Gondolatok

Valdin Nan Gorduin írta:

Sil írta:

Namarie írta: Ugyanakkor szívesen halgatok könnyűzenét is, csak ne legyen metál. (Bocsánat a metál- rajongóktól) Viszont a Scootert hugom megszerettete velem, Ti meg kíváncsivá tettetetk a Nightwishre, egy dalukat hallottam is, és nagyon tetszett.

Hmm, de a Nightwish is metál...

Mindenben vannak "al stílusok".
Metal-ban, ugyanúgy ahogy a klasszikusban is.
Nem mintha szakértője lennék annak hogy mi milyen stílus, de én valahogy úgy hallottam, hogy a Nightwish -> gótikus metal. Nem tudom pontosan, de biztos hogy van ilyen stílus?
Ja, csak úgy mellékesen: Nightwish forever!!!!! :itscool:

Nightwish...
az én véleményem:sokféle meghatározást hallottam már a barátaimtól a Nightwish stílusára vonatkozólag,pl:gótikus pop,opera metal...
véleményem szerint a Nightwish egy nagyon jó hangú énekesnővel és borzasztó kreatív szintissel ellátott heavy metal csapat!
ja és black/death metal rulzz!

Sil írta:

Namarie írta: Ugyanakkor szívesen halgatok könnyűzenét is, csak ne legyen metál. (Bocsánat a metál- rajongóktól) Viszont a Scootert hugom megszerettete velem, Ti meg kíváncsivá tettetetk a Nightwishre, egy dalukat hallottam is, és nagyon tetszett.

Hmm, de a Nightwish is metál...

Mindenben vannak "al stílusok".
Metal-ban, ugyanúgy ahogy a klasszikusban is.
Nem mintha szakértője lennék annak hogy mi milyen stílus, de én valahogy úgy hallottam, hogy a Nightwish -> gótikus metal. Nem tudom pontosan, de biztos hogy van ilyen stílus?
Ja, csak úgy mellékesen: Nightwish forever!!!!! :itscool:

Kedves Batti!

Elolvastam az általad említet hozzászólást, és valahogy nem találtam benne cinizmust, sokkal inkább fájdalmat, és önmagaddal szembeni kritikát.

Sokszor azt gondolom, hogy igazán nem is az számít, hogy mi mit és hogyan cselekszünk magunkkal, mert az nem biztos, hogy érdekel bárkit is. De: az önmagunkkal szembeni tolerancia az alpköve a mások iránti toleranciának is. És ha valaki szeret minket, annak azért fáj, ha azt látja, hogy szenvedünk.

Sajnos akaratlanul is bántunk meg embereket, fogalmazunk félreérthetően.

Tapasztaltam annak igazságát, amit mondtál. Nagyon rossz dolgok is fordulhatnak jó felé. Ilyenkor mindig úgy éreztem/érzem, hogy egy különös erő vigyáz rám, és igyekszik a helyes irányba vinni, afelé, ahova ki tudja, milyen értelemben, de el kel jutnom.

Nem tudom, olvasta - e valaki Thomas Manntól a Kiválasztott című regényt, vagy a Doktor Faustust (ez rövidítve tartlmazza a másikat). A kiválasztotban hangzik el, hogy Isten a legnagyobb rosszat is a legnagyobb jóvá tudja változtatni.

Sokszor nagyon türelmetlen vagyok, de rájöttem, hogy van, amikor egyszerűen időt kell adni magamnak is és másoknak is. vagy van, amikor várnom kell, szép nyugodtan, mert úgyse tehetek mást.

Zene:

vannak dolgok, amit nem szeretek a zenével kapcsolatban: az egyik, ha lenéznek valakit azért, amilyen zenét hallgat. A másik, ha valaki nem szeret valmilyen zenét, vagy épp nem akar hallgatni, és a másik "jóvoltából" ha kakrja ha nem, hallgatnia kell, merthogy az bömbölteti a magnót, vagy erővel végighallgattaja vele, amit nem akar. Mindkettőből volt részem, utóbbi esetben kedves "kollegám" művelni akart, aminek egy olyan fejfájás lett az eredménye, ami az gész délutánomat és estémet a tanulással együtt tönkrevágta.

Aki ismer, tudja, hogy főleg a komolyzenét szeretem. Ezen belül opera, Bach, Beethoven. kevesebbet ismerek, mint az üdvös volna...Bachtól imádom a Brandenburgi hangversenyeket, számomra egyes darabok kimondhatatlanul mély, fájdalomból fakadó bölcsességet képviselnek. Ugyanakkor érződik bennük a bölcs derű, ami felülemelkedik ezena fájdalmon. Ha hallgatom, mindig gyönyörű, folyó melletti kastéylokat képzelek ezekhez a darabokhoz. Másik nagy kedvencem Beethoven 7. szimfóniája, különösen a második tétel.

Ugyanakkor szívesen halgatok könnyűzenét is, csak ne legyen metál. (Bocsánat a metál- rajongóktól) Viszont a Scootert hugom megszerettete velem, Ti meg kíváncsivá tettetetk a Nightwishre, egy dalukat hallottam is, és nagyon tetszett.

Ezenfelül hallgatok Ghymest, és előszerettetel megzenésített verseket, na meg Enyát.

Hella: Amellett h a "tüctücben" is találok említésre méltó darabokat, azért az igazi mégis csak a rock, ahogy neked! (Attól még nem kevésbé rocker vki hogy nyitott másra is.) És valóban vannak olyan zenedarabok rockban is amit csak némi vodka után lehet elviselni (bár én mindenevő vaok, szal nekem elég kevés ilyen van... Mondjuk nem biztos h ugyanazt elviseli az ember, amit neonáci "talikon" nyomatnak, egyszer volt részem pár ilyen számban, hát az én liberális és toleráns fejemnek az bőven elég volt egy életre... Na de nekik meg az a zene...)
Karácsony: Hm.... Karácsony! Ebben minden benne van!

Batti: Igen ennyi a kérdésem, mert a többivel valamelyest egyetértek, meg nincsen belekötnivalóm:)

Alyr "Batti: Az, hogy nem reagálunk valamire, szerintem sokkal inkább egyetértésünk jele mint annak, hogy "hülyeségeket írsz", utóbbi esetben ugyanis nyilván megfogalmaznánk ellenérveinket.
Viszont ha valaki mindent elmond amit én akartam, (sőt, többet is) akkor én minek koptassam a billentyűzetet?"

És detto

Szvsz még csak formálódóban van egy újfajta gondolkodás, aminek még nincs is neve, majd csak ötven v száz v kétszáz év múlva lesz.

Oisin, körvonalaznád ezt az új gondolkodást? Mit látsz ebből a formálódó dologból?

No, elsőként Battinak mondok köszönetet, hogy megszólalt a mai napon - Boldog Karácsonyt - így elöljáróban

Másodsorban van szerencsém bejelenteni, hogy egy isteni pillanatomban megtaláltam a jelenkori új nevemet Háhááá! Úgyhogy megoldódik az Arthemisz probléma! Még 1x Boldog Karácsonyt!

Egyébként nem jelentettem volna be, de ha már így felfújták az ügyet, gondoltam hangosan elordítom magam, hogy a mondat végére sikerült pontot tenni

Szóval;

Darky: Finitus Sanctus
Éljen az új név! Hip hip hurrá

OFF:

Rabyn írta: Miért jeles nap a mai számodra?

Nézz a beszélgetősbe

ON

Batti: szerintem belőled nagyon jó szónok lenne. Úgy meg tudod fogalmazni az írásaidat, hogy én személyszerint 100%-ig elfogadom, és elhiszem mindazt, amit írsz. Bár az is lehet, hgy egyszerűen csak igazad van

Léli

Kedves Rabyn

Ez a legfontosabb, amit kérdeznél?

Miért jeles nap a mai számodra?

Mint korábban irtam a dolgok nem önmaguktól valók. Olvasva az írásaitokat igazán kíváncsi lettem volna a korábbi (nov. 27-i) írásomba belegyűrt cinizmura adott reakciókra, bár a válaszok hiánya is lehet árulkodó. Például azt is jelentheti, hogy hülyeségeket írok.

Mindenesetre fenntartom a véleményemet az árról és annak megfizetéséről. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy az ár és a megfizetés ebben a kontextusban talán a legrosszabb fogalmak, de nem igazán tudok jobbat.

Magyarázatként szolgáljon a következő néhány gondolat. Az életünk során folytonosan hozunk döntéseket. Mikor kelünk fel, milyen szavakat használunk, kivel éljük le életünket stb. Ezekkel a döntéseinkkel alakítjuk az életünket, vagy éppen haladunk az életünk útján.

Minen korábbi döntésünknek a későbbiekre nézve következménye van. Olykor nem is látható, olykor rendkívül nagy jelentóségü. Sőt az is előfordul, hogy kiderül egy rosz vagy rossznak mondható döntésünkről, hogy ha nem úgy döntünk, akkor valami fontos vagy pozitív soha nem történik meg velünk. Ugyan ez fordítva is igaz.

Azt gondolom el kell fogadnunk a döntéseinket és az "utat" amin járunk. Sőt még többet mondok, ha jól oda figyelünk magunkra (ha lehet, akár mint külső szemlélő) és a körülüttünk lévő dolgokra, észrevehetünk olyasmit is, ami racionalitással nem magyarázható.

Abban egyet értek Darkyval, hogy a hit fontos dolog. Talán a legfontosabb dolog az életünkben. Higgyen mindenki abban, amiben akar Istenben, a matériában, a tudományban, önnmagában. De Hit nélkül élni azt jelenti nem bízunk senkiben és semmiben, nincs kapaszkodónk a Sodráshoz.

Véleményem szerint a problémáink forrásai önnmagunk vagyunk, vagyis rossz döntéseink és reakcióink hullámzanak végig sorunkon. Építünk és törünk zúzunk. Nagyjából ez az amit csinálink, legyábbis az egyik aspektusból nézve. Amit estig felrakunk azt reggelre lerontjuk. Ebből a körből való kiszakadásnak gondolom a Buddhizmust (valószínüleg ez egy durván leegyszerüsített kép) és Jézus szeretet művét. De mindez csak az egyik oldala a számtalanból a lényegnek. Viszont nagy botorság büntetni önnmagunkat a hibáink miatt. Csak újabb hibák felé terljük életünket.

El kell fogadnunk magunkat, olyannak, amilyenek vagyunk. Ez az első lépés afelé, hogy másokat is el tudjunk fogadi minden fenntartás nélkül. Ha cinikus vagyok akkor azt mondom: mindenki azt kapja amit megérdemel, én is. Persze lehet ezt úgy is mondani, hogy "Ami vagy, az a jutalom és a büntetés is egyben mindazért, ami vagy"

Közeledik a karácsony, ami jelenkori értelmezések szerint a szeretet és a legfontosabb összetartozás, a család ünnepe. Ragaszkodjunk ehhez és ki-ki tegye hozzá mindazt, amit hite, tudása, gondolatai diktálnak. A szeretet és az összetartozás érzése szempontjából lényegtelen a vallásunk vagy a felekezeti hovatartozásunk. Kár mindenféle ellenségeskedésre vagy irígykedésre pazarolni ezt az ünnepet. Olyan kevés alkalom van, hogy hibáinkon javítsunk, inkább kövessünk el mindent, hogy az ünnep szép legyen. Kétségtelen, vannak nagyon ritka esetek amikor ez nem lehetséges, de ez nagyon-nagyon ritka és az annak látszó esetek is legtöbbször kis odafigyeléssel átfordíthatóak. Mindenki tud a karácsonyról, és ha lemondunk az önzésről és csak szeretetet sugárzunk még a legmorcabb ember is hajlandó mosolyra ilyenkor.

A hétköznapok rohanása okozta oda nem figyelés, a surlódások, netán az összeütközések kijavítására valók az ünnepek, a Karácsony leginkább. Legalább ilyenkor legyünk elnézőek önmagunkal és másokkal szemben is. Ha valakivel rosszban vagyunk, fogadjuk el első lépésnek, hogy el jött hozzánk (elsősorban a családra gondolok ilyenkor) vagy hajlandó volt fogadni minket.

Mindíg azt gondoltam, hogy az az igatán rossz ha valami jó dolgot rosszúl csinálnak(meg). A Karácsonyra ez fokozottan igaz. Nekünk ez igazán fontos és pozitív ünnep és ha ezt valaki vagy valakik elrontják (lehetünk ezek mi is), az nagyon tud fájni. Azt gondolom, ha valaki a szeretet művét tönkre teszi azt csak a szeretet által javíthatja meg.

Végül is csak rajtunk múlik mit kezdünk az idővel ami nekünk adatott. Tegyünk bármit is, mindíg tartsuk szem előtt a fontos dolgokat. Az önzés nem az. S ha azt gondoljuk, hogy jogunk van másokba "belerúgni" csak azért mert ők is ezt teszik velünk, akkor az önzés.

Bocsássátok meg nekem, hogy mindezt rátok zúdítottam, de a mai jeles nap nekem és ilyenkor hajlamos vagyok ilyesmire.

Artemisz (Celebthil) írta:

Angwen írta: Hogy az Angwen név mi nekem... Ezt azt hiszem, oldalakban sem tudnám eléggé leírni, úgyhogy inkább meg sem próbálom.

Pedig jó lenne!
Mióta Felagund megsúgta, mit jelent, csak még jobban csodállak, hogy ilyen tökéletesen illő nevet választottál magadnak!

Na jó, hát fussunk neki mégis.
Jóval azelőtt találtam ki, hogy a fórummal találkoztam volna, és sokáig nem is mondtam el senkinek. Felmerült ugyanis bennem a kérdés, hogy vajon hogy hívnának a tolkieni vagy egy ahhoz hasonló képzelt álomvilágban, és feltámadt bennem a vágy, hogy kössön hozzá egy név--lásd az előző hozzászólásom arról, mit jelent ez számomra. Valamiért felötlött bennem ez a név, és ebben maradtam magammal. Emléxem, akkor ezt írtam a naplómba: "nem a jelentése miatt választottam, az sajnos nem hiszem, hogy illik rám". Inkább azt fejezte ki, ami lenni szeretnék. Ez lett a "belső nevem", a kulcs ahhoz, aminek lennem kéne, ami legbelül szívem szerint lennék.
Nem akartam világgá kürtölni, először akkor mondtam el (már a nevet, és nem a "történetét"), mikor igazán közeli barátaim lettek. A fórumra nem volt kérdés, hogy így jelentkezem be, bár ez némi kockázattal is járt, és össze kellett hozzá szednem a bátorságomat. Azóta másodszor hallom, hogy illik rám. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem.

Persze vannak ennek a névnek más előnyei is: viszonylag egyszerűen megjegyezhető (ellentétben a valódi nevemmel), és senkit nem sarkall arra, hogy megrövidítse, becézze, elírja, vagy összekeverje valaki máséval.

Én speciel [size=9:10h6ziw0]Orsolya[/size] is vagyok, de nagyon nagyon gyűlőlőm ezt a nevemet.. Bár tudom miért kaptam... de ha valaki leorsiz (mint a multkor az uj biosztanár) akkor ölni tudnék..

Artemisz írta: Eia, én inkább annak örültem meg, hogy Oisin felfigyelt a stílusbeli különbségre, amint azt írja. Ez esett igazán jól!

Artemisz, hát persze, teljesen más a stílusotok. Ez persze nem értékelés, a világért sem akarom azt sugalmazni h bármelyikőtöknek bármi baj lenne a stílusával, egyszerűen csak különböznek, eléggé feltűnően. Meg a mondanivalóból is lehet sejteni h Darky Darky és nem Te vagy, ld. Brisa.

Brisa, a negáció (itt) = tagadás, ellentétes álláspont, ami nem haladja meg a másik álláspontot, csak szemben áll vele, de ugyanazon a szinten, ugyanazon problémamező alapján hat. meg magát, csak ellentétesen. Az ilyen paradox kettősségek feloldása általában csak egy gyökeresen más nézőpontból lehetséges.

Üdv, Oisin

Angwen írta: Hogy az Angwen név mi nekem... Ezt azt hiszem, oldalakban sem tudnám eléggé leírni, úgyhogy inkább meg sem próbálom.

Pedig jó lenne!
Mióta Felagund megsúgta, mit jelent, csak még jobban csodállak, hogy ilyen tökéletesen illő nevet választottál magadnak!

Van egy tudomány (a nevére nem emlékszem), ami meg tudja magyarázni, miért érezheti úgy az ember, hogy nem illik rá a neve, vagy hogy pl. miért akarja elhagyni az egyik keresztnevét, esetleg miért ragaszkodik egy olyan névhez, amire nincs is anyakönyvezve (mint pl. én a bérmanevemhez).
EZ NEM A SZÁMMISZTIKA!! Valami más. Speciálisan a nevekkel foglalkozik, láttam róla 1 közvetítést.

Hmm.. Minervával elbeszélgettünk, hogy ugyan miért választottunk más mitológiai nevet, holott eleve istennői névvel vagyunk megáldva .
Én speciel maga az istennő karaktere miatt választottam ezt, ahogy a tündenevemet is a jelentése miatt.
A név jelentése pedig szvsz rettentően fontos!!!! Van úgy, hogy egy név maga nem tetszik, de amint megtudom a jelentését, már nem találom olyan szörnyűnek! Érdekes...

A név számomra az identitás(om) egyik legfontosabb eleme. A kulcs, a tükör a személyiséghez. Egy megfoghatatlan valami: egy személy megjelenítése. Ha úgy vesszük, egy metafora. Szerintem hihetetlenül nagy a jelentősége.
Azzal nem értek egyet, hogy a keresztnév fontosabb lenne, mint a vezetéknév. A keresztnevemről sosem éreztem, hogy igazán az enyém lenne, nem is nagyon tetszik. A vezetéknevemet ellenben nagyon szeretem: valahol a gyökereimet jelenti számomra, és szerintem szép is. A legtöbb társaságban más és más becenevem van, ami jelképezi az ottani társasághoz való viszonyomat és a rólam kialakult képet. Szerintem a név és a tulajdonosa egyfajta kölcsönhatásban van egymással. Egy keresztnevet például egy-egy ismerős tölti meg tartalommal, teszi azzá, ami.
Hogy az Angwen név mi nekem... Ezt azt hiszem, oldalakban sem tudnám eléggé leírni, úgyhogy inkább meg sem próbálom.

Oisin: Mit jelent a "negáció"?

[size=9:tzechwmh]Erről jut eszembe: Rabyn, ilyeneket te is kérdezhetsz ám. Ettől leszünk okosabbak. [/size]

Eia, én is elsősorban az avatart szoktam nézni. Ezért fordult elő, hogy Darkynak reagáltam, miközben Cue drága írta a bejegyzést. Az egésznek a tetejébe még _Neo is sikeresen kiválasztotta harmadikként azt a szerencsétlen avatart. Szóval azóta a kis képecskékben sem bízom teljesen. De azért még mindig az az elsődleges azonosító.

Darky, köszönöm a felvilágosítást. Oisinnel igaza lehet. Amiket leírtál, én is vallom, csak kevésbé... khm... "fenkölten". Magyarul, én a realitás felől közelítek.

Ami pedig a nevet illeti: Igenis fontos, hogy tudjuk, kivel beszélünk. Nem véletlenül szoktam az újaktól megkérdezni a korukat, nemüket, esetleg iskolázottságukat. Teljesen másképp beszélek egy "kicsivel" (bocsánat!), mint egy felnőttel. Teljesen másképp beszélek veled, mint pl. Oisin-nel vagy az "igazi" Artemisszel.
Amúgy te is "bevallottad", hogy te vagy Darky, ami jelzi, számodra is fontos, hogy tudjuk TE vagy az.

Elhatároztam, hogy leírom majd a véleményemet (és tanácsaimat) a szülőknek a karácsonyról, és kifüggesztem a három intézményemben a faliújságra. "Az iskola- és óvodapszichológus ajándéka." :evil3: Az itteni beszélgetés adta az ötletet. Köszi szépen!

Hali !

Nem is tudom, hol kezdjem !
Talán a zenénél...A zene számomra mindent jelent; békét, szenvedélyt, érzelmeket; szerelmet, vágyat, szomorúságot...és még sorolhatnám!
Nem egyfajta aláfestés; sokkal több annál! Érezni kell; mint minden mást, hogy eggyé tudjunk válni vele; legyen bármiféle zene.Érezni kell a lelkünkben, és még ki nem mondom, hol !
És ez nem stílusfüggő;mindenkit más érint meg !

A másik; a Karácsony !
Én mindig úgy vagyok vele, hogy mikor november elején feldíszítik a plázákat, elfog az undor és az iszony;hogy jááááájj;csak ezt neee!!!
És rájöttem, hogy nem csak azért ver ki a víz, ha ilyet látok; mert hű;üzletet csináltak egy szép dologból, és bedarál a rendszer; hanem mert- és nem hiszem, hogy egyedül vagyok vele-úgy érzem manipulálni akarnak;nem csak hogy vásároljak ilyen vagy olyan akciós csodát, hanem kihírdetik, hogy eljött az idő; a szeretet ünnepe, és most kötelező a meghittség, az ünneplés és a szeretet. És ugyan tudom, hogy ezek a dolgok a világon a legszebbek; mégis elhárítom tudat alatt; hogy hagyjanak békén vele, ezer és ezer dolgom-bajom van; és szinte kényszernek érzem, hogy közeledik és közeledik... De csupán azért, mert rámeröltetik; és ugye a kényszer és az elvárások lebénítják az embert; ellenállást szülnek-ha tudat alatt is.
Ezért utasítják el olyan sokan a Bálint(Valentin)-napot is; mert ugyan már; ha szeretünk valakit, nem egy nap kell kimutatnunk neki!
De a karácsony teljesen más...

Aztán viszont minden évben eljön egy csodás pillanat; amikor megértem: a fenyőillat a házban, a süteménysütés, a készülődő agyonhajszolt, de mégis boldog emberek arca, az, hogy ez tényleg valami más; és nem azért, mert most boldognak KELL lenni, hanem mert egyszerűen jól esik kedveskedni és törődni azokkal, akiket szeretünk.
Annyi a lényeg, hogy nem is kell több, csak hogy érezzük; nem valami társadalom diktálta kényszer alatt cselekszünk, hanem egymásért-és magunkért!
Azért olyan sok a családi veszekedés ilyenkor, mert sokan úgy érzik, hogy jópofizni kell és megjátszani a dolgokat;holott legszívesebben valahol másutt lennének-és ez mindenkit dühít!

Csak annyit tudok mondani, hogy gondoljatok arra-vagy azokra-akit a legjobban szerettek, és akinek örömet akartok szerezni, boldoggá akartok tenni-ha csak egy percre is!
Én karácsonykor annyit próbálok "adni', amennyire csak képes vagyok; sőt, még többet is;mert ilyenkor tényleg nem az számít, hogy részt veszünk-e a karácsonyi vásárlás-őrületben!

Hm..azt hiszem befejeztem !
Talán még annyi; hogy ha van egy kis időtök, nézzétek meg az "Igazából szerelem" című filmet;igazi szeretet-örömünnep !


Arthemis\n

A spiritualizmus a lélekben való hit. Az egységben való hit. A Lét fizikai és szellemi oldalának tökéletes harmóniájában való hit. És itt ki kell hangsúlyoznom a "hit" szót. Hit nélkül nincs élet. A hit mozgat mindent. Hisszük, hogy élünk. Hisszük, hogy jól csináljuk, amit csinálunk. Hisszük, amit gondolunk. S ez a lényeg. Nem az éhség kerget a kaja után, hanem a hit, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk.

Ez a keresés nem is annyira keresés, mint inkább emlékezés. Emlékezés az Egységre. Ezt éljük át nap mint nap. Amikor a zene könnyekkel önti el szemünket. Amikor megszületik első gyermekünk. Amikor két szerelmes teste egymásé lesz. Amikor a pozitív befogadja a negatívat. Amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Mert már minden ki van találva, és minden megtörtént. Mindenről tudunk. Innen a rendíthetetlen hit. S innen az egység, azaz a szeretet megkérdőjelezhetetlen egyeduralma.

A ráció a szeretet definiálása a fizikai világban. A spiritualizmus ugyanez a lélek világában. A kettő külön-külön mit sem ér: együtt alkotnak csak egységet.

Ezt pedig köszönöm, hogy leírtad kedves..öhömm..Arthemis( )!
(tudnék ám jobb nevet mondani...de azért asszem elvernél :evil3: )

E. Eia Ayna írta:

Artemisz (Celebthil) írta:

Oisin írta: Amikor elkezdtél Arthemis néven írni, nekem pld. szent meggyőződésem volt h Te Artemisz vagy, és nem győztem csodálkozni h ilyeneket ír(sz). Artemisz - szvsz jogosan - azért tiltakozik, mert nem szeretné ha folyton összetévesztenék vki mással, és nem azért mert féltékeny a nevedre.

KÖSZ, OISIN!!!
Ez most jólesett!

Lehet, h csak nálam van így, de én az avatart is nézem.. sőt, elsosorban az avatart nézem (igaz, avatarból lehet több is (mondjuk én ezért kértem egyénit)), ezért csodálkoztam én (is), Darky, amikor láttam, h eltűnt az avatarod.
Viszont én is egyetértek Oisinnal, persze ez nem csak a Te esetedben van így, vannak még naon hasonló nevek.
[size=9:21osk303](persze ennek ellenére engem cseppet se idegesít...)[/size]

Eia, én inkább annak örültem meg, hogy Oisin felfigyelt a stílusbeli különbségre, amint azt írja. Ez esett igazán jól!

Artemisz (Celebthil) írta:

Oisin írta: Amikor elkezdtél Arthemis néven írni, nekem pld. szent meggyőződésem volt h Te Artemisz vagy, és nem győztem csodálkozni h ilyeneket ír(sz). Artemisz - szvsz jogosan - azért tiltakozik, mert nem szeretné ha folyton összetévesztenék vki mással, és nem azért mert féltékeny a nevedre.

KÖSZ, OISIN!!!
Ez most jólesett!

Lehet, h csak nálam van így, de én az avatart is nézem.. sőt, elsosorban az avatart nézem (igaz, avatarból lehet több is (mondjuk én ezért kértem egyénit)), ezért csodálkoztam én (is), Darky, amikor láttam, h eltűnt az avatarod.
Viszont én is egyetértek Oisinnal, persze ez nem csak a Te esetedben van így, vannak még naon hasonló nevek.
[size=9:zsd3t0if](persze ennek ellenére engem cseppet se idegesít...)[/size]

Brisa írta: Úgy nem szeretem, amikor valaki a fórumos nevét váltogatja. :rmad2: Ezt a csetesek tudják a legjobban.

*perme kicsire összehúzza magát és megsemmisül*
Neked is ajánlom, h nézd az avatarokat - vagy ha így nem tudod beazonosítani az illetőt, akkor a profilját vagy a topicgazdákat (Vagy kérdezz meg vkit...)

Arthemis írta: Bár lehet, hogy tévedek

"Tévedni emberi dolog"...

Oisin írta: Amikor elkezdtél Arthemis néven írni, nekem pld. szent meggyőződésem volt h Te Artemisz vagy, és nem győztem csodálkozni h ilyeneket ír(sz). Artemisz - szvsz jogosan - azért tiltakozik, mert nem szeretné ha folyton összetévesztenék vki mással, és nem azért mert féltékeny a nevedre.

KÖSZ, OISIN!!!
Ez most jólesett!

[size=9:3oyxszvn]Még szerencse, hogy ha már vki végképp nincs képben, Celebthil tudtommal tényleg nincs más.. jó, hogy választottam tünde-nevet is! [/size]

Sajnálom, ha idegesít, de nem tudok mit tenni. Már elmondtam az okát. Véleményem szerint meg itt elsősorban a mondanivaló a fontos, és nem az, aki mondja. Bár lehet, hogy tévedek

Brisa,

Köszi h válaszoltál helyettem. Megkíméltél egy csomó gépeléstől. Én valszleg nem tudtam volna ilyen röviden és frappánsan fogalmazni. Kösz.

Darky-Sahriar-Arthemis-stb.,

Nagyjából egyetértek veled. Szvsz nincs is olyan nagy különbség a Te gondolataid és Brisa gondolatai között. A klasszikus spiritualizmus persze szerintem se megoldás, de a klasszikus, tudományos pszichológiát sem tartom annak. A spiritualizmus puszta negációja a jelenlegi szemléletnek, a pszichológia mint tudomány pedig túlságosan is a foglya marad annak. Szvsz még csak formálódóban van egy újfajta gondolkodás, aminek még nincs is neve, majd csak ötven v száz v kétszáz év múlva lesz. Ti szvsz mindketten ezt készítitek elő, csak két oldalról, ezért látjátok magatokat annyira különbözőnek, pedig valójában ugyanazon cél felé tartotok. Én úgy látom h Darky éppúgy túllép a klasszikus spiritualizmuson, mint Brisa a klasszikus pszichológián, még ha Ti magatok ezt nem is veszitek mindig észre.

Darky, a folytonos névváltoztatásod már engem is nagyon idegesít, mint ahogy mindenkit. Nem az a baj h ilyen v olyan néven írsz, az a baj h a fórumon csak a név alapján tudunk beazonosítani ui. nem látjuk a fejedet, és ha mindig más néven jössz be, nem tudjuk h Te Te vagy. Egy névváltoztatás OK, de ezt már nem lehet követni. Amikor elkezdtél Arthemis néven írni, nekem pld. szent meggyőződésem volt h Te Artemisz vagy, és nem győztem csodálkozni h ilyeneket ír(sz). Artemisz - szvsz jogosan - azért tiltakozik, mert nem szeretné ha folyton összetévesztenék vki mással, és nem azért mert féltékeny a nevedre.

Üdv, Oisin

Gandalf írta: "Írásaimban mindig a névvel kezdem. Mondj egy nevet és az meghatározza a történetet!" (J.R.R. Tolkien)

Hogy ez milyen igaz!!!

Én a polgári nevemet sem szégyenlem mert szerintem tökszép nevem van.. (Anna, de a Pannin kivül a különbözö becézéseit nem nagyon kedvelem)
Amikor netezni kezdtem 11 évesen akkor még Babyy néven éldegéltem. Aztán elolvastam a HP-t és rátalálam -az azóta már megszűnt - HPC klubbra. Ott a chathez kellett valnia frappáns valami különleges név. Ekkor lettem Rabyn. Valahogy ez jutott előszőr eszembe (ha jóltudom akkor magyarul Rubint, rubinkövet jelent).

Szerintem a keresztnév (nem a vezeték, az kitérdekel, az csak egy megkülöböztető jelzés...) igenis számít. Vannak emberek akikre nem illik a keresztnevük, másokra pedig nem is tudnék jobb nevet találni. Figyeljétek meg, hogyha egy nevet kimodotok milyen ember jut eszetekbe.. (függetlenül attól ismertek-e ilyet)
Ha pl az Éva nevet mondom ki akkor nekem egy szőkésbarna molettebb alaktú hölgy képét látom. Ha pedig a Borit akkor egy vöröshajú szeplős kislány jut eszembe. Fiúnevekkel sincsen ez másképp. A Gergő névre egy kópé aranyszőke csillogó szemű kölyök ugrik be, A Balázsra egy sötéhajú elgondolkódó arcú magas srác.
szal a keresztnév igenis számít..