Gondolatok

Kincső írta:

Yavanna írta: Dehogy kötök én bele semmibe! Repes a szívem, hogy van itt még valaki, aki szereti Wordsworth-t!

Öhm... sajnálom hogy ki kell ábrándítsalak, de ezt az egy verset ismerem tőle, ezt is csak tegnap óta... Ugyanis egy másik (egészen pontosan Christopher Milne: Róbert Gida emlékei - A Milne-ház és lakói c.) könyvben idézték. De attól még nagyon tetszik!

Nem baj! Valahol mindig el kell kezdeni! Szerintem csodaszép versei vannak, úgyhogy ha szembetalálkozol néhánnyal, javaslom, hogy olvasd el őket!

"Na valahogy így van szerintem a testtel és a lélekkel is. A lélek a testbe vetül ki, ahhoz hogy meg tudjon nyilvánulni a testet működtetni kell, ehhez kellenek a hormonok, kémiai reakciók és egyéb agyi kattanások.

Szóval szerintem egyáltalán nincs feltétlen ellentmondásban egymással a materialista és a "teológiai" világnézet. "
Igen, de a materialista ideológia szerint nincs semmi a halál után.
Egészen fura de az itt elhangzottak után gondolom, hogy materialista vagyok. Csak az a fura, hogy állandóan álmodozom. Persze a kettő nem zárja ki egymást.

Yavanna írta: Amit a nőkről és vízről írsz, az nagyon szép és igaz is, de szerintem csak féligazság! Fontos, hogy egy nőben ez meglegyen, az tény, de ha valakiből hiányzik a tűz, ami lángol, vagy parázslik, akkor megette a fene az egészet!

Yavi, az már egy másik hasonlat. A víznél is megvan a "lángolás" megfelelője. Csak ne kérd, hogy megfogalmazzam...

Varda: A pszichológiában nagyon sok tudományos eredmény van és lesz. DE: a pszichológia nagyon sok mindennel foglalkozik, csak a lélekkel nem. Pontosan a definíciós gondok miatt. Úgy néz ki, hogy a lélekten nem "hisz" a lélekben, lévén ugye tudományomásos diszciplina. Viszont gőzerővel folynak a kutatások a gondolkodás, a különböző mentális képességek és azok fejlődése, az érzelmek (), az észlelés és feldolgozás, a személyiség, a módosult tudatállapotok stb. stb. stb. terén. Vajon ezek a fogalmak részei a "léleknek"?

Brisa írta: Varda, ha te definiálod nekem a lélek fogalmát (pontosan!), akkor én bebizonyítom neked, hogy "a lélek mégiscsak bizonyíthatóan eredménye a materialista folyamatoknak". De addig...

Nem definiálom, ez meghaladná szerény képességeimet... Csak arra próbáltam célozni,hogy lehet, hogy vannak olyan tudományos eredmények a pszichológia területén, amiről nem tudok, Ti viszont igen.

Brisa írta:
És méghogy rossz konstrukció az ember! Szerinted milyen lenne a jobb?

Ezt nem én mondom, olvasd el még egyszer:

Idézem magamat: "Szvsz szerinted nem az ösztönök rosszak, hanem az ember rossz konstrukció." A mondat Aralataionnak szólt, ezt a következtetést vontam le abból, amit ő írt.

Részemről nagyon szeretek enni, ha olyan kedvem van, akkor főzni is, hát még aludni! Az egyik kedvenc tevékenységem. Biztos, hogy egy mormota rejtőzik bennem. Félni ugyan nem szeretek, de még mindig inkább, mint megevődni...

Darkman írta: A nő a megvédendő, minthogy törékeny és gyenge, életet adó, azaz tudója az élet forrásának, és senki más nem képes úgy tisztelni és megérteni az életet, mint ő. A nő olyan, mint a víz. Minden formát felvesz, alkalmazkodik, s miután kitanulta és megismerte a formát, lassan nekiáll továbbformálni azt, az élet pozitív erőinek irányába, mert ugye ahol a patak, ott mindjárt az óceán, s ahol az óceán, ott mindjárt az élet.
A jelen istene a férfiak istene. Atya, Úr. De hol az Anya? Mióta egynemű Isten? Ha jól tudom, ő, aki maga az Abszolútum, az, aki magába foglalja a kezdetet és a véget, mindkét nem egyszerre, minthogy az abszolútúmban nincs dualitás, nincs különbség semmi és senki között

Ezzel kapcsolatban 2 dolog jutoott az eszembe:

Amit a nőkről és vízről írsz, az nagyon szép és igaz is, de szerintem csak féligazság! Fontos, hogy egy nőben ez meglegyen, az tény, de ha valakiből hiányzik a tűz, ami lángol, vagy parázslik, akkor megette a fene az egészet!

A másik, a férfi típusú istenkép! Na igen... Nem véletlen, hogy vannak vallások, ahol istennőt és istent egyszerre tisztelenk, mint a lét alfáját és omegáját! Szerintem valahol ott az igazság!

varda írta: Na valahogy így van szerintem a testtel és a lélekkel is. A lélek a testbe vetül ki, ahhoz hogy meg tudjon nyilvánulni a testet működtetni kell, ehhez kellenek a hormonok, kémiai reakciók és egyéb agyi kattanások.

Szóval szerintem egyáltalán nincs feltétlen ellentmondásban egymással a materialista és a "teológiai" világnézet.

*Yavi hevesen bólogat*
Pontyosan így látom én is! Valamilyen módszer kell, ahoz, hogy a lélek a testben megnyilvánulhasson! Ez a biológia csodája! De ez még nem cáfolja, a lélek önálló voltát!
Materialista és idealista felfogás, együtt alkot teljes képet, mindkettőben benne rejlik az igazság, csak más-más oldalról!

Kincső írta: :
"Valaha forrásokon, berkeken,
a földön, s mit csak láthatok,
úgy tűnt nekem,
hogy mennyei fényár ragyog,
álom, mely tündöklő és eleven.
Születésünk csak álom és feledés:
létünk csillaga, lelkünk, mely velük kél,
messziről ered, és
véget nem mivelünk ér:
nem teljesen amléktelen,
és nem teljesen védtelen
jövünk az Istentől, ki otthonunk,
de fénycsóvát vonunk:
gyermekkorunkban a menny vesz körül!"
Wordsworth: A halhatatlanság sejtelme a kora gyermekkor emlékeiből, fordította Ferencz Győző. (Légyszi ne az Istenbe és a mennybe kössetek bele, hanem képzeljetek egyszerűen egy másik világot, ahonnan jövünk és ahová megyünk.)
Ez a vers nekem nagyon a szívemből szól!

Dehogy kötök én bele semmibe! Repes a szívem, hogy van itt még valaki, aki szereti Wordsworth-t!

Ha függetlenedni fog a lelkem a testemtől, majd szívesen definiálom nektek pontosan a lélek fogalmát - a testtől külön. De addig...

Finduilas írta:

varda írta: (Lehet, hogy Fin megcáfol és kiderül, hogy a lélek mégiscsak bizonyíthatóan eredménye a materialista folyamatoknak, nem pedig mozgatórugója, de addig is...)

Na pont ezt gondolom én is, hogy nem kell ellentmondást keresni a materialista és a vallásos emberkép között.

Nem cáfollak meg, mert a lelket nem lehet bizonyítani. De szerintem a lélek nem is eredménye, és nem is mozgatórugója a testi folyamatoknak, hanem együtt léteznek. Bár ez így nehezebben megfogható.

Varda, ha te definiálod nekem a lélek fogalmát (pontosan!), akkor én bebizonyítom neked, hogy "a lélek mégiscsak bizonyíthatóan eredménye a materialista folyamatoknak". De addig...

És méghogy rossz konstrukció az ember! Szerinted milyen lenne a jobb?

Ez aranyos: Az ember rossz konstrukció

Na igen, de sajnos amíg anyagi testünkbe vagyunk bezárva, addig muszáj alapanyagot szerezni ahhoz, hogy továbbra is megtarthassuk házunkat. Eccerűen abból adódik, hogy a fizikai világban élünk. Kell a kaja. Meg pia
De asszongya ma nagyon jó kedvem volt hazafele jövet. Nem kellett az otthon. Úgy éreztem, megtaláltam. Nem éreztem szükségét, mert már eleve otthon voltam. Legbelül. De ez már ugye egy másik történet

Rayan írta: Ne felejtsük, hogy az éremnek két oldala van.
A Víz építő, formáló jellegén túl pusztít is.
Ezért nem szerencsés hasonlat; ettől függetlenül nagyon tetszik

[size=9:20ioc2t5]nya, már helyesírni sem tudok...
*szerkesztve*[/size]

Szió

Árvzíz, többméter magas hullámok, hajósüllyesztés és partelöntés...stb. Ritkán, de előfordul

Aralataion!

Nem az ösztön vonja el a figyelmedet a magasabb röptű gondolatoktól és nem azért töltesz sok időt az étel megszerzésével és elkészítésével, mert munkálnak benned az ösztönök, hanem azért mert a testnek táplálékra van szüksége. Az ösztönök csak segítenek neked abban, hogy erről ne feledkezz meg! Segítenek abban, hogy később is legyen mivel gondolkodnod, mert ugye ha megesznek... (ld. félelem)

Szvsz szerinted nem az ösztönök rosszak, hanem az ember rossz konstrukció.

Amani!
Azért rossz az állatias ösztön mert elvonja a figyelmedet! Ha csak arra a sok időre gondolok ami a táplálék megszerzésére elkészítésére és elfogyasztására szánok, feláll a hátamon a szőr. Mi kevés dolgot tehetünk azért hogy több időnk legyen mert a ránk kényszerített időbeosztás korlátok közé zár. Vagy gondoljunk az indulatokra, félelmekre melyek egy egész napunkat tönkretehetnek.
Persze jó dolog enni , és félelmek nélkül már rég halottak lennénk, de röhejes hogy a mi "magaslatokban szárnyaló gondolataink" ezektől az alapvető ösztönöktől függenek.

varda írta: Na valahogy így van szerintem a testtel és a lélekkel is. A lélek a testbe vetül ki, ahhoz hogy meg tudjon nyilvánulni a testet működtetni kell, ehhez kellenek a hormonok, kémiai reakciók és egyéb agyi kattanások.

Szóval szerintem egyáltalán nincs feltétlen ellentmondásban egymással a materialista és a "teológiai" világnézet.

Ha pl. elolvassa valaki Stephen Hawking művét (Az idő rövid története), azt találja, hogy a tudomány szükségszerűen eljut egy olyan pontra, ahol már nem képes tovább visszafejteni az okokat. Erre mondja Hawking, hogy ezen a ponton túl van Isten!

Különben ha jól emlékszem Einsten is hitt Istenben. Legnagyobb tévedése is pont ebből ered. A relativitáselmélettel bizonyította, hogy az univerzum tágul. Ezt azonban nem volt képes elhinni, hiszen "Isten változatlannak teremtette" a világot, ezért aztán bevezette az azóta elvetett kozmológiai állandót, hogy az egyenletek is statikus világegyetemet adjanak ki. Szóval nyugodtan hihetsz Einsteinnek azzal a fenntartással, hogy még a legnagyobb tudós sem tévedhetetlen.

(Lehet, hogy Fin megcáfol és kiderül, hogy a lélek mégiscsak bizonyíthatóan eredménye a materialista folyamatoknak, nem pedig mozgatórugója, de addig is...)

Na pont ezt gondolom én is, hogy nem kell ellentmondást keresni a materialista és a vallásos emberkép között.

Nem cáfollak meg, mert a lelket nem lehet bizonyítani. De szerintem a lélek nem is eredménye, és nem is mozgatórugója a testi folyamatoknak, hanem együtt léteznek. Bár ez így nehezebben megfogható.

Einstein valóban hitt Istenben. Mint ahogy a legtöbb nagy tudós is hívő. Ennek ellenére nem tartják hülyeségnek a tudományt.

De jó, hogy említetted Az éden sárkányait! Annak hatására lettem pszichológus. Remek könyv. Csak már nagyon régen olvastam, nem emlékszem arra a részre, amit említettél. (De most el fogom olvasni újra!)

Darkman írta: Mindent tételben magyaráztak, mindennek megmondták az anyagi okait. Ami nem gond, de amikor a szerelmet lealacsonyítják kémiai reakciókra, az emberi érzelmeket pedig agyi kattanásokra...node mindegy, ezek is ők, ezek is mi vagyunk. Nekem viszont túl száraz. Csak számok, kísérletek, bizonyítások, matematikai képletekbe fektetett bizalom.
Kérdés kinek higgyek? Támaszkodjak Einsteinre, vagy bízzak önmagamban?

Próbáld meg úgy elképzelni, mint a filmbéli balrogot, ami ugye egy számítógépes program "terméke". Van egy cél, amit meg akarunk valósítani, jelen esetben a balrog, ez úgy jön létre, hogy a számítógépen lefuttatunk egy csomó 0-ból és 1-esből álló sorozatot. Ezek határozzák meg a balrog milyenségét, mozdulatait, kifejezéseit, és összességében ezek jelenítik meg számunkra azt az "ideát"- hogy Platónt is bevonjam - ami a balrog.

Na valahogy így van szerintem a testtel és a lélekkel is. A lélek a testbe vetül ki, ahhoz hogy meg tudjon nyilvánulni a testet működtetni kell, ehhez kellenek a hormonok, kémiai reakciók és egyéb agyi kattanások.

Szóval szerintem egyáltalán nincs feltétlen ellentmondásban egymással a materialista és a "teológiai" világnézet.

Ha pl. elolvassa valaki Stephen Hawking művét (Az idő rövid története), azt találja, hogy a tudomány szükségszerűen eljut egy olyan pontra, ahol már nem képes tovább visszafejteni az okokat. Erre mondja Hawking, hogy ezen a ponton túl van Isten!

Különben ha jól emlékszem Einsten is hitt Istenben. Legnagyobb tévedése is pont ebből ered. A relativitáselmélettel bizonyította, hogy az univerzum tágul. Ezt azonban nem volt képes elhinni, hiszen "Isten változatlannak teremtette" a világot, ezért aztán bevezette az azóta elvetett kozmológiai állandót, hogy az egyenletek is statikus világegyetemet adjanak ki. Szóval nyugodtan hihetsz Einsteinnek azzal a fenntartással, hogy még a legnagyobb tudós sem tévedhetetlen.

(Lehet, hogy Fin megcáfol és kiderül, hogy a lélek mégiscsak bizonyíthatóan eredménye a materialista folyamatoknak, nem pedig mozgatórugója, de addig is...)

Finduilas írta: szerintem épp az a legnagyobb misztikum az emberi létben, hogy az anyagból hogyan jött létre a szellem.

Fin! Van erre már valami tudományos elképzelés? Mármint hogy hogyan jött létre az anyagból a szellem...

Carl Sagan mintha erről írna az Éden sárkányaiban, de sajnos nem olvastam...

Valahogy úgy érzem, hogy azok, akik nem akarják elfogadni az ember pusztán anyagi létezését, ezt valamiféle félelemből teszik. Mintha ezzel a felsőbbrendűségünk, a különlegességünk veszne el, amit egy halhatatlan lélek megad. Pedig szerintem épp az a legnagyobb misztikum az emberi létben, hogy az anyagból hogyan jött létre a szellem. Miért van az, hogy az alacsony szerotoninszint és a depresszió együtt járnak? Miért van az, hogy egy szerettünk elvesztése hozzájárulhat ahhoz, hogy a sejtjeink elkezdjenek kórosan osztódni?
A lélek és a test egy tökéletes egység. Egyszerűen nincs értelme kettéválasztani, mert nem létezhetnek egymás nélkül. És épp ez a csoda, az ember csodája!
Ez nem lealacsonyítás! Mert ez a létünk!

Rayan írta: Ám
Ne felejtsük, hogy az éremnek két oldala van.
A Víz építő, formáló jellegén túl pusztít is.
Ezért nem szerencsés hasonlat; ettől függetelenül nagyon tetszik

Szerintem pont azért is jó a hasonlat. Azért a Nő pusztítani is képes. Főleg ha a gyermekéről vagy a családjáról van szó. No, és persze, ha a szereleméről.

"A nő a megvédendő, minthogy törékeny és gyenge, életet adó, azaz tudója az élet forrásának, és senki más nem képes úgy tisztelni és megérteni az életet, mint ő. A nő olyan, mint a víz. Minden formát felvesz, alkalmazkodik, s miután kitanulta és megismerte a formát, lassan nekiáll továbbformálni azt, az élet pozitív erőinek irányába, mert ugye ahol a patak, ott mindjárt az óceán, s ahol az óceán, ott mindjárt az élet."

Ez szép volt. Köszönöm, Darky, nőtársaim nevében!

Ám
Ne felejtsük, hogy az éremnek két oldala van.
A Víz építő, formáló jellegén túl pusztít is.
Ezért nem szerencsés hasonlat; ettől függetlenül nagyon tetszik

[size=9:kb4hur4w]nya, már helyesírni sem tudok...
*szerkesztve*[/size]

És még1x Anci

"Istenképünket is úgy formáltuk, hogy az mindig az embert helyezze a középpontba. Ugyan a vallások átalakulásával az istenkép is átalakult, ám mind a mai napig egy emberszerű, érzelmekkel, akarattal, tudattal rendelkező "személyes" isten képe az uralkodó. "...az Úr a saját képére teremtette az Embert..." Pedig függetlenül, attól, hogy igazából létezik-e Isten, gyanítom, ezt a fajta istenképet mindenképpen mi alkottuk a saját képünkre, hiszen ez segít hinni abban, hogy mi magunk az univerzum koronái vagyunk."

Igen, ezzel én is egyetértek. De hozzátenném, hogy a mi Istenünk alapjában véve a férfitársadalom istene, minthogy az erő talán a legfőbb mozgatóereje, mint ahogy egy féfri életében is.
A férfi a védelmező, a cselekvő, a végrehajtó, ennélfogva az erő a legjobb barátja.
A nő a megvédendő, minthogy törékeny és gyenge, életet adó, azaz tudója az élet forrásának, és senki más nem képes úgy tisztelni és megérteni az életet, mint ő. A nő olyan, mint a víz. Minden formát felvesz, alkalmazkodik, s miután kitanulta és megismerte a formát, lassan nekiáll továbbformálni azt, az élet pozitív erőinek irányába, mert ugye ahol a patak, ott mindjárt az óceán, s ahol az óceán, ott mindjárt az élet.
A jelen istene a férfiak istene. Atya, Úr. De hol az Anya? Mióta egynemű Isten? Ha jól tudom, ő, aki maga az Abszolútum, az, aki magába foglalja a kezdetet és a véget, mindkét nem egyszerre, minthogy az abszolútúmban nincs dualitás, nincs különbség semmi és senki között. De ez csak egy példa. Említhetnénk még a poklot, a feltételeket, a parancsokat, az ítélkezést....csupa csupa férfitulajdonság, amikor valaki a hatalmát erővel akarja megtartani. Isten fenyeget. Ha nem csinálod azt, amit én mondok, akkor megbüntetlek. Tipikus férfivonás. Ilyen a történelmünk is. Kérdés csupán, vajon Isten léte tényleg olyan, mint ma, avagy valami egészen más? Esetleg felruháztuk a múltban amolyan áltulajdonságokkal? Én ezt tartom elképzelhetőnek.

Ámen

Hyy Anci

" Darky, szerintem nagyon rosszul gondolod, hogy a materialista világkép érzéketlenné tesz. Nagyon sok érzékeny materialistát ismerek, aki nem hisz a "lélek" testtől független létezésében, vagy az emberi elme mintájára megformált Istenben, mégis képes átölelni egy fát, beszélgetni egy rózsával. És sajnos ismerek elvakult "hívőket", akiknek mindez
smafu... Az élet varázslatos voltának, a világ sokszínűségének felismerése nem függ a világnézet irányultságtól..."

Általánosságban fogalmaztam meg, amúgy meg eddigi tapasztalataim a materialistákkal sajnos elég rosszak voltak. Mindent tételben magyaráztak, mindennek megmondták az anyagi okait. Ami nem gond, de amikor a szerelmet lealacsonyítják kémiai reakciókra, az emberi érzelmeket pedig agyi kattanásokra...node mindegy, ezek is ők, ezek is mi vagyunk. Nekem viszont túl száraz. Csak számok, kísérletek, bizonyítások, matematikai képletekbe fektetett bizalom.
Kérdés kinek higgyek? Támaszkodjak Einsteinre, vagy bízzak önmagamban? Node hamár itten sok materialista van, akkor mondjátok mán el a ti véleményeteket is. Kíváncsi vagyok rá!
Egyébként teljesen igaz, hogy a világnézettől függetlenül bárki képes felfedezni a világ sokszínűségét Ki mondjuk a szerepjátékban, ki mondjuk a könyvtárban.

Üdvi

Darky

Ancalimon írta:
de amennyire én értettem Varda hozzászólását, ő egy minden lélek feletti univerzális lélekről beszélt (a lélek "ideája"), amelynek a kivetülése minden egyes lélek.

Igen így gondoltam, de be kell valljam, ez se saját gondolat ám. Valahol olvastam, már nem tudnám megmondani, hogy hol...

Mindazonáltal Amani felvetése is helyes: Delenn okfejtése a lélekről tényleg kísértetiesen hasonlít arra a platóni barlangra és az árnyakra a falon. Dehát pont ezt szeretem a science-fictionben, hogy sok gondolatot felelevenít, összehoz. Ez is a science részéhez tartozik szerintem.

Aralataion írta: Régen amikor az embereket még nem lehetett mindig mindenhol utolérni, szükség lehetett egy irányító elvre.
Manapság azonban van egy viszonylag jól müködő rendszer ami beszabályozza az életünket (hogy most ez jó-e az más kérdés). Én ez alapján igazodom ki a világban. Büntető törvénykönyv, demokrácia, közvélemény, tapasztalat. A legfőbb hangsúly a tapasztalaton van, mert ez alapján ítélem meg az embereket. Azonkívül az állati eredetü ösztönök is befolyásolnak, kár tagadni. Sajnos.
No ezért nincs szükségem nem megfogható dolgok vagy segítségére.

lehet, hogy ez nem elég emelkedett gondolkodás, de én nem gondolom, hogy az "állati eredetű" (ez pejoratív lenne??) ösztönök "sajnos" befolyásolnak minket; tudniillik ezek jelentik azokat az alapvető drive-okat (éhség, szomjúság, önvédelem, fajfenntartás), amelyek nélkül nem létezhetnénk, sem mint egyed, sem mint faj; minden más, az csak másodlagos, erre épül

Aralation:milyen állati eredetű ösztönökre gondolsz??

"Éveink szálltak mint a percek..."

Ancalimon írta:

amanibhavam írta: nos, Platón az ideák létezését szoros összefüggésben értelmezte a lélek létezésével; a Lélek időtlen létezésében együtt létezik az Ideákkal, majd amikor behatol ebbe a világba, magával hozza az Ideák ismeretét, ezeknek torz kivetülései az anyagi dolgok

amit leírtál az igaz, de amennyire én értettem Varda hozzászólását, ő egy minden lélek feletti univerzális lélekről beszélt (a lélek "ideája"), amelynek a kivetülése minden egyes lélek. Ha nem csalódom, Platón ezt a "lélek ideája" gondolatot nem használta, legalábbis számomra ez új...

én pusztán arra próbáltam célozni, ezek szerint sikertelenül, hogy az, aki a Babylon 5-be "beléhelyezte" ezt a metafórát, egy picikét eredetibbet is kitalálhatott volna, mint ez a kivetüléses technika...

Régen amikor az embereket még nem lehetett mindig mindenhol utolérni, szükség lehetett egy irányító elvre.
Manapság azonban van egy viszonylag jól müködő rendszer ami beszabályozza az életünket (hogy most ez jó-e az más kérdés). Én ez alapján igazodom ki a világban. Büntető törvénykönyv, demokrácia, közvélemény, tapasztalat. A legfőbb hangsúly a tapasztalaton van, mert ez alapján ítélem meg az embereket. Azonkívül az állati eredetü ösztönök is befolyásolnak, kár tagadni. Sajnos.
No ezért nincs szükségem nem megfogható dolgok vagy segítségére.

Ancalimon írta: Brisa:
Szép gondolatok, de...
Szerintem a legtöbb ember nem azért óvakodik a másik ember meggyilkolásától vagy a lopástól, mert fél attól, hogy a pokolra kerül. Egy részük azért nem tesz ilyent, mert akaratlanul is óvakodik attól, hogy olyasmit tegyen másokkal amit a maga számára nem szeretne, a másik része meg alapvetően az evilági bűntetéstől tartott...

Tetszik a levezetésed.

Az evilági büntetésekről: amikor ezek létrejöttek, akkor erősen a vallásra támaszkodtak. Mert ugye "Nehogy má, egy másik ember mondja meg nekem, mit csinálhatok és mit nem".
Én úgy vélem, hogy a kezdeteknél volt fontos a Menny és a Pokol jelentette jutalom és büntetés. Nagyon rövid idő múlva kialakultak az Isten mellett más tekintélyszemélyek is pl. az Isten földi helytartói: fáraók, királyok, papok stb. Sokáig a világi uralkodók is csak az egyház segítségével tudtak uralkodni. A vallás gyengülése lassan következett be, és azért napjainkban sem elhanyagolható a hatása.

No persze ez egy roppant általános levezetés, biztosan vannak kivételek is bőven.