Gondolatok

Darkman írta: Ha szerintetek Isten kívül van a természeten, akkor felteszem nektek a kérdést: akkor miBŐL van a természet? ? ?

Istent nem lehetne Istennek nevezni, ha nem lenne képes bármire Miért olyan nehéz tehát elfogadni, hogy az Isten Szellem, mi pedig részben anyagi, részben szellemi lények vagyunk? Isten felette áll mindennek. Bármit megtehet és bárhogyan. A keze munkája benne van a teremtésben, de Ő maga kívül van azon.

gillz írta: Penngaladriel: vallási vitát csak Live! [size=9:kfftul8e]addig is ökumenizálódjunk...[/size]

Szia, avatartesó!
1) Penngaladiel
2) Nos, nekem írásban jobban megy
3) Ökumené: én elfogadok a katolikus* hitből mindent, ami nem mond ellent a Bibliának, és közösséget vállalok minden katolikus* hívővel, akinek valódi a hite. Ennél többet ne várj tőlem
[size=9:kfftul8e]*Behelyettesíthető bármely keresztény/keresztyén felekezettel [/size]

A másik témára: a Biblia szerint mind "királyi papság és szent nemzet" vagyunk, akik Krisztusban vagyunk. Bár szükség van szellemi vezetőkre, tanítókra, pásztorokra, de a papság közvetítő szerepére nincs többé szükség Isten és a hívek között, mert nincs más közvetítő és közbenjáró, mint Jézus Krisztus. Az Isten és a hitetlenek közötti papi szolgálat pedig mindenkié, aki az Istenben van.

Darkman írta: Penny ezt sokadszorra hallom tőled: " felületesen ismerjük " Miből veszed, hogy felületesen? Lehet mi itt püspöki tagjelöltek voltunk mind, csak épp a valóság kiderülése után lemondtunk róla

1) Tisztelet a kivételnek, de mindenki a "keresztény" szó hallatán a katolikus egyházra asszociál, és azalapján mond véleményt róla. Holott ott van még egy csomó más felekezet, ágazat, kisegyház, gyülekezet stb., amely mind-mind a kereszténység része.
2) Ha nem felületesen ismernéd, akkor ismernéd Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, és nem ilyen rózsaszín ködön át, saját elképzelések alapján beszélnél róla. Nem kell püspöknek lenni, hogy az ember megismerje Istent, és te nyilvánvalóan nem ismered, illetve csak egy részét fogadod el annak, Aki Ő.

Kicsit csatlatkoznék Darkyhoz. Szvsz nem lehet szétválasztani a világot szellemre és anyagra, az egyik mindenképp oka a másiknak. Hitemből kifolyólag a szellem az ok.
Nem ismerem a pontos sztorit a pápáról, de ott nem az a lényeg, h Isten nincs benne vagy benne van a fákban, hanem az, h ettől függetlenül szükséges a papság, (pontosabban ugye a megfelelő irányzat szemszögéből... ) Mert egy dolog, h vmi vhol ott van, de észre is kell venni, meg kapcsolatot kell tudni tartani vele. És sztem tudunk hülyeségeket csinálni, ha nem szólnak ránk,, vagy nem mondják meg a megoldóképletet as másodfokú egyenlethez.

Penngaladriel: vallási vitát csak Live! [size=9:2n50bl8z]addig is ökumenizálódjunk...[/size]

Ja, Gillz vagyok %o)=

Ha szerintetek Isten kívül van a természeten, akkor felteszem nektek a kérdést: akkor miBŐL van a természet? ? ?

Penny ezt sokadszorra hallom tőled: " felületesen ismerjük " Miből veszed, hogy felületesen? Lehet mi itt püspöki tagjelöltek voltunk mind, csak épp a valóság kiderülése után lemondtunk róla

hihi

D.

Szerintem rosszul emlékszel. Megnéztem a Károli, a protestáns és a katolikus újfordításban is, de semmi ilyesmi... Mi másra emlékszel még, ami miatt fontos az igerész?

Off, de nagyon muszáj.

A segítségeteket kérném. Ha valaki tudja, hogy hol szerepel olyan kifejezés a Bibliában, hogy "zergeszív", vagy "zerge szíve", írja ide, legyen olyan jó. ( A Biblia- keresőben megpróbáltam, nem reagált rá.)

Én a Zsoltárokban keresem, úgy rémlik ott van.

Köszönöm!

Carneandúmiel Nillómeiel írta: Egyébként régebben én is hittem a kerszténységben, de az indított el a hitetlenség útján, hogy nem tudom melyik pápa nem ismert el egy olyan próféciát, ami arról szól, hogy Isten mindenhol ott van, földben, vízben, fában (és ez azt jelenti, hogy nem kell papság), tehát ebböl én úgy látom, hogy a papság csak a profitra épül. Söt, szerintem ma már az egész kereszténység elfajult vajmi bohóckodássá, és a Biblia tanításainak kifacsarásává.

1) Nem a kereszténységben kell hinni , hanem Jézus Krisztusban.
2) A pápa is tévedhet, de ebben spec igaza van. Isten kívül van a teremtett világon. De nem is ebből következik az, hogy nincs szükség papságra, legalábbis nem úgy, mint ahogy azt a katolikusok gyakorolják.
3) Nem bölcs dolog az egész kereszténységről véleményt mondani, amikor csak felületes ismereted van egy részéről, méghozzá arról, amelyik a legtávolabbra került tanításában a Bibliától (ettől függetlenül vannak komoly hívő emberek a katolikusok között is, mielőtt bárki megsértődne)

Magázódtok?

Dehát az élet Isten maga

Hi!

Engem is érdekel ez a téma, de én más szemszögböl nézem ezen dolgokat, mert én ateista vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy a vallások bölcselleteit nem tartom tiszteletben, söt, sok bölcs dolog van bennük. De én úgy vagyok ezzel, hogy mihelyst látom az Istent (mindegy, hogy a sok közül melyiket), akkor hinni fogok benne. Addig pedig úgy tartom, hogy az élet értelme az maga az Élet.
Egyébként régebben én is hittem a kerszténységben, de az indított el a hitetlenség útján, hogy nem tudom melyik pápa nem ismert el egy olyan próféciát, ami arról szól, hogy Isten mindenhol ott van, földben, vízben, fában (és ez azt jelenti, hogy nem kell papság), tehát ebböl én úgy látom, hogy a papság csak a profitra épül. Söt, szerintem ma már az egész kereszténység elfajult vajmi bohóckodássá, és a Biblia tanításainak kifacsarásává.

Nos ez az én gondolatom. Biztos sokan vannak akik másképp gondolják.

Hi!

Engem is érdekel ez a téma, de én más szemszögböl nézem ezen dolgokat, mert én ateista vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy a vallások bölcselleteit nem tartom tiszteletben, söt, sok bölcs dolog van bennük. De én úgy vagyok ezzel, hogy mihelyst látom az Istent (mindegy, hogy a sok közül melyiket), akkor hinni fogok benne. Addig pedig úgy tartom, hogy az élet értelme az maga az Élet.
Egyébként régebben én is hittem a kerszténységben, de az indított el a hitetlenség útján, hogy nem tudom melyik pápa nem ismert el egy olyan próféciát, ami arról szól, hogy Isten mindenhol ott van, földben, vízben, fában (és ez azt jelenti, hogy nem kell papság), tehát ebböl én úgy látom, hogy a papság csak a profitra épül. Söt, szerintem ma már az egész kereszténység elfajult vajmi bohóckodássá, és a Biblia tanításainak kifacsarásává.

Nos ez az én gondolatom. Biztos sokan vannak akik másképp gondolják.

Sziasztok!

Én magában a kereszténység Istenében nem hiszek. Lehet, hogy létezik valamiféle "Isten", de csak egy. Ez az egy "Isten" jelenik meg minden vallásban valamilyen formában. "Istennek" nem az volta célja, mint a jezsuitáknak, térítőknek, hogy egy Hit zászlaja alá gyüjtse az embereket. Hanem, hogy mindenki megtalálja a magának legjobban megfelelő, legtöbb erőt adó hitet.
Az a bizonyos "Isten" csupán elindította a történéseket. Aztán magára hagyta a földet igaz folytonosan figyeli. (Talán még vigyáz is rá? ) Nem teremtette hat nap alatt a földet vele az embereket, állatokat, növényeket. Szerintem ő megteremtette a "tudományokat", amelyek maguk után vonzották a teremtést.
A mai vallás típusok közül nekem a spiritizmus a legszimpatikusabb...
Más: Szoros kapcsolatban van "Isten" létezése a szellemek létezésével? Ha nincs menyország vagy pokol csak maga a Másvilág, akkor is vannak szellemek?

Darkman!

A vallási alapfogalmakról van szó, egyes vallásokban hogy használják azokat és mire. Az az érzésem, mintha néha egy adott vallás speciális értelemben vett fogalmát egy másik vallásra akarnád használni ugyanabban a speciális értelemben. A hasonlóság mellett szerintem nagyon fontosak a különbségek is.

Amit az olvasásról mondtam, épp ezért tartom fönn. Még egyszer: sok sikert a törekvéseidhez!

Namarie írta: Darkman: mi keveredik benned? Szerintem a fogalmak. Úgy érzem, hogy elég sok dologgal foglalkozol, ezeket össze próbálod passzintani, de nem mindig lehet. Szépen kérlek, ne sértődj meg azon, amit írok, nem annak szánom. Pont azért, mert sok mindennel foglalkozol, felőrlődik az erőd bennük. Különösen akkor, ha az egyes vallások fogalmaival nem vagy tisztában, és talán épp ezért összehasonlítás helyett megfeleltetni akarod őket egymásnak. Ez ellen csak egyet lehet tenni: olvasni, minél többet az adott témáról. Ha lehet, személyesen beszélni a különböző vallások híveivel, papjaival, és teológusaival. Isten keresése és önmagunké nem könnyű dolog, sok és nagy fájdalmat tud okozni. És hosszú éveken át tart. Adjon Neked ehhez Pascal gyönyörű gondolata erőt: " Nem keresnél, ha már nem találtál volna meg".

Hella

Nem sértődöm meg mert nem úgy mondod úgyhogy eszed ágában ne merj még egyszer elnézést kérni
Az erőmet nem őrli fel, sőt, inkább hozzáad, mert minden alkalommal meglátom a vallások és hitek és filozófiák közti hidat. Elképesztő, de mind a pszihológia mind a vallások ugyanazt mondják, sőt még bizonyos értelemben a materialista nézetek is De még mindig kíváncsi lennék azokra a fogalmakra, amikre gondolsz. Anélkül nehéz megértenem hogy te hogyan érted Ha érted mire gondolok...

Üdvi Néked

Darky

Köszönöm, Alyr. így most már értem, jó, hogy megértetteted velem. A magánvéleményedet természetesen nem vitatom.

De nagy kavar van a keveredés körül...

Alyr: ki biztos miben?
Azt mondod, hogy a vallásokról leginkább kívülállóként lehet nyilatkozni, és neked azon vallások felenek meg, amik "keverékek".
Kultúrtörténetileg szinte majdnem minden vallás keverék.
Persze, minél több vallást jó, ha megismerünk. Az, hogy kívülállóként vagy benne levőként lehet- e jobban megismerni, arról elég sok vita megy, ez kutatásmódszertani kérdés, nem mennék bele.

Viszont, ha a cukor és víz ízéről kell külön-külön valamit mondani, nem lehet úgy megtenni, hogy cukrozott vizet iszom. Mivel az már cukros víz, és ilyenkor csak a cukros vízről tudunk beszélni, az összetevőiről, hogy magukban milyenek, nem.

Vallás és filozófia: van, amikor a különböző vallások és különböző filozófiák van, hogy nem zárják ki egymást. Sőt, van, amikor a vallás és a filozófia sem zárja ki egymást. De van, amikor igen.

Én is sokat gondolkoztam azon, hogy a különböző vallások alapjában véve egy azon dologra adott válaszok a Föld különböző részein.

Darkman: mi keveredik benned? Szerintem a fogalmak. Úgy érzem, hogy elég sok dologgal foglalkozol, ezeket össze próbálod passzintani, de nem mindig lehet. Szépen kérlek, ne sértődj meg azon, amit írok, nem annak szánom. Pont azért, mert sok mindennel foglalkozol, felőrlődik az erőd bennük. Különösen akkor, ha az egyes vallások fogalmaival nem vagy tisztában, és talán épp ezért összehasonlítás helyett megfeleltetni akarod őket egymásnak. Ez ellen csak egyet lehet tenni: olvasni, minél többet az adott témáról. Ha lehet, személyesen beszélni a különböző vallások híveivel, papjaival, és teológusaival. Isten keresése és önmagunké nem könnyű dolog, sok és nagy fájdalmat tud okozni. És hosszú éveken át tart. Adjon Neked ehhez Pascal gyönyörű gondolata erőt: " Nem keresnél, ha már nem találtál volna meg".

Ha én értek megint félre valamit, szóljatok.

Alyr Arkhon írta:

Darkman: a kínaiaknál a fehér a gyász színe...

Talán az ujjászületés miatt, tiszta lappal

A vallások és különböző filozófiák nem zárják ki egymást. Nem egymás mellett helyezkednek, hanem egymás felett, függőleges oszlopokban. Ha érdekel egy téma egy adott oszlopban, akkor ott tetszés szerint fel-alá járkálhatok, hiszen a lényeg ugyanaz marad, csak a forma, a közlés, a magyarázat változik. De kíváncsi lennék mi az ami keveredik bennem?

Darkman írta:

Penngaladiel írta: Úgy működik, hogy aki hisz Jézusban, és elfogadja az ő váltsághalálát a bűneiért, azt Jézus megtisztítja, és erőt ad a törvény megtartására, mert "törvényemet a szívük hústábláiba írom", vagyis nem azért engedelmeskedünk, mert félünk a büntetéstől, hanem Isten iránti szeretetből.

Úgy érted tehát, hogy aki hisz Jézusban és elfogadja a váltsághalálát annak már semmit sem kell tennie ahhoz hogy képes legyen szeretetben élni?

Válaszolok helyette is. Pontosan úgy. Amint megvan benned a hit, az összhang, nem kell várnod a szeretetre sem. Ha viszont megingat a gonosz, márpedig folyamatosan azon van, hogy megtegye, akkor jönnek a gondok... az a bizonyos "eredendő bűn" megvan az emberben, amióta csak képes különválasztani a jót és a rosszat. Szabad akaratából választhat a kettő közül, és megvan az esélye, hogy nem jól választ. De annak is, hogy jól. Az viszont, hogy mit választ, bizony egyáltalán nem mindegy.
Most ennyit erről... Nem rejtem el több szóval a lényeget.

Darkman!

Szerintem azért a keresztről lejövés kérdése nem ilyen egyszerű. Tényleg jó volna, ha legalább az Evangéliumokat elolvasnád, különös tekintettel a Gecsemáné kertre. (Remélem, ott van, amire gondolok, ha nem, kijavítotok.) Jézus önként vállalta az áldozatot. Többször is lett volna lehetősége, hogy elutasítsa, sőt, szerintem ha akarta volna, a keresztfáról is le tudott volna szállni. Hatalma és ereje lett volna hozzá. De ő, mivel az Úrnak rendelet magát alá, és az volt a küldetése, hogy segítsen, azt mondta, hogy az Úr akarata legyen meg, aki azért küldte őt, hogy segítsen a szerencsétleneken.

A gondolat a buddhizmustól, sőt, a hinduizmustól se idegen. Gondolj csak a lámákra, akik noha elérték a megvilágosodást, tehát elvileg nem kéne újraszületniük, visszajönnek segíteni. Vigyázat: nem akarom ezzel összekeverni a keresztény megváltás-tant a buddhizmussal, tudom, hogy a kettő más.

Más: egyszerre elég, ha egy valamivel foglalkozol, akkor nem fog keveredni. Van egy olyan érzésem, hogy keverednek Nálad a dolgok. Én is így voltam pár hete, nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is. Itt Pennie (ezúton is köszönöm) másutt meg mások értették meg velem, hogy ez nem jó, és ne keverjem a dolgokat. Azóta a munkám is hatékonyabban végzem. Ne haragudj, hogyha látszólag kményen fogalmazok, élőben éreznéd, hogy nem így van.

Penngaladiel írta:
Az, hogy a hogyan-t nem találtad meg, ez teljesen természetes , mert nincs benne úgy, hogy "ezt és ezt tedd". Mert nem így működik. Úgy működik, hogy aki hisz Jézusban, és elfogadja az ő váltsághalálát a bűneiért, azt Jézus megtisztítja, és erőt ad a törvény megtartására, mert "törvényemet a szívük hústábláiba írom", vagyis nem azért engedelmeskedünk, mert félünk a büntetéstől, hanem Isten iránti szeretetből. Mivel neked, Darky, problémád van a bűnnel, nem is csoda, hogy nem sikerült ezt felfedezned. De nem késő

Szió : )

Úgy érted tehát, hogy aki hisz Jézusban és elfogadja a váltsághalálát annak már semmit sem kell tennie ahhoz hogy képes legyen szeretetben élni? Úgy gondolom azonban, hogy Jézus csak utat mutatott. Példát állított, hogy lészen az életedben legnagyobb a sötétség, legnagyobb a szenvedés, ne hagyd el a szeretetet, és bízz Istenben, mert ő az ki megsegít és magához ölel, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rá. De a tett a tiéd, az utat neked kell végigjárnod. Mindenki hordja ugye a keresztjét
Nos a bűnnel valóban vannak problémáim ez tény jóllátod. Már sokszor felhoztam a témáját, de igazándiból nem reagált rá senki. Így most nem bátorkodom újra felhánytorgatni a témát, de egy dolgot azért feltétlenül el kell mondanom.
Hitem szerint a világunk az ellentétek világa. Látták már ezt az ősi kínaiak is, lsd. Yin Yang szimbóluma. Ha megfigyeljük az élet apróbb megnyilvánulásait ( fény - sötétség. betegség - egészség, fekete - fehér, élet - halál...stb. )rájövünk, hogy minden az ellentéteken alapszik. A materialista világ energiája kétpólusú, tehát van egy hullámvölgye és egy hullámhegye. A lét eme két véglet között rezeg. Amikor a bűnt hozzuk fel példaként, akkor csak az egyik végletet említjük. Fel kell hoznunk a jót azaz a helyest is, hiszen a jó és helyes nélkül nem említhetnénk meg a bűnt. A kettő egymástól függ, s ezért egyik sem elítélendő. Ezért hiszem azt, hogy Isten, aki túltesz a kettőségen és megteremti a Szentháromságot, nem ítéli el sem a rosszat, sem a jót. Egyáltalán nem ítél. Ennélfogva pedig a bűn fogalma, mint olyan, szükségtelenné és felesleges önmarcangolássá válik.

De tényleg csak ennyit, többször nem hozom fel, ígérem

Üdvike néktek

Namarie írta: Darkman! Mi az a más, amihez fordultál? Ha az alapnak a szeretetet veszed, mint parancsot, azt szerintem nem is lehet elmagyarázni, hogyan csináld. Ezt egyetlen vallás se tudja elmagyarázni, viszont utal rá, hogy miben tud a szeretet megnyilvánulni.

Szimbólumok: Te mit értesz a fogalom alatt?

Cia

A buddhizmushoz, majd az ezotériához. Végül afféle egyvelegnél kötöttem ki, mondhatni már szinte minden benne van, teljesen egyénre szabott, ha érted mire gondolok
Igen, az alap a szeretet. Ezt tudom és akkor is tudtam. A szeretetről beszélni azonban könnyű, megélni viszont már annál nehezebb. Valószínűleg egyikünk sem tétovázna lejönni a keresztről, ha módunkban állna és ha persze keresztre feszítettek volna minket A szeretet megismerése Isten megismerése, s a szeretet mívelése Isten kinyilatkoztatása önmagunkban és a világban. Nos ez igen nehéz és bonyolult feladat. Ezért tenni kell. Kutatni és keresni. A módját, hogy mindez hogyan érhető el. Az ember örökké ezeket az utakat keresi. Sokra rálép, majd átmegy egy másikra, de végül akármerre is megy, csak közelebb kerülhet Istenhez, messzebbre soha Talán innen a mondás hogy minden rossznak megvan a jó oldala is. A Bibliában ugyan le van írva, hogy szeressük ellenségeinket, én azonban nem tudom ezt addig megtenni, amíg nem tapasztalom meg a dolog miértjét. Amíg nem tudom mindez hogy működik, addig nem tudom megtapasztalni sem. A templomban ugyan mondtak pár szót a megvalósításról, nekem azonban ez kevésnek bizonyult. Mondhatni tök érdekes, elhagytam a templomot mert nem leltem benne Istent, mire 3 év keresés után megtaláltam, egy közeli barátom regényében. Akkor 3 év után megint elmentem a templomba, és megünnepeltük kedvesemmel hazatértemet. Aznap úgy éreztem, mindenki tárt karokkal vár nyilván nem véletlenül.
Szimbólumok alatt pedig afféle jelrendszert értek, amely segít leképezni a titkos tanokat, az örök bölcsességeket. Például a Yin Yang és annak szimbóluma az egymás farkába harapó kígyóval egészen fantasztikus S így tovább. Általuk könnyebben meglehet érteni a belső valónkat. Például a Tarot kártyák szimbólumai is nagyon jók, elgondolkodtatóak

Üdvike

Darky

Cueddo írta:
Darky: köszönöm a hozzászólásaidat - én nem tudok ilyen ragyogóan fogalmazni, de kb ezt szerettem volna mondani.
be kell vallanom, olyan jókat írsz, hogy le szoktam menteni

üdv: Cue

Avatartesóm

Én köszönöm Nektek, hogy itt vagytok, mert Nélkületek nem lenn mit és kinek írni. S ez felbecsülhetetlen érték a számomra

puszak

Darky: köszönöm a hozzászólásaidat - én nem tudok ilyen ragyogóan fogalmazni, de kb ezt szerettem volna mondani.
be kell vallanom, olyan jókat írsz, hogy le szoktam menteni

üdv: Cue

Az Újszövetség olvasásához:

1) Namarie, azért nem kell mindenben szimbólumokat látni Az Újszövetségben leginkább tanításokat, ezek illusztrálására példázatokat, hasonlatokat olvashatunk. Nem kell túlbonyolítani, itt nincs szimbolika.
A Jelenések könyve az, ahol nagyon sok képet, jelképes dolgokat olvashatunk, de én ezeket sem nevezném szimbólumoknak. Ezek prófétai látomások, és ez a legkevésbé konkretizálható rész, ebbe nem is érdemes most belemenni, mert csak a Szentlélek tudja elmagyarázni.

2) Darky, ha elszánod magad, ezeket ajánlom ebben a sorrendben elsőre:
Lukács (az ő evangéliuma a leginkább érthető "kívülállók" számára)
Apostolok cselekedetei
Római levél
1 Korinthusi levél
Az, hogy a hogyan-t nem találtad meg, ez teljesen természetes , mert nincs benne úgy, hogy "ezt és ezt tedd". Mert nem így működik. Úgy működik, hogy aki hisz Jézusban, és elfogadja az ő váltsághalálát a bűneiért, azt Jézus megtisztítja, és erőt ad a törvény megtartására, mert "törvényemet a szívük hústábláiba írom", vagyis nem azért engedelmeskedünk, mert félünk a büntetéstől, hanem Isten iránti szeretetből. Mivel neked, Darky, problémád van a bűnnel, nem is csoda, hogy nem sikerült ezt felfedezned. De nem késő

Sziasztok!

Én mostanában ismertem meg a saját belsőmet és mondhatom igencsak meglepődtem magamon. Én egy csendes típus vagyok, ízig-vérig, de így nem szerezhetek barátokat, ha nem viselek egy álarcot, amely kötelez arra, hogy mindenhez hozzászóljak, ahhoz is, amit oltári nagy baromságnak tartok. Egy napon besokalltam. Megutáltam ezt az álarcot levetettem, hogy sohase lássam többé. Így mentem hát a közösségbe. És lám mindenki odajött hozzám és minden lelki tusáját elmondta nekem megkönnyebbült és tovább állt. Sokan jöttek oda csak úgy mesélni nekem én pedig boldog voltam és úgy éreztem magam, mint Momo ( olvastátok?). De csak úgy érdekelltem őket, mint "lelki szemetesláda". Én senkit sem találtam, aki megértett volna. Nem találtam, elvbarátot, olyat, akinek azokat a furcsa (és mégis nagy) dolgokat elmondhattam volna, amiken oly sokat gondolkodok. (Amióta szakítottam azzal az álarccal enyhe skizofréniában szenvedhetek, bár erre nem vennék mérget...)
Mondják, hogy minden ember magányos és minden ember egy univerzum és egyedül van. Ma már sokan félnek a magánytól és ezt akarják elnyomni az össze-vissza járkálással. A piac kihasználta ezt és létrehozta a plázákat...
(No, lám most ti lettetek az én Momóim. )

A tündérekben persze, hogy hiszek (de azt hiszem, ha elmondanám hogyan, enyhén bolondnak tartanátok)...

Nem tudom voltatok-e már úgy vele, hogy azt álmodtátok, hogy felébredtek. No, én is ilyet álmodtam egyszer csak minden nagy volt körülöttem és olyan rácsos ágyban üldögéltem, amilyen baba koromban volt. Lehet, hogy az eddigi életemet csak "elálmodtam"? (Micsoda butaság... :heu: )