Gondolatok

erre nem is gondoltam ..de ha ti mondjátok
Hiába nincs új a nap alatt

Angwen írta: Ez így kicsit olyan Végtelen Történetes, nem?

Tisztára!...

Ez így kicsit olyan Végtelen Történetes, nem?

Még utoljára hozzátenném még amit kihagytam azthiszem és igy teljes a kép:
MINDNEKI aki elolvassa szerintem elmerül ebben a világban kicsit eltéved
középföldén kicsit elveszti azt amit addig gondolt hitt amiről álmodott ,de az a szép hoyg előbb vagy utóbb vissza kell jönni ,nem élhetsz ott ,mert az igazi cél nem ez hanem hoyg ezt a világot kell széppé boldoggá kell tenni és ha elolvasod és megérted, azzal már az egész világ nyert valamit ha nem is sokat de valamit ami nagyon értékes....... :pippin1:

Könyv témához, kicsit máshogy:
mindig, időről időre rá kell csodálkoznom, hogy egy viszonylag apró dolog mennyire meg tudja változtatni egy ember életét. Rám teljesen igaz ez a kissé közhelyes mondat: elolvastam egy könyvet, és az életem teljesen megváltozott.
Néha, elgondolkozom, hogy tudtam élni 'azelőtt'. Minek örültem, mit csináltam egyáltalán. Ez így kicsit kisarkított, de igaz. Annyi mindent köszönhetek a könyvnek, és ennek a fórumnak. Igazi barátokat, akik között van olyan is, aki már elszakadt ettől a fórumtól, és a GyUt sem szereti annyira, de olyan kötelék alakult ki köztünk, amilyen nem sok emberrel van az ismerőseim közül. Aztán vannak olyan emberek, akik lehet, hogy nem lettek közeli barátaim, de mégis jó ismerőseimnek tartom őket, és közel állnak a szívemhez.
Annyi élményben lehetett részem általatok, amennyit meg sem tudok már számolni. A táborok, a talik, a mozizások, és nem utolsó sorban a LEPek... és akkor még nem is beszéltem a különböző HC-s, Sci-fi napos szereplésekről, arról, h eljutottam Pozsonyba, és találkoztam Craiggel, és még rengeteg minden.
És ezeken túl is, van egy olyan dolog, ami lehet, hogy nem látszik, de én érzem. Megváltoztam, és jó irányba. vagyis lehet, hogy nem (csak) én, hanem inkább a világhoz való hozzáállásom.
Amikor az idióta, bunkó osztálytársaim idegesítenek, vagy amikor vmi nem jön össze, akkor is tudom, hogy valahol, a neten, (és nem csak ott) van egy olyan hely, ahová mindig elmenekülhetek, ahol soha nem fogják azt mondani, hogy én nem vagyok idevaló, egy biztos háttér, ami talán nem mindig ugyanolyan mértékben van jelen az életmben, de mindig ott van.
Basszus, ez nagyon nyálas, és hosszú lett, de tényleg ezt gondolom, érzem, és ha egyszer eljutok Tolkien mester sírjához, akkor ezt ott is meg fogom neki köszönni, mert azt hiszem, az életemet köszönhetem neki. Ha nem is az egészet, de egy jelentős részét. És ennek a fórumnak ugyanúgy.

A neves vonalhoz kapcsolódva...én Laura lettem volna állítólag, ha lány lettem volna...hát...na mindegy . Énnemistudom már melyik kultúrában van (vagy volt?) az, hogy az emberek, ha jól emlékszem 15 éves koruk körül maguk választhattak nevet...noigen...mennyivel másabb lenne .
Madiraa-hoz kapcsolódva...
Szerintem a többségnek vannak ilyen időszakai...nekem is voltak...talán lesz is...nem tudom...majd kiderül . Előfordul, hogy nem nagyon sikerül utolérni a barátaimat, és az eléggé...nem jó érzés. Van olyan, hogy úgy érzem, hogy csak én erőlködök, hogy egy-egy emberrel tartsam a kapcsolatot, akivel sokáig nagyon jó barátok voltunk...vagyunk...ez a legrosszabb, úgy érezni, hogy valaki akit szeretsz (nem feltétlenül szerelemmel), tovább lép, mondjuk sokat dolgozik, családja van, és te...azaz én ...hirtelen valahol a sor közepén találom magam...nemjóez', de ezt is túl lehet élni, és az ember sokszor ott talál barátra, ahol a legkevésbé várja. Nem írogatok ide valami régóta (és ezer és ezer és ezer és...ezer hála Tarathradielnek, amiért megemlítette, hogy létezik ez az oldal...ez a társaság)...akkor történt, amikor a LEP programját böngésztem...megláttam egy nagyon régi (és ez nem a korára vonatkozik...bocsi, ha olvasod ) ismerősöm nevét a szervezők között...nagyon megörültem neki mondanom sem kell, és remélem így sokkal könnyebb lesz megismerni benneteket (na nem mintha ez csak azon múlna), és hát végre vele is többször találkozhatok na...szóval nem érdemes csüggedni...mindíg jön valami jobb...egy rossz után meg szinte csak az jöhet . Na, elég zavaros lett, de most ez sikeredett...Rohanok is Ja, hogy a könyvről is írjak...szerintem, amit igazán megfogott az író, és PJ is...az az, amit én barátságnak nevezek, és ezzel együtt szeretetnek...nekem van...volt...nagyon jó barátom, és a könyvvel/filmmel együtt szinte az összes jó és rossz élményt átéltem újra, mindent, amit együtt éltünk át, és nem...nem giccses, és nem hálivúdi a harmadik rész végén Samu és Frodó búcsúzkodása, mereme ezt mondani azért, mert én tudom milyen elengedni a legjobb barátomat, ha menni akar...ennyi...azt hiszem ennél a résznél mindíg könnyezni fogok, de nem baj, szerintem ez így van jól...

És sokan ezt a csodát nem engedik maguknak átélni. Mert ez igen is csoda! Mert úgy állnak a dolgokhoz "könyv ILYEN VASTAG?? Nadefuuuj hagyá má!" És elmegy a csoda a közelükből, és egyedül lesznek. A régi barátaimat én is egy könyvnek köszönhetem. Igaz nem egy Tolkien könyvnek, hanem egy mesének.

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én mostanában azt látom, hogyha valami jó történik velem akkor egy-két napon belül valami rossz is. Legyen ez egy olyan, hogy kapok egy üzenetet aminek örülök, vagy egy smst, vagy egy jó hírt.. és akkor másnap vagy még aznap hallok valami olyat ami elszomorít vagy olyasmi történik velem ami nem jó.. a Múlt hetemet legaábbis ez jellemezte.

madiraa írta: Hát először is bocsánat mindenkitől hogy itt most egy kis lelkizést fogok véghezvinni de már olyan régóta szeretném és azthiszem itt a gondolatok topikba nem zavar senkit(remélem)

Létezik annál csodálatosabb dolog, mint azt a világot, amely egy ember lelkében született, annak minden hangulatával és részletével, megvalósítani a jelen világban?
Nem volt véletlen, hogy őszhajú kritikusok is meg-megkönnyezték mind a filmet, mind a könyvet. Sokan hetekig, hónapokig, sőt évekig is el-elvágyódnak abba a világba. Szomorúak, hogy a harmadik könyv végén el kell válniuk az oly nagyon tisztelt és szeretett szereplőktől, sőt! Egy egész világtól!

Az a véleményem, hogy az emberek a mában ezeket a pillanatokat keresik. Keresik a közösséget, amelyben kifejezhetik szabadságukat. Keresik az elengedő, szárnyaló szerelmet, amely ragaszkodásmentesen, kötelek és láncok nélkül engedi kirepülni a kalickából a madárkát. Keresik a hűsítő patakokat, az aranylombú erdőket, ahol elméjük fodrai elsimulhatnak, és békében gondolkodhatnak emberről, istenről, természetről, életről. Keresik a magasztos, a fenséges, a dícső érzéseket, amelyek felemelik az embert, akár a filmbeli csatajelenet az orkok és nazgulok ellen. Az emberek azt a pillanatot keresik az életükben, amikor valami olyan becses dolgot védhetnek meg, vagy építhetnek föl, mint Minas Thirit vagy a Megye.

Úgy érzem, hogy soha nem volt még megfelelőbb alkalom arra, hogy mindazon vágyainkat, amelyek Tolkien lelkében is megfogantak, s amelyek sűrítve sugározzák felénk a szebbnél szebb gondolatokat , megvalósítsuk a jelenkorban. Fittyet hányok a gyárakra. A tömegcikkekre. A térfogatnövelő csodaélelmiszerekre. A műanyag "gagyiparra". Rövid távon élvezetesek, de nem érnek fel egy faragott vándorbottal. A szegényes tartalom hamar kiborul, s csak akkor vesszük észre, hogy tulajd. kong az ürességtől.

Megtölteni az űrt! Fittyet hányni a jelen tartalmatlanságára! Hinni valamiben...talán ez az egyik legszebb dolog, amit Középfölde magában rejt. Hinni, és csak hinni, mert amíg hisz az ember, addig nincs veszve semmi

á

Hegyirabló írta: "- Vanda vagyok!" - mire a férfi
" - Az haggyán, de még öveg is!" :biggrin2:

(Elnézést, elnézést!)

Wazzeg!!! :quasi:

Muteromat megkérdezte apám, hogy mi legyen a nevem:
-Anita!
-És ha fiú lesz?
-Akkor is Anita lesz!

...

madiraa:huhh,érdekes gondolatok.
Vmi ilyesmi bujkál bennem is...

madiraa: ezek nagyon szép gondolatok, és szépen fogalmaztad meg!
én is az elmúlt 3 napban jöttem rá erre.

Hát először is bocsánat mindenkitől hogy itt most egy kis lelkizést fogok véghezvinni de már olyan régóta szeretném és azthiszem itt a gondolatok topikba nem zavar senkit(remélem)

Csak valahoyg közsönetet szeretnék mondani valakinek és igazából nem tudom megmondani kinek,mert ugye könyveknek ,bennük lévő szereplőknek ,egy rég elhunyt Irónak nehezen lehet közsönetet mondani mindazért, amit kaptam amitől most az vagyok aki ,és hogy mostmár én is értem hogy nem nekem kell a könyvben élnem ,hanem annak bennem valahol a szivem csücske táján.Azthiszem ez egy kis magyarázatra szorul részemről...
Mikor elolvastam éppen egy elég zűrüs részét éltem az életemnek ami (azthiszem mindenki átesik, bár lehet hogy csak én vagyok iylen hülye)
nem találtam magam ,elég elveszett voltam és hiába voltak körülöttem akkor is egyedül.....
Aztán elolvastam és valahogy úgy éreztem hoyg ebből a nekem nagyon idegen "valóságos" világból ez lenne a tökéletes kiút ahol végre megértenének........fura de igy volt....Már egészen odáig jutottam hogy mindet a könvvön azn a furcsa látásmódon éltem át és minden gondolatom valahogy igy kezdődött:mit csinálnának a köynvben.....?
Valahoyg túlnőtt rajtam a köynv mert én aztakartam hoyg tűlnőjön hogy ne legyek egye dül.....
Aztán........egyik nap rájöttem hogy félreértelmezetm mindent ahelyett hogy kinyitottam voltna a világra bátrabban és boldogabban magamba hordva oyaln dolgokt amikret a könyvtől kaptam ...bezártam magam ...........azthiszem megijedtem.......
és akkor feltettem a köynvet a polcra(addig mindig az ágyamon volt)
megértettem(aztiszem) hogy mit ad nekem a könyv .
és tudom hoyg mindenkinek mást ad mindenki mást keres benne és pont ez a szép !!!
Azóta többé kevésbé tudom hoyg én az csak én vagyok és nekem elég ez és már nem vagyok egydül soha többé mert ebben a nagyon "valóságos " világban ha jól kinyitod a szemed és főleg a szived akkor észreveheted amit eddig azthitted nem létezik:igaz barátokat , hivatást ,...és igan nem utolsó sorban Szerelmet....
Tudom kicsit(kicsit : ) zavaros amit leirtam ,de igy volt és ha bajban vagyok vagy szomorú vgayok mindig van mellettem valaki aki vigyáz rám és tudom hogy azt sem kell elvezsitenek amit a köynvtől kaptam csak a helyére kell tennem hoyg az éljen bennem mélyen ne én benne.......

Ma Vanda névnap van.
Isten éltessen minden Vandát!

Ismeritek azt a viccet, mikor a fickó társkeresőben randevút beszél meg egy nővel. El is megy a találkozóra, várva a kellemes meglepetést. Csakhogy a hölgy aki érkezik nem egy Greta Garbo, magyarul csúnya és vén. Odamegy a nő a férfihoz, és bemutatkozik:

"- Vanda vagyok!" - mire a férfi
" - Az haggyán, de még öveg is!" :biggrin2:

(Elnézést, elnézést!)


H.

Én meg Vazul, vagy Kenéz (apámnak mániája volt az ilyen név...)
Szerencsére megúsztam Dávid Csongorral

Én meg György is lehettem volna...

hát lehettél volna Jeremiás, Bulcsú.
Sőt Emerencia is!

vagy töhötöm vagy Tas.

jobb a boldizsár vagy nem??

Angwen írta: Na várjatok csak, erre kössetek csomót: ha fiúnak születek, BOLDIZSÁRNAK neveznek el!!! Ettől aztán úgy megijedtem, hogy inkább lány lettem. Most mondjátok meg, milyen szülők az ilyenek, akik így neveznék el a tulajdon fiukat? Vajon hogy becéztek volna? Boldi?

Nekem volt még nagyon rég, általánosban egy Boldizsár nevű osztálytársam, és igen, őt Boldinak becézték. De ma már ez nagyon ritka név.

Ha nem lánynak születek, akkor most Marci lennék. Mint Marci, OK, de úgy, hogy Márton, már nem tetszik.

Gyereknevek: ha lány lesz: Eszter, Barbara, Laura tetszik, és mogy-nak hála a Gerda is megtetszett, szerintem nagyon szép név! Ha fiú, akkor Róbert vagy Máté.

Lehet, hogy kicsit OFF, de megosztanám Veletek, miért használom a fórumon is a saját nevem. 2 oka van: az egyik, hogy mikor a LEP-en segédkeztem, még nem voltam fórumos (viszont már rég olvasgattam a fórumot), és úgy gondoltam, hogy akik már ismernek, azok a "rendes" nevemen ismernek, és nem akartam őket összezavarni. A másik ok, hogy gondolkoztam egy fórumos néven, de ami tetszett volna, az foglalt volt, ami meg nem volt foglalt, abban meg nem voltam biztos. Közben megszólalt bennem a kis lázadó, hogy azért, mert mindenkinek van külön fórumos neve, azért nekem még nem muszáj És így maradtam a sajátomnál, azzal a különbséggel, hogy egy e-t bigyesztettem a végére. Szóval nem a fantáziátlanság az oka, hanem ez. Bocsi, ha off voltam, vagy ha nem érdekelt senkit...

Én ha fiú lettem volna Krisztiánnak hívnak (huhh.. milyen jó h. lány lettem, a Krisztina sokkal jobb).
Nekem ha lányom születik akkor Júlia(ezt nagyon szeretném) vagy Tünde vagy Réka vagy még nem tudom,azért a férjemnek is lesz beleszólása...
Ha fiú, akkor legyen modjuk:Ádám,Géza,Tamás,Bálint,...

Angwen: korábban már meséltem a fiú testvér-trióról?-) Horvát Gáspár, Menyhért és Boldizsár-))
(a Boldizsár egyébként Boldika lett, volt a Menyus, és a Gazsi-) de senki nem cukkolta őket a nevük miatt, legalábbis edzésen nem-) )
Ja, amúgy az öcsém Gáspár, de a nickje Guszti, és azóta majdnem midneki így hívja...de nekem akkoris csak Öcsi marad-)))
Ez csak azért vicces, mert a társaságban van egy másik Öcsi, aki nem az én öcsém, és mnéha nem tudja, hogy most neki szólok, vagy a saját öcsimnek-))))
[size=9:5tjdytl9]na, most megint elkalandoztam-)[/size]

Eszembe jutott hogyan lehetne becézni a Luthien nevet:DD Lucyyy:DDD Szerintem überrémes!
Ha a hugim fiu lenne akkor Zsombor Sebestyénnek hívjuk. A Zsombor még oké NADE A SEBESTYÉÉN??? Hogy jutott anyának ilyen név eszébe??? Amig nem tudtuk, hogy fiu-e vagy lány addig BoglárZsombornak hívtuk.

Asszem Dodie kérdezte lentebb, hogy hogyhgy a hugomat nem Flórának hívjuk hanem Boglárkának. Én se tudom. Talán apa kezdte el Boglárkázni (anya Flórázni szerette volna) és rajtamaradt. De a legjobbak a családi ragadvány nevek:)

Arden Borough írta: Én Réka lettem volna ha lánynak születek...Megjegyzem nagyon teccik ez a név!
A fiunál meg a Gergő és a Máté között vaciláltak...Végül ugye Gergő lettem!

Törőcsik Réka
A Nimroccot jobban szeretem.
Ha fiú lettem volna most Zsolt lennék
Nekem tetszik,de azért nem kell Zsoltinak hívni

Haliii !

Ha leányom lesz, akkor Alíz, Anna, Emma, Mirjam, vagy Júlia lészen !
Ha pedig fiú, akkor Máté! Esetleg Bence, de a Benedek is teccik ám:)!
No persze lehet alkudni !Annyi de annyi szép név van....ennyi gyereket szülni képtelenség !!
Én Balázs lettem volna, az is teccik végülis..

puszóó

Na várjatok csak, erre kössetek csomót: ha fiúnak születek, BOLDIZSÁRNAK neveznek el!!! Ettől aztán úgy megijedtem, hogy inkább lány lettem. Most mondjátok meg, milyen szülők az ilyenek, akik így neveznék el a tulajdon fiukat? Vajon hogy becéztek volna? Boldi?
Artemisz: a Zsuzsanna? Tündés? 80 Hááát... Az Ürmössyt, mint már mondtam, nagyon szeretem, na de a keresztnevem... De azért örülök, hogy tetszik.

_Neo: annyira nem is siekrültél félre-)) (nem nanyira, mintha kétszerannira sikerültél volna félre )
Én ha fiú lettem volna, akor Soma lettem volna 8O 8O
öcsém meg Frida...
de anyum tudta, h lány leszek, öcsémről meg h fiú-)
szal megúsztam a dolgot, mert lány lettem-)
[size=9:1eugt1w8]na, ismét nagyon értelmes voltam-)) [/size]

Arden Borough írta: Én Réka lettem volna ha lánynak születek...Megjegyzem nagyon teccik ez a név!

Ennek igazán örülök Bár nemtom micsináltam volna ha nem teccett volna (Mien kár, h 4 teremmel arrébb "lax")
Én Bálint lettem volna.. Hogyha a bátyám lány lett volna, akkor ő lett volna Réka és én Roberta ilyenkor örülök, h nem lány

Cicafül írta: _Neo: és ha fiad lesz?

Hm... meg nemtom, viszont LEgolasnak vagy Orlandonak BIZTOS NEM fogom hivni ß)
Gondolkoztam a Feanoron es a Boromiron ß)

komolyra forditva a szot: nem foglalkozom meg ilyenekkel, 7-10 even belul nem szeretnek gyereket, senkitol. Na jo, ha Eliza Dushku jonne konyorogni, meggondolnam ß)

Én - minő meglepő módon - Viktor lettem volna, ha véletlenül fiúnak születek, de lány lettem. Anyukám azt mondta, hogy tudta, hogy lány leszek, és az öcsémnél meg tudta, hogy fiú. Különben az ő neve is nagyon tetszik: Kornél.

_Neo: és ha fiad lesz?

_Neo írta: Ha lanynak szulettem volna, biztos _Trinity lenne a nevem

/me fetreng

Múltkor aszonta anyám a fülem hallatára, hogy ő sosem akart fiút, és TUDTA, hogy lány leszek, nem is akart több gyereket (naja, én is sok vagyok ), de azért ott volt a "vész fiúnév", én Győző lettem volna (és most valószínű a fél város Győzikézne )

Elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem anyámtól, hogy hívtak volna ha fiúnak születek... Benedek vagy Mózes 8O 8O
Hát, a Benedek még hagyján..de a Mózes??
Engem otthon Dórának becéznek(grrr ), a bátyám meg Docsinak ami elég babaagyú, de nagyon kicsi korom óta hív így... Viszont már nagyon megszoktam a Dodie-t, bár elQször furcsa volt, hiszen akárhogy is én választottam, kimondva egész fura(ezt biztos mások is így gondolhatták, mert hallottam már Dódinak, Dudinak, és ami a kedvencem/persze nem mindenkitQl viselem el../ Dodájnak is:) ), de leírva is sok gondot okoz az embereknek, azthiszem az a dupla e a végén tesz be mindenkinek, pedig eredetileg nem is volt dupla.. voltam már írásban: Doodie, Doddie, Dudiee, Dodeii, Didiee és társai, imádnivalóak ezek a félregépelések, gyüjtöm is Qket:)) Tehát, msot és mindenkorra: jó az egy e-vel is, ha úgy könnyebb. csak gördülékenyen: Dodie(ejtsd: Dodi), semmi extra:)