Gondolatok

No, az igazi nevem nem tartozik ide, úgyhogy engedelmeddel azt töröltem. A név tényleg fix, már az igazi. Miért választ magának mégis mindenki még egyet? Mert egyfelől szükség van rá például internetes környezetben. Másfelől a név egyfajta önjellemzés, vagy vágykép, vagy nosztalgia, vagy tisztelgés valaki vagy valami előtt - ezer oka lehet. Ezt a nevet mi magunk adjuk saját magunknak, és nem a szüleink. Ez a név általunk született, így általunk meg is semmisíthető. Hogy miért kell a nevet megsemmisíteni, arra azt a kérdést teszem fel: Télen miért dobják le magukról a fák a ruhát, ha aztán tavasszal újra felveszik?

más...

A válaszom pedig, Darky, a következő:
a levezetésed tetszett, sőt nagyjából egyet is értek vele. Tényleg nagyon anyagias (materialista, felszínes és kifelé orinentált (irányultságú, Rabyn ) lett a világ. Viszont számomra a spiritalizmus sem különb. Igaz, csak nagyon felszínes fogalmaim vannak erről, mert sosem érdekelt a dolog, de szívesen veszem, ha valaki felvilágosítana a lényegéről. Ugyanis én ezt a spiritalizmust valami olyasminek képzelem el, ami szintén külső dolgoktól teszi függővé az embert, illetve a figyelmét ezek felé fordítja, mint pl. a csillagok állása vagy a szellemvilág/másvilág és társai.
Pedig szerintem épp arra lenne szükség, hogy az emberek befelé figyeljenek, a lelkükre. Önmagában nincs baj a materializmussal, ha ahhoz megfelelő belső munka is tartozik minden egyes emberkében. Pl. "De szép ez a kabát, van is rá pénzem, megveszem!" - "Jó, tényleg szép, de nekem már van kabátom. Nincs szükségem rá. Ennek ellenére mégis meg szeretném venni. Vajon miért? stb."

Szóval szerintem a pszichológia az, ami sokat segíthet ezen a világon. (Ahhoz nem vagyok elég bátor, hogy kijelentsem, ez az, ami megváltaná a világot. )


Amúgy pedig, tündérek, sárkányok és manók TÉNYLEG léteznek. A könyvekben, a mesékben és az emberek fantáziájában. Akinek ez nem elég, az magára vessen.

Amiről te beszélsz, az nem spiritualizmus. Azaz igen, de egy eltorzult formája. Az extremitás világában csak idő kérdése volt, hogy a piac felfedezze a spiritualizmus kiaknázható lehetőségeit. Ráadásul aki elég hiszékeny, az még a Nők Lapjában közölt horoszkópot is elhiszi...ám az igazi spiritualizmus merőben más képet mutat. Azt a képet mutatja, amit te is tudsz - a lélek képét. Így a spiritizmus nyelve leginkább a csend. A tolerancia. A nyugalom. Az ítéletnélküliség. A felszabadulás. A mindenek között fellelhető egység.

Ha a spiritualizmust akarod megérteni, kezd a mesékkel. De ne analizáld őket. Ne értelmezd őket. Ha az eszeddel akarod megérteni, a lényeget veszted el. Csendben hallgasd őket. S a csendben fogod meghallani azt a suttogást, amit ha megértesz és ráfigyelsz, egyre több helyről fogod hallani. Rájössz, hogy az élet nem pusztán atomok és molekulás összessége. Nem pusztán vegyi folyamatok végtelen láncreakciója. Egy poszáta dalolászása nem a Mátrix című program ( vagy nevezzük inkább állati ösztönnek, öntudatlan mechanizmusnak, evolúciónak? ) utasítása. Nem száraz és racionális parancsok sorozata az agyban. Az agy pusztán egy vetítőgép. Egy transzformátor. A gondolatokat transzformálja a fizikai világba. Azok, akik az agyat tekintik a végső valóságnak, soha nem jönnek rá arra, mi az értelme megölelni egy fát. Vagy soha nem jönnek rá arra, hogy az embernek nincs szüksége gyógyszerekre. Az ember öngyógyító. Csak a hite kevés hozzá.

de megpróbálom valahogy másképpen megfogalmazni...

A spiritualizmus a lélekben való hit. Az egységben való hit. A Lét fizikai és szellemi oldalának tökéletes harmóniájában való hit. És itt ki kell hangsúlyoznom a "hit" szót. Hit nélkül nincs élet. A hit mozgat mindent. Hisszük, hogy élünk. Hisszük, hogy jól csináljuk, amit csinálunk. Hisszük, amit gondolunk. S ez a lényeg. Nem az éhség kerget a kaja után, hanem a hit, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk.

Ez a keresés nem is annyira keresés, mint inkább emlékezés. Emlékezés az Egységre. Ezt éljük át nap mint nap. Amikor a zene könnyekkel önti el szemünket. Amikor megszületik első gyermekünk. Amikor két szerelmes teste egymásé lesz. Amikor a pozitív befogadja a negatívat. Amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Mert már minden ki van találva, és minden megtörtént. Mindenről tudunk. Innen a rendíthetetlen hit. S innen az egység, azaz a szeretet megkérdőjelezhetetlen egyeduralma.

A ráció a szeretet definiálása a fizikai világban. A spiritualizmus ugyanez a lélek világában. A kettő külön-külön mit sem ér: együtt alkotnak csak egységet.

Egyébként ha tényleg érdekel Brisa, akkor ajánlom figyelmedbe Müller Péter Kígyó és Kereszt ill. Lomb és Gyökér c. könyvét. Talán ők jobban el tudják mondani

Alyr Arkhon írta: A zene a matematika élvezhetővé formálása.
(aki már tanult némi szolfézst vagy zeneelméletet az tudja mert minden tanár ezzel kezdi...)

Hat nemtom...
A zenere nem tudok ugy gondolni, mint a matekra, tekintve, hogy a (jo) zenet szeretem, a matematikat viszont nem ß)
Ja, nekem a szolfezstanarom nem mondott ilyet anno ß)

Brisa, most megöltél egy tündért. Nekem bizony nem elég, mert tudom, hogy a valódi világban is léteznek... csak rühellik az embereket, ezért nem jönnek közénk, és ezt tökéletesen meg tudom érteni.

A nevek: hadd idézzem egy régi Pán Péter-mesefilm aranyköpését á la címszereplő:
"Hallottam, hogy az embereknél nagyon fontos a név. Sokszor fontosabb, mint maga az ember."
Azt vallom, hogy a név nem egyenlő, vagy nem feltétlenül egyenlő az emberrel. Persze a polgári nevén általában nem változtat az egyszeri szegényember, de a kitaláltakból, becenevekből nagyon sok lehet, amire hallgat.

Artemisz helyett is egy kicsit: Darky, itt nem arról van szó, hogy valaki kevesebbnek vagy többnek érzi magát attól, hogy lát az övéhez megszólalásig hasonló nevet, hanem az - legalábbis részemről -, hogy a név egy fix dolog az ember életében (kevés ilyen van). Csak azért mert te belső változáson mész keresztül - aminek amúgy nagyon örülök -, még nem kell a nevednek is megváltoznia.

Úgy nem szeretem, amikor valaki a fórumos nevét váltogatja. :rmad2: Ezt a csetesek tudják a legjobban.
*Brisa most vesz egy nagy levegőt és lehiggad.*

[size=9:3b462es9]Amúgy ha a zenét már kitárgyaltátok, új témaként kivesézhetnénk a nevek jelentőségét az életünkben.[/size]

A válaszom pedig, Darky, a következő:
a levezetésed tetszett, sőt nagyjából egyet is értek vele. Tényleg nagyon anyagias (materialista, felszínes és kifelé orinentált (irányultságú, Rabyn ) lett a világ. Viszont számomra a spiritalizmus sem különb. Igaz, csak nagyon felszínes fogalmaim vannak erről, mert sosem érdekelt a dolog, de szívesen veszem, ha valaki felvilágosítana a lényegéről. Ugyanis én ezt a spiritalizmust valami olyasminek képzelem el, ami szintén külső dolgoktól teszi függővé az embert, illetve a figyelmét ezek felé fordítja, mint pl. a csillagok állása vagy a szellemvilág/másvilág és társai.
Pedig szerintem épp arra lenne szükség, hogy az emberek befelé figyeljenek, a lelkükre. Önmagában nincs baj a materializmussal, ha ahhoz megfelelő belső munka is tartozik minden egyes emberkében. Pl. "De szép ez a kabát, van is rá pénzem, megveszem!" - "Jó, tényleg szép, de nekem már van kabátom. Nincs szükségem rá. Ennek ellenére mégis meg szeretném venni. Vajon miért? stb."

Szóval szerintem a pszichológia az, ami sokat segíthet ezen a világon. (Ahhoz nem vagyok elég bátor, hogy kijelentsem, ez az, ami megváltaná a világot. )


Amúgy pedig, tündérek, sárkányok és manók TÉNYLEG léteznek. A könyvekben, a mesékben és az emberek fantáziájában. Akinek ez nem elég, az magára vessen.

(Hmm... kérdésre kérdéssel... )
Tényleg, miért nem jó név a Darky?
Már nem szereted? :look:

Artemisz (Celebthil) írta:

Arthemis írta: Szia, én vagyok Darky - milyen meglepő

a nevem megint csak ideiglenes, miután az általam kitalált nevemet megtaláltam a görög istennők között

DE ILYEN MÁR VAN EGY!!!!!

Tudom, hogy te jóval előttem lettél fórumos, de a flancos írásmód ellenére a név mégiscsak ugyanaz, és ez kicsit gáz..
Én találtam ki előbb!!!! [size=9:10umni5t](ez kicsit csocsisan hangzott, de télleg... mér nem jó név a Darky?)[/size]

Teljesen mindegy, hogy ki volt előbb fórumos, és teljesen mindegy, hogy kit hogyan hívnak - a lényeg, hogy a tulajdonosa szeresse. Te szereted a nevedet, mit rágódsz hát az enyémen? Vagy a való életben is mindenkit megkérdezel, hogy miért hívják úgy, ahogy téged?

Mitől vagy te kevesebb, ha a saját neved mellett látsz egy ugyanolyat?

Brisa:

nagyon nagyon várom a válaszod - és hozzáteszem, hogy a nyakacskám nem olyan vékony, mint ahogyan azt Ön gondolja

Zene... Igen, ez egy olyan dolog, ami nélkül, úgy érzem, sokkal kevesebb lennék.
Szeretem, ahogy egy zene hallatán képek kezdenek peregni a szemem előtt. Hogy olyan érzéseket találok benne, amikket addig csak valahol mélyen éreztem, és a zene hallatára formát képesek ölteni.
Szeretem, ha egy dalszöveget hallván tátva marad a szám, h micsoda gondolatokat fogalmaztak meg benne. Nagyon meg tudnak érinteni.
És szeretem benyomni a fülembe a hörgőszenét, amitől igenis megnyugszok.
Iagzán sokféle zenét szeretek, komolyzenét, gregórián kantátákat, Simon&Garfunkelt és black metalt egyaránt. (Ja és igen, Blackmore's rúlz. ) Szerintem nem lehet kizárni, sem kiemelni a zene fogalmából egyetlen stílust sem, hiszen mindegyik más és más, és sokféleképpen értelmezik a zenét. Csak éppen kinek ez tetszik, kinek az. Ha valaki a tucctuccban találja meg azt, amit keres, hát lelke rajta.

Számomra a zene az, amitől jobban érzem magam, vagy ha nem is, ki tud zökkenteni az anyagi valóságból és a megfelelő hatást éri el. Pl ha szomorú vagyok, dudorászok vmi vidámat. Ha pedig túl vidám vagyok, akkor vmi szomorút, h legyen min gondolkodnom.

Arthemis írta: Szia, én vagyok Darky - milyen meglepő

a nevem megint csak ideiglenes, miután az általam kitalált nevemet megtaláltam a görög istennők között

DE ILYEN MÁR VAN EGY!!!!!

Tudom, hogy te jóval előttem lettél fórumos, de a flancos írásmód ellenére a név mégiscsak ugyanaz, és ez kicsit gáz..
Én találtam ki előbb!!!! [size=9:2mz7t2v9](ez kicsit csocsisan hangzott, de télleg... mér nem jó név a Darky?)[/size]

Aeglos: majd kipróbáljuk

Felagund írta: Zene: Legyen benne erő, dallam, és még valami plusz, amit nem tudok megfogalmazni... ÉS kell, hogy valamiféle katarzist adjon, és átmosson, kiemeljen a világból egy időre (aki hallgatott már Sonnét fejhallgatóban 100 dB-en, az tudja milyen, aki nem, az nálam jelentkezhet )

A Blood Tears a Blind Guardiantól!!!
Hidd el, az még a Sonne-nál is jobb!
Most is azt hallgatom füllhallgatóval!
És joggal beszélek, mert sokáig a Sonne volt nekem is a kedvencem...

Ha valaki azt akarja, h különös élményben legyen része, hallgasson Mozartot, vagy Chopint. Tudom, elég nehéz megérteni, de ha egyszer szán rá vlki elég időt, akkor övé az élmény!

Zene: Legyen benne erő, dallam, és még valami plusz, amit nem tudok megfogalmazni... ÉS kell, hogy valamiféle katarzist adjon, és átmosson, kiemeljen a világból egy időre (aki hallgatott már Sonnét fejhallgatóban 100 dB-en, az tudja milyen, aki nem, az nálam jelentkezhet )

Nem is olyan rég ismertem meg a Blackmore's Night nevű formációt, ismeri valaki ? Rám zene olyan hatással még nem volt azt hiszem...varázslatos . Ajánlom mindenkinek...amolyan rockos reneszánsz zene egy gyönyörű hangú női énekessel. A koncertjük a Pesti Vigadóban életem legnagyobb koncertélménye volt:) (pedig nem gondoltam volna, hogy a két Deep Purple koncertet felülműlja bármi is...vagy a BS-beli Karthagot

Sziasztok!
Nekem az egyik kedvenc témám a zene..élek-halok érte!Szerintem ami igazán sokat mondó, az csakis a rockzene!Ez persze csak saját vélemény, a tüctüc nekem méreg és nem bírom elviselni!
A rock zenében a számok érthetőek, sokat mondanak és igazak!!

Gillz: van igazság abban amit mondasz bár ami nekem technóban és társaiban megmozgatja a fantáziámat azt már nem tartom tüctücnek, mert az én szótáramban ez némileg pejoratív értelemmel bír. Amúgy általában én is nagyon szeretem az olyan számokat amiket nem értek meg elsőre, már csak az öröm miatt is, ami akkor tör rám ha végre megértem...

tüctüc zene:

ami azt illeti, én már hallottam olyan igen erősen elektronikus és technós zenét, ami legalább annyira megmozgata a "lelkemet", mint egy Pink Floyd szám. Bár az igaz, h máshogy, nem annyira intellektuáliasan (egy volt osztálytársam valszeg úgy fogalmazna, h a gyomornak szólt). Néha kifejezetten igénylem is. Ebben a műfajban is vannak különbségek, minőségbeliek, ahogy mindenhol máshol. Számomra amúgy a zene nagyon összekapcsolódik a tánccal, mozgással. Ha nagyon megfog egy zene, akkor általában erős késztetést érzek arra, h mozgássá alakítsam.

Nagyon sokfajta zenét tudok megszeretni - érdekes, azokat általában jobban szeretem, amiket elsőre nem értettem. Leginkább egy új stílussal kell küzdenem, míg megérzem annyira, h észrevegyem a finimságokat a zenében. Vagy még a progresszívabb zenéket kell meghallgatnom 4x 5x, míg felfedezem az összefüggéseiket.

gillz

Zene? Valami amitől megborzongok, amitől kellemes bizsergés fut végig a gerincemen, ami képes jókedvre deríteni vagy sírásra hangolni, érzelmeket vált ki belőlem. Deep Purple, Rhapsody, Bran, Enya, Edda, Ossian, Black Sabbath, Karthago, Bikini, Phil Collins, Genesis...
Persze van akinek a tüctüc a zene, hát istenem, kell ilyen is, bár ez az, amit 5 percnél tovább csak néhány sör után viselek el...

*Brisa kezébe veszi Darky törékeny nyakacskáját és megszorítja... nagyon-nagyon megszorítja, sőt meg is rázza..* :evil3:
Amúgy hagy mondjam el neked, akármilyen új nevet találsz is ki, nekünk mindig Darky maradsz, és kész.
A kérdésedere este válaszolok majd, mert most nincs sok időm.

Laurelen írta: Hogy a karácsony, mint árucikk ma milyen azon lehet szomorkodni, de minden közösség-baráti társaság vagy család-úgy ünneplia, ahogy akarja, lehet nagyobb munka egy belsőséges karácsonyt varázsolni, de épp ettől a munkától, egymásra való odafigyeléstől lesz szeretetteljes egy ünnep.

Iiiiiigen. Pontosan erről van szó! Tök jó, hogy vannak olyan emberek, akik úgy gondolkoznak erről a témáról, mint én. Először Silmeniel, most Laurelen...

Léli írta: Erre mondta az igazgatónk a szalagavatómon: "A hétköznapok állandóak, az ünnepek múlandók"
Milyen igaz... de valahogy sosem gondolunk bele. Milyen múlandó is mindez. Csak jön, közeledik, aztán észre sem veszed, és már elmúlt. És ha "rosszul" töltöd az ünnepet, akkor egy újabb különleges naptól fosztod meg önmagad, és a hétköznapok rabja maradsz.

Ha "észre sem veszed, és már elmúlt", akkor az azt jelenti, hogy gáz van. Akkor már a hétköznapok "rabja vagy", azaz negy tudod MEGÉLNI az ünnepet. Egyébként minden, ami szép és jó, az múlandó. Ezért van az embernek olyan nagy szüksége arra, hogy képes legyen MEGÉLNI a pillanatokat, amikor is csak az adott dologgal foglalkozik, nem zavarja őt sem a múlt, sem a jövő (azaz, hogy mindjárt vége lesz), hanem a pillanatnak él. Meglátni benne a jót, a szépet, és ettől gazdagodni, fejlődni.

Darky mért váltottál nevet? (megint)

Azt hiszem eléggé kiveséztük a gyereknevlést, (és már kezdenek telelenni a hozzászólások mindenfée olyan szóval amit nem értek)

szóval egy újabb témát szeretnék feldobbantani..
Zene...


Beszélgettem valakivel a zenéről.. NEki a zene a tüctücöt jelenttete.. Nekem az nem zene hanem zaj..
Mi is pontosan a zene?
Számomra valami olyasmi aminek tartalma van, nem, nem értelme tartalma, amiben van valami ami különleges..

Laurelen írta: ünnepnapok oyasmik amikbe az ember kapaszkodhat, kicsit másak mint a hétköznapok, lehet rájuk várni, készülődni. az elmúlt években is voltak és az elkövetkezőkben is lesznek, amolyan biztos pontok.

Erre mondta az igazgatónk a szalagavatómon: "A hétköznapok állandóak, az ünnepek múlandók"
Milyen igaz... de valahogy sosem gondolunk bele. Milyen múlandó is mindez. Csak jön, közeledik, aztán észre sem veszed, és már elmúlt. És ha "rosszul" töltöd az ünnepet, akkor egy újabb különleges naptól fosztod meg önmagad, és a hétköznapok rabja maradsz.

visszaolvastam a topicot és sok érzelmet kavart fel, és sok kusza gondolatot ébresztett bennem. (amihez sajnos nem vagyok elég okos hogy szavakba öntsem)de pár dolog:
ünnepelni -bármiről is legyen szó, ez esetben a karácsonyról- nem privilégiuma bármilyen etniukumnak, vagy vallási csoportnak. ünnepnapok oyasmik amikbe az ember kapaszkodhat, kicsit másak mint a hétköznapok, lehet rájuk várni, készülődni. az elmúlt években is voltak és az elkövetkezőkben is lesznek, amolyan biztos pontok.hogy a karácsony, mint árucikk ma milyen azon lehet szomorkodni, de minden közösség-baráti társaság vagy család-úgy ünneplia, ahogy akarja, lehet nagyobb munka egy belsőséges karácsonyt varázsolni, de épp ettől a munkától, egymásra való odafigyeléstől lesz szeretetteljes egy ünnep. a szeretet-ünnep legtöbbször reklám szlogenként hangzik el persze, de érdemes végiggondolni, hogy a szeretetnek miért kell külön ünnepet tartani? mert a világ változása során egyre inkább kiszorult az életünkből a szeretet-odafigyelés-gondoskodás. nem megvetésként mondom ezt a társadalomra, mert a világ tényleg folyamatosan változóban van és ettől nem lehet eltekinteni, ezen nem lehet átlépni, hanem vele kell élni, mert máshol nem lehet, és bár a változás megállíthatatlan, az irányába mi beleszólhatunk. szóval a karácsonyra én úgy érzem szüksége van az embereknek,mint amolyan boldogság-érzetre, boldogság-pótlékra. nekem mindig felderül a szívem, ha egy karácsonyi ünnepről mesélnek, vagy ha elgondolom, hogy milyen lehetne egy karácsonyi vacsora, fával, csillagszóróval, ajándékkal és egy papa-mama-tesó családdal.

gyerekneveléshez pedig annyit, hogy nagyon tetszik amit oisin ír. és remélem igaza van, mert én gyakran nem tudom eldönteni,hogy valami amit ellentétesen gondolok a mamámmal az helyes-e vagy nem. mert biztos vagyok benne hogy nagyon okos asszony, és hogy a legjobbat akarja nekem, viszont én nem vagyok ő, hanem más vagyok.

ja, igen még valami:

Arthemis írta: mióta mondták ki teljes igazsággal, hogy tündérek, manók, törpök és sárkányok nem léteznek?

igenis léteznek, és aki mást mer gondolni annak lerúgom a fejét....

Brisa írta: És véletlenül, nem a "kapitalista" szót keresed Oisin-nél?

Amúgy Darky biztos nagyon egyetértene veled. Én már nem annyira. Nem hiszem, hogy a spiritalizmus lenne a megoldás... (Már ha félre nem értettelek.)

Szia, én vagyok Darky - milyen meglepő

a nevem megint csak ideiglenes, miután az általam kitalált nevemet megtaláltam a görög istennők között

Kíváncsi lennék, szerinted mi a megoldás

Üdvi

És véletlenül, nem a "kapitalista" szót keresed Oisin-nél?

Amúgy Darky biztos nagyon egyetértene veled. Én már nem annyira. Nem hiszem, hogy a spiritalizmus lenne a megoldás... (Már ha félre nem értettelek.)

Bocs, Arthemis, néha nem vagyok tisztában a fogalmakkal. (Bár a "közhely" szó számomra "unalomig ismételgetett kifejezés"-t jelent, nem feltétlenül negatív (bár nem is pozitív) értelemben.) (Már ha ez nekem szólt... )

és még egy gondolat.

Közhely.

Utálom ezt a szót. Csak mostanában jöttem rá, milyen irtózatos tagadást rejt magában eme egyszerű kifejezés.

A közhely szónak, akárcsak a kritikának, negatív tartalma, negatív kicsengése van. Közhelynek mondjuk azt, ami egyértelmű, ami mindenki számára világos; egyszóval: természetes. Ám éppen ez a természetesség nem akaródzik megvalósulni. Azt mondják, a szerelem közhely. A romantika közhely. A szeretet közhely. A drog közhely. A sima Adidas póló is közhely, a techno és jungle is közhely. Mi nem az? A homoszexualitás, az extrém sportok közül is a legextrémebb, a legkülönlegesebb ruhamárkák, klubok és zenei stílusok, amelyeket csak a kiváltságosok ismerhetnek. Az én Nokia 3615-ösöm is már közhely, mert nincsen polifónikus csengőhangja.
Azt látom, hogy az emberek áhítoznak valamire, amit ők maguk is természetesnek neveznek, ám amikor szembejön velük az utcán, fölényesen "leközhelyezik" őket. Mintha a természetesség csak mélyen magunkban lenne normális, a külvilág felé meg ciki, maradi, konzervatív. Érzitek az ellentmondást?

Ennek is egyszerű az oka. A boldogságot a piac biztosítja. A természetességnek, a természetes vágyaknak és érzéseknek azonban nincs szükségük piacra és gazdaságra. A természetes szó éppen azt jelenti: feltétel nélküli, egyértelmű, vitathatatlan. A mi korunk azonban másképp látja. Szerinte igenis szükség van piacra. Namármost, hogyan csináljunk a természetesből piacot? Függőség alapján. Identitás alapján. Befolyásoláson keresztül. Eme nagyszerű terv adu ásza a média. A természetes érzéseket tárgyakhoz, termékekhez kötik, ami azonban elég unalmas, lévén ami egyértelmű, az ígyis-úgyis az. Hát megindultunk a szélsőségek felé. A szenzáció felé. Az extremitás felé. Az extremitás szemszögéből nézve azonban a természetesség tényleg közhely-olyan dolog, aminek mindenki a birtokában van.

Teszem azt, egy Daewoo Matiz közhely, de egy XK8-as Jaguar Coupé Cabriolet már nem. Így aki egyedi akar lenni, az hajt a Jaguarra. Vagy 2millió forintos plazmatévére, amit képként akár a plafonra is akaszthat. A vicc, hogy amit keres, nem a plazmatévében van. Hanem éppen a közhelyekben.

Ezért utálom, ha valaki közhelyként értelmez bármit is.

no most már tényleg vége

még egy dolog...

A metróra felszáll egy anyuka a kisgyerekével. Leülnek a padra, és ahogy az anya az ölében tartja a gyereket, a kicsi módszeresen rugdalja a szemben álló idősebb hölgy lábát, aki egy ideig tűri, aztán megszólal:
- Asszonyom, nem szólna rá a gyermekére, hogy ne rugdosson?
Mire az anya:
- Én nem szólok bele mit csinál, nem akadályozom a jellemfejlődését.
Erre egy punk hajú srác, aki eddig méla közönnyel rágózott az egyik sarokban, kibányászta a rágót a szájából, és laza mozdulattal odatapasztotta az anya homlokára. Mire az felhördül:
- Hogy képzeli

- Engem sem korlátoztak a szüleim, és így kibontakoztam

Többször hallottam ezt a kis történetet, a liberalizmus-ellenesek mindig ezt hozzák fel. Igen, valóban szörnyű eset, de ez nem liberalizmus. Ez gazdasági liberalizmus, és annak minden következménye. Az a tévhit, hogy a figyelmet, a becsületet, a tiszteletet és a - mára már teljesen lejáratott és közhelynek kikiáltott - szeretetet meg lehet venni ( ajándékorientált karácsony, Mikulás, Húsvét, névnap, szülinap bla bla bla ), szülte korunk, például eme történet problémáit is. Az ember azt hinné, hogy ebben a racionális világban nincs szükség érzelmekre. Nincs szükség bölcsességre. Nincs szükség lelki nyugalomra. Lassúságra, késésre, a határok elmosódására. Mindezt maradinak vagy lustának mondják. Divattalannak. S éppen a lényeg mellett mennek el.

Az az anya, aki, ha a gyermeke egy idős nénit rugdal, nem tesz semmit, akkor valószínűleg nem is igazán érdekli különösebben a dolog. A közöny erre a legjobb szó. Durván hangzik, de lehet társadalmi elvárás miatt is gyermeket szülni, vagy azért, hogy magunkhoz láncoljuk vele párunkat ( amit szintén a szeretet birtoklásáért, a biztonságért, a kétes kimenetelű jövőnk elkerüléséért teszünk ), vagy mert így több pótlékot kapunk. Ezer oka lehet. A konlúzió is igen erős: a gyerek is árucikk lett. Ahogy a babakocsi. A cumi. A márkás babaruhák. ( " járassa babáját márkás nike ruhában, hogy az óvoda összes gyermeke irígykedve nézzen rá " )

A gazdasági liberalizmus mindent eladhatóvá tesz, így az érzelmeket, mint szerelem ( Nagy Ő ), szeretet, gyengédség, béke, türelem bla bla bla. A globalizmus azért tünteti el a nemzeti jelleget, mert a kultúrából is piacot csinál. Jogos tehát a nemzetiek felháborodása is. Ahhoz azonban, hogy az érzelmi szálakból is pénzt csináljanak, életre kell hívni a racionalizmust. Tompítani kell a spiritualizmus élét, amivel éppen a hitelességét veszti el. Így lett a tündérekből, törpökből, sárkányokból mese. A lovagi eszmékből közhely. Stonehenge-ből és a valaha volt kelta sámánkörökre épült középkori román és gótikus templomokból turisztikai látványosság. Így veszik el az élet veleje, és megmarad a váza: a tiszta szerkezet, a funkcionalizmus ( építészet ), a ráció, a matéria, a tudomány, az eldobható árucikk, a fogyasztói társadalom.

Makoveczet idézem:

" Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt a világban, a kezdetek világában, mint sugárzó, valóságos kép, az igazi otthon, az Aranykor eleven Háza.

Az eleven ház megfogalmazásáért volt minden: a mozgásformák figyelése, a minimális környezet keresése, a népművészeti minták szerkezetelemzése; minden, amivel foglalkoztam: az építés ősi szavai, a tér-idő folyamatosság, a dráma az építésben és az asszonyok faggatása az életről.

Az asszonyok faggatása az életről.

Hiszem és tudom, hogy a család és nevelés kérdéseire csak az a nem tud hiteles választ adni, amelyik maga is életet ad. Éva nemzetsége, vagy ahogyan Madách is fogalmazott: az " Életet adók "

ők természetesen ellentétben állnak a mai kor férfitársadalmával, de én azért bíztatom őket: a XXI. század az egyensúly százada lesz

Jóéjt

Helyettem is válaszoltak, de azért néhány szót...

Felagund írta: Arthemis: Hogyne, sőt, még a kezébe is adod a Playboyt/Cosmot, hogy "olvasd, gyermekem, aztán majd eldöntöd, mit akarsz!"

Igen, Felagund, ha fiam lesz, a kezébe adom a Playboyt, és elmesélem neki, hogy mennyire gyönyörű hölgyek vannak benne, és milyen művészi tökéletességgel és finomsággal fényképezték le őket. S a nők testi szépségéből levetítem neki azt a női univerzumot, amit én ismerek, ahhoz, hogy összevesse azzal, ami ő ismer.

más dolgokról beszélünk...te úgy adod oda neki azt az újságot, hogy érdektelen a számodra, mi mindent lát meg benne a pici kisifad. Én azonban nem csak figyelemmel kísérem a vizsgálódását, hanem érdeklődöm is. A kettő között hatalmas különbség van.

Amit te értesz liberalizmus alatt, az majdhogynem az abszolút közömbösség - mindenki magával van elfoglalva, azért, mert mindenki másban potenciális ellenfelet lát. Az én liberalizmusom azonban merőben más. Mentes a társadalmi kötöttségektől, elvárásoktól; az egyed szabad kitárulkozását és kibontakozását pedig megengedi. A mi világunk pont azért ilyen, mert ezen eszmék sérülnek - elnyomják az emberben a természetes vágyait, ösztöneit.

Megfogalmazódott bennem valami; úgy látom gyereknevelés téren vannak konzervatív és liberalista nézetek, no és a szélsőségek persze...
A konzervatívak félnek minden újtól, minden reformtörekvéstől, mindentől, ami esetleg kibillenthetné őket a megszokott kerékvágásból. Úgy veszem észre, hogy a konzervativizmus egyenlő a változatlanságra való áhítozással, vagy talán még inkább az attól való félelemmel, hogy az új elrontja még azt is, ami eddig jó volt.
A liberalisták - ügyesen - észrevették, hogy a konzervatív szemlélet csapdája a változatlansággal megőrzött hibák és tévutak konzerválódása a társadalomban, ezért ők úgy látják: az új elhozza a kívánt boldogságot. Ezen oldalak gyakorta szélsőségesen csapnak össze, mint pl. Felagund irománya a nevelésről.

A mai kor egyértelműen liberalista, már ami Európát illeti. Persze vannak visszafelé húzó erők, de ez, már az egyiptomiak is megmondták, természetes. A teljes szabadság eszméje nem is lenne rossz, minthogy ez áll legközelebb az ember természetes vágyaihoz, a probléma itt egészen másban leledzik.
Már a XIX. sz. második felében átállt a világ a rendi társadalomformából a gazdasági ( van erre egy másik szó, Oisin biztos tudod társadalomformára. Azaz, minden dolog mozgatórugója a gazdaság, a személyes jövedelem, azaz a tárgyi birtok, a felhalmozott gazdagság, a megnövelt magántulajdon, amit, lévén szabad verseny van, őrizni, védeni és gyarapítani kell. Köztudott, hogy amit az ember birtokol, azt el is veszítheti, s lévén ma is szabad verseny van, ez bizony könnyen megeshet. Így a XX. századtól a társadalomban megindult a bomlás. Napjainkban érte el a végső stádiumát. Csak néhány példa ( szinglilét, minden harmadik házasság felbomlik, kft., bt., rt., részvények, ezerfelé burjánzó vallások, építészet stílusok, zenei irányzatok, divatok, újságok...stb.) Amíg 10 évvel ezelőtt csak 1 adó volt, ma már 30. Minden adó specializálódik. Minden adó egyediségre tör. Minden, ami van, szétszakad és külön utakra megy. A családok is. Amíg 2000 évvel ezelőtt a család szó egy egész nemzetséget jelentett, addig ma ez pár ember: a szűk családi kör, ami már nem is kör, lévén a családok is sorra felbomlanak.

Azt veszem tehát észre, hogy a liberalizáció nem is volt annyira jó ötlet, lévén a boldogságunk elérését nem hozta közelebb. Ebben az esetben megértem a konzervatívokat. Hogy hiányolják a tiszteletet, a becsületet, a komolyságot, az élet finom szálait...igen. De nem az a megoldás, ha visszafelé nézünk. Mint ahogy a rendi Magyarország nemesei. Az egész ország a töröké lett...az új felé kell fordulni, és azt mondom, igen, a liberalizmus felé. DE! És ittjön mondanivaló lényege.

Ami a XX. század óta tart, az gazdasági liberalizmus. Ebből alakult ki a gazdasági ( Oisin, a szó nagyon kéne )társadalomforma. Amit akár nevezhetnénk fogyasztói társadalomnak.

A mai kor úgy fest: a boldogságot az a szabadság adja, amivel választhatunk azon tárgyak vagy szolgálatások között, amik azért jöttek létre, hogy elhozzák a várva várt boldogságot. Ez a felfogás erősen materialista jellegű, színtiszta racionalizmus. Ismerjük ennek következményeit. A tízkoronás animal brutal grandma pornótól a megvásárolható, génkezelt hupilila borsószemnyi paradicsomig, hogy az ózonréteget és a sivatagok növeledését ne is említsem. Úgy néz ki, nagy árat fizetünk a boldogságunkért. S kérdem: azok vagyunk?

Nem igazán. Az ok igen egyszerű. A liberalizmus szó alatt kimondatlanul is gazdasági liberalizmust értünk. Egy ember élete azonban nem a gazdaság. Nem a gazdaság az, ami elhozza a boldogságot. Nem a gazdaság a megoldás.

Az igazság máshol van. Mélyen, legbelül. Wass Albert, Weörös Sándor, Márai de más nagy alkotók, Eisteintől kezdve Jézustól Buddhán át mindenki elmondta már. Csak nem akarunk hinni nekik.

Aki írtózik a műanyag világtól, és félti a gyermekét kiengedni az erdőbe, mert kullancsveszély van és nagy a valószínűsége, hogy agyhártyagyulladásban fog meghalni, kérem gondolkozzon el a következő kérdéseken:

-mióta sorolható egy természetben született lény, alkotója, a természet fölé?
-mióta utasítja el a természet a vihart és a szélcsendet, a napot és a holdat, az apályt és a dagályt úgy, ahogyan az ember a rosszat és a jót, a megfelelőt és a nem megfelelőt, a bűnt és a tisztaságot, a mocskot és a piszkot, a fehéret és a feketét?
-mióta mondták ki teljes igazsággal, hogy tündérek, manók, törpök és sárkányok nem léteznek?
-mióta mondták ki teljes igazsággal, hogy az emberi test nem öngyógyító?
-mióta mondták ki teljes igazsággal, hogy az ősi népek ( így a kelták )tényleg primitívek voltak?
-mióta keresed az utad?
-mióta kételkedsz a jelen kor tételeinek igazságában?

A szebb kor akkor jön el, amikor majd nem fognak kinevetni azért, mert mindenki szeme láttára átöleltél egy fát. Nem fogják megkérdezni, miért tetted. Válasz nélkül is tudni fogják...