélem magam), akkor mindenképpen minimum levert vagyok utána. Ha jó volt, azért, ha nem, akkor azért. Ha nem élem bele magam, attól még lehet jó, és jóval közömbösebben viszonyulok az eseményhez később.
Ja, a csalódásoktól nem ment meg ez a hozzáállás sem, hiszen azért egy kicsit mindig számítok valami jóra, ezt nem lehet kiölni az emberből, csak vele együtt. A pesszimizmusban aza rossz, ha jó dolog történik, nem tudod elfogadni, ha rossz, akkor az a minimális jóraszámításod törik egy újabbat. Ráadásul egyre mélyebbre kerülsz a kátyuba. Khirály.

Ez az ötlet tetszik.
Ha kell művtöri, irodalom, néprajz témában segíthetek.

Toma! A reál nem volt soha az én asztalom, de a sulid a lakásom mellet, a sarkon van. Írj privit. Segítek, amiben tudok.
Elég lesz később zh-n vagy zárón megbukni, hidd el!