Gondolatok

Nyugi

Ez csak a kamaszodás természetes velejárója...
Idővel elmúlik...

Erről kérdezd meg Csillát Ma ordítva rontott be a lányöltözőbe miközben mi öltöztünk.(majdnem kiszakadt az ajtó)
Ja, és a drága kis Endre h: szünetben elénekelte a Hull a pelyhes fehér havat 8O (szociálisan mínuszban van)
(elsősök vagyunk gimiben)

Azért ez kissé túlzás...

A mai világban lassan felcserélődnek a pólusok emberek és állatok között(lásd:Csilla nevű osztálytársam, aki egy bika szintjén áll)

Nem az agy:test arányt kell nézni, hanem a neuronok (idegsejtek) közötti kapcsolatok sűrűségét.

Amúgy Rabyn, meg ne sértődj, de hülye kérdés volt. Hagy kérdezzek vissza. Mitől kutya egy kutya? Mitől fenyő a fenyő? Mitől labda a labda? Ha ezekre válaszolsz, én is válaszolok a kérdésedre.

Gondolom azt szeretted volna megkérdezni, hogy mitől "felsőbbrendű" az ember az állatoknál és a növényeknél. Vagy tévedek?

Rabyn írta: amíg ezt a témát boncolgatjuk feltennék egy kérdést..
Mitől ember az ember?

Mert alkot, kifejezi az erzeseit, s ezt nem oly modon teszi, mint az allatok.
Gondolkodik. Kommunikal. Van empatikus kepessege.

Ez mind szep es jo, de hadd idezzek valakitol:

"Az emberiség egy vírus." ß)

Arról nem is beszélve, hogy az ember egyáltalán nem fejlettebb, mint egyes állatok, csupán mert nagyobb az agya... (kifejteném, csak akkor jönnek egyesek, hogy ne biologizáljak... )

Rogue/Arwen írta: Hömm, hát, két dolog jutott eszembe: a természetben azért ember, mert okosabb, mint más élőlények. (Ok, tudományosan szólva fejlettebb)
Amúgy az érzései miatt ember az ember. Ettől lesz több, mint mások. Csak én ezt mostanában egyre ritkábban látom.-

Bocsi, rövid lett és pontatlan, de ennyi telik.
Ui: Mi a véleményetek a félelemről?

Honnét tudod, hogy okosabb? azért mert feltalál dolgokat?
az állatok nem érezenek?




Félelem....
Nem szeretek félni.. de vannak dolgok amiktől nagyon félek. Félek elveszteni valakit, félek a sötétben félek egyedül lenni. félek félni..

Hömm, hát, két dolog jutott eszembe: a természetben azért ember, mert okosabb, mint más élőlények. (Ok, tudományosan szólva fejlettebb)
Amúgy az érzései miatt ember az ember. Ettől lesz több, mint mások. Csak én ezt mostanában egyre ritkábban látom.-

Bocsi, rövid lett és pontatlan, de ennyi telik.
Ui: Mi a véleményetek a félelemről?

amíg ezt a témát boncolgatjuk feltennék egy kérdést..
Mitől ember az ember?

Alyr Arkhon írta: Rabyn: Nem "megerőszakol", mert ha ez a hagyomány akkor mindenki természetesnek és jónak tekinti, ergo szó nincsen erőszakról...

Nos, ha nem "hagyományilag", hanem pszichológiailag nézzük a kérdést, akkor én bizony Rabynnal értek egyet. A nőknél, akarom mondani a 14 éves lányoknál, akik még csak nem is hallottak a szexről (mert tabu volt)... nos azok számára igenis trauma lehetett a "házas élet". És nem csak az első! Meg hát akkoriban nem volt divatos szempont a férfiaknál, hogy a lánynak is jó legyen az élmény...

Igazából ez nemcsak a középkorra igaz. A nagyim is mesélt pár dolgot. Ő csak "úgy odatartotta magát", aztán meg rohant mosakodni. (Így csak három gyerekük született.) A nővére pedig túl van a 80-on és még mindig szűz, pedig volt férje. Egyszerűen olyan nevelést kaptak, aminek ezek (és még sok egyéb más) lettek a következményei. Hasonlóan, mint a középkorban. És őszintén szólva csodálkoznék, ha a törzsi társadalmakban jobb lenne a fiatal lányok és nők helyzete.

Mert lehet, hogy nem kötözték le őket, és nem téptékk le a ruhájukat, azaz fizikai erőszakot nem alkalmaztak a férfiak (mondjuk szerintem ez is a ritkaság kategóriájába tartozhatott), de attól még a kislány pszichológiai élménye épp olyan traumatikus volt. Tehát lehet "természetesnek" (azaz megszokottnak, társadalmilag elfogadottnak) tekinteni, de jónak semmiképp.


Oisin: Én nagyon értem, mit mondasz. Azonban a nagy általánosításban elveszik a lényeg. Szerinted miről tud már felelősen dönteni egy 16-18 éves fiatal felnőtt? Pl. a gyerekvállalásról? Vagy arról, hogy kipróbáljam-e a drogot vagy sem? Hogy az általa ismert társaság minden tagja megbízható-e vagy sem? Hogy mikor kezdjen szexuális életet?

Kincső, Rabyn, Alyr

Én se akarok senkit arra bíztatni h 14 évesen menjen férjhez és kezdjen gyerekeket szülni v nősüljön meg és menjen dolgozni, csak arra akartam ezekkel a példákkal rávilágítani h nem lehet általánosan kijelenteni h egy 16-18 éves fiú v lány nem képes felelősen gondolkodni, viselkedni, mert ebben a korban a szükséges szellemi érettség már többnyire megvan hozzá. Ha vki mégsem viselkedik úgy, az jórészt a társadalmi elvárás miatt van. Számos példa van arra h krízishelyzetben egy fiatal a korábbi viselkedését meghazudtolóan értelmesen tud viselkedni. Persze nem mindenki, de szvsz a többség (az MTT-n belül pedig, úgy gondolom, a túlnyomó többség). Az is igaz, amit Alyr ír, h manapság több idő kell ahhoz h valaki megszerezze az életben való helytálláshoz szükséges jártasságokat, mint pld. a középkorban, de szvsz az már abszurd h ehhez 18 év se lenne elég! Szvsz 16 még a mi mai társadalmunkban is, szűken bár, de elég. Ha valakit még 18 évesen sem lehet fiatal felnőttnek nevezni, az szvsz elég gáz.

Üdv, Oisin

azért képzeljátek bele magatokat. 14 évesek vagytok (a fiuk képzeljék magukat most nőnek) hozzáadnak valakihez akit nem is szeretesz. megerőszakol, és elkezded szülni a gyerekekeke.. Baromi jó lehet mondhatom..
Szvsz a felnőttség azt jeletni amikor valaki tud gondoskodni magáról, tud dönteni, és felelősségteljes.

Rabyn írta: egyébként a fogyókúránál előszpr a mellek tűnnek el!

ERRŐL VAN SZÓ!!!!
Kis barátnőm (14 volt akkor) osztályában volt 1 nagyon szép és nagyon jó alakú kislány (kb. olyan típusú, mint Silmeniel). Egy csomóan rágták a fülét, hogy menjen el modellkedni, épp benne van a korban...
(Amúgy sztem ez is akkora állatság, hogy ilyen kislányokat, akiknek legtöbbje szvsz még elégg éretlen gondolkodású, ilyesmikkel kecsegtetnek! Az Álmodj, királylány c. szám nem a levegőből született, ha még emlékeztek!! )
Mire a kiscsaj elment egy ügynökséghez. Ott mit mondtak neki? Nagyon jó, jöhet, de ELŐBB FOGYJON LE!!!!! Na, erre kislány bezakkant, eszeveszett diétába kezdett, sajnos akaratereje is volt hozzá, így pár hónap alatt csonttá-bőrré soványodott, az arca ráncos lett, a szeme karikás.. végül kórházban kötött ki!
Hát megér ennyit ez az egész?
Szvsz egyértelmű a válasz!

Ez télleg így van!!
Ma (már megint) ez volt a téma a suliban. És érdekes módón azok a lányok akik kövérebbek mint a topmodellek, szóval ők egyáltalán nem voltak szívbajosak. nem akartak fogyni. (én spec egy két kilót szeretnék hízni)
egyébként a fogyókúránál előszpr a mellek tűnnek el!

Alyr Arkhon írta: UI: Artemisz, Cica, ti igenis jól néztek ki!!

Vigyázz, Alyr, vigyázz!! :nono:
... mert ha legközelebb összefutunk, úgy ugrok a nyakadba ezekért az ÉDES beszólásaidért, hogy még direkte jól is fog jönni pár kiló fölösleg, hogy talpon maradj!!

Cica, KÖSZÖNÖM! Rajtad pedig szvsz 1 deka fölösleg sincs.. amúgy állítólag én se nézek ki annyi kilónak, amennyi ténylegesen vagyok.
Ezzel kapcsolatban 2 story:
Morfondírozok félhangosan a buszon(egyik osztálytársam mellettem áll ):
- Vajon hogy lehet ez, hogy ugyanannyi kiló vagyok, mint ****, és ő mégis ducibbnak látszik?
- Lehet hogy nagyobb a sűrűséged?! - kérdezi a srác.
höhö.. megszólalt a fizikus...

Eccer ott bőgtem az osztályban, hogy ilyen dagadt vagyok, meg olyan..
mire megszólal 1 született piszkafavékony, s ezért persze sokak által irigyelt osztálytársnőm:
- Most mit vinnyogsz? Idefigyelj, ha én szülök egy gyereket, utána totál meg fog nyúlni a bőröm, mert semmi zsír nincs alatta! Te meg 5 gyereket szülhetsz, akkor is ugyanígy fogsz kinézni, mint most!!

Nem rossz, mi? És milyen igaz! 8O

A 18 évest én semmiképpen sem nevezném fiatal felnőttnek...

Hát, ez megítélés kérdése. Én már egy 15-16 évest is fiatal felnőttnek nevezek (és tekintek), legalábbis ha valóban képes úgy viselkedni, és legtöbben képesek (tisztelet a kivételnek).

Különben érdekes, mennyire kultúrafüggő, h az ember mennyi idős korában válik felnőtté. Nem csak a megítélés, hanem a viselkedés szempontjából is. Törzsi társadalmakban például a fiúkat 12-14 évesen szokták felnőtt férfivé, harcossá avatni, és ettől a kortól kezdve úgy is viselkednek, mint egy felnőtt férfi. Vadászni járnak, és ha kell, kockára teszik az életüket a családjukért, és minden tekintetben lehet számítani rájuk. A lányok pedig, attól kezdve h menstruálni kezdenek, felnőtt nők, házasodhatnak, gyereket szülhetnek. Alkalmasnak tartják őket arra, h összetartsanak egy családot, és alkalmasak is. De pld. a középkorban is 15 éves korul körül házasodtak a lányok általában.

A mai nyugati társadalomban persze ez másként van, egy 14 éves fiút v lányt még nem tartanak felnőttnek semmilyen szempontból, és nem is lehet, ui. tényleg nem viselkedik úgy. De persze ennek nem biológiai, hanem kulturális oka van: a társadalom ui. azt várja el tőlük h gyerekként viselkedjenek, ne pedig felnőttként. Érdekes megfigyelni h a felnőttnek tekintés korhatára egyre messzebbre tolódik ki, manapság már - szerintem eléggé abszurd módon - 20-30 éves korra. Szvsz ez azért van, mert a világunkat a pénz irányítja, egy ember megítélésében elsősorban az "egzisztencia" (értsd: pénz! micsoda kiforgatása egy szónak!) számít, nem pedig a képességek. Egy 15-20 éves embernek pedig még nincs saját "egzisztenciája" (értsd: vagyona!), ezért nem is tekintik felnőttnek, még ha minden képessége meg is van már ahhoz, hogy a saját életét élje. Ez pedig elég baj, mert olyan konfliktusokhoz, vezet, amikről korábban szó volt.

Tehát az általános társadalmi megítélés szempontjából lehet h egy 18 éves sem nevezhető fiatal felnőttnek, de én nem ebből a szempontból ítélem meg az embereket, hanem abból a szempontből, h szükség esetén képesek-e felnőtt módon gondolkodni, viselkedni, élni, és ebből a szempontból nemhogy egy 18 éves, de már sok 15-16 éves is felnőttnek tekinthető, ui. ha nem viselkednek felnőtt módjára, az nem azért van, mert még nem képesek rá, hanem azért, mert mást várnak el tőlük.

Üdv, Oisin

Artemisz! Ne is legyen! Mert - igaz, nem vagyok férfi - szerintem nagyon jól, nőiesen nézel ki. Nemrég mondta nekem valalaki ( ), hogy benenm pont az a jó, hogy ilyen fognivalóan idomos vagyok... Esküszöm mostmár - lassan - magamnak is kezdek tetszeni!
Volt nekem is egy két évem, amikor "nem bírtam magammal" - elkezdtem diétázni, lecsökkentettem a kalóriamennyiséget és mellette veszettül edzettem (heti 14-15 órákat) - szemernyit sem fogytam, de egy grammot sem. Aztán az energiahiány miatt egyszercsak rámjött egy falási roham (mindent megettem, amit csak találtam), és utána - a bűntudattól vezérelve - egyből mentem edzeni, és még legalább kétszer annyit csináltam, mint az aznapra elhatározott penzumom volt - ez is a bulimiának egyik változata (mint utóbb kiderült). De szép lassan rájöttem, hogy ez nem vezet eredményre....egyet bánok, hogy az akkor megszerzett jó kis izmaim azóta visszafejlődtek.... De JÓL érzem magam a testemben!!!

Fogyókúra?!
Nos, mint már asszem írtam, én két évig voltam intenzíven bulimiás, és ha ideges vagyok, néha még most is rámjön... akkor kezdtek kirohadni a fogaim..

S ki tudja, miért, mióta idejárok a Társaságba, sosincs kisebbrendűségi érzésem az alakom miatt! Köszönöm Nektek!!!

Már akinek az aerobik.. nekem inkább a kondigép, a súlyzó, és felülések... bocsánat. Szerintem ez egyénfüggő...mindenki érzi, mi alegjobb.

Amit általánosan lehet ajánlani, igaz ez nemcsak mozgás, sőt, sokkal inkább szellemi, a jóga. tökéletesen rendben tart minden téren

Sahriar írta: Abszolút nem Brisa...már már kezdem azt hinni, hogy számodra is létezik Lélek, a maga természetfölötti változatában...de ha nem, érdekes, hogy mennyire hasonlít a te elképzelésed az én elképzelésemhez, a lélekápolást illetően

hmm, kis kutatómunka után a következőket tudom állítani: nem kell fogyózni. Enni reggelit, hideget, ebédet meleget, és vacsit hideget, könnyűt. 6 után tilos az étekzés, kivéve gyümölcs és zöldség minden mennyiségben. Továbbá heti 3 alkalommal 1-2 óra intenzív mozgás, ami lehetőleg minden izmost megmozgat - a favorit az arobik -

nos, én ezt tudom ajánlani azoknak, akiknek az Aprodithé idomok az ideál

Abszolút nem Brisa...már már kezdem azt hinni, hogy számodra is létezik Lélek, a maga természetfölötti változatában...de ha nem, érdekes, hogy mennyire hasonlít a te elképzelésed az én elképzelésemhez, a lélekápolást illetően

Az, hogy valaki egészséges akar maradni, és ezért kondicionálja magát, nem baj, sőt. A fogyókúrát viszont több, mint veszélyesnek tartom, azért, mert sokaknak abszolút nem kéne. Akinek kell, az nagyon legyen észen abban, hogy meddig mehet el. Értelmesebbnek tartok egy méregtelenítő kúrát, mint egy önkínzó fogyókúrát.

Gandalf: szívemből szóltál. Annyit tennék csak hozzá, hogy ennek a tökéletes test utáni áhítozásnak az eredménye a rengeteg anorexiás, ebből kifolyólag idegileg enyhén szólva is labilis lány.

Magam részéről kétszer próbáltam, egyszer 10 nap alatt lement hat kiló eredmény: két hét állandó szédülés, és se lehajolni, se egy cukrot megemelni nem tudtam.

Ha valaki egy kicsit figyel a testére, elárulja, mi lenne neki a jó, és nem megy túl a mértéken. Azt gondolom, a testünkre vigyázni kell, és nem fölöslegesen gyötörni, hiszen több, mint jó szolgálatot tesz.. igaz, sok bajnak az okozója is, de akkor is tisztelni kell.

Ime a Lélekápolás II.:

Szméagol is reagált a levelemre, és szokása szerint megint okos dolgokat fogalmazott meg. Íme:

Szméagol írta: Egy dolog volt csak, amit én is meg szoktam csinálni: a pozitív pontok újbóli átélése. A többi nekem nem megy. Biztosan mindig elfelejteném, vagy nem volna kedvem ma megcsinálni, mert inkább holnap... stb. Márpedig, gondolom, éppen a folyamatosság a lényege. Ez a baj, hogy én mindent olyan nagy lelkesen elkezdek mindent, de mindig elfogy a lelkesedésem.

Nos, ez a probléma nemcsak Szméagolt érinti. Hacsak arra gondolok, hányszor határoztam el, hogy rendszeresen fogok tornázni, meg hogy este 6 után már nem eszek... (Khm... fogyókúra. Én jobban tetszem magamnak 2-3 kilóval könnyebben, de természetesen így is el tudom fogadni magam. Talán ezért mennek fuccsba az ilyen jellegű elhatározásaim. Amúgy pedig a fogyókúrának van normális és káros formája is. Nem érdemes kerek-perec csak úgy elutasítani. Semmi sem fehér vagy fekete. )

Szóval ott tartottam, hogy... asszem, mindannyian tudjuk mire gondolt Szméagol.

Pár dolgot érdemes szem előtt tartani:

A testápolási szokásaink hosszú évek alatt alakultak ki. (Gondoljunk végig mi lett abból a pelenkás kisbabából, akit anno még a szülei fürdettek.) Sőt, legtöbbször egész életünkben finomodik még. (Én pl. nemrég vettem egy arcpakolást...) Ennek mintájára ne várjuk, hogy a lélekápolás egy nap alatt kialakul és stabilizálódik. (Kiskorunkban is voltak visszaesések a szabatisztaság megtanulásánál. )

Általában túl szoktuk élni, ha kimarad mondjuk egy fogmosás vagy fürdés. Ugyanígy túlélhető, ha kimarad az aznapi lélekápolás. Csak aztán legyünk majd alaposabbak a következő alkalommal, és térjünk vissza a kimaradt napra, ha szükséges.

Ahogy a gyomrunk korog, ha éhesek vagyunk, úgy a lelkünk is jelez, ha elhanyagolva érzi magát. Pl. a tolakodó gondolatokkal, a rossz kedvvel, súlyosabb esetben valmilyen fizikai tünettel (pl. fejfájás, gyomorgörcs, vagy a legyengült immunrendszer hatására megfázással, influenzával). Az a lényeg, hogy ezeket a jelzéseket vegyük észre és tudatosítsuk magunknak. Ekkor tudni fogjuk, hogy ideje foglalkoznunk magunkkal. Tehát, ez nem lelkesedés kérdése. Ha megtanulunk a lekünk jelzéseire odafigyelni és értelmezni őket, akkor a lélekápolás viszonylag simán be tud épülni a mindennapjainkba.
Összegezve: Nem baj, ha elfelejted, csak vedd észre a jelzéseket! Akkor már tudni fogod, mit kell tenned.

Amint láttátok lélekápolás nem egy kellemetlen dolog. Tehát az olvasásra, a zenehallgatásra, az alkotásra, az ábrándozásra stb. érdemes időt szánni. Itt sem kell mereven ragaszkodnunk ahhoz, hogy "mindennap 17 és 18 óra között olvasás romantikus környezetben és punktum". Inkább megint csak magunkra figyeljünk: pl. "pörgős és nehéz napom volt, annyira jól esne most ledőlni és kikapcsolni egy kicsit ezt a világot". Ilyenkor szánjunk időt arra, hogy ledőlhessünk az ágyba olvasni.

Remélem, nem voltam túl felháborító, Darky.

Szerintem szép dolog, ha valaki a testét is ápolja, azaz izmozik vagy a feszes popsikra hajt én talán azt tartom túlzásnak, ami mindenhol jól megfigyelhető, hogy erre is kiépítettek egy külön iparágat, a maga propagandájával, ideáljaival és divatdiktátoraival együtt. Ezt hívják, figyelem, már NÁLUNK is ( igen, megyünk európába ) Wellnessnek.