Humor

Nem az, nem kell rá bájmosolyogni, egyszerűen nocomment...
De azért az durva, hogy látod, hogy előtted már négyen lecseszték a sárga földig, és még te is döfsz egyet... Negatív kritika nem baj, DE indokold is meg, legalább... Snuffles legalább építő jellegű volt...

[size=9:yaoyssaq]És bocsánat mindenkinek, most a nebántsunkmegsenkit-korszakomat élem...[/size]

Mi van? Tolkien.hu-s körökben tiltott a negatív kritika?.. Most menjek rajta végig mondatról-mondatra, és mondjam meg, miért borzalmas??..
Fityfenét, ennyit nem ér meg.
Rendben, akkor mostantól mindenre gázvigyorral mosolygunk és bólogatunk, mert itt minden csudijó, és csuditökéletes!
Písz láv, júníti!

"Te szóltál itt egyedül normálisan"..aha..oké..Písz on yú tú!

Snuffles írta:

Kar'sa írta: 8O Ne törjétek már össze szegény leányzó szívét!!!
Nem volt egy nagy durranás, tény, fárasztó volt, meg minden, de láttam én már rosszabbat...

Éppen biztatni akarom, hogy nehogy megálljon már azért, mert néhány ember úgy gondolta, hogy most jól lefikázza, mert nem tetszik nekik. Én spec nem szerettem volna összetörni a szívét és ha tényleg örömét leli az írásban, márpedig szerintem igen, akkor nem okoz gondot neki a gyakorlás, nem?

OMG... pont te voltál a kivétel... akartam is írni... Te ne vedd magadra... te szóltál itt egyedül normálisan...

LOOOOOOOL

Kar'sa írta: 8O Ne törjétek már össze szegény leányzó szívét!!!
Nem volt egy nagy durranás, tény, fárasztó volt, meg minden, de láttam én már rosszabbat...

Éppen biztatni akarom, hogy nehogy megálljon már azért, mert néhány ember úgy gondolta, hogy most jól lefikázza, mert nem tetszik nekik. Én spec nem szerettem volna összetörni a szívét és ha tényleg örömét leli az írásban, márpedig szerintem igen, akkor nem okoz gondot neki a gyakorlás, nem?

Hali! Ezt a szösszenetet még évekkel ezelőtt találtam valamelyik honlapon (de hogy melyiken? ) és most megtaláltam (nagytakarítás volt a szobámban). Íme:

A társaság Lothlórien első fái alá ért.
A Nap már nyugovóra hajlott, az árnyak megnyúltak és Gimli gyanakodva fürkészte a sűrűséget.
- Cirkuszban mutogassák a fiaim fiait, ha nem gyanús ez az erdő - morogta.
Legolas úgy kapta fel a fejét, mint akibe nyílvesszőt döftek:
- Mi bajod ezzel a csodaszép ligettel, ahol a rokonaim lakoznak? - förmedt rá a törpre.
- Csodálatos liget? - szólt vissza Gimli unottan. - Tüzifának való az egész.
Legolas csodaszép arcát nemes düh vonta pírba.
Szakállon ragadta a törpöt, orruk majdnem összeért.
- Bugris bányamanó! - sziszegte. - Semmi érzéked a széphez! Nézz végig magadon, hajat is az
Öt Sereg Csatájának idején mostál utoljára...
Gimli hörögve kitépte arcának díszét a tünde markából:
- Te meg naponta kétszer mosod, és megnézed minden patakban, hogy jól állnak-e a tincseid!
Mi az ilyeneket odahaza buzgul-nak nevezzük!
Aragorn békítőleg közéjük lépett és lefogta társai kezét:
- Ugyan, barátaim, ne civakodjunk! Itt jön Haldír! Inkább figyeljétek, mennyire király vagyok a sinda szövegekben!
Ezzel a fák közül kibukkanó erdőtündék elé sietett és beszélgetni kezdett velük.
Lehet, hogy sindában király vagy, de Gondorban még nem, gondolta Boromir.
Torkig volt az eddigi úttal, és még mindig füstölgött magában, hogy lehurrogták az ő útvonaltervét.
Gandalf meghülyítette őket, mérgelődött. A vén marhája! A francnak állt le a Hídon bámészkodni meg a balroggal
vitatkozni, ahelyett, hogy velünk együtt átfutott volna! Most meg itt bolyongunk, ez a hülye kerek pajzs meg töri a hátamat...
Haldír társai ezalatt mindegyikükre felajzott íjakat szegeztek.
Legolas szintén megfeszítette az íját, és büszkén az erdőtündék felé fordította.
Amazok sötét arcot vágtak, és az egyikük halkan így szólt:
- Tedd le azt a vacakot, kölyök, még kárt teszel magadban.
Legolas a halántékfürtjeiig elsápadt. Gimli harsogva felnevetett:
- Ezt se nekem mondták, ecsém! - És barátian hátbavágta a tündét, akinek elakadt a lélegzete.
A törp hüvelykujjával megvetően Haldír embereire bökött: - Ezek lennének a tesók? Te, láttak ezek már nőt?
A tündéknek szikrát szórt a szeme, de Aragorn és Haldír végre befejezték a diskurzust és a csapathoz léptek.
Haldír a Közös Nyelven így szólt:
- Az Úrnő már vár bennünket, ne tartsuk fel. Jöhet a köpcös vájárgyerek is - intett Gimli felé.
Legolas diadalmasan elvigyorodott, de még idejében ellépett a törp mellől.

8O Ne törjétek már össze szegény leányzó szívét!!!
Nem volt egy nagy durranás, tény, fárasztó volt, meg minden, de láttam én már rosszabbat...

[size=9:2pm3tdlk]megedződtem, meg bizony[/size]

Nekem igazándiból nem lenne vele bajom, csak nem tudom: hol ebben a vicc? Mondjuk ezt elmondhatnám sok másik postra is... na jó a pofámat befogom...

hmm... eszembe jutott Naras szösszenetétől egyik volt tanárom megjegyzése:
"A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez, vagy forduljon fel."

Hát igen... Én tudom magamról, hogy max' ennyit lennék képes írni, ezért nem is írok soha ilyesmit, nem vagyok egy humormester. Nem azt mondom, hogy válts pályát, írj sokat és gyakorolj, egészen biztos vagyok benne, hogy nem lesz ez mindig gyenge és kevésbé tetszetős.
Láttam a honlapodat, végigböngésztem, jól írsz, tetszik a stílusod alapvetően, de szerintem ötletesebb is tudsz lenni.
Azt mondom, próbálkozz, írj és a végén még elkápráztatsz bennünket valami csemegével.

...Hát... a többiek már elmondták...

Fiszi. Diplomatikus leszek: NEKEM ez nagyonnem tetszik. NEKEM ez nem humoros. A szerény véleményem szerint ez borzalmasan gyenge.

Fiszi: jáááájjj.

Esgal: jaja, az...

Íme egy kis Szarumános történetecske részlet. Az oldalamon ennél több van fönn belőle, de jóval hosszabb lesz még annál is, begépelése folyamatban van.
A mai időkben játszódik a sztori, Szarumán khmm... egy "kissé" hülye benne.
„Sziasztok! Rám jött az ötperc, ezért úgy döntöttem, elregélem nektek életem históriáját. Summáját írom/életemnek…- dalolta Szarumán, majd a homlokára csapott-. Jaj, inkább nem énekelnék. Úgy gondolom, először illendő lenne bemutatni magam.”

- Én be tudok mutatni- hümmögte büszkén Rómeó, a Nagy Mamlasz, és hajlítgatni kezdte középső ujját.

„Rómeó, Rómeó, miért vagy te péni… akarom mondani Rómeó? Én vagyok Szarumán, a Félelmetes, a Világ Legnagyobb Varázslója, Fütyisárkány Leghűbb És Legelső Alattvalója…

- Én is bemutatnám magam- fontoskodott Rómeó, és előre próbált tolakodni.

„Rómeó, te már épp eleget szerepeltél ma, jó? Nekem kell sokat szerepelnem, én vagyok a fontos és érdekes! És főleg: igen híres vagyok! Tudod mi vagy te? Egy… egy… statiszta!

Tehát: volt egy szolgám…”

- Nem barát?

„Nem! Szolga!”

- De én azt hittem…

„Kit érdekel mit hittél! Befognád végre a pofád?!”

- De uram (csatt) csak azt ak(csatt)artam mond(csatt)ani, hogy szerin(csatt)tem…- Rómeó szelíd makacssággal mondta a magáét, pedig Szarumán kitartóan ütlegelte.

„Pofa be, statiszta!”

- Gyerekkoromban az volt a vágyam…

„Érdekelnek is engem a te kis vágyaid!”

- …hogy filmrendező lehessek…

„Persze! Pont te!”

- …és most végre teljesült!

„Ugyan már! Nem vagy te semmi, csak egy nagy nulla!”

- Uram a nevem Rómeó! Nem nulla!

- Uraim, a lényeget!- szólt közbe unottan az operatőr.

„Engem vegyél! Én vagyok a lényeg! Közelíts rám!”

- Én is lényeg vagyok- suttogta Rómeó.

„Azt nem lehetne megcsinálni, hogy Rómeó hangja ne hallatszódjon? Így, la. Minden úgy kezdődött… ihihihhii, most már hiába motyogsz, úgyse hallatszik bele! Eredj el a kamera elől, a tv csak a szépet mutatja.

Mindennek az elején, magányosan róttam vándorutacskámat. Egyszer csak meguntam ezt, és elutaztam Bukarestre. Ott megismerkedtem egy zsíroshajú, holdkóros taplóval, akit felfogadtam szolgának. Ígértem neki sok-sok pénzt, a dolga csak az volt, hogy mögöttem menjen (kiemelendő méltóságom) de veszély esetén előttem kellett menjen. Bár érdemes megjegyezni, ilyenkor mindig eltűnt. A nevét még nem is említettem: Grímucska. Igazából Gríma, de nekem ez a név jobban tetszett.

Washington környékén fölszedtem egy nagydarab barmot, akit Rómeónak hívtak.

Rómeó, fogd már be! Attól még hogy mások nem hallják, nem jelenti azt hogy megszólalhatsz! Jól van, meg se hallak zentúl!

Aj. Mindig motyog. Rómeó, nézd meg, kint vagyok-e!Na végre. Megzavarodott. Ott tartottam, hogy…. Rómeó!! Nézd meg a konyhában is! Tehát összejöttem Rómeóval. Az ő feladata is ugyanaz lett. Neki is sok pénzt ígértem. Mondanom se kell, hogy semmit sem kapott. Volt egy csapnivaló kis kalandunk a Kínai Császárral. Az ügynökök azóta se szálltak le rólunk. Ott mászik egy a szomszéd házon. Ja nem, az csak Rómeó. Azután…Küldjék már ki a takarítót! Olyan ferde szemekkel néz rám, zavarba hoz!

- Itt még a falnak is füle van - duruzsolta Óz.

- Óz, látsz te itt fülcimpákat? – kérdezte kajánul Gandalf.

„Zárjátok ki az ő hangjukat is! – parancsolta Szarumán – így már mindjárt jobb. Remek, már folytatom is. Adományoztunk a szegényeknek sok-sok pengőt az infláció idején. Ám ekkor sajnos kitört a harmadik világháború és Rómeót bevitték katonának. (Hát tehetek én arról, hogy Moszkva felrobbant? Végülis én csak a gombot nyomtam meg!) Szerintem a háború nem tört volna ki, ha Grimucska nem öli meg a Purdét. A Purdéról annyit, hogy egy koszos kölyök volt, de nagyon fontos és jelentékeny személy, mert a Libancokat ki más bosszantotta volna, ha nem ő? De mártírhalált halt a háború előtt, Grimucska, ez a kegyetlen és vad ember kivégezte. Én ezután megint vidáman vándoroltam, örvendeztem, hogy újra szabad vagyok, hogy megszabadultam a két bajkeverőtől, akik parazitaként élősködtek rajtam. Én meg két kezemmel dolgoztam rájuk! De hagyjuk ezt. És ekkor életem váratlan fordulatot vett. Megtaláltam az életem értelmét, az egyetlen igaz utat, amelyről valahol mélyen mindig is tudtam, hogy itt és most meg fogom. Ő egy piaci kofa árui közül mosolygott fel rám. Csak véletlenül lenéztem rá, és tudtam, hogy ő az! Szent Fütyisárkány! Épp almát csemegéztem, de eldobtam és őt tűztem a botomra. Ám ekkor, a megvilágosodás teljes szent pillanatában…

- Rómeó! Nézd meg az alagsorban is!

…rámvetette magát két fehérköpenyes vadember és betuszkoltak egy fehér kisteherautóba. Betuszkolták mellém a kofát is, aki hazug képmásokat árult, én meg szent megbotránkozással mindenfélét hozzávágtam. Végül kilöktem az ajtón (ebből is látszik, milyen nemesszívű vagyok Inkább haljon meg, minthogy hazugságban éljen!).

Márquez? (mondjuk belé csak éppen olvastam, szal tipp.)

Egy megkésett darab az Így írtok ti Tolkient-hez... felismerendő a szerző.


... Sok évvel később, az orkok felajzott íjaival szemben Celebrimbornak eszébe jutott az a nap, mikor nagyapja lekevert neki egy hatalmas pofont.
Curufinwë Fëanáro igen furcsa jelenség volt, egy a Finwë-ház végzettel megbélyegzett szent őrültjei közül, kiket bölcs asszonyaik rezignált legyintéssel hagytak menni a maguk útján. Curufinwë Fëanáro ugyanis igen hevesen szomjazta a tudást. Akkoriban, mikor még Celebrimbor meg se született, már feljegyezte a családi legendárium, hogy a nagyapa egy időben folyton a hegyekben kóborolt, mondván, hogy kell lenni valaminek Valinoron túl is. De mindenütt tengerbe ütközött, hát egyelőre nem tehetett semmit. Ám természete nem bírta el, hogy nyugton üljön, és unalma és magánya ellen védekezve feltalálta a palantírokat.
- Jóságos Szűz Varda, mik ezek a vacakok? - siránkozott Nerdanel, aki mindig józan volt, és nem díjazta Curufinwë Fëanáro zsenijét.
- Ezekkel látni lehet! - hirdette Curufinwë Fëanáro ihletett hangon, szemében prófétai tűzzel, és Tirion lakói összeszaladtak megcsodálni a remekműveket, és magasztalták a nagy kovácsot.
- Micsoda marhaság - panaszolta Nerdanel a többi asszonynak. Beolvasztotta hozzájuk a kicsik cumijait! Én nem tudom, mi lesz ebből a tündéből, de bármit kinézek belőle.
Később Curufinwë Fëanáro elvesztette érdeklődését apalantírok iránt, mert Mahtan, kóbor apósa, aki éppen olyan bolond volt, mint ő, hazahozott egy üvegcsét, melyben állítólag a Fák Fénye látható. Ezt tíz pesóért mutogatta. A dolog hamis volt, de Curufinwë Fëanárót elkapta az ihlet, hogy a Fényt tudományos alapon kristályba foglalja.
Nerdanelnek eszébe jutott, hogy ez alkalmasint nem is olyan nagy őrültség, már csak azért is, mert míg férje ezzel foglalkozik, addig őt békén hagyja. Akkoriban már négy gyerek futkosott a házban, és az ötödiket várta...

Ez nagyon jó!

A múltkor eszembe jutott, mi lenne, ha Középföldére is beszivárogna a média és létrehozná a K1-es, azaz a Középfölde 1-es tévécsatornát. Egy reggel a tünde bemondó épp műsort ajánl. (Annyira nem poénos az ötlet, de remélem tetszeni fog)

*Egy erdőben vagyunk, a fák között egy faasztal; mögötte egy díszruhába öltözött tünde férfi, A BEMONDÓ áll, papírral a kezében. A képernyőn felirat: a tünde férfi neve, és a jobb sarokban megjelenik a tévécsatorna logója: egy falevél, rajta a K1-felirat. A BEMONDÓ belenéz a kamerába.*

BEMONDÓ: Köszöntöm a kedves nézőket a Középfölde Egyes tévécsatornán. Ez az "egyes" igazából nem is kéne ide, mert csak ez az egy csatorna van Középföldén, de azt mondták, ez így jobban hangzik. (*belenéz a papírjaiba*) Nemsokára követekzik a Híradó, melyből megtudhatjuk, mi történt tegnap éjszaka a nagyvilágban. Ezután elkészíthetjük a hobbit-konyha egy újabb remekét, a Főzzünk együtt Samuval! című műsor keretében. Utána reggeli tornát közvetítünk Völgyzugolyból, hogy a hobbit-kajával felszedett kilókat leadhassuk. Tíz óra harminc perckor levetítjük a Tinúviel című romantikus szappanopera 9999. részének ismétlését, hogy akik tegnap elmulasztották, ma meg tudják nézni. Műsorajánlóval legközelebb tizenegy és tizenkét óra között jelentkezünk. Most reklám, és utána kezdődik a Híradó. *sötét.*

Felirat: TÁRSADALMI CÉLÚ HIRDETÉS
*Harci induló, vagy valamilyen toborzónóta megy háttérzeneként. A kamera vágtató lovasokat mutat, akiket THÉODEN KIRÁLY vezet.*
FÉRFIHANG: Rohírok! Férfiak és asszonyok! Hallgassátok Théoden királyt!
THÉODEN: Szeretnétek együtt lándzsát rázva vágtázni a mezőn? Sátorban aludni? Orkokat ölni? Csatakiáltásokat üvölteni a napfelkeltébe? Ha igen, akkor jelentkezzetek csütörtökön a rohír seregszemlén, és tartsatok velünk a Gondorba szervezett kirándulásunkon! Részt veszünk a Plennor mezei csatán, majd a túlélőkkel felfedezzük Minas Tirith Fehér tornyait!
Fegyvert, lovat mindenki hozzon magával; szállás, ellátás biztosított! Mindenkit, aki nem fél meghalni a hazájáért, szeretettel várunk csütörtökön, Fírine mezején! Hajrá, Éorlfiak! *a lovasok elvágtatnak.*
FELIRAT: Apróbetűs rész: Halál, komolyabb sérülés veszélye fennáll. Kérjük, olvassa el figyelmesen a fegyverhasználati útmutatót, és hozza magával kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Szükség lesz rá.

*sötét*

Snuffles írta: GandALF: www7.online.rtlklub.hu/forumkepek/2005/04/25/5353344.pict

Áuuu. (A "legszebb" az egészben, először le se esett a címből, h mi lesz a képen, azt hittem elgépelted az "alf"-ot. DD )

Tudom, hogy képet a képes topikba kell, de ezt nem éreztem odavalónak.
GandALF: www7.online.rtlklub.hu/forumkepek/2005/04/25/5353344.pict

[F: Jó estét, khö khö khehhh...
A: Magának is, ha úgy gondolja... khkhkhkhhhhhhhhhh...
F: Lám magát is zavarja a füst, khöhhehh....
A: Engem, ugyan! Én kir.... kiránduló vagyok, és nem zavar.
F: Talányokban beszél.
A: Meglehet uram, meglehet...


Aragorn megint a félnótás bukott király szerepében lesz? FOLYTASD!!!!!!!

<b>Alyr:</b> ofcourse, következzen. Jó újra Téged olvasni.

<b>Siss:</b> szintén haláli. "forgalmi" dugók lol.

Dae: tovább, tovább!

Fú, emberek!!! Ezek nagyon jóók!!!!!! Várom a folytatást!!!!

Alyr Arkhon írta:
Papsajt: Nocsak! Hobbitok! Három hobbit és egy beszélő fazék!
F: Tes... (körülnéz) Samu! Vedd le azt a fejedről légyszíves....
S: Ha nem látom ő se lát, ha nem látom ő se lát, ha nem...

Ery: DD
Alyr: Iigeeen

No kérem. Közkívánatra a 2004-es LEP Feanor-előadásának valószínűleg sosem színpadra kerülő változata. Paródiája, na
Írta: Fio és én.


********

THE-Avagy A Titkos Humoros Előadás Feanornak Kalandjairúl


Prológus

(közben megy Enya)

MESÉLŐ:
Fiatal volt még a föld, melyet a valák uralmára bíztak. Köd lengte be a hegycsúcsokat, pára szállt a mezők felett, és az ősi sötétséget nem törte meg semmi.

(a szín sötét, zene leáll)

MANWE:
Ki mászkál a fejem búbján?

VARDA:
Az nem a fejed búbja, drágám.

(zene tovább)

MESÉLŐ:
Áldatlan állapotok fenyegető árnya lengett Arda fölött, mígnem Yavanna úrnő áldott keze elültette a Két Fát és szent fényt gyújtott bennük.
(Yavanna bejön és két, fának álcázott állólámpát felkapcsol, ki.)
És ezen örvendeztek vala a valák, legalábbis a többség.

(színen senki, csak a valák hangja hallatszik &#8211; zene leáll)

AULE:
Mandos mi a rákot csinál?

(zörejek)

MANDOS:
Nincs valakinél kötszer?

TULKAS:
Neked inkább szemműtét kéne, Mandos barátom.

MANWE:
Te beszélsz, Tulkas? Még mindig a fejemen állsz!

VARDA:
Ami még mindig nem a fejed, drágám.

(zene tovább)




MESÉLŐ:
Most, hogy a fényviszonyok elrendeződtek Ardán, a valák figyelme messzi tájak felé fordult. A tündék népének ébredését várták a messzi keleten, s mikor ez bekövetkezett, örömmel hívták őket oldalukra, Valinorba.

(Manwe oldalról be, mögötte Finwe vezetésével a tündék, pizsiben, hálósapkában, ásítozva, vakarózva, szóval amit az ágyából kivert jónép csinál:) )

MESÉLŐ:
És a tündék békében éltek Valinor földjén, királyukká Finwét választották, aki Míriel Serindét vette feleségül.

(ide egy parodizált tüncitánc, a végén a biztonságos tünciszexszel:) szín elsötétedik)

FINWE:
A francba!

MÍRIEL:
Mi az, drágám?

FINWE:
Elszakadt a gumikesztyű!

MESÉLŐ:
És így született Feanor, minden noldák leglegendásabbika!

(Feanor be, szülei megölelgetik, ki.)

MESÉLŐ:
Azonban hamarosan árny borult Finwe király boldogságára. Míriel erejét hatalmas fiának születése teljesen kiszívta, s nem vágyott másra, csak hogy letehesse az élet terhét.

(Míriel látványosan összeesik. Mandos botladozva be, Tulkas és Aule a nyomában, megállnak a szélen, gyanakodva figyelik kollégájukat.)

MANDOS:
Na, végre egy bentlakó kliens. (kitapogatja, hol van Míriel és a lábánál fogva kivonszolja, Finwe ott marad, magába roskadva)

TULKAS:
Micsoda egy nekrofil állat!

(Tulkas és Aule ki.)

MESÉLŐ
Így hát, miután Míriel lelépett Mandossal&#8230;

FINWE:
Micsoda???

MESÉLŐ:
Öizé&#8230; miután Míriel Mandos csarnokaiba távozott, Valinorban is új események vették kezdetüket.

1. kép
(Finwe karosszékben egy könyvet olvas, Feanor belép túrabakancsban.)

FEANOR: Ó, apám! Északon jártam, napokig a hegyekben éltem&#8230; Atyám, mit olvasol?

FINWE: Mit olvasTAM&#8230; El van ez szállva. (eldobja a könyvet) Te is fiam, Feanor, csak nem méltóztattál végre hazajönni?

FEANOR:
A hegyek ércei nem várhattak&#8230;

FINWE:
És persze apád agyvérzése sem az aggodalomtól!

FEANOR:
De apám, én tényleg olyan csodás tájakon jártam&#8230;

FINWE:
Ne rizsázz, fiam, gondoltam, hogy nem holmi tucatcucc miatt voltál képtelen tízre hazajönni!

FEANOR:
Azt a szőkét bezzeg sose kárpálod, ha későn jön hza!

FINWE:
Drága fiam&#8230; Egy, azt a szőkét Indisnek hívják. Kettő, a feleségem. Következésképpen nagykorú.

FEANOR (közbekotyog):
Ez miért következik abból, hogy a feleséged?

FINWE:
HÁROM! Ő legfeljebb fél órát szokott késni. Nem fél évet, mint egyesek! Miért szidnám hát meg fél órácska miatt?

FEANOR:
Fél órácska is elég lehet egyre-másra.

FINWE: (pár pillanat után, amíg eljut a tudatáig, mit mondott Feanor)
És ha szabad kérdeznem, te mi a valák bánatát csináltál ennyi idő alatt?

FEANOR:
Felfedeztem a hegyek érceit. Mahtan a tündék kovácsa kovácsmestersére tanított&#8230;

FINWE:
Naná, gondoltam, hogy nem főzni.

FEANOR: (pár pillanatnyi sértődött szünet után folytatja)
És Mahtan lánya, Nerdanel, ó, ha látnád a tekintetét, mellyel rámnéz&#8230;

(Indis jön befelé, úgy, hogy Finwe ne lássa)

FINWE (Feanor szavába vág):
Á, na végre kibújt a zsákból! Tudtam én, hogy nő van a dologban!

(Indis ekkor átöleli hátulról)

FINWE:
Ó, Indis!

INDIS:
Helló, drágám!

FINWE:
Szívecském, tudod, hogy egy icipicit késtél!

INDIS:
Ilyenkor estefelé akkora dugók vannak a tirioni utcákon&#8230;

FEANOR:
Dugóknak dugók, csak arra nem vennék mérget, hogy forgalmiak-e.

INDIS:
Akkor vegyél másra mérget, durcifiú.

FINWE:
Na de édes feleségem&#8230; drága fiam! Hiszen tudod, Indis újra otthont és melegséget adott nekem&#8230; (Indis ettől kezdve folyamatosan rángatja Finwe ingujját, egyre erősebben- Feanor közben sűrűn szemforgatva ki) Vele új értemet kapott az életem, hisz olya dolgokoat adott nekem, amiket anyádon kívül még senki&#8230; Szép ifjakat nemzünk majd Aman dicsőségében!

INDIS:
Uram!

FINWE (kiesve a szerepből, sután):
He?

INDIS:
Ezt talán mégse kéne világgá kiáltani!

FINWE:
Miért, mi rosszat mondtam?

(Indis legyint, ki)

FINWE:
Jó, mindegy. Szóval, fiam!Próbálj megbékélni a helyze&#8230; (forgolódik egy sort) Ööö&#8230; fiam?

(Vállat von, ki.)

folyt. köv.

Ez remek volt Ery! :itscool:
Norodhel! Szét röhögtem a fejem! :up: