Humor

Alyr: fantasztikus

8O 8O :eznemlehetigazilyennincsezhalálosanjópaffratettemotikon:

Húgy mégkápjátúk a mágátúkét! mára. Holnap jön Magnetofon



Á Gyűjjű Dílré mégy…

Gimli: Ní, fílhű mezeg, gyúsan gyűn.
Legolas: Etedett térp, á ním fílhő!
Aragorn: Dújfődí krébárdúk!
Gandalf: Áp únd gó!
Aragorn: Ek fígyéni mínd, tetvés vídékít.
Gandalf: Fígyéni Veresfókú káput!
Boromir: Áh, a ném fígyénűnk, nékink lész káput!
Gimli: Mínjűnk valá Mújiá káputún kírísztűl!!!
Gandalf: Ním! Mégyűnk hégyen kírísztűl!
Gimli: Etedett tetvés mógus!
Gandalf: Kess! Púfa bé!
Gimli: Ányád mányúská!

Kícsíjjel késűbb…..

Legolas: Hégy úmlik! Níkűnk kámpec!
Gimli: Mínjűnk Mújiá káputún kírísztűl!
Gandalf: Kéjjűk á Gűjjű hódózót!
Frodó: Júbb lén, tákárodni míndányún Mújiábá!
Gimli: Végrí váláki gondúlkode! Ekes húbbít!



Mújiá banyaíbán…

Legolas: Setet es piszkús! Ném szérétni nyályás tündé!
Gimli: Etedett tündé! Ín szírítné égy! Keszes es bedes e setet lyik!
Gandalf: Kess! Felríjjúsztjátúk á bálgúnárjokat!
Pippin: Mié á?!
Gandalf: Íz hát á é á Roppút Csánúk! Súk etedett térp epete.
Gimli: Á súk etedett térp epete fel, míjg súk etedett mógus keptelen fengani es.
Pippin: Mi á?!
Gimli: Úh, Búlínt síjjá, Mújiá úrjjáe! Kámpéc néki! Kámpéc!
Aragorn: Né rohúnj!
Gandalf: Áhh! Túláé á náplút! Lészűn tűrtínt, hágy orkújk támúdák Mújiát!
Aragorn: Úválsd!
Gandalf: Fűrsztájm, á ástínk, ástínk, mítrűl lészen feldben, hígyben degivel. Dí találé róhádt bűdes szerny. Nékíjnk kámpéc!
Aragorn: Bűdes szerny?
Boromir: Mínyjűnk inné! Hálám jen bűdes szerny!
Gandalf: Mi vót éz á nyágy csőrrej?! Pűppen! Met csenaltal estebe túk!
Pippin: Csák játszáni eres csúntvűzzúlá és válá ésni kújtbá!
Legolas: Gyűn súk úrkjuk!
Boromir: Ett vánnák!
Aragorn: Ménékülj! Tákorodni mindénki él!
Samu: Mégmíntlék Frodú!
Boromir: Ejjehújjá csíhíjpúj! E áztún á hárc!
Gandalf: Mindénke á híjdhúz!
Pippin: Áh, jen setet bűdes szerny!
Gimli: Rohonjúl! Gyűn a szűrny!
Gandalf: Ú á nágy híjd! Bűdes szerny ett ván! Ménjéték!
Aragorn: Gyűsz má Gándálf?
Gandalf: Gyűvűk. Gyűvűk. Gyűnnék í. Áhhhh!!!!!!!!
Frodó: Gándálf!!!! Né!!!!
Gandalf: Fessáták nyemerűlt, etedett bolúndúk!

Alyr:
"D: Gandalf, többet tudok, mint hinnéd!
Ga: Denethor, többet hiszek... ha tudnád..."
Rúlz, ahogy az ezelőtti Kalandok is, még mindig!
Imádom Magnetofont! Amikor elképzeltem a gonosz sötét Gandalfot Dártvédermaszkban...
Ís éz áz útóbbi... Nádzson tudol té, Hájnál!
Nagyon jók lettek a naplók is, imádlak titeket!

"MTT-S: Eru! Adj Villamost!"
Ez az abszolút csúcs, de az egész szösszenet halálos volt...
A chates beszólásokhoz betoldanék egyet:

"VÉÉÉÉÉR!, tehát Seregvezér vagyok!" by Éomer

Alyr még mindig király! Imádom!!!

Nagyon jók!
Nefra, Idril: :itscool:

Sziasztok! Rég jártam itt de úgy látom a lelksedeés nem csappant....
Hoztam néhány közmondást:

Addig jár a hobbit a kútra amiíg bele nem esik.
Vigyorog mint Samu a sörre.
Ért hozzá mint troll az abc-hez.
Aki másnak vermet ás elöntik az entek.
Amit ma megehetsz ne halaszd holnapra (ezt nem én találtam ki de szerintem a hobbitokhoz nagyon is illik...)

eltűnt mint nazgul a nudista strandon.
Jobb ma egy szál Legolas hajából mint holnap az egész parókája.

???

Hajnal, kedves drága tündérkém! Ez olyan jó lett, h lefordultam a székről és fetrengtem.
Gimli: Ákszom línné tiéd, bűdés tündé tákárodni él.
Legolas: Tákárodni é tevés térp. -na ezt azért nem kellett volna. Közel voltam a fulladáshoz. Ar Armageddon ruszkija jut róla eszembe. Mármint Gimliről. Jó vagy, jó vagy!
Nefra:léccuka vidd arrébb kicsinyke fejtérfogatodat Mr. Weaving jelenete elől -öröm lehet veled bármiről is beszélgetni!

Nemsokára jön a GyU-remix. Aki látta Szilveszterkor a politikusok remixét, az már tudhatja, milyen lesz.
Bár zenével kéne, de azt itt nem tudom prezentálni.

Hajnal: Istenuccse náon jaúl gyütt emez toertínét, ímígyen íröztém énnönmágám: 8O :up: :agree: :hello:

Ezeket ismeritek?Ha igen boccsa!
szegény Galadriel
örök gyerek:o)
Gandi allergiás az arckrémre
modern Hobbitfalva
lóverseny

nef én kértem is nemhogy elfelejtwttwm


huh ezt a fogalmazást de érted ugye

egyébként jó lett

És most jöjjön amit senki nem várt és mindenki elfelejtett, de ami ezért bosszúból továbbíródtatott /hhujj, de szép magyar szó! / és most kínokat kell érte kiállnia a népnek, olvasása maradandó károsodást okoz és sérteni fogja sokatok ideál-képét és ezért olyan dühösek lesznek a firkáló egyed személyiségére hogy megfenyegetik azzal, hogy plússmacijaival olyan operációt végeznek el, amivel cegény pirinyó férfimedvék férfias dolgait eltávolítják /értsd: a fehér kis szőrpamacsot a ’sójukon/ és amiért sokan vudu-babát fognak otthon égetni, Neframíel felirattal a hasán, és… hhuhh, ezt mondjátok el egy szusszal, szép ari mondat, mi, mókuskák?!
Khm, tehát röviden: továbbírta szerény személyem szerény képességeivel egyik szerény irományom, amire a boldogtalanok csak a Gyogyósok Ura címmel emlékeznek /a boldogabbak persze nem emlékeznek /, utána pedig egyperces csöndet szeretnék kérni a macijaim farokpamacsainak…

P. J. – A Gyogyósok Ura, avagy a Gyűrűk Ura igazi forgatása

-Dominic drága… légyszi… léccuka vidd arrébb kicsinyke fejtérfogatodat Mr. Weaving jelenete elől… - P. J. fura negédes hangját csak villámló tekintete cáfolta meg.
Dominic Monaghan eddig kényelmesen terpesztett egy széken, amit pontosan a kamera elé húzott. Néha beintegetett a kamera lencséjébe, miután az kameraman enyhén röhögőgörcsöt kapott Dominic csokifagyis hobbit-képétől; ebből kifolyólag Mr. Weaving jelenete úgy rázkódott, mintha épp hopszasza-táncot járna az Etnán – kitörés közben.
Weaving Elrond-arckifejezését letörölve magáról, fojtott hangon magyarázni kezdett a két boldogtalan stylist-nek; meg a kacsamintás gatyában ugrándozó operatőrnek.
Dominic csak vigyorgott tovább a lencsébe – a kameramantól egy darabig csak fojtott kuncogás, majd hangorkán lövellt elő; harsogó nevetése betöltötte a teret, az éppen beszélő Weaving hangját teljesen elnyomva.
Monaghan jobbnak látta menteni a csokifagyit, mikor két oldalról lendült támadásba Weaving és Jackson. Elegánsnak gondolt távozásából nem lett semmi, amikor gyorsaságában bízva túl közel engedte magához a két vörösfejű egyént; és mikor végül föl akart pattanni, elhasalt a cipőfűzőjében.
Monaghan eltűnt a kamera elől, így a magában rötyögő kamerás csak egy gyilkos-tekintetű Elrondot és egy szinte habzószájú rendezőt tudott csak belőni. Dominicon kezdett kitörni a pánik, amikor a masszív sárban újból- és újból elhasalt; Weaving meg kegyetlen vigyorral közeledett felé. Peter csak elégedetten megállt félúton, és vigyorogva nézte az eseményeket.
Weaving-en kitört a szadizmus, amihez nem kevéssé járult hozzá hogy a szigeten másfél hete esett, hogy az összetákolt lakókocsijába befolyt az esővíz – egyenesen a rózsaszín vízilós ágyneműjére, és ha ezt még fokozni lehet; elfogyott az idegnyugtató McMedve szörpje - és valaki még a matricákat is lelopta róla, amivel báránybojtos mamuszt lehetett nyerni!! Tehát ezek után mindenki megértheti, hogy Weaving szeme vérben forgott, Elrond-jelmeze megviselten lógott körötte; Monaghanban közeledésével egyenes arányban nőtt a halálfélelem.
-A tündék nem szoktak hobbitokat gyilkolni! – sípolta cérnavékony hangon, utolsó dobását bevetve. Weavinget látszólag nem hatotta meg.
-A tündék nem is… - hörögte, és előkapott egy fekete napszemüveget, amit egyazon mozdulattal felvett. Monaghanből félőrült sivítás tört ki.
-Máááátriiiix…. Mááátriiiix!! – visította, és ijedt hobbit-szemei könnybe lábadtak.
A már fent említett kamerás; látva az Elrond-Smith összeállítást, nem tudta eltalálni a kamera kikapcsoló-gombját, és harsány röhögése betöltött mindent – egész eljutva Blanchett lakókocsijába, akin éppen a kétórás Galadriel-sminket készítették. A gyengeidegzetű sylist egy döbbent mozdulattal elrántotta a szemceruzát, ami Balnchettnek zöldes vonalat nyomott a szemétől a szájáig. A színésznő mégis csak akkor kezdett visítani; amikor a másik elejtette a speckó púderes masszát, beterítve vele Galadriel-parókáját; és amikor rögtön látszott a tükörben hogy a sok anyag pinkszerű árnyalatot kezd kapni…
Weaving egy pillanatra döbbenten megállt, amikor a kamerás röhögése mögött egy másik, erőteljesebb üvöltést is felfedezett. De csak egy pillanat volt – szadista vigyorral közeledett Monaghan felé.
-Hobbitka nem hagyják beszélni Elrond bácsit?… hobbitka beleáll Elrond bácsi négy óráig készített feje elé?… hobbitka elrontja a jelenetét?… hobbitka ezért vajon mit fog kapni?…
-Víííí… Ennek agyára ment a Mátrix!! Segííítse… teeek! – visított továbbra Monaghan, immár fél cipősen folytatva a kilátástalan menekülést a bokáig érő sárban.
De segítség sehonnan nem jött… Blanchett a lakókocsiban üvölt, a legközelebb álló egyén – P. J. – helyeslően vigyorog, a kamerás meg a szemeit törülgeti a röhögéstől. Monaghan lassan beletörődött az elkerülhetetlen végbe – lepergett előtte az élete; látta a Tigris-marcipános tortát, amit 3. szülinapjára kapott, a bölcsis óvónénije jutott eszébe, akit egyszer feleségül akart venni - és egyszer csak…
Egyszer csak megjelent egy madár. Egy madár, amit a crebain-os jelenetre fogtak be - ami még csak sokkal később lesz leforgatva – és ez a madár… nos… bélműködése egészségét és megbecsülését kifejezve – rápottyantott a félőrült Weaving félelmetes napszemüvegére.
Addigra már a többiek is odaértek. Orlando Bloom Legolas-jelmezben figyelte őszinte kíváncsisággal az eseményeket, Mortensen és Rhy-Davies fogadásokat kötöttek, és popcornt árusítottak a várt pankráció kimenetelére, McKellen pedig szórakozottan somolygott magában, suhingatva varázslóbotjával. Tehát a segítőkész kollégák érdeklődve figyelték a végkimenetelt – a feszült csöndbe csak a kamerás újra feltörő, mindent elsöprő röhögése hasított.
Weaving megállt. Mortensen is – pislogva számolgatta hogy mennyit is veszíthet a fogadásán. A madár is megállt. Boldogan szemlélgette termését a tünciruhán, majd felháborodott hangokkal röppent odébb, amikor Weaving egy percnyi dermedtség után Orlando-hoz rontott.
Bloom unott szemei elkerekedtek, amikor Weaving őrült vicsorral közeledett; és tiltakozó mozdulattal próbált arrébb ugrani. Weavinget azonban csak egyvalami érdekelte – rátapadva Legolas-íjára húzogatta vicsorogva.
-Nem adom… -tiltakozott Bloom.
-Én ügynök vagyok, én… én... tünde vagyok! – hörögte Weaving, és tovább húzta a szerencsétlen íjat.
-Én is! – vágott vissza Bloom, amikor Weaving arca elsötétült. Minden sportszerűséget mellőzve egy elegáns bokarugással kedveskedett; és Bloom felhördült döbbenetét kihasználva elvette tőle az íjat.
A madár egy darabig pislogva meresztette szemeit – azon gondolkodva hogy a jeles társaság melyik újabb tagját tisztelje meg – amikor legnagyobb megrökönyödésére egyszerűen… hátsón lőtték! Döbbent rikácsolás követte, amikor minden gyorsaságát kihasználva elröppent, jó csomó tollat maga után hagyva.
Weaving üdvözült mosollyal fordult a többiek felé – egészen elfeledkezve Monaghanről; amikor az artikulátlanul felüvöltött.
Nyugtatóan fordult felé.
-Nem kell félned, hobbit. Nem bántalak most már. Megbo… - azonban torkán akadt a szava.
Ugyanis a horizonton már jól kivehető volt a hatalmas madárraj – a bosszúálló kis teremtmény láthatóan minden pereputtyát mozgósította.
Weaving ordítani akart, de mikor hátrafordult; már senki se volt ott, csak az önkívületben lévő kamerás törölgette a könnyeit – nem észlelve a madarakat.
Weaving arcán páni félelem jelent meg, amikor az összes madár tüzelésre készen parkolt le a levegőben.


Milyen lett?? Remélem túlélik a macijaim...


[size=9:3d493t7m]Hát a Szövetség, hát.. köhöm... majd jelentkeznek. Addig is köszönik, akinek hiányoztak. [/size]

Hajnal: Ez nagyon jó!!!!

Syy!
Itten egy versike... Nem profi munka, csak gondoltam hátha...


Szürke Gandalf, lóg a lába,
egyenest a félhomályba.

Ostor csattan, a híd roppan,
szegény Gandalf lepottyan.

Szürke Gandalf - Csúcsos süveg,
hamuvá lesz majd a tűzben.

Nem látszik más, csak egy vörös hát,
nem tehet mást - zuhan tovább.

Megcsillan valami a homályban,
öreg Szürkénk összefut a kardjával.

Kézbe kapja, megforgatja,
zuhan tovább kiáltozva.

Gonosz balrog verekedik,
szép szakállát leperzseli.

Egyszer lent, majd egyszer fent,
hegyen folytatják a küzdelmet.

De Gandalf volt az erősebb,
így a balrog leesett.


Na milyen?

[size=9:25sgocnk]Ez volt a 300. : )))[/size]

Hajnal, asszem meglett a 2003 év tavaszi fordulójának győztese.
Filijjé kisnaccság, áztát jún tettüd izibe nékünk. Mancsótam pocakom szapoán. Firkáncsád tovább, mijélőbb mer mekharakszom ám!

Történt, hogy ma Középföldén ballagva ráakadtam egy ódon kiadású könyvre, melyre ez volt írva: „Á Gyűrjűk Úra”. Fel is lapoztam, és gondoltam, hogy közzé teszek néhány apró részt:

Elrond: Ím bátim, Dúgó fij, Frodú, az húbbít lészen lőn. Níncsű vísz, milyben ní létt vóna rísze, á kend, nincsű dérékásább, mínt ű. Íhúzta á Gyűrűt, mít ízgíl cínult á gonszá Száuron élőtte a nagy hábojjú. Frodú, tédd élő Gyűjűt.
Boromir: Álmut láté éjjíl ín, nín, gyűtt a setét és elvítté ámá fényt, zengt a háng és ín hálám vígzétém. Ídé á Gyűjjűt izíbe!
Aragorn: Níncsű nékíd gógyíd hásznál á mégtalált Gyűjjűt, kend.
Boromir: Í lábalú nékím ne dirigúljon!
Legolas: É ném lábílú, é Izíldúr erekesé, Árágonú, Áráthőnún fíj.
Aragorn: Hozd lávort Légólász.
Elrond: Nékím léne ötlít, váláki il vinné Gyűrűt bíbúdni kátlánbá ész lészenő méghálni rája.
Frodó: Ín Gyűr, ákárúm évinni.
Gandalf: É mínd veledé lészik.
Aragorn: Lenni téd kárdom é pájzsom
Legolas: Ílís nyíl nyírja ellínséged.
Gimli: Ákszom línné tiéd, bűdés tündé tákárodni él.
Legolas: Tákárodni é tevés térp.
Boromir: Én jőnni lészín víled, und nyírni kí és kápni drágasszág.
Samu: Én bíz ném ménnék u níkűle.
Pippin és Trufa: Mí sé, nékík bulí, nékink úgy lászen áz.
Elrond: Ímígy hút á Gyűjé Szévűségé. Tákárúdjátok ázúnnál vinné Gyűjűt inné.

Gandalf írta: Szeged. Pityókás állapotban lévő MTT-sek állnak éjjel a hidegben, villamosra várva.
MTT-S: Eru! Adj Villamost!
ERU (dühödten): Nesztek!
Az ég mennydörögve megnyílik, egy villamos lezuhan föntről, rá az MTT-s fejére.
ERU: Most már végre nyugton hagytok??????

:itscool:

Mind naon jók vagytok!!!

Lehet hogy fogok írni egy Mátrix- Gyűrűk Ura paródiát. (a nevek már megvannak meg a történet is nagyjából)

Másként értelmezhető szó:

faszent (nem mondtam semmi csúnyát...)

Elanor: ez a kép nem vicces, hanem szörnyű. Sztem rémesen néz ki rajta. Szegény Ary... Inkább zsíros hajat...
Gyémánt: éljél, éljél!
Ailoleo:vegyél új gyűrűt!

Akkor itt a Magnetofon folytatása, és szeretném megjegyezni, hogy nem tudom, emlékeztek e még, hogy Ilájzsá jelenleg nálam tartózkodik, és Nefra meg volt áldva Haldírcicával is, akit megkellett keresnünk. Hamarosan jön, hogy mi is történt, és, hogy Haldírcica most már Ilájzsával együtt boldogít engemet.

De Magnetofon:


4. rész: Lassan együtt a csapat


Néma csönd honolt még egy darabig, míg Pickard ide-oda nézelődött, merre lehet Küklopsz. Aggódott érte, mert ő tudott valamit, amit senki más nem. És ez a titok mélyen a lelkébe temetkezett, és csak a szörnyű percet várta, hogy mikor derül ki minden. Közben Legolas erősen nyomult Vadócra, akibe már egy ideje beleesett. De szerelmét nem merte bevallani, és nem is sejtette, hogy Vadóc hajdanán nazgúl volt, és ő volt az, aki Frodóba döfte a tőrt. Ezt még Frodó se tudta, pedig ő is ellenállhatatlan vágyat érzett Vadóc iránt, amit nem tudott semmivel sem megmagyarázni. Viszont ő belé Samuman volt szerelmes, aki mindennap egy csokor répát küldött Frodónak, névtelen imádóként. Samuman is most csak állt ott, némán, vörösen, egy hatalmas répát ropogtatva, néha megkínálva vele Frodót. Vadóc viszont ellenállhatatlanul Wolverinebe volt szerelmes, aki meg Arwenbe. Arwen viszont Legolast szerette, de elhetyegett Küklopsszal, ámbár semmit nem érzett iránta... De Arwent szerette Küklopsz is, akibe meg senki nem volt szerelmes. Gimli nem szólt bele mások szerelmi életébe, neki ennél sokkal nagyobb gondjai is voltak. Például nem volt elégedett a nevével, és úgy gondolta, a metán szuperszonikus meghajtású képességét kissé fejleszteni kéne. Így kínjában ide-oda hajolgatott, mozgolódott.
- Neked meg mi bajod? Dugót nyomtak a gázelvezetődbe? – kérdezte Wolverine, és nagyot szívott a szivarjából. Gimli mérgesen ránézett, és morgott egy nagyot.
- Nem nekem szorítja a mogyoróimat az a hacuka. – mondta, majd Wolverine orra alá metánozott egyet, és mindenki a bűztől fuldoklott. – Ezt neked farkaspincsi. – mondta, de Wolverine mérgében kiengedte hatalmas kötőtűből készült karmait. Legolast ezt még soha nem látta.
- Azta! Horgolni is tudsz vele? – kérdezte, de Gimli válaszul felkapott egy öngyújtót, háttal fordult Wolverinenek, és egy jó tűzeset pukizott Wolverine képébe, akinek megperzselődött a szakálla. Erre egymásnak estek, és a többieknek kellett szétszedniük őket. Gimlit nagyon nehéz volt lefogni, Samuman és Legolas ott küszködött vele.
- Mostantól hívjatok Pirónak! – kiáltotta Gimli. Ekkor megjelent Küklopsz, hatalmas rúzsnyomokkal az arcán, és Pickard felé fordult.
– Elnézést, de a tárgyakat mozgató lányod, elkapott a budiból kimenet és a játékszobájába hurcolt, hogy a Barbie babáival együtt mozgatgasson, és Kent csináljon belőlem. – mondta vörös fejjel. Wolverine meg féltékenyen bámult.
- Legalább túlélted. Csak, hogy itt vagy. Indulnotok kell. – mondta Pickard, majd elvezette őket Völgyzugoly legtitkosabb helyére, ami mélyen a föld alatt húzódott. Ott egy interholografikus kijelzőn bemutatta a térképet, és az utat Mordor felé. Közben Galadriel a fehér szeme miatt mindennek neki ment, ami létezett. Pickard elmondta, hogy nem tud Magnetofon fejébe látni, mert valamivel takarja az adást. Majd hamarosan felszálltak a völgyzugolyi jégpálya alatt megbúvó titkos rejtek leszállópályáról, egy nagy és hatalmas infraszuperszonikus intergalaktikális zeppelinnel.

Kicsivel később az ork visszajött, néhány fehér műanyagba öltözött másik orkkal együtt, és Celebornra adtak egy vasból készült nyakörvet. Amint feladták rá, a nyakörv megindult, és Celeborn nem tudott neki megálljt parancsolni, így hipp-hopp Magnetofon előtt találta magát, egy nagy és fekete teremben, aminek a közepén egy fodrászati hajszárító bura állt.
– Neem! Neem! Én nem ülők bele a hajszárítóba! Daueroltatni sem fogok! – ordítozott Celeborn, közben a két hajcsigája picit ki is bomlott. De Magnetofon egy szörnyű és félelmetes nézéssel Celebornt bele parancsolta a székbe, és a bura Celeborn feje felett összezárult. Az orkok kibontották a bugyigumit, és vassal a karfákra erősítették a kezeit. – Mit akarsz?! Ne!!! – sikongatott Celeborn.
- Most pedig az agyhullámaiddal irányítani fogom a világot és egész Középföldét! – mondta Magnetofon és széttárta a karjait. – Én leszek a világ ura! Én fogok irányítani mindent! – kiáltotta. Celeborn meg csak ordított.
- Mama!!!!!!! Segíts!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szauron szupertitkos naplója

8309.nap:
A tegnapi nap meleg volt, de szó szerint. Nem is tudom, mi lett volna, ha meggyújtják azt a máglyát, mert rengeteg fát összeszedtek. De aztán, el se tudom hinni, jöttek a mókusok, és
kiszabadítottak! Miután beleharaptak a tüncik lábikrájába, mindenki elmenekült onnan. De a tüzet égve hagyták, és én már félig megpörkölődtem, amikor végre a mókusok hajlandóak voltak eloldozni. Közben jókat nevetgéltek, mert sikongattam a tűz miatt. Azt mondták, ekkora pancserrel, mint én, még soha nem találkoztak, ennyit még soha nem nevettek, és szeretnének tovább kísérni, hogy aztán filmet forgathassanak Szauron, a legbénább gonosz címmel. Úgy voltam vele, hogy csak a bókokat tartom meg, a piszkálódásokat meg elfelejtem. Írtam is levelet anyámnak, hogy egy csapat mókus szegődött a nyomomba, akik imádnak engem, mert vicces vagyok, és filmet akarnak forgatni az életemről. Nem semmi, igaz? Szauron meghódítja a mozivásznakat!!

Később: A mókusok kuncogás közben a kezembe nyomtak egy tükröt: nos, elég silányan festek, mert a tűz leégette a hajamat, és a szemöldökömet, gyakorlatilag korábbi sármos fejem helyén egy kugligolyó ékeskedik, és ráadásul a szemem elkezdett duzzadni. Szerintem allergiás vagyok az erdőkre.

Még később:
Megint látunk valakit, de ez most nem a tünci csapat. Inkább embereknek tűnnek, talán végre Isildur nyomára jutottunk. Miután felvettem Sherlock Holmes-os sapkámat és ballonkabátomat, és nagyítóval a földet kezdtem pásztázni, a mókusok a földön fetrengtek a nevetéstől. Nem tudom miért, igazán jól áll.

8310.nap:
Isildurék háta mögött vagyunk, kommandós ugrásokkal és kúszással közeledem hozzájuk, rajtam terepszínű katonai ruha, és a fejemen egy kendő, számban a bozótvágó késem. Mint a szél kúszom hozzájuk, halkan…

Később: Fene egye meg a babot, fokozott béltermelésre ingerel, ráadásul ez a mókusokat nevetésre készteti. Az emberek mintha észrevettek volna…

Még később: Hoppsz, elfelejtettem, hogy az orkokat is ráállítottam a szigorúan titkos Isildur tervre, ők voltak az Isildur akciócsoport. Most érkeztek meg. Az emberek, nos, fejvesztve menekülnek. Ismét szó szerint…

Nagyon későn: Isildur beleesett a folyóba és eltűnt, aztán feltűnt újra. Leesett az ujjáról a gyűrű. Ezt onnan tudom, hogy elkezdett hangosan szitkozódni. És szidta a gyűrűt. Elveszett! Istenem, akarom mondani Erum, mi lesz most velem? Nem lehet ezt épp ésszel kibírni!

Tényleg a legkésőbb időpont:
Megtaláltam a megoldást. Elmegyek Csing-csang bácsihoz a kínaiba és veszek új gyűrűt.

Legeslegkésőbb: A mókusok megmondták a nevüket. A fővezérük, aki küvér, valami Pítör Dzsekszon. Azt mondta, egyre jobban tetszik neki az életem, és tényleg filmre viszi. Szerintem nem normális, de legalább híres leszek.


Milyen? Kritikát kérek, akár priviben is!

Izééé... nekünk nem a fejünkre esett az a taxi... szóval azért mégis működk a dolog.
Hogy mindenkinek világos legyen: nyolcan azt terveztük hajnali kettőkor, hogy keresünk egy éjjelnappalit, veszünk valamit és hazabattyogunk. Volt, aki taxit akart rendelni, mert nem volt kedve a hóban órákat slattyogni. Mint kiderült, a nyitva tartó bolt ráadásul nagyon messze van, ellenkező irányba. Lemondva mindenről, kisétáltunk a mellékutcából és mit láttunk?
Egy éjjel-nappali boltot, és előtte épp leparkolt egy 8 személyes taxit... Ezt csak Eru küldhette.

Gandalf: ez iszonyat aranyos volt!!!
Ajjaj.. el kell mennem Ancalimonhoz... ennél kidőltem

Hajnal, Sünee: Az írásaitokat nem lehet ép ésszel elolvasni. Berekedtem a nevetéstől... Csak így tovább.
Nefra: Mi van a Szövetséggel? Tudom, kölcsönadtad őket Galadhnak, de lassan haza kéne juttatni a bagázst, nemde? (Bár még szívesen hallanék róluk egyet s mást.)