Gondolatok

Én is jól elcsináltam.Először a srác szeretett(láttam a szemében-tudtátok, hogy ez látszik?),de azt hittem viccel, olyan hetenteváltós típus volt, tehát egyértelmű jeleit mutattam annak, hogy engem békén hagyhat.De szegényt utána sajnáltam, mert (nagyon bírtam amúgy)mert hmm... nem is tudom.Aztán-írtam a bemutatkozásbam is-idővel őt is megszerettem...nagyon.De akkor már késő volt.
Na, de mit vártatok volna tőlem?Azt hiszem ötödikes vagy hatodikos lehettem...

Artemisz írta: Apropó, ti egyetértetek azzal a teóriámmal, hogy egy igazi szerelem TELJESEN SOSE MÚLHAT EL? Épp mert örökre megváltoztatja az érzelemvilágunkat!
Értem ezt arra, hogy ha vkit elhagynak!!! HIába talál vki mást, a régivel minig "veszélyes" marad kissé az újabb találkozás...

Ezért is elrontott duma a "de attól még barátok maradunk"-féle szöveg! Nem mondom, hogy lehetetlen.. de roppant nehéz úgy befejezni, hogy senkiben se maradjon tüske! Mert mint ahogy a szerelem nem egyszerre jön és lángol fel, úgy nem is igen szivárog el egyszerre...

Igen. Mármint egyetértek.
Legalábbis tapasztalom éppen a dolgot, de még nem gondolkoztam el rajta, h megértsem, mi is történik. [size=9:2e8av2im](Burárum. Hát ez meg milyen dolog, h gondolkozni sincs időm? Ej, ez szomorú.)[/size] Most azt hiszem, kezdem érteni. Köszönöm, Artemisz.
Ezek szerint igazán szerelmes voltam? Vagy csak egy halvány árnyékát éreztem/érzem/fogom érzeni annak?
Amíg még hmm... tartott a dolog, igazán komolynak éreztem, de ahogy múlik az idő, inkább csak egy emlékké fakul, és nem vagyok benne biztos, h örökre megváltoztatná az érzelemvilágomat.
(Na most van min gondolkodnom a következő ráérős délutánomon. )

Én igenis szerelmes voltam 11-12 évesen is.. három évig szerettem azt a srácot.. Persze viszonzatlan volt..Sokszor sírtam miatta, sokszor úgy éreztem, hogy Na most kéne meghalni..De sosem próbáltam meg. (nomeg abban az időben sok más gondom is volt) Aztán megbuktam és nem beszéltem vele mert nem voltunknapi kapcsolatban. És valahogy mivel már csak láttam és nem ismertem mert egy év alatt az ember változik... Már nem voltam bele szerelmes. Aztán megsimertem valakit. Előszőr utáltam, nagyon ellenszenves volt (ennek már három éve) aztán egyeteln pillanat egy mozdulata kellett, hogy beleszeressek másfél évre.. akkor voltam 14 és fél éves. (előtte volt két kapcsolatom egyik se sikerült tul jol). Valahol borzasztó volt az a másfél év, és még is életem legszebb másfél éve közé sorolom, sokat sírtam akkor, és rengeteget nevettem, és nagyon szerettem volna ha szeret.. És igen a mai napig nagyon szeretem, de mostmár másképpen, mostmár nem tudnám megcsókólni, nem tudnám magam elképzelni vele.. Mostmár a barátommá vált, tulképp a régi bandából (mogyon kivül) az egyetlen barátom... Egyébként, nekem SZERELEM csak viszonzatlan volt eddig.. Hiába ez van..
Ma találkoztam vele, és sok sok mindenről beszélgettünk. Elmesélte, hogy neki is hiányzik a régi baráti körünk, ahol tulképpen megismertük egymást.. Nekem is hiányoznak.. De elmúlt.. Már csak emlék.. Nagyon szép, és szomorú/vidám emlék..

No igen...

De ez attól is függ, hogy mit veszünk az érettség mértékegységének ami azért - valljuk be - nem egyszerű dolog...

Hivatalosan mind a testi, mind a lelki érettség is életkor+nemfüggő, de persze ez a szabály is azért van, hogy ne legyen igaza... Rengeteg embert tudnék példának hozni a közvetlen környezetemből, aki negyvenegynehány éves fejjel is hihetetlenül éretlen (és hozzá nő), viszont ellenpélda is van elég- ti. tizenegynehány évesen gondolkodik vki teljesen felnőtt módjára (és fiú létére - jójó, ez gonosz volt...). Én úgy látom, a családi háttér + a nevelés erőteljesen meghatározza ezeket a dolgokat...

Dae-elena/sissee írta:

Felagund írta:

Dae-elena/sissee írta:

Akkor ez most mi???

A férfiak köztudottan későn érnek

Kifejtenéd?

Tényleg nem bántásból mondom, bár tudom, hogy ezért megorrol rám a férfinem- a legtöbb 18-19 év körüli fiú, akit ismerek, még kölyök. Kb. úgy, mint egy 15 éves kislány. Felagund, te, mint biológustanonc, igazán tudhatnád Ez persze nem feltétlenül áll a tolkienesek ominózus példányaira, de a bizonytalanság fennáll

Ez így van, de attól függ, milyen érettségre gondolsz?

Az érzelmi érettségre nincs konkrét időpont, vagy képlet, de egyrészről függ az életkortól, másrészt, hogy az ember "mennyire tudja kihasználni az időt, ami megadatik neki", azaz az adott idő alatt mennyit tud érni... Tehát valaki, aki sokat felfog a "világ rezzenéseiből" 19 évesen is lehet olyan érett, mint más 25 évesen...

Felagund írta:

Dae-elena/sissee írta:

Akkor ez most mi???

A férfiak köztudottan későn érnek

Kifejtenéd?

Tényleg nem bántásból mondom, bár tudom, hogy ezért megorrol rám a férfinem- a legtöbb 18-19 év körüli fiú, akit ismerek, még kölyök. Kb. úgy, mint egy 15 éves kislány. Felagund, te, mint biológustanonc, igazán tudhatnád Ez persze nem feltétlenül áll a tolkienesek ominózus hímnemű példányaira, de a bizonytalanság fennáll

Finduilas írta:

Gandalf írta: Mindenesetre 13-14 évesen az ember már bőven lehet igazán szerelmes!

De nem kizárt, hogy tíz évvel később jót röhög magán, hogy mit hitt akkor szerelemnek...

Jót röhög magán...
Szívemből szóltál , szerintem is lehet vlki 14 évesen szerelmes, lehet, hogy még komoly is, és koránérő típus is, de amennyit egy tizenéves gyerek fejlődik akár hetek, hónapok alatt, az olyan sok, hogy egyre tisztábban látja, hogy ami akkor és ott komoly volt, ma miért nevetséges, és, megbocsássatok, de ez idősebb korban is így van.
Lehet, hogy most halálosan szerelmes vagy vlkibe, de lehet, néhány év múlva már ezt mondod:
Te jó ég én ezt a lányt/fiút szerettem?? De hisz ez szánalmas/komikus/szomorú...

Dae-elena/sissee írta:

Akkor ez most mi???

A férfiak köztudottan későn érnek

Kifejtenéd?

Akkor ez most mi???

A férfiak köztudottan későn érnek

Nem is tudom...

Nekem általános iskolában volt egy "barátnőm", 3 éven át, az őseim esküsznek rá, hogy még a tanároknak is feltűnt, hogy folyton kézenfogva rohangálunk, és én nem emlékszem ebből semmire. Egy éve találkoztam a hölgyeménnyel (18 évesen) és semmiféle reakcióm nem volt. Eldumáltunk, felszínesen, ahogy régi barátok szoktak...

Akkor ez most mi???

Artemisz (Celebthil) írta: SEGÍTENI CSAK AZON LEHET, AKI HAGYJA MAGÁT!!
És ha nem veszi észre mások igyekezetét, és nem értékeli semmire, az is ÖNZÉS!

Így van Sőt, hozzátenném, hiszti a javából Én nem erről beszéltem, hanem a mellőzött kisebbségről, aki tényleg nem kap támogatást.

Szerelem 13-14 évesen??? Hátöizéééé.... :eek4: :evil3: Nem kötekszem, mert tudom, hogy különbözőek vagyunk - annál is inkább, mert én is szerelmes voltam ebben az időben, de úgy ám, hogy négy évig el se múlt... Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek-e magamon, ha viszagondolok rá A mostanin meg pláne...

A viszonzatlan szerelemnek különben megvan a maga fensége. Lehet, hogy ezzel csak magamat vigasztalom, de szvsz így van- a plátói szerelemben van vmi szentség, vmi érinthetetlen tisztaság, ami által csak jobb lesz az ember. Kivéve persze, ha nem jár szegény szerencsétlen választottja nyakára :evil3:

Finduilas írta:

Gandalf írta: Mindenesetre 13-14 évesen az ember már bőven lehet igazán szerelmes!

De nem kizárt, hogy tíz évvel később jót röhög magán, hogy mit hitt akkor szerelemnek...

Szentigaz!!
De attól még...
Én pl. 11 évesen voltam először igazán szerelmes. Sose gondolkoztam azon, mit jelent a szerelem, de mikor megláttam őt, akkor tudtam: EZ A SZERELEM!
És azóta se nevetek magamon. Szívesen vallom Máté Péter Első szerelem c. dalának mondanivalóját. Én is így vagyok vele..

Azóta voltam már párszor szerelmes, de egyik-másikból tényleg csak egy enyhe elnéző mosoly maradt.

Apropó, ti egyetértetek azzal a teóriámmal, hogy egy igazi szerelem TELJESEN SOSE MÚLHAT EL? Épp mert örökre megváltoztatja az érzelemvilágunkat!
Értem ezt arra, hogy ha vkit elhagynak!!! HIába talál vki mást, a régivel minig "veszélyes" marad kissé az újabb találkozás...

Ezért is elrontott duma a "de attól még barátok maradunk"-féle szöveg! Nem mondom, hogy lehetetlen.. de roppant nehéz úgy befejezni, hogy senkiben se maradjon tüske! Mert mint ahogy a szerelem nem egyszerre jön és lángol fel, úgy nem is igen szivárog el egyszerre...

Brisa írta: Tehát lehet, hogy sikerül elérni, járjon az öcséd újra suliba, de aatól még a benne dúló harag, szorongás, félelem, bizonytalanság stb. még nem tűnik el. Muszáj a szerencsétlennek valamit csinálnia, különben ezek belül szétvetik őt. ...

Ezt elmagyaráznád priviben, vagy itt?
Mert lehet, hogy nem kéne túl komplikálni a helyzetet.
Lehet hogy pusztán nem érzi szükségét a tanulásnak.
Ha bár, én sem vagyok teljesen tisztában vele hogy miért kell egyes dolgokat megtanulnom, de ártani nem árthat.
Szóval? Ami a fenti idézetben van, az mit is akart jelenteni?

Finduilas írta:

Gandalf írta: Mindenesetre 13-14 évesen az ember már bőven lehet igazán szerelmes!

De nem kizárt, hogy tíz évvel később jót röhög magán, hogy mit hitt akkor szerelemnek...

No igen...
Tehát attól még, hogy OTT és AKKOR azt érzi, lehet, hogy nem az az igazi...

Gandalf írta: Mindenesetre 13-14 évesen az ember már bőven lehet igazán szerelmes!

De nem kizárt, hogy tíz évvel később jót röhög magán, hogy mit hitt akkor szerelemnek...

Nos, én is így gondolom...

És azt akarjátok azt mondani, hogy ez 14 évesen jön el?! 8O

No, jó!

Tehát akkor minden szerelem, amit az ember annak érez... Ezt valahol megértem. De akkor mi az igazi??? [size=9:b5s840sb](Esetleg új téma? )[/size]

Igen, Gandalf! és NINCS korhoz kötve...

Artemisz (Celebthil) írta:
Te, kössünk alkut! Én is drukkolok Neked; Te is drukkolsz Nekem! Oké?!

Áll az alku!
(Bár az én esetem elég reménytelen )
De azért kösz

Felagund írta:

Artemisz (Celebthil) írta: Megbocsátok, Felagund!
Egyrészt, mert Te már csak olyan vagy, amilyen, meg a stílusod is, és már kezdem megszokni... :biggrin2:

Hú, köszi. Amúgy nem sértésnek szántam

TUDOM! Én nem vagyok verekedős, de Galadhnak azért igaza van 1 picit, néha elevenbe vágnak ezek az "ex cathedra"-kijelentéseid.. de hát nem nekem kell féltenem a testi épségem...

Felagund írta:

Artemisz (Celebthil) írta: Azt a szerelmet, amit Te leírtál, én még csak viszonzatlanul éreztem. Az illetőnek nem volt igénye rá, hogy úgy szeressem..

Légy erős: én is.
De ennek ellenére az volt az igazi, és azóta se tudok mást szeretni...

Reméljük, azért csak összejön.. engem is Szürke Gandalf vigasztalt azzal, hogy az életben számtalan hihetetlennek tűnő dolog adódhat.. miért volna EZ lehetetlen?
Te, kössünk alkut! Én is drukkolok Neked; Te is drukkolsz Nekem! Oké?!

Artemisz (Celebthil) írta: Megbocsátok, Felagund!
Egyrészt, mert Te már csak olyan vagy, amilyen, meg a stílusod is, és már kezdem megszokni... :biggrin2:

Hú, köszi. Amúgy nem sértésnek szántam

Artemisz (Celebthil) írta: Azt a szerelmet, amit Te leírtál, én még csak viszonzatlanul éreztem. Az illetőnek nem volt igénye rá, hogy úgy szeressem..

Légy erős: én is.
De ennek ellenére az volt az igazi, és azóta se tudok mást szeretni...

Gandalf írta:

Felagund írta:

Gandalf írta:

Felagund írta: 13-14 évesen az ember nem szerelmes... Max vágyakozik valamire/valakire
A szerelem egész más...

Miért ne lehetne? Ha koránérő típus...

Ilyet én még nem láttam... Pedig hidd el, elég sok embert (a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből) ismerek

De ha tudsz ilyet, szólj!

Pl. én voltam ilyen 14 évesen.

És én ilyen vagyok, 14 évesen. De már megbocsáss, Felagund, ne egy olyan oktasson ki a szerelemről aki nem ismer, és minden héten más lány után rohangál...