Gondolatok

_Neo írta: Az utobbi idoben olyan gondolatok fogantak meg bennem, hogy egesz egyszeruen nem vagyok erett komoly kapcsolatra... Hulyen hangzik, de sztem igy van. Mindenkit, aki szeret, ellokok magamtol. Jo, mi?

Nem lehet ez olyan halálos bűn, ha annyian ilyenek még rajtad kívül...!!

Aranyos emberke vagy te, _Neo, a magad módján...

Engem pl. A LEHETŐ LEGEGYSZERŰBB BOLDOGGÁ TENNI!
Példa: Ma reggel tartottunk Mikulást a szobatársnőmmel. Én egy hete ott nyüszítettem a Match katalógust nézve, hogy nekem kell ÜVEGGOLYÓ!! Sok kellemes emlékem fűződik hozzá, meg amúgy is imádom az ilyen kicsi, játékos, látszólag haszontalan dolgocskákat. És mit találtam ma az éjjeliszekrényemen? Na mit? 4 KÉK üveggolyót!! (Kék a kedvenc színem!)

A barátnőim azzal vigasztalnak, hogy: Annyi szeretet van benned, nem lehet, hogy ezt 1 fiú ne értékelje!!
De én arra gondolok , talán épp ez a baj: egy fiú se meri bevállalni, hogy ennek a mérhetetlen szeretetnek a súlyát egyedül viselje. Félnek, hogy ez korlátozná őket jól megérdemelt férfiszabadságukban. Pedig én megelégszem azzal is, amit ők tudnának adni, és igazán nem korlátoznám semmiben!!
Tényleg kolosszális baj lehet velem, de hiába:
Mondá Lucifer: "Nem adhatok mást, csak mi lényegem!"

A Karácsonyról annyit, hogy mióta megnőttem, én is jobban érzékelem a családtagok közti feszültséget és ellentéteket. Ezért az igazán nagy, családi pumpalárék inkább kínosak már, mint jók. De változatlanul, nincs számomra szebb pillanat, mint kettesben ünnepelni Édesanyámmal. Olyankor valóban SZENT Karácsony van...

Szvsz a Karácsony csodája sosem múlik el, mert akkor kezdődik igazán a csoda, amikor már TE CSINÁLOD!!! Mikor tavaly először Mikulásoztam kettesben a barátnőmmel, és meglelte az odakészített ajándékomat, akkor értettem meg igazán, milyen varázsa van a meglepetésnek, én tényleg mennyivel jobb adni, mint kapni! És azóta még buzgóbban készülök arra, hogy a leendő saját családommal is megismertessem majdan ezt a csodát!

Szijasztok!

Na, én is elmesélem, hogy mi a véleményem a karácsonyról és nálunk hogy szokott zajlani.
Amikor még kicsik votlunk ,akkor természetesen nekünk is Jézuska és az angyalok hozták az ajándékokat. Méghozzá úgy, hogy amikor még egész kicsik voltunk kimenekítettek minket a nagymamáékhoz, ahol szépen karácsonyi meséket olvastunk és énekeltünk. Majd a szüleim kijöttek értünk kocsival és hazavittek, ahol már felállították a fát. Aztán vagy rögtön volt ajándék, vagy bevittek minket a gyerekszobába ott meséekt hallgattunk énekeltünk ,apu közben kiszökött és csengetett, ekkor anyuval bementünk a nappaliba, gyönyörködtünk a fában és csak akkor nyúlhattunk (ez még mindig így van) az ajándékokhoz ha elmondtunk egy verset vagy elénekeltünk egy dalt.
Utána vad ajándékbontás következett...jó sokáig fenn lehettünk, ettük a finom sütiket és jól éreztük magunkat...
Utána mentünk rokonokhoz, nagyszülőkhöz, akiktől kaptunk vmi apróságot...

Mostanában, a legkedvesebb ünnep a karácsony...
Nélunk szülők között így is ritka a veszekedés (az is inkább csak munkaügyben), de akkor próbálunk egymással még kedvesebbek lenni. nálunk a karácsonyt áthatja a szeretet.
24.-én én rendet rakunk, segítek a vacsora és a sütik elkészítésében, majd elrendezésében. kora délután felmegyünk a pótnagyinkhoz felhíszíteni a fát, majhd ha a mi családunkon van a sor, akkro haza is visszük magunkkal hogy ne legyen egyedül.
késő délután feldíszítjük a saját fánkat, a tesóm és én...közben dézsmáljuk a csokidíszeket és a szaloncukrot...
ezek után vacsorázunk, halászlevet és ált halat vagy csirkét...
végül tesómmal hamarabb felállunk az asztaltól és lehozzuk az ajándékokat a fa alá, majd felműászunk a tetőtérbe és várjuk, hogy a szülők elrendezzék az ajándékokat és csöngessenek, ezután mint két bolond le a lépcsőn, mondunk vagy énekelünk dalt vagy verset és ajándékokat bontunk...
közben karácsonyi zene megy, gyertyák égnek...
utána rokonlátogatásra megyünk, ők jönnek hozzánk teleesszük magunkat sütivel és vidámak vagyunk

kb ennyi!

Thaur

A mi karácsonyunk is nagyon szép szokott lenni. Mióta nagyobbak vagyunk, Anyuval együtt már az első adventkor feldíszítjük a lakást és a lépcsőházat. Onnantól kezdve folyton arról beszélgetünk, hogy kinek milyen ajándékot vagyünk, mi legyen az ünnepi menű, idén ki díszítse a fát stb. Szóval készülődünk. A ünnepek előtti héten a húgommal együtt szoktunk gyártani mézes sütiket különböző karácsonyi formákban, amit csokiba mártogatunk. Ebből kerül a fára is, és viszünk a rokonoknak is. De persze a legtöbb a gyomrunkba vándorol.

24-én Apu ünnepi reggelit készít a családnak. Olyankor mindannyian együtt reggelizünk. (Ez csak dec. 24-én, 25-én, 31-én és húsvét reggel van. Ettől különleges.) Azután a pesti rokonokat látogatjuk meg és köszöntjük fel őket. Dél körül hazaérünk és nekiállunk a főzésnek, sütésnek, fadíszítésnek, csomagolásnak, rendrakásnak. Együtt! Mivel Anyunak pont karácsonykor van a név- (Éva) és a szülinapja (dec. 24-én éjfélkor született, pont mikor a Jézuska) is, őt általában kímélni szoktuk, de sosem bírja ki, hogy ne csináljon valamit.
Aztán úgy hatkörül jön a nagy vacsi. Mi mindig valami különlegeset főzünk, de szinte sosem hagyományosat. (Eddig csak egyszer volt pulyka.) Szól a karácsonyi zene is közben. Vacsi után a fa alá pakoljuk az összes ajándékot, ami addig még nem került alá. Mindig Apu az utolsó. Bezavarja az egész családot egy szobába, míg mindent alá pakol. Aztán amikor meghalljuk a csengettyűt, előjövünk. Köszöntések, ajándék osztás, majd bontás, nagy örömök, és nagy köszönömök, nyakbaugrások, puszik. Mikor lehiggadtunk egy kicsit, pezsgőbontás, Anyu köszöntése, torta, majd tortaevészet. Utána beszélgetés, az ajándékok próbálgatása.

Másnap megint közös reggeli, majd indulunk Kiskőrösre az anyai rokonokhoz. Az is nagyon szép szokott lenni. 26-án jövünk haza.

Karácsony előtt szoktunk még a barátaimmal is találkozni. Felköszöntjük egymást, és egy jót beszélgetünk. Ez több napos program, mert a legjobb barátnőim egymástól függetlenek.

Tavaly óta még bejön a Svinnel kettesben eltöltött karácsony is, ami szintén csak fokozza a "varázst". Egy évvel ezelőtt az is nagyon jól sikerült. Igaz, egy fenyőgaly volt a karácsonyfánk, ami alá nem tudtuk bepakolni az ajándékokat. De nem zavartattuk magunkat: megszálltuk a szobánk mindent eluraló ágyát, és ott ajándékoztuk meg egymást fincsi vacsi után. A csomagoló papírok teljesen elleptek minket a bontogatások során.

Így belegondolva nekem nem is 3 napig tart a tényleges karácsony, hanem legalább egy hétig.

Szóval én nagyon szeretem a karácsonyt.

Léli, végre egy ember, aki szereti ezt az ünnepet.

Üdv!

karácsony: Számomra mindig nagy ünnep Emlékszem, kiskoromban anyu szülei (papa 25-én született, a mami meg Éva ) mindig kijöttek 24-én, és estefelé mindig bementünk az egyik szobába, az ablakból figyeltük, hogy mikor megy el a Mikulás szánkója a szomszéd utcában, meg hallgattuk, hogy csengettyűzik-e (jéé, nálunk is a Mikulás hozta az ajándékokat? eszerint legalábbis...), aztán anyuék a fánál lévő csengővel csengettek, és mi bementünk és a Csendes éj szólt, meg más karácsonyi dalok, aztán csillagszórózás, puszi, ajándékbontás.
Aztán egyik karácsonyon nem voltak ott a nagyszüleim. Nagyon fájt, nagyon rosszul éreztem magam akkor. Aztán jövő évben sem jöttek el, és azóta egyszer sem Ezen kívül nem sokminden változott. Alsós koromban karácsonykor sütöttünk az osztállyal egy sütit (darálós), és azóta minden karácsonykor csinálok meg a fát is mi állítjuk a nővéremmel. Dél körül kezdjük el, olyankor anyuék mindig máshol vannak Az ebéd/vacsora nálunk nem hagyományos, nem annyira különleges. Bár a hagyományokat olyan szinten követjük, hogy nem csirke (ugye azt nem szabad karácsonykor?).
És persze a kutyáink is tudják, hogy karácsony van Érzik rajtunk, a lelkesedésünkön, mindene, hogy eljött a nap, amikortól fogva egy csomó szaloncukrot ehetnek, sőt, amikor este valami finom különlegességet kapnak Mert természetesen ők is kapnak ajándékot. Mindig az kerül először a fa alá (de olyan magasra, hogy ne érjék el), és attól a perctől fogva őrzik a fát egész estig Nagyon aranyosak olyankor
Aztán 25-én meg 26-án rokonlátogatás. Anyu szülei és Apu (már csak) anyukája+apu nővéréék (szóval az unokatesőim és a "csatolt tartozékok" és a szüleik).
A karácsonynak különlegesnek kéne lennie. Mindenkinek. Félre kéne tenni a vitákat, inkább nem veszekedni aznap.

Békés karácsonyt mindenkinek!
Léli

Sziasztok!

Nekem nem a szülők (anyukám+nagyszülők) rontják el, illetve nem egészen. A testvérem az, aki ilyen ajándék orientált és egyáltalán nem számít neki az ünnep. Szeretnénk énekelni, de a lenéző és sajnálkozó pillantásától a torkunkra fagy a szó. Szeretnénk megfogni egymás kezét, de ő elhúzza az övét, így mi sem fogjuk meg egymásét. De a testvérem nem tud letörni. A Szentestét meg tudja fertőzni, mert ott KELL lennie, de a készülődést nem. Azt én felügyelem. Szóval azért mégis csak tudja a család, hogy 24.-e van. De a családi béke elmúlt már a testvérem miatt szóval magát A karácsonat, a Szentestét inkább kitörölném a listáról. Meg az ajándék bontást.
Viszont ezt a "pláza giccs"-et nagyon utálom. Olyan álszent, ha értitek mire gondolok.

Rabyn: Nagyon meghatottál. Szép volt ez a leírás.

Az én családom rendszerint karácsonykor veszekszik, sziveszterkor pedig depressziós. Szerintem az egyik legnagyobb hibánk, hogy nem tudunk igazán együtt lenni, ünnepelni. Egy ideig zavart ez, mostanra sajnos kezdek beletörődni, és már nem is próbálok rajta változtatni, annyira nincs is rá igényem. De Morganához hasonlóan én is nagyon szeretném, ha a jövőbeli, "saját", vagyis magam választotta családomban ez nagyon másképp lenne majd.
De legalább traumáim nem kötődnek az ünnepekhez, sőt, azért vannak nagyon szép emlékeim; nekem is főként gyerekkoromból.

Télleg szilevszter..
Ezzel kapcsolatban is elmesélnék nektek egy történetet.
Amikor kicsi voltam este nyolckor már mindig alucikáltam. Szilveszter kivételével. Akkor ugyanis addig maradtam fent ameddig csak bírtam. Nagyon boldog, voltam minden évben alig vártam a szilevszter éjjelt, amikor sokáig fent lehet lenni. Ahogy nőttem, már nekem is lettek szilveszteri bulijaim. Az első igazi az két éve volt, és hihetlen jól sikerült.. 12 legjobb barátom volt ott velem.
Tavaly viszont galiba volt, mert három héttel dec31 előtt visszamondtam a bulit és tökmáshová mentem. Én úgy szoktam megoldani a szilvesztert, hogy ahol több a barátom, és ahová hamarabb hívnak oda megyek, és persze éjfélután mindig hazatelefonálok, meg azokhoz akik épp nincsenek velem..

Sajnos nekem gyerekkoromban horror volt a karácsony, családi okok miatt, az volt az a három nap, amikor még nem is mehettem el sehova, mert mindenki karácsonyozik, és nem illik zavarni másokat ilyen családi ünnepen...

Arra nem is emlékszem, hogy varázsa volt-e valamikor, szerintem 6-7 évesen már megszűnt a Jézuskás sztori is, pláne, én is mindig kikutattam az ajándékokat ...

Aztán három éve normális lehetne a karácsony, de az eltelt tizenx év rossz tapasztalata miatt most sem szeretem, ráadásul a munkámban ez a leghúzósabb időszak már ötödik éve (munka reggeltől reggelig, na ja rendezvényszervezés, minden cég tart valami karácsonyi partit, mert ha nem akkor leírják őket), így én általában 24-én délelőtt hóttidegen szaladgálok még a városban, hogy a listámra felirtak mindegyikének tudjak ajándékot vásárolni, majd délután fáradtan rogyok le az asztal mellé, este pedig hosszasan telefonálok a barátaimmal.

Már most stresszelek a karácsony miatt, ugyanis engem (meg a naptár és munkabeosztásomat) nagyon jól ismerő barátaim már lestoppolták pl. 26-át, 27-28-át, és még nem jelentkezett be mindenki, megint sértődés lesz, ha nem érek rá akkor, amikor másnak jó... egyszóval én nem szeretem a karácsonyokat...

Szilveszter dettó... Már most tudom, hogy idén is nagy sértődés lesz, mint eddig minden évben... Már arra is most szóltak, hogy hova menjek, a baj az, hogy én meg máshová szeretnék... Na mind1.

Nagyon sajnálom mindazokat, akiknek nem jelent sokat a karácsony, vagy egyenesen nyűgnek találják. Persze mindig úgy van, minden ünneppel, hogy rengeteg készülődésből és stresszből áll az egész, aztán semmi perc alatt elmúlik... És hát nem az igazi, amióta egyik nagypapám sem él...
Ennek ellenére máig szeretem a karácsonyt, meg az összes ünnepet (meg az ajándékokat ), mert legalább akkor megpróbálunk kedvesek lenni egymáshoz. Talán közhely, de van benne igazság. (Más kérdés, hogy néha nem sikerül... Az én anyám például 24-én reggeltől estig csak velem üvöltözik, ha valami nem úgy sül el, ahogy ő szeretné. (Ez a hátránya annak, ha ketten élnek egy fedél alatt, és mindketten elég lobbanékonyak...))

Karácsony:
Amíg kicsike voltam addig mindig úgy volt, hogy mire a délutáni alvásból felébredtünk a "télapó" (mert hozzánk mindig az jön nem jézuska) feldíszítette a karácsonyfát, és alátette az ajándékokat. Csillagszórót gyújtottunk, és énekeltünk, aztán letéptük az ajándékról a csomagolást és örültünk neki. Későn mentünk aludni, de előtte teleettünk magunkat szaloncuokrral meg mézeskaláccsal. Másnap aztán megjöttek a nagyszüleim (már csak a nagymamám él) ők is hoztak ajándékot, aztán leültünk a nagyasztal (legalábbis nekem nagynak tűnt) köré és anyu kitálalta a halászlét, azután a tölöttkáposztát, meg a bejglit. Újabb csillagszórók, éneklés. Este alvás, vagy ha volt hó akkor szánkózás....
Aztán ahogy nőttünk ezek a csodák megszűntek. Már mi is segítettünk díszíteni, már mi is vettünk ajándékokat, és amikor a hugom megszületett, már az ő csodáján dolgoztunk. Pár éve már ő is ajándot vesz, úgyhogy elmúlt a csoda. Már nem énekelünk, nincsen csillagszóró, csak aggódás, hogy egyáltalán fát tudjunk venni, meg, egy-egy ajándékot. Eltűnt a varázs.. Én minden évben úgy próbálom visszacsempészni, hogy már novemberben elkezdem az ajándék gyártást. (most is épp azt csinálom) szépen titokban, úgy,hogy senkise lássa. De üvöltözés nélkül sosem sikerül megúszni az ünnepeket..
Tegnap azon beszéltünk a tesóimmal és anyuval ki-mit szeretne karácsonyra. Furcsa módón rajtam és anyun kívűl mindenki valami pénzbéli dolgot kért. (oké a négycd-s dvd-t én is szeretném megkapni de nem halok bele ha nem lesz meg).
Szóval nálunk most ilyen a karácsony.. Mintha azzal, hogy egyre növünk fel eltűnne az összes varázsa az ünnepeknek.. Pedig szerintem igen is fontos lenne, hogy ne azzal teljenek az ünnepeket megeleőző hónapok, hogy jaj mit vegyek a gyereknek , hogy boldog legyen, hanem magával a készüléssel, sütéssel, főzéssel.... és ne az anyagiakkal....Mert szvsz ez rontja el a karácsony lényegét.

Brisa írta: _Neo: Szerintem az ilyen dolgoknak jó utána járni a lelkünk sötét bugyraiban. Ugyanis csak akkor érthetjük meg, hogy pl. miért esünk bele minden csapdába (vagy mindig ugyanabba a csapdába), miért viselkedtünk akkor így, miért úgy most, stb.? Csak ekkor tudsz majd igazán továbblépni ezeken az "elhibázott" döntéseken, egy olyan kapcsolat kialakítás felé, amely már "működni" fog.

Az utobbi idoben olyan gondolatok fogantak meg bennem, hogy egesz egyszeruen nem vagyok erett komoly kapcsolatra... Hulyen hangzik, de sztem igy van. Mindenkit, aki szeret, ellokok magamtol. Jo, mi?
Namind1...
Szerintem mar tovabbleptem...
Namind1...

Én a karácsonynak a készülődés-részét szeretem nagyon. Ami már az Advent Eggyel kezdődik. Most pl. Svinnel együtt gyártottunk egy adventi koszorút, amely nem lett túl szép, de legalább a miénk. Aztán meg is gyújtottuk a gyetyát, miközben sütit ettünk és beszélgettünk. Nem volt semmi extra, de mégis egy kicsit különleges volt számunkra. És szerintem az ünnepeknek (minden ünnepnek, még a Valentin napnak is...) pont ez a lényege. Hogy a monoton hétköznapokat megtörje, és egy cseppnyi "varázst" lopjon az életünkben. De ehhez tudni kell Ünnepelni. Pl. a Valentin-nap azért jó, mert a párok megünnepelhetik magukat, egymást. De nem a giccses ajándékokon van a lényeg (sőt szerintem kifejezetten elrontják az egészet), hanem a különlegessé tett együttléten. És az adventi ünnepeken, a Mikuláson, a karácsonyon is itt van a lényeg. Ez talán azért másabb, mint a legtöbb ünnep, mert itt mindenki dolgozik azért, hogy jól sikerüljön az ünnep. Elvileg... (Míg pl. egy születésnapon az ünnepelt általában passzív fél.)

Szomorú dolog, amikor a szülők tönkreteszik az ünnepeket. Különösen akkor, ha ez állandóan így megy. Mert egyszer-kétszer előfordulhat, hogy nem sikerülnek jól a dolgok. Nálunk is volt ilyen. De szerintem nagyon-nagyon fontos, hogy minden családban az ünnepek igazán ünnepek legyenek, amely mindenki számára ÖRÖM, és nem teher.

Az anyagiak miatt sok családnak borzasztó nagy megterhelés a karácsony. Ilyenkor fontos lenne, hogy a családtagok megbeszéljék egymással ezt a kényes témát... Szerintem amúgy sem az ajándékokon van a lényeg, hanem az együttléten, a nagy beszélgetéseken, a közös játékokon, az összebújáson, az éneklésen stb.


_Neo: Szerintem az ilyen dolgoknak jó utána járni a lelkünk sötét bugyraiban. Ugyanis csak akkor érthetjük meg, hogy pl. miért esünk bele minden csapdába (vagy mindig ugyanabba a csapdába), miért viselkedtünk akkor így, miért úgy most, stb.? Csak ekkor tudsz majd igazán továbblépni ezeken az "elhibázott" döntéseken, egy olyan kapcsolat kialakítás felé, amely már "működni" fog.

Hű, tök jó, hogy teccik nektek a téma.
Akkor leírnám én is, hogy mit jelent nekem a karácsony. Bár most lehet, hogy ömlengős leszek, de hát, mostanában ez van Az a legjobb, mikor 24--én reggel kinézel az ablakon és látod, h minden csupa fehér, aztán a készülődés izgalma, beigli sütés, lázas csomagolás, várakozás...de én a vásárlások hangulatát is nagyon szeretem. Ennek az ünnepnek tényleg a szeretetről kéne szólnia, és ha valaki csak a veszekedést tapasztalja meg belőle, az nagyon rossz. Mondjuk nekem is van egy-két rossz emlékem, mint például amikor 26-án reggel egyszer leüvöltötték a fejem, mert nem kértem paprikát reggel, bár a család köztudottan tudja, h 18 éve nem eszem paprikát....na, mind egy, akkor az egész ünnep el lett b....va..Bocsi, ez mégis picit depressziv volt, csak sajnos ezek a dolgok nagyon élénken megmaradnak bennem.
De remélem az idén minden olyan lesz, amilyennek lennie kell, és ezt kívánom mindenkinek!
Üdv, Iru.

:heu: Karácsony?
Így előre nézve ünnepnek tűnik, de amikor eljön rájövök, hogy a fán a bejglin és a nagy készülődésen kívül semmivel sem másabb mint eg hétvége... hmm nekem még csak nem is munkaszüneti nap! :cross:
na ennyit a karácsonyomról... :down:

Morgana, megértelek Nálunk is ugyanez a helyzet: közeledik a karácsony, szülők kötelességüknek veszik, hogy agyonidegeljék magukat és persze ordibáljanak. Ezzel persze teljesen elvész a karácsonyi hangulat és a szeretet ünnepe-titulus...

Karácsony?
*miért nincs itt cinikus és kiábrándult fej?*

Szóval, míg gyerek voltam, imádtam a karácsonyt és nagyon-nagyon vártam. Máig ezek az ideális ünnep-képek élnek bennem.

Aztán, nem tudom, hogy ez a probléma gyerekként is fenn állt-e (ha igen, valszeg akkor sem ennyire fokozattan), de mára a család belső marakodásai teljesen tönkreteszik a Szentestét.
Másnap aztán a nagy családdal jövünk össze a nagyszüleimnél, az nagyon jó, de már ott a keserű szájíz.

Félek a karácsonytól. Túl akarok lenni rajta.
És vágyom arra, hogy mikor nekem családom lesz, meg tudjam adni a páromnak, a gyerekeimnek mindazt, ami nekünk nem adatott meg.

És itt megragadom az alkalmat, hogy előre is, de kívánjak Nektek. Valamennyiőtöknek.

KARÁCSONYT!

Brisa írta: _Neo, téged nem értelek. Azt írtad, szenvedtetek a távolléttől. Erre te szakítottál a lánnyal. Ettől elmúlt a fájdalom? Vagy te a kötöttségtől szenvedtél? Semmit nem értek...

Nem vagy egyedul, sokszor en sem ertem magamat ß)
Igazabol nem tudnam megindokolni...
Talan tul sok szivas jart egyutt a dologgal, s a sok keseru kozt elveszett az edes (sokszor csak kethetente lattam, 2-3 orat...).
Igy utolag sokmindent maskepp tettem volna, de talan az a karmam, hogy vegigmenjek egy rakat hiban ß)

Karácsony : nos nem tudom , de nekem ugy igazi karácsonyom nem volt.
Én is ugy voltam , hogy bármerre néztem mindenhol boldog embereket láttam.
De akkor eszembe jutott , hogy én miért legyek boldog ?
nincs rá okom.
Nem tudom most milyen lesz , de ugy érzem most más lesz
Nem negativ irányba , hanem pozitiv irányba.
Ugyhogy most várom , hisz végre a szeretet ünnepe végre valoban a szeretetté lesz
Mindig is erröl szolt nekem , hogy szeressük egymást , hisz iylenkor még az ellenségek is megbékülnek.
Én ezt mindig is csodálattal néztem , hogy ilyenkor csend honol a földön , elhallgatnak a haragos szavak , és mikor belegondol az ember , hogy valahol öt is szereti valaki , és épp rá gondol , akkor még a legvadabb embernek si szerintem könny csordul ki a szeméböl.
Szoval erröl szol a karácsony félretéve a vallási dolgot . Hisz ugy gondolom ez az ünnep sokkal többröl szol
Remélem mindenkinek boldog lesz a karácsony , és ez a boldogság végigkiséri majd további napjaiban is

Igenis, Alyr bácsi, majd próbálkozom ezerrel... Csak elég nehéz, ha minden, amit látsz, érzel ilyen emberekre emlékeztet...
*kikapcsolja a nyavajgó-központot az agyában*

... meg mézeskalács, meg sok kivilágított fenyőfa a kertekben, meg együtt a család...
[size=9:x88o0aco]...és még jobban hiányoznak azok, akik már elmentek, vagy nem lehetnek velünk más okból... [/size]

Szijasztok!
Úgy látszik rendesen kidumáltuk ezt a témát, fel kéne dobni valami újat
Mondjuk a karácsonyt?...na jó, én most nagyon lelkes vagyok, nem tudom, miért, de ha jobban meggondolom, nem túl jó ötlet, mert fél perc alatt vérre menő vallási vitát csináltok belőle
No, pápá
Iru.
(ha nagyon off volt, a moderátor majd úgyis törli, ha van ideje... )

Melawar írta: Egyébbként szerintem sokan nem vágnak bele egy távkapcsoaltba , emrt félnek hoyg a távolság elszakitja öket egymástol.

Főleg ha azt olvassák h ez milyen nehéz, meg h úgyis hamar véget ér, stb. Pedig valójában, ahogy mondtam, a gyakorlat gyakran rácáfol az elméletre. Én úgy tapasztaltam h belülről nem is annyira nehéz, mint amennyire kívülről annak látszik. Morganának igaza van abban h ha a körülmények lényegesen megváltoznak (pld. megszűnik a távolság) az válságot idézhet elő a kapcsolatban, de ez nem csak a távkapcsolatokra igaz. Mindenféle kapcsolatot próbára tesz szvsz a körülmények radikális megváltozása. 2 dolgot nem értek: 1) miért jobb ha valakik egyáltalán nem jönnek össze annál, mint ha 3-4-5 hónapig együtt vannak és boldogok együtt?; 2) miért gondoljátok h egy távkapcsolatnak több a buktatója mint egy olyannak, ahol a pár minden nap találkozik? Szvsz egyszerűen csak mások a buktatók. A távkapcsolatban a távolság, a közeliben pedig éppen a közelség. Ha ritkábban találkozom valakivel, sokkal tovább marad minden találkozás különleges alkalom, és sokkal kisebb az esélye h hamar megunjuk egymást. Nézzetek körül! A nem-távkapcsolatok többsége sem tart 3-4-5 hónapnál tovább! Amelyik igen, az már kivételszámba megy. Szóval én nem látom ezt olyan súlyosnak, amennyiben megvan a lehetőség h rendszeresen (legalább 1-2 hetente) találkozzanak.

Üdv, Oisin

Csak, hogy egy kicsit ellentmondjakmagamnak, felhoznék pár példát a távkapcsrol.
Több barátom is részesült a dologbn. általában 3-4-5 hónapig (volt akinél tovább) műkődőtt a dolog. Csak aztán az előző bejegyzésemben említett okok miatt tönkrementek ezek a kapscolatok.
Amúg az sem mindegy mekkora az a távolság..

Oisin: szerintem se vita alakult ki , és aszem itt mindenki vallja azt hoyg egy távkapcsolat igenis sokkal több energiát igényel , mint közeli kapcsolat, és épp ezért talán több buktatoja is lehet.
És senkinek nem akarjuk elvenni a kedvét , én azt szeretném ha láthatnák itt is Több boldog párt , akik elmondhatják hogy: igen mi kiálltuk a távolság probáját is.
Egyébbként szerintem sokan nem vágnak bele egy távkapcsoaltba , emrt félnek hoyg a távolság elszakitja öket egymástol.
Pedig nem , max kicsit több eröt követel. Ennyi és semmi több.
És ugy érzem ez a plussz energiakiadást igenis megérdemli az akit szeretünk ! Ezzel is kifejezve felé hoyg menyire fontos nekünk.
Ne mondja nekem senki , hogy ne esnejol a párjának ha mondhatná a barátainak: igen ez srác/lány annyira szeret enegm hoyg képes értem akár több száz Km-t is utazni!

Oisin, csak halkan jegyzem meg: a témában nem alakult ki vita, egyszerűen csak beszélgetünk. Természetesen igazad van, de mi akkor is szerettünk volna elmélyedni a távkapcsolatok kérdéskörében (függetlenül a nem-távkapcsolatoktól). Lehet, hogy a beszélgetés nem felelt meg a logika minden követelményének, de egyszerűen jól esett mindezt leírnunk.

Én amúgy semmi destruktív dolgot nem látok benne.