Gondolatok

A III. kerület? Ott iskolapszichológusok is dolgoznak. Talán az öcséd sulijában is van. Őt is fel lehet keresni.

Rabyn, az ötletekkel az a baj, hogy csak a tünetet kezelik, és nem magát a problémát. Tehát lehet, hogy sikerül elérni, járjon az öcséd újra suliba, de aatól még a benne dúló harag, szorongás, félelem, bizonytalanság stb. még nem tűnik el. Muszáj a szerencsétlennek valamit csinálnia, különben ezek belül szétvetik őt. Így lehet, hogy iskolába jár, de keresni fog más módszert a "lázadásra, engedetlenségre" (ami valójában csak a felszínen látszik annak), ami lehet még rosszabb lesz, mint az iskolakerülést. És ahogy "közvetíted" az eseményeket nekünk, nagyon jól látszik mindez.

A probléma oka tehát sokkal mélyebben rejtőzik, hogysem azt így ötleteléssel megoldhassuk. Mivel már hosszú ideje próbálkoztok kevés sikerrel, szerintem érdemes lenne szakember segítségét kérni. És ahogy én hallottam, a 3. kerületi pszichológusok jó szakemberek...

folyamatsoan próbálnak beszégetni vele.. De nem hagyja.. A legdurvább, hogy már a barátaira se hallgat..
Brisa: III.kerben lakunk..Bocs, hogy behoztam ide a témát, de most hirtelen az jutott, eszembe, hátha ti tudtok ötleteket adni.

Nimrocco írta: Jó, mondjuk ne vicceljünk a halállal, nekem tavaly halt meg az osztálytársam, pár napja a hegedűtanárom, aki több, mint 5 évig tanított...
Szóval már elegem van belőle, bocs, hogy egyáltalán felhoztam.

A halál nem vicc, ez tény és való.
Bár ha egy [size=9:323rdos5]nekromantával[/size] hozz össze a sors, még ez is előfordulhat.
Bár témának, érdekes téma.

Egyetértek Brisa-val, és Alyr-al.
Vagy mondjuk, esetleg megvalósiható a családon belüli pszichológia.
Egyeszerűsités vagy bonyolitás.
Ez a ketőő annyit tesz;
-egyszerűsités: Úgy tesztek mintha nem is érdekelne titeket hogy mi van vele.
-bonyolitás: El kell érni, hogy érezze, milyen ez a szüleidnek. Próbáljatok rá hatni. Nehéz, de lehetséges.
Nem vagyok pszichológus, így hát nem mondom, hogy ezek 100%-ak, de vannak helyek, családok, akiknél bevált.
Szóval nem akarok hülyeséget mondani, de jobb ötletem nincs.
Anyud, apud, próbált már beszélni a fejével?

Rabyn, nagyon nehéz kiragadott pillanatképek alapján korrekt képet alkotni az öcsédről és a családodról. Az ilyen dolgok mindig nagyon összetettek szoktak lenni. A legjobb megoldás az lenne, ha az anyukád elmenne a kerület Nevelési Tanácsadójába, és elbeszélgetne egy pszichológussal. Ez lenne a kezdőlépés (amit szerintem az anyukádnak/szüleidnek kell megtenni). Innen messziről családterápiát ajánlanék...
Az én meglátásom szerint ez lenne a legjobb megoldás. Megvalósítható?

[size=9:1ikh4g9d]Hanyadik kerületben laktok amúgy?[/size]

Tudja...
De baromira nem érdekli

Nem is tudom, az öcséd a Halloween-kor egész normálisnak tűnt. Ha egyáltalán ő volt. Hogy hogy nem jár? Elmegy otthonról, de a suli-ig már nem jutt el?
Hmmm.
"...ha nem tartod, féken a lábad..." a többit ti is tudjátok.
Próbáld meg elmagyarázni neki, milyen lehet egy hajléktalan élete. Talán megjön az esze.

Miért szeretek élni? Jó kérdés...
Szeretek élni, az apró örömökért, a barátokért, a családomért, magamért. A célom, hogy majd egyszer a távoli-voli-voli jövőben színésznő legyek.. Ha nem is híres.. De legalább színpadon álljak. Megtanuljak legalább két nyelvet (angol német) mert azok nélkül nem megyek semmire.. kár, hogy ez mostanában nagyon nem megy nekem.. Mindent elfelejtek.. Élek még a napsütésért, az emlékeimért, és a jövöbeli gyerekeimért, szerelmeimért.. Tulajdonképpen énnagyon szeretk élni. Egyszer kétszer persze én is eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha meghónék. Szépen végigondoltam, hogy igen akkor mos begyógyszerezem magamat, vagy felkötöm, vagy kigurom az ablakin, vagy felvágom az ereimet. Akkor majd sajnálhatják a többiek, hogy nem törödtek velem. Elképzeltem a temetésemet is, ahogy mindenki ott zokog, mert én többé már nem vagyok.. Borzalmas érzés volt.. Talán ezért nem próbáltam meg SOHA meghalni. Nekem ahhoz túlságosan fontos a többi ember aki szeret.. Főleg anyu.. Tudom, hogy ő jelenleg csak benne bízhat meg, és, hogy beleőrűlne ha én meghalnék.. Utána jön a többi családtag majd a barátok. Tudom, hogy mindenkinek milyen fontos vagyok, és ők is fontosak nekem. Tulajdonképpen ÉRTÜK is élek.



Segítségeteket kérném. hogyan értessük meg a 15 éves öcsémmel, hogy iskolába járni KELL? Jelenleg ugyanis nem jár

Én - még a halál előtt - inkább arra lennek kíváncsi, hogy ki miért SZERET élni? Ki mit szeretne elérni az életében?

Ugyanis ez szerintem sokkal elgondolkodtatóbb és nehezebb kérdés, mint az, hogy "miért akarok meghalni?".

És Szméagol, igazad van abban, hogy bátorság kell az öngyilkossághoz, de az élethez sokkal, de sokkal nagyobbra van szükség. Főleg ha belegondolsz abba, hogy az öngyilkosság gondolatával leginkább azok foglalkoznak, akiknek az életük válságba jutott valamiért. Ilyen helyzetben könnyebb egy marék altatót bevenni, mint újra talpraállni és küzdeni. És én ezért csodálom annyira azokat az embereket, akik képesek újrakezdeni.

Jó, mondjuk ne vicceljünk a halállal, nekem tavaly halt meg az osztálytársam, pár napja a hegedűtanárom, aki több, mint 5 évig tanított...
Szóval már elegem van belőle, bocs, hogy egyáltalán felhoztam.

[size=9:25woron6]Csak egy apró gondolat, ami annyira nem vág ide, de meg kell jegyeznem. A "tanulj meg nevetségig szeretni" úgy van helyén, ahogy az, amit én használok aláírásként. Ezért (is) szeretem Weöres Sándort. És még a gyermekverseiért is. A mai napig erőt merítek belőlük... pedig - lexikonszerűen magyarázva - már nem vagyok gyermek... és mégis.

Szép Estét Nektek is. További szépet.

Z[/size]

Nimrocco írta: A fiatalok megpróbálnak öregedni(felnőni), az idősek meg fiatalodni.
Esetleg új témának.......

Hmmmm.......ez nem mindenkire igaz.....pl.rám nagyon nem..soha egy nappal sem akartam idősebb lenni....

Sziasztok!

Sajnos az a gond, hogy a fizikai biztonság nincs meg az érzelmi biztonság nélkül és fordítva... Hogy melyik a fontosabb? Én az érzelmit tartom annak, de mivel még egyiknek a hiányát sem érzékeltem, csak azt, hogy vannak nem tudok dönteni. De abban igenis igaza van Rabynnak, amit a hajléktalan gyerekekről mondott. Szóval szerintem még az érzelmi labilitás is rosszabb, mint a halál. (Persze abból a szemszögből nézve, ahonnan az állam nézi. )

Az öngyilkosság az egy érdekes kérdés. Milyen egy öngyilkos ember? Ha végig gondoljátok kiderül, hogy végtelenül önző, mert elmerült az önsajnálatban és csak magával törődik. Ugyanakkor magára veszi a világ minden bánatát, mások bánatát és talán túlságosan is együtt érző, ezért olyan szomorú.
Maga a tett is nagyon bátor és gyáva... Csupa ellentét. [size=9:1cblzleo]Pont mint én. [/size]

Nimrocco írta: De tudjátok a halál az ajándék!

"Élni nehezebb mint meghalni.
És aki nem tudja értékelni az életet, az nem érdemli meg a halált sem."

Ám, ennek ellent mond, pl. az; hogy mondjuk egy emberke nem képes öngyilkosságot elkövetni, ha nincs elég lelki ereje.
Mert hiába próbálja felkötni, fejbe lőnie magát, ha nincs, mert akkor nem is lesz képes meg tenni.
Ez ugyan ellent mond az idézet első mondatának, ám igazolja a másodikat.

És bocsánat ha ez nem ide tartozik, de mint látom ez a gondolatok topic, és képtelen voltam nem ide írni.

Rabyn írta: A hugom valamelyik nap azzal jött haza, hogy az osztálytársnője elmegy az osztályból. Elvitték állami gondozásba..

Kemény témát feszegetsz. Mi a jobb a gyereknek? Itt elvileg azt kellene nézni, hogy mi a fontosabb? Az érzelmi, vagy a fizikai biztonság? Normális esetben mindkét dolog adott egy normál családban. Az se mindegy, hogy az anya miért ezt az utat választotta a pénzkeresésre. Mert az sem mindegy, hogy azért mert nincs más (pl. nincs semmi képesítése, keresett, de nem kapott munkát), vagy pedig a "vére" vitte rá... Nem akarok ítélkezni, mert nem akarok és nincs is jogom hozzá, de én azt hiszem, hogy még mindig jobb ez így, mintha az utcán élnének. Ehhez azt hiszem kell egy környezettanulmány, hogy elvehessék. Nincs rá lehetőség, hogy ugyanabba az osztályba járjon továbbra is és csak "aludni" megy vissza? Minden iskolában elvileg van családsegítő vagy családgondozó akihez lehetne ilyenkor fordulni. Szerintem érdemes lenne megkérdezni egyet, hátha van rá esély, hogy maradhasson az osztályban.

Ja...
De tudjátok a halál az ajándék!

Nimrocco írta: A fiatalok megpróbálnak öregedni(felnőni), az idősek meg fiatalodni.
Esetleg új témának.......

Ez mindig így volt...
Bezzeg ha tündék lennénk

A fiatalok megpróbálnak öregedni(felnőni), az idősek meg fiatalodni.
Esetleg új témának.......

A hugom valamelyik nap azzal jött haza, hogy az osztálytársnője elmegy az osztályból. Elvitték állami gondozásba..
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy is van ez?
Nem sokat tudok a kislánynak a családi körülményeiről, de azt tudom, hogy mindig rendesen ment suliba. Még is elvették (azt hiszem az anyja khm.. nem éppen a legmegfelelőbben kereste a kenyeret)
De nem ez a lényeg.
Szóval azon gondolkodtam, hogy, hogy van, hogy az utca televan hajléktalan gyerekekkel, televan hajléktalan roma gyerekekkel. Őket mért nem veszik el? Ők mért élhetnek az utcán ebben a hidegben? Mert nem veszik el őket ezt tudom. Nem túlzottan törődnk vele. Ha valakinek prosti az anyja akkor őt elvihetik államiba..
Azután az jutott eszembe, hogy az, hogy van hogyha valakinek a családi körülményei nem olyanok akkor nem veszik el. De ha valaki örökbe akar fogadni akkor néznek mindent. Nem értem ezt az egészet. Mi a fontosabb? Hogy egy gyerek a családjával az utcán éljen, vagy, hogy egy gyerek a családjával otthon lakjon, akármilyen kereseti lehetőséggel, vagyhogy államiba menjen..

Alyr: itthon minálunk spec. folyamatosan kupleráj van. Nem szégyellem mert ebben az aprócska lakásban ahol élünk nem lehet rendet rakni. De tisztaság az van! szerintem ez lényegesebb..

Az emancipáció télleg csak szóban létezik... BÁR NEM MINDENHOL

Sziasztok!

Oisin: Hát ezzel az erővel én is mondhatnám, hogy nem olvastátok el rendesen a hozzászólásomat, de hagyjuk. Nem lényeges. Csak az emancipációról még annyit, hogy papíron megjelent a szó, de a társadalomban sosem. Szóval nem tudom min "kéne túl lennünk". De én ezzel lezártam és semmire se válaszolok ezzel kapcsolatban. Én különben is csak a végén jöttem be vitába.

Rabyn témája: Ma már nem az számít, hogyneked mi a fonmtos, hanem, hogy mit várnak el az embrek...
De ismerős ez a téma... Szerintem nem is olyan régen volt ez.

Oisin: ugye milyen bosszantó ha nem olvassák el rendesen amit írsz?
Amugy ugy kanyarodtunk el, hogy kulturák... szokások... szokásoknál: példa szaudarábiában csonkiítás... csonkítás máshol is..
szóval így jutottnk el idáig..

Új témát vetnék fel.
Mért van, hogy az emberek nem nézik jó szemmel ha valaki BOLDOG?
ha valakinek nem az a fontos, hogy:
Rend legyen a lakásában
példásak legyenek a gyerekei (mondjuk a suliban)
ne látszódjon kintről ha valami baja van..
Hanem az a fontos, hogy:
sokat nevessen
szeressék
jólérezze magát..

Mért baj ha valaki JÓL VÉGZI A MUNKÁJÁT?
Ha valakinek nem az a fontos, hogy üljünk órákon át a gyerekek között és csak vigyázzunk rájuk, hanem ha valaki szívvel lélekkel csinálja a munkáját.
Anyut többek között azért bocsájtották el, mert a gyerekekért dolgozott, nem a gyerekekkel.

_Neo: azt hiszem félreértetted amit mondani akartam. megfogalmazom pontosabban: A kultúra hatását sosem szabad figyelmen kívül hagyni, mert döntő fontosságú. Ami nálunk erény, az máshol bűn lehet, s az eltérő szokások visszatetszést kelthetnek a kívülállók számára.
Az hogy az igazság kinek az oldalán áll, az relatív ebben az esetben, mert mindkét fél azt állítja magáról, hogy helyesen cselekszik. Az egyetemesség megállapítása éppen ezért komoly problémákba ütközik.

Sziasztok,

Az írásaimat visszaolvasva mindenki megítélheti h szélsőséges voltam-e... Már megint arról van szó h néhányan olyasmit tulajdonítanak nekem, amit soha nem mondtam. Lassan úgy látom, semmi értelme, hogy bármit is írjak, mert úgyse olvassa el senki figyelmesen... Tényleg kezd most már nagyon bosszantani a dolog. Basszus!!! Nem igaz h nem lehet figyelmesen elolvasni, amit írok, és arra válaszolni! Tehát: egy szóval sem mondtam h egyetértek a nők "genitális csonkításával". Ezt én is hülyeségnek tartom, tényleg semmi értelme. Én csak azt írtam h ez nem jellemző az arab országokra! Hogy jutottatok el ebből oda h én ezt elfogadom, ez számomra egyszerűen felfoghatatlan! Igen, írtam h ha egy nő az arab kultúrában nő fel, akkor annak a házassági szokásai számára nem lesznek traumatikusak és fájdalmasak. De könyörgöm!!! Teljesen egyértelműen leírtam h ez a (mi fogalmaink szerint) korai házasságra vonatkozik, és nem a csonkításra!!! És még azt is hozzátettem h extrém esetektől eltekintve, értve ez alatt pld. azt ha egy fiatal lányt kifejezett akarata és tiltakozása ellenére hozzáadnak egy vénemberhez. Hadd idézzem magam:

ha egy lány olyan kulturális környezetben nő fel, ahol természetes az h 14-15 éves korában férjhez megy és gyereket szül, akkor ő lesz a legboldogabb amikor eljön ez az idő, és az NEM lesz a számára traumatikus és fájdalmas, hanem az élet természetes velejárója - természetesen az extrém esetektől eltekintve

Hol van ebben szó a csonkításról??? Mindegy, ha már errefelé vittétek el a témát, akkor kifejtem a véleményemet én is a csonkításról, remélem érthető lesz. Tehát: egy olyan szokást, ami emberek sokaságának okoz tartós és teljesen felesleges szenvedést, én is úgy gondolom h igyekezni kell megváltoztatni, de lehetőség szerint a kultúrán belülről, mert kívülről nem lehet. Ha általános emberi jogokra, értékekre, bármire hivatkozva kívülről próbálunk egy kultúrában bármiféle változást kikényszeríteni, az csak ellenállást fog szülni, és éppenhogy megerősíti azt a jelenséget, ami ellen fel akartunk lépni. Gondoljatok pld. Irakra! (mellesleg megjegyzem h szvsz az ENSZ "Emberjogi Egyezménye" semmivel sem több, mint egy újabb kísérlet a nyugat-európai kultúra értékeinek az egész világra való erőszakos kiterjesztésére, a nyugat-európai típusú fogyasztói társadalom és piacgazdaság, és ezzel az USA és Nyugat-Európa teljes világuralmának biztosítására. Ember- és kultúrafeletti elvek ui nem léteznek!!! Csak az abban való (tév)hit létezik, hogy a saját kultúránk alapelvei ember- és kultúrafelettiek.) Tehát az efféle csonkításokkal, torzításokkal természetesen nem értek egyet, de úgy gondolom h 1) Ezeket kívülről, erővel megváltoztatni nem lehet, az ilyen próbálkozásokkal több kárt okozunk, mint hasznot. 2) Ezeket a nők férfiak általi elnyomásaként beállítani nem más, mint rosszhiszemű csúsztatás és feminista propaganda. A kultúra közös, nem kizárólag a férfiaké. Sokszor nem is a férfiak ragaszkodnak leginkább az ilyen hülyeségekhez, arról nem is beszélve, h a férfiak beavatásának részeként sokkal gyakrabban történnek ehhez hasonló dolgok, mint a nők esetében. Erről az egészről nekem a "Szexmisszió" c. örökbecsű lengyel sci-fi jut eszembe, ahol egy huszonakárhanyadik századi, kizárólag nőkből álló feminista társadalom vezetői az oktatási rendszer részeként huszadik századi "kínzóeszközök" bemutatásával demonstrálják h a nők milyen szörnyűséges atrocitásoknak voltak kitéve "a férfiak uralma alatt". Bemutatnak többek között egy konzervnyitót, fúrógépet, meg mindenféle eszközt, aminek a világon semmi köze a nőkhöz. Hát kicsit ilyennek tűnik nekem ez a vita is. Lányok, szerintem is fontos a női egyenjogúság meg minden, de nem lehet az egész világot a férfi-nő ellentét fényében nézni és mindent, ami csak rossz a világon a férfiakra kenni! Tényleg lányok, túl lehetnétek már ezen, száz v ötven v akárhány év emancipáció után...

Üdv, Oisin

Ery írta:

Az EMBEREK minden kultúrában EMBEREK. Ezt légy szíves vedd figyelembe. Nem csak a kultúra van, hanem az ember is és a kettő elválaszthatatlanul összefolyik. Szóval alapvetően Rabynnak volt igaza.

Oh Igen! S persze azok is emberek voltak akik elsőszülött gyermeküket feláldozták istenüknek!

Pontosan! Ok is emberek voltak, a sajat felelmeikkel es babonaikkal! Gondolj csak bele, nem tudtak, miert villamlik, miert esik az eso, stb. Egy aszalyos ev szamukra a kozosseg nagyon valoszinu pusztulasat jelentette, ezert felaldoztak a sajatjukat a KOZOSSEG erdekeben. Nezd meg az aztekokat! Egyenesen dicsoseg volt meghalni!
Te vajon nem aldoznad fel magad, vagy a gyermeked, ha ugy HISZED, ugy TUDOD, hogy csak igy elheti tul a kozosseg, amiben elsz?
Az mas kerdes, hogy hibas gondolatokat plantal beled ez a kozosseg, de ezt te helyesnek hiszed...
Masfelol, tevedni emberi dolog.
Ne itelj, hogy ne iteltess! Nem a mi tisztunk megbocsatani ezeknek az embereknek, s ugyanugy nem a mi tisztunk pokolra kuldeni oket...

Az EMBEREK minden kultúrában EMBEREK. Ezt légy szíves vedd figyelembe. Nem csak a kultúra van, hanem az ember is és a kettő elválaszthatatlanul összefolyik. Szóval alapvetően Rabynnak volt igaza.

Oh Igen! S persze azok is emberek voltak akik elsőszülött gyermeküket feláldozták istenüknek!

Sziasztok!

Rabyn és Oisin mindketten szélsőségesek voltak. ezért egy picit mindkettejükkel egyetértek. Rabyn, egy kicsit tényleg túlságosan magából indult ki, viszont Oisin, hogy úgy mondjam...hmmm...rendkívül száraz volt. Ennél nagyobb általánosítást ritkán hallani. Jó, tegyük fel, hogy ott növök fel, de attól még nem vagyok érzéketlen a fájdalmakra. Tegyük fel, hogy gyenge a fizikumom és rettegek az eljövendő "nővé avatásomtól", mert tudom, hogy fájni fog. Az EMBEREK minden kultúrában EMBEREK. Ezt légy szíves vedd figyelembe. Nem csak a kultúra van, hanem az ember is és a kettő elválaszthatatlanul összefolyik. Szóval alapvetően Rabynnak volt igaza.

Angwen: Ezzel az utóbbival nem értek egyet. Velejárója, de nem szükséglete az életnek a fájdalom. És az állatok mindig ettől védik a kölykeiket, ösztönösen, tudják, hogy a fájdalom betegséget szül. És itt vagyunk mi, emberek. Mit teszünk : Szándékosan tesszük ki gyermekeinket a fájdalomnak.