Gondolatok

Angwen írta: A "szélsőségesen konzervatív" és a "szélsőségesen liberális" nevelés is lehet egyfajta lerázás, nem?

Hmmm... kérlek magyarázd el nekem, hogy mit értesz a liberális nevelés alatt. Én csak utána tudok válaszolni a kérdésedre.

Igen, nagyjából ezt akartam elmondani; köszönöm a pontosítást.
A viccel meg csak arra akartam célozni, hogy azért a liberális nevelést is túlzásba lehet vinni. Itt nem elsősorban a züllésre gondolok, hanem arra, hogy szerencsétlen gyerek kiskamasz korában csak áll tanácstalanul egy nagy, bonyolult világ közepén, ahol minden döntés rá van bízva. Ismerek rá példákat. Mondom, szerintem az számít, hogy a szülő mennyire szereti a gyerekét, mennyire hajlandó törődni vele. (Mert az bizony fárasztó.) Ha ez a kettő megvan, akkor ebből már szvsz következik az odafigyelés. A "szélsőségesen konzervatív" és a "szélsőségesen liberális" nevelés is lehet egyfajta lerázás, nem?

Angwen írta: Egyszer hallottam a nevelési módszereknek egy olyan osztályozását, hogy van "hideg" és "meleg", meg van "szigorú" és "szabadonengedő". Én azt hiszem, a meleg-szigorú verzióra szavaznék.

A hideg-meleg stimmel, a másik koordinátán a kontroll van: korlátozó vs engedékeny. Az Oisin által leírt demokratikus nevelési elv pont a meleg-korlátozó (nálad szigorú).

[size=9:2us3bgs8]A tekintélyelvű: hideg-korlátozó, megengedő: meleg-engedékeny. A 4. az elhanyagoló nevelés: hideg-engedékeny.[/size]

A demokratikus nevelésben a kereteket a szülő a gyermekével együtt húzza meg! Ahogy nő a gyerek egyre több mindenben. Ezért lesz náluk a serdülőkor kevésbé problémás, mint a többi elvnél.
(Bocs Oisin, amiért helyetted válaszoltam.)

A vicc amúgy nagyon jó!

Talán valamennyire idevág a következő vicc.
Liberális apuka tolja a gyerekét a babakocsiban. Odajön egy néni.
"Jaj, de aranyos kisgyerek! Kisfiú vagy kislány?" Mire az apuka felháborodottan: "Mit tudom én! Majd ha felnő, eldönti!"

Egyszer hallottam a nevelési módszereknek egy olyan osztályozását, hogy van "hideg" és "meleg", meg van "szigorú" és "szabadonengedő". Én azt hiszem, a meleg-szigorú verzióra szavaznék. Nyilvánvalóan oda kell figyelni a gyerekre, nem szabad mindent jobban tudni nála, már csak azért sem, mert akkor sosem tanul önálló felelősségérzetet. De valamifajta keretet azért mégsem árt adni a személyiségfejlődésének. Szerintem teljesen természetes, hogy mindenki szeretné azt továbbadni a gyermekének, amit ő szépnek és jónak talál. Oisin: például te hol húznád meg a határt? Tízévesen nem lőheti be magát, de pl. füvezhet-e tizenöt évesen? Ez nyilván attól függ, hogy mik a te saját erkölcsi meggyőződéseid. Nyilván nagyon fájna nekem, ha a gyerekem olyasmit tenne, amit nem tartok helyesnek, és megpróbálnám a saját értékrendemet közvetíteni neki--ami nem jelenti azt, hogy nem hagyom kibontakozni!

Egyébként a konkrét tiltást-büntetést én is ostoba dolognak tartom. A mi családunkban soha nem alkalmazták, egyszerűen nem volt rá szükség. És a bátyámban is meg bennem is kialakult a saját értékrend, ami megszabja nekünk a határokat.

Összességében szerintem nem a módszer számít, hanem az odafigyelés, a szeretet, a törődés és--bármilyen furán hangzik--a belefektetett munka. Tényleg minden gyerek más.

Felagund, azt hiszem, te nagyon kevered a dolgokat vagy nem olvastál figyelmesen. Alapvetően három fő nevelési elvet (pontosabban vezetési stílust) különítünk el:

1) Tekintélyelvű: ebben az esetben a szülők az atyaúristenek a gyermekük felett. Ők tipikusan úgy nevelnek, ahogy te írtad:

Arthemis: Hogyne, sőt, még a kezébe is adod a Playboyt/Cosmot, hogy "olvasd, gyermekem, aztán majd eldöntöd, mit akarsz!"

Nem, és nem!
Ez nem így negy!!!!!

A gyerekek könnyen csábulnak a "tiltott" irányába, ez tény. De a szülők nem azért tiltanak valamit a gyereknek, mert "dejó kiszúrni a gyerekkel", hanem mert messzebbre látnak, mint ő, és mert jót akarnak neki,nem akarják, hogy a gépszíj elkapja őket, és amikor újra utánuk kapnának, már késő lenne. Mert a lejtő nagyon meredek, igen könnyű rajta lecsúszni!

2) A megengedő: ebben az esetben szinte a gyerek az atyaúristen a szülei felett. Semmiben nem korlátozzák őt. Ez az, ami ellen annyira lázadsz.

3) A demokratikus: Na ez az, amit Oisin briliánsan megfogalmazott. De Arthemis is:

Tehát véleményem az, hogy a gyereket ne a társadalom ellenében neveljük ( a tagadás önmegtagadás), hanem mellette, felhívván a figyelmüket az igazságra, hogy mi miért működik.

Ez a gyereknek a teljes képet mutatja, és megadja neki a szabadságot, hogy ő döntsön arról, ami neki jó, vagy rossz.

Remélem sikerült tisztázni a dolgokat, Felagund. Sem Oisin, sem Arthemis nem érvelt a megengedő mellett!

Rabyn, Mogy, vegyétek észre ti is, hogy az Oisin által leírt demokratikus nevelési elv tartalmazza a szigort, a büntetést, de csak akkor tényleg szükség van rá! Mondok egy példát: a szüleim megengedték, hogy felmásszunk a székre, figyelmeztettek, hogy le fogunk esni róla, de ránk bízták a döntést. Természetesen az ablakba mászásnál már nem voltak ilyen "tárgyalóképesek". Ha megpróbáltuk, jött a büntetés és szigor. Értitek?

Oisin, nagyon egyetértünk. :itscool:

Alyr, ez egy briliáns mondatm a szívemből szól:

Nagyon szép dolog a világot okolni a gyerekek elzülléséért, csak ne felejtsük, hogy a világot mi tesszük olyanná, amilyen.

:agree:

Sziasztok...vissazolvastam eléggé, és tudom ,hoygnem sűrűn írok ide, de vannak dolgok, mik kikívánkoznak...
Kezdeném a tévével...
igazából a Game3 over sztori is ide köthető...Tudtátok pl, hogy amerikáben a legtöbb egyerek nem tudja megkülönböztetni a híreket az akciófilmektől? Ez azért elég brutális, és tudom, hogy közhelynek hangzik, de majdan, a mi gyerekeinknél NEKÜNK kell elérni, hogy ez ne így legyen. Társadalom ellen nevelni? sztem nem a legjobb megoldás. Szvsz a gyereknevelés léynege pont az, hogy olyannak neveljük a gyereket, aki be tud illeszkedni a társadalomba, és el tudja fogadtatni magát olyannak, amilyen, és nem neki kell gyökeresen megváltoznia. Egyrészt mert az ugye nem egy egyserű dolog, másrészt, mert ilyenkor cselekszik olyan dolgokat, amelyek még az elveinek (ha kialakultak benne) is ellent mond. A szülő dolga sztem az, hogy felkészítse az ÉLETre a gyereket. Ennek persze tényleg több módja van, mint ahogy Rabyn is leírta...nekem is van tesóm. 16 éves öcsém, és két teljesen különböző egyéniség vagyunk. Ez persze nem a neveltetésen múlott. Amikor öcsém megszületett, sokat volt beteg, majdnem meg is halt, éppen ezért kicsit elkényeztették, és közben engem "elhanyagoltak". Talán ez az egyik oka, hogy örökké féltékeny vagyok rá, és kicsit irígy lettem. Amikor kicsi voltam, anyum eltört egy-két fakanalat a fenekemen, de még itt vagyok. Néha még ma is csattan néhány pofon, és fáj, mert persze, hogy fáj, de nem azt nézem, hogy már megint vernek, hanem elkezdek gondolkodni, hogy miért is kaptam. Kicsi koromban térdeltem sarokban, el lettem fenekelve fakanállal, Papuccsal, kézzel....Most lehet, hogy úgfy hangzik, ogy az anyukám irtó brutális, de ez nem igaz (aki ismer, az tudja, hogy nem), mégis kialakult egy olyan kapcsolat vele, ami már régen túllépett az anya-gyerek kapcsolaton, és néha tényleg olyanok vagyunk, mint a barátnők. Sokmindent tiltottak kiskoromban, de a koromnak megfeelően meg is engedtek egy csomó mindent. Mindenem megvolt és meg is van, és nem panaszkodom. Ha valamire azt mondták, hogy nem, akkor mindig visszakérdeztem, hogy miért, és vagy azt kaptam, hogy csak (ami sztem rossz), vagy megpróbálták az értésemre adni, hogy miért nem. És ennek ellenére nem mondom, hogy unalmas volt a "gyerekkorom" (nemn félreérteni, így 18 évesen még nagyon gyereknek érzem magam, csak a kisebb koromra gondolok...), és nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről is....A kicsi gyerek mindig olyan akar lenni, mint a "nagyok", és olyanokat akar megtenni, amiket a koránál fogva tiltanak neki...és akkor csodálkozik, hogy miért. Később viszont belátja, hogy jééé, igazuk volt a szüleinek....Anyukám, amikor gyerek volt, sosem mehetett sehová, csak nagyon ritkán, a nagyapám nagyon szigorúan nevelte. Amit viszont nagyon szeretek benne, hogy mindezt nem felejtette el. nem felejtette el, hogy milyen volt gyereknek lenni, hogy milyen szörnyű volt, amikor kimaradt dolgokból, és hasonlók, és éppen ezért van az, hogy amint látta, hogy nekem, ill. az öcsémnek van elég felelősségérzetünk, bátrabban elenged ide vagy oda. Ez azért 16-18 éves korban persze nem tűnik nagy számnak, de érdekes, hogy ez 14 éves koromban kezdődött. előtte nem is akartam sehová menni, mégsem dőlt össze a világ. Itt vagyok, és a tiltások ellenére úgy érzem, hogy a gyerekkrom igenis teljes volt, és TÉNYLEG nincs okom panaszra...
Az tény, hogy ha minél jobban tiltunk valamit, akkor a gyerek annál inkább csinálja. A szülő tényleg tudja, hogy miért tilt valamit, és sztem Felagundnak igaza van, hogy a cél a jótakarás, de igenis meg kell magyarázni. És amit sztem nem szabad mondani, hogy ezt te még nem értheted. mert a gyerek nem hüle. (csak egy sztori, mesélték nekem is: kicsilány kb három éves, szokása, hogy ha hall valamilyen szót, amit nem ismer, akkor megkérdezi, mit jelent, és a szülei megmondják, és azt hitték, hogy a lányzó meg sem jegyzi. Mégis amikor a kicsi hugával meg az ismerősökkel mentek vásárolni, és egy biztonsági őr behajolt a babakocsiba, kijelentette, hogy -Sajnálom ,a húgom nem publikus....- ezek után merje mondani valaki, hogy a kicsi gyerek buta is...)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tartsuk börtönben a gyerekeket, hanem hogy igenis bele kell szólni a döntéseikbe, amíg nincsenek olyan érettségi szinten, hogy felelősen tudjanak dönteni

Ebben nagyonis egyet értek Felagunddal....
HOgy Oison szavaival éljek: sztem az a szükő a rövidlátó,, aki nem úgy nnéz eőre, hogy közben elfelejti azt az érzést, hogy milyen gyereknek lenni. Szvsz ha egy szülő nem felejti el, akkor úgy tudja irányítani a gyereket, hogy az jónak mondható legyen. persze a jó is szubjektív fogalom, mert mindenkinek mások az értékrendjei, és általában azok szernt nevel....és más szülő gyereknevelésébe "idegen" nem szólhat bele ugyebár...
Aláírom, hogy a gyereknek is vannak igényei, és ezt a szülő köteles figyelembe venni. Érdekes, hogy nálunk ez megvan...de mindennek van egy határa...rendebn, legyen önálló véleménye, de a szülő köteles ezt a véleményt, és az általa irányított cselekedeteket a megfelelő mederbe terelnie.

Visszatérve a TV-hez: olvastam egy cikket, ami pont arról szólt, hogy a gyereket annyira úgysem érdekli eleinte a híradó (ez tapasztalat), de 10 éves kortól már érdemes együtt nézni vele, mint szülő, és a felmerülő kérdésekre választ adni. így hamarabb kialakul a gyerekben a kép a valóságról, hogy nem minden tündérmese, és érzékelni fogja a dolgok realitását.

Nagyon szép dolog a világot okolni a gyerekek elzülléséért, csak ne felejtsük, hogy a világot mi tesszük olyanná, amilyen.

Alyr: ez sztem nagyon igaz....no comment:))
És tényleg....

Igenis egy gyereknek néha KELL büntetés KELL tiltás, KELL szigor.. (különben olyan lesz mint az öcsém és a hozzá hasonló elfajzott kiskamaszok. sz*rnak a szűlőkre, a sulira, csak az a fontos,hogy NEKIK jó legyen.. Mert nem voltak büntetnve tiltva és nem nevelték őket túl szigorúan)

...ezt tapasztalom én is sajnos...a túlzott engedékenység soem vezethet óra, mert az az elkényeztetés első lépése, és innen önnek a követelőzések...
Azt hiszem hagylak benneteket, nem fárasztok tovább senkit...pusszantás

Oisin: Tökéletesen tudom, hogy miről beszélsz, ugyanis engem is ebben a szellemben neveltek/nevelnek 19,5 éven át, ezért vagyok olyan amilyen, de ennek ellenére azt mondom, hogy ez még mindig sokkal jobb módszer, mint az "elengedjükagyeplőttegyeaztagyerekamihezkedvevan" politika, ami a mai viszonyokat ismerve Isten és ember ellen való bűn!!! Tudom, hogy ennek a módszernek is vannak hátulütői (tapasztalom nap-mint-nap!), de még mindig jobb, mint az előbbi hozzáállás.

Amúgy: remekül elmondtad, hogy miért nem helyes amit gondolok. De egy szót sem írtál arról, hogy akkor mit LEHET vagy KELL csinálni!!! Nos?

Ami pedig a liberalizmust illeti: ez nem pusztán egy politikai irányzat, hanem egyfajta világnézet (jó, jó, tudom, Te biztos egy sokkal szebb szót is tudsz rá...). Az pedig, hogy egy elmélettel mit tesz a politika, arról az nem tehet.

Ja, és bocs, hogy nem írok annyit

Felagundnak hol volt politikai fenhangja annak amit mondott? Mert nekem nem jött le belőle semmilyen politika...

Nekem nincsen gyerekem és szeritem olyan 10 évig még nem is lesz.. De van két kisebb tesóm, úgyhogy azért tudom mifán terem a gyereknevelés.
Minhármunkat (akartuk nélkül) másként neveltek anyáék. Én vagyok a mintadarab, rajtam próbáltak ki sokféle nevelési módót. Sokszor tilottak dolgoktól, másokat megengedtek, és valahogy ki tudott feljődni a józan ítélőképességem. Tudom mi a számomra helytelen. sokszor BELESZÓLTAK a döntéseimbe, máskor döntöttek helyettem, de legtöbbször azért megkérdezdték a véleményemet. Az öcsémnél már más a helyzet. Nála az Oisin féle nevelési elvet használták. Sokkal több dolog volt megengedve neki, sokkal kevesebb dologra mondták, hogy tilos. aztán nézzétek meg milyen lett. Végül a hugom akinél nem is tudom mit alkalmaztak. Talán az öcsém és az én nevelésem kutyulékát. Plusz ugye a hugit már én is neveltem. Ő a társadalmi normák szerint a legjobb gyerek:)) Jól tanul, alkalmzkódó, nem hangos. "Tiszta mintakölyök".. Nem lehet pontosan megmondani, hogy hogyan KELL gyereket nevelni mert MINDEN gyerek más és más! Ami az egyiknél beválik a másiknál nem biztos, hogy igen. Sőt! Még egy példát vennék a családomból, ha megengeditek. Csak az öröklés miatt. Én a fantasy művek szeretetét örökltem, a lázadást, a vezető egyéniséget a családból. az öcsém a scifit szereti, és ő olyan középember.. A hugom meg a krimiket olvassa és ő az alárendelt típus.. Ezek a tulajdonságok mind megvannak a szüleimben és ilyen érdekes módón osztódtak széjjel közöttünk. Szóval az sem mindegy, hogy ki mit örököl, a hugomra nem tudom ráeörltetni, hogy HP-t, GyU-t olvasson. Én a krimiket em tudom elolvasni..

Ja és mégvalami: Igenis egy gyereknek néha KELL büntetés KELL tiltás, KELL szigor.. (különben olyan lesz mint az öcsém és a hozzá hasonló elfajzott kiskamaszok. sz*rnak a szűlőkre, a sulira, csak az a fontos,hogy NEKIK jó legyen.. Mert nem voltak büntetnve tiltva és nem nevelték őket túl szigorúan)

Felagund írta: A gyerekek könnyen csábulnak a "tiltott" irányába, ez tény. De a szülők nem azért tiltanak valamit a gyereknek, mert "dejó kiszúrni a gyerekkel", hanem mert messzebbre látnak, mint ő, és mert jót akarnak neki,nem akarják, hogy a gépszíj elkapja őket, és amikor újra utánuk kapnának, már késő lenne.

Vagy azért, mert még a gyerekeiknél is rövidlátóbbak, mert a helyzet értelmes mérlegelése helyett mereven ragaszkodnak értelmetlen és túlhaladott "elvekhez", amiket mindenáron rá akarnak kényszeríteni a gyerekeikre, fennen hangoztatva, hogy ők "csak jót akarnak neki", de soha meg se kérdezve a gyereket, hogy ő mit tart jónak, mit szeretne.

Felagund, hallottad már azt a mondást h "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve?" Nos, az a gyereknevelés általad javasolt módjára mindennél jobban igaz. Engedd meg h 6 éve gyakorló apaként eláruljak neked néhány dolgot, amire Te személyes tapasztalat és pszichológiai ismeretek hiányában még nem jöttél rá:

1) A gyerek nem egy értelem és érzelem nélküli automata, amin csak megnyomod a megfelelő gombot, és akkor úgy viselkedik, ahogy Te akarod. A gyerek is ember, csak kicsi. Saját érzései, gondolatai, céljai és szándékai vannak, amiket a szülőnek - amennyiben valamennyi szeretet is van benne a gyereke iránt és nem csak a kisebbrendűségi komplexusa kielégítésének ideális eszközét látja benne - illik figyelembe venni, még ha nem is korlátlanul (ebben a tárgyban javaslom neked olvasásra Fromm: A szeretet művészete c. könyvét). Ha a gyereket más érdekli, másak az igényei, mint amit a szülő szeretne, a kényszer akkor sem segít, a gyereknek ui. van annyi esze h kijátssza a szülőt ha az nem hajlandó figyelembe venni az igényeit.

2) A végszóhoz kapcsolódva: azt a mondást hallottad-e h "Ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz." Ez bizony nagyon is igaz. Ha valamit kerek perec megtiltasz egy gyereknek, azzal csak azt éred el h a gyerek annál inkább csinálja, de titokban, és mindent megtesz majd h nehogy rájöjjél. Ez teljesen normális emberi reakció. A gyerek kiváló pszichológus: sokkal jobban befolyásolja az, h a szülő mit csinál, hogy él, mint az h mit mond (ehhez pedig Eric Berne könyveit ajánlom: Emberi játszmák és Sorskönyv). Tehát a gyereket a szülői példa segítségével lehet hatékonyan nevelni, nem pedig tiltással és büntetéssel. Ha Te normális életet élsz, és tudsz neki normális célokat mutatni, akkor nem lesz baj, a gyerekben hamar kialakul egy egészséges önkontroll. Ekkor felesleges a keménykedés. Ellenkező esetben pedig hatástalan. Viszont ha elkezdesz keményen tiltani dolgokat, a gyerek csakazértis kipróbálja majd őket, és előbb-utóbb olyan (durva) dolgokat is megtesz, amikre egyébként nem is gondolt volna. Így lehet a gyereket éppenséggel belehajszolni abba, amit meg akartál neki tiltani.

3) A szülőnek nem az a dolga h teljes mértékben a maga képére formálja a gyerekét, hanem az, h segítse kibontakozni az ő saját személyiségét. Tudod, "A jó mester nem tanítványokat, hanem mestereket nevel." A pozitív szülői példa mellett is lehetséges h a gyerekedet egészen más dolgok fogják érdekelni, egészen más dolgokat fog szeretni, mint Te. Pld. lehet h veled ellentétben szeretni fogja a tucc-tucc-zenét, és jobban fogja érdekelni mondjuk a közgazdaság v a politika mint Tolkien v az Egyház. Lehet h valami olyasmiben lesz tehetséges, ami számodra nem alapvető érték. Ebben az esetben a létező legnagyobb bűnt követed el vele szemben, ha nem hagyod kibontakozni, hanem mindenáron kényszeríted h olyasmivel foglalkozzon, ami Téged érdekel, amit Te értékesnek tartasz. Lehet h sikerül, bár nem biztos, de h soha nem lesz belőle boldog és elégedett ember, az viszont egészen biztos.

Felagund írta: Amit Te írsz, az egy nagyon brutális liberalista elv, ami (szvsz) a mai társadalom züllöttségének egyik fő alapja! A "sötét oldal" mindig könnyebbnek látszik, sokkal csábítóbb, de kiszállni már egyáltalán nem olyan könnyű! A gyerekeket igenis tiltani kell bizonyos dolgoktól, ami veszélyes lehet rájuk nézve.

Felagund, nekem a Te elveid tűnnek brutálisnak, de arra kérlek h erről ne nyissunk vitát. Szvsz a liberális-konzervatív politikai ellentétet nem kellene behozni az MTT-be, úgyhogy lsz. a továbbiakban az efféle politikai felhangokat tartalmazó, címkéző kijelentéseket, véleményeket tartsd meg magadnak!!! Ne haragudj, de az olyan címkékről, mint pld. a "sötét oldal" nekem az USA jelenlegi, nem túl szimpatikus politikája jut az eszembe...

Felagund írta: Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tartsuk börtönben a gyerekeket, hanem hogy igenis bele kell szólni a döntéseikbe, amíg nincsenek olyan érettségi szinten, hogy felelősen tudjanak dönteni

Természetesen én sem azt akarom mondani h egyáltalán ne szóljunk bele a gyerekünk döntéseibe, főleg amíg kicsi, csak azt, h lehetőleg ne hatalmi szóval tegyük, hanem jó példával, tanáccsal, a gyerek igényeit, személyiségét maximálisan figyelembe véve, és fogadjuk el h a tanácsot mindenkinek, még a saját gyerekünknek is jogában áll nem megfogadni! Szvsz csak egészen extrém esetekben lenne szabad kerek perec tiltani, amibe semmiképp sem tartozik bele az h nézhet-e Terminátort, olvashat-e Playboyt, vagy éppenséggel ünnepelhet-e Karácsonyt ha teszem azt én nem vagyok keresztény (pld. én aztán nem vagyok, mégsem tiltom meg senkinek a keresztény ünnepek megtartását). Extrém eset alatt olyasmire gondolok, mint hogy nem rabolhat ki embereket az utcán a barátaival és nem szúrhatja magát Heroinnal 10 évesen.

Üdv, Oisin

Szerintem a tv egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy az ember naprakész legyen.. (nálunk most is megy de minek? Ki is kapcsolom)
Elég ha van interented.. Viszont a tv (mint készülék) a videozáshoz meg dvd nézéshez elengedhetetlen..
Én is ismertem olyat ahol a gyerekeknek nem volt szabad, rádiót hallgati, tv-t nézni, csak olvasni... Uncsi lehetett zene nélkül.. Mert a zene az azért mégiscsak zene...
Tényleg mi a véleményetek a ZENÉRŐL? Mi számit zenének?

Alyr Arkhon írta:

Jó lenne ha divattá válna bocsánatot kérni

Nagyon veszélyes gondolat...
Ugyanis ha divattá válik, elvesztheti az érzelmi tartalmát, a lényegét, egyszerű felszínes szokás lenne...
És így pont a lényege veszne el...

Azt hiszem, ezt a 'divat' szócskát senki sem szó szerint, felszínes értelmében értette...
A szóhasználattal csak meglovagoltuk a mai nyelv 'divatját' , mert divat a 'divatra' hivatkozni. :cool2:
De itt és most egészen jószándékúan és nemes értelemben használtuk.

(Bocs, imádom a nyelvünket és a szójátékokat...)

Arthemis: Hogyne, sőt, még a kezébe is adod a Playboyt/Cosmot, hogy "olvasd, gyermekem, aztán majd eldöntöd, mit akarsz!"

Nem, és nem!
Ez nem így negy!!!!!

A gyerekek könnyen csábulnak a "tiltott" irányába, ez tény. De a szülők nem azért tiltanak valamit a gyereknek, mert "dejó kiszúrni a gyerekkel", hanem mert messzebbre látnak, mint ő, és mert jót akarnak neki,nem akarják, hogy a gépszíj elkapja őket, és amikor újra utánuk kapnának, már késő lenne. Mert a lejtő nagyon meredek, igen könnyű rajta lecsúszni!
Amit Te írsz, az egy nagyon brutális liberalista elv, ami (szvsz) a mai társadalom züllöttségének egyik fő alapja! A "sötét oldal" mindig könnyebbnek látszik, sokkal csábítóbb, de kiszállni már egyáltalán nem olyan könnyű! A gyerekeket igenis tiltani kell bizonyos dolgoktól, ami veszélyes lehet rájuk nézve.

Erről a liberalista nevelésről (hagyjuk a gyereket, hadd bontakozzon ki) eszembe jutott egy kis történet (lehet, hogy már sokan ismerik):

A metróra felszáll egy anyuka a kisgyerekével. Leülnek a padra, és ahogy az anya az ölében tartja a gyereket, a kicsi módszeresen rugdalja a szemben álló idősebb hölgy lábát, aki egy ideig tűri, aztán megszólal:
- Asszonyom, nem szólna rá a gyermekére, hogy ne rugdosson?
Mire az anya:
- Én nem szólok bele mit csinál, nem akadályozom a jellemfejlődését.
Erre egy punk hajú srác, aki eddig méla közönnyel rágózott az egyik sarokban, kibányászta a rágót a szájából, és laza mozdulattal odatapasztotta az anya homlokára. Mire az felhördül:
- Hogy képzeli

- Engem sem korlátoztak a szüleim, és így kibontakoztam

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tartsuk börtönben a gyerekeket, hanem hogy igenis bele kell szólni a döntéseikbe, amíg nincsenek olyan érettségi szinten, hogy felelősen tudjanak dönteni

Felagund írta: Ami pedig a gyerekeket illeti: Hát, igen! Ez egy kínos szitu, és sajnos ez az ajándékverseny malmára hajtja a vizet, mert a gyerekek mindig is versenyeznek, hogy ki milyen ajándékot kapott, és ugyanúgy lenézik azt, aki mondjuk valami olcsó (bár neki nagyon kedves) ajándékot kapott... Sajna, ez a helyzet manapság. Nagyon nehéz a társadalom ellenében nevelni a gyerekeket, de szvsz meg kell próbálni!!!

Szerintem óriási hiba a társadalom ellenében gyereket nevelni. Itt van például a televízió. Édesapám egyik nagyon jó barátja nem vett és nem is vesz televíziót, pedig családjában 4 gyerek áhítozik rá. Ugyanígy nem mennek moziba megnézni a terminátor 3-at, és nem vesznek magazinokat úgymint FHM és CKM, vagy Nők Lapja és Kiskegyed, hanem csak szépirodalom, csak nyelvészet, csak a tudomány és a magasfokú művészet. Mélyen elítélik a társadalmat és a kapitalizmust, és egy fillért se hajlandóak áldozni érte.
Eredménye, hogy a kedves gyerekek, amint lehetőségük volt rá, elmentek hazulról. És persze ugyanúgy néznek tévét, moziba járnak...stb. Mert ez a mai korban a normális. Tehát véleményem az, hogy a gyereket ne a társadalom ellenében neveljük ( a tagadás önmegtagadás), hanem mellette, felhívván a figyelmüket az igazságra, hogy mi miért működik.

Ez a gyereknek a teljes képet mutatja, és megadja neki a szabadságot, hogy ő döntsön arról, ami neki jó, vagy rossz.

Üdv

Dodiee: Sajnos ez kortünet, sok helyen tényleg pont karácsonykor törnek ki a legnagyobb veszekedések, pont az ünnep nem megfelelő értelmezése miatt (kevésbé bonyolultan: az emberek kényszerítve vannak [társadalmilag] erre a "szeretetünnepés" viselkedésre, miközben nem érzik a lényeget).

Javaslom mindenkinek olvasásra Gyökössy Endre könyveit (kérésre tudok kölcsönadni )

Thaurwathiwen írta: te történtesen mittomén milyen vallású vagy szal te nem ünnepled, mert más vallás ünnepét nem lehet... látod az ablakban a kivilágított karácsonyfákat, és tudod hogy nálad se ajándék se fa se semmi...
másik...karácsony gyereked kérdezi: Papa/Mama nálunk miért nincs fa? miért nincsenek ajándékok?
oviban/suliban esetleg megkérdezik, mit kaptál karácsonyra? "semmit" mindenki hülyének nézi, mit csinálsz vele? a gyerek nem tudja megmagyarázni, hát én x vallású vagyok ezért én nem ünneplem Jézus születését kész... ezt egy felnőtt vagy egy nagyobb gyerek is el tudja mondani, de egy kicsi nem, ő csak rosszul érzi magát, hogy mindenki a Mikulásról a Jézuskáról beszél ő meg nem kap semmit sem...

Nem bizony, mert az nem az én ünnepem! Én ezt megtartom, és nem kezdek el tőlem idegen ünnepeket!!! Még akkor sem, ha ez nekem történetesen ajándékokkal jár...

Ami pedig a gyerekeket illeti: Hát, igen! Ez egy kínos szitu, és sajnos ez az ajándékverseny malmára hajtja a vizet, mert a gyerekek mindig is versenyeznek, hogy ki milyen ajándékot kapott, és ugyanúgy lenézik azt, aki mondjuk valami olcsó (bár neki nagyon kedves) ajándékot kapott... Sajna, ez a helyzet manapság. Nagyon nehéz a társadalom ellenében nevelni a gyerekeket, de szvsz meg kell próbálni!!!

Angwen írta:

Morgana írta: Igen, ez nagyon fontos!
Az ember tudja alakítani magát, túl tud lépni a hibáin, ha akar.

...és itt ezen az egy szócskán múlik minden.

Nem tudom. Ez ostobán fog hangozni, de igaz: én világéletemben tényleg nagyon igyekeztem "jó" lenni, és nem látom magamon az eredményt.

Akkor engedd meg magadnak néha azt a luxust, hogy rossz légy amikor úgy támad kedved. Az eredmény nem marad el

Ui.: Ha látnád az 'eredményt magadon', öntelt alak lennél...

Értelek, de szerintem már az is nagyon sokat számít, hogy törekszel.

Sok dologban az is számít, sőt, inkább az, hogy akard, hogy küzdj érte.

"Megélni nem a célt kell, hanem a hozzá vezető utat."

Minden egyes lépés számít, amit megteszel.

Nekem ilyenkor mindig Ady és Pilinszky jut eszembe. Nagyon mások, egyben azonban mégis egyek. Mindketten kerestek. Egész életükben. Nem váltak szentekké, de sok mindent megértettek. És nem adták fel.

Morgana írta: Igen, ez nagyon fontos!
Az ember tudja alakítani magát, túl tud lépni a hibáin, ha akar.

...és itt ezen az egy szócskán múlik minden.

Nem tudom. Ez ostobán fog hangozni, de igaz: én világéletemben tényleg nagyon igyekeztem "jó" lenni, és nem látom magamon az eredményt.

Lemaradva kicsit, de azért még hozzászólnék:
Én a karácsonyt leginkább azokért az apróságokért szeretem, amik igazán sajátos hangulatot adnak neki, pl a fenyőillat, meg hogy amikor reggel felkelek, bekapcsolom a karácsonyfaégőket, és megreggelizek az ünnepi abrosznál, ami tényleg csak karácsonykor kerül elő, az asztalomra tett tányér szaloncukor, és a csend és nyugodtság, ami ilyenkor a (szerencsés) környezetemet jellemzi: nem rohan senki munkába, nem zúgnak a számítógépek, nem megy fölöslegesen a tévé.
És szeretek csak ücsörögni a fa alatt és bámulni, részben mert jólesik látni, h megint sikerült egy ízléses karácsonfát díszíteni [size=9:31brs05r](kompromisszumokkal bátyámmal, h a giccsesrózsaszínangyalkát nem, de a furcsafarkúmadarat felrakhatja)[/size], másrészt pedig mert ez tényleg egy olyan ünnepnek a jelképe, ami számomra meghatározó élmény minden évben.

Igen, ez nagyon fontos!
Az ember tudja alakítani magát, túl tud lépni a hibáin, ha akar.

...és itt ezen az egy szócskán múlik minden.

Én régebben mindig figyeltem magamra,h ne sértsek meg másokat,mert akkor ők is megsértenének ami nagyon rosszul esne és ez mára általánossá vált.Már nem kell 'figyelni' magamra,árad belőlem a szeretet (csak ezt kevesen veszik figyelembe )

De bántónak,gonosznak lenni mindíg könnyebb,erre mindenki képes.
Kedvesnek lenni,másokat megérteni,ehhez már kell idő/türelem/jószándék.

Sziasztok!

Olyan furcsa belegondolni, hogy mennyire könnyű lenne divattá tenni. Mindenkinek csak SAJÁT MAGÁRA kéne figyelni, hogy empatikus, figyelmes és kedves legyen. Gondoljatok bele, csak magára. Nem kéne azzal törődni, hogy a másik így csinál, meg úgy, mert ő is figyel magára és nem kell hozzá a másik.
Fúh, nem tudom értetetek-e. Kicsit kusza lett.

és divattá válhatna a kedveség, a türelem, a tolerancia.. Mert ebből nayon hijján vagyunk..

Jó lenne azonban, ha divattá válna bocsánatot kérni is...
Aztán csak el kellene kezdeni.
Talán.

...mert olyan könnyen elvárjuk másoktól a megbocsátást, miközben megfeledkezünk arról, hogy ez is, mint a megbántás és a sértés, két emberé, kettőn múlik...

Dodiee írta: jó lenne ha divat lenne szeretni, divat lenne megbocsájtani, talán kevesebb szenvedés lenne a világon...

koszonom, Dodiee.
apro nep a hobbit, de a szive nagy...

Miért ne ünnepelhetnék az ateisták és más-vallásúak a karácsonyt?
Ugyanolyan, mint az, hogy a nem keresztény vallású gyerekeknek ugyanúgy tanulniuk kell a Bibliát, legalábbis én ahhoz hasonlítanám...
Mi köze hozzá?
Mondhatjuk azt is hogy semmi. De igenis van joga megünnepelni itt Európában, mert ez hagyomány...a történelem hagyománya, a kultúra hagyománya.
Ugyanúgy, ahogy az alapműveltségünk része a Biblia...
(egyébként szinte minden vallásban van karácsonyhoz hasonló ünnep)
Elvileg pogány gyökerű valóban az ünnep ezzel egyetértek azzal, aki ezt mondta (talán Oisin?).
Speciel én is utálom a giccses télapókat, karácsonyfadíszeket, azt hogy ilyenkor már látom, hogy fákat árulnak...hogy az egész ünnep a pénzről szól, a plázások kapva-kapnak az alkalmon (persze nekik is élni kell vmiből, de egy gyönyörű ünnep lealázásából? gátlástalan világban élünk)
Világéletemben a családomban (volt akkora szerencsém) megismerhettem az ünnep igazi természetét, pedig én sem vagyok (meg a családom sem) túl vallásos, templomba sem szeretek járni, meg a vallásomat is jobban kedvelhetném (hogy miért, ez más kérdés, inkább hagyjuk) de mindig volt egy bensőséges hangulat, nálunk soha senki sem kérte számon 8na jó igen, de nem az volt a fontos), hogy rendesen megyünk karácsonykor misére, hogy imádkozunk-e vagy ilyesmi... nálunk legalábbis számomra a szeretetről szól, őszintén és egyszerűen...
Valahogy még a kereszténységben is a szeretet ünnepe...de ez inkább Vallás topicba tartozna...hogy sztem miért az...
Silmeniellel egyetértek...én is így vagyok karácsonykor...
én megtanultam adni és jobban örülni neki, mintha én kapnék... és ez sztem független mindenféle vallástól, mindenféle néptől...
a szeretetet mindenkinek van joga megünnepelni...

Felagund: neked kizárólag Jézus születéséről szól az ünnep, csak arról és nem szól a szeretetről?
Akik nem feltétlenül tartájk megfelelőnek, hogy egy más-vallású v. ateista miért ünnepli meg a karácsonyt azok gonodlom arról a kutúráról beszélnek, amit ismernek. Egy indonéziai nem fogja megünnepelni a karácsonyt, mert ott nem hagyomány... de lehetséges hogy mittomén egy más vallású országban te si megünnepled az ő ünnepeiket, ha abba az adott országba születsz...vagy mert tetszik vagy mert a társadalom és a barátaid, szomszédaid megünneplik...
gondolj bele, mész az utcán mindenki izgatottan készülődik a karácsony estére, te történtesen mittomén milyen vallású vagy szal te nem ünnepled, mert más vallás ünnepét nem lehet... látod az ablakban a kivilágított karácsonyfákat, és tudod hogy nálad se ajándék se fa se semmi...
másik...karácsony gyereked kérdezi: Papa/Mama nálunk miért nincs fa? miért nincsenek ajándékok?
oviban/suliban esetleg megkérdezik, mit kaptál karácsonyra? "semmit" mindenki hülyének nézi, mit csinálsz vele? a gyerek nem tudja megmagyarázni, hát én x vallású vagyok ezért én nem ünneplem Jézus születését kész... ezt egy felnőtt vagy egy nagyobb gyerek is el tudja mondani, de egy kicsi nem, ő csak rosszul érzi magát, hogy mindenki a Mikulásról a Jézuskáról beszél ő meg nem kap semmit sem...
Persze az sem elfogadható, hogy a társadalom ennyire sulykolja beléd a karácsonyt (karácsonyfa sulikban, boltokban, díszítés, ajándékozás a suliban meg ilyenek..)

Csak ennyit akartam.... bocs ha esetleg vkinek a lelkébe tiportam...
Thaur