Gondolatok

Őket itt nem említettem.

De arról le kellene már mondanunk, hogy mi vagyunk a teremtés koronája.

Senki sem mondta, hogy velünk megállt az evolúció...

Üdv néktek!

"...The future is our world, Morpheus, the future is our time..."

Az orvvadászatról:
Két féle orvvadász van:
Van a profi, aki megrendelésre dolgozik, jobb fegyverei vannak, mint az amerikai hadseregnek, lefizetik az összes hivatalt, és kapcsolataik vannak. Ők azok akiket maximum vadőri szinten kapnak el, aztán nyomuk vész, (ha még élnek). Ők azonban kevesen vannak, és csak azt lövik le amire megbízást kapnak. Őket lehet szabályozni, és ha nem lenne ilyen katasztrofális a helyzet, akkor nem okoznának nagy veszteségeket.

Van a primitív, aki csak azt tudja, hogy ha valamit levadászik, azért pénzt kap, ezért mindent elpusztít amit talál, teljesen feleslegesen. Ők gyilkolják le a teknősöket baltával, nekik semmit sem jelent a globális helyzet, mert fogalmuk sincs az egészről.

Én egyetlen megoldást tudok az orvvadászok ellen ami igazán hatásos, az ha azonnal foganatosítható halálos ítéletet rónak ki rájuk. Magyarul, ha a vadőr rájuktalál, le is lőheti őket. (vad ötlet? gondoljatok bele, az orvvadászok eddig is lőttek a vadőrökre és Afrikában már be van vezetve ez a szabály.)

Ring-bearer írta: Kincső: Nekem is volt ilyen, amikor a DÖK elnökhelyettest választották, 2 jelölt volt. Nagyon izgultam, és tényleg össze-vissza beszéltem.
Őt választották meg.

Nekem nem az fájt, hogy nem én lettem, mert teljesen el tudtam volna fogadni, hogy mást is kipróbálunk, másnak is hagy legyen feladata (ez csak 4.-ben volt, ez volt a 2. DÖK-ös év ). Csak az fájt nagyon hogy 60 azaz hatvan szavazatból 0 azaz nulla szavazatom volt.

Én mindig azt hittem magamról, hogy zárkózott, nehezen barátkozó és félénk típus vagyok, de kiderült, hogy nagyrészt félreismertem önmagamat... Mert az igaz, hogy ha találkozom valakivel, akkor nem tudok beszélgetést kezdeményezni, és (élőben) inkább fülelek mint beszélek (oviban mikor nem tudtam elaludni az óvónénik beszélgetésést hallgattam ). Az is igaz, hogy sokáig nem mertem egyedül telefonálni vagy vásárolni vagy megszólítani valakit, de az jó hatással volt rám, hogy mások sem akarták, így aztán közösen mentünk, de rendszerint végül én beszéltem... Viszont egyszercsak azon kaptam magamat, hogy ott állok 30 vadidegen ember között akik az új osztályom lesznek (na persze én ilyenre nem gondoltam akkor, csak így utólag), azután egy év múlva, hogy éppen Angliába indulok úgy, hogy a kb. 40 emberkéből 1 tanárt és 2 gyereket ismertem, de nem volt több tul.képp ismeretségnél, és az egyik az évfolyamtársam volt, aki eredetileg nem is jött volna; azután egyszer csak idén július 24-én ott találtam magam a Batthány téren, nem is tudom vajon miért...

Különben egyetértek azzal, hogy azon is érdemes elgondolkozni, hogy a "gonosz" emberek miért teszik azokat, amiket tesznek. Nekem meggyőződésem, hogy mindenkiben van valami jó, amit meg lehet találni, ha még kellő időben keressük. A móri mészárlókban már nem valószínű, hogy találnánk, de minden elképzelhető, hiszen még Dart Vader-ben is volt a Star Wars-ban. És most ne mondjátok azt, hogy persze, az csak kitalált történet.

Időnként engem is leállnak csúfolni, pl. alsóban egyszer egy kis tökmag elkezdett csúfolni a szemüvegem miatt. Szerintem az ilyen hülyékkel nem kell törődni. Én egyszerűen el szoktam menni mellette. És van egy hótsötét 9.-es srác (ezt az osztálytársa mondta, aki nekem barátnőm), aki engem meg a tesómat folyton azzal szekíroz, hogy "Jaj, de szép csaj vagy, legyél a barátnőm." Csak azt utálom benne, hogy hülyének néz... Úgy látszik, élvezi, hogy visszamondogatunk neki. Különben a már említett angliai úton csak páran voltunk (akkor még) 6.-osok, és a nagyobbak kitalálták azt a roppant szórakoztató viccet, hogy egy fiú szerelmes belém. Persze világos volt, mint a nap, hogy kamu duma az egész, csak engem akartak bolondítani. Azt hitték, hülye vagyok, és nem látom, hogy egy szavuk sem őszinte, és msgukban röhögnek közben. Csak az idegesít nagyon, ha "kicsi hülyének" néznek. Ezt már megcsinálták velem 3.-ban is egy DÖK-ös kiránduláson, ahol mi (2-en)voltunk a legkisebbek. Kiment egy lány, és közben szellemet idéztek. Meglepő módon kopogtattak az ajtón, majd pár perc múlva visszajött a lány is. És akkor még elkezdték, de hallatszott a hangjukon, hogy csak minket akartak megijeszteni, hogy "képzeld, itt volt egy szellem, kopogott az ajtón" meg ilyenek. És akkor azt hitték, hogy bevesszük az egészet. :crazy:
Kisebb koromban nekem az volt a sebezhető pontom, hogy minden apróságon sírva fakadtam. Ha valami nem sikerült, vagy tévedtem, az annyira bántott, hogy elkezdtem hisztizni, vagy ha elestem, vagy vmi, sírtam, pedig semmi bajom nem lett, csak megijedtem. Persze ezért minden kivülálló sírós kis hülyének nézett. Az utóbbi egy-másfél évben már csak nagyon ritkán fordult elő, igaz, hogy képes voltam majdnem elbőgni magamat egy olyan dolgozatért, ami rosszul sikerült, de még nem osztályozták le, és féltem, hogy 4-es lesz, mert a hiányzásom utáni néhány ismétlő órán teljesen félreértettem egy dolgot... Csak az a baj, hogy az eszemmel tudom, hogy hogy lehetek ekkora marha, más ujjongva ünnepelne egy ilyen 4-est, az igaz, hogy témazáró, tehát kettőt ér, és az első jegyünk a féléveben... Pontosan tudom az eszemmel, hogy ez így rossz, és figyelek is, hogy ne tegyem, csakhát ez nem ilyen egyszerű...

Ha én azt látnám, hogy valakit - akit ismerek és tudom, hogy nem tökhülye, aki maga is szokott ilyeneket tenni - szóval vagy tettel bántanak, akkor melléállnék. És szerencsére nekünk az osztályunk is jó ebből a szempontból, mert nem szoktuk hagyni, hogy bántsanak valakit.
Bocsi az újabb kisregényért, főleg így teljesen összafüggéstelenül...
Kincső [/quote]

A vízzel hajtott autókhoz nem speckó víz kell, csak minél tisztább...
Az elv a következő:
A vizet áram segítségével fölbontják, a keletkezett durranógázt elégetve jön létre az energia ami hajtja az autót...
Ez az elvi megoldás, csak nem működik, mert akkor ez lenne a perpetuum mobile...

Azt hiszem külön fogják tankonli bele a hidrogént és oxigént amik ugye nem ritka anyagok, és a kipufogócsőből vízpára távozik...

jóval olcsóbb, mint a benzin, mert a hidrogén a világegyetem leggyakrabban előforduló anyaga...

papírt a levágott és nem használt növényi szárakból (kukorica, búza) is lehetne csinálni...

Hmmm...
Namarie:
nem akarok reklámozni semmit, de a Gyűrűk Ura című könyv (ismeritek? egész jó...) sokat segített...

Vannak sokkal jobb elektromos autók is, többet kifejleszttettek ( az amelyik csak 180-al megy a gyengébbek közül való) de amíg amíg el nem fogy a kőolaj (30 év? ugyan, ne reménykedj... a fogyasztás folytonosan nő) nem kezdik el gyártani...