Gondolatok

Furcsa, de én, ha a barátaim között vagyok, vagy mások között, akik szintén fontosak nekem, én nekem minden rosszkedvem elszáll, és olyan boldog tudok lenni, mindha nem lenne semmi bajom - senki nem veszi észre, ha valami zűr van velem, mert ez csak akkor jön elő, ha egyedül vagyok... csak a magány tud igazán rosszkedvre deríteni, amikor nincs kivel együtt nevetni...

Alyr Arkhon írta:

Nólindir írta:

Drizzt írta: egészen más valaki, ha mosolyog...nevet...

Hehe, és akkor lehet nézni a száját...! :biggrin2:
Amúgy én is szeretem, ha nevetnek körülöttem,

Én is...
Tulajdonképpen ezért is kezdtem írni a humor topicba.

Na jó, de ott nem látod ám, hogy az emberkék konkrétan kacarásznak az írásaidon... (OFF: én azért szoktam ) Az úgy nem is olyan jó...

Amúgy az örökvidámak kérdésében szerintem igazad van, Artemisz. (Bár én nem vagyok mindig vidám - mint pl. Te -, de azért alapvetően pozitív.)

Nodlee: a barátságotoknak valszeg tényleg befellegzett (sajnos ez így van ilyenkor - tapasztalat ), de a szerelem tarthat sokáig, és akkor nincs is szükség a barátság felelevenítésére. Ezen kell iparkodni...

Mint közismerten "örökvidám" ember, szólanék:

Alyr Arkhon írta: Aki örökvidám, az csak teteti a vidámságot, az ember nem lehet a nap 24 órájában szívből vidám...

De a barátai nem látják a nap huszonnégy órájában!
Sőt! Még a kedvese sem.
És a szülei sem.

Hogy arra a röpke pár órára igazán boldog legyél, míg a szeretteid közt vagy, nincs szükség színlelésre. Na de egyébként....

A barátság és a szerelem nem zárják ki egymást. Sőt, merem állítani, hogy egy igazi szerelem mellett/mögött ott kell álljon a barátság is.
Érdekes, rám nem mindig tesz jobb benyomást egy örökvidám ember, mint egy szomorkásabb. Persze én sem szeretem, ha napi huszonnégy órában nyavalyognak nekem, de többször volt már rá példa, hogy valakinek az őszinte bánata mélyen megfogott, és nagyon erős szimpátiát, vagy akár még többet ébresztett bennem.

Nah, én meg a szerelem... Azért leírom itten az én szerelmi életem, hátha érdekel valakit. Szóval most egy olyannal sráccal járok, akit lassan két éve ismertem meg, és egészen eddig elég jó barátok voltunk. És aztán nekem volt egy barátom a nyáron, aki aztán dobott, és ettől enyhénszólva kikészültem, Őt is pont akkor dobták, úgyhogy természetesen remekül megértettük egymást Aztán egyre gyakrabban találkoztunk, egyre többet beszéltünk, (gyakorlatilag minden nap) és aztán idővel mindketten kimondtuk, amit én már legalább egy hónapja próbáltam magamba fojtani, merthogy a barátjával nem járhat az ember... Szóval végülis aztán szilveszterkor jöttünk össze és most boldog vagyok... bár, néha félek, hogy a barátságunknak végleg befellegzett, de egyenlőre örülök, hogy boldog vagyok

Érdekes,hogy engem is azzal lehet megfogni ha valaki nevetni tud,(szívből!!) és mosolyogni, és nem csak a szája hanem a szeme is mosolyog. Ha valaki vidám azzal többet elérhet mintha nem az..
Én is sokat nevetek, mosolygom, ezért is vesznek körül ennyien:) /bár a pasizásban ez a módszer még nem vált be de rengeteg sok barátot szereztem azzal, hogy vidám vagyok/


Egy kicsit más téma.
Már írtam nektek az osztálytársnőmről aki mindenki beleköt szinte ok nélkül. MA sikerült megtudnom enne az okát. Az ok az, hogy amikor ő általánosba járt akkor mindig ő volt a célpontja a társaságnak mindig őt szekálták és ezt nem heverte ki egykönnyen, meg a családja se valami húdejó legalábbis ahogy ő elmeséli.
Jót én még sose hallottam a családjáról az ő szájából, mindig szídja őket, a hugát, az anyját az apját mindenkit, mintha mindenki őt akarná bántani. Nem ismerem a családot csak amit ő moindott roluk, viszont nem tudom elképzelni, hogy tényleg ilyen borzalmas lenne a helyzet, hogy mindig őt hibáztatnák mindenért. Ma mesélte, hogy a huga valamiért kikapott a hétvégén és ő ennek örült, mert, hogy a hugát sose bántja senki, é mindig csak ő kap a huga sosem. Nem tudom megérteni. Oké nekem is az agyamra tud menni a családom néha, de ha bántják őket (jogtalanul) akkor megvédem tíz körmömmel is. Mindig meghallgatom ezt a lányt, hogy milyen sérelmek érik de már nem tudok vele mit kezdeni.. néha idegesít az, hogy állandoan azokat szapulja akik megtermetik neki a lehetőséget, hogy ötös tanuló legyen. Mert ő a legjobb tanulója az osztálynak. Szintén ma történt, hogy két lány eldugta játékbol az egyik puddingját (tényleg csak játékbol) és ezen megsértődőtt pedig nem nevette ki senki, csak játszani akartak vele. ((oké tudom 16-17 évesen több esze lehetne egy csapat lánynak) Nemtudom mit csináljak, mert nem lehet rá hatni se józan ésszel, se másként.

Aeglos írta:

_Neo írta: Szerelmi vallomas suxxx...
Azzal, hogy elmondod neki, mit erzel egyreszt iszonyuan kiszolgaltatod magad (sok mocsok him ezt ki is hasznalja ), masreszt elvagod magad mogott a "menekulesi utvonalat", vagyis barmilyen szintu pozitiv kapcsolat lehetoseget. Szepen, lassan, raerosen, turelemmel.

Kincső: Én ezt tudom üzenni ezügyben:

Fogadd meg nagyon, azt, amit _Neo mondott.
Nagyon sok igazság van benne.

Nem veletlenul...
Alairasom elso ket sora....

Drizzt írta: a barátság és a szerelem között sokszor egészen vékony a határ (tapasztalat)...

:sungl:
részemről NO egyéb COMMENT
:tongue:

Drizzt írta: egészen más valaki, ha mosolyog...nevet...

Hehe, és akkor lehet nézni a száját...! :biggrin2:
Amúgy én is szeretem, ha nevetnek körülöttem, vagy ha engem nevettetnek meg. De ki ne szeretné?

Álmos: jóhogy azt kell hinnie, hogy ő kezdte! Végülis ez a fiú dolga lenne, nem? Bár manapság már...

Az én tanácsom is az lenne, hogy barátkozz vele...menj el vele valahova kisebb társaságban, így tudsz vele beszéllgetni is, és egy kis társaságban hogy úgy mondjam gyakrabban sorra kerül az ember, ha beszélgetnek, ergo jobban megismered, mit gondol a dolgokról. Keress közös témákat, esetleg kérj tőle tanácsot egy-két dologban. Dejaz szerintem rossz ötlet, hogy írsz egy ilyen levelet...nem lehet kérésre barátkozni...egy barátság fokozatosan alakul ki...úgy lehet csak jó barátság szerintem, és a barátság és a szerelem között sokszor egészen vékony a határ (tapasztalat)...Szal ügyesen kell csinálni. Hja, és...nevettesd meg . Lehet, hogy csak az én...szal én szeretem, ha nevetnek az emberek körülöttem, és szeretem, ha engem is megnevettetnek...egészen más valaki, ha mosolyog...nevet...

Brisa írta:

Álmos írta: Amikor beszél sokszor nézd az ajkait...az a legegyértelműbb

Remélem, azért annyira nem egyételmű. Én ugyanis mindig az emberek száját nézem beszélgetés közben.

Érdekes, hogy a fiúk mennyire szeretik az illúziókat. :evil3:

Hmmhmm...ezek a legnehezebbek. Testbeszéddel kifejezni valamit!!
Sztem nem így kell kezdeni.
Csak dumálni párszor egy jót!!

Brisa írta:

Álmos írta: Amikor beszél sokszor nézd az ajkait...az a legegyértelműbb

Remélem, azért annyira nem egyételmű. Én ugyanis mindig az emberek száját nézem beszélgetés közben.

Érdekes, hogy a fiúk mennyire szeretik az illúziókat. :evil3:

Brisaaaa!!! de gonosz vagy! egyébként én is soxor nézem az emberkék száját. Ja és Kincső: nézz hosszan a szemébe, az sztem elég konkrét

Álmos írta: Amikor beszél sokszor nézd az ajkait...az a legegyértelműbb

Remélem, azért annyira nem egyételmű. Én ugyanis mindig az emberek száját nézem beszélgetés közben.

Érdekes, hogy a fiúk mennyire szeretik az illúziókat. :evil3:

Észrevétlenül legyeskedj körülötte.
Figyeld a szavait.
Amikor beszél sokszor nézd az ajkait...az a legegyértelműbb...

Csábítsd el; úgy, hogy ő tegye meg az első lépést. Legalábbis higgye azt

Üdvike

Háát, az én saját személyes tapasztalatom, hogy nem szabad túl sokat sem
nyámnyogni a dolgon!

_Neo írta: Szerelmi vallomas suxxx...
Azzal, hogy elmondod neki, mit erzel egyreszt iszonyuan kiszolgaltatod magad (sok mocsok him ezt ki is hasznalja ), masreszt elvagod magad mogott a "menekulesi utvonalat", vagyis barmilyen szintu pozitiv kapcsolat lehetoseget. Szepen, lassan, raerosen, turelemmel.

Kincső: Én ezt tudom üzenni ezügyben:

Fogadd meg nagyon, azt, amit _Neo mondott.
Nagyon sok igazság van benne.

Szerintem nem szerencsés egy ilyen nyílt és direkt gesztussal kezdeményezni, mint egy ilyen levél; akkor sem, ha nem "szerelmi vallomást" szándékozol papírra vetni. Mit lehet kezdeni azzal, ha az ember mellének szegezik, hogy ismerkedni szeretnének vele? Persze, elsülhet jól is, de engem biztos inkább feszélyezne. Egy barátság, szerelem apró, finom, alig észrevehető és persze félreérthető jelek hálójából szövődik, amiken elég bonyolult kiigazodni--épp ettől nehéz, de ettől szép is. Egy levél ennél sokkal nyíltabb, egyértelműbb, és elveheti az ilyen megfoghatatlan játékok terét.

Kincső: csak annyit tudok javasolni neked, hogy úgymond "ne ronts ajtóstul a házba". egyrészt, mint te is írtad még nem ismered igazán, így nem tudhatod pontosan te mit érzel iránta. vannak bizonyos jelek, amiket az ember észrevesz, amikor tetszik valakinek, és ezekre lehet finoman reagálni. de rögtön valakinek a tudtára adni, hogy tetszik neked, az nagyon kellemetlen lehet a későbbiekben mind rá és mind rád nézve. szóval inkább tegyél óvatos lépéseket a barátkozás irányába - és ha együtt vagytok egy közösségben az remek alkalom - lehet hogy kiderül hogy van közös pontotok, lehet, hogy jó barátok lesztek és barátságból szövődhet szerelem is.

Kincső: hallgass Galadhra! Szépen lassan, és inkább egy kicsit látsszon rajtad, és abból jöjjön rá! Ha túl hamar csináod, akkor rájöhetsz, hogy mégsem ő az, vagy ha igen, akkor bele is bukhatsz... (szép kilátások ) de ne legyünk pesszimisták! Szurkolok neked!

ö-ö bocsi!
fáradt vagyok egy kicsit látszik is.

de a horoszkóp nem rossz 5let szerintem.
nekem bejön mindig.

ez a Man ho Know írta
tök ráillik mindenkire

de tényleg

Toma gazda írta: Kincső
ugorj be a mély vízbe!

Ne haragudj, de ez a legrosszabb tanács, amit adhatsz. Van, amikor télleg csak ez lehet a megoldás, vagy ez az egyetlen lehetőség, de ilyenkor, amikor még van lehetősége barátkozni, és nem nagyon alakult ki még köztük kapcsolat, ez nagyon rossz ötlet lenne...

Kincső
ugorj be a mély vízbe!

hajrá!

vagy próbáld ki a kínai horoszkópot hátha többet tudsz meg róla

Galadh írta:

Kincső írta: Gondoltam erre , egyrészt a körülmények miatt, másrészt mivel - mint már mondtam - élő beszédben sokkal visszafogottab vagyok, és sokkal jobban szeretek írni... Tulajdonképpen azért akarom ezt a levelet megírni, hogy merjek vele beszélgetést/levelezést/csetelést kezdeményezni... De még gyűjtögetem a bátorságot / várom a megfelelő időt.

Sztem pont hogy kéne barátkoznod vele, mint hogy megmond neki, mit érzel. Mert utána még maradhattok jó barátok, de egy korai vallomás tönkretehet egy kibontakozó barátságot.

Teljes mertekben egyetertek az elottem szoloval.
Szerelmi vallomas suxxx...
Azzal, hogy elmondod neki, mit erzel egyreszt iszonyuan kiszolgaltatod magad (sok mocsok him ezt ki is hasznalja ), masreszt elvagod magad mogott a "menekulesi utvonalat", vagyis barmilyen szintu pozitiv kapcsolat lehetoseget. Szepen, lassan, raerosen, turelemmel. Szeretjuk azt hinni, hogy mi vagyunk a sikeres vadaszok; emiatt azok a sikeres nok, akik kepesek ezt elhitetni velunk ß)
(van persze ellenpelda is, de azok a kapcsolatok nem tartanak tul soka)

Kincső írta: Gondoltam erre , egyrészt a körülmények miatt, másrészt mivel - mint már mondtam - élő beszédben sokkal visszafogottab vagyok, és sokkal jobban szeretek írni... Tulajdonképpen azért akarom ezt a levelet megírni, hogy merjek vele beszélgetést/levelezést/csetelést kezdeményezni... De még gyűjtögetem a bátorságot / várom a megfelelő időt.

Sztem pont hogy kéne barátkoznod vele, mint hogy megmond neki, mit érzel. Mert utána még maradhattok jó barátok, de egy korai vallomás tönkretehet egy kibontakozó barátságot.