Frodó

Sok okból örülök, h megfilmesítették, és sok okoból nem örülök.
Ez az egyik ok, amiért nem szeretem. Az emberek egyre jobban azonosítják a szereplőket a színészekkel. (Legolas b*zi, Frodó csk szenved...stb)

Nem tudom, hogy mennyire szeretném Frodót, ha csak a filmet látom... Nekem viszont a könyvben való megjeleénésétől kezdve a kedvencem a Bilbó iránti szeretete, Samu iránti barátsága miatt, arról nem is beszélve, hogy igy is ő volt az aki legjobban ellenállt a gyűrű erejének, de a vége felé már egyre nőtt az egy felette gyakorolt hatalma. Szerintem más nem lett volna alkalmas a feladatra még Samu sem...
Amikor viszont a filmben Frodó elküldi Samut és inkább Gollamnak hisz, az nagyon nem tetszett ez mindenképp negativ vonás, ami biztos közrejátszott abban, hogy aki nem olvasta a könyvet nem fogja annyira szertni, akármennyire fokozta is ez a feszültséget és jó filmes fogás, de én nem fogom megbocsátani PJnek eme húzását! Ami meg Lij szenvedését illeti nem lehet máshogy megmutatni azt a belső harcot amin keresztülment, de az nagyon jól lejött mikor már otthon vannak Hobbitfalván és Frodó épp befejezi a könyvet, hogy mennyire fáj még a nazgúlkirály okozta seb és nem csak a fizikai része, hanem a lelki is, mert már nem lehet ugyanaz a hobbit aki eme kalandra indult...

Szvsz az emberek nem igazán tudják magukat beleélni Frodó helyzetébe, mert nem olyan látványos az, hogy lélekben vív harcot, és nem karddal. És mivel nem érzik át, nem is értik teljesen, mit jelent néhány megnyilvánulása.

Hát egen. Mivel Pippin, Trufa, meg Legolas jelleméhez nem kell semmit
csinálnod, hogy megértsd.
Az ő sorsa sokkal szomorúbb, ezért nem szeretik az emberek. (szvsz)
Szméagol: hogy érted, hogy tipikus könyvkarakter?
Ellena: na az ilyenek beszólásokra nem szoktam szólni semmit.

A "Fródó ellenesség" tényleg elszaporodott , és valóban nemcsak azok között akik a filmet látták.
És sztem is leginkább az zavarja a népeket hogy milyen "hülye lesz" a 2., 3. részben. Olyan mintha az emberek elfelejtenék (főleg akik csak látták) hogy a Gyűrű folyamatosan cseszegeti Frodót nem csak akkor aikor az "sejtelmes" zene van és ráközelítenek a Gyűrűre.
A hősiesség pedig sajnos a mai világban nevetség tárgya lett...

Én olyan véleményt hallottam sokat, hogy "milyen hülye ez a Frodó, elvállalja a küldetést, mikor nem kap érte semmit". Nos, anyagaiakat lehet, hogy nem, csak azt, hogy tovább élhet ő is, meg az egész világ. Úgy látszik ma már kiveszett a hősiesség, meg az, hogy ne csak magunkért tegyünk valamit.

Sziasztok!

Zarándok írta: Ti is érzitek, hogy a Film óta mennyire antiFrodó hangulat van? Még azok közt is, akik olvasták a könyvet.

Igen, én is észrevettem. A filmből (és tulajdonképpen a könyvből sem) nem igazán jön le Frodó igazi jelentősége, hogy ő mit is tesz ebben a háborúban. Ahogy valaki megfogalmazta: "Nem csinál mást csak nyögdös!". Nos, a filmes Frodóval kapcsolatban ez általános szemlélet, esetleg az, hogy mennyire negatív jellembe megy át a "2. 3.-ban a Gyűrű miatt, ezért én már nem is szeretem." Van egy ismerősöm, aki így vélekedik.
Általában tényleg azok szeretik teljes odaadással, akik a könyvben szerették meg, vagy, akik Lij rajongók. Én valahogy minden mozdulatában, mimikájában sokkal többet vélek látni, mint ami egyébként van. De tény, hogy Frodó olyan tipikus "könyv" karakter, szerintem.

Hát... akikkel én eddig beszéltem, azok szerint olyan a filmben, mint egy ember, és egyébként is valahogy nem szeretik az egész karaktert. Mindenki Pippint meg Trufát imádja, hogy aLegolasról ne is beszéljünk, és teljesen elsikkadnak a fölött, hogy a karaktere teljesen különleges. Mondjuk tényleg nem olyan, mint egy hobbit...De ez sztem csak jó.

Zarándok írta: Ti is érzitek, hogy a Film óta mennyire antiFrodó hangulat van? Még azok közt is, akik olvasták a könyvet.

Szia.
Hogy érted ezt azt anti Frodó hangulatot? :

Ti is érzitek, hogy a Film óta mennyire antiFrodó hangulat van? Még azok közt is, akik olvasták a könyvet.

Ellana írta:

Szméagol írta: Sziasztok!

Ringbearer írta: Miután a Gyűrűt felemészti a Végzet-hegy tüze,
valójában Frodó lelkének egy része is elvész, és utána
már teljesen olyan lesz, mint egy tünde. Akinek fakó lett
a világ...ez csak egy gondolat, ti mit gobdoltok erről?

Igen, igen hasonlót gondolok én is. Csupán a testében marad hobbit. Érdekes, hogy Samu mégis lát valamit a régi urából, amiből én arra következtetek, hogy még a Gyűrű előtt is volt ám Frodóban valami különleges, valami tündés, nem?

Szerintem is. Frodó valahogy már az egész küldetés előtt más volt, mint a többi hobbit. Megfontoltabb, komolyabb, nyitottabb... de ezzel együtt megvoltak benne a hobbit erények is, a kitartás, a szívósság. Nem tudom. Szerintem ő mindig hobbit is volt, de tünde is. Ha értitek...

Igen, értjük.Igaz pár hete nézegetem a fórumot, de mindig is szerettem ezt a légkört, mármint, hogy vannak olyan emberek akik ezzel foglalkoznak
Tolkien is rengetegszer említi a könyvben, hogy Frodó olyan tündés..Samu is "mondta", hogy Ura mindig egy különc volt. Én Frodót mindig úgy képzeltem el, hogy egy nyugodt arcú és bölcs hobbit volt, mint egy "világító aura" lenne körülötte ami olyan tündés. De a legszebb Samu és Frodó közti szoros összetartás, ami mindvégig kitarat. Mint a könyv végén mint a film végén én nagyon sírtam.Rengetegszer olyan bölcs megnyilvánulások vannak a könyvben, hogy a mai életben is teljesen helyt állóak.

Szervusz
Van abban valami amit mondasz.Ha valóban úgy érzed, hogy kikapcsolsz és átélsz egyfajta repülést, akkor a lelked egy időre elhagyja tested és csak repülsz...
A meditációnak lényege, hogy a gyakorlatok után üdébbek és kipihentebbek legyünk.Te így kapcsolsz ki.Én ilyenkor bekapcsolom a filmzenét(ami visszadja az egész könyv hangulatát és egyszerűen bámulatos )és valahol Lórien környékén vagyok, vagy a könyvemben...

A beleélős témához: én ezt egy kicsit másképp szoktam. Szóval amikor már nagyon-nagyon elegem van az egész életből, és legszívesebben nem ezen a világon, hanem máshol lennék, akkor elgondolom, hogy mi lenne ha én lennék Frodó (v. akárki más), és végig gondolom a történetet, és azon morfondírozok, hogy én mit csináltam volna a helyében... és akkor, egy picit Középföldén érzem magam. Mikor mennyi időm van, van úgy, hogy csak néhány perc, de valamikor egy óra... és amikor "visszatérek" a Földre vhogy kipihentebb, higgadtabb vagyok.. nem tudom.. talán meditáció?

Mae gowannen!

Most vagyok itt először. Egyébként mikor lesz az Oscar díjkiosztó?
Remélem kapnak legalább 8-at. Ennyit megér a film

Sziasztok!

Nóli írta: A világba környezetbe bele tudom élni magam, csak 100%osan átérezni a szereplók helyzetét nem... Illetve azt igen, de ezt nem tudom elmondani (leírni meg pláne nem), szóval nem merném azt mondani magam, hogy úgy gondolkodom mint ők... Hogy azonosítsam magam velük... Az én "átélésem" sem szereplőhöz tartozik...

Nem tudom. Valójában nem kell úgy "gondolkodnod", mint Ő (ez esetben Frodó, csak hogy topicnál maradjunk, de bárki más), csupán át kell, illetve !lehet! élned a helyzetét. És ez szerintem csodálatos jó érzés. Neked is és, ha az illető valós személy, neki is. Az empátia jó, ha nem csap át a végletekbe. De ez már kezd OFF lenni...

Ringbearer írta: Hmm...furcsa hogy az emberek mennyire bele tudják vagy nem tudják
beleélni magukat egy személybe egy világba, vagy egy érzésbe.

Lovagolni én is mindig ígylovagoltam. De az már régen volt,
amikor lovagoltam...

Szépek ezek az átélések..

A világba környezetbe bele tudom élni magam, csak 100%osan átérezni a szereplók helyzetét nem... Illetve azt igen, de ezt nem tudom elmondani (leírni meg pláne nem), szóval nem merném azt mondani magam, hogy úgy gondolkodom mint ők... Hogy azonosítsam magam velük... Az én "átélésem" sem szereplőhöz tartozik...

Hmm...furcsa hogy az emberek mennyire bele tudják vagy nem tudják
beleélni magukat egy személybe egy világba, vagy egy érzésbe.

Lovagolni én is mindig ígylovagoltam. De az már régen volt,
amikor lovagoltam...

Szépek ezek az átélések..

Szméagol írta: Ezzel kapcsolatban viszont van egy, amit azt hiszem le tudok, írni, legalábbis remélem. Visszaadni úgysem tudom egészen, de talán a töredékét ennek az érzésnek igen.
Egyszer, mikor terepen lovagoltam és tökéletesen mennyei harmóniába kerültem a lovammal, úgy éreztem mintha Ő lennék. Ősz volt, eső illat terjengett és egy domboldalon lovagoltunk, mikor könnyű ügetésbe váltottunk. A gyűrűm a polóm alatt volt, hogy ne zavarjon és, ahogy hozzádörzsölődött a börőmhöz, ahogy föl-leálltam a nyeregben. Egy hosszú percig tartot legalább...
Lovaglás közben egyébként is mindig A Gyűrűk Urára gondolok, tökéletes hobbitnak érzem magam. De az a perc... Az egészen Frodós volt. De az ilyen pillanatok ritkák. Nekem másmilyen viszonyom Frodóval, ennek ellenére tökéletesen (mit tökéletesen?! Hogy lehet ezt a szót fokozni? Tud valaki jobbat? ) tudok vele azonosulni.

Mint mondtam, nekem sajnos nem nagyon volt ilyen élmányem, át tudom érezni a gondolataikat, de "beléjük érezni" nem tudok. A lovas sztorihoz egy nagyon picit hasonlót tudok mondani... Valamikor hazafelé baktattam, kétszáz kilós táska a vállamon, holt fáradtan, "utálom az iskolát utálok mindent, most itt az út közepén le akarok feküdni és aludni" gondolatokkal, és közben TTT zenét hallgattam. És jött az a rész, amikor miután Aragorn "meghalt" (?) és felkapaszkodik Bregora, és a ló elviszi Helm-szurdokba. Akkor kicsit diadalmasan "feltámad" a zene, és felgyorsul... (tudjátok...) És akkor én is úgy felélénkültem, elkezdtem nagyokat lépni, feltöltődtem energiával és kicsit... Úgy éreztem, mintha repülnék... (nem drogozok!) Akkor egyszer, és soha többet.

Sziasztok!

Ringbearer írta:

Szméagol írta: Ezzel a hegymászós történettel mit szeretnél kérdezni, Ring? Volt-e már olyan helyzet az életünkben, mikor Frodó gondalata tartotta bennünk a lelket? Hát volt. Nem is egyszer. Őszintén bevallom: folyamatosan az tartja.

Igen, pl! Meséld el!!

Konkrétan ilyen "történetet" nem tudok elmondani ezzel kapcsolatban, mint a tied. Frodó mindig bennem van. Remélem ezek most nem tűnnek olyan, hogy is mondjam, "álságos" nagy szavaknak, meg olyan mesterkéltnek. De tényleg így van.

Ringbearer írta: Meg azt is, hogy nektek volt e már olyan, hogy úgy éreztétek,
mintha ő lettetek volna? De igazából csak úgy elmeséltem...

Ezzel kapcsolatban viszont van egy, amit azt hiszem le tudok, írni, legalábbis remélem. Visszaadni úgysem tudom egészen, de talán a töredékét ennek az érzésnek igen.
Egyszer, mikor terepen lovagoltam és tökéletesen mennyei harmóniába kerültem a lovammal, úgy éreztem mintha Ő lennék. Ősz volt, eső illat terjengett és egy domboldalon lovagoltunk, mikor könnyű ügetésbe váltottunk. A gyűrűm a polóm alatt volt, hogy ne zavarjon és, ahogy hozzádörzsölődött a börőmhöz, ahogy föl-leálltam a nyeregben. Egy hosszú percig tartot legalább...
Lovaglás közben egyébként is mindig A Gyűrűk Urára gondolok, tökéletes hobbitnak érzem magam. De az a perc... Az egészen Frodós volt. De az ilyen pillanatok ritkák. Nekem másmilyen viszonyom Frodóval, ennek ellenére tökéletesen (mit tökéletesen?! Hogy lehet ezt a szót fokozni? Tud valaki jobbat? ) tudok vele azonosulni.

Szméagol írta: Sziasztok!

Ringbearer írta: Miután a Gyűrűt felemészti a Végzet-hegy tüze,
valójában Frodó lelkének egy része is elvész, és utána
már teljesen olyan lesz, mint egy tünde. Akinek fakó lett
a világ...ez csak egy gondolat, ti mit gobdoltok erről?

Igen, igen hasonlót gondolok én is. Csupán a testében marad hobbit. Érdekes, hogy Samu mégis lát valamit a régi urából, amiből én arra következtetek, hogy még a Gyűrű előtt is volt ám Frodóban valami különleges, valami tündés, nem?

Szerintem is. Frodó valahogy már az egész küldetés előtt más volt, mint a többi hobbit. Megfontoltabb, komolyabb, nyitottabb... de ezzel együtt megvoltak benne a hobbit erények is, a kitartás, a szívósság. Nem tudom. Szerintem ő mindig hobbit is volt, de tünde is. Ha értitek...

Szméagol írta: Igen, igen hasonlót gondolok én is. Csupán a testében marad hobbit. Érdekes, hogy Samu mégis lát valamit a régi urából, amiből én arra következtetek, hogy még a Gyűrű előtt is volt ám Frodóban valami különleges, valami tündés, nem?

persze hogy volt!

Szméagol írta: Ezzel a hegymászós történettel mit szeretnél kérdezni, Ring? Volt-e már olyan helyzet az életünkben, mikor Frodó gondalata tartotta bennünk a lelket? Hát volt. Nem is egyszer. Őszintén bevallom: folyamatosan az tartja.

Igen, pl! Meséld el!!
Meg azt is, hogy nektek volt e már olyan, hogy úgy éreztétek,
mintha ő lettetek volna? De igazából csak úgy elmeséltem...

Sziasztok!

Ringbearer írta: Miután a Gyűrűt felemészti a Végzet-hegy tüze,
valójában Frodó lelkének egy része is elvész, és utána
már teljesen olyan lesz, mint egy tünde. Akinek fakó lett
a világ...ez csak egy gondolat, ti mit gobdoltok erről?

Igen, igen hasonlót gondolok én is. Csupán a testében marad hobbit. Érdekes, hogy Samu mégis lát valamit a régi urából, amiből én arra következtetek, hogy még a Gyűrű előtt is volt ám Frodóban valami különleges, valami tündés, nem?

Ezzel a hegymászós történettel mit szeretnél kérdezni, Ring? Volt-e már olyan helyzet az életünkben, mikor Frodó gondalata tartotta bennünk a lelket? Hát volt. Nem is egyszer. Őszintén bevallom: folyamatosan az tartja.

Jah, igen.

Miután a Gyűrűt felemészti a Végzet-hegy tüze,
valójában Frodó lelkének egy része is elvész, és utána
már teljesen olyan lesz, mint egy tünde. Akinek fakó lett
a világ...ez csak egy gondolat, ti mit gobdoltok erről?

Egyszer voltam egy hegymászáson. 2970 m Hochkönig 2 nap alatt.
(Hozzá kell tenni, hogy előtte hetekig nem aludtam eleget, és
előtte 2 nappal tudtam meg, hogy megyek.)
Hát, amit akkor éreztem, az azthiszem teljesen megegyezett azzal
amikor Frodó teljesen el volt keseredve.
Ez nyáron volt, és csak ilyenek maradtak meg, mint:
Annyira kidörzsölte a lábámat a bakancs, hogy csak arra gondoltam:
"b@sszus, ha vérezne akkor legalább meleg lenne."
Nagyon sokat gondolkodtam akkor Frodón.
Volt egy haverom, aki a végén már húzott meg mindent csinált hogy
felérjek...de borzalmas volt...soha nem felejtem el.
Ez is csak egy olyan élményem, ami nagyon szorosan kötődik hozzá,
mert azthiszem, hogy eléggé ugyanazt élhettem át, mint ő.
(kivéve, hogy bár a Gyűrű a nyakamban volt, mégis azhiszem
nem az okozta a legtöbb nehézséget! )

Ringbearer írta:

Nóli írta: Különben ez szerintem nagyon nagy dolog.

Mi a nagy dolog, mami?
Mit mondtam neked, én már nem emlékszem!

Nekem azt mondtad, hogy teljes mértékben azonosulni tudsz időnként Frodóval, az érzéseid gondolataid megegyeznek az övéivel, teljes mértékben át tudod érezni hogy miket élhet át...
EZ nagy dolog. Legalábbis szvsz. Nekem még sose sikerült ilyen.

Nóli írta: Különben ez szerintem nagyon nagy dolog.

Mi a nagy dolog, mami?
Mit mondtam neked, én már nem emlékszem!

Ringbearer írta: Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy én szeretem Frodót,
vagy úgy gondolom, hogy én vagyok ő.
És bár a kérdés ebben a formátumban elég hülyén hangzik,
mégis azthiszem, hogy az utóbbi.

Nekem ugyan már kifejtetted a témát drága lányom, de azért másnak is megtehetnéd...
Különben ez szerintem nagyon nagy dolog.

Elanor írta:

Gandalf írta:

Ringbearer írta: Szerintem nem lesz benne, hogy osszehazasodnak...vagy igen?
2 es haromnegyed ora mulva megtudjuk!

Samu és Rozi esküvője benne van a filmben!

És milyen szép! Hát igen, a szüleim....

Na, de Elanor! Ugye nem felejted el jó apádat?

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy én szeretem Frodót,
vagy úgy gondolom, hogy én vagyok ő.
És bár a kérdés ebben a formátumban elég hülyén hangzik,
mégis azthiszem, hogy az utóbbi.

Gandalf írta:

Ringbearer írta: Szerintem nem lesz benne, hogy osszehazasodnak...vagy igen?
2 es haromnegyed ora mulva megtudjuk!

Samu és Rozi esküvője benne van a filmben!

És milyen szép! Hát igen, a szüleim....