Gondolatok

Lamorak írta:

E. Eia Ayna írta: Yavi: Nem használjuk a 'meleget'

De, a meleg-et használjuk, a másikat nem (ami b-vel kezdődik)

Oké... "Ott ült egy meleg meg egy normális"

E. Eia Ayna írta: Yavi: Nem használjuk a 'meleget'

De, a meleg-et használjuk, a másikat nem (ami b-vel kezdődik)

Brísa: OK, vettem; én is a chaten szoktam meg.

Cica: honnan tudom, jó kérdés. Tudni nem tudom, igazad van. Talán abból gondolom, hogy én biztosan nem tudnám ilyen hosszú ideig magamban tartani, mint amilyen régen ők tartják velem szemben (már ha van bármi is)... És éppen ezért nem értek egyet Yavannával, és továbbra is állítom, hogy igenis van ilyen barátság. Igen, egész más tészta, hogy van olyan is, ami átmegy a szerelem-fázison (akár kölcsönösen, akár egyoldalúan-- valóban, olyanom nekem is van akiről én nem, de akiről tudom, hogy valamikor ő igen; volt egy-két év szünet, de aztán minden megint visszaállt a régire-- majdnem azt mondtam, hogy a 'normálisba', de azt sem használjuk, akárcsak a b-s szót)-- de a barátság az akkor is megvan. Bár az is lehet, hogy tisztázni kellene, mi is a barátság... Én már csak mindig definiálnék, azért van a jó öreg Jószándékú (=Aristotelés) az aláírásomban.

Yavi: Nem használjuk a 'meleget'

Brisa írta: Lam: Jó rendben. Viszont egyre megkérnélek. Szokj le lécci a Brí-zésről. Már a fél társaság így hív. (A Bri sem jó!) Egyetlen egy helyen fogadom el, és az a cset. De azonkívül Brisa vagyok (illetve aki megtalálja a Brisa becenevét és becézni szeretne, az hívhat úgy is, de addig...), jó?

He-he-he... :evil2: :evil3: :biggrin2:

Jaj! Egy alternatívát kihagytam!
3-as alternatíva: Akkor is lehet még őszinte fiú-lány barátság, ha a srác meleg, vagy a lány vonzódik azonos neműekhez! És ezek általában nagyon jó barátságok! Nekem van egy ilyen fiú barátom, mármint meleg, és nagyon jól megértjük egymást!

Fiú-lány barátság? Jó nagy fába vágtátok...

Először is egy dolog a barátság és megint egy másik, a haverság. Haverság fiú és lány között mindenképpen lehet akár egy tucat is, nekem is van egy rakás fiú haverom.
A barátság, az igazi, a mély és őszinte, az már egy sokkal neccesebb dolog. Meggyőződéssel állítom, hogy fiú és lány között olyan barátság nincs, amikor semelyik fél soha semmmi egyebet nem akar a másiktól a barátságon kívül. Szerintem alapvetően 2 eset lehetséges:
Az egyik az, amikor az egyik félnek tetszik a másik, amiből vagy lesz kapcsolat, vagy nem, aztán az egész átmegy egy igazi jó barátságba. A legeslegjobb fiú barátomat én így ismertem meg még úgy jó 5 évvel ezelőtt.
A másik, amikor barátkozunk, barátkozunk, de ilyenkor előbb-utóbb valamelyik félnél csak kibukik a szög a zsákból. ilyenkor lehet szó szerelemről, de akár valamilyen szintű egyéb vonzódásról is, ami így, vagy úgy megnyilvánul.

Minden nap egy új arc! Minden nap egy új lehetőség! Minden nap kapsz egy esélyt!

Mit is akartam mondani? Nem tudom. Lényegtelen. Inkább csak sugárzok felétek, azt biztos megérzitek Ha kaptatok egy csöpp lökést éjszaka, az én voltam!

Lamorak írta: Áfi: 'valamiféle vonzalom' nyilván ott van, mint minden baráti kapcsolatban (különben nem barátkoznál az adott emberrel).

Itt a vonzalom alatt temészetesen nem azt a "de aranyos vagy, tökre egy hullámhosszon vagyunk" vonzalmat értettem, hanem - de nehéz ezt megfogalmazni - az idézőjelesen(!) szerelmi (vagy éppen a fizikális) vonzalmat.

Cica írta: Brisa, Lam: lehet, hogy ti sosem gondoltatok barátságnál többre valakivel kapcsolatban, de honnan tudjátok, hogy irányotokba ne érzett volna valamiféle kimondatlan (szerelmi) vonzalmat a másik.

Igenigen, pontosan itt van az a bizonyos eb elásva...

Brisa írta: Tegye meg nekem valaki aztat, hogy elmagyarázza, a szerelem miért a hormonok "műve"? Ez nem egészen tiszta nekem...

Én speciel ezt így nem is állítottam. A hormonokat a vonzódás kialakulásával kapcsolatban hoztam fel, természetesen ez még nem egyenlő a szerelemmel. (Mint ahogy maga a puszta vonzalom sem.)

Telu írta: Áfi:Nos azért az nem mind1 hogy milyen helyzetben vagyunk...Mert ha sok fiu barátod van akkor ilyen nem alakulhat ki...

Telu: bocsi, de ezt most nem egészen értem...

Brisa: Brisácska!
Egyet tudok, nekem nagyon sok fiúhaverom van, de közülük is 3 éve tetszik egy fiú, de nem tudom, hogy haver vagy tetszik!
De van lány és fiú között barátság! (Sőt a legjobbak azok!)

Cicafül írta: Brisa, Lam: lehet, hogy ti sosem gondoltatok barátságnál többre valakivel kapcsolatban, de honnan tudjátok, hogy irányotokba ne érzett volna valamiféle kimondatlan (szerelmi) vonzalmat a másik. Nem azt mondom, hogy mindig kialakul - mondjuk bennem - valami a fiúbarátom iránt, de akkor valószínűsíthető, hogy ő fog gyengéd érzelmeket táplálni irányomba.
Ha már egy kicsit is tetszik az illető, és nagyon egy hullámhosszon vagytok (mindenben megértitek egymást, mindig egyre gondoltok stb - "tökéletes barátság"), önkéntelenül kialakul valamelyik részről a szerelmi vonzalom. És ha mindketten így gondoljátok, akkor szerelem születik.
Sőt, ha másiknak - akivel "tökéletes" barátok vagytok - még kedvese is van ( tehát elméletileg nem lehetne és nem szabad semminek sem történnie) szinte törvényszerű a vonzalom kialakulása.
Mint már említettem, én egyetlen esetben 'hiszek' a fiú/lány barátságban - ha mindkét fél harmónikus párkapcsolatban él.
[size=9:rznz94r6](Bár most gondoltam bele, és lehet, hogy ezeket mind csak a korom miatt látom így - ki tudja, lehet, hogyha majd öregszem, megváltozik...ki tudja???)[/size]

Nekem van egy olyan barátom, akinek egykor tetszettem. Nem volt kölcsönös az ilyen jellegű vonzalom. Megbeszéltük a dolgot, és azóta nagyon is működőképes a barátságunk. Sokáig egyikünknek sem volt partnere, akkor sem volt gond. És most sem.
Aztán persze olyan is volt, hogy engem utasítottak vissza. Én is elfogadtam a helyzetet, és kiegyeztünk egy barátságban. Sokat tanultunk egymástól, aztán szép lassan megszakadt a kapcsolatunk.
De olyan is van, ahol fel sem merült a szerelem gondolata. A felállás már eredendően csak a barátságot tette lehetővé.

Lam: Jó rendben. Viszont egyre megkérnélek. Szokj le lécci a Brí-zésről. Már a fél társaság így hív. (A Bri sem jó!) Egyetlen egy helyen fogadom el, és az a cset. De azonkívül Brisa vagyok (illetve aki megtalálja a Brisa becenevét és becézni szeretne, az hívhat úgy is, de addig...), jó?

(Bocs, Brí, még mindig várnod kell egy kicsit. Már elkezdtem írni, de mennem kell.)

Drága Cica: Nem sértödöm meg Mostanság nálunk is ugy van hogy "ez a fiu teccik" stb. De egyenlöre énegyik haverom iránt sem érzek barátságnál többet...de ki tudja...még változhat

Drága Telu: Mielőtt elmentem volna itthonról, még csak Rogue/Arwen hozzászólásához akartam írni - de akkor nem volt időm... Mire hazajöttem, Te is hasonlót írtál, így gondoltam beírom. És tényleg ne vedd sértésnek, mert NEM annak szántam (pusztán - tapasztalataimon alapuló - megállapítás)!

Nem áll szándékomban senkit sem megbántani; de én úgy gondolom, hogy 13-14 évesen az ember még nem jelentheti ki teljes bizonyossággal, hogy nem gondol kicsit másképp az ellenkező nemű barátjára, hisz még szerelem érzését sem tapasztalta és nem tudja hova sorolni. (Emlékszem én 14 évesen minden fiúra azt mondtam, aki csak egy kicsit is tetszett, hogy 'szerelmes vagyok belé', és olyan tulajdonságokkal ruháztam fel, amilyennek látni kívántam... kicsit eltértem a témától )

Cica Drága: Ez most kinek szólt???

Nem áll szándékomban senkit sem megbántani; de én úgy gondolom, hogy 13-14 évesen az ember még nem jelentheti ki teljes bizonyossággal, hogy nem gondol kicsit másképp az ellenkező nemű barátjára, hisz még szerelem érzését sem tapasztalta és nem tudja hova sorolni. (Emlékszem én 14 évesen minden fiúra azt mondtam, aki csak egy kicsit is tetszett, hogy 'szerelmes vagyok belé', és olyan tulajdonságokkal ruháztam fel, amilyennek látni kívántam... [size=9:1ehc7p4u]kicsit eltértem a témától[/size])

Személy szerint én Áfival és Darkyval értek egyet...
Brisa, Lam: lehet, hogy ti sosem gondoltatok barátságnál többre valakivel kapcsolatban, de honnan tudjátok, hogy irányotokba ne érzett volna valamiféle kimondatlan (szerelmi) vonzalmat a másik. Nem azt mondom, hogy mindig kialakul - mondjuk bennem - valami a fiúbarátom iránt, de akkor valószínűsíthető, hogy ő fog gyengéd érzelmeket táplálni irányomba.
Ha már egy kicsit is tetszik az illető, és nagyon egy hullámhosszon vagytok (mindenben megértitek egymást, mindig egyre gondoltok stb - "tökéletes barátság"), önkéntelenül kialakul valamelyik részről a szerelmi vonzalom. És ha mindketten így gondoljátok, akkor szerelem születik.
Sőt, ha másiknak - akivel "tökéletes" barátok vagytok - még kedvese is van ( tehát elméletileg nem lehetne és nem szabad semminek sem történnie) szinte törvényszerű a vonzalom kialakulása.
Mint már említettem, én egyetlen esetben 'hiszek' a fiú/lány barátságban - ha mindkét fél harmónikus párkapcsolatban él.
[size=9:1ehc7p4u](Bár most gondoltam bele, és lehet, hogy ezeket mind csak a korom miatt látom így - ki tudja, lehet, hogyha majd öregszem, megváltozik...ki tudja???)[/size]

Darky: nagyon szépen fogalmaztál....

Áfi:Nos azért az nem mind1 hogy milyen helyzetben vagyunk...Mert ha sok fiu barátod van akkor ilyen nem alakulhat ki...

Igenis létezik barátság anélkül, hogy egyszer is úgy néznél a fiú/lány barátodra, hogy ne lennének különféle gondolataid. Hű én ezt a mondatot kb. 3-szor olvastam el, mire megértettem.
Üdv

Darkman írta:

Brisa írta:

Darkman írta: Nem mondja nekem senki, hogy legalább egyszer nem nézet a lány/fiú barátjára úgy, hogy ne képzelte volna el vele. Ezt nem tudome elhinni - hihi

Pedig elhiheted. Nálam bőven volt ilyen.

Nem hiszem beee

Lám-lám a strucc-politika. (Majd személyesen mesélek erről, de a lényeget Lam már megfogalmazta.)

Tegye meg nekem valaki aztat, hogy elmagyarázza, a szerelem miért a hormonok "műve"? Ez nem egészen tiszta nekem...
Ha meglátok egy hím nemű embert, akkor - mondjuk a feromonok útján - "akcióba lépnek" a hormonjaim (melyek is?), és belezúgok abba a pasiba? Még akkor is, ha az az apám, a testvérem? Vagy olyan fejlett a hormonrendszerem, hogy felimeri a rokonaimat? Vagy ténylegesen "beindul a gépezet", csak az agyacskám "leszól neki", hogy "hékás az az apám, higgadjatok le"? Vagy mi a szösz?

Lam: Meddig kell még várakoznom? Vagy mégis csak nagyon meggyőző voltam?

Eia: Tudod, hogy én mindent szívesen elmagyarázok, csak mondd el, hogy mi nem tiszta neked abból a vitából.

Darkman: ha nem akarod, ne hidd. Brísához csatlakozom; teljesen természetes, hogy van ilyen (mármint hogy soha nem képzeled el vele)-- már csak azért is, mert sokszor éppen olyan lányok a barátok, akik úgy 'szerelmi értelemben' nem tetszenek.

Áfi: 'valamiféle vonzalom' nyilván ott van, mint minden baráti kapcsolatban (különben nem barátkoznál az adott emberrel).

Telcontar_Leli írta: Lamorak: Valahogy sejtettem, hogy gimnazista korodban sok lány barátod lehetett...

Ezt meg nem teljesen értem... de tényleg.

Nos, én hiszek a fiú/lány közti barátság lehetőségében, sőt még annak tartósságában, és szerelemtől való mentességében is... (Darky, ne feledd, más dolog a fantázia, és más a való - úgy értem, a hétköznapi - élet ... [size=9:2s347n4o]OFF: Ez most egyébként nemcsak erre a kérdésre vonatkozott[/size] )
A szerelem nagy mértékben hormonműködés kérdése - ezt, sajnos, tudjuk... de vajon csak a hormonoknak köszönhetjük ezeket az érzéseket...? Szerintem nem... A barátság (az ún. "tiszta" barátság) pedig szvsz. tulajdonképpen nemektől független érzés; két emberi lélek (nem metaforaként értve ) kapcsolata.

Tudom, ez utóbbi nem volt egy definíció-értékű megállapítás, de könyörgöm, hagyjuk a definíciókat a tudományra! :look:
A magam részéről afféle ég és föld között csapongó emberke volnék ( nem szó szerint... ), de amíg itt élek, ezen a Földön, remélek: Amiről most még csak beszélek, megélni is fogom, személyesen... Barátom eddig csak kevés volt :crap: , kb. minden osztályban egy fő tehát nem tudok tapasztalatokat felsorakoztatni az érveim mellé... de hitem, az van. És nem adom fel! :itscool:

Az eredeti kérdés, ha jól emlékszem, az volt, hogy
Miért nem "fogadják el" az emberek, hogy fiúk és lányok (férfiak és nők) között lehet szerelem nélküli barátság?
Nem tudom. :shake: Talán, mert olyan ritka... afféle ajándék.
Álljon itt zárásképp egy - szerintem megbecsülendő - idézet:

Antoine de Saint-Exupéry írta: [size=9:2s347n4o]- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.[/size]

Brisa írta:

Darkman írta: Nem mondja nekem senki, hogy legalább egyszer nem nézet a lány/fiú barátjára úgy, hogy ne képzelte volna el vele. Ezt nem tudome elhinni - hihi

Pedig elhiheted. Nálam bőven volt ilyen.

Nem hiszem beee

Én úgy gondolom, hogy ha tényleg csak barátság van fiú/lány között, akkor is ott van valamelyikükben valamiféle vonzalom. Ezt nem nevezném konkrétan szerelemnek, de sztem elkerülhetetlen - a hormonok akarva/akaratlan működésbe lépnek. Ha mindkettejüknél, akkor általában több is lesz a dologból.
Előfordulhat viszont, hogy a másik fél esetleg félreérti az ember viselkedését, és ebből elég sok kellemetlenség származhat, ami árthat a barátságnak. Én is voltam olyan helyzetben, hogy tudtam, hogy az a fiú többet akar tőlem, én viszont csak a barátja szerettem volna lenni. Ilyenkor 2x is meggondolom, mit mondok (mert én már csak ilyen vagyok, túl sokat kombinálok ), mert persze a barátságot nem akarom veszélyeztetni, de ez egy nehéz ügy.

Ennek ellenére én is hiszek a fiú/lány közti igaz barátságokban.

Darkman írta: Nem mondja nekem senki, hogy legalább egyszer nem nézet a lány/fiú barátjára úgy, hogy ne képzelte volna el vele. Ezt nem tudome elhinni - hihi

Pedig elhiheted. Nálam bőven volt ilyen.

Nem mondja nekem senki, hogy legalább egyszer nem nézet a lány/fiú barátjára úgy, hogy ne képzelte volna el vele. Ezt nem tudome elhinni - hihi

Léli: Életkor-függő igaz... és én úgy gondolom, hogy ebben a korban akkor lehet, csak fiú és lány között barátság, ha mindketten szerelmesek és szinte tökéletesen megvannak a kedvesükkel. Nekem volt ilyenben részem. Mindent elmondhattama fiúnak és ő is nekem - közben meg a barátom féltékeny volt rá ezerrel . Ám ez az idillikus kapcsolat megsínylette a barátságot, és én nem tudtam elfogadni szerelmi vallomását. Utána hiába igyekeztünk, már semmi nem volt ugyanaz.

És szvsz nem "társadalmi" (jelen esetben értsd: diáktársadalom) elvárás, hogy fiú és lány között csak szerelem lehet. Ez teljesen más. Mivel ebben a korban kezdi el az ember felfedezni a szerelem érzését, így keresi azt az embert, aki számára megfelelő társ lehetne. És az ilyenkor szövődő kapcsolatok is - akaratlanul is -, de átcsapnak szerelembe. Ez szerintem természetes folyamatnak mondható.

Nem szeretnék a lelkedbe látni...csak leírom a saját tapasztalatomat e téren. Emlékszem mikor így megértettük egymást egy fiúval, akkor egy idő után elkezdett bennem mocorogni a szerelem gondolata és annak esetleges viszonzása. Sokszor plusz dolgokat láttam egy-egy mondat vagy mozdulat mögé. Ezekre később derült fény, hogy megalapozottak voltak-e.
Kívánom Neked, hogy ne "csak" a barátságot találd meg ezzel a fiúval!!

Üdvözletem!

Örülök, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így gondolja. Szerintem is az egyik legjobb és legszorosabb barátsági forma a fiú-lány kapcsolat. És ez igenis életkorhoz kötött. A gyerekek még sokkal közvetlenebbek, nyíltabbak, könnyebben megtalálják a közös pontosak a társaikkal, de ahogy egyre nagyobbak lesznek, bizonyos szintű elvárásoknak "engedelmeskednek", és ezek a mai világunkban (érzésem szerint) azt sugalják, hogy fiú és lány között (főként középiskolás korban) "csak" szerelem lehet.

Egyébként ezt a témát belső vívódásaim miatt hoztam fel. Tudni kell hozzá, hogy már kb. két éve nem igazán vannak barátaim (vagy akik azok, azokkal ritkán találkozom). (De persze év eleje óta már itt vagytok nekem Ti.) Feltűnt a környezetemben egy fiú, és... Külső szemlélőként nézve, a "tökéletes barát". Azonos az érdeklődésünk, meg ilyenek... De, mivel már régóta nem tudom, milyen is az, ha az ember egy osztálytársával barátságban van... Nem tudom pontosan. Talán ezt a barátság érzést összekeverem a szerelemmel (elismerem, ezt még soha nem is tapasztaltam). És minderre még az osztálytársaim is rátesznek egy lapáttal, hogy és szerelmes vagyok belé, mert állandóan beszélgetünk, meg minden... És főként az életkoron van a kérdésben a hangsúly. Ilyen korban létrejöhet-e barátság... (akkor is azt mondom, hogy igen!) (na, most kibeszéltem lelki bajaimat. Bocsánat )

Lamorak: Valahogy sejtettem, hogy gimnazista korodban sok lány barátod lehetett...

Hosszú és eredményes életet
Telcontar Léli

Cica:Van igazság abban amit irtál: Ugyanis majd amikor ugymond felönvünk éretebbek leszünk..azaz komolyabbak stb. Most még elég komolytalanok vagyunk...Jah és ráadásul a fiuk lassabban érnek mint a lányok 8O

Darkman írta: Becsesebb és selymesebb nem a női lény egen változékony alakja okozza nálunk keményebben faragott férfiszikláknál azt, hogy az egyikünk nem tudja, mit csinál a másik. Szeret, nem szeret? Tetszem neki, nem? El tudom-e vele képzelni, vagy sem? Akárha még nem is tetszik annyira, mégsincs meg az a tiszta barátság. Az a vonzódás nélküli barátság. Senkinél. Vagy az egyik, vagy a másik többet gondol. Ez biztos.

Nohát, már megint te! Szóval azért nehogy azt hidd, hogy a Férfi lelke sokkal kiismerhetőbb, mint a nőké. Nálatok sem lehet sokszor semmit tudni, és akkor még a megértésről nem is beszéltem.

Nekem vannak fiú barátaim. Például köztetek is (jó)néhány, és szerintem is nagyon jó dolog.

Rogue/Arwen írta: Szerintem létezik fiú és lány között barátság, és a világ egyik legjobb dolga!!

(Azért ezt idézem, mert ez van legfelül a témában... Arwen, a régi kép jobb volt.)

Kétség sem fér hozzá, hogy létezik fiú-lány barátság-- nekem több mint 10 éve lányok a legjobb barátaim (including a feleségem ). Az egész középiskolás periódusomat azzal töltöttem, hogy a (fiú) haverjaimmal ittam, és a (lány) barátaimmal beszélgettem; nem állítom, hogy keresztbe nem ment néha (a fiúkkal is beszélgettem, meg a lányokkal is ittam), de azóta is a lányok maradtak meg jobban (máig is). Volt persze olyan, ami a szerelem beütése miatt (vagy annak gyanújától) időlegesen szünetelt; de aztán néhány év múlva helyreállt. Én mindenképpen azt mondom tehát, hogy van: csak meg kell találni.

Darkman-san:mostanában ez lett szerintem az élet egyik legnagyobb kérdése.Hát maradjon is az !
Estel Adániel-san:kinek-kinek.Mindenesetre folytassuk majd egy másik életünkben !
Telcontar_Leli-san:ne aggódj úgy lesz.Mihelyst lesz egy jobb,már nem ez lesz a képem.

Nah,végre egy téma.Bár ehhez hozzáfűzni valóm nincs.De annak örülök,hogy végre mindenki leszállt rólam !
Szal mindenkinek eredményes és szép életet!!!!!

"Ne ébrezd fel az alvó Sárkányt"

Úgy tűnik, itt mindenki tisztában van a szan, szama jelentésével csak én nem , (mi az a kun ), vki esetleg felhomályosítana? Halovány elképzeléseim azért vannak...csak minél többet írtok erről, annál halványabbak.