Gondolatok

Brisa írta:
Ugye nem baj, ha este vagy holnap berakom még a lélekápolással kapcsolatos újabb szösszenetemet?

Természetesen nagyon felháborítónak tartanám

szerintem se túl jó a fogyózás!
Én már próbálkoztam, de rájöttem, hogy
jobban szeretem én annál a pocim...
van, akinek détázniuk kell, de az Nem egyenlő a fogyókúrával, még
ha az olyan célú is, hogy lefogyjál, mert azt orvos írja elő!

ok vannak fogyozó férfiak is. (na azok se normálisak)
azt megértem ha valaki azért fogy le, mert beteg lett/lesz miatta. de amikor az 50-60-70 stb kilós emberek akik nem kövérek azzal jönnek, hogy fogyniuk KELL..

Ma az egyik tvcsatornán a fogyókúra a téma. Egyszerűen nem értem meg mi szükség rá. Oké persze amikor valaki 500kiló és reng a hája annak azért le kell adni, mert az már egészségtelen. De akinek jól áll, meg aki nem is kövér az mért roncsolja magát ilyen dolgokkal? az osztályomban egyetlen ténylegesen kövér lány sincsen még is a fél osztály fogyózik. Nem értem őket. Persze erre azt mondják, hogy nekem könnyű én nem hízom. Dehogynem csak baromira nem érdekel. (na meg amit én hízom az kutyafüle) Az egyik lány nálunk kb 60 kiló és olyan magas mint én (170 cm körül mozog) és folyton azon sír a szája, hogy ő milyen baromi kövér. És le kéne fogynia. Ezekből lesznek a bulémiások, meg az anolexiások...

"Ha nem lennének férfiak a világ tele lenne boldog kövér nőkkel"

nembaj!!

Alyr: könyebb mint az exelt kezelni (aeeből írtam ma hármast úgy, hogy már le volt mentve a cuccos)

Sahriar írta: Darky meghalt...mert változott, aki mögötte állt

Nocsak, nocsak. Látszik, hogy rég beszéltünk.

Ugye nem baj, ha este vagy holnap berakom még a lélekápolással kapcsolatos újabb szösszenetemet?

Nam: Igen lehet, ez az oka mindennek. Nade az, hogy az öcsém közli, hogy ő majd megveszi az érettségit meg a diplomát mert nem AKAR tanulni.. Az azért durva.. Nemtudom kitől tanulta ezt, mert itthon ilyet biztos nem lát..


Zenetöriből lehet érettségizni? Ezt azért kérdezem mert év végéig el kell döntenem miből fogok faktra menni, és ha lehet akkor én ebből fogok érettségizni. Nem sok az anyag szóval olyan nehéz nem lehet. Olyan gonosz dolog, hogy most kell eldönteni miből fogok érettségizni.

Alyr,

Ezért mondom h nincs feltétel nélkül helyes megoldás, mindig figyelembe kell venni a körülményeket, DE ha a szóban forgó érveket egy szülő valóban komolyan gondolja, magyarul a gyerek joggal tart tőle h valóra is váltja, akkor ott valami nagyon nincs rendben. Mellesleg ismerek nem egy szülőt, akinek az említett érvek nem a legutolsó, hanem az egyetlen érvei, méghozzá nemcsak egy 14 éves kamasszal, de mondjuk egy 18 éves fiatal felnőttel szemben is. Róluk beszélek.

Üdv, Oisin

Namarie,

Éppen h azt mondtam h ugyanazt mondod mint én! Csak másik aspektusát hangsúlyozod!

És persze h bizonyos mértékű tekintélyelvűség mindenütt működik és természetes, de nálam a hangsúly a nem túlzott-on van, és azon h a szülő ne azzal alapozza meg a tekintélyét h pld. "fiam, ha nem jössz haza este 8ra, úgy elverlek h anyád se ismer rád" vagy hogy "fiam, amig az én házamban laksz, azt csinálsz amit én mondok, különben szedheted a sátorfádat", hanem azzal h képes beláttatni vele h bizonyos dolgokban valóban döntésképesebb nála, de ez csak akkor műxik, ha a gyereket is bevonja a döntésekbe, és nem a feje fölött dönt! És hidd el, a fenti szülői "érvek" nem is olyan ritkák, én nem egy embert ismerek, akit ilyen szellemben neveltek, és kénytelen volt menekülni otthonról, amint képes volt a maga lábán megállni. Én nem mondom h ez az általános, de sajnos bizony előfordul, elég gyakran.

Mit éreznék ha a fiam lelécelne: biztos baromi szarul érezném magam, de egyfelől ha olyan szellemben nevelném, mint amit elrettentő példaként fent leírtam, akkor, úgy gondolom, csak azt kapnám amit megérdemlek, másfelől ha sikerül úgy nevelnem ahogy szándékozom, akkor úgy gondolom, komolyan bízni tudnék benne h nem csinál semmi oltári nagy baromságot.

Üdv, Oisin

Oisin, épp ebben a percben írtam valamit még hozzá.

Mire gondolsz, amikor azt modod, hogy nem azt mondom, amit Te? Rakd a két kijelentést légyszíves egymás mellé!

Azt gondolom, hogy bizonyos mennyiségű, de nem túlzott tekintélyelvűség kell a nevelésben, viszont hangsúlyozom, hogy a helyes mértéket el kell találni. Ha hiszed, ha nem, a hétköznapi életben is elfogadjuk e tekintélyelvet. Pl. amikor orvoshoz mész, csak feltételezed, hogy ő jobban tudja, mi kell neked, ha beteg vagy, mint Te magad. Tehát elfogadod a nagyobb tudású tekintélyét. A gyermek estében is valahogy így van. Nyilvánvaló, hogy nem hagyom neki megfogni a forró kályhát, még ha üvöltve hisztizik is érte. Különösen akkor nem, ha előtte még közel vittem a kezét a kályhához, hogy nézze meg, tényleg forró.

Namarie,

Nagyjából egyetértek. Nekem se az volt a célom h bárkit arra bíztassak h szökjön meg otthonról, sajnálom, ha neked ez jött le belőle. Emlékezz vissza, ezt csak annak kapcsán említettem meg, h mi van, ha engedély nélkül is elmegy vki otthonról, és ezek után nem mer visszamenni, mert pld. jó oka van arra h a testi épségét féltse, vagy pedig nem is ő szökik meg, hanem éppenséggel a szülei teszik ki a szűrét. Ha ez a helyzet, az már szvsz kriminalisztikai eset, ui. egy normális családban nem fordulhat elő szvsz h egy gyerek testi épsége v életbiztonsága veszélybe kerüljön azért, mert engedély nélkül is megtesz valamit. Az egyetlen probléma az, hogy egy gyerek (még egy 16 éves sem) nem biztos h képes jól felmérni a szülei várható reakcióit, lehet h alaptalanul gondolja úgy h veszélyben van a testi épsége. Ezért írtam utólag h nem volt szerencsés a fórumon leírni, amit erről gondolok, bár a véleményem nem változott. Szvsz nincs olyan nagy különbség a között h mit gondolunk erről, csak másik oldalát hangsúlyozzuk ugyanannak a problémának. Te azt h ha az eset nem kriminális, akkor a megoldás se legyen drasztikus, én meg azt h ha viszont kriminális, akkor nincs más megoldás mint a drasztikus megoldás. Ne haragudj, Namarie, de kezd nagyon fárasztani h olyan kijelentésekkel szemben megfogalmazott vádak ellen védjem magam, amiket nem is mondtam. Úgy érzem magam, mintha egy politikai vitaműsor szereplője lennék - vagyis rosszul. Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy hagyja abba a szavaim kiforgatását. Ha szeretnétek folytatni az eszmecserét a témáról, akkor folytassuk korrekten, mellőzzük a személyeskedést, és ne arra válaszoljatok, amit nem mondtam, hanem arra, amit mondtam. A továbbiakban csak olyan hozzászólásokra válaszolok, amik így tesznek.

Viszont: elengedésben azt hiszem, én is elég szigorú leszek majd. Ha elmondja, hogy ki azok, akik közé megy, és azt gondolom, hogy az illetők normális, kulturált lények, minden további nélkül. A saját biztonsága érdekében nem szívesen engedném el a gyerekemet 18 év alatt egész éjszakára kocsmázni meg ilyenek. (Persze előzetesen elmagyarázva neki, hogy miért nem, és azt is, hogy ez mivel járhat, hogy ha majd a későbbiekben megteszi, tudjon dolgokról).

No látod, Te is azt írod egyfelől h ha a gyerek elmondja hova, kik közé megy, és azok normális kulturált lények, akkor elengeded, másfelől, h ha mégsem, akkor magyarázatot adsz rá, miért nem, amivel megadod neki a lehetőséget az ellenérvelésre. Amiről én írtam, az éppen az az eset, ha ezek egyike sem áll fenn, hanem egyszerűen azt mondod, hogy márpedig nem mehetsz és kész, mert én, a felnőtt, azt mondtam, és nem érdekel h hova és kikkel és miért. Azt hiszem ez elég világosan le volt írva. És még ki is hangsúlyoztam h ha vki úgy dönt h elmegy engedély nélkül, akkor is hagyja meg h hova megy és h mikor ér haza. Azt hiszem, ez elég világosan le volt írva. Tehát amikor az álláspontomat támadod, akkor ezt a teljességgel extrém tekintélyelvű álláspontot véded, pedig a szavaidból úgy érzem, valójában Te sem értesz vele egyet. Remélem ezúttal nem fogalmaztam félreérthetően és nem mentem túl a fórumon megengedhető határon. Ha mégis, töröljetek nyugodtan, nem lesz belőle sértődés.

Üdv, Oisin

Sil írta:

_Neo írta:

Rabyn írta: ok igazad van. csak most hirtelen ez jutott eszembe.. De az összes ország 1995ös JDP (asszem így irják) ra nem lesz szükség aztuti

GDP (General Domestic Product), ha jol tevedek ß)
nem megkovezni, 5 eve nem volt foldrajzom! ß)

Gross Domestic Product...

Igaz, Sil. Reggel, mikor felebredtem, mar tudtam, hogy elrontottam ß)
1ebkent trivialis, hogy Gross, mert brutto ß)

Mea Culpa MAxima

btw kosz a Blind Guardian-t ß)

Oisin, én nem azt mondom, hogy a gyereknek semmi joga nincs a szülővel szemben!!!!! Mindössze annyit, hogy a gyerek NE SZÖKJÖN MEG hazulról, és ezalól csak egy kivételt ismerek: a kriminalisztikai eseteket, de ez azt hiszem, nem feltétlenül ide tartozik.

Úgy érzem, még nem válaszoltála kérdésemre:
a kérdés az volt, hogy Te, mint szülő mit éreznél, ha a gyermeked elszökne, leírtad, hogy elviekben nem fordulhat elő, de ha megtörténne , mit éreznél?

Batti: a kriminalisztikai eset alá a konkrét testi- lelki- szellemi - és életveszélyeztetést sorolom, vagyis azon esteket, amikor egy felnőttnek is a menekülést kéne választania. Ekkor viszont a gyermek, ha tud, a pedagógustól, ill. a hatóságtól kell először, hogy segítséget kérjen. De mivel ez hangsúlyozom, nagyon durva szélsőség.

Természetesen a gyereknek is vannak jogai, ez kodifikálva is van, pl. az ENSZ által. Ez az írott jog. Azt viszont szerintem minden jó érzésű ember tudja, hogy a gyermeket nem azért kaptuk, hogy teljesen minekünk legyen alárendelve, hanem úgymond ránk lett bízva, és mint szülőknek, az a kötelességünk, hogy a neki lehető legjobban irányítsuk ameddig ez kell, a természetes hajlamai figyelembevételével. Értem ezalatt pl. hogy nem erőszakolunk rá olyan pályát, amihez nincs kedve, még ha a másik abszurdnak is látszik. Magyarán: tiszteletben kell tartani, hogy a gyermek is önálló lény.

Viszont: elengedésben azt hiszem, én is elég szigorú leszek majd. Ha elmondja, hogy ki azok, akik közé megy, és azt gondolom, hogy az illetők normális, kulturált lények, minden további nélkül. A saját biztonsága érdekében nem szívesen engedném el a gyerekemet 18 év alatt egész éjszakára kocsmázni meg ilyenek. (Persze előzetesen elmagyarázva neki, hogy miért nem, és azt is, hogy ez mivel járhat, hogy ha majd a későbbiekben megteszi, tudjon dolgokról).

Azt gondolom, elég világos, hogy nem azért vélekedem így, mert felsőbb lénynek képzelem magam a gyermekem felett, hanem azért, mert féltem, nehogy baja essék. A gyermekem akkor is a gyermekem maradna, ha holtrészegen hoznák haza, vagy ha fiatalon teherbe esne, stb. Nem kárálnék felette, hanem megpróbálnék neki erőmtől és legjobb tudásomtól tellően segíteni.

Gondolom, sok szülő a féltésből adódóan nem meri elengedni a gyermekét, csak nem mondják ki. Talán még akkor is ez van, ha azt mondja a szülő, hogy "azért nem mész el, mert nem, és nincs vita." Félteni nemcsak a társaságtól lehet valakit, hanem attól is, ha nem tanul eleget, épp betegeskedik, és nem tenne neki jót az adott dolog, vagy lehet bármi más is az oka.

MINDENKINEK: ha a szüleink féltenek bennünket, az csak azt jelenti, hogy nagyon- de nagyon szeretnek. Talán még az értelmetlen szigor mögött is ez van.

Rabyn: nem lehet, hogy az öcséd az iskolai dolgait kompenzálja otthon? Az iskolában nem élheti ki az agresszióját, így rajtatok teszi ezt. Emellett van egy olyan lehetőség is, hogy az öcséd egyszerűen FÉL. Hiába kap meg mindent, valamiért nem tudatosul benne, hogy ő biztonságban van. Nem tudom, milyen hatások érik az otthonán kívül, de azokat esetleg önkéntelenül is hazahozza. Nem tudom, mennyire lenne célravezető, ha pl. amikor kiabál valaki halkan azt mondaná neki: ne kiabálj, senki nem akar bántani. Magyarán verbálisan is hangsúlyozni, hogy otthon biztonságban van, senki akarattal nem szeretné bántani. Lehet, nagyon rosszul látom a dolgot, de hidd el, amellet hogy titeket is megértelek, az öcsédet is sajnálom.

Kedves Batti,

Sajnálom, mert én kíváncsi lettem volna a válaszodra, és szerintem ez olyan téma, amiről igenis érdemes eszmét cserélni, alkalomadtán még vitatkozni is, főleg ha mindkettőnknek sikerül lehiggadni, ami szvsz tegnap óta megtörtént. Ha esetleg elmentetted a tételes válaszodat, lsz. küldd át priviben. A kérésedet tiszteletben tartom.

Üdv, Oisin

Kedves Oisin

Már nem akarok veled vitatkozni vagy éppen eszmét cserélni a család kérdésében. Ezért az előző nekem címzett írásodra adott tételes válaszomat is kidobtam és erre sem válaszolok. Csak arra kérlek, és hangsúlyozom kérlek, a jövőben ne bíztasd az itt jelenlévőket drasztikus döntésekre. Mert nem ismered csak az egyik oldalt és még ha mindkét oldal álláspontja megjelennne itt akkor sem szólhatnál bele egy család belső ügyeibe, még a legnagyobb jószándékkal sem. Ugye milyen bántó az utolsó mondatrészben lappangó feltételezés, pedig még a szándéka sem volt meg.

Mondhatnék én is "szépeket" vagy éppen cifrákat rólad vagy az írásodról, de már nem akarok. Csak a fenti kérésemet tartom fenn.

Rabyn írta: ok igazad van. csak most hirtelen ez jutott eszembe.. De az összes ország 1995ös JDP (asszem így irják) ra nem lesz szükség aztuti

GDP (General Domestic Product), ha jol tevedek ß)
nem megkovezni, 5 eve nem volt foldrajzom! ß)

Kedves Rabyn, Namarie!

Sértődés nincs, mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Legalábbis addig, amig az megegyezik Battiéval. Komolyra fordítva a szót, lehet így is gondolni, meg lehet úgy is gondolni. Hadd emlékeztesselek, mire is alapoztam, amit írtam: Kapcsolatról csak a kölcsönösségnek, a másik igényei tiszteletben tartásának bizonyos minimuma fölött beszélhetünk. Ez természetesen mindkét félre vonatkozik, a gyerekre legalább annyira, mint a szülőre. Rabyn, azok alapján, amiket írsz, úgy tűnik, az öcséd részéről ennek a szikrája sincs meg. Másfelől viszont ez - bármit mondjon is Batti - a szülőre is vonatkozik. A szülőnek is vannak emberi igényei, de a gyereknek is. A szülőnek is vannak rossz napjai, de a gyereknek is lehetnek. Egyedül a kölcsönös tolerancia oldja meg a problémákat, és ha az egyik fél ebben nem partner, ha Istenként viselkedik, akkor nem nagyon van más megoldás, mint drasztikus megoldás. Valahogy úgy van ez, mint a Valákkal. Ők is, ugyebár, inkább idősebb testvérei és segítői az embereknek és a tündéknek, mintsem az urai és parancsolói. Így van ez a szülőkkel is. Vagy legalábbis így kellene hogy legyen. És itt válaszolok neked, Namarie, én a fiammal már most a kölcsönös bizalom alapján álló viszonyban vagyok, következésképp pld. teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy később különösebb indok nélkül, puszta szeszélyből (mert ugyebár erről volt szó!) ne engedjem el valahová, ha elmagyarázza, hogy az miért fontos neki. Ilyet csak az a szülő tesz, aki nem bízik a gyerekében, minimális mértékben sem, vagyis nem bízik önmagában, a saját addigi nevelése sikerében. A "nevelés" ui. számomra nem azt jelenti, hogy mindig én döntök a gyerek helyett, hogy mindig én mondom meg, mit tehet és mit nem, mert én vagyok a felnőtt, szerintem szánalmas, ha valakinek nincs ennél jobb érve. A "nevelés" azt jelenti, hogy megpróbálom megtanítani arra, hogy önálló, felelősségteljes döntéseket tudjon hozni - ő saját maga, és minél előbb. És ehhez bizony időnként hagyni kell hibázni, rossz döntéseket hozni, hogy tanulhasson belőlük. Nem azzal teszel jót a gyerekednek, ha mindig "jót akarsz" neki, és puszta jóindulatból helyette éled az életét. Azzal teszel jót, ha hagyod, hogy megtanulja a saját életét élni, és pontosan ebben segíted, ahogy tudod. Legalábbis én így gondolom.

Nektek, akik a szülők kizárólagos álláspontját véditek, Batti elsősorban rád gondolok, valószínűleg volt szerencsétek olyan családban felnőni, amelyben egymás igényeinek figyelembe vétele természetes volt, és ezért egy egyértelműen pozitív család-képetek van. Mások nem ilyen szerencsések. Ismerek nem egy olyan embert, akinek a család szóról sajnos sokminden eszébe jut, csak éppen pozitív emlékek nem. És nem azért mert ők "antiszociálisak", hanem mert kevésbé szerencsések... Rájuk is gondoljatok, amikor azt mondjátok, a gyereknek a szülővel szemben semmihez sincs joga.

Üdv, Oisin

Darky meghalt...mert változott, aki mögötte állt

Darky, mi a szösznek változtatál nevet : 8O

Sahriar írta: Gondolatok, ötletek, életek, élmények, tettek, szavak, intelmek...mind egy fazék. Dobd el a fazékot, s nem lesz semmid. Ha nem lesz semmid, akkor leszel csak igazán szabad. S ha szabad vagy, végre boldog lehetsz...

Most leltem meg a leírható változatot, íme a válaszom

Gazdagságnak tekinthető-e az arannyal megrakott kincseskamra? A dollármilliókkal telepakolt páncélszekrény? Az öt vadonatúj sportkocsi a garázsban? Vagy a szellemi szintű professzionális tudás a materialista élet egyes ágaiból, úgymint biológia, fizika, matematika, jog, orvostudomány...stb.? A mai kor úgy tudja, igen. Bizonyos értelemben igaza is van, hiszen ki ne szeretmn tudást és pénzt, sikert és elismerést? Nem is ezen vágyainkkal van a baj, hanem a hozzáállásunkkal.

Amit birtokolsz, azt elveszítheted. Így a pénzt, a tudást, a kocsikat, az elismerést, a hírnevet ugyanolyan gyorsan elvesztheted, mint amilyen gyorsan szerezted. Mert a birtoklás a szükségen alapszik, s a szükség eredménye a ragaszkodás. Amihez pedig ragaszkodsz, azt előbb vagy utóbb el is veszíted. Nem kell messzire menni, hogy példát említsek. Szerelem. Féltkékenység. Birtoklás. Szenvedés. Szakítás.
Amit nem birtokolsz, azt nem veszítheted el. Következésképpen ha nincs semmid, nem is veszíthetsz el semmit, és éppen ezért minden tiéd! Minden!

Mi tehát a gazdagság? Az igazi gazdagság? Az örökké tartó gazdagság? Az, amit nem veszíthetsz el?

Te. Te magad. Az egyetlen igaz gazdagság te magad vagy. Mert magadat soha nem veszítheted el.

Következésképpen ezek után már teljesen másképp állunk hozzá a fent említett anyagi és szellemi javakhoz. Ha a pénzt, a sikert, és minden egyebet, amit a ma társadalom " jó " -nak vél, magadon kívül helyezed, tehát nem kötsz hozzájuk szükséget, ragaszkodást és birtoklási vágyat, akkor fogod megkapni őket. Mert ami nem a tiéd, tehát amid nincs, az egyúttal azt is jelenti, hogy minden a tiéd!

Tehát az első lépés: vess el mindent. Minden feltételt, ami ahhoz kell, hogy boldog légy. Minden külső feltételt és elvárást. Ekkor eldobod a fazékot. Rájössz, hogy nincsen semmid, és te mégis itt vagy. Mégis létezel. Mégis működsz! De nem feltételek alapján. Nem mások szerint, vagy másokért. Magadnak működsz. Magad miatt élsz! Ekkor rájössz, hogy látszólag nincs semmid, de valójában azt érzed, hogy minden a tiéd, mert végtelen sok lehetőség közül választhatsz, hiszen egyik sem köti meg a kezedet. Ekkor rájössz, hogy gazdag vagy! A leggazdagabb. S amint így éled meg a lelkedben, a valóság is ekkép alakul majd. Eljön a várva várt gazdagság, a siker, a hatalom, a pénz. De ekkor már tudni fogod, hogy ezek azok, amik: eszközök.

Mert a gazdagság te magad vagy. Ott mélyen, legbelül

Jóéjt

Hát igen, egy jó tanár világosan el tudja mondani, hogy ő hogy gondolja, és gyorsan rájön, hogy te gondolatmeneted merre megy. A legjobb tanáraim nemcsak jó előadók, hanem mindíg jó érvelők is voltak. Egyébként a kettő együtt jár, mert első nekifutásra is az tud egy gondolatmenetet jól végigvinni, aki érvelni is jól tud mellette.
Azonkívül szenvedélyesen szeretnie is kell a tárgyát, mert az elvont érzelemmentes unalom hátán nem jön át az ismeret, és nem ispirál foglakozásra vele, gondolkozásra, töprengésre.

Rabyn írta: Oisin az elszökésről beszélt, nem a "szia anya megyek a barátokkal bulzin éjfélkor jövök" ről...

Tán én értettem félre? Vagy az a rész, teljesen törölve lett, és csak ez maradt meg idézetként.

Oisin írta: ...az ember 16 éves kora körül ...Adott esetben pld. ha nem akarnak elengedni valahova,...Ha van ...elfogadható indokuk, akkor azt érdemes elfogadni...Hagysz nekik egy cédulát h tudják hol vagy és kb. mikor jössz haza....

Persze az a baj, hogy egy nekihevült gyerek, aki felnőttnek képzeli magát, -pedig a környezete látja még mennire nem az-, nem szokta helyesen megítélni a másik indokait, sőt a cselekedetei következményét sem. Például a másik fél félelem- és szülöi dühreakciójának a következményei sem feltétlenül a jó irányba viszik a dolgot. Tehát még ezzel is számolni kell, a másik lehetséges reagálásának felmérésében is felnőttnek kell lenni.

Drágáim, akit érdekel az önismeret, azon belül pedig a konfliktusmegoldás, az írjon nekem egy privit. Egy emberkét még szívesen látunk.

Az időpont: nov. 9., vasárnap. 14 órától 18-ig tart.
A helyszín nálam lesz. Gyülekező: 13:45-kor az Oktogonon, a Burger King előtt.

De nagyon fontos, hogy aki jön, arról tudjunk. Tehát előzetes bejelentkezés szükséges!

Nálunk is ilyen a legtöbb tanár,de azért akad egy két kivétel,akik igazi tanárok,és nem azért választottál ezt a pályát,hogy a gyereket szivassák.
Pl.a töritanár,aki filozófiát is tanit(nekünk még nem).....és van olyan óra,hogy nem csinálunk semmit,csak kifejti a nézeteit vagy valamiről,beszélgetünk....és nem úgy fogja fel a törit,hogy a legfontosabb,hogy minden eseményt és évszámot bemagoljunk,hanem ,hogy értsük az egésznek a lényegét....hogy minek milyen jelentősége volt....