Gondolatok

Alyr Arkhon írta: Arról nem is szólva, hogy egy bizonyos nonverbális, vagy metakommunikációs jelet teljesen másként értelmeznek, mint kellene...

Alyr, drága, a metakommunikáció egy nagyon veszélyes dolog!
Én pl. sokszor jóval élénkebben metakommunikálok egy olyan sráccal, aki tetszik, mint egy olyannal, aki nem!
Ennek van is oka! Lássunk 1 példát:
Ha a nyakába ugrok 1 havernak (extrém esetben tán épp Neked ) és jól megszorongatom, ha lefejt magáról és közli: "Nnaa, haggyá má!"; max röhögök rajta 1 jót. De ha ugyanezt a titkos szívszerelmem csinálná, akár csak poénból is(!!) ott helyben kettérepedne a pici szívem!
Ezért inkább csak állok bután, és várok, hogy "Na, vajh hajlandó-e odajönni és megölelni..
És ez néha marha feltűnő!!
Hát nem ciki?

Ide igazán érdemes visszajárni; mindig öröm olvasni a hozzászólásaitokat !

A szerelem...

lunepierre írta: [size=9:221ba1nu]

Sahriar írta: Vannak kiváltságos érzések, amelyek kiváltságos emberekhez fűződnek, s amelyek dimenziókat átugrálva forrasztják egybe a lelkeket - ilyen a szerelem.

[/size]
[size=9:221ba1nu]Megijeszt ez a kijelentés kicsit... persze egy kis gondolkodás után már nem annyira rémisztő... merthogy azt írod, ilyen a szerelem... de más is van ezek szerint, ami ehhez nagyon hasonló... vagy már az is szerelem? Jaj, ebbe mindig belezavarodom... de nagyon szép a gondolat, amit írtál.[/size]

A szerelem számomra az, mikor jön egy lány, és teljesen felkavarja a világomat; amikor a szemében egészen tisztán látom magam; csak ő ismer igazán; előtte az lehetek, aki csak szeretnék; ő pedig partner mindenben.Ha ilyet találunk; valóban átugorjuk a dimenziókat!

És hogy ez szerelemnek indul-e az elején?Nem hiszem, hogy túl gyakran...De ha készek vagyunk szeretni, akkor kivirágzik .
Ne keverjük össze a "szerelem első látásrá"-t a kéjvágy első látásrával...

üdv;Ed

Már bocsánat, de szerintem túlmisztifikáljátok a férfiak és nők közti különbséget. Nem lehet általánosságban azt mondani egyik nemről sem, hogy ilyen vagy olyan: ez annyira egyénfüggő!
(Nem hiszem, hogy ha találomra kiválasztunk tíz lányt, azokra jobban hasonlítanék, mint tíz találomra kiválasztott fiúra--már ha ez így érthető.)

[size=9:1n6b33gf]Az érthető és világos kommunikációra szükség van. Minden kapcsolat elején tisztázni kellene az érzéseket ilyen módon is. Aztán a szerelem előrehaladtával egyre jobban megismered a másikat, már pillantásokból is értetek... de még ekkor sem elég, hogy egyfolytában csak a metakommunikációs jelekre hagyatkozzunk, mert akármennyire profinak hisszük magunkat ezen a téren, az igazság az, hogy elég kevés ember képes maradéktalanul helyesen megérteni őket. Kiegészítésként jó, ha ott van, mert sokkal érzelemteljesebb egy kapocs tőle, de muszáj, hogy folyamatosan kommunikáljunk egymással szavak útján is... mert akármennyire nem tetszik és akármennyire nehéz még velük is kifejezni amit akarunk, még nem vagyunk a telepátia avatott szakértői - tisztelet a kivételnek. És ez ugyanúgy vonatkozik a férfiakra, mint a nőkre. Vannak dolgok, amik jobban megnyitják ezeket a "meta-kapukat", de nem túl szerencsés velük élni egyfolytában - gondolok itt például az LSD-re. Viszont hiszek abban, hogy ugyanezeket az eredményeket kitartó meditációval is el lehet érni... és akkor minden sokkal egyértelműbb lenne minden egyes emberi kapcsolatban.[/size]

Erre röviden csak annyit mondanék: Könnyebb kijelenteni ex catedra hogy a nők által adott jelek "a metakommunikációs észlelési küszöbünk alá esnek, és emiatt számunkra érzékelhetetlenek", mint megtanulni odafigyelni rájuk... Emiatt nem jelenteném ki ilyen hamar Silmenielnek, hogy nincs igaza, és rád sem reagálok így, főleg mivel ott az az utolsó két mondatod, amivel jelen esetben maradéktalanul egyetértek.

1., A pasik korántsem olyan nagy machók, amint megmondod nekik, amit gondolsz...

Sil, nincs igazad. Ha valamit mindjárt az elején, világosan de kulturáltan elmondasz, abból általában érteni szoktunk. A baj inkább akkor van, ha a nő két hétig/hónapig/évig/stb. csak számunkra észlelhetetlen jeleket ad, közben jól felhúzza magát h miért nem vesszük észre, aztán végül az összes közben felgyülemlett indulatát beleadva leordítja a fejünket h mi milyen érzéketlen bunkók vagyunk. Ezt persze már észrevesszük és nem értjük mitől dühös, hisz eddig nem szólt egy szót se. Ez számunkra derült égből villámcsapás ui. - ahogy _Neo is írta - nekünk, férfiaknak tényleg magasabb a metakommunikációs észlelési küszöbünk, és elsősorban a verbális kommunikációból értünk. Arra vagyunk beállítva h ha a másik akar valamit, majd szól. Egyszerűen különbözőek vagyunk, de unalmas is lenne a világ, ha egyformák lennénk. Az egyetlen megoldás h mind a két fél próbál tekintettel lenni a másik adottságaira és igényeire.

2., Vannak dolgok, amiket nem lehet elmondani... Ha azt a másik nem érzi, megette a fene...

Sil, dehogynem. Ahogy fent írtam, vagyis idejében, még mielőtt indulatok keletkeznének, bármit el lehet mondani. És érdemes is. A másik lehet h igenis nyitott az igényeidre, lehet h örömmel teljesítené a kívánságaidat, csak éppen tényleg nem veszi észre h akarsz valamit ill. h mit akarsz, és nem azért, mert nem figyel oda rád eléggé, hanem mert genetikailag másfajta kommunikációra van beállítva. Nem követelheted meg mindenkitől h egyformán érzékeny legyen a metakommunikációs jelekre, pontosabban megteheted, de magaddal cseszel ki elsősorban, mert soha nem fogják az igényeidet figyelembe venni, ha nem fejezed ki őket világosan. Ezt hívják asszertív kommunikációnak, Brisa biztosan tudna regélni róla. Persze mi is próbálunk fejlődni, és egyre jobban odafigyelni a metakommunikációs jeleitekre, de Nektek is igyekezni kell nyíltabban kommunikálni. Hídépítésnél is kétoldalról szokták építeni a hidat, amig középen össze nem ér...

Üdv, Oisin

_Neo írta: Silmeniel, Morgana: miert kene keresztre fesziteni magatokat? nem eri meg... foleg, ha az illeto eszre sem venne...

Talán, mert "amíg élünk, remélünk", és mert hiána nem érdekli az illetőt, van, aki mindent megtesz, még ha teljesen reménytelen is a dolog...

Szijasztok!
Ana: Nagyon teccik az a mondás a férfiakról és nőkről, nagyon igaz...bár nem minden esetben, ritka, de van olyan amikor férfi is képes szeretni...
Na jó, nem gyapálom őket.
Iru

hm...

Oisin: dehogynem , csak tudni kell odafigyelni ezekre a jelekre. A baj az, h soxor a janyok sem veszik eszre, mit "mondanak"... Vagy nem tudjak, mit akarnak mondani.

Kriszana: ti nok tul sokat epitetek a metakommunikaciora, s nem veszitek eszre, h nekunk genetikailag nehezebb eszlelni ezeket, mint nektek.

Silmeniel, Morgana: miert kene keresztre fesziteni magatokat? nem eri meg... foleg, ha az illeto eszre sem venne...

1., A pasik korántsem olyan nagy machók, amint megmondod nekik, amit gondolsz... Általában ilyenkor jön, hogy megijednek, vagy hülyeségeken kezdenek kattogni...

khm... vagy nem. hanyszor mondtad mar meg, h mit akarsz?

OFF: Krisz, Moricz, valszeg holnap

Oisin: ezzel csak két problémám van.

1., A pasik korántsem olyan nagy machók, amint megmondod nekik, amit gondolsz... Általában ilyenkor jön, hogy megijednek, vagy hülyeségeken kezdenek kattogni...
2., Vannak dolgok, amiket nem lehet elmondani... Ha azt a másik nem érzi, megette a fene...

Fáziskésés: a férfiak általában nem értik vagy nem akarják érteni a metakommunikációt. Nem vesznek tudomást a jelekről. Nagyon sokszor azért, mert nem is látják azokat.

Krisz, a másik oldalról ez természetesen másképp látszik. A nők mintha azt várnák el tőlünk férfiaktól h gondolatolvasók legyünk. Nem adnak semmiféle észrevehető jelzést, akár h tetszünk nekik, akár h nem, akár h valami bajuk van ha már együtt vagyunk, és ahelyett h időben szólnának, mindig utólag jönnek azzal h "hát nem vetted észre???" Hát nem...

Lányok, lsz. vegyétek tudomásul h egy férfi nem gondolatolvasó, ha akarsz tőle vmit v éppen nem akarsz v vmi bajod van vele, akkor menj oda hozzá, és az egyértelműnél is egyértelműbben mondd meg!!! Tudjátok, lányok, mi másképp használjuk a nyelvet: elsősorban ezzel kommunikálunk!!!

Üdv, Oisin

Morgana írta: Ó, hogyne...

Keresztre is feszítheted magad, ha az a másiknak mit sem jelent...

No igen... :dead:

Ó, hogyne...

Keresztre is feszítheted magad, ha az a másiknak mit sem jelent...

_Neo írta:

kriszana írta:
"Egy nő azt tehet a férfival amit csak akar, ha okos, eléggé szép, és kevéssé szerelmes."

És még valami. A pasik fáziskésében szenvednek. Alighanem ezt nem növik ki soha. Szegénykék mindig későn kapcsolnak... Egyetlen megoldás van, úgy hívják türelem

idezet: egyetertek, majdnem maradektalanul

faziskeses: fejtsd ki, lemaradtam ß)

OFF: Enya konyvecsket a heten visszavarom...

Neo értejön, Enya megy

Fáziskésés: a férfiak általában nem értik vagy nem akarják érteni a metakommunikációt. Nem vesznek tudomást a jelekről. Nagyon sokszor azért, mert nem is látják azokat.
Későn kapnak a fejükhöz, és próbálják visszacsinálni, amit már nem lehet.
Mert mindennek ideje van az ég alatt. S ideje van minden akaratnak.
Nem véletlenül vagyunk itt és most. Nem véletlenül születtünk ide.

S fiatalok: hát nem értitek? A szerelem nem holmi tárgy, amit lealacsonyíthatunk, és kicsinyes érzésekkel megbéklyózhatunk.
A szerelem pont attól él, ha teret engedünk neki, hogy szárnyalhasson. Nem lehet kicsinyesség foglya, mert azzal előbb-utóbb megfolytjuk az érzést.

Az érzést átélni kell, nem érteni.

kriszana írta: Igen.
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél.
Mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.

"Senki sem értheti a szerelemet, míg nem tapasztalta annak őrületét. És senki sem értheti a szerelem őrületét, nem számít, hányszor tapasztalta."

kriszana írta:
"Egy nő azt tehet a férfival amit csak akar, ha okos, eléggé szép, és kevéssé szerelmes."

És még valami. A pasik fáziskésében szenvednek. Alighanem ezt nem növik ki soha. Szegénykék mindig későn kapcsolnak... Egyetlen megoldás van, úgy hívják türelem

idezet: egyetertek, majdnem maradektalanul

faziskeses: fejtsd ki, lemaradtam ß)

OFF: Enya konyvecsket a heten visszavarom...

Silmeniel írta: Szvsz ha már szerelmes vagy, nem érdekel, hogy megéri -e félredobni a büszkeséged. Az ember akkor már nem mérlegel, nem saját magát helyezi előtérbe. Hiszen ettől szerelem a szerelem. Ilyenkor már nincs büszkeség, nincs öncélúság... Csak az van, akit szeretsz, és a cél, hogy őt boldognak lásd. Bármilyen áron...

Igen.
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél.
Mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.

Szvsz ha már szerelmes vagy, nem érdekel, hogy megéri -e félredobni a büszkeséged. Az ember akkor már nem mérlegel, nem saját magát helyezi előtérbe. Hiszen ettől szerelem a szerelem. Ilyenkor már nincs büszkeség, nincs öncélúság... Csak az van, akit szeretsz, és a cél, hogy őt boldognak lásd. Bármilyen áron...

Silmeniel írta: Vagy kellesz neki, és mégsem? Tudod, az a baj, hogy az emberek ritkán tudják, mit akarnak... És általában az szív, aki szerelmes lesz...

Erről eszembe jutott egy idézet, s ez alighanem válasz Rabynnak is

"Egy nő azt tehet a férfival amit csak akar, ha okos, eléggé szép, és kevéssé szerelmes."

És még valami. A pasik fáziskésében szenvednek. Alighanem ezt nem növik ki soha. Szegénykék mindig későn kapcsolnak... Egyetlen megoldás van, úgy hívják türelem

Büszkeség? Nos, ez egy külön kategória. Néha félre kell tenni. Az ember érzi, hogy mikor, kinél éri meg. Mikor szabad páncél nélkül kilépni a sötétből.

Silmeniel írta: Vagy kellesz neki, és mégsem? Tudod, az a baj, hogy az emberek ritkán tudják, mit akarnak... És általában az szív, aki szerelmes lesz...

nem altalaban, mindig...
persze, en papolok itt...
ehh

inkabb idezek:

"Fare thee well, little broken heart
Downcast eyes, lifetime loneliness

Whatever walks in my heart will walk alone

...

No love left in me
No eyes to see the heaven beside me"

Nightwish - Forever Yours
szveg: Tuomas Holopainen

nem irigylem ezt a Tuomas sracot... tul lehet egy-ket dolgon ß/

Vagy kellesz neki, és mégsem? Tudod, az a baj, hogy az emberek ritkán tudják, mit akarnak... És általában az szív, aki szerelmes lesz...

Párszor én is feladtam magamat.. Tulajdonképpen megbántam, hogy kiadtam magam, talán nem kellett volna..
Még egy egészen kicsit beszélnék a szerelmről. Valamelyik nap kiönöttem a lelkemet a legjobb barátomnak, (megj ő egy hímnemű egyén)
Valahogy szóbajött, hogy neki már 4 kemény hónapja (vagy még kevesebb ideje) nincsen párja, és, hogy mostmár minden csaját kipihente.. Én közötltem vele, hogy nekem két éve nem volt szinte senkim (egykétfutó kalandtól eltekintve)
"Csak rajtad múlik"... Ő könnyen beszél, mert valahogy mindig sikerül neki megszerezni akit akar.. Nekem nem. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Miért van, hogyha az ember valakit megkedvel az vagy foglalt vagy úgy néz rá mint barátra, vagy nem kell neki a másik...(esteleg azt se tudja, hogy létezel...)

Én már nagyon sok embert bántottam meg a büszkeségemmel. Egyszer mégis volt valaki, akit nagyon szerettem, és miatta még a büszkeségemet is félre tudtam tenni. De megbántam... nem érte meg...

Ismét egyet kell értenem Morganaval... Ha nincs büszkeséged, eltaposnak. Ha kiadod magad, végeznek veled...

Félreteheted a büszkeséged, de ezzel önmagad gyilkosává válhatsz.
Ez nem az világ, ahol életben hagynák a Messiásokat.

20 évem tapasztalata, hogy még mindig jobb büszkeségbe zárva élni, mint nélküle szétmorzsoltatni.

Sziasztok!

A büszkeséghez még annyit tennék hozzá (mert ugye szó sincs róla, hogy felületesek lennétek, ó, dehogy ), hogy a büszkeséget feladni nem egyenlő a megalázkodással. Én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a makacsság és a a büszkeség miket okozhat. Csak rosszat, legalábbis emberi kapcsolatokban mindenképp. Nem egy barátomat vesztettem el és nem egy barátommal vesztem össze emiatt.